Túrabeszámolók


Honvéd emlék- és teljesítménytúra

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2016
stabatTúra éve: 20162016.06.10 19:32:05
megnéz stabat összes beszámolója

Honvéd 50


Szentendrére természetesen biciklivel megyek. Egy óra se kell a megérkezéshez.


Minimális felszereléssel indulok útnak, új cipőben és pólóban, egy biztonsági csoki a zsebben, egy vészvésztartalék ezres (végül a kasszában landolt), egy mobil (útközben lemerült, de egy fontos beszélgetést el tudtam intézni) és egy piros bögre. Még egy toll is kellett volna elméletileg, gyakorlatilag viszont nem és ez a lényeg.


A Kő-hegyi menedékház messziről virít, igen, oda kell felmenni. Nem vészes. Panaszkodnak páran, hogy rossz felé mentek, valaki átkötötte a szalagot. Én a nyilat követtem. Egy órája jövök, az itiner szerint 8 km-t tettem meg, kicsit kételkedem, ennyire nem vagyok gyors, főleg felfelé nem. Finom a limonádé, iszok még egy pohárral. A Lajos-forrás jobb minden üdítőnél, az alma is finom. Lefelé szolid vágta. Éppen megéheznék, mikor zsíros kenyerekkel várnak Pilisszentlászlón (2 ó 20 p). Meg egy karkötővel. Eszegetek, a csapnál iszok egy pohár vizet, egy másikkal meg viszek magammal, majd fent megiszom. Stílusosan a Honvéd utcán megyünk ki a faluból. A Pap-rét utáni szakaszon még nem jártam, csodálatos, különösen az Úrasztal oldala. Olykor bevillan a Naszály és Vác. Aztán a Borjú-fő Wass Alberttel (a kő marad) és a kilátással. A bobpálya környéke és azon is túl zsúfolva van. Délben lépem át az utat. Sokan gyalogolnak felfelé. Lefelé nem esik annyira jól, de volt már rosszabb is. Hangulatos kocsmakertben várnak ellenőrzésre. Nem is tudom mi volt a legjobb kiállítási tárgy, talán a fandli, ami kiállt a falból, de a létra és a bringa sem volt rossz. Meg a sisak. Ebédidő, fogy is a zsíros kenyér rendesen. Kapok szódát is. Meg koronát az itinerre az időpont mellé. Az Apát-kúti völgyön jöttem már le bringával, az más volt. Itt végleg megbizonyosodtam afelől, hogy jó túrát választottam mára. Tele van a völgy, de azért el lehet férni. A Kaán-forrás felér a Lajossal. Kezd fájni a bal térdem, de nem figyelek oda rá, az átlag hat alá esik Pilisszentlászlón. A pontőrök a zsíros kenyerek kisebb fogyására panaszkodnak, én ugyanolyan lelkesem pusztítom az ennivalót, mint idefelé. Itt még reménykedtem, hogy már csak egy jutalomszakasz van hátra. A zöld tényleg kellemes volt, bár a közeli út zaja olykor megzavart, de legalább nem az úton kellett menni. A szúró fájdalom erősödött, ezért a kocogással teljesen fel kellett hagynom, illetve később az úton térdhajlítás nélkül próbáltam futni, ami elég fárasztó volt. A Bükkös-patak átkelései némileg felvidítottak, aztán a Vízmű következett, szerencsére volt csap is. Bár már úgy éreztem, hogy Szentendrén vagyok, lelkileg fel voltam készülve még egy óra caplatásra. Majdnem elvegyültem egy nyájban (volt ott minden, de zöld nem nagyon maradt utánuk, jobban pusztították, mint én a zsíros kenyeret). Az utolsó megtorpanást egy piros lámpa okozta, de akkor már éreztem a célt. Mégis hirtelen bukkant fel, meg is lepődtem, hogy már bent vagyok.


Az ellátás nagyon jó volt, semmit nem kellett pluszba vásárolni. Innivalót nem vittem magammal, de víz is volt végig. Olykor azért egy kicsit szomjaztam, de a célban kárpótoltam magam egy liter teával (lehet, hogy többel).


