Túrabeszámolók
|
|
update 2009.09.08. három hónap eltelt, és valahogy még mindig nem kaptam meg a jelvényt. az a piszok magyar királyi posta... |
| | |
|
Pilisi trapp 40
Elõször is nekem nagyon tetszett a túra, ehhez mondjuk nagyrészt hozzájárult, hogy régen túráztam, illetve üres volt a Pilis! Gondolom sem az idõjárás (megjegyzem 10-tõl teljesen zseniális volt), sem az aznapra szervezett másik két környékbeli túra nem kedvezett az indulószámnak, de ezért fájjon a szervezõk feje.
Nekem a legnagyobb hiányérzet a nem fizetett marketing hiánya: miért nem lehet leírni a kocsmák nevét, ahelyett, hogy 'italbolt'? A keresésben speciel segít. Mostan szeretnék segíteni, hogy a rajt/cél italbolt neve Felsõ-kocsma, a szentlélekié... nos az itiner szerintié Svejk Ivója, ahova a pontõrök beültek pedig Klastrom Sörözõ.
Az útvonal szerintem kifejezetten jó, pl nem gondoltam volna, hogy a fagyos katonáig tudok ismeretlen irányból menni (sárga +). Attól a bizonyos csobánkai kitérõtõl eltekintve kifejezetten szép részeken mentünk, ott viszont kicsit unatkoztam. Igazából az utolsó 20 km-en csak a szent kút és a szurdok van (azok persze nagyon szépek).
Ami nem tetszett nekem, az a pontok nyitási idõpontja. A 4,5-ös tempó (sõt 2,5 km-re 1 órás nyitási különbség...)azért szerintem nemcsak a futóknak lassú, én nem vagyok nagyon rohanós, de a 3. és 4. pontot is menet közben csíptem el. Az itiner szerintem hajítófát sem ér, viszont a térképvázlat szerintem kifejezetten zseniális. Az igaz, hogy halványítva volt a nem releváns rész, de nekem kétszer sikerült 'benézni a kanyart' és mindkétszer kihúzott a térképvázlat a dágványból, és az ott jelölt szekérúton jutottam vissza a jelzéshez. A jelzések tényleg nincsenek a toppon, de kis figyeléssel könnyen abszolválható a túra. Persze az sem ártana, ha a pontõröknek lenne fogalma arról, hogy merre megy az út. Adott esetben a pontõr nem tudta merre kell menni, amikor pontosan vele szemben 10 méterre volt az összes jel egy oszlopon...
Mindegy, én jól éreztem magam, jó hangulata volt a túrának, és a pultos nénit kifejezetten szeretném megvédeni! Egy falusi kocsma pultosának pont ilyennek kell lenni, pláne, ha mindenféle ivóleveket kérnek tõle! Jelentem alássan a 120 forintból pl. két nagyon kiváló savankás kisfröccsöt lehetett fogyasztani, ami (pár másikkal kísérve) kifejezetten széppé tette a délutánt. :) (az 1000 forint tényleg sok, én a célig semmit nem kaptam) |
| | |
|
|
Falasok(k) 50
Kicsit ugyan fájt a térdem, de nagyon mehetnékem volt, az idõ is szép volt, és nekem sem lesz mostanában lehetõségem túrázni, ugyahogy gondoltam, nosza rajta.
A picit kaotikusnak tûnõ nevezési procedúra után nagy kedvvel vágtam neki az útnak az elsõ meglepetés az volt, hogy itt nem a túrázók, hanem maga az útvonal kispistázik a jelzéshez képest, amit elõször a Petneházy nevû mûintézmény felett tapasztaltam, de késõbb pl. a Szarkavár elõtt is. De sebaj, gyorsan fogytak a kilométerek és kifejezetten örültem, hogy fel kellett menni a Nagy-Kopaszon lévõ kilátóba, ami roppant stabilnak tûnik, mérete ellenére is, és nagyon jó, hogy ki van jelezve, merre mit láthatunk. Voltam én már itt, de lusta voltam megmászni a kilátót, így erre a túrára itt és másutt is mondhattam, hogy olyat láttam, mint még soha :)ráadásul má ismert helyszíneken
Nagykovácsiban fura volt, hogy nem a megszokott útvonalakon közelitjük meg a Nagy-Szénást, de újat látni mindig jó, és így újra kipróbálhattam a kék keresztnél lévõ forgókaput (az erdõben!). Nekem a kedvenc részem a '174-es út' ami amellett, hogy szép, lehetõséget adott arra, hogy egy órán keresztül megtapasztaljam az egyedül az erdõben érzést, ami kifejezetten unikum a hasonló túrákon. Az Ördög-barlang volt az elsõ nagy csalódás, ha már arra megyünk nem lehetne valahogy elintézni, hogy legalább bekukkanthassunk?
