Túrabeszámolók

Óbudavár 20 éjjeli

Az itiner szerint „frissen, vidáman elindulsz lefelé…”. A frissességet hozni kellett magunkkal de a vidámságot a szervezõk biztosították egy kupica jófajta pálinkával amit a nevezési díj leszurkolása után már nyomtak is minden 18. életévét betöltött személy kezébe. Mi a pálinkát kihagytuk, e nélkül is elég vidámak voltunk és 18.55-kor megindultunk a mosóbarlang irányába. Perceken belül meg is érkeztünk a Szent Márton pihenõparkba ahol elkészítettük a túra elsõ és gyakorlatilag utolsó képeit is. Az elsõ ep.-on a Fenyves Sörözõben / nekünk ma ez volt a második Fenyves Sörözõ / a vállalkozó saját bélyegzõjét használtuk önkiszolgáló üzemmódba. Egyúttal megragadtuk az alkalmat és némi koffeint vittünk be a kissé álmosodó szervezetünkbe. Innen egy 4 tagú fiatalokból álló csapatot követtünk az olvasgatás és tájékozódás részét rájuk bíztuk mi csak andalgó tempóban lámpáik halvány fényeit követtük. Így több idõnk maradt bekukkantani egy-két nyitva hagyott pince ajtón ahol az aznapi szüret utómunkálatai folytak. Mi óvatosan ellenõriztük marad-e szõlõ a tõkén. Balról az éjszakai Balaton mutatta magát. Szõlõzgetés és gyönyörködés közben utolértük az elõttünk imbolygó fényeket. Amikor odaértünk kimondták azt a szót amit a mai nap történései után nagyon nem akartam hallani „ eltévedtünk”. Miközben mindenki kezében itinerjével forgolódott az út közepén / ahogy ez ilyen sajnálatos esetekben történni szokott/ arra lettem figyelmes hogy egy érdekes figura hallgatózik egy présház mellett a bokrok tövében. Én marokra fogtam a túrabotomat és kezdem számolgatni hány fürt szõlõt is hmm.. kóstoltunk meg, amikor a szakálas alak kilépett lámpáink fényébe. Udvariasan bemutatkozott sajnos a nevét elfelejtettem de nyugdíjas erdészként húzta ki magát 6 halogén rivaldájába. No barátom Te vagy a mi megmentõnk gondoltam. Nos nem csak elmagyarázta, megmutatta de el is kísért a szerinte legjobb útra mely a Hegyestû-re vezet. Miután elköszöntünk tõle vidáman indultunk a meredek ösvényen majd balra fordultunk ahogy jótevõnk megjósolta. Akkor kezdtünk aggódni amikor a hegy sziluettjét kezdtük elhagyni. Aztán annyira távolodtunk a hegytõl, hogy szinte nem is láttuk. Végül kiértünk egy mûútra ami kb. 2-3 km többlet gyaloglással elvezetett hatunkat az akkorra már csak” hegyestetûként” becézett 2.ep-ra.

Itt kaptunk frissítõ italokat ami nagyon jól esett de sokkal jobb érzés volt újra a túra kijelölt útján haladni. Gondoltam kézbe veszem az irányítást és fiammal közösen nem csak elolvastuk az itinert hanem szinte megtanultuk. Ennek köszönhetõen innen minden gond nélkül találtunk át Monoszlóra. Ahol a „ templom mellett vízcsap”-nál nagyot mosakodtunk és kerestük a „ bal kéz felé elhagyjuk a falut” utat amit 2.-ra meg is leltünk. Balatonhenyén gyorsan megtaláltuk az Italboltot. Azért írtam nagy betûvel az Italboltot mert ennek az italboltnak az Italbolt nevet adták. Végül is minek cifrázni.

A faluból kiérve meredek lejtõkön kapaszkodtunk egyre magasabbra ennek köszönhetõen kicsit lehûlt a levegõ és a szél is kicsit feltámadt. Így felgyorsítottuk a tempót. Ennek köszönhetõen hamar utol értünk egy népesebb csapatot gyerekek és apukák összetételben. Nem volt kedvünk elõzni így mögöttük koptattuk túránk utolsó métereit. Egyszer azt vettük észre hogy az elõttünk haladó apuka fejreflektorával / az a fajta aminek az akujához külön hátizsák kell / ballra világít a térdig érõ fûbe. Mi is oda néztünk és egy kamasz róka nézett vissza ránk. Gyorsan elõ a fényképezõgép az eredményt a mellékelt fotók között találjátok. Ezután újra fázni kezdtünk ezért elléptünk a kicsit zajos csapattól és hamarosan beértünk a Vilmos-ház udvarával ahol mosolyogva vártak megkaptuk az emléklapot és kb. 10 féle kitûzõbõl választhattunk. majd az ez alkalomra felállított sörpadokhoz felszolgálták a valóban ízletes babos, káposztás levest./ Persze ahol lett volna értelme ott nem fényképeztem. / A leves mellé volt több féle üdítõ és forralt bor is.

Mindent összevetve nagyon jó kis túra volt profi szervezéssel.

Ránk azonban a nap legnagyobb próbatétele várt, még haza kellett kocsikázni. Egy kávé szünettel sikerült leküzdeni majd 100 km-t.

Popeye

https://picasaweb.google.com/101812027509394455694/ObudavarEjjeli#