Túrabeszámolók

 Szia emberek,ez a pilisi kő..

Rajt a temető mellett,telített parkolóban könyököl egy arc,alig hajjal,és pénzért ad papírt.Unalomig elcsépelt eljárás,minden teljesítménytúrás ezt csinálja,a szervező pénzt kér,mi meg fizetünk,mert állampolgárok vagyunk,ha sokadrangúak is.Aztán a megvásárolt papírt nézegetve,olvasgatva,pecsételve és összefirkálva visszaadjuk,mire még egy papírra felírnak bennünket.Hű de haragudtunk ezért az átkosban!most meg minden hétvégén és olykor-olykor hétköznap is odatartjuk a hátunkat a napnak és az ütlegnek,és fizetünk is érte.Szinte lottó,de itt senki nem nyer pénzt,a szervező is ráfizet,csak abból él,hogy néha zárva tart.Pilisszentkereszten vagyunk,felvesszük a piros jelet,és megyünk rajta..át a falun,mert pünkösd hétfő van,és fel a domboldalon a kőre,ami dobog,ezért sokan Dobogókőnek nevezik..szinte mindenki,és a térképeken is így jelenik meg,a gugli is így talál rá.Jaja,említi meg a túratársnő,aki velem van,vezet és útbaigazít és nevel,ez utóbbit műveli legnagyobb odaadással.Első pont kékbélyegzős,rétes és ilyesmi van,amúgy tüzet szít az ember,aki főzni fog,kondérilag.Nem várjuk ki,kilátó és Thirring következik,meg szintidő is van.A kövek között fekete ember,már jóval előttünk,a visszafelébe,azért örömködünk egyet,és ellenkező irányokat választva tovaporoszkálunk.Biciklikesztyűs arc,bicikli nélkül,mert ezeken az ösvényeken tolni is bajos.Azért megússzuk,verejtékben,és megint menni kell,el innen..a zsiványok köve vár,kék jel,ott is kódolt üzenetet kell keresni.Séta,mert fáj..nem az élet,vagyis nemcsak az,boka,váll és derék és satöbb.Végül is meddig akartam élni?így a hetedik iksz felé,ezt közvetíti a magyar egészségügy állami ágazata is,amihez mindenkinek sok erőt és kitartást kívánok,amennyiben odaszorulnának..A Zsivány szikla után körséta pirosilag,egészen addig,amíg nem kell róla le és eltérni,az itiner útmutatása alapján.Színt és formát váltunk,zöld kereszt és sáv,két bükkfa,amiről buszmegállót neveztek el,pedig itt több fa is van,amelyek ezt joggal sérelmezhetik..Kereszt,pad,forrás és kolostorrom,és megint a reggelről ismert jobboldali arc,mosolyogva nyögdécselek,csak mert fáj..itt és ott.De tudva tudott,hogy amíg nyögsz,a pap sem temet el..

Remek túra volt,remek időben,jól kitalálva,jól elfáradtam,legközelebb izzadj Te is ..itt vagy máshol..inkább itt mégis.

[2018] [3/3.] [Kőről Kőre a Pilisben - Boldog Özséb] [42] [20180610]

Képek: www.facebook.com/laszlo.forrai.16/media_set

Rajt: 6:00 Beérkezés: 16:57 ( 17:00 a Határidő! )

Rajtszám: 501 ... a terep nagyon száraz és kánikula lett! Találkozások: Hevér Gábor, GYŐRI TRIÓ!

Csapat: 20120701 óta eredeti, ( 1. TTúra: Szurdok 30 ( Tamás Csaba )) U 96 színeiben.

Szerkesztés alatt, 2018. 12. 31. BÚÉK2019! Ui.: Remélem lesz Mátra 60! Lájkoljatok, iratkozzatok fel!

