4x56, legemlékezetesebb pillanatok
1. nap: Végig "Csõ" Gyurival teljesítve. Párás meleg az elején, rengeteg csalán és tüskebokor. Kovács Villában az elmaradhatatlan pizzaszeletek. Rákóczi-fa elõtt beelõzött pontõr. Háromfelé ágazó piros tanösvény tréfája: Makkoshotykát Hercegkúton keresztül érjük el... Sör legurítva, új erõre ébredünk. Újhuta és Eszkála: ízes erdélyi beszédet hallhatunk a pontõröktõl. Újhután pontõri kedvesség: margarin és zsír a forrásvízben hidegen tartva. Mogyorókrém és lekvárok... Nagyhután jön a felismerés: Hová tûnt Pötyi Hill? :-D (korábban elhúzott tõlünk, de a ponton addig még nem járt).
Az idõ lehûl, a dombtetõrõl lefelé rendesen rákezd. Vágáshutai betonozás már gõzölgõ aszfalton. Cserép-tó emelkedõje lihegõs a párában, aztán Rudabányácskán elõvacsorát tartunk, afféle Szinyey Majális jellegût (a mogyorókrém továbbra is finom). Magas-hegy tényleg magasan van, szeretjük a sípályát. A hátralévõ 4 km-en több brutális lejtõ vár még, aztán a lépcsõsoron lebotorkálva célba érünk (11:57). Kukoricaleves már nincs, de a tésztából még jut. Lámpázásra szerencsére nem került sor.
Éjszaka átvonul a front, az intenzíven fényképezõ Szent Péter nem hagyott minket igazán aludni a tetõtérben.
2. nap: Korai kelés, nem rövid buszút a bélháromkúti apátsághoz. Viszonylag késõi rajtolás. Fogunk ma lámpázni? "Csõ" Gyurival és Lestattal indulunk el hármasban. Telekessy-ház felé nehezen találjuk meg a helyes utat (eddig mindig csak ellenkezõ irányból jöttem). Az éjszakai esõ miatt Gilitka-kápolna környékén (az erdészeti jármûvek támogatásával) jelentõs sárral küzdünk. Szarvaskõ látványa a magasból mindig megkapó. Lent a faluban etetõpont, sokáig idõzünk. Sirokig tartó "senki földje" nagyon hosszú, nem megyünk gyenge tempót, az itiner adatai szerint mégis...
Rozsnakpuszta elõtt elbarikádozott erdészeti út, majd hosszantolás a várig. Béla felküld minket a várkódért (amúgy is felmentünk volna). Faluban újabb sörözés, valamint a Recsk(a) útjelzõ tábla megtekintése :-) A sör erõt ad, frissültek a Duracell elemek. A vasútállomásnál újabb etetés, aztán irány a Mátrabérc eleje! Szegény csapatot magára hagyom, egy menetben feltolom Markazi-kapuig, csak a köztes ep-n állok meg, energiapótlásért.
Markazi-kaputól B. Istvánnal és Robertával, valamint K. Lacival keressük a Z jelzést. Feltúrt hegyoldal, valamint leszürkített jelek. Mégis lejutunk Markazra valahogy. Kápolnánál itiner szövegértelmezési nehézségek, muszáj telefonos segítséget kérni. Meglesz a Mária út jelzés, õrült tempóval irány Abasár. Még naplemente elõtt beérünk. A szállás elõtt K. Józsi tapsol nekünk. (11:50). Hatalmas a kalóriavesztés, két nagy tányér lecsót tüntetek el.
3. nap: A korai rajt ellenére sokat sikerül aludni. Friss a levegõ, irány az elsõ igazi mátrai kör! K. Józsival és B. Sanyival indulunk neki. Szent Anna kápolna után Álmossal futunk össze (nem utoljára). Régészlány csapódik még a társasághoz. Mivel Józsiék frissek, õk nem idõznek sokat a pontokon, mi azonban pihengetünk és pótoljuk az elveszejtett kalóriákat. Ebbõl adódóan a nap folyamán sokszor látjuk egymást. Elõször látom világosban a Kozmáry-kilátót, aztán elõször hómentesen a lajosházai Z sávot.
Mátraszentimre nagyon könnyen adja magát, kellemes az emelkedõ. A K+ átkötése teljesen új számomra, örültem, hogy érintettük a Három falu templomát is. Smiró Feri útja nem lett könnyebb, jó kis technikás útszakasz, ráadásul látványos is. A talpunk nem annyira szereti, különösen régészlányé, aki ugye néhány nappal azelõtt a Turult is végigcsinálta. Régészek csúcstalálkozója Mátraalmáson, majd jön, aminek jönnie kell... Galyavár, ami meglepõen könnyedén ment, ezen én is és régészlány is elcsodálkozunk.
Galyatetõn pár perc ropiszünet, aztán zúzás lefelé. Szárnyalunk a lejtõn, egyedül J. Laci "töri meg" a lendületet, akivel teljesen véletlenül futunk össze, õ csak erre kirándult. Nyírjes után K. Józsiékat beelõzzük újból. Hatökör-ura elõtt majdnem elvágódom egy kõben, de megúszom. A mátraházai mászás nem olyan vészes, ha nem hajtja halálra magát az ember. Itt pacsizom S. Endrével és N. Gabival, akik felfelé is tisztesen nyomatják a tempót. Veronika-réten evészet-ivászat, fogy a paradicsom rendesen. K. Gabi 2 nap után átmegy pontõrbe, Turul után a 2 nap is óriási teljesítmény. Régészlány (nomen est omen) itt hagyja el az itinerét.
K. Józsiék megint csak pecsételni állnak meg, a hátukat nézzük a sípályán felfelé menet. Kékesrõl a K3 teljesen új, meglepetés erejével hatott a kövekkel megszórt patakvölgy. Mátrafüreden a kör bezárva, innét a "lufimadzagon" vissza a kápolnáig, immáron négyesben. A leírás megint nem segít sokat, nem egyszerûen találjuk meg a S körút másik ágát. A pihenõpadnál beígért utolsó pont hiánya már nem okoz lelki törést, a kanyarokban gazdag betonon lecsorgunk a célba (10:30). Paprikás krumpliból két teli tányérig meg sem állok.
Álmos lenéz a lovával Abasárra, nagy turistaattrakció lesz belõle, kattognak a fényképezõgépek.
4. nap: Ismét K. Józsival és Sanyival indulunk neki, Markazig a 2. nap végével ellenkezõleg a Mária úton. Most már tudjuk merre :-) Markaztól viszont Danira bízom magam, aki volt olyan kedves, hogy a felmenetel kritikus részéig még belátható távolságon belül maradt. Ide bizony elkel a tereprutin... Markazi-vártól teljesen egyedül haladok, ugyanis Dani lelépett Sz. Ágival. A Z rom jelzés újdonságereje elvarázsol, a folyamatos emelkedés kellõképp igénybe vesz, persze nem megyek lassan.
Markazi-kapu hamar megvan, aztán irány a "szentháromság" visszafelé (Nagy-Szár-hegy / Cserepes-tetõ oldal / Oroszlánvár), közben betolok egy egész kókuszrudat. Domoszlói-kaputól tempóváltás, fõleg mivel betonon lehet haladni... Recsk elõtt a K+ mentén földcsuszamlást szenvedett részen gyaloglok keresztül. Az Emlékhelyen K. Gabitól mindenféle Apentát végigkóstolok, aztán irány az Unicum jelzés (P+), ami számomra teljesen ismeretlen ezidáig. Alig van szint, elkapott a gépszíj.
Kisvártatva újabb beton, méghozzá nem is rövid. Csiklósd-kút vize nagyon finom. A beígért dzsindzsás levágást azóta már leszürkítették, a jelzés ezen a részen is a betonon megy. Szent-István-csevicénél terülj asztalkám, beburkolok jópár paradicsomot. Tovább a betonon, elõbb le, majd Sándorrétnél fel, továbbra is az Unicumos úton. A S elérése megváltás, ismét ismerõs a terep! Parádóhutát követõen a völgybéli mászás könnyedén megy, a panorámamentes panorámaút kapcsán viszont rövidebb szakaszra emlékeztem.
Parádsasvár hamar eljõ, és a tervezett hosszabb pihenõ helyett pár darab nápolyi elrágcsálása után útnak indulok a "király etapra", fel a Kékesre. A P sávot egyenletes tempóval, nem behalva húzom végig a Hidasi-házig, utána a Sombokorig sem lassítok túlságosan. A mumus "Songoku" nem tett be túlságosan, meglepõen hamar feljutok a siratófalon (13 perc), majd utána a pihentetõ emelkedõn a csúcskõig. El sem akartam hinni, hogy 200 km után sikerül Sasvárról 1:35 alatt felmászni. Kékesen falatozás és ivászat.
Aztán jön az ugrás az ismeretlenbe: a P sáv képében. Lehet hogy a fáradtság miatt, de a Hidas-bérc környékén kifejezett fáztam. Kis-kõrõl a kilátás sajnos korlátozott, így tovább a dózerúton. Sasszemmel figyelem a P sáv keresztezését. Hála a jó jelzettségnek, nem lehet elvéteni. Eleinte nagyon kellemesen járható, sõt kocogható a keskeny ösvény, de aztán jön a beharangozott borzalom... 2 km fiatalos, azaz füves, csalános, tüskebokros. A figyelmem már lankad, ennek eredményeképpen egy láthatatlan gyökérben hatalmasat zakózom. Összerakom magamat, aztán kocogok tovább, halálra rémítve egy nyugdíjas kirándulócsoportot :-)
A PZ elágazásnál balos irányt veszek Pálosvörösmartnak, a tempóból továbbra sem engedve. A faluhoz közeledve beérem Sz. Ágit, aki elmondja, hogy Danival Parádsasvárig tudta a tempót tartani. Megértem. Vörösmarttól kellemesen lejtõ beton, na az ilyet nagyon szeretem, úgyhogy 7,5-es botozós gyalogtempó, Ági pedig kocog mellettem :-) Hirtelen eljõ az Abasár tábla, majd rátérünk a S körre, ami már a célig a kísérõnk marad.
Ági olvassa az itinert: "Fõ útra érve jobbra, amin 300 m-t haladunk". Ennek fényében kocogásra váltunk és nézzük az órát... eltelik 5 perc és még mindig nincs ott a kanyar. Lehet hogy mégsem 300 m volt az? A végsõ lekanyarodásnál intenzívebb kocogásra váltunk. Közben Rudiék hazafelé tartó autójából dudálnak nekünk.. Ééés célba értünk (10:40). Babgulyásból is betolok két teljes tányérral, úgy tûnik ez lesz a 4x56-os fejadag.
Nem hittem volna, hogy napról napra sikerül jobb tempót kihozni. Kellett persze mindehhez az egyre ideálisabb idõjárás, az egyre több regenerálódásra fordítható idõ is.
A túra ellátása nagyon szuper, tényleg alig kellett bármit is saját forrásból kipótolni. Pedig hát a napok elõrehaladtával egyre éhesebb lesz az ember...
Ha nem csal az emlékezetem, 13-an teljesítettük a 4 napos változatot. Családias volt végig a hangulat, a nagy teljesítmény ellenére azért végig megvolt a buli része is a dolognak.
Gratulálok minden teljesítõnek és köszönet a rendezõség minden tagjának a túra megszervezéséért! |
