Túrabeszámolók


túra éve: 2015
Budavári CsillagokTúra éve: 20152015.07.12 08:52:16

 Mint rendezõ nem szokásom mások véleményével vitatkozni, mert a túrázónak mindig igaza van, de yama "sporttárs" esetében kivételt kell, hogy tegyek, mivel az általa leírtak a túra rossz hírét keltik. Mikor a túrát kitaláltam az volt a célom, hogy teliholdas estén sétára hívjam a túrázókat. Mindenki tudja, hogy túráimon nincs szolgáltatás, csak díjazás, a túrákat általában egyedül rendezem. Az, hogy egy adott túrán van-e térkép vagy leírás, az a túrát szervezõ döntése. Úgy gondolom, hogy egy 4 km-es túrára nem kell térképet biztosítani, s nem kell 8 oldalas leírás a túráról. Nem viccelek mikor 8 oldalról beszélek, mert a bejárás után elkészítettem a túra leírását és látnivalók tömege okán 8 oldalban tudtam összefoglalni a túra látnivalóit. Ekkor döntöttem úgy, hogy nem lesz szöveges leírás, csak a vár történetével foglalkozom. Egy célom volt a túrával, amit elmondtam minden túrázónak, érezzék jól magukat, csodálják a Budai várat és Budapestet. A túrára 324 fõ nevezett, a túra napján 370 fõ jelent meg a rajtban. A túra nevezési díja 500 Ft volt. A kitûzõ nagyméretû ovális kitûzõ, 115 Ft/ db, az oklevél A5-ös méretû színes, 80 Ft/db. Az itiner fekete-fehér, két oldalon nyomtatott, 24 Ft/db. Mivel nem budapesti vagyok, így a túrabejárás és a túra napján való benzin költségem 20.000 Ft. Ennyit a meggazdagodásról. Aki kért tõlem nyugtát, annak adtam. Az, hogy arra kértem a BK-ban résztvevõ túratársakat, hogy saját maguk bélyegezzenek az igazolófüzetükbe ne legyen már negatívum, mert így tudtam gyorsítani, hogy mindenki mielõbbm megkapja a díjazását. 

 
 
túra éve: 2014
Kőről-kőre a PilisbenTúra éve: 20142014.06.12 19:52:40

 Rendezõi értékelés.


Nevezett a 11 km-es távra 3 fõ. Teljesítette 3 fõ.


Nevezett a 28 km-es távra 51 fõ. Teljesítette 50 fõ.


Nevezett az 50 km-es távra 38 fõ. Teljesítette: 37 fõ.


Leggyorsabb 50 km-es táv teljesítõ: Petõ Sándor


Legfiatalabb 50 km-es táv teljesítõ: Madas Bálint (13 éves)


Köszönöm, hogy részt vettetek a túrámon, s gratulálok a teljesítõknek!

 
 
túra éve: 2013
Várak a BörzsönybenTúra éve: 20132013.08.27 09:08:04

 Statisztika a "Várak a Börzsönyben" túrákról.



2013. augusztus 24. "Várak a Börzsönyben II.":


30 km-es táv: nevezett 12 fõ, teljesítette 12 fõ.

53 km-es táv: nevezett 35 fõ, teljesítette 27 fõ, átnevezett a 30 km-es távra 2 fõ, feladta a túrát 6 fõ



2013. augusztus 25. "Várak a Börzsönyben I.":


36 km-es táv: nevezett 51 fõ, teljesítette 45 fõ, feladta a túrát 6 fõ.


Gratulálok a teljesítõknek!

 
 
Rax - Schneeberg MaratonTúra éve: 20132013.08.11 18:58:26

 Rendezõi beszámoló:


Az alkalmat megragadva szeretnék gratulálni a Rax-Schneeberg Maraton, Rax Kör és a Schneeberg Kör teljesítménytúra teljesítõinek. Figyelembe véve a kitûzött útvonalat és az idõjárás szeszélyességét, úgy gondolom  az egyik legkeményebb teljesítménytúrát sikerült megrendeznem.


A túrára összesen 32 fõ jelentkezett. A túra napján a célban megjelent: 28 fõ. A túrát teljesítette 24 fõ. Rax Kör-t: 8 fõ, a Schneeberg Kör-t: 4 fõ és a Rax-Schneeberg Maraton-t: 12 fõ.


Az elsõ teljesítõk ( Lõrincz Olivér és Zenyik Róbert) 9 óra 40 perc alatt járták (?), futották végig a távot. Az utolsó teljesítõ 22 óra elõtt pár percel érkezett célba. Úgy terveztem, hogy a túrát csak ez alkalommal rendezem meg, de a pozitív, építõ jellegû véleményeket és az mostani tapasztalatokat  figyelembe véve, 2014-ben is "nekifutunk" a feladatnak. 

 
 
Magas-Bakony Teljesítménytúrázója/Kőris-hegy/Kőről-kőre a Bakonyban/Szent GellértTúra éve: 20132013.02.18 19:25:59

 



Rendezõi beszámoló a Magas-Bakony Teljesítménytúrázója-2013 mozgalom elsõ rendezvényérõl, a "Barlangok útjáról".


70 fõ nevezett és a "gyengék gyámolítóival" együtt 72-en teljesítették a túrát.


Az idõjárás a kegyeibe fogadta a teljesítõket, mert nem esett a hó és nem is olvadt, ellenben néhol térdig ért.


A bakonybéli Pikoló Vendéglõben elfogyasztott medvehagyma krémleves és a csapolt sör megfelelõen pótolta az elveszett energiát...


...szóval a Bakony nem viccel,...viszont a Viktor,...az igen...


Hogy egy klasszikust idézzek "miazhogynagyonis" !



 

 
 
túra éve: 2012
5 kápolna a SomlónTúra éve: 20122012.08.30 20:46:54

Rendezõi beszámoló az "5 kápolna a Somlón"  és "5 kápolna a Szent György-hegyen" teljesítménytúrákról.


Az "5 kápolna a Somlón" és az "5 kápolna a Szent György-hegyen" túramozgalmak elég nagy népszerûségnek örvendenek, ezért határoztam úgy, hogy a hosszú hétvégét kihasználva augusztus 18-19-én teljesítménytúra formájában is lehetõvé teszem a két tanúhegy által rejtett kápolnák felkeresését. 18-án és 19-én is nagyon meleg idõ volt, így a két túrán résztvevõ 60 fõnek nem volt könnyû dolga. A rövid távolságokhoz képest markáns szinttel sikerült megörvendeztetni a résztvevõket. Több résztvevõ duplázott, mindkét túrát teljesítette.


Gratulálok a teljesítõknek. Jövõre ismét megrendezzük a túrát.


Orbán Imre /Hit Pajzsa Nemzeti Egylet, vezetõ/ 


 

 
 
Szent László emléktúra (Felvidék)Túra éve: 20122012.07.31 07:36:14

http://bakonyturistaja.blogspot.com/2012/07/szent-laszlo-emlektura-zolyom-kornyeken_30.html


 

 
 
Pozsonyi csata EmléktúraTúra éve: 20122012.07.09 11:56:37

Pozsonyi csata emléktúra, a túravezetõ szemszögébõl...


