Túrabeszámolók


túra éve: 2007
Lokomotív 424Túra éve: 20072007.10.06 16:08:41
Másodszor vágtunk neki a Lokomotívnak, és másodszor is a rövid távon sikerült indulnunk...így már biztos, hogy jövõre is a 24-es lesz, mert akkorra beérik a jelvény:)

Szóval: Tavalyról emlékeztem, hogy Szokolyán piszok hideg van reggel, így elég meleg ruhát vettem magamhoz, ami nem is ártott meg. A városból kiérve a szokásos tejföl-sûrûségû köd fogad minket, majd a váci átszállásnál megcsap minket az erõsen hûvös szellõ. A kis piros 3 kocsival közlekedik Szokolyáig, majd az ismerõs vasútállomás fogad minket az idõs nénikkel-bácsikkal, akik valószínûleg maguk is vasutasok voltak régebben (a pontõrök is mind kedves idõs bácsik).

Indulás kicsivel 8óra után. A kezdeti számolgatás alapján kijön, hogy kb 6 km/h-s átlagot kell mennünk, mivel a 24 km-re 4óra24perc a szintidõ. illetve az igazolófüzetben található kivonatos menetrend alapján biztosak vagyunk benne, hogy a túra összes indulója a mi vonatunkkkal jött, mivel csak ez az 1 fut be a nevezési idõ alatt. Persze néhányan a kocsit választották, de az elenyészõ számú. Indulók száma legfeljebb 60(mind3 távon összesen), családias túra.

A vasútállomás után egy tereprendezésre szoruló emelkedõ vár minket, ami igen kellemetlen, mivel az egész lejt oldalra, szóval már az elején majd' kifordul az ember bokája. felmenni viszont megéri, mivel a köd fölé kerülünk, és gyönyörû látvány, hogy felettünk felhõtlen az ég, a horizont viszont minden oldalon sûrû fehér ...

Elsõ pont a Magyarkúti parkolóban, innen széles erdei ösvényen(ami az OKT jelzését viseli)haladás tovább egészen Nógrádig. Ott a csurgó forrásnál vár minket a szokásos Sport Szelet és a hûvös forrásvíz. A nap már elég magasan van ahhoz,hogy az ember le kívánja vetni a pulóvert, és egy szál pólóban gyalogoljon tovább az OKT jelzésen a Nógrádi vár tövében. A Béla -réten túl áttérünk a zöld jelre, majd szemben találjuk magunkat a túra legtrükkösebb részével. Tudniiilik le kell másznunk durván meredeken olyan 80-90 métert Királyrétig, ahol pecsét vár ránk, majd vissza kell mászni ezen a most már nem is annyira barátságos lejtõ/emelkedõn.

Innen a piros jelzés visz a célba némi szalag kiegészítéssel egy patakvölgyben.

A célban oklevél, kitûzõ/jelvény annak, aki megérdemelte, és természetesen zsíros kenyér hagymával, csalamádéval, teával és szörppel. Újítás: lehet a célben sört kapni:)))))))és igen jutányos áron:)

Összegezve: A túra nagyon kellemes, látványban gazdag. A 4:24-es szintidõ megköveteli a hajtást, ami pedig nem nehéz a csupán 520 méteres szintkülönbség miatt. Egyetlen hátulütõje van a dolonak: aki a reggeli vonattal megy, és kb 4:00-4:24 alatt teljesíti, annak nem marad 20-25 percnél több ideje a végén megebédelni, elcseverészni, mivel 12:46kor indul vissza a vonat, a köv. pedig valamikor du. 3 után...

Bárkinek ajánlom a túrát, aki szeret rövid távon hajtani:)
 
 
Falasok(k)Túra éve: 20072007.06.17 18:24:07
Falasok(k) 25

Rajt 8:35kor, elemleadás. Szépjuhásznéról indultunk,hiába ment a túra ismerõs helyeken sikerült az elsõ 100méteren elkevernünk (elõször, de nem utoljára). Az elsõ EP rendben a helyén volt. Szalagokból nem volt hiány, segítettek a lefordulásoknál.

A következõ pont elõtt sikerült újra eltévednünk, mivela leírás rövidsége miatt azt hittük, hogy elfelejtettünk lefordulni a szalagozott útra, ami utána visszavisz a pirosra, ezért ahol a szalagot megtaláltuk, ott hittük, hogy visszahozott, így a piroson folytattuk utunkat, ami végülis helyes irány volt, csak hosszabb, mint kellett volna lennie. Meglepetés tejkaramella.

A legnagyobb gondot a pontok körüli tájékozódás okozta. A második ponton pl azt írta, hogy azonnal lefordulunk a piros+ -ra, de az sehol nem volt, mert a pont nem volt a helyén, hanem egy jó 300méterrel elõbb volt, mint kellett volna lennie.

Innen fel a Remete-hegyre, minden rendben.

A következõ frissítõpontra rendben megérkeztünk, finom volt a zsíros kenyér és a szörp és még sört is lehetett kapni, ráadásul baráti áron :) 0,5l dobozos amstel 150 pénz...

Itt megint nem találtuk az utat elsõre, úgyhogy csoportosan kiválasztottunk egyet találomra, ami végül jónak bizonyult és el is vezetett a köv. pontig.

Innen mászás következett fel a Virágos-nyereghez, majd az Újlaki hegyre, ahol mûzliszelet várt minket.

Sziklákon ugrándoztunk lefele, miközben a vitorlázó repülõk mellettünk suhantak el, és meg semm álltunk, amíg el nem tévedtünk. Egy elég sok utat magába foglaló keresztezõdésben, pl nem volt szalag, csak az egyik úton jó mélyen bent, majd a leírás szerint mellõznünk kellett egy sorompót, de melyiket? merthogy több is volt. A köv pont a libanoni cédrusnál volt, ami egy picit el volt dugva, de megérte a keresgélés, mert maga a fa gyönyörû volt, és még járt a látvány mellé finom kopaszbarack is.

majd a völgy utcába kiérve nem volt egyértelmû, hogy merre is kéne mennünk, de a távolból újra egy szalag mosolygott ránk, így jó fele haladtunk befele az erdõbe, már a kisvasút síneit keresztezve. Szerintem itt történt a legnagyobb malõr, mivel már jó ideje együtt haladt a 25ös és az 50es táv, de itt újra elváltak útjaink, az itiner viszont nem tartalmazta ezt az infót. A 25ösök egyenesen mentek a Z körsétán Dzépjuhásznára, míg az 50esek a sárgán megmászták még a Hárs-hegyet. De a Z körsétável sem volt minden rendben, mert egyszercsak visszakanyarodott oda, ahonva a sárga ment. Itt megelégeltük a dolgot, és a síneken haladva sétáltunk tovább a cél felé. Megint találkoztunk a Z körsétával, ahol rátértünk, és nemsokára a célban találtuk magunkat.

Összességében jó túra volt, csak annyi volt a baj, hogy az itiner olyan dolgokat adott meg viszonyítási pontoknak, amelyekbõl az adott szûk területen több is volt (sorompó, elágazás) nem pedig egyedieket (villamossín). A táj és a kilátások viszont kárpótoltak mindezért, illetve az ellátás pazar volt (tejkaramella, mûzliszelet, zsíroskenyér hagymával és koviubival, barack, alma, szörp,víz...mindezt 500 forintért!)
 
 
HidzsraTúra éve: 20072007.06.04 22:29:37
Hidzsra Zsámbékról (41km)

Széna tér, reggel 7kor indul a busz Zsámbéra, rajta úgy 10 sporttárssal...Megérkezés 7:49kor, keressük meg a török kutat. természetesen rossz irányba indultunk, de egy néni útba igazított minket. A rajtban felvilágosítás, mivel az itiner még a tavalyi volt. Rajt 8:00kor.

Meredek utcákon kapaszkodtunk felfele egy gyönyörû templomromhoz (mindenkinek érdemes megnézni, ha arra jár), majd a Zsámbéki-tetõ fás-bokros útvesztõje következett. a jelzés elég gyéren volt festve, de miután beértünk az erdõbe, egyenesen elvezetett minket az elsõ EP-hez, ahol datolya és pecsét várt minket.

Innen lesétáltunk Tökre, majd egy végtelennek tûnõ pipacsokkal szegélyezett zöld búzamezõn át Budajenõre. A Hilltop lakópark, ahol az EP volt jóval a falu felett helyezkedett el, ahova embermagasságú bozótoson kell feljutni, és még EP is el van dugva(legalábbis is mi nehezen talaltuk meg:)

Innen fel a Nagy-Kopaszra, a jezésekkel semmi gond, viszont EP nem volt fenn.
A következõ pont a Szarvas-árok volt, ahol megint gondjaink akadtak az útkereséssel, és újfent a bozótban kötöttünk ki az árok peremén sasszézva végig...mi jobban jártink, mint azok, akik felmásztak a szomszédos meredek domboldalra, aztán le onnan. A pecsétet megtaláltuk, sõt a nagy-kopaszit is megszereztük itt.

Innen a Vadasparkig nem volt gond a tájékozódással, de az a 2 km aszfalt kicsit betett. az EP-n nagyon finom mentás török lencselevest kaptunk (a recept megtalálható a Hanif honlapján), itt engedélyeztem magamnak egy 10perces pihenõt, majd indulás a János-hegy és a Libegõ fele.

A gondok itt kezdõdtek, mert a jól ismert piros körsétaút jelzést (mint utólag kiderült) pár napja átfestették, így a táblák még kinn voltak, de a fákon már csak a sárga kersztet talátunk, ami végül felment a Libegõhöz, de kikerülte az Erzsébet-kilátót.

Innen le az alsó állomáshoz, majd a városba beérve utcákon kanyarogva a Balogh Ádám szikláig, ahol víz és szõlõcukor várt minket. Továbbmenve (még mindig betonon) megpillanthattuk Gül Baba türbéjét, ahol megkaptuk a kitûzõt és az oklevelet, majd indulás haza...
 
 
SárgaTúra éve: 20072007.04.22 15:52:46
Sárga 30É

Ez a túra csak annyiban különbözött az eddig teljesítettektõl, hogy itt az átlagosnál többször merült fel bennem a "mi a fenét keresek én itt?!" kérdés...
Már odafele a vonaton aludtunk, meg persze a rally-ba illõ vonatpótlózáson is, vagyis csak próbáltunk:)
Egom-ban egy globus-dupla-babgulyáaskonzerv és egy feles megadta a kezdõlöketet,úgyhogy indulhattunk.
A túra eleje kellemesen emelkedett (a szintek majdnem végig ilyenek voltak),és az elsõ EP-t elérve már egészséges távolban voltunk a civilizációtól. Nem tudom milyen lehet a táj nappal, de éjjel gyönyörû volt:)váltakozva haladtünk mezõkön meg bozótosban, és a második Ep már erdõben volt, ahol egy kis beszélgetésremeg kajálásra azért megálltunk. A következõ pontig 7km volt hátra, ez kicsit szenvedõsre sikerült, mert beütött a holtpont, de a klastrompusztai meggyszörp segített:)
Innentõl 10 km a köv. pontig, és valahogy itt vettük észre, hogy már kb 1 órája didergünk, mert szokatlanul hideg volt, ekkor még többet firtattuk, hogy miért nem otthon a puha ágyikóban alszunk most...
A Vörös-hegyi pihenõbe már világosban értük, innentõl csak 4 km a célig. Ez az utolsó szakasz volt a leggyönyörûbb az egészben: a tipikus pilisi fenyves...kopár sziklákon lazán elszórt fenyõk között...
A célban volt egy kis trükk, mert a Mónika italbolt el volt dugva, de semmi gond, megtaláltuk:) gyors zsíroskenyér, oklevél-kitûzõátvétel, és irány vissza a Nyugatiba...érdemes volt eljönni!

...majd elfelejtettem: a 3 lámpánkból 2 tönkrenemt útközben:)
 
 
Isaszegi csata emléktúraTúra éve: 20072007.04.03 21:29:40
sziasztok!

56km-es táv:

Idén voltunk elõször ezen a túrán, de kezdjük is az elején:)
Szimpatikus volt a fakultatív szintidõ és a kedves fogadtatás is.
Indulás 7:25-kor, jelzések kiválóak, a leírást nem is kellett nézni. A falutól távolodva sz elszórt szemét mennyisége is csökkent, és a táj is egyre szebb lett. Az elsõ pár EP szép sorjában követte egymást, fogyott víz is, csoki is, zsíros/májkrémes/lekváros kenyér is, az ellátásra nem volt panasz. Sajnos közben megnéztük Pécelen a kocsmában a vízilabda döntõt, ami egy picit elkedvetlenített minket. Az eltsõ eltévedés Nagytarcsa után történt meg, amikor is egy hosszú szántóföldön gyalogolva egyszercsak eltûnt a szalag...se térkép se leírás nem segített, be kellett várnunk az utánunk jövõket, akik elindultak valamerre, majd mikor mi is arrafele vettük az irányt megjött 2 kedves sporttárs(GPS-szel meg sörrel:)akik szintén azt az irányt javasolták. Innentõl több helyen hiányzott a jelzés és a szalag, de ki lehetett találni merre kell menni. Még maradt erõnk futni egy kicsit a végén, így 11:58 alatt sikerült megcsinálni:)
Szerintem nagyon jó túra, bõséges az ellátás, a táj szép, sok a kocsma és nagyon kellemesek benne a szintek:)
 
 
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20072007.01.02 21:42:12
sziasztok!

2006 áprilisában kezdtem a teljesítménytúrázást, és jövõre folytatni fogom, bár egy kicsit aktívabban:)

teljesített túrák száma: 6 db
szintidõn kívül: 0 db
össz táv: 208 km
össz szint: 5696 m

a túrák név szerint:

dolina50
dunakanyar36
a gyermekvasút nyomában(éjszakai)
nahát48
lokomotív424(24-es táv)
online túra

emellett augusztusban elkezdtem a kék túrát, teljesítve a Hollóháza és Boldogkõváralja közötti részt, ami kb. 150 km, illetve egy 25km-es szakszt a gerecsei részbõl.
 
 
túra éve: 2006
Lokomotív 424Túra éve: 20062006.10.08 14:29:19
Sziasztok!

6:55 Nyugati, jól ismert Zónázó, egyre csak gyûlnek a bakancsosok. Némileg õszi reggel, de a vonat fûtött. Kicsit megilyedtünk, amikor Pestrõl kiérve tejföl sûrûségû köd ereszkedett a tájra, de hál' istennek a túra kezdetére felszállt. Nem készültünk aznap nagy megerõltetésre, úhgyogy a 24-es távot választottunk. Találó volt a 4:24-es szintidõ, és persze nyilvánvaló volt, hogy min. 6km/h val kell majd legyalogolni az egészet. A kezdeti emelkedõ után laza szintben gyaloglás, pont elég az izmok bemelgítésére. Már az elején látni lehett, hogy a jelzés és a szalagozás kifogástalan, ami egy nagy piros pont volt a szervezõknek. Érdekes volt, hogy többet kellett az egészben lefelé menni, mint fölfele, de semmi gond, lefele úgyis fut az ember. A negyedik pont volt szívatós, mert egészen a hegy tövébe kellett lefutni a pecsétért, és aztán ugyanazon az úton vissza föl. A végére némi patakban gyaloglás maradt, de csak a kaland kedvéért:) Sikerült 4:09 alatt teljesíteni, és pont én voltam a túra 1200. sikeres teljesítõje. A kitûzõ állati jól néz ki, mert idén 25 éves jubielumot ünnepel a Lokomotív te. Szóval zsíroskenyér, hazafele sörözés Verõcén, és a jól ismert Zónázóval irány vissza a Nyugatiba.
 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár