Túrabeszámolók
 | Demeter |
| új túrabeszámoló rögzítése |
| Kiírások:2005 2006 2007 2008 2008 2009 2009 2010 2010 2011 2011 2012 2012 2013 2013 2014 2014 2015 2015 2016 2016 2017 2017 |
|
| Marker | Túra éve: 2015 | 2015.05.14 11:46:00 |
|
| megnéz Marker összes beszámolója |
Demeter 30
"Hazatérés a Mezõföldre, avagy otthon, édes otthon! Ha mindössze pár szóban kéne jellemeznem elsõ májusi túrámat idén, akkor mindenképp ezzel a szófordulattal élnék, hiszen a "Demeter 30" teljesítménytúra nekem, mint németkéri gyereknek lényegében egyet jelent az otthon ismerõs vidékeivel. Bár a környezõ erdõk, s mezõk koránt sem ismeretlenek számomra, azonban nagy szívfájdalmamra mind ez idáig még nem vettem részt szervezett teljesítménytúrán a környéken.... "
A részletes túrabeszámoló képekkel, az alábbi linken érhetõ el: itin3r.blogspot.hu/2015/05/demeter-30.html |
| | | | |
|
| Plecs | Túra éve: 2011 | 2011.05.10 15:08:53 |
|
| megnéz Plecs összes beszámolója |
Demeter 30
A hétvége igazán sokszínû kínálatából mindenféle nem részletezendõ okok miatt erre a viszonylag „kis” túrára (remélem ezzel a rendezõket nem bántom meg) esett a választásunk, s azt kell mondjam, nem is bántuk meg. Mondhatnám, hogy pont azt kaptuk, amit vártunk, de ez nem igaz, mert igazából a túra jobb volt, mint amire számítottunk! Gondolom nem vagyok egyedül azzal, hogy a „Mezõföld” tájbesorolás hallatán azonnal végtelen szántóföldekre asszociálok, de a tényállás az, hogy ezen a túrán szántóföldet alig láttunk, szinte végig erdõk, mezõk, rétek váltották egymást!
Bár a megadott útvonalban több hegy is szerepelt, ezeket direkt nem soroltam fel az imént, merthogy hegyeket (Látó-hegy, Ökör-hegy) nem találtunk! :-) Biztos ott voltak, bár mi nem észleltünk 5-10 méternél nagyobb látható-érzékelhetõ szintkülönbséget egyben, de biztos ott voltak :-)
Nagyon szépek voltak viszont az erdõk, a térdig érõ zöld fûvel övezett, homokos utak tényleg csuda hangulatosak voltak ezen a reggelen, de szépségben nem maradtak el a hatalmas rétek sem, s a szélben ringatozó árvalányhajjal borított mezõk látványát is igazán kár lett volna kihagyni…
A rendezésrõl is csak jót mondhatok, a szervezõk segítõkészek és kedvesek, az ellátás pedig kitûnõ volt és az erdõn-mezõn ide-oda kanyargó útvonal követése sem okozott semmi problémát – annak ellenére sem, hogy az itiner térképet nem tartalmazott, viszont a leírás abszolút tökéletesen használható volt, a jelölések pedig többnyire szépen karbantartottak és felújítottak, ahol meg szalagozásra volt szükség, ott is minden a helyén volt. Akadtak ugyan ínségesebb szakaszok, ahol jelek nem igazán jöttek szembe, de ott is annyira egyértelmû volt az út és a leírás, hogy én egészen egyszerûen elvéthetetlennek éreztem.
Összességében ez egy igazán kellemes kis túra volt, örülök, hogy a sors ide irányított bennünket ezen a hétvégén, õszintén mondom: kicsit sem bántuk meg!
Ha hozzám hasonlóan most egy irodában ücsörögtök, akkor ki ne hagyjátok a csudazöld fûvel övezett fehér homokos utakat, a túrán készült képeimhez vezetõ linket megtaláljátok a honlapomon: www.plecs.hu |
| | | | |
|
| Jakab | Túra éve: 2009 | 2009.04.29 12:59:56 |
|
| megnéz Jakab összes beszámolója |
Ragyogó napsütésben, és szélben neveztünk a 60 km-es Paks körüli tekerésre. Számszerint 4 db bébielefánt, ebbõl három (Vajdaúr, Maci, és Tamás) ugyebár férfi. Egy nõ. (én lennék) Nekik vékonykerekû versenybringájuk volt (Tamásnak city városi, majdnem vékony de nem eléggé) nekem pedig a kis kosaras montim. Ezért a fiúk 10 perces elõnyt adtak, majd szépen beértek és szépen elkerültek az elsõ szerpentinen.
Paksról indult a túra, Kölesdre kellett áttekerni. Nem volt sok szint, de az húzós volt, fõleg a végén szembeszéllel.
Kölesden a kocsmában már várt a buzdító üzenet a srácoktól, "Hajrá Erzsi" felirattal. A kóla mellé nagyon jól esett. Jól tekertem, élveztem hogy nincs forgalom, és nincs nagy emelkedõ. Sütött a nap, mindenütt finom tavaszi orgona meg virágillat lengedezett.
Egyedül voltam, a madár sem járt semerre.
Következõ falu Borjád, egy kis toronnyal a falu tetején, aztán Uzd (még sosem hallottam róla) majd Sárszentlõrinc, és Nagydorog következett. Viszonylag jól haladtam, egy idõsebb úr szeretett volna utolérni, de nem sikerült neki. Nyilván jól tekertem. :-) Az útvonal nagy része egy patak mellett, löszfal alatt haladt, jól nézett ki. Azt hiszem a Sió csatorna lehetett meg mellette a Sárvíz.
Nagydorogon egy parkolóban volt a pecsételés, kaptam csokit, és pezsgõtablettás italt. Aztán következett az utolsó etap, de itt Pusztahencse mellett - bár már csak 11 km volt hátra - lelassultam.
Nagyon tapadt a kerék a szórt bituminra, szembeszél fújt, és hosszú alattomos emelkedõ következett. Azért leküzdöttem valahogy, és a végén már csak be kellett gurulni a városba.
Nekem nagyon tetszett a tekerés, a fiúk már vártak. A végén kaptam ajándékokat is, szép kitûzõt, és bevágtam egy hagymás-zsírost.
Szerintem a rendezõk nem voltak a helyzet magaslatán, nem tudták pontosan a nevezési díjat, (bár utólag korrigáltak) és Maci ajándékot sem kapott. Ettõl függetlenül tetszett a túra, az útvonal és fõként a társaság - amit útközben nem élvezhettem - és az idõjárás is.
Bõvebb beszámolót olvashattok a www.bebielefantok.hu honlapon, illetvez a tekerés útvonalát meg lehet nézni a www.futoterkep.hu oldalon.
|
| | | | |
|
| moiwa | Túra éve: 2008 | 2008.05.12 11:00:48 |
|
| megnéz moiwa összes beszámolója |
Demeter 30
A pünkösdi hosszú hétvégére remek túraidõt ígértek a meteorológusok, ezért nem volt kérdés, hogy mit is csinálok majd. A szombati túrakínálatból olyan túrát választottam, amelyen még egyáltalán nem jártam, sõt a bejárandó útvonalat, illetve magát a tájegységet sem nagyon ismertem. A Demeter 30 túráról a rendezõ egyesület honlapjáról gyûjtöttem információkat, és különösen felcsigázott az a tény, hogy ebben a formában utoljára láthatjuk az útvonalat teljes pompájában, ugyanis az M6-os autópálya építése miatt több (egyébként védett) területet is munkagépek vesznek birtokukba, aztán a pálya elkészülte után, még ha rekultiválják is a környéket, egyáltalán nem biztos, hogy ugyanazt kapjuk majd vissza..
Ilyen gondolatok közben indultam el reggel a fél 7-es harkányi busszal. Illetve indultam volna, ha nem lett volna óriási tömeg a beállóban. Hát igen, a hosszú hétvégére sokat aznap reggel rajzottak ki a fõvárosból. Némi késéssel indultunk neki, amit egy elterelés miatt további késés tetézett. Még ez sem volt elég, mivel Dunaföldvárra érvén a sofõr nyugodt hangon közölte az utasközönséggel, hogy a busz nem megy tovább mûszaki hiba miatt. Meg kellett várni a következõ járatot, ami viszont már a hivatalos rajtidõ vége után ért csak be Paksra. Még Dunaföldváron összefutottam egy, ugyancsak a túrára igyekvõ hatvani sporttárssal, OT Attilával, és felhívtuk telefonon a rendezõket, és elmeséltük, hogy mi a helyzet. A rendezõség nagyon készséges volt és OT Albert megígérte, hogy lejön elénk a buszpályaudvarra.
A rajt ugyanis nem ott volt, hanem a város szélén a sportcsarnok mellett. A pályaudvaron várt már minket OT Albert és felvitt a rajthoz. Beneveztünk gyorsan (gyakorlatilag utolsó indulóként) és már indultunk is. Az idõ elég szeles volt és a felhõs ég miatt viszonylag hûvösnek tûnt. A rajtban vásárolni lehetett Dél-Mezõföld térképet is, ami mint kiderült, tavaly az "év térképe" díjat nyerte el. Az út elsõ felében Németkérig P sáv, majd P+ jelzéseket kellett követni. A jelzések állapota kitûnõ, jól látható helyekre van téve, pont ott van, ahol lenniük kell.
Fényképezõgéppel és nagy kíváncsisággal felvértezve indultunk neki, hogy felfedezzük Paks környékének szépségeit. Az útvonalleírást kezünkben tartottuk szinte folyamatosan a túra alatt, és bizony szükségünk is volt rá. A sportcsarnokot elhagyva elõbb egy kellemes ligetes erdõn haladtunk át, majd egy földes úton értük el az Ürgemezõt. Bár mindenféle távvezetékek keresztezik a mezõt, a mezõ maga csodálatos! Védett terület, tanösvény is keresztülvezet rajta, pompás a látvány a kis púpjaival, a mindenféle színekben pompázó virágaival! Mint késõbb megtudtuk a szervezõktõl, ide tervezik az M6-ost :-(
Nagyon frappáns megoldás volt a rendezõktõl, hogy az útvonalleírásba azt is beszerkesztették, hogy az egyes tanösvénytáblákon milyen állatokat és növényeket láthatunk, ezáltal még biztosabbá válhatott, hogy jó helyen járunk. Az Ürgemezõt elhagyva fenyvesen, majd vegyeserdõn keresztül haladtunk egy széles, jól járható úton. Némi szintemelkedés is színesítette az utat, egyáltalán nem volt tehát az út monoton. A kövesútra kiérve pár perc után elértük az 1. ellenõrzõpontot, a Cseresznyési iskolát. Itt rengeteg kerékpáros gyerekkel találkoztunk, akik egy másik rendezvényen vettek részt. A környékbeliek kedvenc kirándulóhelye lehet ez a környék, mert rajtuk kívül több kirándulóval is találkoztunk. A ponton a rendezõktõl almát kaptunk és elbeszélgettünk velük. Nagyon megörültek, hogy "ilyen messzirõl" eljöttünk hozzájuk. Állítólag ez a túra gyakorlatilag csak a környékbelieket mozgatja meg.
Az iskolát elhagyva Cseresznyésen végiggyalogoltunk. Nehéz volt eldönteni, hogy ez egy önálló falu, avagy egy tanyasor, esetleg hétvégi házak összessége. Mindenesetre nagyon hangulatos hely, és látni lehetett, hogy egyszerre építkezik itt a viszonylag egyszerûbb család és a jómódú. A falut elhagyva jobbra tértünk, és rövidesen beértünk az erdõbe. Akácosok közt haladtunk, kellemes úton, a fényviszonyok is tökéletesen voltak a fényképezéshez. OT Attila közben gombákról mesélt és szemeivel kereste a májusi pereszkét. Talált útközben mindenféle gombát, és egybõl el is mondta, hogy melyiket hogyan a legjobb elkészíteni. Kisvártatva feltûnt jobbra az elsõ árvalányhajas mezõ. Szemem-szám tátva maradt, mert én még ilyet nem láttam! Egy egész mezõ, tele árvalányhajjal és színes virágokkal! Fotószünet következett, de nem bántuk, hiszen részben emiatt is jöttünk, hogy megörökítsük ezeket a szépségeket.
Némi cikk-cakkozás után értünk ki egy újabb mezõ szélére. Az útkanyaroknál a jelzések egyértelmûek, ha az ember figyel, nem lehet elvéteni. Innét P+-re váltottunk és haladtunk a "magányos fa és a gémeskút" irányába. Ha lehet, az elõzõ rétnél is szebb helyre jutottunk. Nem bírtunk betelni a látvánnyal! Kék, lila, sárga stb. virágok, burjánzó fehérvirágos bokrok, árvalányhaj-mezõk, a távolban a zöld mindenféle árnyalatában virító fák... Egy kisebb dombtetõn, a Látó-hegy lábánál várt minket a 2. ellenõrzõpont, ahol megosztottuk csodálatunkat a pontõrökkel. Tõlük "cserébe" finom pogácsa járt szolgáltatásként.
A P+ jelzésen haladtunk tovább, erdõben. Beszélgetés közben gyorsan peregtek a kilóméterek és Németkér határához értünk. Még a falu elõtt láttunk egy fát, ami igazából nem is egyetlen fa volt: 1 törzsbõl hat különálló fa nõtt. Németkérre beérve megcéloztuk a templomot, ahol a 3. ellenõrzõpont várt. Vízkészleteinket feltölthettük, és nekiindulhattunk a túra második feléhez. Németkérrõl indult egyébként egy rövidebb, 15 km-es táv is.
A falut betonúton hagytuk el és viszonylag hosszan gyalogoltunk rajta. Elhagytunk egy mezõgazdasági épületsort, ami nem volt körbekerítve, az itiner szerint "tehát jó a faluban a közbiztonság". Letértünk egy betonlapokból kirakott útra, amin cikk-cakkozva jutottunk el a szõlõhegyekig, ahonnan visszatekintve szép kilátás tárult a szemünk elé. A szõlõknél álló sok német rendszámú autó arra utalhat, hogy a környékbeli szõlõk hozzájuk tartozhatnak. Mondjuk szépen is voltak gondozva, szó ami szó. Innét viszonylag jellegtelen szakaszon hullámvasutaztunk szántók között, majd egy magassági pontot elérve jobbra fordultunk, be egy völgy irányába. Szembe velünk a Puputeve-hát, amit körbe kellett kerülni. A hegy túlsó oldalán volt a túra 4. ellenõzõpontja. Itt két kedves pontõr várt, és mindenféle müzliszeletekkel kínáltak. Mivel mi voltunk az utolsók (akiket megelõztünk, kiderült, hogy menet közben kiszálltak), gyakorlatilag végigehettünk az összes fajta müzlit :-)
Innét kezdõdött a túra jelzetlen szakasza. Narancssárga szalagokat követtünk, egy patak partján haladva, magas fûben utat törve. Szerencsére azért az elõttünk járók valamennyire letaposták az utat. Egy széles fehér szalagnál alternatív utat választhattunk, felmehettünk a dombtetõre, ahol a híres tátorjános virágbaborulását tekinthettük meg. A domb telis-tele volt mindenféle virággal, és minden irányba szép kilátást élvezhettünk. Ezután visszaereszkedtünk a patakvölgybe és elértük a tõlünk jobbra látható nádas végét. Itt kezdõdött egy kis kaland a számunkra. A szalagozás levezetett a patak partjára. Egyértelmûen kijárt nyomok a patak túloldalára csábítottak, másfele csak gyenge nyomokat lehetett látni. A leírás szerint a "mezõ túloldalára" kellett volna mennünk, de a mezõ baloldalán látótávolságon belül nem láttunk szalagokat. Telefonos segítséget kértünk a rendezõktõl, de mint kiderült, nem pontosan sikerült elmagyarázni és beazonosítani a helyet, ahol pontosan voltunk.
