Túrabeszámolók

Velence kerékpáros túrák, 100-as táv

GPS-el mért távolság 92,7 km, barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés 550 m.

Reggel, nem siettem túlzottan, mivel meg akartam csinálni, a Gyapjaszsák éjszakai túra valamelyik távját is. Fölösleges lett volna túl korán kelni. Az összes rendezõ ismerõs. A rajt, a Vadkacsa Kerékpáros Pihenõnél és a hozzátartozó büfénél volt gyorsan beneveztem, beszélgettünk egy kicsit, s nekivágtam a távnak. Eleinte a Velencei-tó partján kanyargott a bicikli út. Gárdony után, szó szerint életveszélyes. Kíváncsi lennék rá, ki volt a mûszaki ellenõr és az átvevõ. Azonnal el kellene tiltani a foglalkozás gyakorlásától. Egyik oldalon sincs útpadka, pedig az kötelezõ tartozéka bármilyen útnak. Elég hosszú szakaszon, a közút felõl, 8-10 cm-es függõleges falú beton perem szegélyezi az utat. Aki neki megy, biztos a súlyos bukás, ki az országút aszfaltjára, ami kb. 60-80 cm-re van. A tó felöli oldalon, az útpadka helyén, függõleges falú, beton szegélyû 30-60 cm mély árok határolja az utat. Az abba belehajtásnál is garantált a súlyos, akár halálos kimenetelû sérülés. Ennek megfelelõen igen örültem, amikor Pákozd felé letérhettem róla. Pákozdon, sem túl jó a bicikli út, 2-300 m-enként keresztezi az utat. Utána nincs különösebb gond, a silány építési minõséget és az útjelzõ táblák hiányát leszámítva. Jó kis kaptatón értem el az emlékparkot, ahol megkaptam az ellenõrzõ pecsétet.

Sukorót egy „kis” forgalmú úton kerültük ki, s közvetlenül Velence szélére értünk be. Mivel az út keskeny, volt életveszélyes jelenet is. A szembejövõ BMW-s egyszerûen nem volt hajlandó jobbra húzódni és fékezni. Nekünk bicikliseknek kellett satuzni miatta. Kár, hogy nem egy buldózer ment vele szemben, az egy, szûk sávos úton. Ha a régi 28-as aszfaltgumim van fönt, neki megyek az elõttem menõnek. Velencén, rögtön az elsõ bicikliútra lementem jobbra. Nem kellett volna. GPS alapján helyesbítettem. Végre magam mögött hagyhattam Velencét. Nadap után, egy jó darabig meredeken emelkedett az út. A minõsége nagyon rossz. Nagy szemcséjû bazaltból készült az aszfalt, s jó hosszan kiverõdött. Nem volt kifejezetten kátyús, de rázott cefetül. Most örültem csak igazán, hogy 28-asról 35-re cseréltem a gumikat. Igaz, hogy csak 7 mm-el szélesebb, viszont bõ 10 mm-el magasabb, és sokkal kényelmesebb. Ég és föld a különbség, pedig csak fél bar-al kisebb a guminyomás, valamint az úton felfekvõ felület is, talán csak 1-2 mm-el szélesebb. Az idõ egyre melegedett, pláne ezen a kaptatón. Szerencsére, ennek is vége lett, s nagy száguldás következett Lovasberényig. A Liget presszóban megkaptam a következõ ellenõrzõ aláírást, megettem egy energiaszeletet, ittam egy kis kólát, s mentem tovább.

Hullámvasutazás következett Vereben és Pázmándon át, majd egy mezõgazdasági úton át vissza Nadapra. Ettõl kezdve, egy „kicsit” laposabb lett az út. Visszatérve Velencére, hamar meglett az ellenõrzõ pont. Tovább menet, volt egy gond az itinerrel, illetve az úttal. Két körforgalmon keresztül értük volna el a pusztaszabolcsi utat, azonban a két körforgó közti útszakaszról, a kerékpárosok ki vannak tiltva. Ráadásul a tiltás, csak a körforgalom kijáratánál látható, mert utána van kb. 50 m-el. Nem mondom, hogy nem szidtam a közútkezelõ felmenõit. Más lehetõség nem lévén, az út melletti széles, akármilyen útra tértem, ami bevitt a vasútállomás alá. Gyalogos forgalom szinte nincs is, így simán végig tudtam menni, s kijutottam a második körforgalomhoz. Ettõl kezdve semmi gond.

Az út alattomosan emelkedett, amihez „természetesen” szembeszél társult, egészen Felsõcikoláig. Onnan kezdve viszont többnyire hátszélben tekerhettem. Pusztaszabolcson megkaptam az utolsó ellenõrzõ pecsétet. Mivel a vasúti sorompó pirosat jelzett, megnéztem a szemben lévõ 375-ös gõzmozdonyt, majd kivárva a második sorompó végét is, mentem tovább. Közvetlenül Gárdony elõtt utolért a csoport, akikkel Lovasberény óta elõzgettük egymást. A 70-es út elérésekor, õk jobbra kanyarodtak, míg én kissé balra menve azonnal kereszteztem a vasutat. Rátértem a Keszeg utcára, illetve annak a folytatására, s azon mentem a célig. Közvetlenül elõtte láttam, a többiek, a vasút túloldalánál várakoznak, hogy a vasúti sorompó fehérre váltson. A célban átvettem a kitûzõt és az oklevelet, s mivel tenger idõm volt, a Vadkacsa büfében megebédeltem, s elindultam Sukoróra. Volt bõ négy órám a rajtig. Itt a Vadkacsa Kerékpáros Pihenõben, meglepõen jó minõségû treking, tandem, illetve gyerek kerékpárokat lehet bérelni, kis gördülési ellenállású túragumikkal. Akikkel elõzgettük egymást, bérelt biciklivel teljesítették a távot, és meg voltak elégedve velük. Jó döntésnek minõsítették, hogy nem hozták le utánfutón a sajátjukat. Jó néhány tucat kerékpárt tudnak kiadni. Amennyire meg tudom ítélni, értenek is hozzá. tudnak segíteni a választásnál és a szakszerû beállításnál.

Kellemes kis túra. A Nadap utáni emelkedõt leszámítva, könnyû, azonban ez a szintesebb része a látványosabb is egyben.

A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 1200/1100 Ft-ért térképes igazoló lap, itiner, oklevél és kitûzõ járt. Saját térkép szükségtelen! A rajtban müzli szelet, Velencén limonádé, és Pusztaszabolcson szénsavas, vagy szénsavmentes ásványvíz volt az ellátmány. Pákozdon, akinek szüksége volt rá, naptejet adtak a pontõrök.

Velence 100

Táv: 100,8 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 640 m. (A valóságban valamivel kevesebb, mivel Csákváron hozzátettem egy-két km-t, keresve az ellenõrzõ pontot.)

Eléggé hûvös idõben érkeztem Velencére, nem túl jó elõjelek között, mivel fájt egy kicsit a torkom. Ennek ellenére elég szép számmal gyülekeztek a biciklisek. Gyorsan beneveztem, megbeszéltük, hogyan jut le kedden Patrik Kenesére, mit hozzon magával, majd nekivágtam a távnak.

Hullámvasutazás jellemezte a túra nagy részét, ami rögtön a rajt után elkezdõdött. Összesen két nagyobb emelkedõje volt a túrának, Alcsútdobozt követõen, illetve Lovasberény és Vereb között. A kettõ együtt talán 200 m. Szerencsére a Velencei bicikli körút, még nincs kész, így egészen Kisfaludig elkerülhettem a használatát. Ez is olyan katasztrofálisnak ígérkezik, mint a balatoni. Mindenesetre, a pákozdi szakasz tervezõjének le kéne törni a kezét, hogy többet semmit se tervezhessen.

Az idõ elég hûvös, az órám 21 fokot mutat. Nem mondhatnám, hogy melegem van. Kisfaludon, megkapom az elsõ ellenõrzõ bélyeget, s megyek tovább. A bicikli út Fészkesfehérvárig vezetõ szakasza elég sok helyen levedlette már az aszfaltot. Látszik, hogy még akár 2 cm vastag is volt. A város szélén végre letérhettem róla. Eseménytelen, de jó tempójú tekerés következett Lovasberényig. Lovasberény és Csákvár között, szintén jól haladtam, de érdemes volt nézelõdni is, mivel szép a kilátás a Vértes felé. Jó volt látni, ahogy egyre közelebb kerültem a hegységhez. Csákváron némi malõr. Csak a térképet néztem meg, s az alapján kerestem az ellenõrzõ pontot. Jártam mind a két szélén a helységnek, s telefonos segítséget kértem. Kiderült az igazoló lapon, már jó hely volt írva. Vissza a Csákvár étteremhez, ahol önkiszolgáló módon megkapom a következõ igazoló bélyeget. Ajánlják a friss tepertõs pogácsát. Veszek egyet, s miután megettem, vettem még kettõt. Eddig ez a legfinomabb tepertõs pogácsa, amit vendéglátó helyen ettem!

Nem túl látványos a következõ szakasz, viszont annál forgalmasabb. Eltekerek az elsõ magyar óceánátrepülés emlékmûve mellett, s kisvártatva ráfordulok a 811-es útra, ami visszavisz Lovasberénybe. Ezzel együtt, a széllel is szembefordulok, ami nem egy nagy élmény. Szerencsére enyhe. Alcsútdoboz szélén, az arborétumnál megkapom a következõ ellenõrzõ bélyeget, s megkezdem a túra legnagyobb mászását. Elég kellemetlen emelkedõ. Mire ráállna az ember szervezete, megtöri egy kis lankás rész, s utána hosszasan bedurvul. Az út elég eseménytelen. Lovasberény egy kanyar után, elég hirtelen terem az ember elõtt. Irány az ellenõrzõ pont. Fékezésnél eléggé néznek a teraszon frissítõ bringások. Istentelenül visít a fékem. Úgy látszik ilyen szempontból, a fékpofáim nem szeretik az új felnit. Nem baj, mert fogni kiválóan fog. A múlt vasárnapig engem is zavart, viszont miután megmentett egy balesettõl, úgy döntöttem, marad. Pénzesgyõrön, amikor 40 km/h fölött mentem a lejtõn, egy autójából kiszálló autós, minden szétnézés nélkül, önfeledt molylepke módjára ment át az úton, s nekem, csak arra volt idõm, hogy fékezzek. (Megállni már így sem tudtam volna.) No ezt meghallotta, s visszalépett. Esélyem nem lett volna a csengõ használatára, s egyébként sem szokták meghallani.

Önkiszolgáló módon megkapom a következõ ellenõrzõ bélyeget, s már megyek is tovább. Jön a jó kis kaptató két részletben Vereb felé. Szerencsére már meleg is van. Letudom a mászást, s az újraaszfaltozás alatt álló úton begurulok Verebre. A polgármesteri hivatal udvarán megkapom az utolsó ellenõrzõ bélyeget, beszélgetek egy kicsit, s megkezdem az utolsó szakaszt. Ez már elég kellemes, bár hátszéllel még jobb lenne. Rövidesen beértem a célba. Átvettem az emléklapot, kitûzõt, beszélgettünk egy kicsit, s hazafelé vettem az irányt. Jó lett volna maradni az éjszakai túrára is, de az üdülõ turnusváltási idõpontjának változása lehetetlenné tette, akárcsak a július végi 11-es vasútvonalas túrát is.

Kellemes, helyenként látványos túra volt.

A túra ár/szolgáltatás arányát nem minõsítem, mivel valamikor a montis táv kijelölésében részt vettem, tehát valószínûleg részrehajló lennék.

Minden esetre, a 800/700 Ft-ér színes térképes igazoló lapot, emléklapot, kitûzõt, Vereben káposztás sütit és ásványvizet, a célban pedig müzliszeletet és szódavizet kaptunk.

Velence 50K

A kerékpározáshoz való hozzáállásom hosszú ideig a passzív megfigyelésre korlátozódott, arra is csak egy évben három hétig, amikor a televízióban megnéztem a Tour de France-közvetítéseket. Holott idestova húsz éve van biciklim, egy szép, fekete mtb, de valahogy az alkalmankénti iskolába/munkába való bejáráson kívül nem nagyon használtam. Hosszútávon, azaz tíz percen túl fájt rajta ülni (még most is fáj), meg nagyot lehetett vele esni (még most is lehet), utóbbiról néhány alkalommal meg is gyõzõdtem. Kerékpáros tapasztalataimat növelendõ, elhatároztam, hogy ebben az évben legalább egy darab kerékpáros teljesítménytúrán részt kell majd vennem: a választás elsõ körben a Velence 50K-ra esett, amelyet nagyszerûen össze lehet kombinálni az esti Gyapjaszsák túrával. Továbbá szimpatikus volt a kiírásban a "Szintidõ nincs..." kezdetû kitétel, amely lehetõvé tette a relatíve alacsony sebesség alkalmazását. Kerek repkény, mint gyakorlott kerékpáros, elvállalta, hogy kísérni fogja bizonytalan, elsõ lépteimet.

Szombat reggel szakadó esõben úsztatjuk le a bicikliket Repkénnyel az egri vasútállomásra. Vásárolok jegyet Velencéig, a pénztárosnõ elõször hárítón mondja, hogy a nemzetközi pénztár csak késõbb nyit, egy hosszú pillanattal késõbb azonban nevetve javítja ki saját magát. A meglepetésszerûen beállított szerelvény (lószõrüléses postabéhávé a Flirt helyett) ideális a kerékpárszállításra, masszív kampók lógnak e célból a vezérlõkocsiban. A Keletiig részben sikerül megszáradni, a budapesti napsütés teszi teljessé a komfortérzetet. Átkerekezünk a gyér forgalmú városon, a Déli pályaudvaron csinos tömeg vár mindenféle vonatokra, köztük a székesfehérvári személyre, amelynek minden erre alkalmas tere bringákkal telik meg. Ilyet sem láttam még. Velence megállóhelyen a vonat kap laza tíz perc késést a leszálló ember- és géptömeg miatt, a jegyvizsgáló megkönnyebbülten lélegez fel, amikor végre menesztheti a vonatot. Leszállunk, a hátunk mögött a tó és a hegység fürdik a napfényben, továbbá éles északi szél fúj. Átgurulunk a rajtba (meglepõen kevesen tesszük ezt a vonat utasai közül), itt futunk össze az indulófélben lévõ b_ferivel. Gyorsan benevezzük magunkat, kapunk szép, egylapos itinert, színes térképpel és távadatokkal, ennél jobb nem is kell. Végignézek magunkon, úgy nézünk ki, mint két élõ OBB-reklám: lámpák és fényvisszaverõk elöl és hátul, szintén fényvisszaverõ pánt a bokán, csengõ, sisak, és egy láthatósági mellény, amely szorosan feszül a táskámból és belõlem alkotott egység körül. Indulunk.

Kigurulunk Velencérõl, rögtön végig emelkedõn. Sopánkodva, levegõért kapkodva gondolok arra, hogy gyalog egy ilyen part elvileg nem okozna nehézséget, most meg itt szenvedek. Áthaladunk az autópálya alatt, fel, egyre meredekebb emelkedõn egészen Sukoró széléig, ahol lazul a kaptató, s lejtõre vált az út. Végiggurulunk Sukorón, itt-ott kerékpárútra terelõdünk. Irány Pákozd, erdõk mellett visz az út, a fákon túlról átszûrõdik az autópálya monoton morajlása. Itt béke van és nyugalom, a váltó különbözõ fokozataival ismerkedek útközben, beiktatva egy-egy vonali fékpróbát. Repkény kitartóan teker elõttem, õ rutinosabb bicajos, bátrabban ellép elõlem egy-egy szakaszon. (Pedig a héten direkt edzettem.) Doni emlékmûhöz vezet elágazás, egy másik az autópályát ajánlja, mindkettõ kimarad. Újabb emelkedõvel érkezünk Pákozdra, ahol lelkesen követjük a hivatalos kerékpárút ide-oda tekergõ nyomvonalát. Pákozd szép hosszú falu. A nyugati végétõl szerencsére kerékpárút vezet Székesfehérvárig, így kényelmesebben - és bátrabban - állunk meg egy-egy fénykép kedvéért. Felbukkan elöl a kisfaludi kastély, nemsokára maga Kisfalud is (amely Székesfehérvár részét képezi). Természetesen emelkedõn kell megközelíteni, jó alibit jelent a megállásra a vasúti átjáró. Nem a vonatforgalom miatt: az utat az egykor 6-os számmal jegyzett, Bicske-Székesfehérvár vasútvonal keresztezi (ma még többször találkozunk vele), amelynek az "alsó" szakaszán (Fehérvár-Lovasberény) néha felbukkan egy-egy tehervonat, Lovasberény és a bicskei olajraktárak, vagy mifene elágazása között azonban már járhatatlan a pálya, ha egyáltalán megvan még. Vissza a túrára: az emelkedõ tetején fogad az elsõ ellenõrzõpont, matricát kapunk az itinerre és útmutatást a következõ szakaszra. Mehetünk tovább.

Átgurulunk Kisfaludon. Érdekes faló ácsorog az út mellett, kisgyerekes család állt meg a lény behatóbb tanulmányozására. Elhagyjuk a Velencei-tó szûkebb környezetét, megérkezünk Székesfehérvárra, annak is a legszélére, soksávos útkeresztezõdésben teszünk derékszögû kanyart. Jelzem Repkénynek, hogy szeretnék igazítani a rajtam levõ jólláthatósági szerelvényezésen, megállunk egy buszfordulónak látszó helyen. Körülnézek: jobbra dombok, balra házak, elöl menetrend, Fehérváron már van éji buszjárat. Elöl magányos domb, rajta kõalakzat - ezt már látjuk egy ideje, közelebb érve kiderül, az Aranybulla-emlékmûhöz térhetnénk ki. Majd máskor. Családi házas övezetbe érkezünk, döcögõs utcán kerekezünk végig, hogy ott újabb éles balkanyarral elhagyjuk Székesfehérvár keleti végeit. Irány Lovasberény. Újabb vasúti átjáró ad okot fotómegállásra, odébb pedig Csala házai között húzunk keresztül. Balra meg büdös van, táblák hirdetnek behajtási tilalmat, egy közülük szilárdhulladék-lerakót jelez. Hajtunk tovább, szerencsére itt gyenge a szél és jó minõségû a - többnyire lejtõs - út. Lehet gurulni, nézelõdni, élvezni a tájat. Nem is olyan rossz ez a kerékpáros túrázás, csak ott lent ne fájna annyira. Útszéli megállót tartunk, most Repkény igazít szerelvényt, közben elõkerítek egy-egy szelet csokit a készletbõl. Pár perccel késõbb megint vasúti témájú megállás következik, egykori megállóhelynél és a hozzá tartozó iparvágány-kiágazásnál, ami a térkép szerint múlt idõbe helyezett szovjet lõszerraktár felé vezetett. Ma már csak az aszfaltba süppedõ sínpár mutat erre utalást, a vágányt elborította a természet. Tekerünk tovább, hosszú lejtõk és emelkedõk váltogatják egymást, lassan elöl megjelenik Lovasberény temploma.