Elsõ alkalommal rendeztük meg a Pozsonyi csata emléktúrát, tisztelegve a 907. július 4-7 közötti csatában elesett õseink elõtt. A németóvári /Bad Deutsch Altenburg/ temetõ parkolójából huszan vágtunk neki a távnak. Elõbb egy pohár borral emlékeztünk Árpád fejedelemre és a csata magyar hõseire, majd megtekintettük Szent istván királyunk által 1028-ban alapított, a Boldogságos Szûz tiszteletére felszentelt templomot. Rekkenõ hõségben indultunk a Duna partjára, ahol lábunk alatt érezhettük a "Kûmedrû-patak" köveit, s orrunkkal ízlelhettük a kénes források illatát. Németóvár elhagyása után elõbb Günther-barlangjához kapaszkodtunk, majd a Vörös-keresztnél oltottuk szomjunkat. Az elõcsatározások alkalmával 907. június 28-án itt számolták fel õseink a támadó bajorok déli szárnyát, s itt küldték a másvilágra Theotmar püspököt. Meredek kapszkodóval jutottunk fel Boszorkány-hegyre, majd a Hunok Otthonának-hegyére. Rövid ebédszünet után folytattuk a túrát Hainburg várába, ahová szintén nem lifttel jutottunk fel. A várból belátni a csata helyszíneit. A hainburgi temetõben szomjunkat oltottuk, majd felkapaszkodtunk a Barna-hegyre. Itt megtekintettük a kelta-illyr földvárat, majd a fényképeszkedés után rövid ismertetõt tartottam a Pozsonyi csatáról, annak jelentõségérõl. A rövid elõadás és emlékezés után a Duna-part felé vettük az irányt, hogy ezer szúnyoggal megküzdve kijussunk a folyónak ahhoz a pontjához, ahol õseink gyújtónyilaikkal felégették a keresztény hajókat. A dévényi vár inneni megtekintése után autóink felé vettük az irányt mert már esteledett. Hainburgon végig menve megcsodáltuk a kisváros minden szépségét és történelmi nevezetességét. Átmentünk a Magyar-kapun és megdöbbentünk a Bécsi-kapu hatalmasságán. A Duna parti sétaút mentén értünk vissza a németóvári temetõdombra.


 


A pozsonyi csata - 907 július 4-7.

 




 Elõzmények 


Õseink 900-ban indított támadásukkal elfoglalták Pannóniát (Dunántúlt), és a támadó seregek egészen Linzig hatoltak elõre, ahol a Liutpold határõrgróf által mozgósított bajor sereg elõl visszavonulva a Fischa folyó vonalában véglegesítették a határsávot, a gyepûelvét. Ezt követõen, 900– 906 között, a honfoglaló törzsek a szárnyakon szilárdították meg pozícióikat. 900 körül a déli irányban elfoglalták az Alföld déli végeit (Bánság, Bácska, Temesköz és a Szerémség területét). Ezzel birtokba vették a gazdaságilag és katonailag egyaránt fontos, Balkánra vezetõ átjárókat.


Délnyugatra kiterjesztették fennhatóságukat a Mura-völgyére és lezárták a karantánok elõl az átjutás lehetõségét Pannóniába. 904-ben szövetkeztek I. Berengár langobárd királlyal (Provence-i Lajos császár ellen) és 905-ben békében váltak el egymástól. 906-ra véglegesen õseink birtokolják a Dráva és a Száva közét, biztosítva ezzel a szabad kijutást a Pó-síkságra.


Északon 902–906 között véglegesen legyõzték a frankbarát morvákat, és Moráviát elszakították a Keleti Frank Birodalomtól. Valójában két fontos esemény történt a térségben. Az egyik a Morva Fejedelemség felszámolása, a másik a bajorok végleges veresége Moráviában. Azonban a kialakult helyzet magában hordozta a feszültséget. A fiatal Magyar Fejedelemségnek (vagy törzsszövetségnek) állandóan készenlétben kellett tartani csapatait a megszerzett területek védelmében.


A Keleti Frank Birodalomnak rá kel lett döbbennie, hogy a Kárpát-medencében egy új, egységes és erõs hatalom van kialakulóban, mely birtokolja legkeletibb provinciáját, Pannóniát és legyõzte a frankokat Moráviában. Ennek a megakadályozása céljából a bajorok 907 júniusában hadjáratot indítottak a fiatal Magyar Fejedelemség ellen.


 


A POZSONYI CSATA LEFOLYÁSÁNAK REKONSTRUÁLT TÖRTÉNETE


Gyülekezés


A 907 júniusában hadjáratra induló bajor sereg, mozgósítás elrendelése után, május hónapban Ennsburg térségében gyülekezett, mely idõpont az elõzõ évekhez hasonlóan egybeesett a rendszeres éves májusi seregszemlével. Az idõpont megválasztása rendkívül megfelelt a hadjárat valódi céljának leplezésére, hiszen egy szokásos, évenként ismétlõdõ mustra leple alatt készítették elõ a törzsszövetség elleni hadjáratot. Céljuk ezzel éppen a felderítés, de legalábbis a döntéshozók megtévesztése volt, azaz azt elérni, hogy minél késõbb derüljön fény támadó szándékukra. Tehát õseink felderítése, ha észlelte is a bajor fegyveresek gyülekezését Enns körzetében, úgy értékelhette, hogy éves rutintevékenységrõl van szó. Itt kezdõdött a bajor hadmûveleti megtévesztés, és ez tartott egészen az északi hadoszlop elõrevonásának felderítéséig.


Hadmûveletek a Duna déli partján


A gyülekezést követõen a Duna déli oldalán, a római limes út nyomvonalát követve, egy bajor hadoszlop június 17- én (egy nappal korábban vagy késõbb) megkezdte elõrevonását, és napi 25 kilométer átlagos menetteljesítménnyel haladva június 24-én átkelt a Bécsi-erdõn. A bajor támadási szándékot a gyepûsávban õrjáratozó felderítõk valahol a Bécsierdõ nyugati vonulatánál észlelték, és azonnal útnak eredtek a hírrel a határvédelmi egységekhez és a szállásterületeken tartózkodó, azonnal bevethetõ törzsi fõerõkhöz. A határvédelmi erõk a riasztást követõen azonnal elindultak a gyepûsáv mélységébe azzal a céllal, hogy kihasználva a könnyûlovasság mozgékonyságának rendkívül megfelelõ terep elõnyeit, állandóan zaklatva a túlerõben lévõ ellenséget, lassítsák annak elõnyomulását a fõerõk beérkezéséig. A számítások azt mutatták, hogy a bajor hadoszlop a Fischa folyó környékéig ellenállás nélkül vonulhatott. Azonban ebben a térségben már megjelentek a határvédelmi erõk és június 26-án felvették a harcérintkezést a támadók elsõ csoportosításaival. Ettõl kezdve a gyepûsávban folyamatosan nyomon követhetõ a határvédelem halogató harctevékenysége. Június 28-án beérkeznek a riasztott magyar fõerõk elsõ csoportjai, és a Fischa kelet 10–15 kilométer sávjába érve feltehetõen leváltották a két napja harcoló határvédõ erõket. Amennyiben lépcsõzött bajor elõrevonással és harcba lépéssel számolunk, akkor a fõerõik bevetése erre az idõre valószínûsíthetõ.



A dátumok alapján feltételezhetõ, hogy a fõerõk elsõ csoportjainak (Pozsonytól mintegy 40 kilométer mélységig riasztott csapatok) harcbavetésekor nagyobb összecsapásra is sor kerülhetett június 28–29-én. A nekrológiumoknak a püspökökre vonatkozó korai dátumai azt valószínûsítik, hogy a Duna déli oldalán a zömmel egyházi méltóságok által felállított had vonult, Theotmár salzburgi érsek vezetésével. Egyúttal utalnak a Pozsony elõtti elhúzódó harcokra is.


A bajorok megerõsödve a beérkezett erõkkel, tovább nyomultak, és június 29- ére mintegy 15 kilométerre megközelítették Pozsonyt. Ugyanezen a napon feltételezhetõ a fõerõik újabb csoportjainak harcba lépése (Pozsonytól 80 kilométer mélységig riasztott csapatok). A dunántúli szállásterületek nagyobb mélységeibõl (Szombathely, Komárom) július 1- jén és 2-án további magyar erõk érkezhettek Pozsony térségébe, melyek feltehetõen alkalmazási körletekben, csapdát állítva várták be az elfáradt bajor hadoszlopot. A bajorokkal harcérintkezésben harcoló csapatok magukra vonva a támadókat, bekerítésre (tõrbecsalásra) alkalmas területre csalogatták a harcokban kifáradt bajor erõket, ahol már vártak rájuk a rejtett körleteket elfoglaló magyarok. Július 4-én, a Pozsonnyal szembeni Duna jobb partjához közeli térségében a szemben álló felek között döntõ ütközetre került sor, melyben a magyarok hatalmas veszteségeket okozva súlyos vereséget mértek a bajorokra.


A csata lefolyása alátámasztja korábbi feltételezésünket, miszerint a bajorok déli hadoszlopa mélységben és idõben is tagolt lehetett. Az ütközet elõtti hosszúra nyúló, nyolcnapi csatározásokat indokolhatja a bajor erõk lépcsõzetes harcba lépése, amelyben egy erõs elõrevetett osztag felvette a harcérintkezést a magyar határõrizeti erõkkel, azonban a fõerõk harcbavetésére két nappal késõbb kerülhetett sor.


A rekonstruált ütközet lefolyásába szervesen illeszkedett a magyar véderõ azonnal bevethetõ csapatainak lépcsõzetes alkalmazása. Mozgósításra nem volt idõ, még ha a legkorábbi felderítési lehetõséggel (az Ennsnél június 17.) számolunk. Magyar erõkkel a Dunántúlról, valamint a Nyitra folyó és a Kis-Kárpátok közébõl számolhatunk.


 A második ütközet és a Duna északi hadoszlopa problematikája


Vizsgáljuk meg egy másik hadoszlop alkalmazásának lehetõségét a Duna északi partján. Erre ugyan közvetlen információval nem rendelkezünk – jóllehet a források közvetetten utalnak rá –, azonban a hadmûveleti megfontolások és a hadszíntérismereteink is azt valószínûsítik, hogy a július 5-i ütközetre a Duna északi partközelben, valahol Pozsony térségében sor került. A gyanút erõsítette meg számításom, amit a folyó északi partközelében, Langenstein–Pozsony 261 kilométer útvonal 18 nap alatti teljesítésre végeztem. Itt a harcérintkezés felvétele a Morva határfolyó mentén, július 1-jén jött létre. Az eredmény: a határfolyó menti harcérintkezés létrejötte további bizonyítéka lehet a Duna bal partján alkalmazott hadoszlop létének, és egy második ütközet megtörténtének.


Ha egybevetjük a folyó két oldalán zajlott eseménysorozatot, érdekes összefüggésekre bukkanhatunk. Összehasonlítottam az ütközetek és a megelõzõ fontosabb események idõbeli lefolyását. Legszembetûnõbb a különbség a határfolyók mentén bekövetkezett harcérintkezés felvétele esetén. Míg a déli hadoszlop június 26-án lépett harcérintkezésbe a határvédelmi erõkkel a Fischa folyó mentén, az északi hadoszlop a Morva folyónál július 1-jén vette fel a harcot a beérkezett magyar/morva csapatokkal, tehát öt nappal késõbb. A halogató harctevékenység (itt õseink által, a színlelt megfutamodás harceljárására alkalmazott terminológia) a Duna jobb partján, a harcérintkezés felvételétõl az ütközetig (~40 kilométer sávban) nyolc napban, míg az északin (~15 kilométeren), három napban számolható.


Mi lehetett az oka annak, hogy a Duna északon modellezett ugyanazon események 3–5 nap késéssel következtek be? Hadmûveleti megfontolások alapján nagy biztonsággal itt is a tudatos bajor hadmûveleti megtévesztés rajzolódik ki. Ennek lényege abban fogalmazható meg, hogy a déli hadoszlop szándékosan gyors elõrevonásával, napokkal megelõzte az északi hadoszlopot. A megtévesztés következtében a magyar véderõ fõerõi a Duna déli partjára összpontosultak, kevés csapatot hagyva a Duna északi területein. A megtévesztés kezdetben bevált. Közrejátszott ebben az is, hogy az északi útvonalon elõrevonást végrehajtó csapatok felderítését az uralkodó terepviszonyok lényegesen megnehezítették. Ennek következménye az lett, hogy amíg a déli hadoszlop harcolt, az északi hadoszlop nagyobb ellenállás nélkül, július 1-jére kijutott a Morva folyóig, és 15 kilométerre megközelítenie Pozsonyt (a magyarok elõvédharcai innen számolhatók).


A Duna bal partján kialakult veszélyes helyzet szükségessé tehette a Duna délen bevetett magyar csapatok egy részének átcsoportosítását a folyó északi oldalára. A Dévényi-folyosóban halogató harcot vívó erõk a folyón átkelt könnyûlovascsapatokkal megerõsödve, feltehetõen a táborba vonult, harcokban kifáradt Liutpold seregét bekerítették és megsemmisítették.


Felmerülhet a kérdés, hogy miért vált szükségessé a hadmûveleti megtévesztés? Mi lehetett az eredendõ indítéka? A településtömbök eloszlása azt mutatja, hogy a Dunától északra a Nyitra és a Kis- Kárpátok között több mint másfélszer nagyobb településsûrûséget jelez a feltárt fegyveres lelõréteg együttese, mint a Dunántúlon. Ez azt jelenti, hogy a csatát megelõzõen a Magyar Fejedelemség térségben diszlokáló, bevethetõ erõinek a zöme a Dunától északra helyezkedett el. A bajor hadmûveleti megtévesztés szándéka feltehetõen ennek az erõcsoportosításnak a területi megosztása lehetett.