Az út gyönyörű volt, az útvonalat jól lehetett követni, sőt erre már azt mondom, hogy túl jól, a turistajelzések mellé szalagot kitenni és nyilakat festeni igazi luxus, én az egyszerűbb megoldások híve vagyok (fentebb ez már kiderülhetett). Nem mondom azt, hogy nem jött olykor jól a segítség (nagyjából három ilyen hely volt), de szeretem, ha egy kicsit kell tájékozódni (nem azért, mert annyira jól megy, inkább a kihívás miatt), figyelni. Az itineren szereplő térkép néha ellentmondásban volt az útvonallal (pl.: ellenőrzőpont Visegrádon, vagy a Vízmű után sárga volt írva, jelölve, de a sárga négyzeten kellett menni), persze, nem lett belőle semmi (a túlbiztosítás miatt). Esetleg Pilisszentlászlóról fordítva is lehetne menni, vagyis lefelé az Apát-kúti völgyben és fel a másik úton, a visegrádi lejtmenet nem fekszik (persze más meg nem szeret lépcsőzni felfelé), talán a Kálváriát is jobb így megjárni, meg a várhoz így megérkezni. Nagyszerű dolog a budai vár bevételének napján, a Magyar Honvédelem Napján túrázni, sőt a legjobb, köszönöm a lehetőséget. Ez a nap amúgy minden évben egybeesik Görgey halálának napjával (idén éppen a 100. évfordulóra emlékeztünk), és a Görgey-emlék nincs is messze az útvonaltól (pár száz méter), esetleg lehet arra is vezetni a túrázókat.


Köszönjük a szervezést, éljenek a honvédek!

 
 
Forrai U96Túra éve: 20162016.06.05 00:00:05
megnéz Forrai U96 összes beszámolója

 


 ------H O N V É D 50 Kilométer 2016-BAN! ( 4. )------


 ------------


 Rajt: 7 : 41 ( SZENT-ENDRE ) Cél: 19 : 03


 Rajtszám: 96


 Csapat: 


 Találkozások: Pontőrök ( PILISSZENTLÁSZLÓ - Katonanő kiemelkedik ), P. G., és azok akik Dancsó Péterhez hasonlítanak Visegrádon, ...


 Jó időjárás, nincs sár. ------


  ------


  !


  ------


 Dera-Híd: 8:27 ( 2 ) ------ Kő-hegy: 9:10 ------ Lajosforrás: 10:09 ------ Pilisszentlászló: 11:15 ------ Borjú-Fő: 13:30           ( 1 ) ------ VISEGRÁD: 14:38 ( Korona jel )( Világoskék pohár fehér Visegrád felirattal 1.700 Forintért ) ------ Apátkúti-völgyön keresztül Pilisszentlászló: 16:43 ( Kitartás! Ügyes légy! ) ------ Szentendre - Vízmű: 18:15 ( 4 ) ------ Cél: 19:03


 ------


 V1.20160604.


 

 
 
 Túra éve: 2015
zebbTúra éve: 20152015.06.07 22:27:06
megnéz zebb összes beszámolója

minõségi, igényes túra. Itiner kiváló, felfestés kifogástalan. Aranyos ahogy a kaptatók végén bíztatnak a smiley-k :), korrektül bejárt szakaszok.


Kedves elõzékeny rendezõk, pontõrök. Látható, hogy  sok munkát tettek bele, hogy jól sikerüljön.  Köszönöm még egyszer. :)


 

 
 
Forrai U96Túra éve: 20152015.05.17 08:54:30
megnéz Forrai U96 összes beszámolója

 









 HONVÉD 50 2015 3. a bevetés sikeres lett.                                                                                              U96.




Eddigi 26. TTúra 20120701 Szurdok 30 Óta. 7:35 Rajt. Cél: 18:49 11:14 perc alatt meglett a tavalyi 11:18 lett, Elsõnél 24.-ként Tavalyinál is 24.-ként végzek. idén? 14.? ... úgy hogy a VIKTORIN Emlékmûhöz is kimentem a Dunakanyart fotózni, Fellegvárt is, mennyi Holland Busz. Hamarosan... Pontonként! 


www.facebook.com/media/set/   TESSÉK!


Photos & WrittEN by Forrai U96.


 
 
 
 Túra éve: 2014
Forrai U96Túra éve: 20142014.05.27 10:59:58
megnéz Forrai U96 összes beszámolója

 


HONVÉD 50


Idei 5. TTúra a Pilisben.


20140104 BUÉK 20. ( Nánási - Kármán - Forrai ) I. telj.


20140301 DUIT 50 ( Dunaújváros ). ( Forrai feat. Szilvi ) I. telj.


20140329 TéRY Ödön Emléktúra 50 ( Dömös ) ( Óvári L. - Forrai ) I. telj.


20140503 PILIS 50 ( Szóló ) I. telj. ÚJ!!!!!


20140517 Honvéd 50 ( Szóló ) II. TELJESÍTÉS, rövidebb idõ alatt.....


Visegrád Gyönyörû a Fellegvárral és a ViktoRiN.


Rá egy hétre a térdem szétmegy, nem tudom hol a határ, de részben megtudtam.....


Más dolgaimhoz jelzésképpen megy..... Pl.: Magánkert, Dunaújváros.


 


Photos & WrittEN by Forrai U96.


 www.facebook.com/laszlo.forrai.16/media_set


 

 
 
 Túra éve: 2013
SumAnachenTúra éve: 20132014.02.18 12:26:58
megnéz SumAnachen összes beszámolója

 Honvéd 50 Túra beszámolója itt olvasható


 

 
 
Forrai U96Túra éve: 20132013.05.19 14:21:22
megnéz Forrai U96 összes beszámolója

2014.


2.!


Forrai U96 Szentendre 1996.


---


HONVÉD 50


Idei 2. TTúra a Pilisben. Eddigi 4. TTúra.


 


TT Project ( TOP SECRET ) - Profi szervezéssel a HONVÉD 50 km TTúra sikeresen TELJESÍTVE, TCS-VEL!

Köszönjük...

Visegrád Gyönyörû a Fellegvárral.


Photos & WrittEN by Forrai U96 és Tamás Csaba. #4.

 
 
 Túra éve: 2012
hakaticaTúra éve: 20122012.05.21 15:07:08
megnéz hakatica összes beszámolója

 Honvéd 30


Már év elején bekerült  az esemény a privát eseménynaptárunkba. Az utolsó pillanatban döntöttünk mégis a 30as táv mellett.


A rajtot hamar megtalûltuk, sõt parkolás után a szalagok el is vezettek a rajtközpotba. A nevezés is gördülékenyen és gyorsan ment. Átvettük az itinert és informáltak minket, hogy most a kapunk balra induljuk a szalag után, ellentétben  a tavalyi jobbossal (egy hátra arc volt a tavaly õszi túra végével);és h Pilisszentlászlón a kocsmában van az ep.


A HÉV sínen átkelve rá is tértünk a földútra, itt már mellénk szegõdött egy páros, akikkel a végéig együtt haladtunk. Megcsodáltuk, hogy õsz óta a puszta közepén micsoda lovardák létesültek, és láttunk is karámban jónéhányat. A Dera-híd ep-nél rajzoltunk egy napocskát, majd haladtunk tovább a Kõ-hegyre. Az ep-ig egy igen embert próbáló szakasz volt: sehol egy fa, a hõmérséklet is 30° felett... 


A Kõ-hegy ep-n a megszokott finom tea várt, amit szóbaelegyedve a turistaház üzemeltetõjével, megtudtuk, h már este lefõzték, h tutira kihûljön, mire jövünk. Jó is esett, fogyott is bõségesen. Állatsimogatás, majd a S- -ra rátérve jutottunk el a Lajos-forráshoz, ahol idén is alma várta az arrajárókat :-)  


Frissítettünk még a forrás vízébõl, majd megcéloztuk Pilisszentlászlót. Itt több helyrõl megcsodáltuk a még mindig gyönyörû kilátást, majd az erdõbõl kiérve megláttuk a T50 és T100 racecenterét és a futókat, de nem zavartunk, már el is tûntünk a kerítés melletti ösvényen. Majd ismét az aszfaltra érve lementünk a kocsmához, mely tavaly is ep volt. Itt idén nem csoki, hanem zsíros kenyér és miden jó falat várta az indulókat. Itt hûsítésként megengedtünk magunknak egy fagyit a szemközti cukrászdából.


Innem már visszafele mentünk. Az edõ árnyéka nagyon jól esett az egyre nagyobb hõségben. Alig vártuk, h a Vízmûhöz érjünk, ami ep is volt egyben, hisz itt van egy jó kis kút. Mielõtt elértük volna, õzike keresztezte utunkat kétszer is. Másodjára már nem az erõben, hanem a cserjés domb oldalon.. Frissítés és kód rajzolás után már csak a célba kellett beérni. Mivel már ezt a szakaszt többször bejártuk, így hamar átvágtunk a kissé kopár, de egyre több építménynek helyt adó domboldalon és a nádason, majd a Bükkös-patakon idén már egy stabil deszkahídon átkeltünk és már bent is voltunk a lakott területen. Innen már csak a beton volt - ezt ki lehett bírni, nem volt oly hosszú.


A célban megkaptuk a kitûzõnket és az oklevelet, mindkettõ igen jól néz ki. A fõszervezõ talp/láb masszázsra invitált, ill. energia pótlásra. Utóbbival éltünk is; a szilvalekvár nagyon finom volt. Közben hosszasan elbeszélgettünk, majd elindultunk hazafele.


Az itiner most is igen egyszerû volt, rövid tõmondatok, jelzések, semmi mellébeszélés. Nevezési díj idén sem volt, így a végén járultunk hosszá a túra költségeihez.


A változtatások jó ötletnek bizonyultak. Jövünk jövõre is (de elõbb még õsszel). Kösszönjük, hogy részt vehettünk.

 
 
 Túra éve: 2011
DonRazzinoTúra éve: 20112011.05.26 22:05:33
megnéz DonRazzino összes beszámolója


HONVÉD 50


Szokásunkhoz híven, már 45 perccel a meghirdetett rajtidõ elõtt megérkeztünk a Szentendrei Helyõrségi Klubba dudu48-al. A helyszínt lehetetlen volt elvéteni, hiszen a fõút mindkét irányából egyértelmû szalagozás igazította útba a túrázókat. Legnagyobb meglepetésünkre, már mindenki a helyén volt (5:20 kor!) és így el is kezdhettük kitölteni a szokásos dokumentációt. A célba lehetett meleg ételt rendelni, de mi nem éltünk a lehetõséggel, helyette átbattyogtunk a szomszédos helységbe, ahol a Klub büféje üzemelt. Lassan szürcsölgettük a kávénkat, hiszen még volt fél óránk az indulásig. Közben tájékoztatott a fõrendezõ egy apróbb változásról. Lajos-forrás után, miután leereszkedünk majd a K+ jelzésen, új festésû Z+ jelzést kell majd követnünk egészen, a K- becsatlakozásáig. Az itiner egy fénymásolt térképrészlet kiemelve az útvonallal, valamint szöveges segítség is található benne a helyismerettel nem rendelkezõknek.


Egy perccel 6 elõtt elindultunk a tökéletesen jelzett városi szakaszon. (A szalagozás egyébként szinte végig hibátlan volt.  A hiányos részeken - pl. Visegrádon belül – valószínûleg már aznap délelõtt leszaggatták õket.) A HÉV végállomástól a S- jelzést kellett követnünk. A házak után a rétre kiérve hamar felfrissítette a reggeli harmat a lábszáraimat és csurgott bele természetesen felülrõl a cipõmbe. 48 perc múlva már meg is érkeztünk az elsõ ponthoz: Vízmû (5.1 km 30 m). Itt egy kódot kellett feljegyeznünk, én gyorsan frissítettem a kútból és indultunk is tovább. Egész könnyûnek mondható az emelkedõ errõl az oldalról a Kõ-hegyre, kicsit elõre is sietek megnézem, hogy a Petõfi pihenõnél a helyén van –e a geoláda. Mire visszaérek a menedékházhoz (7.0 km 150 m) dudu már az italát kortyolgatja a ponton. Én szégyenszemre nem hoztam saját poharat (pedig a túrakiírásban ezt kérték is), így mûanyag pohárból fogyasztottam el a jóízû teát. Itt már be voltunk melegedve, ezért úgy gondoltuk, megkocogjuk a Cseresznye hegy oldalát a Vasas-szakadék vonaláig de sajnos, ahogy az Újlaki hegy után itt is szétbarmolták az S- jelzést a lovasok. {Itt kérném meg a T. lovagló sporttársakat: Kérem üssék már fel az adott tájegység turista térképét és amennyiben lehetséges, válogassanak a jelzéssel el nem látott szekérutak ezrei közül, ne pont azokat az ösvényeket barmolják szét, amelyet a gyalogos túrázók számára láttak el jelzéssel!}


Lajos-forrásnál a réten volt a pont (10.5 km 450 m), ahol a kedvenc zöldalmám, (Granny Smith) volt az ellátmány. Mire a Kármán-forráshoz értünk szinte már csak a magokat hagytam meg belõle. Ezt a K+-t is jobban szeretem felfelé (persze az idei Márciusi emléktúra alatt nem ezt mondtam volna, amikor itt minden lépésért meg kellett küzdeni), most lefelé kocogva elég térdgyilkos, de legalább hamar lenn vagyunk. Itt együtt kanyargunk az új Z+ jelzésen a Bükkös-patakkal, majd az OKT-ra áttérve megkezdjük az emelkedést Pilisszentlászló felé.


A Gesztenyés sörözõben vár az újabb pont (15 km 600m), ahol egy Sportszeletet kapunk és a K-P- közös jelzésen indulunk tovább Borjúfõ felé. Közben én teszek egy ~500 méteres kitérõt egy geoládához, ahol felszedek egy kullancsot plusz szétvágatom a lábam a szederindákkal. De persze ez még nem volna elég: a jó útra visszavezetõ Pc jelzést teljes szélességében víz borítja, így combig sarasan, loholva érem utol dudut a Szent László-hegy oldalában. A Pap-rét után ismét „jó” ötletem támad:  el nagy(kis?)pistázok a beton úton, felnézek az Urak Asztalán lévõ volt katonai támaszpontra egy-két fotót csinálni. Meg is van a jutalma a kihágásnak: a 200 méteres lejtõt, ami visszavisz a kékre, derékig érõ csalán borítja. Így ismét leamortizált állapotban érek be túratársam elé a Vízverés nyergénél. Közben családom telefonál, hogy Pilisszentlászló közelében túráznak és mikorra érek oda. Gyors fejszámolás kb. 16 km 650 szinttel… mondjuk 2 és fél óra múlva ott vagyok. Ennek megfelelõen kicsit kilépek, Borjúfõnél csak egy A4-es lap fogad:  ellenõrzõ pontot nem állítottak fel, így a következõ állomás az Ászok sörözõ a Malomkerti-völgyben. A Fellegvárnál frissítek a kútnál, majd lefelé a kéken jó nyolcas átlaggal riogatom a felfelé kaptató tömegeket, (kb. öten kérdezik meg: még mennyi van felfelé? hány perc? hány méter? lehet –e fenn sört kapni?) majd kb. 30 fokos melegben, tûzõ napon érkezem meg elsõként a sörözõbe (28.5 km 1050m).


4 kilométer aszfalt következik a Malomkerti- majd az Apát-kúti-völgyben, szinte megváltás beérni a fák közé a hûsbe. Egyszer csak vészjósló dörgés hallatszik, majd ismétlõdik nagyjából 5 percenként. Meg is állok, felrakom az esõzsákot a táskámra: itt most biztosan bõrig ázom. Még sosem voltam ebben a völgyben (eddig mindig a Spartacus-ösvényen kerültem) nagyon hangulatos, kellemes, minimálisan saras út vezet a patak medre mellett és szépen folyamatosan jön össze a 350 szint Pilisszentlászlóig. A dörgés nem marad alább és a község határában el is kap a zápor. Nagyjából 500 méteren ázok, szaladok a sörözõig (37 km 1400 m), ahova a találkozót is megbeszéltem.


Ha már az esõ is esik, jól is ülök gondoltam, megvárom dudut és itt nagy hibát követek el: egy padon ülve töltök 30 percet (abból a szempontból jó volt, hogy két kullancsot felfedeztem sípcsont tájékon és gyorsan ki is kaptam õket). Eddig nem sok, 60 TT-n vettem részt, de még ennyit nem ültem egyik közben sem. A szervezetemet becsaptam: Szerintem azt hitte, vége van a túrának és amikor felálltam, hogy nekilássunk a maradék 14 kilométernek, minta ólomból lennének a combjaim, a vádlijaim beálltak, a sarokfájásom kiújult. Ráadásul az esõ jól szétáztatta vidéket így nem volt egyszerû a Skanzenig vezetõ Z- jelzésen végigvergõdni. Úgy látszik, az esõfelhõ vonala eddig tartott (azt még meg sem említettem, hogy dudu48 csont szárazon érkezett, õ nem sietett bele a zivatarba.  Kellett nekem úgy sietnem?). Másfél kilométer aszfalt következett, majd ismét a Bükkös-patak mellett találtuk magunkat egy jelzetlen ösvényen, majd a S+ -ra áttérve értük el ismét a vízmûvet (45.5 km 1560 m). Innen nem volt más hátra, mint a reggel megismert úton visszamenni a célig.


A célban zsíros deszkás, hagymás-savanyúságos terülj-terülj asztalkám várt, na meg persze a kitûzõ és az oklevél. Szokásostól eltérõen most jött el a fizetés ideje Becsületkasszába adtuk a pénzt, amirõl számlát is kaptunk. A túra kellemes, jól megválasztott útvonalon ment, a pontokon nagyon kedvesek és segítõkészek voltak, jövõre újra eljövünk!

 
 
napvirágTúra éve: 20112011.05.21 23:08:37
megnéz napvirág összes beszámolója

 Honvéd 15


Hétkor indultam Budaörsrõl és olyan jól egymásra találtak a tömeget közlekedtetõ jármûvek, hogy fél kilenckor már rajthoz  is állhattam. Nagyon tetszett az útvonal, jó volt, hogy hamar kivitt a városból, élveztem a lankás mezõket, a virágok és más növények színkavalkadját, a virágzó csipkebogyó bokrok sorozatát, perzselt a nap,  szöcskenyájak tikkadtak, tücskök hegedültek, madarak trilláztak, no és hátra-hátra tekingetve többször is volt lehetõségem gyönyörködni a tájban.  Hmmmm!  Alig, hogy eltelt egy "kis" idõ már fent is voltam a turistaháznál. Itt volt némi bizonytalankodás, hogy a 15 -ös táv merre is menjen tovább, illetve mint kiderült egy kicsinyt inkább vissza irányba kellett megindulni, de csak meglett az a "nyüves" szalagozás végre, és már roboghattam lefelé a cél irányába. Egy kellemes horhos, majd telkes házak sora következett és utána végig a Dera patak mentén vitt az út majdnem a HÉVig. Ott is annyi féle állat és növény volt ismét, hogy egy hétre való biológia óra anyaga kitelt volna belõle. Miután átkeltem a sineken, a szalagok már hamar bekalauzoltak célba. Jól éreztem magam a túra alatt, a "foglalkozás" számomra elérte célját.


Köszönöm a lehetõséget, - jó volt vele élni!

 
 
hakaticaTúra éve: 20112011.05.21 21:03:17
megnéz hakatica összes beszámolója

Honvéd 30


Mi abból a felindulásból választottuk e túrát, h már untuk a Bp Kupa lerágott Normafa - János-hegy úútvonalát. Márpedig a mai és a holnai is ki sem mozdul róla...  Így a hétvégi túrákat végignézve Hévízgyörök és a Honvéd maradt, majd nagy hezita után utóbbinál döntöttünk és nem csalódtunk.


Miután letettük a kocsit és tartottunk a rajt fele, szalagok sokaságával találkoztunk (mint kiderült, a rövidebb távolk itt jöttek vissza), melybõl alapból feltételeztük, h a kijelõlt többi útvonalak is le vannak járva, és ki lesznek szalagozva kellõen, ahol szükséges. ez így is volt. Az egész úton szalagok tömegével találkoztunk a tényleg kritikus helyeknél.


A rajtban minden gördülékenyen ment, a nevezési díj fizetését visszautasították, ondván, h majd a célban . 09:45-kor sikerült elrajtolnunk (utánunk már csak 1 fõ kapott rajtszámot) verõfényes napsütésben, magas pára tartalom mellett. Hamar fel is értünk a Vízmûvekhez, leírtuk a kódot, ami egy nagyon kultúrált EP táblán volt, frissítettünk a fák alatt megbújó csapnál és indultunk tovább.


A Menedékháznál - 2.EP-, rengetek turistával találkoztunk. Pecsételeés után elfogyasztottam a magam és a párom teáját, mely igen finom volt és beszereztem "kis szerelmem"nek egy "kibbakond"-os pecsétet is a teás bácsitól .  És már indultunk is tovább.


A Lajos-forráshoz - 3. EP- közeledve elkezdtek felettünk gyûlni a felhõk szigorúan egy nem túl széles csíkban és nem túl hosszan. És az ég is elõadta nyárizáporos égzengését. Megfordult a fejünkben, h a forrásnál a 20 kilire kanyarodunk, de pecsételés és az alma begyûjtése után a K+-ra vettük az irányt, ami valami csoda folytán valahogy bezöldült... De köszönet a rendezõknek, akik szalagokkal segítették az elõre haladást. Az ösvényen haladva egyre jobban kopogott az esõ, így a tisztást meglátva még elõtte felvettük a széldzsekiket. Szükségünk is volt rá... Mire elértük a Pilisszentlászlói mûutat, addigra szerencsére teljesen elállt. A szaksz utolsó kb 1/3-ban a tempónk is visszaesett a felázott úton.


Hamar megkerestük a kocsmát, ahol begyûjtöttük a sport szeletünket (sajnos egyik sem nyert ). Jól jött a mosdó használata is. Elfogyasztottuk a hozott elemózsiánkat; a csokit, interjút adtunk az egyik pontõrnek a szervezéssel kapcsolatban, majd kitettük száradni vizes holminkat és indultunk tovább. Viszonylag hosszas dagonyázás következett, majd mintha egyszercsak elvágták volna megszûnt. Természetesen nem bántuk, hisz addigra már kellõen romlott a szint idõnk is. A Vízmûvekhez érve frissítés,  mosdás, megszáradt dzsekik elcsomagolása után kicsit hezitáltunk, h most akkor merre is. De mivel irreláisnak tûnt, h fel a Menedékházhoz (szint miatt volt kicsit megtévesztõ), így inkább indultunk tovább az elejérõl már jól ismert sárga ösvényen.


Nekünk sikerült szint idõn belül beérni (sajna többeknek nem, akiket beelõztünk, ill. akikkel útközben találkoztunk) még az esõ és a dagonya ellenére is. Ill. úgy, h gyakorlatilag utolsóként indultunk.