Majdnem lekésem a váci kompot, hogy aztán Szentendréig magam mögött tartsam a buszt. Éppen az elágazóban ért utol, de a lámpa miatt visszaelőztem és már kanyarodtam is Szentkereszt felé. Egy és háromnegyed óra alatt érek kerékpárral a tetthelyre, bemelegítésnek nem rossz, ha nem lenne már amúgy is meleg. Imre azzal fogad, hogy ebből már nem lesz 50, talán az arcom árulkodik egy kicsit, vagy már későinek tartja az időpontot, dehogynem sima ügy – felelem. A biciklit kikötöm a temetőben és nyolc előtt esek neki a távnak és Dobogókőnek egy kulaccsal. A Cser út végén cseresznyefa, pár földön heverő mag jelzi, az előttem járók is észrevették, köpök én is melléjük néhányat. Egy rövid ideig egészen kellemes a haladás, utána jön az izzadás, majd a vérszívó dögök, erre számítottam. Aztán mégis elmaradoznak. Imre mérgelődik a csak tízkor nyitó múzeum miatt, én a körútra vetem magam. Az óramutató járásával megegyezően teszem meg, a többséggel szembetalálom magam. Biztos én értettem félre valamit. (Jobbra, balra.) Király-kút után megfog a kaptató, szinte szédelgek Prédikálószék felé. Meleg van, persze, de 10 km után jobb állapotot reméltem. Az emléktábla kövén heverészek egy kicsit, még útba is igazítok, de nem lesz sokkal jobb. Prédikálószéken kilátó épül, szerényen az ország egyik legszebb kilátásaként reklámozzák a helyet, nyugodtan ki lehet mondani, hogy a legszebb. A Vadálló-köveken kisebb megpróbáltatás a lejtmenet, de én nem szólok semmit, Istvánt és kísérőjét itt előzöm le, ők tényleg küzdenek. Egy külföldi srác kalapban, magyar tudás nélkül keresi a pecsétet a Szentfa-kápolnánál, te is jó túrát választottál magadnak. Kicsit pánikolok, hogy nincs víz, de a Rám-szakadékban jó szolgálatot tesz a forrás, no meg a hűvös levegő, teljesen feléledek, persze, amint kiérek újra rám telepszik a meleg. Júlia is csak átmenetileg enyhít. Közben toronyiránt felvágok az Árpád-várra, jelzetlennek jelzetlen, idővel az ösvény is elenyészik. Aztán csak egy kódot találok, meg egy imát, csatlakozom, éppen dél van. Lefelé meglelem az utat, szép a zöld, eddig mindig a sárga felé vágtam. Felfelé leáll a gyomrom működése és azon kezdek gondolkodni, hogy nyolcig be tudok-e érni. Egyáltalán nem biztos. Még a 30 is megfordul a fejemben. Majd Dobogókőn meglátom. Bekínlódom magam a múzeumba egy pecsétért, nem nagyon nézelődöm. Eredetileg egy órára vártam magam, csak negyed órával vagyok elcsúszva, majd az ebéd jót fog tenni. Levesben gondolkodtam, mivel gyümölcs nem volt, gulyást kértem, de már az első falatoknál éreztem, hogy valami nincs rendben. Üldögéltem felette összesen fél órát, de nem bírtam megenni, fizetni indultam, de az első lépésnél átértékelődtek a dolgok, a legfontosabb kérdés az lett, hogy beérek-e a W. C.-re. Nos, a W. C.-re beértem, de a kagylóig nem jutottam el és a lábamtól a falig sugárban adtam ki magamból mindent, amit a nap folyamán, de leginkább az előző fél órában magamba tuszkoltam. A második löketet már jobban tudtam koncentrálni. Felcsaptam takarítónak, szabadkoztam egy kicsit, majd megkönnyebbülve továbbálltam. Innentől nem volt kérdés, hogy 30-ra váltok. Egykedvűen baktattam a Zsivány-sziklák felé, majd Döme halála felé tértem. Nem voltam annyira rosszul, bár a hátralévő kilométerek miatt egy kicsit berzenkedtem. A célban Imrének felidéztem a rajtot, lám, jobban ismersz engem, mint én magamat. Végül tényleg 30 lett. Kaptam oklevelet, most ráírom szépen a nevemet és a távot, meg is van. Az egyik legkeményebb túrám volt, ráadásul még nem ért véget, haza kellett tekerni. Ennek az útnak az eseményeivel viszont már senkit nem untatnék, elég az hozzá, hogy az induláshoz képest négy kilóval könnyebben értem haza. Remélem jövőre újra próbálkozhatok, nemcsak azért, mert így jártam, nagyon jó az útvonal.

Kánikula, perzselő napsütésben felhevült sziklák, kabócakoncert és 50 km-es táv várta múlt szombaton (június 25-én) a „Kőről-kőre”-túrasorozat pilisi állomásának résztvevőit. Mi is ott voltunk.

http://www.turistamagazin.hu/korol-kore-a-pilisben.html

Leírás itt

Kõrõl-kõre a Pilisben  30                      ( A Prédikálószék nem viccel...)

Az ugyanerre a napra szervezett Börzsönyi kék tt. okafogyottá vált szállítóeszköz híján, de második tervként még ott volt ez a túra. Utólag azt gondolom,nagyon jól döntöttem, hogy nem más programot választottam erre a szombatra.

Pilisszentkereszt egyik sajátossága, fekvése okán, hogy fõleg Pomáz irányából lehet megközelíteni tömegközlekedéssel, Esztergom felõl csupán a 30-as távban gondolkodhattam, ez fért bele a kiírt rajtidõbe. Míg Dobogókõn várakoztunk a Szentkereszt felé tartó járatra, az elsõ 50-es, 30-as "fecskék" már igen jó iramban értek fel a hegytetõre, köztük rengeteg ismerõs.