A Solymáron keresztül vivõ betonos kolbászolás igazi nagy pozitívuma, hogy a templom téren megtalálhattuk az útvonal elsõ mûködõ kútját, amindek annyira megörültem, hogy itinerem gyors elhajítása következtében, amikor megmozdította azt a szél légvonalban próbáltam megközelíteni, közben fejjel megostromolva a kút robosztus szerkezetét...
A frissítõ ponton jól felfrissülve vágtam neki a zöld kereszt, zöld vonalnak, ami után az a kis hirtelen emelkedõ nekem kifejezetten jól esett. Ha valaki komolyan vette a frissítést, akkor nem kell nagy traumát okozzon, hiszen nem hosszú.
A Virágos-nyeregtõl kezdõdõen kezdõdött a bosszankodásom, ahol nemcsak, hogy nem volt elég szalag, de ahol volt, az is félre vitt. Tudnám, hogy a fehér krep papír csíkoknak hová kellett volna vinnie? Egy idõ után meguntam, hogy szintben megyünk körbe, és toronyiránt másztam meg a hegyet. A hegyrõl lefelé jövet a Határ-nyeregbe megint megállípítottam, hogy egyes szakaszokon lefelé is ugyanolyan szörnyû jönni, mint felfelé. A cédrus elõtti útvonal leírás egyszerûen vicc, szerencsére az ott kapott szuper finom barack, illetve az útvonal 2. kútja csökkentette bosszúságom.
Az oszlopszámolós mutatvány után nekivágva a Schiller útnak eszembe jutott, hogy aki azt írja az Újlaki-hegyre vezetõ emelkedõ a túra utolsó kemény emelkedõje, az egész egyszerûen nem ment még végig a túrán. 40 kilométerrel a lábban a Hûvösvölgyi úttól a Hárs-hegy tetejéig tartó folyamatos emelkedõ szvsz sokkal inkább megerõltetõ. Az egyébként feleslegesnek tûnõ hárs-hegyi kilátóban lévõ ponton mivel nem láttam pontõrt rutintalanul bevállaltam a lépcsõzést, hogy utána rájöjjek, ide bizony nem kellett volna fejönni, mert itt sincsen pontõr (megjegyzem direkt nem írtam fel a titkos kódokat, de kutya nem is kérdezte)
Lekocogva a célba sikerült 10 perces várakozás után megkapnom az infót: kitûzõt majd csak levélben, mert elfogyott. A túra vége elõtt 3 órával... Sosem értettem, hogy miért nem lehet, mondjuk 300-zal többet rendelni, hiszen valószínûleg nem most rendezik meg a túrát utoljára, és szemben az almával, amibõl volt még jócskán, ezt jövõre is fel lehet használni. Biztos sokkal jobb kb 50 embernek a postaköltséget kifizetni...
A rendezéssel nagyon elégedetlen voltam. Az útvonal kifejezetten jó (kivéve a solymári beton), az itiner végül kisebb odafigyeléssel követhetõ (azért nem ártana, ha néha el is olvasnák a rendezõk utalva itt az 'étteremre', ahol szentmiséket tartanak, és cédrus elõtti hihetetlen szövegre), a szalagozás erõsen gondatlannak tûnik több helyen, és a frissítések... akár logikusnak is tûnhet, hogy a nyári túrán a víz a legfontosabb frissítés (pl a Tanuhegyek túrán minden csúcson kaptam vizet), és nem a nápolyi, vagy a tejkaramella, ami után vattát tudtam volna köpni. Az útvonalon nagyon kevés volt a vízvételi lehetõség, és egy ilyen napon kb 3 liter vizet kellen magunkkal cipelni, hogy ne legyen gond. Jött még a végén a kitûzõ hiány, és sikerült egy egyébként jó túráról rossz szájízzel hazamennem. Remélem a sokszor 1000 forintból jövõre sikerül egyel töb tekercs krep papírt (esetleg kevésbé téphetõ mûanyag szalagot) venni, és akkor lehet segítség is a szalagozás. |
| | |
|
|
50-es táv
Olvasgatva a beszámolókat tavalyról, úgy döntöttem, hogy ez lesz az elsõ 50-es túrám, aminek neki merek vágni hátizsák nélkül, egyedül a biztonság kedvéért egy kulacsot csempésztem túratársam zsákjába, de ez is érintetlen maradt a túra végsõ szakaszáig. És persze nem azért, mert én olyan tyû, de nagyon kemény harcos vagyok, hanem mert tényleg minden igényt kielégített az ellátás, de még csak nem is ez volt a legnagyobb erénye a túrának.
A megelõzõ estén fogyasztott egészségvédõ italok következtében kicsit késve, de fél 8-kor így is készen álltunk az indulásra, ahol is nagy örömünkre, két további ismerõssel futottunk össze, aminek köszönhetõen nem hárman, hanem öten vágtunk neki a nagy útnak.
Az elsõ frissítés után! neki is vágtunk a túrának, ahol az elsõ, és egyben legkeményebb emelkedõ után -mely a Badacsony tetejére repített-, több egymáshoz közeli ellenõrzõ pont, és még több szép kilátási lehetõség után érkeztünk a tomaji Sörpatikába, ahol itókával kedveskedtek a szervezõk, csakúgy, mint a nemsokára kövekezõ borüzemben.
Az elkövetkezõkben elkezdtük gyûjtögetni a hegyeket, menetközben meglátogatva az Istvándy pincészetet, ahol a túra talán egyik legszebb kilátásával találkoztunk.
A túra tökéletesen szerkesztett útvonala során teljesen körbejárhattuk az érintett hegyeket, és megismerhettük ezt a nagyon szép tájat, a hegyekkel, a csodálatos salföldi házakkal, és nem mellesleg találtunk egy nagyon finom fagyit Káptalantótiban. A szervezésrõl csak a teljes gondosság jut eszembe, a tökéletesen összerakott útvonal mellett a szuper szalagozás, igényes itiner (ötletes pecsétek), na és az ellátás (pl. minden csúcson! ásványvíz) mind-mind azt segítették elõ, hogy a résztvevõk jól érezzék magukat a túrán, ami a mi esetünkben maradéktalanul megvalósult.
Soha ilyen lassan nem teljesítettem még 50 km-es túrát (11 óra), de talán azért, mert ez volt az elsõ, ahol maga túra fontosabb volt, mint, hogy csak simán letudjam. Ja, és el ne feledjem végre egy túra, ahol szebbnél-szebb hölgyekkel hozott össze a jósorsunk! :) A célba érkezés után átrohantunk Badacsonytomajra, és a számunkra mindenképpen díjnyertes marhagulyással ünnepeltük a várossá avatás 5. évfordulóját. Hosszú is volt, kemény is volt, de hihetelen élmény volt a túra. Soha rosszabb napot! |
| |
|
Budai | Túra éve: 2009 | 2009.05.17 13:42:20 |
|
Budai 50
Cefetül elfáradtam. Na, nem mintha bárkit is érdekelne, csak gondoltam leírom,mert a beszámolókat készítõk jelentõs része mindig frissen fejezi be a túráit.
A túra útvonalát nagyon szeretem, érinti a Budai-hegység számomra legkedvesebb részeit (Újlaki hegy, Nagy-Szénás, Alsõ Jegenye-völgy), ráadásul a jól jelzett útvonalat egy hihetetlen jó itiner támogatja, ez utóbbi számomra példaértékû, szeretném, ha minden túrán ezt a minõséget kaphatnánk. Persze a felsoroltak mellett a szokásos helyeken (Virágos-nyereg, Vörös pocsolyás-hát)nost is elkevertem, de ez sem okozott jelentõs problémát, pl a nyeregnél hiába indultam el a kéken, a (megint mondom) szuper intiner még térkép nélkül is jelezte, jó 'nyomon' vagyok. Az egy dolog, hogy azt a bizonyos jobbkanyart nem jelezték a kéken, de megintcsak sebaj ott volt utána a (sej ribizli) piros bicikli, ami levitt a sárga jelzésre.
Itt szeretnék kitérni a zseniálisan beosztott frissítésekre, amik mindig pont jókor jöttek. Pl a völgyben a hagyma+zsíros kenyér+jaffa koktél, amit alig bírtam abbahagyni. A rossz májam eszembe juttatta, hogy a 600 forintos nevezési díjba belefér a kitûzõ, és a pontok mellett 3 frissítés, 100 forintos bón a végén, míg más (rövidebb) túrákon több pénzért meg sem tudják közelíteni ezt a színvonalat, amit itt kaptunk.
Nehéz, de nagyon szép túra, szuper szervezéssel, sok emlekedõvel (azt a zerge mindenit :)) ahol a végén még megtanulhattam egy jobb erõben lévõ túratárstól egy új trükköt is: megfutni az emelkedõket a túra végén. Ettõl a táv tényleg gyorsan fogy, viszont személy szerint tíz lépés után erõsen hányni támadt kedvem.
Az idõ tökéletes volt a túrázásra, ja és mielõtt elfelejtem: Isten éltesse nagyon sokáig a 20 éves Budai 50-et! |
| |
|
|
Tojás 30A
Kinyílott az aranyesõ, én voltam a legelsõ, aki korán reggel.... túrázni kelt fel. Ez persze nem igaz, de tiszta öröm, hogy még emlékszem a 10 éves koromban a Dörmögõ Dömötörbõl megtanult versikére, bár már évek óta nem hódolok a locsolás nemes szokásának, hanem például kiváló túrákra járok!
Hosszas vacillálás után úgy döntöttem, hogy a 30-as távot választom, pusztán kényelmi okokból: Telkibõl a hazajutás ekkora tömegben nagyon macerás. De sebaj, 'van máááásik!'. Ma egy pár fokkal hûvösebb volt az idõ, mint tegnap elõtt (amikor ugyanitt kezdtem túrát), de ez nagyon jót tett a túrahajlandóságomnak, és tökéletes lett az idõjárás.
7:40-kor indultam, kapva egy kicsit a rendezõk jókedvébõl, illetve útravalóul egy üdítõt, ami a Széchenyi emlékmûnél pont jól jött. Az elsõ 8 kilométeren azt hiszem becsukott szemmel is végig tudtam menni, hiszen tegnapelõtt pont ugyanerre jártam, de ma sem az új látnivalók vittek ki az erdõbe, hanem a jó levegõ, a szánsájn, és a tavaszi erdõ maga. Ezekbõl mindbõl kijutott a túra teljes vonalán. Jókedvûen, nagyon gyorsan fogytak a kilométerek, szó szerint hirtelen azt vettem észre, hogy mindjárt Solymáron vagyok. Annyira feldobta a hangulatom a túra, hogy a 6-os sebesség mellett is teljesen frissen érkeztem a kocsmába a célban. Az útvonal számomra legkedvesebb szakasza a Virágos-nyereg utáni hosszú lejtõn való leszáguldás. Óriási!
A túra egyetlen 'negatívuma', hogy sok lehetõséget ad a 'kispistázásra' pl az elsõ 10 kilométeren háromszor sikerült megelõznöm ugyanazt a (nem túl kisportolt testalkatú) fiatalembert, úgy, hogy végig a jelzésen haladtam, elég friss tempóban. Na de sebaj, ez legyen a kispisták problémája. Megjegyzem utána nem találkoztunk, azaz az utána levõ részt vagy nem ismerte annyira, vagy sokkal jobban...
A szervezés egésze kiváló volt, a legapróbb momentumokig, a szervezõgárda szó szerint mindent megtett azért, hogy minden túrázó tökéletesen érezze magát a túrán, ezért köszönet nekik! Külön jó pont, hogy a kicsit is bizonytalan szakaszon máris kiraktak mindenhová szalagokat, hogy nézelõdnünk se nagyon kelljen, illetve a tuti idõzítésû frissítések, amik miatt akár ezt a túrát étel, és ital cipelése nélkül is lehet abszolválni. Ja, és gratulálok a rekord nevezési számhoz! Azt hiszem, hogy a mai napon mindenki elégedetten térhet haza, attól függetlenül, hogy a Tojás melyik felén ült/gyalogolt :) Azt hiszem pont azért járok túrázni, amit ma kaptam, köszönöm a szervezõknek (és a természetnek)! Arnold után szabadon: I'll be back! |
| |
|
|
Fogas 30
A mai túra közben eszembe jutott, hogy az az igazi április bolondja, aki ilyen idõben nem rohan a természetbe. Nagyon szép idõ, éledõ flóra és fauna (bár õzek, és vaddisznók helyet fogaskerekût, és gõzös gyerekvasutat lehet csodálni), csupa vidám ember- jó sok.
A szokásos BKV vonal átrendezésnek köszönhetõen fél órával késõbb értem az indításhoz, de így is idõn belül, Az indításnál már feltûnt egy-két fura dolog a szervezés oldaláról, de ezzt betudtam a reggeli morcosságomnak. A már jól is mert útvonalon baktattam a temérdek lépcsõn keresztül, megcsodálva, hogy milyen ízléssel, és ízlés nélkül élõ gazdag ember él a budai tájakon...
A túra útvonala a látnivalók szempontjából jól össze van rakva, sok mindent lehet nézegetni, nekem pl most esett le, hogy útvonalunkon fogták el Kossuth urunkat a labancok. Nagyon jól éreztem magam a túrán, kellemes kis délelõtti séta volt, még a kedvenc csapatom meccsére is hazaértem, és nyertünk azaz majdnem tökéletes ;) a mai napom.
Azért nem mennék el szó nélkül a rendezés mellett. Az itinernek nevezett valaminek az egyetlen pozitívuma az, hogy le lehet tölteni a netrõl, de a tartalmát tekintve kevés ilyen pocsékkal találkoztam. A rutintalanabb túrázóknak annyi a szerencséje, hogy sok ember van ilyenkor az erdõben, magam is többször üvöltöztem elkóválygó túratársak után. Nekem szerencsém volt, mert ismerõs az egész útvonal, de annak, aki elõször próbálkozik, elég komoly kihívást jelenthet, mert inkább zavaró, mint segítõ a leírás (pl hol is találhatóak az ellenõrzõ pontok?). Kifejezetten nehezményeztem, hogy egy szponzorral is rendelkezõ túrán nem voltak képesek egy frissítõ pontot (pl Makkosmáriánál) sem létrehozni út közben, azt hiszem, hogy ez inkább igénytelenség, mint pénzhiány. Ettõl még tetszett a túra, de jó lenne, ha igényesebbek lennének a szervezõk. |
| |
|
|
48(?)
Annyira jó volt ez a túra, hogy nem vagyok hajlandó negatív dolgokat írni róla. Hihetelen jó idõ volt egész nap (aki otthon maradt meg is érdemli), és óriási élmény egy napon átélni Dobogókõn a telet, néhol 10 centis szûz hóval (igen, a jelzésen...), utána pedig a vedregényes átkelõket a megáradt patakon, közben az ezerféle tavasz illattal.
Nagyon tetszett az útvonal, akkor is, ha sok ismerõs helyszín volt, de pl. Pomáz elõtt a dágvány melletti 'magaslati' kis ösvény mennyire zseniális (már, ha egy ösvény lehet zseniális)! A 48-at egy kicsit kétlem, mert egyrészt gyorsan elfogyott, másrészt meg annak ellenére, hogy idén gyakorlatilag nem mozogtam, és még beteg is voltam kissé, nagyon virgonc maradtam a végére, mondjuk lehet azért, mert nagyon jó kedvet csinált nekem a túra.
A pontõrök az átlagnál igencsak kedvesebbek, segítõkészebbek, és az esetek többségében az útvonalból jobban felkészültebbek is voltak. A szervezõk felé, ha lehet javaslat, szerintem jó lenne ellátni pl résztávokkal/szintekkel az itinert, esetleg egy skiccel az útvonalról, ami mutatja a nagyobb kanyarokat, és becsatlakozó útvonalakat (vagy legalább néhány 'balra', vagy 'jobbra' szavakat). De mindez nem számít, mert nem bonyolult helyeken mentünk, és a pontõröktõl tényleg mnden infót be lehetett szerezni.
Azért csendben megjegyezném, mert nem a szervezõkre vonatkozik, hogy megint megállapítottam, a Lajos-forrás környékén MINDEN jelzés kriminális.
A túra szuper volt, régen tetszett már ennyire egy túra, úgy sejtem máskor is fogok még itt elõfordulni, köszönöm a szervezõknek!
|
| |
|
|
|
Elsõsorban elismerés a szervezõknek, hogy megemlékeznek egy kedves túratársról. Bevallom nem olvastam el elõre az útvonalat, azt hittem Dobogókõ felé vesszük az irányt. Maga az útvonal csodálatos, külön köszönet a Kálvária-dombért és az utána következõ gerincútért, nagyon élveztem.
A számokat tekintve akár nevezhetnénk keménynek is a túrát, de igazából egy szép séta volt a jó idõben. Természetesen a gyönyörû idõ, Bp közelsége és a relatíve rövid útvonal szó szerint tömegeket vonzott, amire szemlátomást tényleg nem volt felkészülve a szervezõ bizottság. Természetesen nem az itinerek számára gondolok, hanem pl várakozásokra, célra. Egy darabig puffogtam emiatt, de azután rájöttem, ez egy ilyen túra, ha mást akarok, majd választok egy hoszabb, keményebb túrát. Ezek után a már zavaróan hosszú útvonal leírás sem bosszantott, szemlátomást a célközönség azokat az embereket jelenti, akik erdõt még csak tévében láttak. Engem speciel csak összezavart, inkább emlékezetbõl mentem az ismert helyeken.
Köszönöm a túrát, szép volt, jó volt, de szerintem nem szabad megbántódni azon, ha valaki másképp gondol egy teljesítménytúrára. Van akinek a mozgás és a levegõ a fontos, nem a színes itiner, és a 700 forintos jelvény. Nekem is kifejezetten soknak tûnt az 1000 forint, személy szerint jobban tetszik az 4-500 forintos 1 zsíroskenyér+két jaffa+ 1 alma+ mûanyag kitûzõs túra. Természetesen ha olyan nagyon nem tetszett volna, akkor nem indultam volna. |
| |
|
Írottkő | Túra éve: 2008 | 2008.10.26 22:45:04 |
|
Írottkõ-70 Elõször is meg kell állapítsam, hogy Kõszegen mindig sötét van, elõzõ este megérkezem sötét, reggel felkelek túrázni sötét, megérkezek a túráról sötét.:) Egyszer már régebben voltam a 35-ös távon és nagyon megfogott az útvonal, pár év elteltével visszatértem a keményebb verzió kedvéért. Elsõ feladvány a Kollégium megtalálása a városban, ehhez kisebb segítség jól jönne a kiírásban. Egyébként a szállás szuper, lehet választani a tornatermes és koleszszobás megfejtés között.
Reggel lekéstük a 'tömegrajtot' negyedórával, azaz a többi ötvenvalahány induló kapott 15 perc elõnyt. Plusz annyit amennyit a zöldön mentünk, ugyanis éppen abban a bizonyos y-ban nem találtunk jelzést a piros felé. Sebaj sétáltunk egyet. Visszatérve az útvonalra haladtunk az elsõ pont felé, ahol megerõsítést kaptunk, hogy csak egy ember van mögöttünk, aki hamarosan utol is ért. Nem rohantunk szép idõ volt, messze is volt a vége.
Ritkás erdõn keresztül haladva a lyukasztó után cseverészve haladtunk Velem felé (elsõ felvonás). Itt jött a dõzs: kenyerek, tea, illetve egyéb fiziológiai input-output lehetõségeket nyújtó kánaán. Utána vidáman baktattunk Bozsok felé, ahova nemcsak, hogy meglepõen hamar értünk, de még lyukasztás helyett is kaptunk pecsétet. Innen Kalapos-kõn keresztül (ahol a csúcson sebességkorlátozás van :)), Írott-kõ felé megcsodálhattuk a csodás õsz minden gyönyörû színét. Kis energia feltöltéssel, észszerû tempóval meglepõen kevéssé kifullasztó ez a menet (már ugye a várakozásainkhoz képest), innen a kilátás megcsodálása után (bosszankodva, hogy a kilátóban csak német nyelvû tájékoztató van) elindulunk Velem felé (második felvonás). Egyébként a látogatott erdõkben sok helyen találhatunk a látnivalókat bemutató táblákat (és fatolvajokat...)
Szóval ezután következett a látókör bõvítés: újraindulás után még csak a Szent-Vid irányába mutató táblákat vettük észre, de mikor harmadszorra is megérkeztünk Velembe észrevettem, hogy milyen szép látvány lentrõl a templom. Egy számomra újdonság jelzésen (kék 'nulla') nyomás a Hörmann-forrás felé. Jut eszembe a túra sajnos hagy lehetõséget a 'könyebbséget' keresõ túrázóknak, de ez nem a szervezõk hibája. A forrás után irány a Stájerházak, ahol egy pompás almát kapunk, ami után a fehér pöttyöt követve eljutottunk a túra számomra legmegterhelõbb részéhez, a végtelen hegyhez (Tábor-hegy), itt aztán volt alkalmunk gyakorolni a pozitív lelki beállítottságot. Innen leszáguldottunk a Paradicsomoshoz, majd tovább az (ex)osztrák határ mellet a Hétforráshoz, ahol én Töhötöm vezér erejét vettem magamhoz.
Kisebb rákészülés után nekivágtunk, a mindenki által rettegett emelkedõnek, ami nekem sokkal kevésbé volt durva, mint a végtelen hegyi. Viszont a jó hír az, hogy itt 42 km-nél letudtuk a túra majd összes szintjét (a rossz hír az volt, hogy az egyenetlen elosztás miatt eddigre igencsak elfáradtunk). Az Óház-tetõn a pontõr megsürgetett, hogy a következõ kollégája menne már haza ezért lecsorogtunk a tetõrõl, már sajgó térdekkel. Ezen pont után reggelrõl ismerõs szakaszon túljutva megcsodálhattuk a modern kapitalumus csodáját, a magánterületté nyilvánított, és így bekerített túristaútvonalat. A kerítés körbejárása közben szembõl üdvözöltük a 35-ös táv versenyzõit és bebaktattunk Velembe (harmadik felvonás). Töltés után észrevettem, hogy a lámpám elhalálozott, ezért túratársammal összesen egy erölködõ fejlámpával vágtunk neki az esti szakasznak. Itt az elején megküzdöttünk a jelzésekkel, illetve azzal, hogy részben az avarnak köszönhetõen nem látszik út sem, na de sebaj így is elvergõdtünk Írtás-hegyre.
Itt nagyon kedves õröket találtunk, akik az elsõ panaszkodásomra a kezembe nyomták az egyik lámpájukat, utólag is köszönet érte! Jól jelzett utakon kijutottunk Csömötéig, ahol nem értettük miért kell ellenõrizni, ha nem mondják a pontõrök, nem biztos, hogy rájövünk: a keresztezõdésben lévõ oszlopon kell az ellenõrzõ számot keresni. Innentõl beton-kis mezõ-beton triatlon után eljutottunk újra (mostmár végképp lázadozó térdekkel) a kiinduló pontra a gimnáziumhoz, és hálát adva a sorsnak (és a szervezõknek) a gyönyörû túráért és csodálatos idõért befaltam két téli szalámis szendvicset és indultunk haza.
Az itiner mellé tényleg elférne egy kis plusz információ, de így is megoldható a feladat, ha nem bamba birkaként kevergünk az erdõben. A táj csodaszép, mindenképpen megéri megnézni. Sokkal keményebb volt a túra, mint elõzetesen vártam, de megérte megnézni. Mindenkinek ajánlom ezt a túrát! |
| |
|
|
Pilis 35
Túratársam nem akart 50-esre menni, én sem annyira bántam ezt most, egyébként is általában ezen a napon a konkurenciát látogatom, úgy gondoltuk legyen Pilis 35. A reggeli héven nagyon csodálkoztam, hogy szinte alig jönnek túrázók (mondjuk a rövid indítási intervallumon és a rövid szintidõn is), de hát azt sohasem bánom, ha nem tömegelünk egy túrán, bánják a szervezõk (ha akarják). A Kevélyre mindig öröm felmenni, Szentkereszt mellett a Szurdokban mindig öröm sétálgatni, de az útvonal a Pilis, általam kevésbé "használt" területeire is visz, és ez mindenképpen jó. Az idõ pedig egyenesen csodáltaos volt, ennél tökéletesebbet kitalálni sem lehetett volna.
Itt elfogynak a pozitívumok. Igyekszem visszafogott lenni, a puritán szervezés és a lakonikus, ugyanakkor hibáktól nem mentes ititner sokat levon a túra értékébõl. Ami viszont a szívem mélyéig megdöbbent, az az, hogy ezen a túrán nem adnak kitûzõt. És értsem meg, hogy ez azért van mert az 50-en meg oklevelet nem adnak... Nyugodtan lehet gyerekesnek nevezni, de nekem hiányzik a kitûzõ. 6 éve teljesítménytúrázom, azóta a lakásban egy kiemelt helyen gyûjtöm õket és a hat éve alatt ez volt az elsõ túra, ahol nem kaptam kitûzõt. Enélkül is eljutottam volna a döntéshez, de ez a tény segített ahhoz, hogy ez legyen az elsõ túra, ami mellé az agyamba felvésem 'soha többé' :( |
| |
|
|
kéttorony 50
Hogy mirõl szól egy "unalmas" sík túra? Elsõsorban szól a tavaszról, tengernyi óriási orgonabokor borul virágba a túra kedvéért minden évben, mellette még rengeteg vadrózsa, repce, réti virágok és egyáltalán nem utolsósorban sok májusfa minden felé. Nem mellesleg május elsején szinte mindig csodálatos kiránduló idõ van. A túra szervezése zseniális, jól jelzett -nem agyonszofisztikált :)- útvonal, megfelelõ itiner, na és az ellátás... Ezen a túrán tényleg minden ponton kedvesen fogadnak és kezdõdnek a csodák az igazi, eredeti négercsókkal, a házi toros készítményeken keresztül a dzsembori közepette elfogyasztható lángosig (ami sajnos idén teljesen sótlan volt). A túra útvonalán természetesen sík vidéken haladunk, sokszor telepített erdõben, homokban. Igenis megvan a varázsa annak, hogy végig nyílt, de mégsem egyhangú terepen haladunk, ami nagyon jó hangulatot ad a túrának, ahol pont ugyanúgy el lehet fáradni, mint az erõsen szintes túrákon, bár itt a kaptatón üzemelõ izmainkat csak a kilátónál (geodéziai torony, ami hegyek nélküli, de mégis szép kilátást mutat) használhatjuk. A terepadottságok miatt ez nem az a túra, ahol mindig a lábunk elé kell tekingetni, hanem lehet nézelõdni, elmélkedni és élvezni a tavaszt. Én most voltam negyedszerre és biztosan vissza fogok még térni, mert mindig nagyon jó kedvet csinál. Aki még nem próbálta ki, milyen is egy síkföldi túra, annak azt ajánlom tegyen vele egy próbát. Azért felhívnám a figyelmet az ilyen jellegû túrák legnagyobb veszélyére: napos idõ esetén igen nagy az esély a féloldalas leégésnek, ugyanis többnyire ugyanazt az oldalunkat süti a nap :) |
| |
|
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár