Óbudavár éjjel
GPS-el mért távolság: 21,3 km, barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 370 m.
Egyesületi túráról érkeztem Óbudavárral valamivel öt óra után. Gyors készülõdés és nevezés, s már úton is voltam. A Szentantalfára vezetõ mezei úton, minõ meglepetés, belegyalogoltam egy-két tocsogóba. A gyönyörû, de egyre hûlõ idõben, hamar átértem. A faluban elõ az itinert, hol is van az ellenõrzõ pont. Tekézõt kellett keresnem. Nos ilyen néven nem találtam semmit, viszont feltûnt egy vendéglátóhelynél, nagyjából az utolsó helyen a teke is meg volt említve. Ide betértem. Helyesen. Pecsételés után, ittam egy üdítõt, s indultam vissza a focipálya felé. Ketten ekkor érkeztek, a mint késõbb kiderült néhai Fenyves sörözõ felõl. Szaporán lépdeltem tovább. A Tagyon-hegyrõl szép a kilátás. A Dörgicse fölötti hegynek, már csak a fölsõ harmadát világította meg a nap. Föltûnt a Hegyestû is. Szép a naplementében. Jó néhány képet készítettem, s mentem tovább. A Tagyon birtokon megkaptam a következõ pecsétet, s mivel számomra eléggé lehûlt a levegõ, fölvettem egy vékony széldzsekit, illetve föltettem a fejlámpát is, hogy ezért ne kelljen újra megállni. Ekkor jutott eszembe, kár volt a kocsiban hagyni a fényképezõgép állványt. Ez a 30 dkg nem jelentett volna nagy terhelést, hiszen anélkül is elég nehéz a zsákom, viszont lehetõvé tette volna az éjszakai fotók készítését. Késõ bánat. Mentem tovább. A hátralévõ részt ismerõs túrázókkal együtt tettük meg.
A tiszafás bozóton, még lámpa nélkül jutottunk át. Mivel nem volt igazán sötét, így a Hegyestûre nem mentem föl, nem lett volna különösebb értelme. Megkezdtük a Monoszlóra történõ ereszkedést. Gyorsan haladtunk, sõt a falut is gyorsan elhagytuk. A Balatonhenye elõtt utolsó földútszakaszon kerülgethettük a pocsolyákat, de addig igen jó az út. A kocsmában ittam egy alkoholmentes sört, a mákos bukta mellé, s már mentünk is tovább. Jött az utolsó jobb kaptató. Miután fölértünk, néhány pocsolyát leszámítva, jól járható az út. Néha, már csak akkor látható a szalagozás, amikor már anélkül is rátértünk a helyes irányra. Ettõl kezdve, már csak egy kényelmes menetgyakorlat a célba érés.
A kellemes idõben, rövid idõ alatt tudtuk teljesíteni a túrát, amin ezen az irányon, a tájékozódás is könnyebb. Idõnként azért visszasírja az ember a régi, novemberi cudaridõs komoly megpróbáltatást jelentõ túrákat, mondván az volt az igazi.
A túra ár/szolgáltatás aránya megfelelõ. 1700/1500 Ft-ért színes térképes igazolólapot, itinert, oklevelet és kitûzõt kaptunk. A rajtnál zsíros kenyér, gyümölcs és pálinka, Szentantalfán kedvezményes italvásárlás, a Tagyon birtokon zsíros kenyér- és borvásárlási lehetõség, Balatonhenyén a szokásos, félárú italvásárlási lehetõség, a célban pedig babos káposzta és ásványvíz volt az ellátmány.
|