 A bajor vereség alapvetõ okát abban látom, hogy nem szervezõdhettek össze csapásmérõ erõvé, nem alkalmazhatták a döntõ csata harceljárását. A magyarok támadása az idõben elkülönült, csoportokba szervezett menetrendjüket érte, lehetõvé téve részenkénti megsemmisítésüket, és a magyarok részérõl az erõfölény megszerzését. Mindez azért alakulhatott így, mert nem ismerték a magyaroknak a messzehordó reflexíjaikra alapuló távolharc-taktikáját és az ezzel kombinált, színlelt megfutamodás harceljárását. A vereséghez hozzájárulhatott – feltételezve az északi hadoszlop létét –, hogy a Duna két partján felvonuló erõk nem rendelkeztek folyamatos összeköttetéssel, nem tájékozódhattak a kialakult helyzetrõl.


 


A POZSONYI GYÕZELEM KÖVETKEZMÉNYEI


 A pozsonyi gyõzelem a Magyar Fejedelemség nyugati határát kitolta az Enns folyóig, és északra véglegesítette a volt Morva Birodalom keleti részeinek (a mai Szlovákia és Észak-Magyarország területének és Alsó-Ausztria keleti területeinek) elfoglalását. A bajorok veresége oly megsemmisítõ volt, hogy a németek legközelebb 123 év múlva, 1030-ban indítanak újból támadást a Magyar Királyság ellen.


A pozsonyi csata részletes elemzése egy sor, a magyar hadüggyel kapcsolatos kérdést világít meg. Ezek közül a legfontosabb a korabeli magyar hadszervezet mozgása, mely éppen a csata kapcsán figyelhetõ meg.


Észre kell vennünk a hadüggyel kapcsolatos, néhány fontos körülmény jelenlétét. Az elsõ a magyar haderõ mozgósítási rendszerét érinti. Ugyanis a csapatok alkalmazási körleteikbe érkezésének dátumai – még a feltételezett, korai Enns környéki felderítés esetére – sem teszik lehetségessé egy mozgósított haderõ bevetését, melynek normaidejére a mozgósítás elrendelését követõen a gyülekezési körlet elfoglalásáig – a krími tatárok ismert normáit figyelembe véve – 2–4 hét számolható. Ebbõl következik, hogy a pozsonyi csatában a békében is hadra fogható, azonnal alkalmazható haderõt (a törzs- és nemzetségfõk állandó katonai kísérete) alkalmazták.


A számítások azt igazolják vissza, hogy a könnyûlovas-véderõ alkalmazásával a Kisalföldrõl és a hozzá csatlakozó területekrõl számolhatunk. A Felsõ- Tisza-vidék térségébe helyezhetõ fejedelmi katonai kíséretnek nem volt lehetõsége részt venni a harcokban.


A magyar hadügy egy másik fontos kérdését, a határvédelem rendjét is pontosíthatjuk. A feldolgozás megerõsítette korábbi értékelésünket a gyepûelve kettõs rendeltetését illetõen. A magyarok a gyepûelvének a határfolyóktól nyugatra elterülõ sávját biztonsági zónának tekintették. Rendeltetése a terület ellenõrzésében, idegen mozgások felderítésében és a határvédelmi erõk riasztásában fogalmazható meg. A Wienerwald és a Fischa folyó közötti biztonsági zóna mélysége reálidejû felderítést biztosított, lehetõvé téve bármely ellenséges behatás elleni intézkedés idõbeli foganatosítását. A modellezés alátámasztotta, hogy a Fischa, mint határfolyó képezte az ellenséges támadások megállítását és visszaverését elõkészítõ elsõ ellenállási vonalat. Ettõl keletre húzódott a határõrizeti sáv, melyben a magyar könnyûlovasság a látszólagos megfutamodás taktikáját ismétlõdõen alkalmazva lelassította az ellenség elõnyomulási ütemét, állandó zaklatással veszteségeket okozott, kifárasztotta erõit, felmorzsolta erkölcsi tartását, megbontotta fegyelmét és számára elõnyös helyen döntõ csapást mért rájuk. Tehát a határõrizeti sáv rendeltetése az ellenség megsemmisítésében határolható be.


Az ütközet tanulságai alapján a gyepûelve rendeltetése a felderítésben, riasztásban és a határvédelem szervezett egységében foglalható össze. Nagy valószínûséggel a felderítés a határvédelem része volt, és sem a fogalmak, sem a mögöttük ma ismert tartalom akkor még nem vált szét.


A gyõzelem a honfoglalók, és az õslakosság összefogásából születhetett meg, a törzsszövetség és a csatlakozott népek fegyveres erõinek együttmûködése alapján. Három évvel Kurszán vezér halála után esetleg mást lehetett volna elvárni, azonban viszálykodás és az elkülönült helyi érdekekért folyó harc helyett egységes katonai fellépésbe ötvözõdött a hon birtoklásának tudata.


 Torma Béla elemzése, valamint saját kiegészítések  alapján /Orbán Imre/




 

 
 
Trianon emléktúra (Hit Pajzsa Nemzeti Egylet)Túra éve: 20122012.06.06 20:22:03

Rövid rendezõi beszámoló: www.bakonyturistaja.blogspot.com


 


 

 
 
Horthy emléktúra (Börzsöny Akciócsoport)Túra éve: 20122012.05.08 13:38:15

Horthy Miklós Emléktúra a Felvidéken /Börzsöny Akciócsoport/


Az embernek idõrõl-idõre számvetést kell készítenie. Számvetést, hogy kevéske idõnket, melyet a Földön töltünk, vajon értelmes dolgokra költjük-e vajon. A sokadik tömegnyomorral eltöltött teljesítménytúra után úgy döntöttem, hogy átállítom a "váltókat". Átállítom, s csak olyan rendezvényeken veszek részt, melyek megfelelnek az érdeklõdési körömnek, melyet barátaim rendeznek, ahol biztosan jól érzem majd magam. A Horthy Miklós Emléktúra adta magát, s máig sajnálom, hogy tavaly nem vettem részt a túrán. A Börzsöny Akciócsoport ismét kitett magáért, ismét sikerült egy felejthetetlen túrát rendezniük. Úgy gondolom, hogy a vonatszám csökkentést, melyet április 16-tól eszközöltek az ország urai tovább nehezítette a túra megközelíthetõségét, s elgondolkodtató lehetett a közel 35 km-es turistajelzés nélküli út is. 


