Túrabeszámolók


túra éve: 2008
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20082008.02.08 09:09:16
2006.végén kezdtem el teljesítménytúrázni. Régebben is túráztam, de nagyon rendszertelenül. Sikerült egy jó kis csapatot szerveznünk, szinte mindig együtt túrázunk. Azóta magajándékoztuk magunkat a "Hömbölgõk" címmel.
Rendhagyó módon a 2006-os kurta évet is idesorolom.

1. 2006.10.28.: Deák 20 - Söjtör - 6 túrázó
2. 2006.11.11.: Óbudavár 20, éjszakai - 4 túrázó
3. 2006.12.09.: Bakonyi Mikulás 30 - Zirc - 6 túrázó
3. 2007.03.04.: Boglárka 15 - Balatonboglár - 5 fõvel
4. 2007.03.16.: Mûvészetek Völgye Kis Kör - Monostorapáti - 5 fõvel
5. 2007.03.31.: Somló 15, éjszaka - Somlóvásárhely - 5 túrázó
6. 2007.04.29.: Káli 30 - Ábrahámhegy/Révfülöp - 8 túrázó
7. 2007.05.26.: Szent Orbán 30 - Zalakaros - 4 hömbölgõ
8. 2007.08.26.: Bakonyalja 25 - Bakonyszentlászló - 4 hömbölgõ
9. 2007.09.16.: Hamuház 25 - Kisgyón - 5 hömbölgõ
10.2007.10.06.: Szüreti barangolások 30 - Zalaszentgrót - 4 hömbölgõ
11.2007.10.22.: Deák 20 - Söjtör - 5 hömbölgõ

A két söjtöri túra foglalta keretbe ezt az évet.

A túrákon megtettünk papírforma szerint 292 kilométert, leküzdöttünk 5491 méter szintet és szereztünk 546 MTSZ pontot. Mellesleg jó néhány geoládát is levadásztunk a túrák oldalvizén.
Számokba nem foglalhatók azonban a látott szépségek, a beszélgetések, viccelõdések, küzdelmek a meleggel-hideggel-széllel-esõvel-sötéttel, a korai kelések, a feltört lábak, sáros cipõk.

2008-ban még több túrát szeretnénk teljesíteni és bízunk benne, hogy lesz idõnk rá.
 
 
túra éve: 2007
Szüreti barangolások pincétől pincéigTúra éve: 20072007.10.08 15:27:33
Szüreti barangolások 30.
Nagy lelkesedéssel készültünk erre a túrára, mert nem kellett túl korán kelni. Zalaegerszegrõl gyorsan a helyszínre lehet érni.
8.30-kor vágtunk neki a túrának nagyon szerény nevezési díj kifizetése után. Térképügyben egy kicsit aggódtam elõzetesen, de a rajtban szerény 500 Ft-ért lehetett Kelet-Zala térképet venni, amit természetesen meg is vettem, aztán természetesen nem is volt rá szükség. A térképvázlat egy fénymásolt papír volt, de a szöveges leírás nagyon pontos volt, érdemes volt olvasni.
Nem terheltek minket agyon ellenõrzõ pontokkal, mert mindössze kettõ volt. Egy a körtúra legdélebbi csücskén, egy pedig a legészakibb csücskén.
Az idõ kissé szeles és borús volt, de szerencsére nem esett az esõ. A túra elõtti este annál több volt a csapadék, némi kreatív pocsolyakerülgetésre is szükség volt menet közben.
Nagyon szép körutat tettünk a dombok között. A városból gyorsan kiértünk, és bemelegítésül felmásztunk a szentgróti szõlõhegyre. Némi vizszintes szakasz után leereszkedtünk Csáfordra, hogy utána ismét felmásszunk egy domb tetejére, majd völgybe le és ismét a tetõre. Ez a gerinc elkísért minket Zalakoppányig. Innen jobbára nyugati irányt tartva a bezerédi hegyre másztunk fel. Elsõ ellenõrzõ pontunk az itt található kápolnánál volt. Ez csak virtuális állomás volt, egy évszámot kellett megjegyezni. A kápolna után egy pincénél leültünk egy padra és a panorámában gyönyörködve falatoztunk egy kicsit.
Innen hosszan lefelé ereszkedve, majd becsatlakozva a 20 km-es túra útvonalába, elértük a dabronyi tavakat. A tóparton bandukolva jutottunk el Dötk széléig. Itt megkezdtük a kapaszkodást a pakodi hegyre, ahol a Martincsevics pince volt a második ellenõrzõ pont. Ez is jobbára virtuális volt, mert falánk túratársaink megették a pince specialitásait. Sebaj, mert egy fröccsöt ezért tudtunk inni.
Tovább kapaszkodtunk a hegy tetejéig. Sajnos az idõ túl párás volt ahhoz, hogy megláthassuk az Alpok vonulatát, de azért így is remek volt a kilátás. Egy-két bozótosabb részen átvágva, horhoson leereszkedve értük el a zalabéri hegyen található Szt.Antal kápolnát, melyet éppen felújítanak a falakba felkúszó nedvesség eltüntetése érdekében.
Meredek ereszkedés következett a Zala-völgyének szintjéig, majd egy meredek emelkedõ a következõ domvonulatra. Így a táv vége felé már elég gyilkos hatással volt ez ránk.
Innen egy kis hullámvasutazás következett a célig, amit sikerült elég könnyen megtalálni. A célban tea, bor, zsíros kenyér, pihenés, aztán vissza a városba.