Átmentünk tehát a patak túloldalára és a patak partján haladtunk. A leírás szerint az út enyhe balos ívet vesz és emelkedik. Itt kezdett gyanús lenni a dolog: ha ugyanis átmegyünk a patakon, és az út balra kanyarodik, akkor még egyszer át kell mennünk majd a patakon. Ezt pedig a leírás nem tartalmazta. Ki-ki kukucskálva a patak túloldalára, egy távoli bokron látni véltünk szép fehér lengedezõ szalagokat. Azimutmenetben átkeltünk a patakon (szerencsére nem volt nagyon széles) és célba vettük a szalagokat. Innét már minden rendben volt. Egy völggyel odébb elértük a következõ patakot, amin egy igen vastag farönkön tudtunk átmenni. A patak mentén hosszan gyalogolva értük el az 5. ellenõrzõpontot, az Ürge-völgy bejáratát. A pontõrök pezsgõtablettás vízzel kínáltak, majd elõkerült egy chilipaprikás (!!) étcsoki, illetve némi pálinka is. Nem lehetett nem elfogadni.
Innét már nem volt sok vissza, bár a leírás szerint a következõ 2 km elég "kalandos útvonalnak" ígérkezett. A patakparttól élesen jobbra térve letaposott csalánoson haladtunk, majd meredeken felmásztunk egy domboldalra, melynek oldalában rézsútos ösvényen folytattuk utunkat. Jobbra alattunk egy szép nádas, mely késõbb egy tóban folytatódott. Az út levitt egy gáthoz, melynek túloldalán ep-t véltünk felfedezni: sátor, vízzel teli marmonkanna, pontõr. Mint kiderült, az ember az épülõ M6-os kapcsán elõkerült régészeti leletekhez vezetõ utat volt hívatott védeni... A tó mentén haladtunk, de furcsamód a túloldalon láttunk egy házat, elõtte 2 emberrel. Kiderült, hogy nem kellett volna átmenni a gáton. Vissza... Valóban, a gát innensõ oldalán ott virított a szalag, de azt a gátra leérve nem lehetett tökéletesen látni. A kis ösvény idõvel szép szekérúttá vált és azon ereszkedtünk le a hatodik ellenõrzõpontra.
Már csak 5 km volt vissza. Gyakorlatilag nyílegyenesen mentünk nagyon enyhén lefelé a 6-os út irányába. Közben elhaladtak mellettünk az elõbb érintett pont pontõrei biciklivel. Utánunk nem jött ugyanis már senki. Nemsokára kiértünk a 6-os útra, amin pár percet haladnunk kellett. Szerencsére nem sokat, mert az egyértelmû szalagozás bevezetett egy rövid meredek ösvényen egy szekérútra, ami a fõúttal párhuzamosan haladt Dunakömlõd felé. Frappáns megoldás, hogy innentõl egyáltalán nem kellett a fõúton haladni egy métert sem. Dunakömlõdöt végighosszantoltuk, érintve a domboldalra épült szép templomot, majd leereszkedtünk a Halászcsárdához. Innét már csak fel kellett mászni a Lussoniumhoz, betonlapokból kirakott úton. Jól esett ez a kevés szintemelkedés. A romok mellett várt minket a cél, a rendezõség minden földi jóval kedveskedett. A díjazáson (mind az oklevélen, mind a kitûzõn) ott volt a tátorján fényképe, így legközelebb már biztosabban fel fogjuk tudni ismerni. Nagyon finom volt a zsíroskenyér házi hagymával, valamint a villányi édes fehérbor! OT Albert felajánlotta még reggel, hogy az esti buszunkhoz levisz autóval. A borozgatást még idõben abbahagytuk és kényelmesen leértünk a buszpályaudvarra.
Sok szép és kellemes emléket hagyott a Dél-Mezõföld. Nagyon örültem, hogy itt lehettem! Ismét bebizonyosodott: mennyi olyan hely van kézzelfogható távolságban kis hazánkon belül, amit egyáltalán nem ismerünk...
Képek: http://fotoalbum.hungarotel.hu/moiwa/3218#2 |
| | | | |
| Birdy | Túra éve: 2008 | 2008.04.23 16:32:03 |
|
| megnéz Birdy összes beszámolója |
Demeter 25 MTB
A Demeter egyesület elõször szervezte a kerékpáros túráját a gyalogos teljesítménytúrától eltérõ idõpontban gondolva arra, hogy lehet olyan túrázó, aki mindkét változatot kipróbálná. Helyi ember lévén nem volt gondom az rajt/cél megközelítése, csupán a szürke, felhõs égbolt látványa hatott egy kicsit riasztólag. Mivel idén még nem ültem biciklin, ezért a 25 km-es MTB-s távot választottam. A hosszabbik MTB-s táv 50 km volt, illetve volt egy 60 km-es országúti változat is.
A nevezés közben kaptam egy kis ízelítõt a késõbbiekben várható idõjárásból. Ez kb. 5 percnyi esõt jelentett. Miután 9-kor elindultam, egy kis aszfalt-földút-aszfalt kombináció után kiértem a városból és szántóföldek között bicikliztem. Meglepve tapasztaltam, hogy a repce már milyen szépen sárgállik. Rövid tekerés után máris a Németkérre vezetõ országutat kereszteztem és hajtottam tovább a Vörösmalom felé. Elõször szõlõk mellett haladtam, majd hamarosan beértem a Vörösmalom-völgybe. Közben egy lejtõn nyulak futottak ki elém az útra, majd ijedten iszkoltak vissza a bozótosba. Mielõtt a horgásztóhoz értem volna egy szürkemarhacsorda állta utamat. Szerencsémre a gazdáik, éppen terelték õket így némi várakozás és fotózás után szabaddá vált az út. Rövid tekerés és máris a tóparton voltam, ahonnan egy fahídon lehetett bejutni a tó közepén lehorgonyzott (lecövekelt) bárkára, ahol az 1. ellenõrzõpont volt. Sosem jártam még ezen a helyen, meglepõdtem, hogy milyen szép. Itt pecsét és a rajtban kapott italjegy leadása után szabadon választott üdítõ volt a jutalmam. Ennek elfogyasztása közben eleredt az esõ, illetve utolért egy túratársnõ, aki ugyan elõttem indult el, de egy útelágazásnál rossz irányba ment, ezért rátett néhány km-t a távra. Innen együtt indultunk tovább és kellemes földúton bicikliztünk be Dunakömlõdre. Itt találkoztunk egy 50 km-es távon induló kollégával, aki egy kicsit elnézte az ellenõrzõpontot. Némi emelkedõ, egy kis földút és máris a 2. ep. következett az egyik utca legutolsó házánál. Itt nem volt pontõr, szúróbélyegzõvel kellett igazolni a megjelenést. Ekkorra már rendesen rákezdett az esõ. Innen hosszú lejtõ Dunakömlõd fõutcájára, majd rövid, de meredek emelkedõ fel Lussoniumig a római kori erõd romjaiig. Itt volt a 3. (utolsó) ellenõrzõpont. Csoki volt a jutalmunk. Rövid nézelõdés után indulás tovább, szerencsére az esõ elállt. Sajnos azonban a Kömlõdrõl kifele vezetõ földutat eléggé eláztatta, azért az agyagos sár miatt némi kerékpártolás, majd a tetõre felérve a sár nagyobb részének eltávolítása következett. Itt a túra szervezõi beletettek egy kis kerülõt az útvonalba, hogy egészen a löszfal szélérõl csodálhassuk meg a panorámát, amely most is nagyon szép volt, csak sajnos a párás, borús, esõs idõ miatt kissé szürke volt minden. Készítettünk néhány fotót a Dunáról, illetve a túlparti falvakról, majd továbbindultunk a cél felé. Paks fõutcáján végigtekertünk, egy kis emelkedõ és délre már a célban voltunk. Itt gratuláció, oklevél, kitûzõ, és zsíros kenyér várt ránk.
Sajnos a 25-ös távot csak ketten teljesítettük, az 50-es távot pedig hárman tekerték végig. A szervezés kitûnõ, az út végig szalagozva, el sem lehetett tévedni - vagy mégis ? :))), a nevezési díj barátságos (szerintem még a szolgáltatásokat sem fedezi), a szolgáltatások jók. Az utak kellemesen járhatóak nem kell nagy tereprutin a végigtekeréshez. A táj változatos még ezen a rövid távon is nagyon sok látnivalót érintettünk, a szintidõbe is bõven belefért a fotózás, nézelõdés. Igaz, hogy az idõjárás nem fogadott a kegyeibe minket (a 60-km-es országútiak kb. 20 fõs csapata még jégesõt is kapott), de így is kellemes túra volt. Kívánok a szervezõknek legközelebbre jó idõt és több résztvevõt!
|
| | | | |
|
|