Az elsõ vonattal utaztam Budapestrõl egy váci átszállással Drégelypalánkra, ahol Kenyeres Oszkár fõrendezõ várta autóval az érkezõket. Vonatról egyedül szálltam le mint turista. Nevezés, fizetés, pár szó és indulok az Ipoly partján ránk váró kenuhoz. Négyen szállunk be a "lélekvesztõbe", de sikeresen partot érünk. Pár képet készítek még a túloldalon maradókról, de nem idõzhetek tovább, mert már hivogatóan integet a Kopasz-hegy. Tesmag magyar lakta falut elhagyva elöször szántó szélén, majd a mûútra kiérve érkezem a Kopasz-hegy lábához. Elõbb laza, majd meredek kapaszkodó következik és már a Szent Orbánról elnevezett kápolnánál találom magam. Pár száz méter után jobbra térek, s meredeken kapszkodunk a Kopasz-hegyre, melynek oldalából remek kilátásunk van az Ipoly-völgyre és a háttérben csendben meghúzódó Börzsönyre. A hegy tetejérõl, melyen egy pad és asztal roskadozik, még pazarabb a panoráma. A gerincet követve áttraverzálok a Vitéz-hegy oldalába, s egyre meredekebb úton kapszkodom a hegy sziklás tetejére.Itt pár szót váltok Zolival ,s indulok úttalan-utakon a szalagozást követve a völgybe. A patakot keresztezve, majd a vadföldet elhagyva a Király-kút frissítõ vizével oltom a szomjam. Felkapaszkodom a "nádas-tóhoz", majd vissza az Olvári-patak-völgyébe. Gyönge emelkedõvel a leromlott aszfalt utat követve érek az Árpádkori templom elnevezésû ellenõrzõponthoz, hol Oszkár méri az italt és lányok osztják a csokoládét. Rövid pihenõ után felkeresen a templomromot, majd egy réten átkelve, patak völgyet és vadkerítést követve valahol elhagyom a szalagozást. Van idõm, így kifekszem a füves partoldalba és nézem a felhõk játékát, a Korponai-dombvidék hullámzását. Háttérben feltûnnek a Szitnya és a Tribecs kontúrjai, valamint egy atomerõmû hûtõtornyai. Megtalálom a szalagozást, s rövidesen Ipolyfödémes utcáit koptatom. Bélyegzõ kerül az ellenõrzõ lapra, a temetõt, egy feszületet és Gergely Arnold kopjafáját elhagyva az erdõbe térek. Elõbb egy Jézus, majd egy Mária-képet mellõzök, és már a szõlõhegyen találom magam. Meredeken ereszkedem az elhagyott szõlõk között a vadászház irányába. Elérem a Berincsek-patak völgyét, s jó hosszan a völgyben haladok. A Barátság-kõolajvezeték nyomvonalát elhagyva egy nyiladékból feltünnek a Szanda ormai. A Vitéz-hegy oldalában kényelmes ösvényen a kilátóhoz érkezem, ahonnan remek a kilátás az Ipoly-völgyére, a Börzsöny vonulataira. Széles, köves úton ereszkedem a következõ ellenõrzõ ponthoz, mely a mûút mellett található. Citromos vízbõl feltankolva vágok neki az utolsó kilómétereknek, s az Ipoly árterében kanyargó füves úton érem el a "folyó átkelést". Meglepetésemre Oszkár közli velem, hogy áthelyezték a pihenõhelyre a túra végpontját, s döntsem el, hogy mit szeretnék fogyasztani. Sört, bort vagy "Tátra teát". S ha már átvettem a kitûzõt valamint az oklevelet, ugyan vonuljak már kondérhoz, s fogyasszak a babgulyásból.


A túráról csak elismerõ szavakkal tudok szólni, a fanyalgást meghagyom a Szabad Nép újságírójának.


Képek, melyeket a túráról készítettem itt találhatóak:


 

 
 
Göcseji GaloppTúra éve: 20122012.03.05 09:07:29

Képek itt: http://www.panoramio.com/user/5793269/tags/G%C3%B6cseji%20Galopp

 
 
Vándorbottal a VasparipáértTúra éve: 20122012.02.26 10:47:03

...a Bakony NEM viccel... Sõt! A bakonyturistaja sem.


Illethetnénk a túrát SA /RAS/-VAS-PARIPA jelzõvel, már ami a Zörögre vezetõ utat jellemezhetné. DE! A lényeget tekintve egy kiváló vonal vezetésû, jó kiszolgálású / a mi túráinkon ilyen nem lesz.../, és nemes célú teljesítménytúrát sikerült teljesítenem szombaton. A veszprémvarsányi rajt telitalálat volt. Jelzetlen utakon, erõs NY-i szélben értem el a bakonygyiróti szõlõhegyet, ahol az elsõ EP üzemelt. Borkóstolás után úgy döntöttem, hogy 1,5 liter "gyiróti rettenetessel" terhelem a hátizsákom.


Bakonygyirót:


A 160 fõs falu elsõ írásos említése az 1230-as évekbõl származik, de a régi magyar Girót személynév alapján (is) jóval régebbi alapítású. (A kisközség egyébként hajdan "Gyõri-csárda" néven volt ismeretes, minthogy a Veszprémbõl Gyõrbe vezetõ út itt vezetett keresztül.)


Az 1488-as adólajstromban Gyrolth néven szerepel. A középkori szentélye is bizonyítja, hogy egyházközsége az egyik legrégebbi. A törökdúlások után elnéptelenedett falut az Eszterházyak telepítették be Alsó-Ausztriából 1714-ben, akik 1716-ban újjászervezték a plébániát.


Ajánlott látnivalók:



  • a XVIII. sz.-ban épült barokk templom és plébánia

  • Az idegenforgalmi szempontból jelentõs pincesor, ami a sváb sorpincék jellegzetes, ritka példája. Táj jellegû borai helyben is megkóstolhatóak. Szõlõfajtái: ezerjó, tramini, zöldszilváni. A présházakat gyümölcsös fogja közre. A Monarchia idején a falunak gyümölcsszállító joga volt a bécsi udvarban, híres volt a gyiróti illatos barack. A több évszázados hagyományokon alapuló gyümölcstermesztés - ma már modern technológiával - tovább él, és a faluban lévõ hûtõházban is vásárolható õszibarack, dió, szilva, alma, cseresznye, meggy, bodza.


A gyiróti szõlõhegyet elhagyva diófa ültetvényen vezetett az utam, majd a sok téglagyár kéményû Bakonyszentlászló felett járva érkeztem meg a második EP-hoz, ahol már javában folyt a pörkölt fõzés. Elfogadtam a felkínált müzli szeletet és tovább álltam. Rövid ideig a Bakonyszentlászló-Vinye közti mûuton talpaltam, majd jobbra betértem az erdõbe. Rövidesen találkoztam az elsõ turistajelzéssel, mely a piros csík névre hallgatott . Kiérve egy murvás /laza erkölcsû kavics/ útra, majd a P+ jelet elhagyva érkeztem meg Vinyére, ahol a harmadik EP üzemelt. Kaptam teát és fidelitas gyümölcsöt /ez a mandarin/. A Cuha sáros, kavargó habjait elhagyva értem a Kõpince-forráshoz. A Zörögre induló ösvény megrostálta a túrázókat, de örömmel tapasztaltam, hogy egészen pici gyerekek is részt vettek a túrán. Minden tiszteletem azon szülõké, akik elhozták erre a túrára gyermekeiket. A szívem szorult el mikor láttam, hogy egy kislány királylánynak egy kisfiú pedig lovagnak öltözve tette meg a családi távot. A célban egy nyuszival is találkoztam, valódi nagy fülekkel.  A Zörög-tetõt elhagyva egy szikla mellõl pompás kilátás nyílott a cseszneki várra, majd rövidesen az erdészházhoz értem. A továbbiakban a szalagozást követve jutottam le a Cuha-völgybe. A völgyben találkoztam egy anyukával, aki három apró gyermekét hozta el a túrára, s látszott rajtuk, hogy nem kezdõk. A célban zsíros kenyér hagymával és tea várta a fáradt vándorokat.


