Túrabeszámolók


Börzsöny Terepfutó / Királyrét

lomhaTúra éve: 20092009.05.03 16:25:30
Királyrét 30 gyalogtúra

A tegnapi Sárga 40 után ma csak a 30-as résztávot vállaltuk be, könnyû, 380 m-es szinttel.
A rajtnál szemerkélt az esõ és elég borongós idõ volt, amely miatt kissé aggódtunk is - a tegnapi idõjárás után nem ehhez öltöztünk. Itiner gyanánt egy félbehajtott A4-es lapot kaptunk (ketten egyet közösen), amelyen 4 sorban letudták az útvonalleírást, volt viszont egy egész jó térkép.

Kezdetnek elsétáltunk Verõcére, az esõ közben elállt, nem kis megkönnyebbülésünkre. Utunk rövid ideig betonon, majd hangulatos, nyaralók közötti földúton, ezt követõen egy gyönyörû patak völgyében vezetett, ahol legalább 20x természetes gázlókon kereszteztük a patakot. Az elsõ pontnál az egyik pontõr srác már messzirõl integetett nekünk, ami jól is jött, mert magunktól nem arra kerestük volna a pontot, amerre volt. Itt svédasztal jelleggel sós és háztartási keksz, mazsola és szõlõcukor, illetve szénsavmentes ásványvíz várt ránk, amelybõl korlátlan mennyiségben fogyaszthattunk. A pontõrök készségesen elmondták, hogy merre tovább.

Folytattuk hát utunkat, a 2. és a 3. között viszont a turistajelzések erõsen megfogyatkoztak, így egy helyen alaposan el is kavarodtunk. Két, szintén eltévedt túratárs, térkép és iránytû segítségével próbáltunk zöldágra vergõdni, míg végül visszamentünk egy kicsit, és kis csapatunk egyik tagjának megérzését és iránytûjét követve felkaptattunk egy jó meredek hegyre. Odafenn újfent konstatáltuk, hogy most már még jobban el vagyunk tévedve, viszont a távolban megláttuk a kisvasút sínjét, így végül árkon-bokron áttörtetve, és az erdész útbaigazításának segítségével (akibe idõközben belebotlottunk) végül kilyukadtunk a következõ pontra, a királyréti kisvasút megállóhoz, ahol épp valami majális-féle buli volt, sok kirándulóval, mindenféle programmal, mûsorral, kolbászsütödével és hasonló remek dolgokkal.
Itt újabb svédasztalos nass és víz várt minket. Egy túrázó épp felháborodottan kifejezte jogos észrevételét a pontõröknek, mi szerint a jelzés nem a legkövethetõbb. Õ is alaposan eltévedhetett.

Mentünk tovább, a késõbbiekben is minden ponton korlátlan mennyiségben fogyaszthattunk különféle kekszekbõl, mazsolából, szõlõcukorból, és az utolsó ponton epres fehér csoki, energiaital, málnalé és sós perec is várt minket. (Az energiaital eredetileg a futóknak volt, de mire odaértünk, õk már mind elmentek, így a gyalogosok is kaphattak belõle. :) )A pontõrök mindenhol kedvesek és segítõkészek voltak. Az út könnyû, két barátunknak ez volt élete elsõ teljesítménytúrája, és mindketten hõsiesen végigjöttek. Az idõjárás végül jóra fordult, közben már nem volt esõ, és a kissé hûvösebb idõjárás pont jól jött, folyamatosan gyors haladásra ösztönzött. Az út legnagyobb részt gyönyörû völgyekben, patak partján vezet.
A célban oklevél, kitûzõ, amely a királyréti kisvasút fényképét ábrázolja, ugyanilyen képeslap, zsíros kenyér, víz és málnaszörp. Nem volt tömeg, a 30-as távon azt hiszem, 40-valahányan indultak összesen. Út közben alig pár emberrel találkoztunk. A 600, kedvezményesen 500 ft-os nevezési díjért bõséges kiszolgálás.

Összességében nagyon jó, könnyû túra volt. Helyenként jól jött volna szalagozás, de más szerintem nem hibádzott. Nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük!:)