Túrabeszámolók


Óbudavár éjszakai

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2011 2012 2012 2013 2013 2014 2014 2015 2015 2016 2016 2017 2017
 Túra éve: 2014
nafeTúra éve: 20142014.09.26 23:03:57
megnéz nafe összes beszámolója

Óbudavár éjjel


GPS-el mért távolság: 21,3 km, barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 370 m.


Egyesületi túráról érkeztem Óbudavárral valamivel öt óra után. Gyors készülõdés és nevezés, s már úton is voltam. A Szentantalfára vezetõ mezei úton, minõ meglepetés, belegyalogoltam egy-két tocsogóba. A gyönyörû, de egyre hûlõ idõben, hamar átértem. A faluban elõ az itinert, hol is van az ellenõrzõ pont. Tekézõt kellett keresnem. Nos ilyen néven nem találtam semmit, viszont feltûnt egy vendéglátóhelynél, nagyjából az utolsó helyen a teke is meg volt említve. Ide betértem. Helyesen. Pecsételés után, ittam egy üdítõt, s indultam vissza a focipálya felé. Ketten ekkor érkeztek, a mint késõbb kiderült néhai Fenyves sörözõ felõl. Szaporán lépdeltem tovább. A Tagyon-hegyrõl szép a kilátás. A Dörgicse fölötti hegynek, már csak a fölsõ harmadát világította meg a nap. Föltûnt a Hegyestû is. Szép a naplementében. Jó néhány képet készítettem, s mentem tovább. A Tagyon birtokon megkaptam a következõ pecsétet, s mivel számomra eléggé lehûlt a levegõ, fölvettem egy vékony széldzsekit, illetve föltettem a fejlámpát is, hogy ezért ne kelljen újra megállni. Ekkor jutott eszembe, kár volt a kocsiban hagyni a fényképezõgép állványt. Ez a 30 dkg nem jelentett volna nagy terhelést, hiszen anélkül is elég nehéz a zsákom, viszont lehetõvé tette volna az éjszakai fotók készítését. Késõ bánat. Mentem tovább. A hátralévõ részt ismerõs túrázókkal együtt tettük meg.


A tiszafás bozóton, még lámpa nélkül jutottunk át. Mivel nem volt igazán sötét, így a Hegyestûre nem mentem föl, nem lett volna különösebb értelme. Megkezdtük a Monoszlóra történõ ereszkedést. Gyorsan haladtunk, sõt a falut is gyorsan elhagytuk. A Balatonhenye elõtt utolsó földútszakaszon kerülgethettük a pocsolyákat, de addig igen jó az út. A kocsmában ittam egy alkoholmentes sört, a mákos bukta mellé, s már mentünk is tovább. Jött az utolsó jobb kaptató. Miután fölértünk, néhány pocsolyát leszámítva, jól járható az út. Néha, már csak akkor látható a szalagozás, amikor már anélkül is rátértünk a helyes irányra. Ettõl kezdve, már csak egy kényelmes menetgyakorlat a célba érés.


A kellemes idõben, rövid idõ alatt tudtuk teljesíteni a túrát, amin ezen az irányon, a tájékozódás is könnyebb. Idõnként azért visszasírja az ember a régi, novemberi cudaridõs komoly megpróbáltatást jelentõ túrákat, mondván az volt az igazi.


A túra ár/szolgáltatás aránya megfelelõ. 1700/1500 Ft-ért színes térképes igazolólapot, itinert, oklevelet és kitûzõt kaptunk. A rajtnál zsíros kenyér, gyümölcs és pálinka, Szentantalfán kedvezményes italvásárlás, a Tagyon birtokon zsíros kenyér- és borvásárlási lehetõség, Balatonhenyén a szokásos, félárú italvásárlási lehetõség, a célban pedig babos káposzta és ásványvíz volt az ellátmány.


 

 
 
 Túra éve: 2013
nafeTúra éve: 20132013.03.24 20:44:19
megnéz nafe összes beszámolója

Óbudavár éjjel


GPS-el mért távolság: 14,5 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 260 m.


Ahogy terveztem, a Bakony 25 után, aludtam otthon egy kicsit, csaptam egy korai vacsorát, s elmentem Óbudavárra. Mire odaértem, rájöttem, nem tett jót a gyomromnak a vacsi. Gyorsan sikerült leparkolni és benevezni, s 18.10-kor már neki is vágtam a távnak. Érdekesen nézett ki a túra útvonala. Elõször nagyrészt füves utakon átgyalogoltam Mencshelyre, majd ugyanott vissza Óbudavárra. A visszavezetõ szakaszon bekapcsoltam a fejlámpát. Még lehetett éppen látni, de a vadászok miatt jobb, ha világít az ember.


Ezután dél felé indultam el, a Szent Márton parkon keresztül, s a nyári túra 10-es távjának útvonalán értem el a Szent Balázs templomromot. A német katonasír utáni emelkedõ elég sáros, de ennyi is volt a dagonya. Az aszfaltútra fölérve, szép a kilátás a Balaton felé. A templomromhoz letérést mécses jelezte, de már elõtte látszottak vakuvillanások is. A templomromnál újabb pecsét s elindultam visszafelé. Egészen Szentantalfáig maradtam az új aszfaltúton, majd a jóval hupplisabbon ballagtam a falu túlsó vége felé. A Fenyves sörözõben megvan az újabb pecsét, s irány ismét csak visszafelé. A falu szélén letértem a mezõre, csökkentendõ az aszfaltos részt. A mûút keresztezése után (amelyen lejöttem a templomromtól) nem sokkal, viszont olyan tocsogós részre jutottam - s szétnézve is csak azt láttam elõttem - hogy inkább kimenekültem az aszfaltra (nem vagyok én gázlómadár), s azon értem be a célba.


Átvettem az oklevelet és a kitûzõt, s hazafelé vettem az irányt. A gulyást kihagytam, mivel nem jött rendbe a gyomrom. Hazafelé úton, kb. 70 km-en 4-5 alkalommal keresztezték az utat õzek és szarvasok.


Tulajdonképpen, egy rövid kis csillagtúra volt. Az idõ jó. Térképen megnézve, szerintem ebbõl a három ellenõrzõ pontból, többet is ki lehetett volna hozni, oda-vissza szakaszok nélkül, viszont sokkal több lett volna a dagonya is. A velem nagyjából egy idõben indulókkal többször is találkoztam.