Szép gesztenyesor mentén érkezünk meg a városkába, kastély mellett állunk meg, az épület romos, a hozzá tartozó kápolna kicsit kevésbé. Így is megkapó a látvány. Alig indulunk tovább, amikor a következõ keresztezõdésben rendõri jelenlét bukkan fel, kerékpárversenyt kell biztosítania. Nem minket - ma zajlik a Velence Maraton, a mezõny pillanatok alatt áthúz elõttünk, a közeg pedig útjára enged autóst, biciklist, gyalogost. Átgördülünk a túra második ellenõrzõpontját képezõ kocsmához. A pontõr épp nagy telefonálást tart, néhány résztvevõ a montis távról ugyanis masszívan eltévedt talán az elsõ ep. után. A beszélgetés végén szabadkozva ad matricát és fejenként egy 200 forint értékû bónt, amelyet üdítõre váltunk. Eltársalgunk az mtb-s táv egyik résztvevõjével, megmutatja, hogy az õ útvonaluk merre vezet ma. Elücsörgünk az árnyékban, közben a verseny résztvevõi el-elguruldoznak az úton.

Indulást határozunk, kitérõvel Lovasberény vasútállomásához. Megnézem a kihaltnak látszó, de jó állapotú felvételi épületet, a rozsdásodó vágányokat, fénytelen minden sínkorona. Visszatérünk az útra és valami hirtelen ötlettõl vezérelve elindulunk Nadap felé, ami legalábbis rossz ötlet. Alig megyünk párszáz métert, amikor kezd gyanús lenni a dolog. Térkép elõ, homlokon csapom magam, beverve a kezemet a sisakba, ahogy felismerem az irányhibát. Visszatérünk Lovasberénybe, az aktuális kanyart felügyelõ polgárõr szolgálatkészen igazít útba. Elhúzunk Vereb felé, eleinte kellemesen vízszintes úton. A távolban a Vértes déli, meredek oldala kéklik ide, még messzebb már a Gerecse vonulata látszódik talán. Lehet bambulni, jó az út és szinte nincs is autóforgalom. Megtartjuk a túra utolsó vasútszakmai megállóját, méghozzá Vereb néhai megállóhelyénél, ahol már csak az útátjáró mutatja jelét annak, hogy valaha vonat döcögött a tájon Bicske felé vagy éppen Bicske felõl. A nézelõdést kiterjesztjük az elõttünk álló, laza tíz százalékos, nyílegyenes emelkedõre. Felkapaszkodok, két részletben - újabb alibifotózás - és a tetõn várom be Repkényt, akit az oldalszél lefújt középtájt a géprõl. Az emelkedõn ért szenvedéseket hosszú, csudagyors lejtõ hivatott kompenzálni. A száguldást mégis megtöröm, megállunk megnézni a Pogány-követ, az út mentén árválkodik, szépen kialakított pihenõhellyel együtt. A megnézés után gurulunk tovább, be Verebre és át Vereben. Itt a Polgármesteri Hivatalnál tették ki a bóját, lehúzódok, fényképpel dokumentálni a neves helyszínt. Ebben a pillanatban nagy robbanás hallatszik és érzem, hogy a hátsó kerék tetszõlegesen kis idõtartam alatt 100%-os légtérfogatcsökkenést szenvedett el. Szerencsére a külsõ gumi nem sérült, de ez sokat nem jelent, mert belsõm ugyanúgy nincs, sõt szerszámkészletem sincs. Ránézek az órámra, innen 13 km a cél, ha tolom, akkor is beérek zárásig. Belaffogok Repkény nyomában a hivatal udvarába, a pontõrök étellel-itallal kínálnak (finom kenyérlángos és meggyes-cseresznyés szörp), sõt: elõkerül egy belsõ gumi, sõt, elõkerül Szabó Feri is, aki rendelkezik mind megfelelõ eszköztárral, mind megfelelõ szaktudással, hogy szerencsétlen kerékpárt újra menetképessé tegye. Ezúton is hála és köszönet a verebieknek! :) A leoperált belsõ gumit tanulmányozva a helyi erõk megállapítják a hiba okát: anyagfáradás. A nagyjából harminc centis hasadásból én is erre a következtetésre jutottam. A várakozás közben futunk össze Verával, aki igenis megnézte Nadapot, ezzel téve teljessé a Velencei-hegység országúti kerékpáros bejárását. A defekt fontos tanulságot hordoz: tényleg kell pótgumi és szerszámkészlet.

Búcsút véve a vidám pontõrségtõl, nagy óvatossággal vágunk neki a hátralévõ néhány kilométernek. Megelõz jónéhány versenyzõ – Velencéig közös az útvonal – és kicsit kevesebb autós, valamint ismét feltámad a szembeszél. Levonom a mai nap egyik kevésbé lényeges tanulságát, miszerint kerékpártúra az olyan, hogy szembeszélben kell fölfelé tekerni. Ennek ellenére most éppen lejtõn fúj szembeszél, olyannyira, hogy szinte visszafújódunk a hegyre. Leküszködjük magunkat az autópálya kápolnásnyéki csomópontjához, innen hosszú, fárasztó utolsó kilométerek következnek Velencéig. Közben a növénynemesítõ telep az egyetlen érdekesebb objektum, onnantól már hirtelen nagyon szeretnék célba érni. Végül négy órával és harmincöt perccel az indulás pillanata után – nem egy nagy biciklis idõ, tudom – lefékezünk a cél elõtt. Gratulálnak, figyelmünkbe ajánlják az esti Gyapjaszsák túrát, kapunk kitûzõt, oklevelet, cukorkát, OVER Magazint és valami színes-térképes turisztikai kiadványt. Elcsomagoljuk az ellátmányt és szembesülünk azzal, hogy keletkezett néhány óra elütnivaló idõ a sukorói rajtig, amit strandolással az idõ rohamos romlása miatt nem ajánlott eltölteni. Köszönöm a túrát a lelkes rendezõségnek, még egyszer külön köszönöm a verebiek segítségét, és természetesen Kerek repkénynek a társaságot!

Az eseménysor a Gyapjaszsák túránál folytatódik, kódokkal, magassági pontokkal, hegyekkel, susnyával, darázscsípte túrázókkal és majdnem-szintidõkihasználással.

-Kékdroid-

Képek

Velence MTB szalagozás

Pénteken megcsináltuk a montis táv szalagozását. Sajnos az az ötletem, hogy az egyébként tiltott festés helyett a közutakon kréta, illetve zsírkréta jelzéseket használjak, nem vált be. Mire befejeztük a szalagozást, az esõ már le is mosta. Csak tudnám, hogy a gyerekek krétarajzai hogyan maradnak meg akár két hétig is! Az idõjárás nem alakult kedvezõen, így a szalagozás egy részét esõben csináltuk. Volt néhány emelkedõ, ahol a kedvenc vérfarkasok is elkapartak, de azért fel tudtam menni, társamat viszont a semi-slick gumijaival leszállította. A nagy pocsolyák többsége eltûnt, könnyítve a mi és a túrázók dolgát. Pátkánál nem történt meg az ígért kaszálás, viszont kb. 100 m kivételével a tarlón kikerülhetõnek bizonyult. Vereb-ig semmi gond. Ott lekaszálták a füvet is. Az utána következõ lejtõ is kellemes, sõt az egész út, a Pázmánd elõtti utolsó kilométerig. A gléderezett szakasz, ami száraz idõben gyors, most inkább horror volt. Csúszott és ragadt a sár. Mire beértünk a faluba, már ökölnyi sárklocniban futott a lánc, ami nem a legjobb kenõanyag, bár annak idején egy a cuccaival nem sokat törõdõ horgásztársunknak mondogattuk, hogy „ az orsó és a bot legjobb kenõanyaga a homok, mert egyenletesen és villámgyorsan kopik tõle minden alkatrész”. El is döntöttük, ha újabb esõ lesz, kivesszük ezt a szakaszt. Pázmánd után rögtön olyan ragadós agyagos talajra kerültünk, ahol úgy két centi vastag réteget szedett fel a gumi is és amikor leszálltam, a cipõm is minden lépésnél. Itt máris eldöntöttük, a földutas rész kihagyását, s a falun keresztül szalagoztuk az útvonalat, a mezõgazdasági aszfaltútra. Ettõl függetlenül, másnap voltak túrázók, akik bevállalták mindkét dagonyás szakaszt. Szerencsére volt bringamosási lehetõség. Nadapról aszfalton begurultunk a célba. Tanulság: a következõkben, ha dagonya miatt változtatunk az útvonalon, az eredetit is célszerû kiszalagozni.

Velence 100-as országúti

Távolság: 101,2 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 615 m. Mivel a szalagozással együtt háromszor teljesítettem a montis távot, így a 100 km-es aszfaltos túrát választottam. Kellemetlen, hideg szélben vágtam neki a távnak. Vittem magammal pár szalagot, hogy Pákozdon és Lovasberénynél kirakjam a kréta nyilak helyett. Ennek megfelelõen, Pákozdon le is tértem az útvonalról.

Fehérvár széléig gyorsan elértem, begyûjtve az elsõ igazolóbélyeget, s mivel ismerõsök voltak a pontõrök, beszélgettünk is egy keveset. A város szélén Lovasberény felé vettük az irányt, s kezdõdött a szembeszeles szakasz. Ketten rögtön megelõztek, majd a 811-es úton utolértem õket, s egy darabon váltott vezetéssel haladtunk. A másnapi Gázló túrára tekintettel megfogadtam, hogy mindenütt szigorúan a saját tempómban megyek, s nem próbálok a nálamnál gyorsabbakkal lépést tartani. Ezt már itt sem sikerült betartani, meg még további két alkalommal mentem bele ilyen dologba. Lovasberény elõtt és a városban is megálltam egy-két szalagot kitenni.

Az ellenõrzõ ponton újabb bélyeg, amihez kaptunk fél liter ásványvizet, s irány Csákvár. A ponton kiderült, hogy az 50 km-es táv itinerébe súlyos hiba csúszott (klasszikus jobb-bal tévesztés). Szóltam a pontõröknek, hívják föl erre a résztvevõk figyelmét.

A Csákvárra vezetõ szakasz nem volt nagy élmény. A pofaszél leküzdésérõl szólt az egész. A Felcsútra vezetõ úton már kevésbé gyûlt meg a bajom a széllel, bár ez sem volt túl kellemes. Ettõl kezdve viszont jórészt hátszélben, vagy félhátszélben mehettem. Csákváron és Alcsúton újabb bélyeget gyûjtöttem be. Alcsút után 10%-os emelkedõre figyelmeztetõ táblát láttam, s ez tényleg 10% körül van. Fújtattam rendesen. Ezt egy kis hullámvasutazás követte, majd pedig száguldás Vértesacsára. Ha nem elõször járok erre, a falu nagy részén is 50 fölött mehettem volna, csak hát nem ismertem a kanyarokat. Kellemes félhátszélen történõ tekerés jött Lovasberényig. A fagyizónál megálltam egy kis frissítésre, majd irány Vereb. Megest élénk pofaszélben tekerhettem föl az emelkedõn. Ledöngettem a faluba, s a polgármesteri hivatalban újabb bélyeg, s hozzá egy kis sonkás, kemencében sült süti. Finom volt. Közben viszont már ronda zivatarfelhõk tornyosultak délnyugaton, ezért fölhagytam az energiatakarékossággal, s mentem, ami a csövön kifért. Elég volt az ázásból elõzõ nap. Egy túrázó Vereben felejtette az igazoló lapját. Négy fiatal vállalta az eljuttatását a célba. Elõttem indultak, de még a faluban utolértem õket, s átpasszolták nekem, mondván, én hamarabb fogok beérni. Így is lett. Persze nem azért mert annyival gyorsabb vagyok, hanem mivel tettek néhány kitérõt. Az utolsó szakaszt gyorsan letudtam, s begurultam a célba.

Kellemes kis túra. Átvettem az emléklapot s a kitûzõt, beszélgettünk egy kicsit. Sajnos az esõs idõ megtette a magáét, így a montis távon (16 fõ), de szerintem az aszfaltos távokon is kevesebben indultak, mint stabil jó idõben. Átöltöztem, majd hazafelé vettem az irányt. Eddigre az esõ is el kezdett szemerkélni, ami nem túl jó ómen a másnapi Gázlóra.

A túra ár/szolgáltatás arányát nem minõsíthetem, hiszen az egyik táv kijelölésében és szalagozásában részt vettem. 700/600 Ft-ért színes, térképes itineres igazolólapot emléklapot, kitûzõt, Lovasberényben és Alcsútdobozon szénsavas, vagy szénsavmentes ásványvizet, Vereben kemencében sült sütit, amihez baráti áron lehetett üdítõt és kávét vásárolni, a célban pedig egy croissant kaptunk.

Reggel biciklik felpakolása, majd irány Velence. Az utasok: Tamás, Maci, és jómagam.

Az iskolánál több ismerõssel is találkoztunk, pl. Krisztivel, aki szintén velünk szándékozott tekerni. A nevezés után trécseléssel ütöttük el az idõt, amíg a kaposvári felekezet is megérkezett.

Vajdaúr, S.Tamás és vele Anita elsõbálozóként. Némi szerelés, öltözés, ecetera után elindultunk. A lányok 50, a fiúk 100 km-es távot választottak. (Nem volt más választásuk)

A fiúk eltekertek, mi pedig szépen komótosan tekertünk a kellemes nem túl meleg, kicsit szeles idõben Sukoró irányába. Az elsõ dombok akadályát remekül vettük, hamarosan Pákozdra, majd az elsõ ellenõrzõpontra Kisfaludra értünk. Már 13 km-nél jártunk. Innen be Szfvárra, már bicikliúton, de a Kisfalud utáni kis dombon megtörtént az elsõ malõr. Hegyi tempóra akartam váltani, de leesett a láncom.

Anita nekiállt szerelni, (biztos tapasztalt, gondoltam én) és könyékig olajosan küzdött a beszorult lánccal. Sándor nevû fiatalember érkezett a segítségünkre (ezúton is nagyon köszönöm neki!) és kis kínlódás után, egy szerszámmal (mert nála volt nálunk nem) kipiszkálták nagy nehezen a láncomat, és sikerült visszatenni.

Továbbindultunk, és és hamarosan a város végi utolsó utcán nyomtuk, majd kiértünk a 61-es útra és végre lejtõ következett. Ott is hagytam a lányokat, akik még lejtõnek kicsit bátortalanok, én viszont élveztem a száguldást. Egészen Csaláig lehetett gurulni, aztán széllel szemben küzdöttük magunkat tovább Pátka érintésével Lovasberényig.

Az úton õrült módon elõztek bennünket autósok és motorosok is, a forgalom nagy volt, a talaj tapadós aszfalt, szerintem mindhárman utáltuk ezt a szakaszt.

Beértünk Berénybe, ahol a fagyizónál úgy gondoltuk "mert megérdemeljük" címszóval elnyalunk egy fagyit, ill. én somlóit fogyasztottam. Kriszti mindkettõt. :-)

Anita kimosakodott, aminek mint késõbb kiderült, semmi értelme nem volt. :-)

Eltekertünk az ellenõrzõ pontig, ahol a "jókedvû" pontõr megcsodálta a bringámon lévõ kosaramat, örült mindhármunknak, majd ecsetelte az általam kérdezett kendõs fiú + 3 másik nevû társaságról, (Maciék) hogy nagyon jó fejek, meg milyen jó fejek, és irtó jó fejek, és még hasonlóan jó fejek. :-)

Ittunk, pecsételtünk, és nekivágtunk az utolsó szakasznak. Mivel már 32 km-nél jártunk, örültünk, és tekertünk tovább. A Vereb fele lévõ emelkedõnél Anita követte el azt a hibát amit én elõzõleg. Át akart váltani hegymenetbe. Nos, neki is leesett a lánca. Már szakértõ szerelõként állt neki a láncfelrakásnak, ismét olajos lett, de hamarosan megszerelte a biciklijét, és továbbindulhattunk.

Megtudtuk, hogy Tamás átnevezett 50 km-re, behívták dolgozni. Mondjuk a nap folyamán mivel Velencérõl is haza kellett tekernie, meg el dolgozni és vissza és ezt mégegyszer, õ is tekert 82 km-t.

A nagy emelkedõre végül úgy toltuk fel a bringánkat, egyedül Kriszti küzdötte fel magát, mi Anitával a kényelmesebb megoldást választottuk. Verebre már jó kis lejtõ vitt be, aztán hamarosan megtaláltuk az érintõ pontot is a Polgármesteri Hivatalnál.

A szervezõk dícséretére legyen mondva, isteni finom ellátmányt kaptunk, kemencében sült szalonnás-hagymás tekercset, házi szörppel. Evés-ivás után tovább, és hamarosan már beértünk Pázmándra, ahol már csak egyetlen pici dombocska volt elõttünk, utána pedig végig lejtõn érkeztünk Kápolnásnyékre.

A körforgalom után már ujjongva tekertük le az utolsó egy km-t. Beértünk. Oklevél, kitûzõ, ellátmány.

Köszönjük a jó kis szervezést, a jó kis idõjárást, és az élményeket a társaknak, szervezõknek.

Anitának külön dícséret, hogy az elsõ megmérettetésen ilyen jól szerepelt. A szerelésrõl nem is beszélve.

A fiúk is szépen beérkeztek a 100 km-es távról, a fenekük ha jól láttam egyben volt. J

Velence MTB

Kialakult a montis táv útvonala, s szombaton megcsináltuk az itiner készítõ túrát.

Táv: 58,1 km (aszfalt: 25 km; terep: 33,1 km); barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 650 m (aszfalt: 255m; terep: 395m).

Érdekes volt az idõjárás szombat reggel. Ilyet még nem láttam! A mûhold képen egy tömör felhõfal jött az Északi-Középhegység felõl. A elején ugyanez a radar kép is az OMSZ honlapján, viszont a Mátra után a tömör csapadékzóna elõször középen behorpadt, majd kétfelé válva megkerülte Budapestet, s a Velencei-hegységet. Tényleg megúsztuk egy-két kis szemerkéléssel, míg az odaút jó részét esõben tettem meg, a csapadékzóna déli részében.

Az itiner nullázó pontja azért az Entz kollégium kapuja, mert nem tudtunk bemenni, s onnan kezdeni a mérést. Most, csak mint segéderõ vettem részt, az útvonalat nem én találtam ki. Az elmúlt idõszak esõzései néhány helyen átírták az eredeti elképzeléseket, s terep helyett undorító aszfalton kellett kijelölni az útvonalat. Volt olyan hely, ahol a turistajelzés több száz méteren tocsogós réten vezet, szinte végig vízben. Ennyi dagonyától, még egy vaddisznó is besokallna.

A Velencei hegység talaja, nagyrészt esõben és közvetlenül utána is járható, a ragadós sár nem jellemzõ. Gyakoriak viszont a kisebb-nagyobb vízmosások, keresztbe és néhol hosszában is. Van olyan hely, ahol a legnagyobb szárazságban is vízfolyás keresztezi az utat, s keresni kell az átkelési lehetõséget, bár általában könnyû az átkelés. A ragadós sár nem, viszont a száraz idõben nagyon laza, apró szemû murvaszerû hordalék nagyon is jellemzi a terepet. Ezeknek az esõ tud tartást adni, másként mélyen süpped bele a kerék. Óvatlanul nagy sebességgel belehajtva, pláne lejtõn, eléggé valószínûvé teszi a kormány fölötti átrepülést. Mivel a hegység alapvetõen vízben szegény, ezért elég gyakran tárul ki elõttünk a táj.

Néhány dolog, magáról az útvonalról:

A panoráma útról szép a kilátás. Fölfelé, a 10% emelkedõ ellenére is élvezhetõ. Lefelé nincs idõ nézelõdni, mert van benne két húzós kanyar. A sárga jelzésen lekanyarodva, a házak után mehetünk egyenesen egy rosszabb és balra egy jobb úton, amirõl az elsõ adandó alkalommal jobbra fordulunk, késõbb a két út találkozik. A szovjet emlékmûtõl jó kis lejtõn mentünk, de csak ésszel. Leérve megcéloztuk egy új kõkerítés bal sarkát, mert ott lesz az ellenõrzõ pont. Balra mentünk tovább Sukoró felé, majd a házak után, a jelzésen jobbra kanyarodtunk, s jó kis mászás következett. Van két-három igen meredek, de rövid emelkedõ is, ahol nem mindegy milyen nyomvonalat választunk. Módosítási lehetõség nincs, s ha rosszul választottunk, jöhet a bringatolás. Az emelkedõn túljutva egy Y-ban balra megyünk a piroson és a biciklis jelzésen, bár ez a rosszabb út. (Mészeg-hegy; Pátka felé) Gyalog is benéztem már ezt, bár 50 m után lehat balra helyesbíteni. Gyors, de néha vízmosta úton értünk a zöld-piros elágazáshoz. Itt biciklirõl szállva leballaghatunk az Angelika forráshoz vízért. Mi balra mentünk tovább. Elsõ alkalommal Józsi megpróbált áttekerni a pocsolyán, de a közepén kénytelen volt a féllábszárig érõ vízben leszállni. Kemény az alja. Most is csak leszállva volt kikerülhetõ. A zöld és biciklis közös szakaszon óriási pocsolya állta utunkat. Szerencsére a gyalogosok és biciklisek már egész jó kerülõ ösvényt tapostak baloldalt az erdõben (június 6-án még mi voltunk az úttörõk). Tekerni azért nem ajánlott rajta. Ahol a zöld balra kanyarodik, mi rátértünk egy füves útra, ami végig tekerhetõ. A zöld is bevisz Sukoróra, de egy részén leszállít a bringáról, meg hát biciklisek és motorosok elleni árok is nehezítené a dolgunkat. Jó meredek lejtõn elértünk egy töredezett, nagyrészt murvával borított aszfaltutat, s arra balra kanyarodtunk. Minõsége miatt, az útstatisztikában terepnek számoltam.

A Sukoró és Pákozd közti országutat elérve jobbra kanyarodtunk, s döngetés Pákozd felé. (Itt kellett elõször módosítani az elképzeléseket. Az eredeti utat beborította a bokán fölül érõ iszap.) Pákozdon az elsõ utcán jobbra mentünk. A végén balra. Térkép (tavalyi kiadás) szerint jobbra is kéne lenni földútnak. Egy helyi bringás szerint legalább 30 éve nincs. Ennyit a Cartographia pontosságáról. Balra kanyarodtunk, a következõ sarkon pedig jobbra, s ezen az úton hagytuk el a falut. (Elsõ alkalommal itt is keresgettük, merre tovább, melyik a jobb? A jobbnak tûnõ jobbra vezetõ úton mentünk a második Y-ban, s az út egyszer csak úgy másfél kilométer után eltûnt a derékig érõ fûben. Most már tudtuk merre kell menni.) Az út az elágazás után hamarosan javul, viszont néhol van egy kis sár. Végre balról megjött a sárga és a biciklis jelzés, amire jobbra rátértünk. Az egyik nyomon víz folyt szembe, de itt kemény az alja. A sárga háromszögjelzés elérésekor derült ki, hogy a Pandúr-kõtõl jön a víz. Mi maradtunk az eredeti jelzésen. T elágazásban balra kanyarodtunk, s rögtön elmerültünk a laza talajban. Utána gond nélkül áttekertünk egy pocsolyán. (Jobbra megy egy jobb út, de nem vezet sehová.) Mi mentünk tovább egyenesen, a most nagyon vizes úton. Látványnak egyáltalán nem rossz! A fekete leves akkor jött, amikor ennek vége szakadt. Olyan 20%-os emelkedõ következik. Célszerû a jobb szélére húzódni, ott fel lehet tekerni. Jól kapaszkodik rajta a gumi. Fölérve hamar elértük a Pogány-kõhöz vezetõ elágazást. Logisztikai okból itt lesz az EP. A látvány és a kilátás miatt viszont érdemes kicsit lihegni, a Kocka-kõhöz, illetve a Pogány-kõhöz föltekerve. Csak vegyük le a kilométerórát a bringáról, mert másként ettõl kezdve az itiner adatai elfelejthetõk. Továbbmenve egy remek lejtõn a katonai gyakorlótér elemei tûntek föl jobbra, ennek betonhídján átmentünk, majd egy útirányjelzõ táblákat is tartalmazó keresztezõdében jobbra, Csákvár, Pátka felé kanyarodtunk.

Két háromszáz méter után akkora pocsolya állta utunkat, hogy jó 50 m-t kellett jobbra letérnünk az útról, hogy ki tudjuk kerülni. Ettõl kezdve egész kellemes tekerés jött a Pátkai-víztározóig. Föltoltuk a kerókat, s az elején rosszabb, majd igen jó úton tekertünk, egészen a falu széléig, ahol a gát és az aszfaltút találkozásánál lesz majd egy EP. Jobbra rátértünk a mûútra, egy-két kanyar a sárga és biciklis jelzést követve. A vasúti átjárónál, jobbra, egy alig látható füves útra visz a jelzés. A murvás úton ne menjünk tovább, mert egy pecás tóhoz visz s ott vége is. Most úgy döntöttem, nem megyek a néhol derékig érõ fûben, inkább a sínek közt. Jó rozsdásak a sínek. Évente néhány alkalommal, az erdészetnek szállítanak fát rajta, s már biztosító berendezés sincs. Nem is jött a vonat. Hamarosan Józsi is elunta a füvet, s csatlakozott hozzám. Itt sem túl könnyû a haladás, de nem áll fönn a váltó felcsavarás veszélye. A túrára ígéretet kaptunk a kaszálásra.

Elértük a 811-es utat. Balra rákanyarodtunk. Eredetileg elmentünk volna jobbra a jelzésen, de a horgásztó után amikor kiér az erdõbõl, van pár száz méter derékig érõ fû, amit le lehet kaszáltatni, utána viszont vizenyõs mezei út következett jó hosszan, tele tehénpata nyomokkal (Rovákja-patak mente). Itt már én is le kellett szálljak a biciklirõl egy féllábszárig érõ tócsában. Ha viszont kiszáradna véletlenül, akkor a betonkemény patanyomok ráznák ki a lelket az emberbõl. Ezt is töröltük, marad az aszfalt. Most viszont pár kilométer után, balra lekanyarodtunk, a sárga és biciklis jelzésre, s elfogadható földúton tekertünk be Lovasberénybe. A két kidõlt fát felaprították a viharok és a június 6-i felderítõ túránk óta, úgyhogy végig tekerhetõ, viszont mivel csaknem párhuzamosan megy a 811-es úttal ezért elõre meg nem adott helyen, automata pont lesz. Lovasberényben balra visszatértünk a 811-es útra, majd jobbra mentünk Velence felé. Jobb kéz felõl egész jó kis fagyizót láttam. Sajnos ettõl kezdve több az aszfalt. Az EP egy jobbra ívelõ kanyarban van, bal kéz felõl. (Elõzõ alkalommal, javaslatomra próbáltunk terepen vezetõ utat találni Verebre, de a Hársas-nyiladéki-úton nagyot szívtunk. A térkép szerint murvás, a valóságban bazaltzúzalékkal borított úton összeszedtünk 150 m szintet, mire egy baromi nagy zárt vaskapuba futottunk bele. Még két helyen kísérleteztünk, de kilométereken át kerítésbe futottunk. Volt ahol volt átvezetõ létra, de mellé kiírták öles betûkkel, hogy: Vigyázz! Vaddisznós kert. Nem is volt kedvünk átmászni, s a túrát sem visszük arra, így viszont maradt az aszfalt. Csaknem Nadapig lekalandoztunk így.)

Vereb felé van egy a közútkezelõ szerint 10%-os emelkedõ. Szerintem, csak olyan 6-7% lehet. Ugyanazzal az áttétellel föl tudtam tekerni rajta, mint a Farkasgyepüi emelkedõn a 83-as úton, amit már bemértem, s csak 5% az átlagmeredeksége. Az áttétel 22:23 volt. A gyepüi egy része megy 22:20-on is. A Bakonyban a Rézbükki-út átlagosan 6,8%-os emelkedõjén 22:30 és 22:20 közötti áttétellel szoktam föltekerni. Ezt követõen viszont döngetés jön Verebig, ahol vagy az iskolában, vagy a polgármesteri hivatalnál lesz az EP.

Változó minõségû földúton mentünk át Pázmándra. Itt is van nagyon füves szakasz. Ha nem sikerül lekaszáltatni, vagy nagy esõ lesz a túra reggelén, illetve elõtte nap, akkor aszfaltra tereljük a túrát.

Pázmándról vegyes aszfalt és murvás úton mentünk ki, egy kis pihenõhelyig a Téglaházi-forrásnál. Itt búcsút vettünk a P+ jelzéstõl, s egy 20% körüli rövid lejtõn másztunk föl, az aszfaltig. Jobbra fordulva hamar vége lett a mûútnak, s változó minõségû murván kerültünk meg egy szõlõterületet, s értük el a Pázmánd – Nadap mezõgazdasági utat. Itt is van egy rövid kaszáltatandó szakasz, illetve esõ esetén ugyanúgy aszfalttal váltjuk ki, mint a Vereb – Pázmánd szakaszt. Ezen a szakaszokon is lesz elõre meg nem adott helyû automata pont. Nagyon kellemes hullámvasutazás jött Nadapig. Az út jó minõségû, viszont csak egy nyomsáv széles, tehát ha pótkocsis traktor, vagy teherautó jön, le kell menni valakinek az útról. Nadap templomtornya messzirõl látszik. A faluban is annak irányába tartsunk, majd jobb kéz felõl mellõzzük. Nemsokára, jobbra lesz két sörözõ, az utolsó frissítési lehetõség a célig. A második után, kb. 100 m-el balra fordulunk. Az út hamarosan murvássá válik. Azon megyünk egészen az EP-ig, ami ugyanott lesz, mint az elsõ volt, csak mostanra automatára vált. Innen a reggel megismert útvonalon tekerünk vissza a célba.

Jó kis túra lesz. Változatos terepen vezet. Szerintem nem lesz unalmas, az aszfaltos szakaszokon sem, fõként, ha az idõjárás is úgy akarja. Nem lesznek túl hosszúak mûutas részek. A legrosszabb a Lovasberény elõtti 811-es úton vezetõ 3,5 km lesz az út forgalma miatt. Mi hat óra alatt tettük meg a távot, gyakori jegyzetelési megállókkal és egy ebédszünettel. Ebbõl 4 óra 10 perc volt a tiszta biciklizett idõ. Szerintem a gyakorlott montisoknak segít belõni az idõt a verebi emelkedõre leírt áttétel amivel mentem, mint összehasonlítási alap. Ráadásul a lejtõkön igen óvatos vagyok. Nagy esõ esetén, vagy ha nem sikerül a nagyon füves utakat lekaszáltatni, akkor sajnos Lovasberény és Nadap között végig aszfalton kell vezetnünk a túrát, de az sem lesz unalmas.

Józsi szerint jó minõségû térképet kapnak az indulók. Ahol nem lesz turistajelzés, ott szalagozás fogja segíteni a tájékozódást.