Nagy nehezen beérkezés, majd fél nyolcas rajt.Elõtte Imre felajánlja, ha elvisszük a fekete kismacskát, nincs nevezési díj:-) Macska maradt, mi indultunk. Combos, nem rövid  út Dobogókõig. Az összint kb. negyede le is tudva, gyors pecsételés. Fiatal, nagyon csinos lány jön velünk, irány a sziklák felé. Évszám felír, majd irány vissza az emelkedõn. Kicsit csodálkoztam, hogy Õ nem írt fel semmit sem, majd kiderült, hogy a pecsét is elmaradt. Mi tovább, Õ vissza a Túristaházhoz. Nagyon remélem, hogy sikerült teljesítened a távot, sajnálom, hogy nem futottunk össze a késõbbiekben.

A szint, és a megtett kilométerek lassan gyûltek, elértük a piros háromszöget, és elkezdtük az egészen finom emelkedést, a tt. egyik csúcspontjának számító Prédikálószék felé. Elõttem haladók szavaiból kiderült, hogy sokkal rosszabbra számítottak, én meg nem akartam elrontani az örömüket azzal, hogy az ereszkedést, valószínûleg egy életre meg fogják jegyezni:-)

A Duna-kör emlékköve mellett simán elmentünk, még jó, hogy valaki megnézte az itineren levõ kódos, pecsételõs oldalt. Évszám felírása, majd a megunhatatlan panoráma.... Túratársammal összekaptuk magunkat, és jöjjön, aminek jönnie kell...

Minden volt. Kidugott nyelvvel való koncentrálás, hatalmas esések, négykézláb, tanácstalanul nézelõdõ túrázók, segélykérõ tekintetek.... Legutóbb sárban jöttünk erre, az is brutál volt. Most kõkeményre száradt talajon, por, apró murva.. Itt hiába a megfelelõ erõnlét, a jó talaj, megfelelõ idõjárási viszonyok. Egyformán küzdelmes ez mindenkinek mindenkor, de le kell menni valahogy.

Túratársammal leküzdöttük magunkat, és irány a zöld. Sok túrán jártam erre, de a Rám-szakadék mindig elvarázsolja az embert. De persze némileg bosszantja is, mert itt bizony figyelembe kell venni a hétvégi túristák tömegét is, ez bizony nem kevés idõveszteséget okozhat. Idén is sor állt a létrák elõtt, szelfizgetés (azonnal nyomom a fészre kísérõszöveggel), csoportképek. Udvarias kérés, majd elengedtek. Nem volt mese, szinte felrohantunk a pihenõig. Tovább. Szalagozás, Árpád-vár. Kód. No, ez valami újdonság, még sosem hallottam róla. Szembõl érkezõ túratárs arckifejezését látva, nem lesz egyszerû darab. Nem is lett az:-) Felfelé még elszenved az ember, de lefelé minden lépést kétszer át kellett gondolni, adott a fájó bokámnak rendesen.. Kiléptünk, de rájövök, hogy minden flaskám üres. A forrásnál folyadékpótlás, szusszanás. Idõközben újabb ismeretség egy túrázó hölggyel. Olyan jól sikerült a találkozás, hogy a nagy beszélgetésben el is tévedtünk, de korrigáltunk:-)

Mária-padnál ismét nagy beszélgetésben voltunk, simán mentünk a .. rossz irányba:-)  Kb. 2 km-t rádobtunk, de szerintem sem Õ (Enikõ) nem bánta, de én sem. A kolostorromoknál Miki is elõkerült, innen már együtt kocogtunk be.

Közel 1500 m szint nem tûnik soknak 30 km-en (papíron), de a valóságban ez bizony nem kevés. Sok helyen durva, agresszív emelkedõkkel, majd kemény szintleadásokkal. Bár az 50-re szerettem volna eljutni, de mire végeztünk a "rövidtávval", beláttam, hogy ez ma bõven elég volt. Jól kiválasztott útvonal, egyértelmûen teljesítményorientált túra, ezen a szombaton nem ártott ha volt erõnlét. Mi kihasználtuk a szintidõt, nem is rohantunk, így azért volt idõnk imitt-amott megállni, nézelõdni.

Köszönet a rendezésért, gratulálok mindkét táv teljesítõinek.

 Rendezõi értékelés.

Nevezett a 11 km-es távra 3 fõ. Teljesítette 3 fõ.

Nevezett a 28 km-es távra 51 fõ. Teljesítette 50 fõ.

Nevezett az 50 km-es távra 38 fõ. Teljesítette: 37 fõ.

Leggyorsabb 50 km-es táv teljesítõ: Petõ Sándor

Legfiatalabb 50 km-es táv teljesítõ: Madas Bálint (13 éves)

Köszönöm, hogy részt vettetek a túrámon, s gratulálok a teljesítõknek!

Képes beszámoló a túráról itt:

http://www.bakancsesfakanal.blogspot.hu/