Az útvonal kb fele nyílt terepen haladt, ami ebben a melegben igen nagy kihívást jelentett. De rutinos futóként ebben már van sok éves gyakorlatunk.


Jövõre a túrát ajánlom olyan futó ismerõsöknek, akik szeretnek terepen futni. Kb 98%-ban igen jól futható is.


Akit visszatartott, h mi lehet a becsületkasszás nevezési díj mögött, ill. h 1. alkalommal rendeznek túrát, az bánhatja. Nagyon kellemes napot töltöttünk a Pilisi-hegységben.


A szervezés és az ellátás az útvonalon profi volt, az útvonal választás tökéletes. A pontõrök kedvesek, segítõkészek, maximálisan tájékozottak voltak. A célban az ellátás is maximális, amit még ráadásként kultúrált körülmények között aztalnál ülve fogyaszthattunk el.


Köszönet a szervezõknek, remélhetõleg lesz folytatás. Szerintem ahhoz képest, h az 1. TT volt, szép számban jöttek el.


Képek a túráról:


https://picasaweb.google.com/catherinahorvath/20110521Honved30?authkey=Gv1sRgCLjVm8LU3-jYFA&feat=email#

 
 
TonnakilométerTúra éve: 20112011.05.21 18:40:14
megnéz Tonnakilométer összes beszámolója

Honvéd 30. Táv: 28,6 km, szint: 770 m.



Kíváncsi várakozással néztem ezen elsõ rendezésû Honvéd túra elébe. Vajon katonáék, hogyan tudnak teljesítménytúrát szervezni. Mint kiderült a hadseregnek nem sok köze volt hozzá, viszont a fõrendezõ és csapata igazán remek programot szerveztek nekünk mára. Minden elismerés megilleti õket.


De, hogy is kezdõdött az egész?


Pár perccel hét óra után csapódott be utánunk a kocsi ajtaja Szentendrén. Zsombor fiammal néhány perc alatt megtaláltuk a rajtnak helyet adó Helyõrségi épületet, ahol még alig pár ember adta csak le a nevezését. Mi is még bõven egy számjegyû rajtszámot kaptunk.


Így aztán nem kellett két percnél több, amikor már neki is indulhattunk a városból kivezetõ útnak, mely nagy szakértelemmel ki volt szalagozva. Az ébredezõ utcákon még alig volt mozgás. A felhõtlen égrõl ragyogóan tûzött a nap, így aztán már az elején is az utca árnyékos oldalán mentünk.


A városból kiérve dimbes-dombos részek következtek. A dombokon teljes pompájukban virágoztak a vadrózsák. Mindamellett, hogy nem szívesen kerülök velük közelebbi kapcsolatba, így messzirõl tisztelem, szeretem õket, sõt kifejezetten szépek. A rózsa ligetek között csoportosan mindenféle réti virágok pompáztak. Ha a tekintetét felemelte a tisztelt túrázó, akkor pedig a környezõ hegyek teljes panorámájában gyönyörködhetett.


Az elsõ EP a vízmûnél volt, ahol meglepetésemre volt egy mûködõ nyomóskút is. A turisták aranyszabályát betartva feltöltöttük a készletünket, melybõl ugyan még nem sok hiányzott és egyben jóízût is kortyoltunk a jó hideg vízbõl. A következõ szakasztól tartottam kicsit, mert elég sok szintvonalat átmetszett a S- út, amíg felért a Kõ-hegyre, de sokkal könnyebb volt, mint gondoltam. Itt teát ihattunk volna szolgáltatásként, de mivel nemrég jócskán ittunk, nem éltünk a szíves kínálással. A következõ szakasz szinte végig zárt, árnyas erdõben haladt, pontosan szemben a decemberi forrástúra útvonalával. Jól elbeszélgettünk fiammal mindenféle férfias dolgokról, így aztán szinte észre sem vettük az újabb 300 m szintkülönbség legyõzését és már a Lajos-forrás EP-nél is voltunk. A kellemesen savanykás alma nagyon jól esett, amit szolgáltatásként a kezünkbe nyomtak a kifejezetten barátságos pontõrök. Az EP nem pont a forrásnál volt, hanem a mellette lévõ tisztáson, de mi felmentünk a kiépített forrásig, mert emlékeztem milyen jóízû a vize. Itt is jót ittunk, majd ettõl megrészegülve ráálltunk ugyan a K+ jelzésre, de nem a jó irányba, hanem éppen ellenkezõleg. Jócskán ereszkedtünk mikor gyanús lett, hogy nem kellene déli irányban haladnunk. A bennünket utolérõ túratársat megszólítottuk, aki felhomályosított bennünket, hogy így is beérhetünk a célba, de akkor nem az általunk elõre eltervezett távot fogjuk bejárni. Mint a kismalacok úgy megperdültünk a tengelyünk körül (aki ismer személyesen, az ezt nehezen tudja elképzelni) és vágtattunk vissza a Lajos-forrásig, majd onnét tovább a helyes K+ szakaszon.


A K+ végén jelzésváltással a Z+ úton folytattuk az utunkat a Bükkös-patak mellett haladva. Bánhatja, aki ma más programot tervezett, mert ez a völgy olyan szép volt, mintha meseországban jártunk volna. A gyönyörû erdõ alatt, hol a patakzúgás, hol a madarak trillái idéztek elõ kellemes ingerületeket hallóidegeink receptorain. A völgybõl a K- jelzésein jutottunk el Pilisszentlászlóig, ahol a következõ ellenõrzõpont posztolt. A vendéglõ terasza tele volt turistákkal. Utólag bánom, de lehet egy sört érdemes lett volna megkockáztatni. A kapott sportszeletet mindenesetre azonnal eltemettük. (Jelentem mindkettõnk csoki papírja „nyert” feliratot tartalmazott, melyet hétfõn a boltban beváltunk további kettõ csokoládéra. Már megérte eljönni.)


Felvetettem Zsombornak, hogy talán át kellene neveznünk az ötvenesre. Jó kedvünk volt és elég erõt éreztünk magunkban. Aztán eszünkbe jutott, hogy otthon szorulunk Mamácskától, ha a múlt heti Budai 50 után is késõ este érkezünk haza. Végül Zsombor fiam mondta ki a szívbemarkoló igazságot. „Papa, ma idõben haza kell érjünk.” Megadtam magam a sorsnak és a K-Z- elágazásnál jobbra, a Z- sávra kanyarodtunk. Itt meg a tavaly õszi Negyednyolcas túra útvonalára ismertünk rá. Akkor sokat bizonytalankodtunk a bizony jelzéshiányos szakaszon, de most ilyen probléma nem volt, mert a rendezõk a kényesnek látszó helyeket pompásan kiszalagozták. Az erdõbõl egy idõ után a forgalmas aszfaltútra vezetett ki a Z-, melytõl már korábban is ódzkodtam, de a dömörkapui elágazás után már nem járta annyi jármû az aszfaltot. A fedetlen helyeken bizony erõsen tûzött a nap és a levegõ is fülledt volt. Hátranézve Visegrád irányába csúf felhõk gyülekeztek és a mennydörgés is egyre erõsebben hallatszott. Nem tudom, hogy a hosszú távon indulók megúszták-e. Mindenesetre, amikor letértünk az aszfaltútról és ismét kereszteztük a Bükkös-patakot, megmosakodtunk és jól felfrissültünk. Még volt hátra pár kilométer, de az erõsen tûzõ nap ellenére sem csoffadtunk el. Végig jó kedvûen, az elsõ EP-nek helyet adó vízmûtõl a reggelrõl megismert útvonalon szépen beereszkedtünk Szentendrére. A célban határozott kéz szorítást, és gratulációt követõen átvehettük az oklevelünket és az elsõ rendezés sorszámát is tartalmazó kitûzõt. A fõrendezõ az asztalokhoz kikészített zsíros és vajas kenyereket kínálta és egyben jó étvágyat is kívánt. Volt ott szeletelt hagyma és finom csalamádé is kikészítve. Kifejezetten kultúrált körülmények között elfogyasztottunk pár szelet kenyeret, majd elköszöntünk vendéglátóinktól, akiknek ezt a szép programot köszönhetjük.


Az univerzális itiner mind a négy táv minden adatát tartalmazta, mégsem volt zsúfolt. Rajta volt egy fekete fehér térkép másolat, táv/szint táblázattal és útleírással. Ez utóbbi nem volt bõ lére eresztve (A 30-as távon hat és fél sor), de nem is kellett, mert a jelzések ritka kivétellel teljesen jók, de a túra szalagjai minden helyen ott lengedeztek, ahol kétség merülhetett fel a „hogyan-továbbot” illetõen.


Mindenkinek ajánlom ezt a túrát, aki szereti a szépet. Remélem a rendezõk erõt merítenek az idei sikerbõl és jövõre is belevágják fejszéjüket a túrarendezés rögös ösvényébe (hát ez a hasonlat egy kicsit sutára sikerült, de sebaj).


Még egyszer köszönöm a lehetõséget.