Az útvonalon volt egy-két csapda, nem egyértelmû elágazás, de a leírás figyelmes olvasásával meg lehetett találni a jó útvonalat. Mi is néhányszor rossz fele indultunk el, de max. 100 méter után rájöttünk a hibánkra.

Összefoglalva. Jó túra volt, túrázáshoz való idõben, jó leírással, olcsón (persze ehhez illõ ellátással). A résztvevõk jól megoszlottak a távon, mindenki kellõen elszigetelve érezhette magát.
 
 
HamuházTúra éve: 20072007.09.18 10:19:50
Reggel ötkor keltem, mert szoros menetrendet kellett tartanunk. 5.50-kor vettem fel az elsõ túratársakat Zalaegerszegen, majd fél hét körül Vasváron teljes lett a létszám. Röpke 180 km autózás után megérkeztünk Kisgyónra. Érdekes volt a Tési-fennsík fel-le.
9.05-kor rajtoltunk el a kissé borsos nevezési díj kicsengetése után. Ilyen nagyságrendû díj kifizetése után nagyon vártam a célban egy jó kis babgulyást (ld. például Boglárka túrák), de ebbõl sajnos nem lett semmi.
A szintidõn belüli teljesítéshez nem sok reményt fûztünk, mert szeretünk út közben megpihenni, leheveredni, falatozni. A végén mégis sikerült 5 óra 50 perc alatt befejeznünk.
A kapott dokumentáció nagyon jó volt, eddig ilyen jó térkép alapján még nem mentünk. Út közben két helyen volt frissítés gazdaságos ásványvízzel és gazdaságos nápolyi szelettel.
A táj nagyon szép volt, különösen a Burok-völgy, bár a végén már egy kicsit untuk a fatörzseken való szökdécselést. Nagyon tetszett a Hosszú-kígyós oldalán kanyargó ösvény is.
A célban az emléklapok átvétele után következett a keserû hagymával fûszerezett zsíros kenyerek elfogyasztása némi színes szörppel és egy kis pihenés.
Hazafelé még egy kis kultúrprogramot iktattunk be. Néztünk szélerõmûveket, szélmalmokat, kerek kápolnát Öskün, királyi kardot Sólyon. Innen már csak a hosszú autózás maradt hazáig.
Összefoglalva. Kiváló útitársak, szép táj, kitûnõ jelzések, kiváló itiner, drága nevezési díj, közepes ellátás.
 
 
Szent Orbán (Zalai-dombság)Túra éve: 20072007.05.29 09:30:52
2006 õszén kezdtem el teljesítménytúrázni (Deák20). Ez volt azóta a nyolcadik túrám. Úgy érzem, hogy ideje már egy beszámolót írni.
Meleg nap ígérkezett a túra napjára, ezért korán akartunk nekivágni a 30 kilométeres távnak. Zalaegerszegrõl hamar ide lehetett érni, 8.25-kor elindultunk. A nevezési díj nem volt túl magas, de az ellátás csak egy kisüveges ásványvízbõl és egy csokiból állt. Az ásványvizet vagy a rajtban vagy a célban vehettük át, a csokit pedig a 25. km táján. A kapott térképvázlat jól használható volt, a turistajelzések végig példásan ki voltak festve. A tájékozódással nem volt probléma.
A túra negyrészt erdõben vezetett, ami az árnyék miatt nem volt rossz. A nyílt szakaszokon perzselõ napsütés volt, de legalább egy kicsit járt a szél.
Az elsõ ellenõrzõpontot Zalakaros határában gyorsan elértük. Az emelkedõ éppen jó volt bemelegítésnek. A nagybakónaki hegyen található harangláb már a negyedik pont volt. Eddig nagyon kellemes, erdei sétán voltunk.
Innen leereszkedtünk a faluba, mejd a túloldali hegyhátra felkapaszkodtunk és az Eszperantó források felé vettük az irányt. Egy meredek ereszkedõ után leértünk a hûvös völgybe. Innen visszakanyarodtunk Nagybakónakra és vidáman üdvözöltük a szembejövõ rövidítõket.
A következõ pontig (kulcsosház, Örömhegy) sokat kellett menni a napon, volt meredek emelkedõ, magas fû, minden, amit szeretnek a túrázók. Az utolsó szakasz erdõben vezetett, aminek az emelkedõs része elég gyilkos volt. Déli fekvésû erdõben, déli napszakban, csalánnal és belógó bokrokkal jól ellátott mélyúton kapaszkodtunk felfelé. A levegõ meg sem mozdult. A szemünkbe csorgó izzadság csípõs érzését csak meztelen lábszárunkat csapkodó csalánlevelek feledtették.
A kulcsosháznál vehettünk magunknak szódavizet, rövid pihenés után a Hervaszkút nevû forrás hûvös vizét szerettük volna minél elõbb élvezni, ezért rákapcsoltunk.
A szenvedés ez után a pont után következett. Elõbb egy meredek emelkedõ, majd egy erdei séta. Ezután át egy vadvédelmi villanypásztoron, keresztül egy legalább 200 hektáros kukoricaföldön, ismét villanypásztor, tikkasztó séta a zalamerenyei tó mellett, tikkasztó séta át Zalamerenyén.
Az ellenõrzõ pontnál kaptunk egy-egy kissé már olvadt Sport-szeletet és nekikezdtünk az utolsó 6 kilométer leküzdésének. A zalakarosi kilátóig jórészt erdõben mentünk, ami nagyon élvezetes lett volna, ha nem vagyunk annyira kitikkadva.
Az utolsó pont a kilátó volt, innen már forró aszfalton támolyogtunk el a célig. Éppen sikerült a szintidõn belüli teljesítés. Átvettük az emléklapokat és a kitûzõket. Kikértük az ásványvíz adagunkat és félórás heverésbe kezdtünk, hogy egy kicsit összeszedjük erõnket a hazainduláshoz.
A túra vége felé már egyértelmûen megcsömörlöttem a teljesítménytúrázástól. Tudtam azonban, hogy ez csak múló állapot. Most, mikor a beszámolót írom, már a következõ túrát tervezgetem.
 