Összegzés: Szép idõ + kiváló szervezés + jó útvonal választás + nagyon sok gyermek a túrán. Úgy gondolom, hogy a HA-VAS-PARIPA remek hírverése volt a természetjárásnak. Amiért jöttünk / a vasútért/ remélem megmarad és még sok éven át fogja szolgálni a magyar családokat!


SZ.M.J.


 Képek: http://www.panoramio.com/user/5793269/tags/HA-VAS-PARIPA

 
 
KitörésTúra éve: 20122012.02.17 17:44:38

Egész héten úgy készültem, hogy csak a Kitörés-25-re nevezek, de a túra napján már azon járt az eszem, hogy bizony jó lenne ismét megjárni az 58 km-es távot. Végül mégis a 25 km-re neveztem, de feltett szándékom volt, hogy a Virágos-nyeregben átnevezek a teljes távra. Az elsõ meglepetés a Kelenföldi pályaudvaron ért mikor kellemes tavaszi szél csapott a ráncoktól és õszbe forduló szakállamtól gyötört arcomba. Gyorsan átvágtázok a Délibe, majd irány a Vár. Ismerõsökkel találkozom, pár képet csinálok a "csonka toronyról", s benyújtom a nevezésem. Kevesebb az idén a S.Ü.N. mint tavaly, de minden lámpavason lóg egy k.....-kamera. Kitörünk a várból, s mérföldes léptekkel vonszoljuk magunkat a Széchenyi-hegyi emlékmû irányába. A mellék utcákból "kitörõk" jelennek meg, s hamarosan elérjük az elsõ EP-ot, ahol megkapjuk a jól megérdemelt igazolást /lehet, hogy meg kellene a párnát festékezni.../. Az EP-tól száz ember száz felé távozik. A Normafára vezetõ mûúton haladunk, s eszembe jut az a faszfej, aki a Turul Túrán fél méterrõl a hátam mögül rám dudált, s én majd összeszartam magam. Na most ilyen atrocitástól nem kell tartani, mert az autósok megtiszteltek minket a távollétükkel. Megállunk gyetyát gyújtani a katona sírnál, s már a Csacsi-réten vagyunk. A nyílt tüzön a "fasiszták" sütnek valami nõ félét, de szerintem csak egy elfáradt "kitörõ" melengette a csülkeit. Virág-völgy, János-hegy és ruszkik. Azon õsrégi vicc jutott az eszembe, hogy inkább mi utazzunk a Szovjetúnióba, mint, hogy a Szovjetúnió jöjjön hozzánk, de bejöttek '44-ben, hogy rosszeb egye meg õket. Persze vannak akik visszasírják õket, mert olcsón tudtak seftelni gázolajat, meg olajos halat, de ez most egy más kérdés. Fel "puposkodom" a János-hegyre, majd rögtön a Szépjuhászné következik. Így este elég jól mutat. A Hárshegyen szõlõcukrot kapok ajándékba, de bosszant a túrabotos, outdorruhás tömeg. Nincs idõm elmélkedni, s ez így fárasztó. A Hûvösvölgyben -10 fok van, s kellemetlen porhó, s a hátam megett sorjázó lámpás tömeg. Az Újlaki-hegy oldalában páran a hóban fetrengenek, páran a járt utat járatlanért el ne hagyd szlogent követve eltévednek. A katonasírnál megállok, de nincs idõ elmélkedni, mert páran a sírnál fényképeszkednek. Az Újlaki-hegy tetején németül köszöntenek holmi papírt kértek tõlem...----) Rövidesen leérek a Virágos-nyeregbe, s a büfében lévõ tömeget látva hátra hõkölök. De be kell mennem, mert igazoltatnom kell az itinert. Ekkor döntöttem el, hogy az én utam itt véget ért, ma csak 25 kilométernyit törtem ki. Itt a vége, fuss el véle. Lefelé baktatok a kihalt utcákon, s gondolkodom. Ma nem volt meg bennem az a tûz mint tavaly, ma nem akartam mindenáron Szomorra jutni. Hajnal 2 órára Déli pályaudvarra érek, ahol megküzdök a hajléktalanok tömegével (Öreg aggyámán egy százast! Mire köll? Borra! Anyád!/, s helyet szorítok magamnak a fûtetlen és büdös, disco zajtól szennyezett váróteremben. Fél 4-kor felszállok a fûtetlen vonatra /a légkondi a hideget fújja/, s rövidesen megérkezik a kalauz is. Kéri a jegyem, de én nem adom. " Akkor gyere vissza jegyért b+, majd ha meleg lesz". Komáromnál ismét elõjön, de most már megkapja...Gyõrben átszállok és fagyvirágot lehelek a fülke ablakára. Rám néz a kalauz, s kimegy. Így érkezem meg Pápára, ahol az elsõ ember akibe botlok nem más mint egy... Na ez már egy másik történet.


Köszönöm a szervezõknek, hogy idén ismét megrendezték a Kitörés-túrát.


Szebb Magyar Jövõt!


 Képek: http://www.panoramio.com/user/5793269/tags/Kit%C3%B6r%C3%A9s-25


 

 
 
túra éve: 2011
Börzsönyi vulkántúraTúra éve: 20112011.12.22 08:06:41

...végre egy túra, ahol nem Oláh-nak olvassák a nevem a nevezésilapon...


A Bakonyi Mikulás-50 (mely 45) utolsó kilométerein azon gondolkodtam, vajon mikor mehetett el az eszem, hogy korom sötétben, vasútoldalban, tökig érõ sárban vonszolom magam... A válasz hamar megérkezett, mert másnap már a Börzsönyi Vulkántúra kiírását nézegettem, s azon agyaltam, hogy milyen "taktikát" válasszak a sikerés leküzdés érdekében. A "taktikát" kigondoltam, lélekben erõsnek éreztem magam (mert mindig az vagyok), így elindultam. A rajtnál ismerõs arcok. Kit innen, kit onnan, kit meg amonnan ismerek. Kitöltöm a nevezésilapot, nevezek!


Végre el tudják olvasni a nevem, s nem kérdezik meg, hogy Oláh(?) vagy mi a .... a neved? Bár a fülkeforradalmi hevület óta lehet, hogy jobb lenne, ha Oláhnak hívnának...


Szeretem a Börzsönyt! De betyár nem lennék benne. Sisa Pista sem bújkálna benne évekig ( a TEK vagy a sünök úgy is elkapnák). Lehet, hogy a fákról lehullott levél teszi, de olyan érzésem volt az egész túránt, hogy egyre kevesebb a fa a Börzsönyben! Duna-Ipoly Nemzeti Park ide, vagy oda, de nagyon kevés a fa a Börzsönyben. Mert valljuk meg felebarátaim, de több favágót és fatolvajt látni az elmúlt idõszakban erdeinkben, mint dolgos kezeket, kik pótolják a tarvágást...


Itt az idõ! Indulni kellene. A P x-es elágazásnál van az elsõ ellenõrzõpont a "sunnyogók" miatt, majd következik a patinájában is szép "Kárpát-híd", hol "szúnyoggal" és szaloncukorral kínálják a Nagy-Hideg-hegy irányába kullogó vándort. Hamar a 'hideg-hegyen vagyok, s szerelvényt igazítok. Gondolataim a citromos sör irányába terelõdnek, de inkább bezúzok három sportszeletet. Na menjünk a Csóványosra, hol volt sorstársam nyomja a pecsétet. A kilátóba nem visz utam, mert lehet, hogy a létra nem bírná el testem. A Magosfa következik, de nem látom a fátol a Tátrát..., de látom a Szitnyát és a Korponai-dombvidéket. Tegnap még Csábrág várát fényképeztem (ajánlom mindenkinek kit érdekelnek a várak, mert Csábrágnak még romjaiban is hatalmas romjai vannak), ma meg a Magosfa oldalából kutatom a várat, de nem találom. Kitérek a Miklós-tetõre, mert egy kérdésre tudni szeretném a választ. Futók futnak el mellettem, s le a térképrõl..., de már a Fekete-völgyi Panzióban iszogatom a teát, s pihenek. Egy vadásszal és hajtójával találkozom (vajon kire, mire vadászhatnak...), s úgy érzem Berecz elvtárs kopjafája környékén, hogy lassan az én kopjafám is az övé mellé kerül, ha nem iszom meg a WATT-omat. Hát megittam. Nem gondoltam volna, hogy az ilyen f....ság ennyit tud segíteni az emberen... Kipirult arccal és üde lehelettel (mert azért közben meghúztam a pálinkás butykost is) érek fel a Hollókõre. Belátni a kaldera peremet, az eddig bejárt út nagyrészét, és az elkövetkezendõ útszakaszt is. Gárdistákat elõzök és a Salgóvár csúcsán igazoltatom a túrafüzetet. Zászló a helyén! A Magyar-hegy oldalát kerülgetve, erõs ereszkedõvel érkezem meg a völgybe, hol teázgatva, sörözgetve, de nem elázva találjam a pontõröket. Én is húzok...., a teából, s indulok, mert csöpörög az esõ, és a Hanák-rétre még világosban szeretnék érni. Ez a Hanák olyan lehet mint a Hanákné (politikai alapismeret)..., de leküzdöm, mit ahogy Hanáknét is leküzdöttük annak idején... A Nagy-Hideg-hegyre már setétben érkezem, s a meredek kaptatón úgy izzadok, mint kurva az oltár elõtt. Kicsit pihenek, s felteszem a fejlámpám, hogy jobban lássam a házban dorbézolókat. A P jelzésen caplatok a Gróf-úton, kerülgetve a favágók "munkáját", de csak nem akarom elérni a Király-réti végállomást! ...de itt a mûút, s itt van a turistaház. Kevesebb mint 11 óra alatt bejártam a VULKÁNT.


Köszönöm a szervezõknek, hogy itt lehettem! Láttam a "Hazajárót" is! Remélem legközelebb ellátogat egyik kedvenc felvidéki terepemre, az Oroszlánkõi várba is.


Üdv: a Bakony turistája (ki mostanában csak a Börzsönyben túrázik)

 
 
Bakonyi MikulásTúra éve: 20112011.12.04 15:21:45

Bakonyi Mikulás-50


A történet 1993-ban játszódik. Két nagyobbik lányom (a kisebbik még pajzán gondolat sem volt ) várta a Mikulást. Rita 6 éves, Klaudia 3 éves volt. Nagyobbik lányom megfelelõ élettapasztalattal rendelkezve kijelentette, hogy a rossz gyerekeknek is hoz a Mikulás ajándékot, csak nem azt amit szeretnének. Én meg úgy döntöttem, hogy hozzánk a Krampusz hozza majd az ajándékot, s viszi majd a két rossz gyereket a zsákjában. Munkahelyemrõl kölcsön vettem egy õrbundát és egy "õrbotost", s feleségem fekete harisnyáját a fejemre húzva, majd megfelelõ szarvakat fabrikálva beöltöztem Krampusznak. Két zsákom volt. Az egyikbe az ajándékot raktam, a másikba a Durmi nevû macskánkat, aki a rossz gyereket szimbolizálta, ahogy csendben ugrált a zsákban. Jó erõsen megvertem az ablakot, majd csöngettem. Klaudia jött az ajtóhoz, s rémültem menekült a szobájába, azzal a felkiáltással, hogy "itt a Krampusz". Rita lányom tréfának vélte a dolgot, s most Õ jött ajtót nyitni, s legnagyobb meglepetésére, tényleg a Krampusz volt az ajtóban. Beengedett . Én elõadtam az ilyenkor szokásos mondandót, és a sûrûn potyogó gyermek könnyek valamint feleségem harsány kacagása közepette átadtam az ajándékokat. Lányaim sûrûn fogadkoztak, hogy bizony õk jók lesznek az elkövetkezendõ idõszakban, ha el nem viszi õket a Krampusz bácsi. Visszavittem a "jelmezt" a munkahelyemre, s kisvártatva haza mentem. Jó nagy csend fogadott a gyermek zaj helyett, a csomagok még érintetlenek voltak. Arra a kérdésemre, hogy "vajon a Mikulás járt e nálunk", csak hümmögés volt a válasz. Klaudia lányom megjegyezte, hogy hozzánk az idén a Krampusz hozta az ajándékot, s bizony õk nagyon megijedtek tõle, csak azt nem értették, hogy a Krampusznak miért volt olyan a hangja mint az Apunak...

 
 
Tanuhegyek másnapi túra - UKK kisjubileumi/Haláp/Bauxit/Régi TemplomokTúra éve: 20112011.11.28 11:25:21

Régi Templomok nyomában                                                                                                                                                                                          Elõzetesen úgy terveztem, hogy a "Tanúhegyek" hosszabbik variációját fogom leküzdeni, de szombatra nem kaptam szabadnapot. ...hát maradt a maradék... Vasárnap fél nyolckor már a pizzéria elõtt korzóztam, mint "kezdõ buzi a gõzfürdõben". Nem szeretem lekésni a rajtot. Nevezés, s várakozás 8 óráig, mert még korán van az induláshoz. Végre utat érzek a lábam alatt, s erõteljes lépésekkel elhagyom Csabrendeket. Az idõ túrára "termett". Mellõzök egy keresztet balról, majd a jobbos kereszthez érve már teendõm is akadt. Ez volt az elsõ ellenõrzõpont! Évszámot felírni, tollat elrakni, orrot kifújni, s indulás a gyepûkajáni autóbusz megállóba, ahol a második ellenõrzõpont üzemelt. Pecsét a papírra, s indulás a gyepûkajáni cigánysorra. Na nem lomizni, csak erre vezet a túra útja. A cigánysor csendes, korán van még mindenhez...Jobbról az utolsó ház kertjében kihívóan áll egy kettõs kereszt, s lobog rajta Árpádházi királyaink zászlaja. ...nem politizálunk... A hidakat elhagyva felkapaszkodunk egy dombocskára, s a "laza erkölcsû" (murva) úton haladva közelítünk a teljesítménytúra legszebb látnivalója, a Nagykeszi templom romja felé. Itt található a harmadik ellenõrzõpont.

