Túrabeszámolók


Isaszegi csata emléktúra

kekdroidTúra éve: 20072007.04.10 14:09:36
IV. Isaszegi csata emléktúra 55 km

Kora reggel van, a posta-Bhv vagon nyikorgó fékje ébreszt fel Isaszeg határában, leszállok és igyekszem ténylegesen felébredni, miközben követem a többi túrázó kinézetû embert a rajthely felé. Pillanatokon belül megérkezünk, majd szintén pillanat alatt már a kezemben van az itiner, külön a bélyegzõknek szolgáló lappal, mindehhez még nejlondosszié is jár. El is indulok, utunk a vasúttal párhuzamosan halad, viszont nemsokára elválik attól, érinti Szent Márton kútját, de most kihagyom, van nálam elég innivaló. Kis emelkedõ, kiérek a faluból, felsietek a Szobor-hegyen lévõ, elsõ ellenõrzõpontra. Innen a kanyargós piros sáv jelzésen megyek tovább, a földbe nevek, egyesületek vannak karcolva. Egy emelkedõ, egy hosszú egyenes és már el is értem a Honvédsírokat. Az erdõ a kelõ nap fényében nagyon barátságos hangulatú. A ponton cukorkát kapok, majd továbbmegyek, rátérve a Felsõ-Erdõ útra. Egy köves lejtõ, szalagozott letéréssel vár, páran lemennek az út kanyarulatáig, én követem a kitûzött útvonalat. Nemsokára, intenzív lejtõ után lent vagyok a Mély-árokban, a lejtõ elején papírtábla figyelmeztet a feltételes ellenõrzõpontra. A pontõr az árokból kivezetõ út mellett, farönkön ül, (most már tudom, hogy Vajonmerrét tisztelhettem személyében) matricát kapok. Kimászok az árokból és madárdalos, vidám erdõn vezet át az utam, egészen egy nagy nyiladékig, a Gödrõl induló 400 kV-os távvezetékig. Itt kicsit elbizonytalanodom, de a szalagozás segít és végül lejutok Hársasra. Betonúton kapaszkodom fel, a hegy (domb) gerincén érdekes "ojjektum", egyszer érdemes lesz erre jönni és megvizsgálni közelebbrõl is. Az emelkedõ legvégén, nem sokkal a tényleges tetõ elõtt megint pont (talán Csanya?), kapok vizet és egy szelet csokit. Éppen egy Opellel jön egy ember, megrakott utánfutóval, láthatóan eltévedt. A piros sáv szerencsére nemsokára lekanyarodik a nyílt részrõl, még elõtte elmegy mellettem az Opel, elengedem, megköszöni. A Koporsó-völgy, nevével ellentétben szép, rendezett és tiszta. Megelõzök egy apa-fia sporttárs párost, nem sokkal késõbb éles kanyarral jelzésváltás. Itt szembe jönnek néhányan - meglepõdöm, aztán eszembe jut, hogy a 15 kilométeres távnak valahogy így kell lennie, ha egyszer Pécelrõl indulnak. Innen sûrûn kívánok jó utat a szembejövõknek, nagyon sokan vannak. Az ötlet viszont jó, ez sokkal kényelmesebb, mint elõzgetni. A Pap-hegyen keresem egy darabig a feltételes pontot, nem lenne szerencsés kihagyni. Mivel nem találok semmit, sõt, nincs "kitáblázva" sem, mint a Mély-árok volt, továbbmegyek. Semmi perc alatt beértem Pécelre, a fõút mentén sietek a vasútállomás felé, majd letérve arról, elérem az állomást.

Hihetetlen tömeg van egy autó körül, nem nehéz kitalálni, ez a 15-ös táv rajtja. Innentõl akkor nincs szembejövõ társaság. Nem kell pecsételni, a feltételes pont a felüljárón van. Illetve nincs és ez nekem hiányzik, én elüldögelnék itt naphosszat, õrizve a pontot. Na mindegy, ha most nincs pont, hát nincs pont. A miskolci irányú kijárati jelzõ szabadot mutat, megvárom a vonatot, csak úgy szaggatja a síneket, lefotózom a telefonnal. Továbbmegyek, felfelé tart az út és nemsokára véget ér péceli tartózkodásom. Rövid bozótos után kezdek utolérni pár embert, de aztán õk felmennek irányban a dombtetõ felé, én a szalagozás felé kerülök, aztán nemsokára utolérem õket. A Vár-hegy barlangjánál cukorkát és finom, piskótás kekszet kapok a kedves pontõröktõl. Felvetem a hiányzó feltételes pontot, megmondják az okot, sûrûn bólogatok. Innen kicsit futok, az idõ is kezd egyre barátságtalanabb lenni, az útvonalban sem vagyok egészen biztos, nézem az itinert. Amíg meg nem jelennek rajta az elsõ esõcseppek. Ennek nem örülök, de nem tart sokáig - viszont nemsokára szemetessé kezd válni a vidék, egyszerûen nem tudom felfogni, hogy ha valaki nem sajnálja a benzinpénzt arra, hogy az erdõszélre hordja a szemetét, akkor miért nem a szeméttelep felé forgatja a kormánykereket? Egyáltalán, mi járhat a fejében akkor, mikor kiborítja az építési hulladékát itt? Félelmetes ez a mentalitás és az a szomorú, hogy ez nem politika, nem pénzkérdés, ez vegytiszta bunkóság. Az pedig, hogy eldobott óvszereket kerülgetek, az végleg kifordítja a gyomromat. Szaporázom tehát lépteimet és így hamarosan Nagytarcsára érek, viszont még elõtte egy domboldalon a meglazult cipõfûzõmben felakadva zuhanok egy szépet. Nagytarcsán az ellátásos pont õreinek kedvessége segít elfeledtetni a lehangoló élményeket, májkrémes és lekváros kenyeret is kapok. Indulás után kiderül, hogy nem is olyan kis falu ez a Nagytarcsa, eltart egy darabig kiérni innen. Viszont nincs a kiérésben sem sok köszönet, jobbra szántás, balra szántás, középen út, emelkedik, ráadásul szembeszélben. Kicsit magamba zuhantam, de aztán jött szembe egy lovascsapat, majd megelõzött egy futó, majd még egy. Még egy kis buckás szakasz, ahol szalagozás nélkül akármi is lehetett volna nálam, eltévedtem volna, de így gond nélkül jutottam el a Kálvária-hegy ellenõrzõpontjáig. Kaptam egy zserbót (?), nagyon finom volt, és a hangulatmutatómat is visszaállította normális állapotba. Futás le, majd be Kerepesre, átkelés a 3-as fõúton (brrr), majd séta át Szilasligetre, a HÉV megállóra.

Itt kaptam bélyegzõt és kisütött a nap, majd a HÉV vonalával párhuzamosan sétálok az enyén hullámvasutazó úton. Nemsokára eltávolodom a vasúttól és szépen felgyalogolok a Szár-hegy tetejére. Itt Rush2006 és társa a pontõr, kapok ropit és már húzok is tovább, a melegre való tekintettel kigombolom a kabátomat, de a sálat nem érdemes levennem, annál azért jobban fáj a torkom. Kellemes, tiszta út visz a HÉVhez, átkelek alatta és megint szántóföld következik, fel a Gyertyános tetejére. Itt kerékpáros teljesítõkkel futok össze, õk kicsit tovább frissítenek. Még felnézek a kápolnába, fel is sétálok gyanútlanul az elsõ lépcsõsoron, de ott el is akadok. Ugyanis csak a keresztgerendák vannak meg, azok is ki tudja, milyen állapotban. Kint feldobom a témát, felvilágosítanak, hogy felgyújtották a kápolnát. Az agyamat eldobom, már kápolnát is felgyújtanak!? Hihetetlen. Szomorú. Felháborító. Ezen morfondírozom, miközben talpalok lefelé a mûúton Mogyoródra. Ott besétálok az állomásig, át a síneken, majd továbbmegyek a zöld sáv jelen. A várt feltételes pont nem bukkan fel, viszont csatlakozom az elõttem járó túratárshoz, aki elõzõ nap legyalogolta a Julianus 50-et, azt mondta, fáradt már egy kicsit, ehhez képest igencsak gyorsan szedte a lábát. Szépen elérjük az elsõ mûutat, majd újra a 3-as út következik, a nagyon szemetes Szár-hegyi parkolóval. Nem is csoda, hogy a pontõr nem itt ütött tábort, kicsit bentebbrõl integet, amikor látja enyhe tanácstalanságunkat. Halálmegvetõ bátorsággal átkelünk a fõúton, majd kapunk vizet és egy-egy banánt a kedves pontõrtõl. Még van hátra egy emelkedõ, egyáltalán nem vészes. Pár jelzésváltás és máris a Pest megyei Pirosat követjük Isaszeg felé. Nagyon szép kilátás nyílik a gerincútról, végre rálátásom van arra a környékre, amerre évek óta járok vonattal. A beígért feltételes pontok nincsenek, remélem nem valami vicces kedvû errejáró vitte magával az esetleg kihelyezett pontot. Aggodalmam végül feleslegesnek bizonyul. Beszélgetve, de sietõsen haladva jutunk el végül a Pap-hegy pontjáig, kedves pontõr lány kínál édességgel, elfogadom. Még elsétálunk a tó végében, majd már csak pár lépés a cél, újra a nyugdíjas klub. Megkapjuk a díjazást, gratulálunk egymásnak. Még eszem egy kis kenyeret, de inkább iszom, jó meleg teát, majd kisétálok a vasútállomásra.

Összességében nagyon szép túrán vehettem részt, a szervezõk igazán nem tehetnek néhány embertársunk ostoba magatartásáról. Az útvonal legszebb részei: az Isaszeg-Pécel szakasz, a Szár-hegy, a Gyertyános kilátója, majd a Szár-hegyi parkolótól a "végtelen" út. A pontõrök, a rendezõk a rajt/célban végig barátságosak, segítõkészek voltak, a szolgáltatás minõsége és mennyisége átlag feletti. Köszönet a túráért a szervezõknek, jól éreztem magamat!