| csanya | Túra éve: 2006 | 2006.10.23 15:40:48 |
|
|
4x56 2006. július 20-23
Amikor megtudtam hogy lesz idén egy többnapos túra már tudtam hogy mennem kell. Az erdõ hív! Azért elmondtam otthon a parancsnoknak (Bobeknek a feleségemnek), õ persze rögtön azt mondta: menjél csak. Nahát ez könnyen ment....
A tavalyi "NAGY TÚRÁN "sajnos nem tudtam ott lenni mert pont akkor született a második lányom Panna. Így kimaradt a Sámson 120.
Másnap feladtam a postán a nevezési díjat és izgatottan vártam a híreket, amik csak nem jöttek. Persze tudtam, hogy egy-két ismerõs már benevezett de magáról a túráról csak annyi infom volt ami a túrabibliában szerepelt .Az meg nem sok… Jó, jó nem várom el hogy olyan komoly hírözön legyen róla mint pl. a Tour De Mount Blanc-ról de azért mégis legalább a pontos útvonal, szintemelkedés szerepelhetne a túra honlapján .Indulás elõtti napon Larzen kiprintelte nekem az útvonal vázlatokat és az elsõ két nap leírását. Ez is valami.
A rajtba utazás napján még dolgoztam így szokásommal ellentétben elég kapkodósra sikerült a leutazás. Szerencsére Larzen megvette a jegyet az IC-re így legalább azzal nem kellett bajlódnom. A kapkodás persze "meghozta gyümölcsét" otthon hagytam a vízhólyag varró készletem és az itiner tartó zacskóm.
Alig 3 óra száguldás után már Sátoraljaújhelyen is voltunk. A vonatról leszállva szinte mellbevágott a hõség, na persze az IC légkondis. Az útmutatást követve követtük a kék kereszt jelzést ami felvitt volna a Kovács villához a szállásunkhoz ha nem jön kocsijával Nomád a túra egyik rendezõje. Így kocsival értünk fel a villához ahol óriási pizza, hideg sör és puha ágy várt minket. A villa éppen felújítás alatt volt ,állvány borította de így is látható volt milyen szép. Nomád gyerekei(10!) kissé hangosak voltak de hamar elnyomott az álom. Másnap nyolcra kellett leérnünk az 56-os emlékmûhöz így nem kellett sietnünk.
1.nap.Kényelmesen készülõdtünk Larzennel akitõl kaptam egy zacskót az itinerhez. A rajtban rengeteg ismerõs volt na meg a város polgármestere aki beszédet mondott nekünk majd elrajtoltunk.
Egész az erdõ széléig együtt mentünk Larzennel majd ellépett tõlem.
Mivel a Zemplénben még sosem túráztam így teljesen szûz terület volt nekem. Tudtam hogy lesz egy két trükkös rész így Zsotyekhez és Vándorköszörûshöz csapódtam akik már ismerték a környéket lévén már voltak a Rákóczi túrán ami a Zemplénben halad. Annál is inkább velük mentem hogy lemaradjak beszédkényszeres túratársnõnkrõl.....õt párszor még utolértük, ilyenkor leültünk pihenni egy kicsit és vártunk hogy elétávolodjon. Minden faluban amit a túraútvonala érintett megmostam fejem így nem szúrt meg a nap.
Az elsõ ep a Kovács villa volt(éjszakai szállásunk).Majd a Rákóczi fa ahol annyi szúnyog volt hogy szegény pontõr szerintem vérátömlesztésre ment a túra után...Következett a Tengerszem hihetetlen mélyen csillogott a vize. Innen már falvakban voltak a pontok Makkoshotyka, Újhuta, Nagyhuta, Vágáshuta.
Vágáshuta után megléptem a bolytól és hihetetlen sebbeségre kapcsoltam elhaladtam a Smaragd tó mellett ami csábított a fürdésre(mint utólag kiderült Sétálós Bácsi meg is fürdött benne)és már be is értem Rudabányácskára a lendület egészen a Magas hegyi sípályáig tartott ahol kipukkantam mint egy lufi. Nehezen vonszoltam magam felfelé a pontra ahol ásványvíz várt nomeg a túloldali térdgyilkos meredek lejtõ. A lejtõ aljában ért utol Zsotyek, majd késõbb Vali. Az utolsó emelkedõn a Kálvária dombon már teljesen készen voltam. Mire felértem már csak Vali hátát láttam távolodni. Kicsit nézelõdtünk a Wass Albert emléktáblánál majd elindultunk lefelé. Az ereszkedés közben Zsotyek is eltûnt. Így nyolcadiknak értem be.
A Zemplén nagyon tetszett. Még el kell jönnöm ide!
A vacsora a közeli volt úttörõ táborban volt. Pörkölt tarhonyával és palacsinta. Nahát!
57.7 km 2255 m szint
Mint akit lebaltáztak úgy aludtam el pedig kicsit izgultam a második nap miatt hiszen a Bükk következett és ott kemények az emelkedõk no meg nem is nagyon ismerem hiszen eddig csak háromszor jártam ott. Még 2003-ban az elsõ több napos túrámon a ProPatrián és kétszer a Bükki Kilátások túrán de az meg télen van így teljesen más képet õriztem magamban mint ami ott fogadott. Állítólag horkoltam így Larzen bökdösött az éjszaka közepén hogy abbahagyjam. Én nem emlékszem....
2.nap.Rövid buszozás után Ómassán rajtoltunk. Az elsö ep a Jubileum forrásnál volt ahol megkezdtem a napi fürdõzést. Hamarosan elértük az 1313-ban alapított szentléleki pálos kolostort. Következõ fürdés a Mária forrásnál volt ahol elkezdtünk kapaszkodni a dédesi várromhoz. A várat 1567-ben Hasszán pasa romboltatta le.
A pont rossz helyen várt minket. Erre Vadmalac hívta fel a mi és a pontõr figyelmét. Mi azért persze felmentünk a várba hiszen mi útvonal kõvetõk vagyunk vagy mi. Lefelé menet találkoztunk a várba igyekvõ pontõrrel.
A bánkúti pontnál nagy tömeg fogadott minket és a büfé. Gerrena várnál(kelta földvár állt itt majd Nagy Lajos vadászkastélya) ismét frissítés és a várnál fent egy zsír kréta amivel az itinerre kellett rajzolni valamit. Nekem egy szívecske jutott eszembe így az rajzoltam.
Keresztül Szilvásváradon a bazársoron mintha egy másik bolygón lennék. Autósturisták tömege. Furcsa pillantások kisértek minket ami nem csoda biztos érdekesen néztünk ki. Végre ismerõs útvonal a BükkiKi is erre halad a Katona sírok(2.világháborús sírok) felé bár télen egy kicsit más. Útközben még ittunk/fürödtünk a Diviánszky Gyula forrásnál. Miután felmásztunk a sírokhoz hosszú lejtõ következett a Gloriette tisztáshoz itt kicsit elkevertünk Gerivel és beleraktunk egy kis pluszt gyakorlatilag Szilvásvárad felsõ végéhez. Aztán kezdõdött a liftezés a barlanghoz(egyedülálló az itt talált háromlyukú csontfurulya)
majd fel az Istálós kõ csúcsáig(958m) ahol megtudtuk hogy csak ketten mentek el eddig. Szóval harmadikak vagyunk Gerivel. Meglepõ. Amíg ettünk ittunk beért minket SétálósBácsi aki nem fut de valami bazi gyorsan tud gyalogolni. Rövidesen beért Vadmalac is indultunk neki a fensíknak. Õserdöt már ismertem majd a pazsagi erdészházat üdvözölhettem. Innen egy hihetetlenül benõtt, csalános ösvényen haladtunk és adtunk a reumának...A Hór völgyébe még hárman értünk le.VM, Geri és én de VM fokozatosan lemaradt. A Suba lyuki barlangtól ereszkedve még találkoztunk vele amikor ö felfelé haladt de elég fáradtnak tûnt. Fellélegeztünk amikor kiértünk a völgybõl. Meg kell mondjam hiába volt szép már nagyon vártuk a nap végét. Az aszfalt útra kiérve már látszott a cél falu Cserépfalu tornya. Az iskolában, a célban paprikáskrumpli és zuhany várt minket. Na meg a hír hogy harmadikok lettünk Gerivel.Elsö Topercer Andris , második Larzen ,harmadikok mi lettünk Gerivel.
Zuhanyzás közben szomorúan konstatáltam hogy egy fél diónyi vízhólyag van a bal sarkamon de ekkor hiába kerestem a varró készletemet. A paprikáskrumpli vacsora közben ért be Vali az aznapi elsõ nõ .Mikor gratuláltam neki elég keményen fogalmazott az elmeállapotomat illetõen de betudtam a fáradságának és nem sértõdtem meg. Vacsora után a pingpong asztalon pihent a csapat én megvarrtam a vizhólyagom a GT-töl kapott varrókészlettel. Annyi víz folyt ki belõle hogy kisebb tócsa keletkezett. Három cérnát húztam bele a hólyagba hogy vezessék ki a keletkezõ vizet. A szállás a tornateremben volt. Sajnos a folyamatos beérkezõk zörgésétõl nem tudtam aludni egészen éjfélig.
57.15 km 2521 m szint
3.nap.Reggel négykor keltünk. Iszonyú összetört voltam. Geri adott széles ragtapaszt azzal leragasztottam a hólyagot úgy hogy a cérnák kilógtak a tapasz alól. Reménykedtem benne hogy nem fog lejönni a tapasz mert az a túra végét jelentette volna mivel ekkor nyílt sebbel a sarkamon nem hiszem hogy tudtam volna menni még 120 kilométert...
Az 1950-53 közt mûködõ recski kényszer munkatáborban volt a rajt ahol egy órát vártunk a szervezõkre dideregve. Végre a Mátra ez ismerõs terep. Az 1.ep Szegediek kútja még nem volt nyitva mire odaértünk. Topercer Andris,Larzen,Ákibácsi(ö aznap csatlakozott) és Geri hamar elléptek, néha még láttam a hátukat vagy hallottam a hangjukat de a Jóidö kútnál már nem voltak ott mire odaértem. Jó köves ereszkedés a patak völgyében majd Kisnána látképe. A Móré vári pontnál 2.ep beértem az élbolyt és együtt indultunk tovább Domoszló felé az aszfalt úton. A domoszlói pontnál 3.ep lábpedálos a nyomós kút...A domoszlói patak mellett kezdtük el a kapaszkodást felfelé. Én néha lemaradtam mivel a gyomrom rendetlenkedett. Nyílt úton haladtunk ahol az út keresztezte a patakot mindig belemeritettük a sapkánkat és vizesen vettük fel. A Domoszlói kapunál eltûntek elõlem de a Csiklósd kútnál persze beértem öket. Mindenki fürdött mosta az arcát és töltötte a kulacsokat.......Uccu neki a Szent István csevice kúthoz 4.ep.Fura íze van. Mintha szénsavas lenne. A kõvetkezõ az 5. ep hazánk legnagyobb természetes vízesésénél az Ilona völgyi vízesésnél fogadott minket. A vízesés gyönyörû.
A Hurok útnál hiába olvastuk el mindannyian az itinert mégis rosszul értelmeztük és rossz irányba fordultunk. Mikor észrevettük a tévedést mindenki megállt kajált, pihent térképet néztük. Megtaláltuk a térképen hol is vagyunk majd öten három felé váltunk. Andris. Larzen és Ákibácsi visszafordult az aszfaltúton a keresztezõdéshez mondva hogy azon gyorsan lehet futni, Geri egyenesen keresztül az erdõn futott ösvény nélkül de ö tájfutó és gyakorlott az ilyesmiben én inkább mentem még felfelé az úton pár méter + szintet begyûjtve de elértem a sárga + jelzést ezen kellett mennünk csak egy szinttel lejjebb lévõ aszfaltúton kellett volna elérnünk ezt a jelzést. Hamarosan beértem Gerit aki pihent kicsit. A Pál Bükk pataki mocsaras után értük el a Méhészkertet itt állt a Mátra elsõ üveghutája amit még Rákóczi alapított 1708-ban itt volt a 6.ep.Útban a Pisztrángos tó felé vitatkoztunk kicsit a túrák korhatáráról mivel Geri 16 éves és nem engedték indulni a Terep Százason fiatal kora miatt és egy hatalmas hangyabolyt nézhettünk meg.
Én egyetértettem a korhatárral. Geri ezen úgy felbõszült hogy otthagyott mintha állnék. Így egyedül értem a Kékes alatti 7.ponthoz ahol a hordó áll. Itt igencsak csodálkoztak hogy nem Andris van az élen. Kalapos várt itt dinnyével. Ö sajnos ezen a napon már nem indult de úgy gondolta segít egy kicsit. Nagyon jól esett a dinnye és a gondoskodás is. Az ösvény egyre meredekebre vált és a Sombokornál csúcsosodott ki ahol már szédültem. Itt ért utol egy spori aki csak az aznapi távon indult. Endrének hívták és fosta a szót. Sebaj legalább kizökkentett a letargiámból. Nagy nehezen felértünk a Kékesre 8.ep.Ismét szemben haladtunk a Mátrabérc útvonalával így könnyedén futottam az ismerõs terepen. Azért sikerült orrabuknom...
A Markazi kapunál 9.ep Nomád várt népes családja pár tagjával. Jól van csanya te vagy az elsõ mondta. Na de hol van akkor Geri? Míg ittam ö is elõkerült. Rossz irányba indult de hamar észrevette és visszafordult. Már csak egy pont volt az aznapi célig de hiába nyomtuk ahogy a csövön kifért csak nem jött. Elhaladtunk a Mária-képesfa mellett. Gyors térképezés mert már attól féltünk hogy túl mentünk az elágazáson de nem, még odébb van a Markazi vár és a pont. Végül csak eljött a várva várt vár és a 10. pont ezt a várat is a Kompolthy család építette akár a Móré várat. És elkezdtük az ereszkedést a hegyrõl Markazra a célba. Az ég veszélyesen dörgött már de csak nem esett legalább beborult és nem tûzött a nap. Markazon a Lenin! utcában megkérdeztünk pár helybélit hogy merre van az iskola aztán már csak pár száz méter és beértünk. Megosztott elsõ hely Gerivel. Mámorító érzés és még a vízhólyagról is elfelejtkeztem annyira nem éreztem menet közben.
Mivel elsõnek értünk be le is foglaltuk Gerivel a tatamit a tornateremben és az ajtótól legtávolabbi sarokba húztuk távol a zajtól. Fürdés után óvatosan lehúztam a ragtapaszt a hólyagról és csodálkoztam hogy nem szakadt fel. A cérnák is bent maradtak. A vacsora rizses lecsó volt amibõl degeszre ettem magam. Sorba érkeztek be az ismerõsök. Andris kicsit morcos volt de reggelre persze megenyhült.
A tornateremben annyira meleg volt hogy pucéran aludtam. A legjobb éjszakám volt a túra során mivel a másnapi rajt helyben volt így nem kellett korán kelni.
52.69 km 2115 m szint.
4.nap.Persze ötkor fel ébredtem a zörgésre és hatkor el is rajtoltunk.
Gyakorlatilag a rajttól a célig együtt haladtunk András, Larzen, Geri és én. Csak én maradtam le néha a gyomrom miatt de a következõ ponton, kútnál vagy forrásnál mindig beértem õket(vagy megvártak?)A pokoli emelkedõ után értük el az 1.ep a Négyeshatárnál. Ezután egy jó kis futható út várt minket majd a mocorkás ahol bozótharcot vívtunk. Majd leereszkedtünk a Vizes-Keszö völgyébe és a Csepegõ forrásnál elértük a 2.ep.
Ismét felmentünk a Kékesre 3.ep és ismét megjártuk a Sombokrot csak most lefelé. A 4.ep után le Parádsasvárra (útközben elhaladunk az Ybl Miklós tervezte Károlyi-vadászkastély mellett.) 5.ep ahol habzsi dözsi várt minket. Innen a rettegett emelkedõ a Kis Lipót gerincén Galyatetõ felé ami most is kegyetlen volt. A parkolóban értük el az 6.ep-t.Felmentünk a 960m magas Péter hegyesére ahol a kilátó már 1934-ben állt. Utána Mátraszentimre a buszfordulónál várt a 7.ep,Bagolyirtáson ismét a buszmegállóban találtuk a pontot a 8.-at. Elhagytuk a Keresztesi nyerget majd az Ezerháztetõ oldalában haladtunk a Babik kút rétjéig innen kezdtük el a mászást Világos vár hegyi 9.ep-hez zsírkrétás pont. A társaság gyanúsan együtt haladt. Mindenki fáradt volt? Nem tudom. A hegyrõl Gyöngyöstarján olyan távolinak tünt mintha Tel-Avivba kéne mennünk .A Füledugó kõbánya után persze beértünk és a krimóban egy kávé-kóla kombot(Larzen receptje)nyomtuk. A kocsmában megtudtuk hogy "ÁÁÁÁ közel van Nagyréde csak ki a fõútra ott jobbra majd balra oszt tovább a Borhy tanya után a földúton és már ott is vagyunk".Leírva persze gyors de küzdelmes volt mire odaértünk. A célba érés mámora csak nem jött mert a "kedves" rendezõk még egy utolsó pontot tettek az 56-os emlékmûhöz. Így kavarogtunk a városban még egy kicsit majd átkocogtunk a túlsó végébe. Már majdnem a célban voltunk mikor Bobek jött szembe kocsival. Szegényt az iskolához küldtük pedig a cél a városszéli borászatnál volt. Visszafordult és ott várt ránk mikor pár perc múlva bevonszoltuk magunkat.
Óriási megkönnyebbülés ezt megcsináltuk! Bobek átölelt pedig biztos rettentõ büdös voltam majd elsírtam magam. Elvitt az iskolába a zuhanyzóhoz a civilizációba ahol lassan tudatosult bennem hogy vége, ennyi, kész. Leengedtem és megettem a cél gulyást.
A rendezõknek egy kis gondot okozott kiszámolni az idõnket. Még szerencse hogy mi számoltunk és tudtuk a sorrendet.
55.10 km 2431 m szint
Mind a négy napon 35 celsius felett volt a hõmérséklet(árnyékban).
Össz táv 222,64 km õssz szint 9322 m
1 Topercer András 37 óra 10 perc
2.Larzen 37 óra 47 perc
3.csanya 38 óra 47 perc
csanya |
| |
