Isa30 április 6.
Lusta túrázókhoz méltón az utolsó lehetséges vonattal érünk le Isaszegre, ahol nem kevés sporttárs tolong a rajtban. A Nyugdíjas Klubban a névadó korosztály is szép számmal képviselteti magát, lelkes, nagy csoportban indulnak neki a túrának. Megérkezik a Wehner-klán egyik ága is, de õk csak 15re mennek, így nem várjuk be õket.
A vécérõl már sorbanállás közben rebesgetik, hogy nem nagyon megy le, sõt, a fiúvécébe már be se szabad menni, én pedig fejvesztve menekülök, ahogy látom feljönni a vizet. Rémálmaim elevenednek meg ezzel, úgyhogy a sok tollászkodás után most villámgyorsan rajtidõt kérünk, és minél távolabb igyekszem kerülni a helytõl. 9.36-kor kifordulunk a kiskapun.
Gethe Laciék még rajtzárás után is csomó embert indítanak útnak, toleráns rendezõség.
A vasút melletti betonon vagy negyven ember caplat, így minden irányból kerülgetjük õket, aztán átkelünk a büdös hídon, és kezd ritkulni a mezõny. Falunap lévén népviseletbe öltözött nénik és huszárok mellett visz el az utunk, versenytkocogunk egy lovaskocsival (egyelõre mi nyerünk), és betoppanunk a múzeumba, az 1. ep-re. Itt külön tájékoztatót kaphatunk az isaszegi csatáról, nem is hagyjuk ki a nagyszerû alkalmat.
Visszafordulunk, aztán megindulunk balra föl az emelkedõn, hátulról futósporttárs liheg a nyakunkba, az úton pedig ismét megjelenik a konkurrencia, és a második menetet a lovak nyerik. Azért nem adjuk fel, már érezni véljük a vásárosoktól szállingózó lángosillatot. Futótársunk közben visszafordul, mert mintha hirtelen belenyilallna a felismerés, hogy az elsõ pontnak már lennie kellett volna, és biztosítjuk róla, hogy igaza van, volt is.
A Honvéd-emlékmûhöz felkispistáznak a diákcsoportok, nem baj, mi azért is a jelzésen megyünk, vagy tizenöt méter kerülõ:) A dombtetõn már csodálatosan virágoznak a fák, mi pedig bekocogunk az egyszemélyes erdei ösvényre, ennél jobb talajt keresve sem találnánk. Hamarosan elérjük a következõ ep-t, a Honvédsírokat, megrendítõ. Közben megkapjuk az elsõ frissítést is, jófajta nápolyi, a vizünk viszont még érintetlen, azt tehát nem kérünk.
A táj felemás, hol a leggyönyörûbb tavaszi fenyõerdõben haladunk, hol építési törmelék vagy szemét szegélyezi utunkat. Bajtemetésnél kedves pontõr vár, a hosszú aszfalt emelkedõ után csokival és vízzel kínál. Közben beér minket az eltévelyedett futótárs, egy darabig csokievés közben, beszélgetve sétálunk tovább, aztán úgy dönt, ideje sebességet váltani, úgyhogy futólépésben távolodik tõlünk.
A 6. feltételes ep-t simán benézzük, lazán tovakocogunk a p+ mellett, ja kérem, hátrafele nem mozog a nyakunk. Ráadásul egy kedves túratárs rajtunk nevetve a "helyes" útra igazít, persze, mi vagyunk a hülyék, hogy másra hallgatunk, mindenesetre így ráteszünk a távra kábé három kilit. Aztán mégis rájövünk, merre visz a sárga út, sõt, három kissrácot is felvilágosítunk, de õk úgy döntenek, inkább kihagyják a feltételes ep-t, és inkább a rövidebb utat választják a zöldön. Mi viszünk újraelõzünk mindenkit, aki mellett már egyszer elmentünk, kicsit csodálkoznak is, mintha már láttak volna minket.
Pécel után a Vár-hegyi barlang ep-nél igazi crosspálya fogad, nem beszélve a szivárványszínû cukrokról, jó lehet itt bringázni. A következõ ep-ig pedig megkezdõdik a túra mókarésze, amikor a "kövesd a fehéret" játékot játsszuk, komolyan, ilyet minden túrába be kéne tenni:)) Ugrálunk, hajolgatunk, és a fákat pásztázzuk, azért egyszer így is utánunkfüttyentenek, mert letérünk az ösvényõl.
Innentõl pedig a hullámvasút jön, valahol csak össze kell szedni azt a 800 szintet. Rövid, meredek emelkedõk, szimpatikus biciklis pontõr a semmi közepén, aztán újabb cukor már alig a cél elõtt. Innentõl már tényleg semmi az az 1,7km, de már ráérõsen gyalogolunk el kedvenc nyugdíjas csoportjaink mellett. A célban a klasszikus ellátás, zsíros, lekváros, mézes stb. kenyér, nagyon kedves rendezõség, közben Wehnerék is befutnak a 15-rõl. Kutyahiányban szenvedve megismerkedem egy basset hounddal, szegény kicsit kivan. Aztán kényelmesen szedelõzködve (csak hogy ne cáfoljunk magunkra)kisétálunk a 14.46-os vonathoz.
Jó hangulatú túra volt, az ellátás kiváló, a szemét sajnos nem helyspecifikus, köszönjük a rendezést! |