 
túra éve: 2006
Óbudavár éjszakaiTúra éve: 20062007.09.18 12:16:23
A söjtöri Deák20 teljesítménytúrával aktiváltam újra hosszú álmából túraszeretetemet.
Második túrának rögtön egy éjszakait választottunk.
Sötétedéskor indultunk el Zalaegerszegrõl. Fél nyolc körül a rajthelynél voltunk. A nagy sötétségben elég nehéz volt megtalálni a hátsó udvaron nyíló apró ajtót, ami már felvezetett a szûkös padlástérbe. Nevezéskor kaptunk egy leírást és egy fénymásolt térképet, rajta szövegkiemelõvel volt megjelölve az útvonal.
Fejlámpákat a fejünkre tettük, GPS-t bekapcsoltam és nekivágtunk. A falu után a mûútról letértünk és rutinszerûen követtünk egy távolban elõttünk, jó ütemben haladó párost. Sok piros fény volt elõttünk. A térképre és az iránytûre pillantva azonosítottam a Kab-hegyet. Errõl rájöttem, hogy nyugat helyett északnak haladunk. Behúztuk a féket és visszafordultunk. Pár száz méter után megtaláltuk a helyes utat és jó ütemben haladtunk a birkalegelõn. A jelzések lámpáink fénykörén kívül estek, de nem estünk pánikba, mert Balatonhenyét céloztam a GPS-el. Elég sok bolyongás, némi bozótjárás után elértük azt a részt, ahol az OKT jelzésével összetalálkozott az útvonal. Innen valamivel könnyebb lett, több jelzés volt, jól lehetett haladni. Könnyen elértünk Balatonhenyére. OKT bélyegzõt kaptunk a kocsmában a lapunkra, és már mentünk tovább.
Irány Monoszló. A leírás alapján egy darabig jól haladtunk, de végül egy elég friss kerítésbe ütköztünk. Elég nagy társaság gyûlt össze és próbált valamilyen megoldásra jutni. A végén ismét egyedül maradtunk. Nem maradt más hátra, mint a GPS segítségével becélozni Monoszlót és egy harmatos legelõn átvágva, a kertek alatt megérkezni.
Innen a Hegyes-tû nagyon könnyen meglett. Itt jók a jelzések, meg úgyis az a lényeg, hogy felfelé kell menni. Egy kis langyos teával ünnepeltük, hogy feljutottunk.
Innen kezdõdött a szõlõhegyi borzalom. A jelzések színe a térkép kiadása óta megváltozott, elég kevés is volt belõlük,kismillió csapás vezetett keresztül-kasul. A leírás sem sokat segített az olyan megfogalmazásaival, hogyaszongya: ha egy nagy pincét látsz, akkor jó helyen vagy (volt vagy 100 nagy pince); vagy: a trágyarakás mellett jobbra. A sok töprengésért kárpótolt azonban a balaton látványa a felhõk között bújkáló holdsarlóval. A sok töprengés és bolyongás oda vezetett, hogy lecsúsztunk a hegy oldaláról a szoknyájára. Itt egy hosszú üzemi betonúton eljutottunk arra az útra, ami Zánka felõl vezet Óbudavárra. Egy viszonylag hangos diákcsoport már a szoknya fodrai irányából érkezett. Hogy õk merre járhattak?! Innen már csak egy hosszú aszfaltos gyaloglás várt ránk két falun keresztül. Az idõnként szemerkélõ esõben egy igazi halálvágta vette kezdetét. 6,2-6,5 km/órás sebességgel rongyoltunk a mûúton, a lámpákat is csak akkor kapcsoltuk fel, ha autó közeledett.

Összefoglalva. Izgalmas túra, rossz jelzések, hiányos leírás, drága nevezés, közepes ellátás, az útvonalat szemmel láthatólag nem járták be elõre. GPS nélkül még kalandosabb lett volna. Mégsem bántuk meg a részvételt, mert még sokáig emlékezni fogunk rá. Jövõre is jövünk.
 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár