Túrabeszámolók


Börzsöny Terepfutó / Királyrét

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016
 Túra éve: 2016
VadMalacTúra éve: 20162016.05.12 16:20:12
megnéz VadMalac összes beszámolója

„…egy képben csak talán, s csupán a lényeget.”


További remek túrák, melyek megérdemlik az emlékezést. Hangulatos, küzdelmes, szép túrák, melyek rengeteg – olykor igen nehéz - rendezői munkáról árulkodtak. Köszönet illeti érte a megálmodókat és kivitelezőket.  


XV. Börzsöny – Királyrét 30 



Valaki átrajzolta az eget. Kékebb lett a kék, csillogóbb és frissebb. Hozzáigazította a füvek zöldjét, az árnyékok élénk játékát. Küldte a patakban a vizet új cél felé, hogy megtalálja kő és kő között az igazit.


Valaki átrajzolta az eget. Kézi erővel, egymaga. Óvatos sminket készített a napszem köré, hogy kiemelje a fontosat. Köré gyűltek a jóidő-felhők, lármát csapva hívták a végtelent.


Valaki átrajzolta az eget. Tavaszra alkalmas, meg lehet nézni. Lehet büszkének lenni rá és írni bele verset, rajzolni szárnyakat a hátára, elérni, rájönni, megfejteni.Beleszerettem a fénybe, ami sugárzott belőle, beleszerettem a törődésbe, a színeibe, a sóhajába, a történeteibe. Bölcs előrelátása és mérlegelése ámulatba ejt, ilyenkor bármit elhiszek, leginkább bármit…


Elengedi a kezem és kékre vált minden jelző, mehetsz felfelé, elemelkedhetsz a földről. Kiiktatja a gravitációt, észre sem veszem, oldja a félelmet, a szorongásnak ajtót mutat. Összeszed. Egyben vagyok, a rendszer működik, pulzál, lélegez. Csak ő kell és ellátja a funkciót az összes alkatrész.


Én tavasznak láttam, nyárnak, mindannak, amiről beszélni érdemes, aminek hinni lehet, ami látvány, illat és zene. Ami tó és ösvény, mely kanyarog egyre a szív üres kamráiban, megtalálni vélve azt a fikciót, ami elkíséri holtáig.

 
 
 Túra éve: 2012
keepTúra éve: 20122012.05.05 20:00:47
megnéz keep összes beszámolója

Királyrét 15


Kellemes túra jó idõben. Az elején aszfalt, majd kavicsos út, ezekért én nem rajongok, de ez nyilván nem a szervezõk hibája. Verõcén a piros jelzésben lehetne mit javítani (keresztezõdések környéke, stb). Magyarkút után viszont nekiindul a földút, nagyon szép helyeken, szinte síkban, minimális emelkedéssel halad. A verõcei templomnál kaptam magam elé egy normális tempóban haladó párt, akik szépen húztak magukkal, magamhoz képest jó tempóban haladtam. A K+ becsatlakozása után a múlt heti Horváth József emléktúrával azonos útvonalon mentünk Szokolya vasútállomásig. Innen jól jelzett, egészen vadregényes pár km következett, én közben tartottam is egy kis pihenõt. Az ösvény egy idõ után átvált erdészeti úttá, amit majdnem Királyrétig meg is tart. Kis kaptató, utána kis mezei séta, majd a hegyoldalba vájt úton le a büféhez.


Magam részérõl nagyon élveztem, viszonylag jól is haladtam, futókon kívül nem is elõzött meg senki. Külön dícséret a szervezõknek a széles korosztály-megmozgatásért. A rajtnál két attraktív hölgy indított útnak, az elsõ EP-on nagyon kedves idõsebb hölgy várt, a másodikon három gyerek, míg Királyréten szintén gyerekek felnõtt kíséretében.

 
 
 Túra éve: 2011
DJ_RushBoyTúra éve: 20112011.05.07 17:09:09
megnéz DJ_RushBoy összes beszámolója

Börzsöny Terep Ultra 45


Mostanában egész tûrhetõen megy a terepfutás, így ismét ki szerettem volna próbálni magam.


A rajtba elég késõn értem, így kapkodósra sikerült az öltözködés. Ha jól emlékszem 9 harcos várta hogy megmérettessék a 45 km-en.


8 óra 10 perckor elindultunk. Verõcéig az aszfalt mellett kerékpárúton haladtunk, így a bemelegítés garantált volt.


Elõttünk egy kerékpáros kísérõsrác. A vasútállomásnál szólunk neki hogy ne menj tovább, megérkeztünk az elsõ ponthoz, vagyis a kerékpáros sráchoz :-) Hárman maradunk, a P- jelzésre a katasztrófa talán a legenyhébb kifejezés. Egy helyi ismerõs futó navigál ki a jól ismert Verõcei templomhoz. (Wass Albert túrák)


Innen úgy ahogy lehet már követni a jelzést, és beindítom kicsit a motort. Egyedül maradok elõl. Magyarkútra érkezvén ismét eltûnik a P- jelzés, itt kavartak is jó sokan mint kiderült. Végül azért elérek Szokolya vá.-ra, ahol frissítõpont mûködik. Maradok a saját termésnél, és indulok is tovább még mindig a P-n. A Lokomotív túráról ismerõs ez a rész, bár az visszafele jött, de jól memorizáltam úgy látszik. Erõs a tempó eléggé, csak nehogy visszaüssön.. Királyrétre érek, a büfénél vannak Ujj Zoliék, és készségesen kiszolgálnak. (14,7 km - 220 m - 1:17)


Most jön a kaptató. Vissza a K-négyzet elágazásig, majd azon tovább fölfele a horgásztó mellett. Kocogok, nem állok meg, és egy idõ után már a Ko jelzésen is vagyok. Ez még keményebb mint a négyzet, de kitartó vagyok. Végül a "Páfrány út"-ra kiérve kellemesnek mondhatóbb emelkedõvel felérek a Rakodóhoz. Innen a K-P-on fel a Nagy-hideg hegyre. A végén az emelkedõn már nem futok végig, belegyalogolok, mert az már túl meredek jelenleg számomra.


NHH-ra érkezek. (22,6 km - 810 m - 2:11)


A pontõrök nagyon kedvesek. Mondják hogy csak 5 perce érkeztek, így a legjobbkor jöttem. 2 percet frissítek, majd a P-n indulok tovább a Taxi-nyiladék irányába.


Ismerõs szakasz a Vulkántúráról. A nyiladékba érve már tûz a meleg, árnyék az nem sok van, viszont egy nagyon hosszú egyenes rész az annál inkább. Fáradok már azért. Ismét Királyrétre érkezek. (29,6 km - 820 m - 2:50)


Egy pohár vizet öntök a fejemre, ami kicsit balul sül el, és lefröcsköli a pontõröket is :-) Innentõl a Z- jelzésen nyomulás a Kisinóci th.-ig Sok a nyílt rész, és a futás sem megy már úgy mint eddig. Bízom benne hogy azért valamennyi elõnyre tettem szert a többiek elõtt. A Kisinóci th.-hoz érve EP, de mondják hogy a faluközpontban lesz egy nagyobb, így tovább is indulok. A régi kéken kell (UZ a rajtban is kiemelte) haladni tovább az aszfalton. Na, ez betette eléggé a kaput. Tovább erõsödött a hitem hogy nem nagyon leszek én aszfalatfutó.. Görcsölgetett a vádlim, és a combom is, ráadásul tûz a nap is. Hiába dobtam be eddig 2 MagneB6-ot :( Kóspallagnál vmi görcselleni szerhez fohászkodom, de semmi nincs a pontõrnél, így kortyolok egy kicsit, és indulok is tovább. A Mátrabércen észrevettem hogy egy idõ után összeszûkül a gyomrom, és alig bírok enni-inni. Most is ez jött elõ. Ez mitõl lehet, és mivel tudnám megelõzni? Pedig próbáltam frissíteni rendesen. Sós mogyoró, Mars csoki, és két Vitalade volt a saját termésem.


Innen a P-S-n tovább a hosszú nyílt réten. Pislantani kellett, a vizeletem nagyon erõsen sárga volt. Ez dehidratáció? Tény, hogy idén még ilyen melegben nem futottam..


Még 200 m szint volt hátra, azt szinte egyben kaptuk. A futás már nem ment, gyalogoltam fölfele, lefele pedig kocogás, közben húzódtak az izomzatok jobbra-balra. Nem éreztem már olyan fényesen magam, de a cél mindjárt itt lesz már, bírni kell!


A végén még egy 1,5 km aszfalt, ami felért vagy 5-el. Az egyenesben azért kicsit rákapcsolok hogy azért vmi látszat mégis legyen. Végül elsõ helyen futok át a célkapun. (45,1 km - 980 m - 4:30)


Nem vagyok elégedetlen, de ha az utolsó 10-15-ön nem görcsölgetek, akkor akár egy 4:10 környéke is elérhetõ lehetett volna. Mindegy.


A második srác 35 perc után érkezik utánam. Elfáradak a népek, a nagy meleg eléggé leamortizálta a futókat. A végén a dobogós eredményhirdetés éremmel, rövid + hosszútáv.


Maradok bizakodó :)


 
 
 Túra éve: 2009
lomhaTúra éve: 20092009.05.03 16:25:30
megnéz lomha összes beszámolója
Királyrét 30 gyalogtúra

A tegnapi Sárga 40 után ma csak a 30-as résztávot vállaltuk be, könnyû, 380 m-es szinttel.
A rajtnál szemerkélt az esõ és elég borongós idõ volt, amely miatt kissé aggódtunk is - a tegnapi idõjárás után nem ehhez öltöztünk. Itiner gyanánt egy félbehajtott A4-es lapot kaptunk (ketten egyet közösen), amelyen 4 sorban letudták az útvonalleírást, volt viszont egy egész jó térkép.

Kezdetnek elsétáltunk Verõcére, az esõ közben elállt, nem kis megkönnyebbülésünkre. Utunk rövid ideig betonon, majd hangulatos, nyaralók közötti földúton, ezt követõen egy gyönyörû patak völgyében vezetett, ahol legalább 20x természetes gázlókon kereszteztük a patakot. Az elsõ pontnál az egyik pontõr srác már messzirõl integetett nekünk, ami jól is jött, mert magunktól nem arra kerestük volna a pontot, amerre volt. Itt svédasztal jelleggel sós és háztartási keksz, mazsola és szõlõcukor, illetve szénsavmentes ásványvíz várt ránk, amelybõl korlátlan mennyiségben fogyaszthattunk. A pontõrök készségesen elmondták, hogy merre tovább.

Folytattuk hát utunkat, a 2. és a 3. között viszont a turistajelzések erõsen megfogyatkoztak, így egy helyen alaposan el is kavarodtunk. Két, szintén eltévedt túratárs, térkép és iránytû segítségével próbáltunk zöldágra vergõdni, míg végül visszamentünk egy kicsit, és kis csapatunk egyik tagjának megérzését és iránytûjét követve felkaptattunk egy jó meredek hegyre. Odafenn újfent konstatáltuk, hogy most már még jobban el vagyunk tévedve, viszont a távolban megláttuk a kisvasút sínjét, így végül árkon-bokron áttörtetve, és az erdész útbaigazításának segítségével (akibe idõközben belebotlottunk) végül kilyukadtunk a következõ pontra, a királyréti kisvasút megállóhoz, ahol épp valami majális-féle buli volt, sok kirándulóval, mindenféle programmal, mûsorral, kolbászsütödével és hasonló remek dolgokkal.
Itt újabb svédasztalos nass és víz várt minket. Egy túrázó épp felháborodottan kifejezte jogos észrevételét a pontõröknek, mi szerint a jelzés nem a legkövethetõbb. Õ is alaposan eltévedhetett.

Mentünk tovább, a késõbbiekben is minden ponton korlátlan mennyiségben fogyaszthattunk különféle kekszekbõl, mazsolából, szõlõcukorból, és az utolsó ponton epres fehér csoki, energiaital, málnalé és sós perec is várt minket. (Az energiaital eredetileg a futóknak volt, de mire odaértünk, õk már mind elmentek, így a gyalogosok is kaphattak belõle. :) )A pontõrök mindenhol kedvesek és segítõkészek voltak. Az út könnyû, két barátunknak ez volt élete elsõ teljesítménytúrája, és mindketten hõsiesen végigjöttek. Az idõjárás végül jóra fordult, közben már nem volt esõ, és a kissé hûvösebb idõjárás pont jól jött, folyamatosan gyors haladásra ösztönzött. Az út legnagyobb részt gyönyörû völgyekben, patak partján vezet.
A célban oklevél, kitûzõ, amely a királyréti kisvasút fényképét ábrázolja, ugyanilyen képeslap, zsíros kenyér, víz és málnaszörp. Nem volt tömeg, a 30-as távon azt hiszem, 40-valahányan indultak összesen. Út közben alig pár emberrel találkoztunk. A 600, kedvezményesen 500 ft-os nevezési díjért bõséges kiszolgálás.

Összességében nagyon jó, könnyû túra volt. Helyenként jól jött volna szalagozás, de más szerintem nem hibádzott. Nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük!:)