A túra ár/szolgáltatás aránya igen jó. 100/900 Ft-ért színes térképet, itinert, igazolólapot, kitûzõt és emléklapot kaptunk. Az útvonaljelzés jó. Indulás elõtt, szendvics, tea és forralt bor, a túra végén gulyás és tea volt az ellátmány.


 

 
 
 Túra éve: 2012
MödveTúra éve: 20122012.10.10 07:50:39
megnéz Mödve összes beszámolója

Négyen indultunk neki a távnak, éjszakai 20-ast még nem csináltunk, fejlámpa, övlámpa, túrabot, rövidujjú poló (elõtte 1 héttel Kõszegen elfért a dzseki is). Indulásnál pálinka, majd V.L.TT.-ja mókás, le a mosóforráshoz, végig az aszfalton, mezõn,majd a Fenyves sörözõ, ezután egy picit rikultak a jelzések fel a Tagyon hegyre, itt néhány elágazást talán jobban lehetett volna jelölni. A Tagyon birtok nagyon szép és finom borocskával várta a tikkadt túrázókat, most kihagytuk a Hegyestût, irány Monoszló, aztán B.henye, itt a letérést a falu pecsételõhely felé ttalán lehetettvolna jelezni, mert a nyíl szerint simán elmasírozhatott aki nem ismerte ki magát. Nekünk szerencsénk volt, a nyáron teljesítettük az ide vágó kéket.


A kocsmában sok túrázó, akciós sör. Utáni ki a kéken a faluból, majd a piros, itt azért hasznát vettük a túrabotoknak, megelõzve néhány bokaficamot. Utána már csak a dicsõséges beérkezés, baboskáposzta, majd búcsú és 100km haza.


Szép túra, barátságos emberek, jó pálinka. Ajánlom, fõleg akik Balaton-felvidék imádók, de mindenki másnak is :)

 
 
nafeTúra éve: 20122012.10.03 21:24:58
megnéz nafe összes beszámolója

Óbudavár éjjel


GPS-el mért távolság: 22,4 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 375 m.


A számítottnál késõbb értem a rajthelyre, mert elhúzódott egy kicsit az egyesületi túra, illetve messze van Várgesztes. Gyors készülõdés, benevezés, s 18.15-kor neki is vágtam a távnak. Idén nem felejtettem el letérni a Mosó-ház felé, s így megúsztam egy kis aszfaltot. Kellemes az erdei út. Kis aszfalt, majd a mezõn átvágva értem el Szentantalfát. Végig talpaltam a falut, hogy elérjem az elsõ ellenõrzõ pontot. Pecsételés, frissítés, majd elõ a fejlámpát, mert teljesen rám sötétedett. Tavaly egészen a Hegyes-tûig eljutottam világosban. Most késõbb is indultam, ráadásul borult idõben. Szaporáztam tovább a lépteimet. A Tagyon-hegy derekáról szép az éjszakai Balaton. A második EP mellett simán elmegyek, ha nem szólnak, hogy õk az ellenõrök. Megvan a második pecsét. Ekkor ugrik be, hogy nem emlékszem az igazoló lapon a Hegyes-tûre. Megnézem alaposabban: Tényleg nem megy föl a túra.


Ballagok tovább. A KS jelzés aszfaltról letérésekor, csaknem utolérek egy kisgyerekes csapatot. De csak majdnem, mert továbbmennek az aszfalton, hiába szólók, hogy nem arra kéne menni. Megyek tovább a jelzésen, amely eleinte ösvényen, majd kellemes erdei úton vezet. Monoszló elõtt utolérem az elõzõ kisgyerekes csapatot. Honnan a francból kerültek elébem? Az aszfalt sokkal hosszabb. Ezek szerint létezik egy rövidebb út is az erdõn át. Monoszlón gyorsan átérek. A Balatonhenyéig vezetõ szakasz egy kicsit monoton, de legalább jól járható. A kocsmában pecsételek, iszok egy alkoholmentes sört (sajnos citromos Gösser nincs), megeszem a déli maradék szendvicset, s megyek tovább.


A kaptatót letudva, hátra-hátra nézve, ismét szép a kilátás. Változó minõségû utakon haladok. Egy helyen, gyanús, hogy az elõttem haladó csoport tovább megy, pedig nekem úgy sejlik, ott be kell kanyarodni az erdõbe. Elõ a térképet és a GPS-t. Így van. Jól emlékeztem. 20-30 m-el beljebb megvan a jelzés is. A letérõ csoportnak is gyanús lehetett, mert rám kérdeztek, s vissza is fordultak. A villanyvezeték elérésekor elkezd szemerkélni az esõ, de semmi komoly. Óbudavárra visszaérve megálltam a kocsinál, kivettem egy pulóvert. Jó lesz az majd a célban, ahová kisvártatva meg is érkeztem.


Átvettük a kitûzõt és az emléklapot, a szabadban megettük a finom babos káposztát, s ki-ki hazafelé vette az irányt.


Kellemes, jó hangulatú, helyenként látványos a túra, kellemes idõjárással. Alig volt olyan szakasz, ahol ne láttam volna magam elõtt és mögöttem is túrázók lámpáinak fényét. A hosszabb nyílt szakaszokon, szépen sorba rendezõdtek. Kifejezetten jólesett üldögélni egy kicsit a szabadban a túra után.


A túra ár/szolgáltatás aránya jó. Az 1500/1300 Ft-os nevezési díjért emléklapot, kitûzõt, színes fénymásolt térképlapot, használható itinert, korrekt szalagozást, és igazoló lapot kaptunk. A rajtnál látványos zsíros kenyér, paprikával, uborkával és piros arannyal, pálinka,a célban pedig finom babos káposzta és ásványvíz volt az ellátmány. Szentantalfán 10% kedvezménnyel lehetett enni, vagy inni valamit a Fenyves sörözõben, míg Balatonhenyén fél áron vehettünk egy sört, vagy üdítõt a kocsmában. A Tagyon pincészetnél is volt vásárlási lehetõség, de nem emlékszem rá pontosan.  

 
 
bhenn80Túra éve: 20122012.09.30 14:01:07
megnéz bhenn80 összes beszámolója

Amikor megláttuk a naptárban, hogy lakhelyünkhöz közel éjszakai túra lesz, eldöntöttük, ott a helyünk.


A rajtnál Óbudaváron (amely telepüés egyébként az egyik legkisebb Magyarországon) már elég sokan voltak , mire odaértünk. A szervezõk a 18 feletti nevezõknek finom pálinkával, és zsíroskenyérrel kedveskedtek megalapozva a túra hangulatát. Aztán észrevettük, hogy megrendezésre kerül a világ legrövidebb teljesítménytúrája is. Nem voltunk restek, ez is ki kellett próbálnunk. A közel 100 méteres távot ráadásul duplán sikerült teljesítenünk, mivel nem figyeltük meg a startnál az instrukciókat, így a start-célba visszaérve ismét meghallgattuk az instrukciókat, és sikeresen teljesítettük a 100 métert a templomig, és vissza, amiért kitûzõ, és oklevél is járt a gratuláció mellé. Remek ötlet volt a rendezõk részérõl ez az újítás szerintem.


A sikeres teljesítés után nekivágtunk az esti szürkületben a 20 kilométernek. Óbudavárról a mosóbarlang, és egy gémeskút érintésével egy tanösvényen haladtunk az elsõ ellenõrzõpont, Szentantalfa felé, ahol könnyedén meg is találtuk az elsõ pontot, a Fenyves sörözõt. Pecsét, sörutántöltés, és kis pihi után elindultunk a most már sötét éjszakába, és a Tagyon hegy felé vettük az irányt.


Szõlõtõkék, és pincék mellett vitt utunk, és rengeteg túrázóval találkoztunk. Jó volt látni, hogy mennyi embert megmozgat egy túra. A kilátást a Balatonra a felhõk sem tudták elrontani, mert ha ezüsthíd nem is volt, remekül látszott, ahogy megvilágították a tavat a part menti települések.


A szõlõhegyen egyszercsak ismét ellenõrzõponthoz értünk, ahol rendkívül kedvesen fogadtak minket, fotóval, kedvezõ árú, helyi, finom illatú, zamatos borocskával.


A finom itóka után a Hegyestû felé vettük az irányt, ami ugyan nem volt az útvonalon, de ha már erre jártunk vétek lett volna kihagyni a megmászását. Nem csalódtunk, a kilátás pazar volt fentrõl. A kis kitérõ után visszatértünk a túra útvonalára, majd Monoszlón áthaladva a szomszédos Balatonhenyén lévõ 3. pont felé vettük az irányt.


Balatonhenyén stílszerûen az Italbolt nevû italboltban volt a pecsételõhely, ahol kedvezményesen fogyaszthattuk el jól megérdemelt söröcskénket egy kis szusszanás közben.


A 3. pont után a cél felé vettük utunkat, mezõkön, erdõs szakaszokon keresztül haladtunk a jól jelzett ösvényen, miközben az út fel-le haladt. A mezõs részrõl kiérve az aszfaltos út melletti ösvényen a célba értünk, ahol gratuláció, kitûzõ, oklevél, és remek babos káposzta fogadott minket. Habár nem volt hideg a túra alatt, mégis nagyon jól esett a meleg étel. 


Még pihentünk egy kicsit, majd elköszöntünk, és hazafelé vettük az irányt.


Összeségében a túra jól szervezett, jól jelölt, a leírás részletes, és gyönyörû helyeken halad.


Jövõre ugyanitt a helyünk.

 
 
 Túra éve: 2011
PopeyeTúra éve: 20112011.09.28 00:02:50
megnéz Popeye összes beszámolója

Óbudavár 20 éjjeli

Az itiner szerint „frissen, vidáman elindulsz lefelé…”. A frissességet hozni kellett magunkkal de a vidámságot a szervezõk biztosították egy kupica jófajta pálinkával amit a nevezési díj leszurkolása után már nyomtak is minden 18. életévét betöltött személy kezébe. Mi a pálinkát kihagytuk, e nélkül is elég vidámak voltunk és 18.55-kor megindultunk a mosóbarlang irányába. Perceken belül meg is érkeztünk a Szent Márton pihenõparkba ahol elkészítettük a túra elsõ és gyakorlatilag utolsó képeit is. Az elsõ ep.-on a Fenyves Sörözõben / nekünk ma ez volt a második Fenyves Sörözõ / a vállalkozó saját bélyegzõjét használtuk önkiszolgáló üzemmódba. Egyúttal megragadtuk az alkalmat és némi koffeint vittünk be a kissé álmosodó szervezetünkbe. Innen egy 4 tagú fiatalokból álló csapatot követtünk az olvasgatás és tájékozódás részét rájuk bíztuk mi csak andalgó tempóban lámpáik halvány fényeit követtük. Így több idõnk maradt bekukkantani egy-két nyitva hagyott pince ajtón ahol az aznapi szüret utómunkálatai folytak. Mi óvatosan ellenõriztük marad-e szõlõ a tõkén. Balról az éjszakai Balaton mutatta magát. Szõlõzgetés és gyönyörködés közben utolértük az elõttünk imbolygó fényeket. Amikor odaértünk kimondták azt a szót amit a mai nap történései után nagyon nem akartam hallani „ eltévedtünk”. Miközben mindenki kezében itinerjével forgolódott az út közepén / ahogy ez ilyen sajnálatos esetekben történni szokott/ arra lettem figyelmes hogy egy érdekes figura hallgatózik egy présház mellett a bokrok tövében. Én marokra fogtam a túrabotomat és kezdem számolgatni hány fürt szõlõt is hmm.. kóstoltunk meg, amikor a szakálas alak kilépett lámpáink fényébe. Udvariasan bemutatkozott sajnos a nevét elfelejtettem de nyugdíjas erdészként húzta ki magát 6 halogén rivaldájába. No barátom Te vagy a mi megmentõnk gondoltam. Nos nem csak elmagyarázta, megmutatta de el is kísért a szerinte legjobb útra mely a Hegyestû-re vezet. Miután elköszöntünk tõle vidáman indultunk a meredek ösvényen majd balra fordultunk ahogy jótevõnk megjósolta. Akkor kezdtünk aggódni amikor a hegy sziluettjét kezdtük elhagyni. Aztán annyira távolodtunk a hegytõl, hogy szinte nem is láttuk. Végül kiértünk egy mûútra ami kb. 2-3 km többlet gyaloglással elvezetett hatunkat az akkorra már csak” hegyestetûként” becézett 2.ep-ra.

Itt kaptunk frissítõ italokat ami nagyon jól esett de sokkal jobb érzés volt újra a túra kijelölt útján haladni. Gondoltam kézbe veszem az irányítást és fiammal közösen nem csak elolvastuk az itinert hanem szinte megtanultuk. Ennek köszönhetõen innen minden gond nélkül találtunk át Monoszlóra. Ahol a „ templom mellett vízcsap”-nál nagyot mosakodtunk és kerestük a „ bal kéz felé elhagyjuk a falut” utat amit 2.-ra meg is leltünk. Balatonhenyén gyorsan megtaláltuk az Italboltot. Azért írtam nagy betûvel az Italboltot mert ennek az italboltnak az Italbolt nevet adták. Végül is minek cifrázni.

A faluból kiérve meredek lejtõkön kapaszkodtunk egyre magasabbra ennek köszönhetõen kicsit lehûlt a levegõ és a szél is kicsit feltámadt. Így felgyorsítottuk a tempót. Ennek köszönhetõen hamar utol értünk egy népesebb csapatot gyerekek és apukák összetételben. Nem volt kedvünk elõzni így mögöttük koptattuk túránk utolsó métereit. Egyszer azt vettük észre hogy az elõttünk haladó apuka fejreflektorával / az a fajta aminek az akujához külön hátizsák kell / ballra világít a térdig érõ fûbe. Mi is oda néztünk és egy kamasz róka nézett vissza ránk. Gyorsan elõ a fényképezõgép az eredményt a mellékelt fotók között találjátok. Ezután újra fázni kezdtünk ezért elléptünk a kicsit zajos csapattól és hamarosan beértünk a Vilmos-ház udvarával ahol mosolyogva vártak megkaptuk az emléklapot és kb. 10 féle kitûzõbõl választhattunk. majd az ez alkalomra felállított sörpadokhoz felszolgálták a valóban ízletes babos, káposztás levest./ Persze ahol lett volna értelme ott nem fényképeztem. / A leves mellé volt több féle üdítõ és forralt bor is.

Mindent összevetve nagyon jó kis túra volt profi szervezéssel.

Ránk azonban a nap legnagyobb próbatétele várt, még haza kellett kocsikázni. Egy kávé szünettel sikerült leküzdeni majd 100 km-t.

Popeye


https://picasaweb.google.com/101812027509394455694/ObudavarEjjeli#

 
 
nafeTúra éve: 20112011.09.26 17:27:18
megnéz nafe összes beszámolója

Óbudavár éjjel


GPS-el mért távolság: 22,4 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 375 m.


A számítottnál korábban értem Óbudavárra. Gyors készülõdés, aminél rögvest hibáztam is, de csak bõ két km-t követõen jöttem rá. Elfelejtettem szemüveget cserélni, s a biciklis szemcsi maradt rajtam. Nem túl nyerõ a dolog éjszakára. A racing red lencse fényre sötétedõ változata, kiváló autót vezetni, éjjel pláne, de gyaloglásnál sokkal kevesebb a fény. A biciklis szemüvegnél ugyanis csak elég szûk határok között változik a lencse sötétsége, mivel életveszélyes lenne, ha nagyon elsötétedne a tûzõ napsütésben, s utána pár méter alatt zárt bükkösbe ér az ember. Hosszú másodpercekig kénytelen lenne vakon menni, ami nem jó elõjel.


A Vilmos ház udvarán beneveztem, ettem egy szelet zsíros kenyeret és nekivágtam a távnak. Azonnal elkövettem a következõ hibát. Mondván, a tavalyinak a fordítottja az útvonal, meg sem néztem az elején az itinert, így késõn jöttem rá, le kellett volna menni a mosóház felé. Ez bizony kimaradt. Tempósan haladtam a szép napsütésben, s nézelõdtem. Hoppá! Jobbra fent az lesz az-az állattartó telep, amerre az elsõ Óbudavár éjjeli túrámon elkevertem, s amerre a legtöbben tévednek el. Megyek tovább. Most már gyakrabban nézem meg a leírást. A szentantalfai pont viszonylag könnyen meglett.


Pecsételés után, egy kólával emelem a vércukor szintem, majd ballagok tovább. A faluból kiérve, valami építményt látok az út közelében, amirõl nem tudom eldönteni, mi lehet. Forrásra tippelek. Elmentem megnézni. Tényleg az, bár a térképen nem szerepel. Itt ért utol Sándor, akit már egy ideje láttam magam mögött Az enyémmel igencsak hasonló tempóban gyalogolt. A túra további részét együtt tettük meg, aminek köszönhetõen sokkal gyorsabban telt az idõ. A Tagyon-hegy derekáról, csodálatos a kilátás a Balatonra. Látszik a Hegyestû is. Kezd alkonyodni, s ezzel együtt, gyorsan hûl a levegõ is. Már kevés a rövid ujjú póló. Azért a bozótos kezdetéig elhalasztom a hosszú ujjú felvételét. A jelzések jól követhetõk, bár a kék nem mindig egyértelmû, de ott segít a szalagozás. A borókás (szerintem inkább tiszafás) szélén, aztán öltözés. Nem csak a hideg miatt, hanem a szúrós levelek elleni védekezésképpen is. Csak itt, a bozótosban volt tényleg meredek az út. A további rész, viszonylag könnyû. Korai alkonyatban értük el a Hegyestûn található ellenõrzõ pontot. A kilátás gyönyörû, s még épp elegendõ a fény, értékelhetõ képek készítéséhez. Fotózást követõen megnéztem a sarkam, mert egy ideje vízhólyag gyanúsan fájt. Még nem láttam hólyagot, de tettem rá tapaszt, hátha megelõzhetem a kialakulását. Ez nem jött össze. Balatonhenyére kialakult egy valami vízhólyag és vérhólyag közti átmenet. Június közepét követõen ezen a napon voltam elõször gyalogos teljesítménytúrán, s úgy látszik elszokott tõle a sarkam.


Lefelé menet hirtelen leszállt az est. Elõ a lámpát. Jó tempóban értünk be Monoszlóra, amit a nem túl jó sárga jelzésen, ugyanolyan gyorsan el is hagytunk. Egy helyen, a szalagozás szentesítette a kispistázó lehetõséget, s levág egy csücsköt. Ez elõtt közvetlenül, egy velünk hasonló tempóban haladó, zajos társaság került elébünk, valahonnan jobbról érkezve. A térképet nézve, õk a terep ismeretében, Monoszlót is kihagyhatták. Gyorsan beértünk a Balatonhenyére. A kocsmában nyomtunk egy kéktúra bélyegzõt, majd ázsiai jellegû frissítést csaptunk: alkoholmentes sör, Balaton szelettel.


Az ellenõrzõ pontot elhagyva megkezdtük a túra legnagyobb szintemelkedésû emelkedõjét. Szerencsére a zajos társaság sincs már a közelünkben. Gyorsan fogytak a kilométerek. Ami az eddigi túrák kritikus tájékozódási pontja volt, most szalagokkal jól jelzett, s érzésem szerint, egyébként is könnyebb ebbõl az irányból. Kétgyerekes család került elénk, valahonnan jobbról. Tovább menve, mielõtt kiérnénk az aszfaltútra, kutyaugatásra lettünk figyelmesek. A gyerekek rögtön kiszúrták, hogy egy kutyakölyök ugat. Szegény elkóborolt. Alig értünk ki az aszfaltra jöttek szembe, s kérdezik, nem láttunk-e egy kiskutyát. Elmondtuk, hol láttuk, de addigra utol is érte a csoportot a kölyök. Happy end. A célban, kiderült, azért nem olyan happy a dolog, mivel két társával együtt rakta be valaki a Vilmos-ház udvarára, s hagyta ott a német juhász (vagy ha keverék, akkor jó sok van bennük a német juhászból) kölyköket. Az ilyen embert szívesen kitenném a Szahara közepére, közlekedési eszköz, víz és ennivaló nélkül.


Az aszfalton besétáltunk a célba. Átvettük a kitûzõt és az emléklapot, a szabadban megettük a finom babos káposztát, s ki-ki hazafelé vette az irányt.


Kellemes, helyenként látványos a túra, az ajándék idõjárásban. Kifejezetten jólesett üldögélni egy kicsit a szabadban a túra után. Az eddigi Óbudavár éjjel túrák közül, amelyeken részt vettem, most volt a legkönnyebb a tájékozódás. Mindenütt volt szalag, ahol szükség volt rá. Amikor ezt elmondtam a fõszervezõnek, az utánunk érkezõ két hölgy is egyetértett a megállapítással.


A túra ár/szolgáltatás aránya jó. Az 1200/1100 Ft-os nevezési díjért emléklapot, kitûzõt, szürkeárnyalatos fénymásolt térképlapot, használható itinert, az eddigi legjobb szalagozást, és igazoló lapot kaptunk. A rajtnál látványos zsíros kenyér, paprikával és pirosarannyal, pálinka, a Hegyestûnél ásványvíz, vagy szénsavas üdítõ, a célban finom babos káposzta, ásványvíz és forralt bor volt az ellátmány. Szentantalfán 10% kedvezménnyel lehetett enni, vagy inni valamit a Fenyves sörözõben, míg Balatonhenyén fél áron vehettünk egy sört, vagy üdítõt a kocsmában.


 

 
 
 Túra éve: 2010
nafeTúra éve: 20102010.11.10 21:34:01
megnéz nafe összes beszámolója

Óbudavár éjjel


GPS-el mért távolság: 21,6 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 385 m.


Óbudaváron a tavalyinál sokkal könnyebben sikerült kiszállnom az autóból, dacára a Fehér-Vár-Palotán teljesített nagyobb tempónak. Ezzel el is dõlt: benevezek. Korán volt még, így komótosan készülõdtem. Mentem nevezni. Istvánék már átestek a procedúrán, s éppen teáztak. Mondtam menjenek nyugodtan, mert én annak is örülni fogok, ha 4-es átlagra leszek képes. Mire ittam egy kis teát el is tûntek.


A bakancsváltásnak köszönhetõen nem fájt annyira a talpam, ezért egész jól haladtam a túra elején. Végig nagy segítséget jelentett a GPS-re feltöltött tavalyi track. Ha szalagozás, vagy annak hiánya egy kicsit elbizonytalanított, csak megnéztem a GPS-t. Egy helyen még így is félrevitt, de gyorsan helyesbítettem. Csillagos ég alatt talpalhattam. Az idõjárás enyhébbnek bizonyult, mint tavaly. Érdekes volt viszont, hogy többször is párszáz méteren belül 4-5 fokot változott a hõmérséklet. Ha melegedett, akkor egy darabig braille-be mentem, úgy bepárásodott a szemüvegem. Balatonhenye közelében megelõzött pár csoport, s a Hegyestû elõtt találkoztam pár emberrel. Ezt leszámítva végig egyedül mentem. Nem találkoztam túl sok sárral, de nem is hiányoltam. Beérve Balatonhenyén a kocsmába, megettem egy szendvicset, ittam egy alkoholmentes sört, s gyerünk tovább. A Hegyestûre menet (lefelé még inkább) az aszfalt rendesen csúszott a páralecsapódástól. Mondjuk a szembejövõ két gyerek élvezte.


A tavalyiból tanulva vittem magammal bögrét, s azt is használtam, bár most volt pohár is. Ittam egy kis teát, s meg kezdtem a hegyrõl történõ leereszkedést. Ahogy az itiner írta, boróka bozót rendesen összeszurkált. A Tagyon-hegy derekáról szép látványt nyújtott az éjszakai Balaton.


A szõlõk között gyalogolva, egy háznál, jól megtermett német juhászkutya õrködött, meglehetõsen éberen. Kerítés persze ismeretlen fogalom. Szép nyugodtan mentem tovább, miközben a kutya követte a tekintetével a mozgásomat. Szentantalfánál szép a forrás. A faluban végül is rátértem az aszfaltra, s azon is maradtam a célig. A falu után, bár az idõjárás nem indokolta, felvettem a láthatósági színû szélmellényt. Többször is hasznát vettem ezen a szakaszon a biciklilámpámnak. Ha a fejlámpa nem bírta rá a szembejövõ autósokat, hogy ne vakítsanak el (általában nem bírta rá), csak bekapcsoltam a lámpát, a sofõrre irányítottam, s csodák-csodája, azonnal tompítottra kapcsoltak. Idén valahogy könnyebben vettem ezt az utolsó szakaszt, mint tavaly. Öt órás idõvel beértem a célba. Átvettem az emléklapot és kitûzõt, megettem a finom babos káposztát, a kocsiban megittam egy Red Bull-t, s elindultam haza. Most csak egyszer kellett a hazaúton megállnom, hogy el ne aludjak.


Az idõjárásnak, illetve a tapasztalatoknak köszönhetõen egész kellemesnek bizonyult a túra. Valószínûleg ennek a kellemes idõnek köszönhetõ a 200 fõ fölötti induló is.


A túra ár/szolgáltatás aránya nem a legjobb, de van nála sokkal rosszabb is. 1200/1100 Ft-ért. Szürkeárnyalatos nem túl jó fénymásolt térképlap (turista térkép nélkül nem sokat ér), viszont használható itiner jár hozzá. Elfogadható szalagozás, és útvonal kitáblázás. . A henyei kocsmában fél áron lehetett vagy egy üdítõt, vagy egy sört vásárolni, a Hegyestûn tea. A célban a babos káposzta és tea, vagy forralt bor. Ez utóbbiakat egyébként a túra elején is kínálták. Érdekes, de itt is megfigyelhetõ volt, az a gyakorlat, miszerint a gyengén jelzett útvonalon, ahol csak több száz méterenként van egy jelzés, ott a szalagot, csak elvétve helyezik el két jelzés között, hanem az egyébként is jól látható jelzéssel együtt szerepel. Mennyivel többet segítene, ha a két turistajelzés közt úgy félúton helyeznék el! Ez annál is feltûnõbb, hiszen egy hagyományosan, szinte hülye biztosan kiszalagozott túráról érkeztem. Azért lehetett követni a jelzéseket. Szerintem ez évben azoknak kedveztek, akiknek tavaly az volt a véleménye, hogy már túl is van szalagozva az útvonal. Még mindig megvan a túra elsõ szakaszán az-az egy kritikus pont, ahol a villanykaróknál kissé jobbra kell tartani. Mivel máshová nem lehet szalagot kötni, fûcsomókra, vagy gazszálakra kéne 2-3 db.


 

 
 
 Túra éve: 2009
nafeTúra éve: 20092009.11.10 18:13:28
megnéz nafe összes beszámolója
Óbudavár éjjel
GPS-el mért távolság: 21,2 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 380 m.
Várpalotáról érkezve, a falu elõtt megálltam egy kis talajerõ visszapótlást végezni. Kiszálltam a kocsiból, s mentem elkezdtem gondolkodni, hiányzik ez nekem? Alig bírtam menni. Ha már eddig eljöttem, csak megcsinálom. A faluban leparkoltam. Pakolászás közben rám köszön egy túratárs. Felnézek, hát egy pápai volt munkatársam az. Gyorsan megegyeztünk, együtt megyünk. A nevezés közben megérkezett István is, aki sokkal gyorsabb nálam. Még a Deákon beszéltünk, róla, hogy valószínûleg eljön. Õ egy mecseki teljesítménytúráról érkezett. Kacérkodott ugyan a Fehér-Vár-Palotával is, de nem szereti a nem körtúrákat, bár mondtam neki itt kivételesen ez nem túl nagy gond, mivel a két város között reggel nagyjából negyed óránként van busz. Megegyeztünk, nem akar sietni (egyébként ezen a távon egy jó órát verne rám), így végül hármasban vágtunk neki a távnak.

A 2007-es teljesítésem GPS nyomvonalát feltettem a GPS-emre, Istvánnak pedig a turistautak.hu-ról voltak feltöltve a Balaton-felvidék turistaútjai, így tudtuk, nem lehet különösebb elkeverés. A végére kiderült két éve négy helyen tértünk el többé kevésbé a turistaösvényektõl, bár ebbõl csak egy volt tényleg jelentõ. A falucskából hamar kint voltunk, s lekanyarodhattunk az aszfaltról. Nem mentünk sokáig, s már is elmondhattam: „Stirlitz akkor már tudta...” Hát...! Igen. A Fehér-Vár-Palota tapasztalata alapján nem vettem kamáslit, pedig itt igencsak elkelt volna. Sokkal sárosabb a terep. Persze, ha a Deákon megtapasztalt zalai vendégmarasztalót tekintjük etalonnak, akkor itt csak némi saracskáról beszélhetünk.

Ahol utoljára hárman nagyon elkevertünk, s csak telefonos segítséggel tudtunk továbbmenni, láttuk, páran most is rossz felé mentek. Utánuk kiabáltunk. Ketten visszafordultak s jöttek utánunk. A többiek, vagy nem hallották, vagy úgy gondolták az õ irányuk a jó, ami a szentjakabfai tehenészethez vezet. A Mohán vásárolt elemek viszont csak eddig bírták. Nem valami sok. Kénytelen voltam a keresõ fénynek tervezett bicikli lámpámból kivenni két elemet. Viszont most nem voltam lusta a lámpa saját nagy akkuját is cipelni, így nem volt gond. Másrészt a nálunk lévõ megfelelõ adatokkal feltöltött GPS-ek mellett igazából csak a biztonsági tartalék szerepét töltötte be.

Bizony ezen a túrán is kérnem kellett társaimat néha, lassítsunk egy kicsit. No egy ilyen után egy darabig én mentem elõl, ami alapján István meg is jegyezte, ahhoz képest, hogy „visszavettünk” a tempóból, az átlagsebességünk 4,7-rõl, 4,9 km/h-ra nõtt.

Jót beszélgetve értünk be Balatonhenyére, ahol a kocsmában megkaptuk a pecsétet, ettem egy szendvicset, mivel már kezdtem eléhezni. Megittam rá egy alkoholmentes sört, s így már rendben voltam, leszámítva, hogy szokásomtól eltérõen leültem. Elég nehéznek bizonyult az újra elindulás. Következett a túra legsárosabb része Monoszlóig. Innen igen jó tempóban mentünk föl a Hegyestûre, ahol kellemetlen meglepetés ért. Tea csak annak volt, akinek volt bögréje, vagy pohara. Nálunk nem lévén ilyen, hoppon maradtunk. Irány lefelé.

Átverekedtük magunkat a borókáson. Késõbb, a következõ hegy derekáról, a párás idõ ellenére is szép kilátás nyílt a Balatonra. Sõt ,a déli part fényei is látszottak. Eseménytelen út után beértünk Szentantalfára, amit gyorsan el is hagytuk. Ettõl kezdve végig aszfalton kutyagoltunk. Nem esett jól. Már csak loholtam társaim után. Igen csak demoralizált ez a szakasz. Eddig szinte végigbeszélgettük az utat, itt viszont nagyokat hallgattunk. Már messzirõl láttuk a templomtornyot, ami egy istennek sem akart közeledni. Valószínûleg jobb lett volna, ha nem látjuk. Azért végül csak beértünk. Megkaptuk az oklevelet, s a kitûzõt. Megettük a jó kis babos káposztát (kerestem is a Neten pár receptet, hogy baráti társaságban megfõzzem), amit forró teával öblítettünk le, s elindultunk hazafelé.

Így hármasban, a túra, a zömében jó szalagozásnak (volt benne néhány fényvisszaverõ anyagú is) és természetesen a GPS-es adatoknak köszönhetõen egész kellemes volt. Az idõjárás is barátságosabbá vált a napközbenihez képest. Úgy terveztem, valahogy szép lassan, komótosan majd csak végig poroszkálok az útvonalon. Ehelyett, az adataim szerint 4,8 km/h-s átlagot mentünk, szemben a Fehér-Vár-Palotán teljesített 4,6 km/h-val. Persze ott többször megálltunk nézelõdni.

A túra ár/szolgáltatás aránya elég rossz, de van nála sokkal rosszabb is. 1200/1100 Ft-ért. Szürkeárnyalatos nem túl jó fénymásolt térképlap (turista térkép nélkül nem sokat ér), viszont használható itiner (lényegesen jobb, mint két éve) jár hozzá. Jó szalagozás, és útvonal kitáblázás. Már tényleg csak egy-két pont van ahol kellene még javítani, bár hallottam olyan véleményt is, hogy már túl is van szalagozva az útvonal. Ez óriási fejlõdés egyébként a két évvel ezelõtti semmihez képest. Még a túra elsõ szakaszán van egy kritikus pont, ahol a villanykaróknál kissé jobbra kell tartani. Miután a GPS alapján mentünk kb. 30 m-t megláttuk az elsõ szalagot. (Itt keveregtünk többen két évvel ezelõtt is, és most is itt mentek néhányan rossz irányba (tehenészet)). Ha ez is fényvisszaverõ szalag lenne, akkor már tényleg nagyfokú figyelmetlenség kellene az eltévedéshez. A henyei kocsmában féláron lehetett vagy egy üdítõt, vagy egy sört vásárolni, a hegyestûn tea, már akinek volt mibõl meginnia. A pontõröket kiszállító autóban maradtak a poharak. A célban a babos káposzta és tea, vagy forralt bor. Ez utóbbit egyébként a túra elején is kínálták.
 
 
 Túra éve: 2007
nafeTúra éve: 20072007.11.12 21:44:34
megnéz nafe összes beszámolója
Óbudavár éjjel.
GPS-el mért távolság: 23,2 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 490 m.
Délelõtt egyesületi túránk volt, s mivel én voltam a túravezetõ, így nem tudtam elmenni a Fehér-Vár-Palotára, ezért úgy döntöttem, lesz ami lesz, elmegyek az éjszakai túrára. Végig esõben és hóesésben érkeztem a rajt helyére, ami idõjárás szempontjából nem sok jót ígért, s ezt be is tartotta. Elég nehezen találtam parkolóhelyet. Készülõdés közben folyamatosan esett.
A nevezésen hamar túlestem, s hét óra után néhány perccel, nyolcvan valahanyadikként nekivágtam a távnak. Nem indult jól a túra, mivel vagy 200 m után vissza kellett mennem a rajthelyre, mert ott felejtettem a túrabotjaimat, végül azért mégis csak úton voltam. Figyelmetlenségbõl, mindjárt az elején tettem egy negyedórás kitérõt, majd amikor rájöttem, rossz felé megyek, visszafordulva hamar rátaláltam a helyes útra. Jó tempóban gyalogoltam, amíg egy villanykaró után bajba kerültem. A leírás szerint nyugat felé kellett volna haladni, de egy birkalegelõn egy T elágazásban csak 170 fokra, vagy 020 fokra vezetett út, s sehol egy jelzés. Két-három elindulok, valamelyik irányba, megyek 1-200 m-t, s mivel nincs jelzés, vissza a kályhához. A látási viszonyok elég rosszak. A lámpával maximum 50 m-re látok, ráadásul szemüveges lévén, a lencsére jutó esõcseppek, tovább rontottak a helyzeten. Itt találkoztam össze Tamással és Attilával, Szombathelyrõl és Sopronból, s együtt kísérleteztünk tovább. Egyikünk sem, járt még erre nappal sem, tehát semmiféle emlékekre sem hagyatkozhattunk. Itt az itiner sem nyújtott sok segítséget. Találtunk egy TSZ majort, ami sajnos nincs rajta a térképen, így ez sem jelentett könnyebbséget. Úgy félórabolyongás után, „telefonos segítség” igénybevételével valahogy csak irányba álltunk. Jó 300 m-el késõbb megtaláltuk az elsõ szalagot, s megnyugodtunk. Gyerünk tovább. Néhány alkalommal a továbbiak során azt az eljárást követtük, ha egy elágazásban nem volt jelzés, hogy szétváltunk, s aki megtalálta vagy a szalagot, vagy a turistajelet, az kiáltott a többieknek, s folytattuk tovább együtt. Ezt a módszert 5-6 alkalommal kellett használni, másutt egyértelmû volt az irány. Tempós gyaloglással megérkeztünk Balatonhenyére. A helyi kocsmahivatalban megkaptuk a bélyegzõnket, s fél áron ihattunk egy sört, vagy üdítõt. Ez a túra néhány helyi fiatalnak jött igazán jól, mivel a megszokottnál tovább biliárdozhattak. Továbbindultunk. Az aszfaltos rész után az itiner szerinti térdig érõ dagonya fogadott bennünket, pedig mi szívesen eltekintettünk volna tõle. Tamás a leginkább, mivel futócipõben jött, ami nem kifejezetten dagonyaálló. Egy rövid idõre elállt a havas esõ, s csillagos ég alatt gyalogolhattunk. Alig mondtuk ki azonban, hogy milyen szép csillagos az ég, s ilyet ma már városban nem igazán látni, újra szemerkélni, majd esni kezdett az esõ. Ettõl kezdve végig ez volt a felállás: hosszú esõ, rövid szünet csillagos éggel, majd elõröl. Amikor áppen nem esett, helyenként szép kilátás nyílt a Balatonra. Szerencsére a nagy dagonya nem tartott sokáig, kicsit könnyebb lett a terep. Rövidesen Monoszlóra értünk. A falu központjában kéretlenül is kaptunk útbaigazítást egy fiatal sráctól, ami pontosnak bizonyult annak ellenére, hogy már csak egészen kevés vér lehetett az alkoholjában. A faluból kiérve megkezdtük a kaptatót, a Hegyestû felé. Az egyre hidegebb idõben ez jó is esett, legalább kimelegedtünk egy kicsit.
A Hegyestûnél bélyegzésnél megtudtuk, hogy hiedelmünk ellenére, nem mi vagyunk az utolsók. Lefelé menet elmondtam, hogy tavasszal egyesületi túrán, itt nappal is sikerült eltéveszteni, hol fordul balra az út, tehát még az eddiginél is jobban kell figyelni, de akkor sincs baj, ha nem vesszük észre az elágazást, mert akkor egy nagyjából 500 m-es kerülõvel, végig „undorító” aszfalton jutunk el Szentantalfára. A többi elágazással szemben ez most bombabiztosan ki volt szalagozva, el sem lehetett téveszteni. Nem sokkal ezután erõs havazás kezdõdött, Ahogy Tagyonnál balra fordultunk, kiértünk a hegy szélárnyékából, s ráadásul szembe is fordultunk a széllel. Ennek eredményeként negyedóra múlva átázott a combomon a nadrág brrr… A szemüvegemen egyre kevésbé láttam keresztül a ráesõ hótól, s a párától, ezért egy idõ után, mivel a túrabotokat nem szerettem volna fehér botként kellett használni, inkább zsebre tettem. Nélküle jobban láttam. A hó és a szél miatt kezdett lefagyni az arcunk, s kezdett megdermedni a kezem. Egy helyen hamarabb kanyarodtunk jobbra, mint kellett volna, de úgy döntöttünk, megyünk egyenesen, mert ez az út is bevisz a faluba. Ettõl kezdve aszfalton gyalogoltunk tovább. Amikor kiértünk a lakott területrõl, végre feltûnt elõttünk Óbudavár templomtornya. Eleinte sehogy sem akart közeledni, majd egy kanyar után hirtelen lecsökkent a távolság. Végül fél kettõkor megérkeztünk a célba. Megkaptuk az oklevelet és a kitûzõt. Nagyon jólesett a finom, forró babos káposzta. Nem idõztem sokáig, mivel még várt rám egy másfélórás vezetés, s ilyenkor veszélyes, ha sokáig üldögél az ember. Az oklevelet természetesen a célban felejtettem, köszönet Attilának, hogy észrevette, és utánam hozta.
A cudar idõjárás ellenére, jó kis túra volt. A jelzések elfogadhatóak voltak, azt az egy helyet leszámítva, ahol egy félórát kerestük az utat. Ott nem lett volna rossz egy-két szalag, vagy egy nyíl, ami a helyes irányba mutat.
Számomra a túra tanulsága, hogy egyedül nem célszerû éjszakai túrának nekivágni, másrészt pedig nem ártott volna, a tíz wattos biciklilámpámat elvinni rá, az akkumulátor 35 dkg súlya ellenére sem.
Erre a túrára, kivételesen nem vittem magammal fényképezõgépet.
 
 
 Túra éve: 2006
medvecr250Túra éve: 20062007.09.18 12:16:23
megnéz medvecr250 összes beszámolója
A söjtöri Deák20 teljesítménytúrával aktiváltam újra hosszú álmából túraszeretetemet.
Második túrának rögtön egy éjszakait választottunk.
Sötétedéskor indultunk el Zalaegerszegrõl. Fél nyolc körül a rajthelynél voltunk. A nagy sötétségben elég nehéz volt megtalálni a hátsó udvaron nyíló apró ajtót, ami már felvezetett a szûkös padlástérbe. Nevezéskor kaptunk egy leírást és egy fénymásolt térképet, rajta szövegkiemelõvel volt megjelölve az útvonal.
Fejlámpákat a fejünkre tettük, GPS-t bekapcsoltam és nekivágtunk. A falu után a mûútról letértünk és rutinszerûen követtünk egy távolban elõttünk, jó ütemben haladó párost. Sok piros fény volt elõttünk. A térképre és az iránytûre pillantva azonosítottam a Kab-hegyet. Errõl rájöttem, hogy nyugat helyett északnak haladunk. Behúztuk a féket és visszafordultunk. Pár száz méter után megtaláltuk a helyes utat és jó ütemben haladtunk a birkalegelõn. A jelzések lámpáink fénykörén kívül estek, de nem estünk pánikba, mert Balatonhenyét céloztam a GPS-el. Elég sok bolyongás, némi bozótjárás után elértük azt a részt, ahol az OKT jelzésével összetalálkozott az útvonal. Innen valamivel könnyebb lett, több jelzés volt, jól lehetett haladni. Könnyen elértünk Balatonhenyére. OKT bélyegzõt kaptunk a kocsmában a lapunkra, és már mentünk tovább.
Irány Monoszló. A leírás alapján egy darabig jól haladtunk, de végül egy elég friss kerítésbe ütköztünk. Elég nagy társaság gyûlt össze és próbált valamilyen megoldásra jutni. A végén ismét egyedül maradtunk. Nem maradt más hátra, mint a GPS segítségével becélozni Monoszlót és egy harmatos legelõn átvágva, a kertek alatt megérkezni.
Innen a Hegyes-tû nagyon könnyen meglett. Itt jók a jelzések, meg úgyis az a lényeg, hogy felfelé kell menni. Egy kis langyos teával ünnepeltük, hogy feljutottunk.
Innen kezdõdött a szõlõhegyi borzalom. A jelzések színe a térkép kiadása óta megváltozott, elég kevés is volt belõlük,kismillió csapás vezetett keresztül-kasul. A leírás sem sokat segített az olyan megfogalmazásaival, hogyaszongya: ha egy nagy pincét látsz, akkor jó helyen vagy (volt vagy 100 nagy pince); vagy: a trágyarakás mellett jobbra. A sok töprengésért kárpótolt azonban a balaton látványa a felhõk között bújkáló holdsarlóval. A sok töprengés és bolyongás oda vezetett, hogy lecsúsztunk a hegy oldaláról a szoknyájára. Itt egy hosszú üzemi betonúton eljutottunk arra az útra, ami Zánka felõl vezet Óbudavárra. Egy viszonylag hangos diákcsoport már a szoknya fodrai irányából érkezett. Hogy õk merre járhattak?! Innen már csak egy hosszú aszfaltos gyaloglás várt ránk két falun keresztül. Az idõnként szemerkélõ esõben egy igazi halálvágta vette kezdetét. 6,2-6,5 km/órás sebességgel rongyoltunk a mûúton, a lámpákat is csak akkor kapcsoltuk fel, ha autó közeledett.

Összefoglalva. Izgalmas túra, rossz jelzések, hiányos leírás, drága nevezés, közepes ellátás, az útvonalat szemmel láthatólag nem járták be elõre. GPS nélkül még kalandosabb lett volna. Mégsem bántuk meg a részvételt, mert még sokáig emlékezni fogunk rá. Jövõre is jövünk.