IX. Isaszegi csata emléktúra Táv: 44,62 km szint:1060 m 2012.04.01.
Érdemes volt Reisz Andrásra hallgatni! Vasárnap reggel még betettem a hátizsákomba egy vékonyabb sapka-sál-kesztyû kombinációt. Bizony, többször jól jött mindegyik a nap folyamán. Túrán ennyit még nem öltöztem, vetkõztem. A Nap és a Szél versengése címû mese jutott errõl eszembe.
Hét körül érkeztünk a rajtba. Nem volt nagy sor elõttünk, hamar ment a regisztráció. Egy igazán részletes itinert kaptunk kézhez. Kétszer sikerült is elvesznünk benne és pár centivel megtoldani az egyébként sem rövid távot, de ezt nem a készítõ(k) hibájának, hanem a mi szövegértési gyengeségünknek tudtuk be. Nagyon tetszett, hogy az ellenõrzõpontok pecsétje kapcsolódott szövegben és/vagy rajzban az érintett helyhez.
Szeretem az olyan túrákat melyek a szép tájak mellett adnak valami történelmi, irodalmi, geológiai, … pluszt is. Ez a túra ilyen volt! Egészen más így átélni a magyar történelem egy jelentõs idõszakát, mint tankönyvekbõl megismerni. Az emlékhelyek végig járásával kéne minden gyereket megtanítani a múlt megértésére, értékeinek megismerésére. Feltételezem, hogy a helyi iskolákban ez így is történik.
A túra kezdõ kilométerei az emlékhelyeket mutatták be. Falumúzeum, Honvéd emlékmû, Honvédsírok. Az elsõnél volt lehetõség a kiállítás anyagának megtekintésére is. A Gödöllõi-dombságnak ezen a részén még soha nem túráztam. Érdeklõdve vártam mi fog a szemem elé tárulni. A táj, a természet csak éledezett, uralkodó szín most inkább a szürke volt, de látszott, hogy hamarosan azért még is csak a zöld lesz erre is az úr. Lágy ívû szántóföldek, linkás-lankás erdõs ( fenyõ, bükk, tölgy, akác ), mezõs részek, hosszúkás völgyek, parlagon hagyott földek, erdõirtások, nádasok, tarvágásos területek, … váltogatták egymást. Sok helyen virágzott már a kökény, a Kotlina-völgyben készülõdtek az ibolyák, hogy lila szõnyeget terítsenek a domboldalra. Több helyen elszáradt aranyvesszõk sorfalát ringatta a szél, vaddohányok százai várták a végleges elszáradást, galagonyák szalutáltak az arra elhaladóknak. Volt ahol kukorica csonkok nyújtóztak az ég felé, több hektáron viszont már sarjadt a vetés. Esõre szomjazott a táj! Magasabb pontokra eljutva gyönyörû völgy kombinációk tárultak elénk. Utunk során többször sikerült beazonosítanunk a Budai-hegyek egy-egy jellegzetes csúcsát is. A jelzések követhetõen és egyenletesen voltak felfestve, volt ahol szalagozás is segítette a helyes út megválasztását. És végül, hogy ne csak az ég kékje kísérje végig utunk, a Tõzeg-tavak gátján áthaladva közeledhettünk a cél felé.
Az ellátás gazdag volt és változatos. A legtöbb ellenõrzõpontnál megkínáltak minket valamivel a kedves pontõrök. Volt nápolyi, alma, csoki, narancs, cukorka, pattogatott kukorica, és többször volt lehetõség víz pótlásra is. A célban a bõség zavara lett úrrá az emberen. Lekváros, - zsíros, - párizsis (vajjal vagy nélküle ) kenyér, hagyma, csalamádé, folyadékpótlás, kávé vásárlási lehetõség.
Az oklevél igényes volt, kitûzõt pedig választani lehetett. Ezeken az emlékhelyek egy-egy részlete köszönt vissza. Számítógépes regisztrációval ellenõrzött menetidõnk, szintidõn belüli teljesítésnek felelt meg.
Köszönjük a lehetõséget és mindazok fáradozását akik vendégszeretettükkel, önzetlen munkájukkal, jelenlétükkel vagy észrevétlenül a háttérbõl, de mindenképp azon voltak, hogy sikeres legyen ez a mai nap, jó érzéssel távozzanak a túrázók. Mi, így intettünk búcsút Isaszegnek! |