Nagykeszi templomrom:

Gyepûkaján községtõl DK-re, a Marcal (Nádtó) patak jobb partján, a Pusztaszentegyházi-dûlõben ma is áll Nagykeszi falu templomának romja.Tornya védelmi jellegû, földszintje ablaktalan, a felsõb emeleteken lõrés-ablakokkal látták el. Védelmi jellegre mutat az is, hogy a hajó és a torony közötti átjárás a földszinten hiányzik. A toronyba a kegyúri karzatról, az elsõ emeletrõl lehet bejutni.A templom megközelítõen kör alakú kerítõfalának nyomai ma is jól kivehetõk. Átmérõje kb. 30 m. A román templom feltétlen Árpád-kori eredetû, a XII-XIII. században épülhetett. A helynév 1230-ban szerepel elõször. 1421-ben Szentkirálykeszi néven említik. A XVI. századi adóösszeírásokban is mindvégig Szentkirálykeszi néven tartják nyilván, de 1548-ban már puszta-községként szerepel.                                                                                                                                                                                                                         Kevesen tudják, de a Nagykeszi templomrom szomszédságában található egy földvár, a Törökvár.

Törökvár:

A pusztaszentegyházi templomromtól ÉNy-ra 130-150 m-re, közvetlenül a Marcal patak jobb partjának szélén egy kisebb méretû, sáncokkal megerõsített földvár maradványa látható. A sáncmû nagysága kb. 12 x 15 m. É-i és K-i oldalán a sáncárok mélysége még ma is eléri az 1,5 m-t. Ny-i oldalával közvetlenül a patakpartra támaszkodik. A fûvel erõsen benõtt területen felszíni maradványt nem találunk. 

A templomrom és a földvár megtekintése és a "fáradt olaj" elengedése után, a néhai Meleg-víz patakon  átkelve folytatom a túrát, hogy "begyûjtsem" a következõ templomromot. Jó pár éve jártam erre, de rá sem ismerek a tájra. Szántóföldek között bandukolva jutok az Szentistváncsabi templom romjához és a negyedik ellenõrzõponthoz.

Szentistváncsabi templomrom:

A mai Csabrendek területén három templomos hely is volt. Ezek: Alcsab (vagy Csabpuszta vagy Szentegyház), Felcsab (vagy Szentistváncsab vagy Csabszentistván vagy Szentesfa) és Rendek. Mindegyik önálló templommal is rendelkezett.Rendek neve fordul elõ legkorábban, 1314-ben oklevélen.A Csab szó valószínûleg a Csaba személynévbõl ered.

A tatárjárás idején mindhárom falu elpusztult. 1428-ig Csabrendek jelentõs településnek számított, Zala megye keleti részének járási székhelye volt. 1632-ben a Sümeget környezõ hat település török uralom alá került, de a várat nem tudták bevenni. Ekkor a két Csab lakossága elmenekült, Rendek viszont lakott maradt. A háborúk után itt alapították a lakosok Csabrendek néven az új községet. 1828-ban már a környék legnépesebb települése lett.
A templom a XIII. századból származik. A fák alatt erõsen kiemelkedik egy domb, melynek anyaga kõ, helyenként besüllyedve. Sok a nagyobb méretû, az Alcsabi rom kõanyagához hasonló kõ elszórva. Egy-egy helyen a fal nyoma mintha látható lenne.                                                                                                 


Legutóbb mikor itt jártam millió szúnyog szívta a vérem, ma "csak" a kormány...NEM politizálunk... Nyalóka elhelyezve az igazolólapra, s tovább az Alcsabi templomromhoz.

Alcsabi templomrom:

A templom a XIII. századból származik. A mai romok kis templomot mutatnak, bár pusztultsága és növényzettel benõtt volta miatt erre nehéz pontos adatot mondani. Egyik fala még pár méter magasan áll, de nagyon omladékos.                                                                                                                               
Az Alcsabi templomromot elhagyva, hol nyalókát helyezek a túrafüzet ötödik ellenõrzõ kockájába, átvágok a szántóföldön, s rövidesen egy mûutat keresztezve beérek a Rendeki-erdõbe. Az út elnyújtottam emelkedik, szép az erdõ. Favágokkal, fatolvajjal találkozom, majd lejteni kezd a "domboldal". Feltûnik a sümegi vár sziluettje, s máris Sümeg aszfaltját koptatja lábam. Felmászom a vár kapujához, igazoltatom az igazolni valókat, s a vár alatti büfében elfogyasztom a "forrócsokim". Ez inkább hasonlít kakaóhoz, talán az is volt, csak a "kalmár szellem" hívta "forrócsokinak"...NEM POLITIZÁLUNK... A sümegi várról most nem írok, aki tudni szeretné a vár történetét az "járjon" utánna... Egy "aluljárón" átbújva már a "másik" oldalon vagyok, s rakom egyik lábam a másik után. Minden fajta köveken lépkedve jutok a Fehér-kövekhez, ahol pecsétet kapok a füzetembe, egy kutya "pacsit" a kezembe és egy mûzli szeletet a gyomromba. Most következik a túra legszebb része. Zúzmarás, néhol sárgába öltözött erdõ, lejtõ és egy sziklaszurdok. Itt elbambulok egy csöppet, s elgondolkodom azon, hogy Hevér Gáborék milyen remek teljesítménytúrát hoztak össze. Valljuk be, a Balaton-felvidék, Déli-Bakony és a Keszthelyi-hegység turistaútjai nem ma láttak "föstékes vödröt". A mai túra javarészt útjelzés nélküli utakon haladt. Ahol volt turistajelzés, az csak zavarólag hatott rám! A sziklaszurdokból kiérve már Csabrendek utcáit koptatja lábam, s templomnál lévõ ellenõrzõpontot elhagyva már majd' a célban érzem magam, ha nem nézném meg a Rendeki templomromot....

Rendeki templomrom:

A templom a román kori építészet jegyeit mutatja. Méretébõl ítélve nagyobb lélekszámú falu lehetett egykor a település. Ma a templomot raktárnak használják.                                                                                                                                                                                                                               A célba beérkezve gratuláltak a szervezõk a teljesítéshez, s átnyújtották a teljesítménytúra kitûzõjét és oklevelét. nekem az oklevél tetszik jobban, de ez már az én bajom.

Összegzés: remek túraidõ + kiváló szervezés + finom pizzaszeletek + szép oklevél + 28 km/ 5 óra

 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár