Címlap

Túrabeszámolók


túra éve: 2012
Turul / Téli Turul gyalogos teljesítménytúra és résztávjaiTúra éve: 20122012.06.19 15:59:10



Árpád Vezér 130




Sokat gondolkodok miért is járok teljesítménytúrázni, hisz valljuk meg van kellemesebb dolog is mint 40C°-os hõségben marha meredek emelkedõkön caflatni. Valamiért mégis hétrõl hétre sokadmagammal nekivágunk egy újabb kalandnak. Aztán ma amikor 16 óra alvás után kipattantam az ágyból /értsd: hangos nyögések közepette erõs kapaszkodással megpróbáltam felegyesedni / világosodtam meg. Minden fájdalmam ellenére jó sõt remek a hangulatom és talán a világ is színesebb lett mint a múlt héten volt. Nem tudom ez az oka amiért már most a jövõ hétvégi túrát tervezem, de tény reggel óta egyfolytában mosolygok és az élet is szebbnek tûnik.

Már az év elején kinéztem ezt a túrát magamnak. Aztán ahogy közeledett az indulás pillanata egyre jobban aggódtam, egyre többször kérdeztem kell-e ez nekem? Aztán szombat reggel 7.30-kor befutottam a Délibe fiammal, és megkerestük a rajthelyet. Egy nagylevegõ keringtetés után odaálltam Baksa Józsi elé és remegõ hangon „a 130-on szeretnék nevezni” mondattal szólítottam meg. /Aztán szerintem köszöntem is de erre már nem emlékszem./ Azonban mire a nevezési lap kitöltésére került volna a sor, halaszthatatlan dolgom támadt, nem kicsi. Miután megkönnyebbültem nem volt más hátra mint írni és indulni. Ahogy kiléptünk a pályaudvar hûs pincéjébõl rögvest éreztük ma sem fogunk fázni, arcon ütött bennünket az utánozhatatlan benzingõzös fõvárosi hõség amit igazán csak a vidéki ember tud teljességgel értékelni mivel a helyiek már megszokták. Rögtön az Alkotás úton láttam két biciklist, olyan hanyatt fekvõset és el is gondolkodtam nem kéne-e hobbit változtatni. Aztán elhessegettem az ártó gondolatokat és a Turul szobornál gyors pecsét szerzés után megindultam az Istenhegyin felfelé. Itt elõzött meg minket Rudi Pisti akit végre láttam hibázni. Az egyik utcán rossz irányba futott, és ez is azt bizonyítja hogy a közhiedelem ellenére Õ is ember.

A Széchenyi emléknél nagy mosollyal és gyors fényképezõgép mûködtetéssel fogadott Edina és Bubu.  Miután mondták, hogy 100-nál is õk lesznek talán még életemben nem gondoltam ilyen komolyan a „ mielõbbi viszontlátásra” közhelyet. Normafánál az ellenõrzõ pontot majd nem kihagytuk, de aztán valami isteni sugallat hatására még is csak hátulról kerültük az éttermet. Így megcsodálhattunk két szép mosolyt és kaptunk az itinerünkbe egy-egy odaillõ pecsétet. Innen kihasználva az árnyékos ösvényt lefutottunk Makkosmáriáig ahol jól esett a felkínált ivóvíz és az kedvenc pontõreink biztató szavai.

A Budakeszi mûútnál L.L. fogadott minket. Na õrá ezen a túrán legalábbis így pontõrként egyáltalán nem számítottam így még kellemesebb volt a viszontlátás öröme.

Nagykovácsi elõtt értük el a még a rajtban beharangozott kerékpár versenyt, és a meglepetésnek számító Buda bércei teljes mezõnyét. Így nem gyõztünk köszöngetni és félre állni. Egyszer csak kicsit szürreálisnak tûnve de egy terepjáró mentõ autó kéklámpával villogva állt az erdõ közepén. Nem, nem szedtem be semmit  csupán az egyik bringás rosszul választotta meg a sebességét és sikerült magát összetörnie. Így az egyik fa tövén infúzióra kötve várta sorsa jobbra fordulását. Innen is gyors felépülést kívánok neki.

Nagykovácsi plébánia udvarán a szokásos rétes és víz kimeríthetetlen mennyiségben. Szükségünk is volt rá, mert víz lelõhely mentes tizenvalahány kilométer következett. Persze mindez fehér murvával, száguldó biciklisekkel majd száguldó terepjárósokkal fûszerezve. De azért volt pozitívum is a kerékpár versennyel kapcsolatban. Elértük az egyik frissítõ pontjukat a hosszú murvás emelkedõ végén, ahol az asztalokon teletöltött vizespoharak sorakoztak. Itt udvarias köszönés váltás után a pont õrei mosolyogva ajánlották fel szolgáltatásaikat. Jól esett a hûs vizecske mivel a mi készletünk addigra forrás pont közelébe került. Ezek után úgy döntöttem én szeretem a bringásokat! De nem tartott sokáig ez az érzés. Sajnos nem sokkal késõbb beért bennünket a bringások seprûje, egy toyota terepjáróval. Udvariasan elengedtük, részükrõl ez természetesnek tûnhetett mert nem erõltették a köszit esetleg a fejbiccentést. Na de történt már ilyen de ami ezek után jött ez nekem is új volt. Miután jól felverték a port, megálltak szalagot szedegetni. Így most mi elõztük õket. Aztán õk majd újra mi és ez legalább jó sokszor. Közben jött a por de csak nem jött a köszönöm.

Mire beértünk a Kis-Kaiserbe elszállt a mérgem és vételeztem egy hideg kólát. A kávét most kihagytam mert a szívem így sem értékelte a nagy meleget és nem szerettem volna ha kiugrik a mellkasomból. Aztán a gomba telepnél újabb sokk ért. Tudtam, hogy büdös lesz sõt próbáltam magam felkészíteni rá de ami ott fogadott az felülmúlt minden elképzelésemet. Szabályosan fuldoklani kezdtem a rettenetes bûztõl. Halimában ekkor fogalmazódott meg a Gomba Telep Maraton ami a telep körül 42 kör csak erõs orrúaknak.

Anyácsapusztán találtunk némi sarat szerintem ez még a Téli Turulról maradt. Aztán a ponthoz közeledve láttuk, hogy egy olyan zenélõs kocsi áll és mindenféle jégkrémet oszt a túrázóknak. Na gondoltam ez nem semmi szervezés. Amikor közelebb értünk az autó elrobogott, de olyan sebesen, hogy még inteni se volt idõnk. Aztán a megtudtuk Lévai Béla bá-tól, hogy az Õ intésükre ment oda a fagyis kocsi, persze mind ezt jégkrémmel teli szájjal mesélte. Nekem is lecsúszott volna egy kartonnal de ezt most bebuktuk.

Szomoron a mûvelõdési ház mellett a fûben Tonnakilométer száradt a kiterített zoknija mellett. Miután begyûjtöttük a pecsétet és Csillagtól megkaptuk a valóban fincsi gulyást, kitelepedtünk Misi és Halima mellé egy kis sziesztára. Na a gondolat folyásom elejére itt egy válasz lehetõség. Talán ezekért a pillanatokért jó túrázni amikor hullafáradtan lerogysz árnyat adó fák árnyékában az illatos fûbe, jó barátok társaságába egy nagy tányér finom levessel a kezedbe. Misiék miután kölcsönösen örültünk egymásnak „ úgy is utolértek” / amikor utoljára ezt mondta rám vert egy órát a célig/ mondattal tovább indultak. Mi komótosan megebédeltünk majd folytattuk az aszalódás a gyermelyi aszfalton. Gyarmatpusztán a pontõr a víz mellé némi szíverõsítõtt is felajánlott amit köszönettel visszautasítottam. Egyébként sem iszom alkoholt de jelen esetben szerintem bele is haltam volna egy felesbe.

Aztán csodák-csodája Tonnakilométert beértük a Tarjáni halastónál ahol újra nyuszi ül a fûbent játszott. Bár ez a nyuszi nem ült inkább feküdt és mosolygott. Innen a Tatabányáig együtt mentünk. Tarján egyik szimpatikus éttermében megkockáztattunk egy kóla, kávé, fagyi triót. Közben ránk esteledett. Persze tovább indulva lámpát senki se vett elõ, szokás szerint mindenki a másikra várt. Így vakon bukdácsolva haladtunk majd két kilométert amikor Misi bevállalta, hogy õ a leggyengébb és vadul kotorászni kezdett a zsákjában. Ezután természetesen már mi is feltettük a világító eszközt. Koldusszállásnál szembe találkoztunk gyorslábú 130-asokkkal. A csapat tagjai voltak /már akiket megismertem a sötétben/ Csabi és Sanyika akikkel nagy örömmel köszöntöttük egymást. Kértem várjanak meg mindjárt jövök de csak gúnyos röhögés volt a válasz. Pedig röpke 2 és fél óra múlva már mi is ott voltunk.

A Turulnál újra szenzációs kiszolgálásunk volt. Nálam a kolbászkrémes majd vajas lekváros kenyér szódával kisérve volt a menü. Innen Misi és Halima úgy megindult, hogy csak a Nomád kempingben értük be õket. Útközben bevallom többször megfordult az agyamban le kéne felezni a távot a melegre való tekintettel de szerencsére az éjjeli frisslevegõnek is köszönhetõen itt egy percig sem volt kérdés tovább induljunk-e.

Vissza az Iszinikrõl már jól ismert útvonalon mentünk így megengedhettük azt a luxust, hogy menetközben bóbiskoljunk egy kicsit. Aztán feküdtünk a Bánya-hegyen és a csillagokat fürkésztük és élveztük a tûz melegét.

Pusztamaróton nem bírtam tovább muszáj voltam kihasználni a hely kényelmét és aludtam 15 percet. Ez hihetetlen módon felfrissített és szinte robogtunk tovább / utólag kiszámolva kb. 4-el/. Péliföldszentkereszten szintén remek ellátásunk volt, ahonnan talán a legnehezebb volt tovább indulni de a cél közelsége erõt adott.

Mogyorósbánya Kakukk Sörözõ általában ha erre túrázok az a pont a táv közepét jelenti, most azonban az utolsó etap kezdetét. A ponton W. Géza fogadott minket és a hivatalos ellátmány mellé meghívott bennünket egy-egy üdítõre, amit így utólag is köszönünk. Itt történt, hogy reggel lévén gondoltam meglátogatom azt a bizonyos kis helyiséget. Ehhez végig kellett vonulni az eladótéren. Itt az egyik korán reggel jókedvû vendég meglátva szerintem teljesen normális járásomat megkérdezte:

- messzire mész?

- most már nem, volt a szûkszavú válaszom. Erre õ

- ahogy elnézlek öcsém legjobb ha már csak a buszmegállóig mész mert elég szarul nézel ki. Próbáltam menteni a helyzetet

- de már 100 km-en túl vagyok

- miért honnan jössz

- Pestrõl. Ekkor jöttem rá ide már viszonylag közel van fõvárosunk így gyorsan hozzátettem – de Tatabányán keresztül. No ha eddig lett volna valami ici-pici tekintélyem az most biztosan elszállt. Miközben alkottam, kintrõl beszûrõdött hogyan méltatják szellemi képességemet. Ha ide készülök miért megyek el Tatabányáig, meg aztán ha el is mentem az általam elmondott út / kocsival/ kb. 70 km így még számolni sem tudok, vagy egyszerûen csak füllentettem. Na azt már nem vették észre amikor csendben kiosontam a söntésbõl így a további megjegyzéseket sikerült megúsznom. Viszont a hegyes-kõt nem. Nem akarom részletezni de számomra rettenetes volt. Hosszú, meredek és borzasztóan meleg. Viszont a csúcson teljes szervizzel fogattak. Hálás köszönet érte.

Aztán jött a mumus a Nagy-Gete. Végül csak kétszer kellett leülnöm és egyszer a botjaimra támaszkodva próbáltam nyelvemet felhúzni a földrõl és beerõltetni a szájamba. Aztán felértünk. Mennyire látszik, hogy ez a sport leginkább fej játék mert ahogy túl voltunk a nehezén elszállt minden fáradságom. Szinte frissnek éreztem magam és már a meleg sem zavart.

Így értünk be Dorogra. A túrán elõször beleolvastam az útleírásba / most sem kellett volna/ . Aztán a számokat rögzítettem 10-es út 200 méter. A út meg volt de a cél nem.  A szalagok meg további méterek megtételére csábítottak. Aztán bõ egy kilométer megtétele után beértünk. Persze azonnal számon kértem Józsin a pontatlanságot. De gyorsan kiderült én olvastam félre. Így nem gyõztem bocsánatot kérni a hisztim miatt. Még szerencse, hogy nem haragtartóak így megkaptam a gratuláció mellé a 2 db kitûzõt, oklevelet, pólót és egy nagy tányér sajtos tejfölös tésztát. Volt mákos is de most inkább a sósat kívántam. Nekem ebben az évben nem csak a hossza miatt, a „nambör van” túrám volt. Köszönet érte mindenkinek aki sok-sok munkával hozzájárult. Köszönet továbbá Bubunak aki a rendõri atrocitást kockáztatva elfuvarozott bennünket a Délibe. Továbbá gratula mindenkinek aki együtt izzadt velünk ezeken a meleg napokon.




Képek itt:


https://picasaweb.google.com/101812027509394455694/20120616ArpadVezer130#

 
 
Téli sóútTúra éve: 20122012.02.05 14:10:15



Téli Sóút 33

A három túrázó és a kutya


Ahogy az elõttem szóló megjósolta valóban erõs késztetést érzek tapasztalataim, érzéseim megosztására.

Megvallom sokáig gondolkodtam ezen a hétvégén melyik túrát válasszam. A Sóút is a jelöltek között volt de a Tihanyi belsõ tavat is szívesen körül jártam volna. Miközben a fórumon nézelõdtem látom, hogy valaki kísérõket keres látássérültek mellé az alföldi menetre. Azonnal éreztem eldõlt a kérdés és már írtam is az email-t Krisztának. Néhány levélváltás után kiderült én Sándort fogom segíteni, hogy teljesítse élete elsõ teljesítmény túráját.




Szokásomtól eltérõen a tömegközlekedést választottam a rajt megközelítésére. Reggel 4.10-kor már feszülten ácsorogtam a gárdonyi vasútállomás peronján és izgultam nehogy késsen a vonat mert 6-kor engem a keletiben várnak. Nem késett, még akkor aztán a déliig egy negyedórát csak összeszedtünk. Így kicsit izgisre sikerült a metrózás. A mozgólépcsõn felfelé egy Sánta Kutya húzott el mellettünk/ ja a fiam is elkísért / de ezt nem hagyhattuk így a nyomába szegõdtünk. Ezért 3-asban érkeztünk meg 6.05-kor a Keleti fõbejáratához. Azonnal felismertük a mi kis csoportunkat és azon belül a gyönyörû labradorával magányosan ácsorgó Sanyit. Megszólítottam és bemutatkoztunk egymásnak. Éreztem megkönnyebbült amikor megszorítottuk egymás kezét. Ezután bemutatott Argónak a vakvezetõ kutyájának is, majd megindultunk a vonatunk felé. Én még soha nem kísértem látássérültet így furcsa volt ahogy védencem bele kapaszkodik a karomba és gyakorlatilag rám bízza magát.




Bocsánatot kérek de ahogy írom ezeket a sorokat nehéz tényszerûnek lennem / és nem is célom/ mert annyira sok megható élményem volt a tegnapi nap folyamán, hogy néha még most is bepárásodik a szemem.




A szolnoki vonaton kicsit összeismerkedett a csapat két része látók és nem látók. Szeléhez közeledve már mint régi ismerõsök csacsogtunk. A szelei állomásról kb. egy km-re volt a rajtnak helyet adó mûvelõdési ház. Kicsit aggódtam korábban védencem hogy fogja bírni a sok gyaloglást, de útban a rajthoz már fordult a kocka. Olyan iramot diktáltak Argóval, hogy kezdtem attól félni nekem lesznek gondjaim a tempójuk tartásával. a mûv. házban a fõszervezõ Lipák úr várt minket a szokásos lelkesedésével. Magához ragadta a nevezési procedúra oroszlán részét így viszonylag gyorsan sikerült hozzájutni az itinerekhez. Közben dicsértük az idõjárást „ nem is olyan vészes” és szidtuk a politikusokat „ õk tehetnek mindenrõl”.




Itt jegyezném meg a látássérülteknek és kísérõiknek teljesen ingyen volt a túra, amit ezúttal is nagyon köszönünk. Remek gesztus volt.

Aztán kollektív kávézás után megindultunk, hogy ki verekedjük magunkat Tápiószele utcáiról a végtelen alföldi utakra. Égtájakkal mindig is meglehetõsen messzirõl tiszteltük egymást így maradjunk annyiban, hogy elõször hátulról majd balról / bár mint menet közben kiderült ez a jobb és bal dolog sem megy mindig hiba nélkül és ennek néha Sanyi itta meg a levét/ fújt a szél. Szelérõl kiérve elengedtük Argót aki , önfeledt futkározásba kezdett és kb. másfél óra alatt lenyomta a 33 km-t csak sajna rossz irányba. Az úton nem hosszába hanem jobbra-balra. De legalább így nem kellett nekünk is vágtában haladnunk.




Az utunk elsõ része meglehetõsen tempósan és eseménytelenül telt. Kaptunk narancsot majd sütit. Itt jöttem rá, hogy a termoszos víznek/ ha lett volna nálam/ nagyobb hasznát venném mert a flakonos bizony egy tömbé fagyott. Na se baj a kabátom hajtókáján szexi kis jégkockák keletkeztem majd szopogatom azokat ha megszomjazom. És így is tettem.




Az állandóan balról fújó szél bizony próbára tette a tûrõképességemet, de igazán akkor ijedtem meg amikor már nem fájt az arcom sõt amikor megtapogattam gyakorlatilag teljesen érzéstelenre fagyott. Elsõ gondolatom az volt nem kéne lefagyasztani a bõrt a képemrõl, de aztán elkezdtem fogorvost keresni mert simán megspóroltuk volna az érzéstelenítést ha most tömi be a baloldali lyukas fogamat. De a fiam se járt jobban a csõ sállal, mert ha megfagyott a kilélegzett párától az elõtte lévõ rész, mindig megfordított rajta egyet, ezért kb. utunk 4. órájában már egy csonttá fagyott nyak szorítót cipelt a feje alatt.




Közben az út is kezdett egyre nehezebben járható lenni. A szél néhol 50-60 cm-es torlaszokat emelt nekünk, hogy valóban emlékezetes legyen ez a mai nap. Itt már Sándorunknak is csökkent a lelkesedése és bizony az iránymutatáson túl a mélyebb havas részen kicsit húzni is kellet. De becsületére legyen mondva hihetetlen küzdõképességrõl tett tanúbizonyságot. Mert ezt a részt egészségesen / igaz szerintem a mai napon itt olyan egy sem volt mert aki nem otthon ücsörög a meleg szobába ilyen idõben az bizony… / is nagyon nehéz volt megcsinálni. De közben megpróbáltam csukott szemmel haladni és meg kell mondjam rettenetesen nehéz. Sanyit fiammal felváltva támogattuk és néha úgy néztük ki mint aki túlzásba vitte a forralt bor fogyasztást mert néha õ csúszott meg néha meg mi, sõt volt amikor egyszerre akartunk hátast dobni. De valaki megsegített bennünket odafentrõl mert egyszer sem estünk el.




Szolnok elõtt már Argó sem rohangált és bizony halk nyüszögéssel közölte megunta a dolgot. A felüljárón átérve nem volt kérdés a csigalépcsõt válasszuk-e mert életveszélyessé nyilvánították és két zártszelvény felhegesztésével lezárták. Így kerültünk. Itt már Sanyi fájlalta a bal vagy jobb térdét mert az egy korábbi sérülés miatt nem akart többet menni. De már sokat nem is kellett mert megérkeztünk a Víg Bakter sörözõbe. Itt megkönnyebbülve fogyasztottuk a virslit és a teát. No meg egy kis kávét. Közben Remnyik Laciékkal beszélgettünk.




Mindent összevetve nagyon jól éreztem magam és elmondásukból tudom a túratársaim is hasonló képpen éreznek. Misi szavaival teljesen egyetértek már-már annyira családias a hangulat, hogy az embernek olyan az érzése mint ha haza jött volna. Néha túrázás közben azt gondolom a pontõrködés nehezebb feladat mint a túrázás, na itt ebben biztos voltam. Na és az a sült zsíros kenyér, szerintem még életemben nem ettem olyan finomat.




Hazafelé a vonaton Sanyi és Argó mély álomban merültek. És amikor leszállás elõtt felébresztettük õket megegyeztünk bizony lesz még a történetünknek folytatása.

Köszönöm ezt a szép napot minden rendezõnek, a fiamnak és Sanyinak akitõl megtanultam mennyire szerencsés ember vagyok …..!

A képek:


 


 


https://picasaweb.google.com/101812027509394455694/20120204TeliSout#

 
 
A híd túl messze van...Túra éve: 20122012.01.09 12:01:36



Könny és mosoly

Ébredezek. Rossz helyen van a nap. Vagy én aludtam sokáig? Órám szerint dél van. Felülök az ágyban. Próbálok a mozdulat folytatásaként felállni de nem sikerül. Dermedten nézem lábaim helyén Shrek lábait. Próbálom felidézni mi is történt velem. Halvány emlék foszlányok valami hídról, barátokról és a GÁT-ról. Amikor ez a szó ill. mögöttes tartalom megjelenik lelki szemeim elõtt a szõr a hátamon irányt vált.

De kezdjük az elején. Múlt héten a Fóti Somlyón kezdtük szervezni Sanyikával és Csabival a szegedi kirándulást. Itt nagy segítségünkre volt Rafter sporttárs aki sok hasznos tanáccsal látott el bennünket. Hét közben Tamással is egyeztettem aki még szállást is intézett nekünk.

Péntek este utaztunk fiammal Szegedre. Itt Tamásék elvittek az alvóhelyünkre. Aztán éjfélig ment a sztorizás és persze elmélkedés a másnapi túráról. Csabin látszott az aggódás, hogy fogja bírni a monotóniát no meg a 30 méter szintet. Ekkor azt hittem csak viccelõdnek azzal, hogy egy pszichológus is jön velünk. De reggel 6.45-kor valóban megálltunk egy lakótelepen és felvettük Krisztát aki a fenti szakma gyakorlója.

7 óra körül értünk a start helyre ahol sok ismerõs arccal találkoztunk de nem volt nagy tömeg. Ennek ellenére meglehetõsen nehézkes a nevezés. De aztán röpke 40 perc alatt megtörténik és neki vágunk a nagy kalandnak. Jó a csapat jó a hangulat. Csak azon sajnálkozunk, hogy Linda nem ért rá. Azt mondják Dubai-ban van. No mindegy talán majd legközelebb. Tamásnak gondjai támadnak a cipõjével már most ragasztgatnia kell. Kacarászva érünk az elsõ „érintési pontra” . El sem hisszük, hogy már megtettünk 13 km-t. Ezt jól tesszük mert a gps szerint még 12-õt sem jöttünk. Itt derül ki számomra hogy a 90 csak 85 kicsit csalódott vagyok de úgy érzem a végére megbékülök a gondolattal. Kapunk tea,csoki,bély.-t aztán már robogunk is tovább.

A következõ pont 18-ra van közben érintünk egy hidat kétszer egy másikon meg irányt váltunk. Csapatunk párokra oszlik és 4-4 karónyi távolságra követjük egymást. Egyszer látjuk ahogy Tamás balra lerohan az elõírt útvonalról. Sanyi a gáton hangosan nevet. Hova megy? kérdezem szerinted? volt a válasz. De ekkorra már tudatosodott bennem amit addig csak gondoltam. Valami miatt nem volt szimpi a baloldali hangulatos ártéri bozótos, viszont az egy db vastag törzsû fa jó búvóhelynek tûnt egy férfiasan nagy dolog végre hajtásához. Nem tudom a kedves olvasó próbált-e elbújni egy fa mögé 360°-os panorámával. A végeredményt nem részletezem mindenki fantáziájára bízom.

Az 2.ep.-n nyomtunk egy szendvicset a tea és a finom starking mellé, majd már a gáton dobtunk egy 90°-os bal kanyart és most már a Marost kisértük. Itt kezdtük érezni a monoton terhelés elsõ hatásait. A 3. pontig már kevesebbet nevetgéltünk de meglehetõsen jó tempóban értünk be. Itt Sanyika még a másságát is felvállalta egy bónusz csokiért de így sem kapott. Itt egy 5 km-es nyíl egyenes szakasz következett. Ekkor éreztem elõször, hogy valaki visszafelé húzza a gátat mert én becsülettel szedem kurta lábaim de a látóhatár végén lévõ fák nem akarnak közeledni. De végül beértünk Makóra. Kicsit furcsa szalagozáson megtaláltuk a pontot ahol már többen falatoztak. Látszott az arcokon ki melyik távon van. A 60-asok megkönnyebbülten mosolyogtak még a 90-esek bambán bámultak maguk elé. Elõjött bennem a mit keresek itt érzés. De aztán a városból kifelé jövet egy gyors kocsmázás egy kávé erejéig és mindjárt jobb lett a kedvem.

Itt már Csabi elhúzott Bálinttal és Krisztával, mi négyesünkhöz pedig Csilla csatlakozott. Jó hangulatban sztorizgatva battyogtunk / Csillának köszönhetõen több mint 6-tal ?/. Ekkor eszünkbe jutott Kriszta akinek élete leghosszabb túrája rajzolódik ki a szegedi éjszakában. Felhívtuk Csabit bírja-e a tempójukat. Mint kiderült nem. Leszakadt tõlük és valahol elõttünk jár. Megnyugodva haladtunk tovább. Közben Tamás egy kisebb dolog okán alaposan lemaradt tõlünk. De tudván az elsõ km-erek óta tartó problémait nem csodálkoztunk rajta. Tudtuk õ nem fogja feladni. Mert õ valóban kemény legény a gáton. Egyszer csak egy futó árny robogott közénk / a telihold miatt nem használtunk lámpát/ Tamás volt. Futás közben oda bökte a fájdalmai miatt már nem tud gyalogolni csak futni és eltûnt a homályba. Hamarosan megtaláltuk Krisztát aki alaposan belassult de kitartóan araszolt az 5. pont felé. Amit meg is találtunk jóval korábban mint gondoltuk. No ezt nem a szervezõk mérték el csupán az történt hogy egy tartalék pontot jelöltek ki ami az eredetihez képest kb. 5 km-el elõbb volt. Ennek örültünk de amikor tovább indultunk tudatosult , hogy az utolsó szakasz ennyivel több lesz. Innen kezdtük nézni a karókat 100 méterenként fogyott a táv. Felállítottam magamnak a teóriát ha a karók nullára váltanak elérjük azt a bizonyos hidat amirõl a túrát elnevezték. Mint kiderült tévedtem. Onnan még több mint kettõt kellett menni. Még most írás közben is bele sajdul a talpam. Aztán meg lett a híd de ennyi sík menet után a lábam már nem volt hajlandó 5 cm-nél nagyobbat emelkedni viszont az építményre lépcsõ vezet. Botjaim nélkül szerintem még mindig ott vakarásznám a buksimat. Végül átértünk a hídon. A túloldalon pánikoltam egy kicsit mivel itt nem volt gát mi lesz velem gát nélkül, hogy fogok így a célba érni. De kiderült van élet a GÁTon túl is.

A célban isten csülkös bablé, tea, bonusz almás pite. Lassan csapatunkból utolsóként megjött Kriszta és Tamás. Nem kell szégyelni az öröm könnyeit, meglett férfi létemre morzsoltam már én is el a szemem sarkában egy hosszúra nyúlt kirándulás végén. Gratulálok minden teljesítõnek az optimális körülmények ellenére úgy érzem kemény menet volt.

Összegzés…. nem tudom. Vegyesek az érzéseim. A szervezés szeretetteljes de néha gyengécske és idegesítõ. Az útvonal izgalmas és idegtépõen unalmas. 30 méter szint ami nem sok de az izmaimban soha nem tapasztalt fájdalom. Általában túráimon mindig van olyan rész ahol úgy érzem ide vissza kell jönnöm „privátba” és kiélvezni a hely varázsát. Nos itt ilyen nem volt. De ezek ellenére azt mondom örülök, hogy itt voltam és csak ajánlani tudom mindenkinek legalább egyszer ki kell próbálni.

Néhány kép:

https://picasaweb.google.com/101812027509394455694/20120108AHidTulMesszeVan90#

 
 
túra éve: 2011
Piros túrák / Magyar VándorTúra éve: 20112011.11.09 22:13:52



A Börzsönyi fiaskó után egész héten az volt a kérdés be merjem-e vállalni a Fehár-Vár-Palota 40-et. Aztán ahogy jobban lettem arra gondoltam szombaton vörösözünk egy kicsit a fiammal egy 35-ös erejéig aztán vasárnap meg elsétálunk Várpalotára. Pénteken már úgy éreztem simán megy P 50 is. Szombaton reggel 7.30 körül pedig olyan magától értetõdõ volt, hogy a Piros 85-re nevezünk. A regisztrálás gyorsan megtörtént lévén ebben a késõi idõpontban már az egyetlen hosszútávos voltunk. Megvallom õszintén aki ismer tudja nem vagyok anyagias típus de két személyre furcsa volt ott hagyni a 8 ezret. ( Nekem az elsõ Piros túrám volt így ekkor még nem tudtam, hogy bizony maximálisan visszakapjuk juttatás és élmények formájában )

Az itinert jó szokásomtól eltérõen olvasgatni kezdtem a rajtban megnéztem merre induljunk. Miután megleltük a helyes irányt eltettem a sok oldalas irományt és innentõl kezdve már csak bélyegzés céljából kellett elõvenni, ugyanis olyan szinten volt túl jelölve, ( gondolom a futók miatt ) hogy még számomra is igen nagy nehézséget okozott volna eltévedni. A 89 km-en minden kanyarnál és keresztezõdésnél a jól látható turistajelzés mellé szalag és nyilak ( 70 év felettiek szerint nyulak ) voltak festve éjszakára pedig több fényvisszaverõ csíkocska volt mint egy gyengébb repülõtér leszállópályáján.

Miközben a Nagy-Kevélyre kapaszkodtunk ugyan az a rosszullét fogott el ami miatt feladtam a Nahátot. Kicsit pánikoltam de mentem tovább. Úgy látszik még mindig nem gyógyultam meg teljesen. Ennek ellenére nagyon jó idõvel értünk fel az e.p.-ig és innen lefutottunk Csobánkára. Amitõl visszatért belém az élet. Azt számolgattam a jobb futók itt fognak beérni és így is lett. Percek alatt a futó mezõny közepén majd a végén találtuk magunkat. Így értünk a Csikóváraljai menedékház bekötõ útjáig, ahol feltételes ellenõrzõ pont mûködött. Itt több sokk is ért bennünket. Elõször a fogadtatás. Tudtuk ez a futóknak szól de mégis jól esett sütkérezni a dicsfényben. Kicsit úgy éreztem magam mint a paraszt bácsi a mûrepülõ gépen, a kolompra még számítottam de a rezesbanda váratlanul ért. Rendesen borsózott a hátam ahogy besétáltunk a terülj-terülj asztalokhoz. Lehet ez kellett a rosszullétemre mert innentõl kezdve nem jelentkezett. Feltöltekezve vágtunk neki a következõ kapaszkodós szakasznak.

A Szõke-forrás-völgy egy csoda volt a délelõtti szórt napsütésben. Ezt a szakaszt szinte végig mosolyogva tettük meg, egyrészt mert kellemesen lejtett másrészt pedig magával ragadó volt a szépsége. Vidáman értünk a Szent fa kápolnához, ahol a Szent fa forrásnál feltöltöttük a vizes palackjainkat. Ahogy a forrás melletti táblát olvastam rögtön tudtam a következõ szakaszon ez jól fog jönni. Ugyanis „Tüdõ-és felsõlégúti betegségekre” ajánlják, ami a Dobogókõre történõ kapaszkodás közben nekem igen csak sípolni fog. Dömösön teljes szervizzel vártak a rendezõk. Ettünk-ittunk plusz privátba egy kávé és irány a túra legkevésbé várt szakasza. Kapaszkodás közben összebeszélgettünk Ádámmal aki a 65-ös távon indult és innentõl már közösen mentünk végig.

A 700 méterre felérve a turistaháznál egy fiatalember, érkezésünket látva egy jókora banánnal fenyegetett bennünket. Így innen banánnal a szánkba pecséttel a lapunkon gurultunk tovább. A buszmegállóig elkísért ha jól emlékszem Robi is aki a 35-ös kitûzõvel robogott haza.

Pilisszentkereszten a cukrászdában egy privát depót tartottunk. Most cifráztuk egy kicsit mert a kávé, kóla mellé fagyi is volt. A bevitt plusz energia hatására szinte futólépésbe közelítettük a Kopár csárdát, ahová sikerült még lámpa nélkül beérnünk. Viszont itt ért a túra egyetlen kellemetlensége. Én a csárdát és a gulyást összekötöttem olyan Kis-Rigósan. Rossz volt a parkolóban a sörpadon szorongva kanalazni az egyébként finom levest.

Miután végeztünk a levessel és készülõdtünk tovább indulni megszólított mindenki Béla bácsija csatlakozhatna-e hozzánk mert bizony Marika néni csúnyán rá vert vagy két órát és õ meg nem lát a sötétbe így kell neki aki mutatja az utat. Természetesen boldogan vettük a csatlakozását. Gondoltam jobban fog telni az idõ és igazam is lett mert bizony a sztorizás kitartott a túra végéig.

Négyesbe érkeztünk Nagykovácsiba ahol a túra útvonala csinált egy szerintünk tök értelmetlen kitérõt. Gyorsan megszavaztuk, hogy mi kihagyjuk azt a plusz 50 méter. Vidáman érkeztünk a plébániára ahol rögvest le is buktunk továbbá választ kaptunk miért kellet volna megtenni azt a kitérõt ezt most megosztom veletek. Azért mert arra megy a túra útvonala és a jól képzett, lelkiismeretes teljesítménytúrázó folyamatosan nyomvonal követõ magatartást gyakorol. Nos mehettünk vissza mert a kedves rendezõk egy rendkívüli e.p.-tal készültek és a végén hiányzott volna a pecsétünk.

Itt Ádám kiszállt a csapatból így innen hármasban folytattuk a menetet. Én elõl mint útmutató, Béla bácsi utánam mint leghûségesebb követõm fiam pedig hátul figyelt nehogy elveszítsük a leghûségesebb követõmet. Ez a felállás kitartott a célig. Igaz terepen az õrzött személy meglehetõsen lelassult, de ha aszfaltot érzett a lába alatt csak futva tudtuk követni.

A célba frissen és jó kedvûen érkeztünk itt kiderült túratársunk a 15. teljesítést abszolválta ehhez ezúton is gratulálok. Némi virsli / a jobbikból / és tea elfogyasztása után haza kocsikáztunk.

Köszönjük ezt a remek rendezvényt nagyon jól éreztük magunkat, érdekes színfoltja a teljesítménytúráknak, mindenkinek csak ajánlani tudom.

Popeye

https://picasaweb.google.com/101812027509394455694/20111030Piros85#

 
 
Együtt a Magyar Családokért / Összefogás tt. a Mátrában / Via DolorosaTúra éve: 20112011.10.20 10:41:45

Via Dolorosa 75

8 óra után értünk Abasárra. Nem volt nehéz megtalálni a rajthelyet, mert meglehetõsen sok autó vette körbe. Elõnevezettként gördülékeny volt az adminisztráció. Közben összefutottunk M. Lacival és vele kezdtük meg koptatni a kilométerek hosszú sorát. Az elsõ pár méteren azt vettem észre Laci oly lelkesen olvassa az itinert, hogy kezdtem félteni a villanykarók testi épségét. Oda is szóltam neki nem kell megtanulni elég ha csak beleolvas. De Õ a sok éves tapasztalatára hivatkozva azt tanácsolta Mi is forgassuk többet e remek irományt. Aztán a Markazi kápolnáig nem kellett nézegetni mert egyrészt Laci ekkora tudta fejbõl meg aztán mentek is elõttünk látó távolságba vagy húszan, így gond nélkül meglett az elsõ ep.

Itt alkalmi útitársunk ismerõsökre lelt így innen nélküle kettesben a fiammal folytattuk utunkat. De mivel nem felejtettem el bölcs kollegám intelmeit én is belemélyedtem az útleírásba. Aszondja „ A pecsét beszerzése után jobbra indulunk…..” na gondoltam ez fog menni. Kiválogattam a jobb kezemet és kerestem az utat mely leginkább jobbra tart, gyorsan meg is lett. Elhatározásomban megerõsített, hogy 30-40 fõ robogott rajta. No akkor uccu utánuk és az elsõ két lejtõt becsülettel meg is futottuk. Nagyon jól éreztük magunkat az idõ és a kedvünk is megfelelõ volt egy igazi jó túrához. Leértünk a Markazi tó partjára amikor kettõ hölgy túratárs tõlünk kérdezte jó felé mennek-e. Hát persze mondtam büszkén. Pedig nagyon nem de ez számukra csak 3.4 km megtétele után tudatosult a következõ ep.-on. Ott a pontõr mondta nekik, hogy ez nem lesz jó mivel itt csak 75-ösöknek kéne lenni, Õk meg 35-ösök. Sajnáltam õket szegények jó sokat gyalogoltak pluszba. Aztán elkezdett bennem is motoszkálni valami rossz gondolat. Biztos, hogy Mi jó felé megyünk? De elhesegettem a gondolatot, a pontõr csak szólt volna nekünk is ha valamit elrontottunk. És így értünk be Domoszlóba. Itt megint rám jött valami furcsa érzés annyira, hogy még az itinert is elõvettem. Ijedten látom, hamarosan levest kaptunk és 3 pecsétünk kimaradt. No gondoltam ennek fele se tréfa és elé álltam egy futónak aki pont meg akart minket elõzni. Megkérdeztem õ hány kilométernél jár? miután mondta, hogy 30 felett én közöltem mi csak 15 körül. Ekkor már éreztem nagy a baj. Remegõ hangon tudakoltam szerinte hol rontottuk el és mondta egybõl a Kápolnánál rossz felé fordultunk. Aztán még futtában visszaszólt menjünk tovább és nevezzünk át 50-esre. No azt már nem végül is csak szûk 10-est kell vissza menni mi az nekünk. A korábbi jó kedvünk szerte foszlott. Nagy részt futva igyekeztünk javítani hibánkat. A helyzetet rontotta, hogy gyakorlatilag a fél mezõny jött szembe. Volt aki zavartan kérdezte jó felé megy-e Ti igen volt a válasz. De a többség csak elnézõen mosolygott rajtunk. Így értünk újra a Kápolnához ahol felvázoltuk helyzetünket és kérdeztük tudnának-e segíteni, hogy újra beszálljunk a túrába? / mivel több mint egy óránk ment el a vissza úttal és közben már kezdtek zárni a pontok /. De õk csak sajnálkozva ingatták fejüket. Így viszont nagyon bele kell húzni ha nem akarjuk feladni. Megkérdeztem akkor legalább azt mondják meg merre kellett volna mennünk amikor elrontottuk? Hát arra és mutatok 90°-kal BALRA!!! Végül is nem sokat tévedett a leírás csak balra helyett jobbra szerepelt benne meg aztán az indulók 98%-a nem rontotta el / lehet Õk nem olvassák az itinert / tehát csak magamat hibáztathatom ezért az apró malõrért.

Innen öngyilkos tempóban közeledtünk a vár felé és sikerült is még ott érnünk a pontõr hölgyet / köszi, hogy megvártál minket / Ezután a képes fa következett. Én naivan azt hittem a vár a hegyen van a kép meg a völgybe. Ezért érintett nagyon gorombán az a csúfos kaptató amely az utunkba állt. Itt érkezett el az a pillanat amikor haragomnál nagyobb lett a fáradságom. Meg kellett állnom mert éreztem ha most nem pihenek biztosan rosszul leszek. De aztán egy perc fújtatás és egy pár korty víz csodát tett. Így a Máriaképes fa ep.-hoz már szinte pontzárásra értünk.

Ezután a halovány zöldön lecsorogtunk Markaz fõterére. Közben járt az agyam miként tudnánk egy kis idõt nyerni úgy hogy maradjon erõnk a túra végéhez. Utunk egy buszmegálló mellett vezetett el. Hátha gondoltam és belenéztem a menetrendbe. 10 perc múlva ment a busz Domoszlóra. Civódtam magamban mennyire etikus ha buszozunk egy kicsit de aztán engedtem a csábításnak. Meg aztán így is majd 10-el megyünk többet a kiírt távnál. Így történt, hogy másodszorra bizony busszal érkeztünk meg Domoszlóra. Sikerült megtalálni a helyes útvonalat és megkönnyebbülve már mosolygósan folytattuk túrát. Egy nyomóskútnál próbáltuk vízkészletünket utántölteni de sajna nem sikerült vizet facsarni a fémbõl. De egy nénike aki az utca másik oldaláról látva kínlódásunkat megerõsítette annak hiábavalóságát egy „ nem mûködik” kel és a „ gyere gyerek adok vizet” felszólításának sem tudtunk nemet mondani.

Elegendõ vízzel és nagy elszántsággal hagytuk el a falut és indultunk a nyereg felé. Aztán egyszer csak a patak partján ismerõs alak szöszöl. Ahogy közelebb érünk látjuk Laci az a reggeli útitársunk. Elmeséltük neki miként sikerült mögé kerülnünk. Sajnálkozott egy keveset majd a tapasztalt túrázó jogán kicsit kioktatott bennünket, ha jobban figyeltünk volna biztosan nem rontjuk el. Együtt értünk fel a Domoszlói kapuhoz ahol már számban éreztem a jó kis gulyás ízét. Nem kis csalódás volt amikor a vidám pontõr úr kérdezi csináljon-e levest?. Hát hogy a viharba ne ill. most áll neki a gulyásnak? de aztán leesett ez biz zacskós leves lesz. Gyorsan kiittuk a 2 dl fehér mûanyag pohárból aztán irány Recsk.

Ahová nóta szóra vonultunk be a rendkívül vidám és jó lelkû pontõrnek hála. Mint kiderült Laci jó barátja és ez a viszontlátás öröme volt. Itt miután teletömtük hasunkat és zsebeinket nápolyival Lacit újra hátra hagyva megindultunk a Szent István Csevice felé. Szinte 100%-ba visszatért a jó kedvünk de azért még ott motoszkált az agyunkba ha nem rontjuk el az elején már milyen messze járnánk. Csevicénél ettünk zsíros kenyeret majd már lámpával a fejünkön elindultunk Parádsasvár irányába. Már lassabban fogytak a méterek pedig igyekeztünk ahogy csak bírtam. / Mivel két fõs csapatunkban én vagyok a szûk keresztmetszet. / Sasváron sikerült magamhoz venni kávét meg cólát a Túra camping étteremében. Majd megkerestük a pecsételõ helyet, ahol a pecsét mellé megint kaptunk nápolyit bõven. Meg van az elõnye a mezõny végén való haladásnak.

Nem sok kedvem volt a Kékeshez fáradt voltam kezdtem fázni és 795 m szinttel ijesztget az itiner. Ehhez képest gyorsan felértünk még elõztünk is egy 4 fõs alakulatot. Bár a sárgán való négykézlábazáskor sok jót nem kívántam annak aki ezt nekünk ide tervezte de így utólag ez egy igazán kalandos szakasz volt. A szó szerinti mászás közben egy világító szempárra lettem figyelmes. Elõször nem tulajdonítottam neki nagy jelentõséget. Megszoktam már, hogy a helyi lakók figyelik minden lépésünket. Azonban ez a szempár közeledett felénk tulajdonosával együtt. Mígnem a róka mert az volt a hívatlan társunk már 5 méteren belülre jött. Bevillant, még tán általános iskolába tanultam ha egy róka veszetségben szenved az nagyon szelíd lesz. Ezért megpróbáltam elriasztani. Kövekkel dobáltam de egy lépést sem hátrált. Kicsit kétségbe estem de miután az egyik kõ a földrõl felpattanva eltalálta az oldalán, kb. 30 m-re visszahúzódott. Innen fél szemmel a ravaszdit figyelve tettük meg a hátralévõ részt a csúcsig ahol boldogan fényképeztük le egymást. Itt jó ötletnek bizonyult lentebb tenni a pontot mert bizony olyan szél fújt, hogy néha járás is nehezen ment. A fiúk igencsak jó kedvûen fogadtak minket. Kaptunk lekváros kenyeret fincsi meleg életmentõ teát, no meg egy marék nápolyit. Így mostanra pakkunk legnagyobb részét eme nemes édesség tette ki. Még távozóban utánunk kiáltottak a Kis kõnél ne keressük a pontot mert itt volt az is.

Az itiner nehezen járható ösvényt jósolt leereszkedésünkhöz és sajnos nem tévedett. Többen kritizálták az útleírást de szerintem teljesen jó volt, egy súlyos hibát találtam benne igaz az nagyon fájt. Lassan értünk le Abasárra, aztán még a faluba is kavartunk egy kicsit / mert ugye megy ez nekünk fejbõl/ és hajnal kettõkor beléptünk a célba. Ahol megkaptuk a kitûzõt, emléklapot majd frissen fõzött virslit teával.

A túra során mindenhol mérhetetlen lelkesedést tapasztaltam a rendezõk részérõl, és az ellátás is kiváló volt.

Popeye

https://picasaweb.google.com/101812027509394455694/20111016ViaDolorosa75#

 
 
Pálos 70 túra és zarándoklatTúra éve: 20112011.10.12 22:24:06

Pálos 35+40 „A fehér barátok nyomában”

Sokat gondolkodtam merjek-e beszámolót írni errõl a különleges túráról. Tudom magamról szívesen csinálok viccet mások számára komoly dologból is, és féltem esetleg durva élcelõdésemmel megbántok valakit a szervezõk vagy a résztvevõk közül. De aztán barátaim tanácsára és a vezetõink meglepõen jó humorérzékét látva mégis csak nekifutok.

Kb. 1 évvel ezelõtt kezdtem mélyebben érdeklõdni az ezoterika iránt. Gregg Braden, Osho és többek között Balogh Béla sorait olvasva felismertem a világ másképp mûködik mint eddig hittem. Nem lettem egy konkrét vallás követõje sem, de minden érdekel ami közelebb visz életünk teljesebb megéléséhez. Így esett választásom erre a zarándoklattal összekötött teljesítménytúrára.

Az általam választott távon csak elõnevezéssel lehetett részt venni. A kiírásban péntek reggel 8 órás rajtot jelöltek meg viszont a visszaigazoló email-ban már 7 órát írtak azzal az indokkal, hogy ha 8-kor indulunk akkor csak nagyon késõn érünk Csobánkára. Mivel erre a napra 36 km-es táv volt kitûzve gyorsan átláttam itt nem fogunk rekord átlagot menni. És milyen igazam volt.

Péntek reggel autós logisztikával közelítettem meg a rajtnak helyet adó Sziklatemplomot. Miközben vonszoltam fel magam a térrõl hátamon a több mint 20 kg-ra hizlalt nagy zsákommal megcsörrent a telefonom. Sejtettem ki hív még is örömmel nyugtáztam amikor láttam egyik kedvenc túratársam Ili az. Õ már a templom elõtt volt. Ez azért ért meglepetésként mert csütörtökön délelõtt lemondta a részvételt egy fájdalmas térdsérülés miatt. Egy perc múlva már személyesen újságolta, hogy mivel már rá tud lépni a lábára így bevállalja ezt a 70 egynéhány kilométert.

Beálltunk a sorba leszurkoltuk a nev. díjat, plusz szállítás, plusz szállás, plusz reggeli. Ezután kivittük a nagy zsákokat és bepakoltuk egy VW transporterbe, majd végig csodáltuk a templom minden termét. A számtalan lcd tv egyikén megnéztünk egy ráhangoló nagyon tanulságos kis filmecskét. Ekkor vettem észre, hogy itt van egy másik ismerõsöm Noémi is akivel a múlt heti Mátra túrán ismerkedtem meg. 7 óra után pár perccel egy bemutatkozós eligazítás vette kezdeték Botond atya vezetésével. Még soha nem voltam vezetett sõt semmilyen zarándoklaton, ezért hasonlóan éreztem magam mint amikor becsengetés után jutott eszembe ma bizony dolgozat írás lesz. A két vezetõnkkel Botond atyával,Barabás atyával és 73 zarándok társammal, fél 8 elõtt megkezdtük a 36 km leküzdését. Meglepetés volt számomra a magunkkal vitt vezeték nélküli mikrofon és a hozzá tartozó hangszóró pár melyek segítségével menet közben is minden résztvevõ által jól hallhatóan lehetett imádkozni és énekelni.

„Harc dúl bennem… egy szörnyû háborúskodás két farkas között.”

Megindultunk a Gellért-hegy irányába és a panoráma úton a Tabánig. Közben megállapítottuk innen nézve szép fõvárosunk van. 1.5 km megtétele után kisebb pihenõ és rövid elmélkedés következett a Filozófia kertben. Innen a város zaját nem akarván túl kiabálni ima és ének nélkül átbaktattunk a Városmajorba. 4.5 km-nél voltunk. Itt kb. 30 perc pihenõ és elmélkedés életünk terheirõl. Ezeket szimbolizálva mindenki magához vett egy követ vagy gesztenyét azzal a céllal, hogy azt felcipelve a hegyre és ott lerakva az szimbolizált terhektõl is megpróbálunk megszabadulni. Kövekkel és gesztenyékkel felszerelkezve sõt miután vezetõinknek eszébe jutott valami hiányzik a menet elejérõl és ezt pótolván egy szép nagy keresztel kiegészülve egy lendülettel elmentünk egész a Kútvölgyi kápolnáig. Ahol gondolom már sejti a kedves olvasó egy kis pihenõ következett némi imával és énekléssel. Belsõmben viaskodott a fürge lábú teljesítménytúrázó és az alkalmi zarándok. Némi kapaszkodás után elértük a Normafa-Szt. Anna-kápolnát. 10.6 km és ez pontosan 4 órát vett igénybe. Mivel ez a kemény tempó kicsit megviselte a mezõny egy részét itt is pihentünk egy jó 20 percet. Miután vezetõink közölték innen már csak lefelé fogunk menni sikerült lelket verni a kevésbé jól edzett zarándokokba is. Ezután nagy lendülettel megindultunk felfelé. De aztán valóban hosszan lejtett az út, Egészen Budaszentlõrincig ahol a Pálos romoknál friss forrás vízzel, fincsi almával és a „csak akkor szólalj meg,ha biztos vagy abban, hogy amit mondasz, szebb mint a csend” idézettel vártak bennünket. Rövid pihenõ után újra megindultunk.

El kell ismernem mivel nem vagyok jártas az imádságokban nem tudtam a nagyobb jártassággal bíró többséggel együtt kántálni. Így meg kell valljam néhány teljesítménytúrázó beállítottságú társammal világi dolgokról beszélgettünk miközben folyt az imádkozás. Miután ezt vezetõnk észrevette a menetet megállította és nehezen leplezett indulattal, de személyeskedés nélkül elmagyarázta mekkora illetlenséget követünk el. Elsõ felháborodásomban / mi az, hogy nem beszélgethetek az erdõben túra közben/ arra gondoltam most kell haza menni. De kb. 2 másodperc után rá jöttem mennyire igaza van Botond atyának és megértettem nem magának kéri ki az illetlenségünket hanem az eszmének amit képvisel. Utólag is elnézést kérek saját és társaim nevében.

Ezután csend gyakorlat következett. Több mint 70 ember menetelt egyetlen szó nélkül csak a botjaink kopogása és az erdõ neszei hallatszottak. Ízelítõt kaptam mirõl is szólhat egy zarándoklat, amikor kb. 30 perc múlva feloldották a „csend rendeletet” már nem is esett jól megszólani. Valóban sikerült vadlóként száguldó gondolataimat lecsendesíteni. Megható érzés volt.

Az idõjárás eddig sem volt túl kegyes hozzánk de Máriaremete elõtt az esõ is rákezdett, így kicsit megtörve értünk a bazilika melletti térre. Azonban a fogadtatás melegsége elfelejtette a kívül-belül vizes ruháink kellemetlen érintését. Az ajándékba kapott imádságos füzet segítségével még nekem is sikerült csatlakozni a közös énekléshez, igaz csak egész halkan. Innen Solymárt azon belül is a Szarkavárat céloztuk meg. Gyakorlatilag végig szakadt az esõ és ez rányomta a hangulatunkra a bélyegét. A várat még fakultatív meglátogattuk de már nyoma sem volt a kezdeti jó kedvnek és lelkesedésnek. Nagyon vártuk a Csobánkai érkezést. Azonban addig még jó pár kilométer és szint emelkedés nehezítette utunkat. Amikor megláttuk a falu fényeit a felmerült a lehetõség, hogy ne a pirosat kövessük hanem kollektíven kispistázunk az aszfalton egész az alvó helyünkig. Nos az elcsigázott tömeg ez utóbbit választotta. Emlékeim szerint 20.30 körül értünk a pénteki célba. Talán a kemény tempó miatt de én nagyon elfáradtam. Viszont a barátságos fogadtatás plusz energiát adott a 3 fogásos vacsora elfogyasztásához. Majd fürdés, alvás. Éjszaka volt egy kisebb horkolási verseny melynek elõször hallgatója majd nagy nehezen résztvevõje lettem.

Reggel csoda történt, legalábbis az én életemben ez annak számít. Mosolyogva ébredtem amire 43 megélt évem során még nem volt példa. Nem sok minden kellett ehhez a reggeli jó kedvhez, csupán egy gitár egy kellemes hangú szervezõ hölgy és a „ Pál Kata Péter jó reggelt” kezdetû dalocska. Ami azóta is a fülemben cseng sõt naponta többször el is éneklem a környezetem legnagyobb bánatára.

A 8.30 kezdõdõ imádságot Noémivel kihagytuk helyette a Beac maxin felderített abc-ben kávéztam egyet. A mai napra a szervezõk nem kérték a közös haladást így a Szent kútnál meg vártuk Ilit aki részt vett a szertartáson és hármasban nekiindultunk a 40 km leküzdésének. Kifejezetten jó kedvûen róttuk a métereket. Szinte szárnyaltunk az elõzõ napi pozitív élményektõl és hogy nem kell visszafognunk lábainkat. Szegény Ili szárnyalt kicsit nehezebben hisz neki csak egy egészséges lába volt. Hõsiesen küzdött így csak a mozgásán látszott a sérülése a tempóján nem/ na jó egy kicsit lassú volt magához képest/.

A Szántói-nyeregbõl megcsodáltuk a magunhatatlan panorámát majd miközben ereszkedtünk le jöttem rá, hogy gyakorlatilag Mi de leginkább Én vezetem a túrát. Na ettõl szinte eufóriába kerültem és a lányok nehezen tartották a tempómat. Klastrompusztai Pálos romoknál mint elsõként érkezõknek igen csak megörültek a pont õrök. Kézrázogatás, bemutatkozás majd alma majszolás. Az almás kosár mellett három kis dobozka állt „ Isten legnagyszerûbb ajándéka” felirattal. Naná, hogy egy tükör volt a doboz alján. Ha almát eszek utána mindig nagyon megéhezek így alig vártam a pilisszentléleki iskolát amitõl 4 km és a Pilis-nyereg választott el. Alig több mint 40 perc alatt megérkeztünk ahol meleg fogadtatással és forró levessel vártak minket mind kettõ nagyon jól esett. Sajnos itt már messze nem Mi érkeztünk elsõknek. Tele hassal indultunk tovább én egész a kocsmáig jutottam ahol a kifejezetten finom ebédet megkoronáztam egy felejthetõ kávéval. Felkapaszkodtunk a kolostorromhoz ahol pont személyzete a korábbiakon is túl tett lelkesedésével, megkaptuk pecsétünket némi édességgel karöltve. Tovább indulva meglehetõsen húzós emelkedõ következett de felérve a látvány kárpótolt a fáradságért. Gyönyörû panoráma nyílt többek között a magunk mögött hagyott ellenõrzõ pontra. Ettõl a szakasztól feltehetõen nem azok szalagoztak akik elõtte, mert kevesebb szalag volt viszont helyette kõbõl, fából készült nyilak mutatták a helyes utat sõt találtunk kõbõl majd makkokból készített szívecskét is. Valószínûleg nõi kezek munkáját dicsérte. Szükségünk is volt a kedvességre mert túránk leghosszabb és legfárasztóbb etapja meglehetõsen nehezen fogyott el. Kezdett kijönni rajtunk az elmúlt két nap fáradsága. Az 5.50-es kompot 10 perccel késtük le. A ponton ismerõs arcok mosolyogtak ránk. Jól esett teázni a fincsi meleget adó tábor tûz mellett és a Dunát bámulni ahogy szép lassan teljesen besötétedik. Aztán eljött az idõ és átkeltünk a nagy folyón ami így sötétben nem minden nap adatik meg.

Jó szokásomhoz híven az útleírást itt sem olvastam rongyosra. Inkább most nézegetem mi közben ezeket a sorokat írom. Nos a Basaharc, komp átkeléshez írt gondolatok nagyon helytállóak. Így visszaemlékezve a tartalom ismerete nélkül is hasonló gondolataim voltak miközben araszoltunk a fekete folyón.

A túloldalon már lámpával fejünkön libasorban haladunk az enyhe emelkedõn kifelé Szobról. Ilinek már az utolsó erõtartalékait kellett mozgósítani a fájdalmai miatt. A Sukola-keresztnél még durcázott is egy kicsit hogy õ bizony nem tér le az útról semmilyen kereszt kedvéért, de amikor látta csak 10 méterrõl van szó és még pecsétet is kapunk mosolyogva állt be a sorba. Innen a vártnál gyorsabban értük el Márianosztrát. A faluba beérve megpróbáltam szárnyaszegett csapatomat rábeszélni egy versenyfutásra, sikertelenül.

Aztán „Isten hozott Márianosztrán, keresd a békét és járj nyomában! MEGÉRKEZTÉL!” feliratot meglátva megkönnyebbülve ültünk le és faltunk fel szinte mindent amit az asztalon találtunk. Az emléklappal, jelvénnyel és egy szervezõvel megindultunk éjszakai háló helyünkre liliputba azaz a helyi óvodába. Nekem egy autópályás szõnyeg jutott de Pali bácsi is nagyokat somolygott a kis konyhából kitekingetve. Egyre többen érkeztek még végül a kereszt is célba ért a kitartó zarándokokkal. Hát le a kalappal elõttük volt akinek élete elsõ menete volt és küzdöttek keményen. A szõnyegeken ágyazó emberek arcán látszott a megkönnyebbülés túl vagyunk rajta. Felszabadultan beszélgettünk nevetgéltünk nagyon jó volt a hangulat. Aztán horkolási verseny II. forduló következett sajnos itt már profi versenyzõkkel így meglehetõsen késve tudtam csatlakozni hozzájuk.

Tudni kell az óvoda egy épületben volt az iskola konyhával. A helységbe ahol aludtunk mint kiderül még kiadó ablakok is nyíltak a konyhából. Azzal nem is lett volna gond, hogy itt vasárnap is fõznek gondolom a búcsú miatt, de sajnos senki sem szólt rólunk a szakácsoknak. Így a kb. 5 fõs személyzet meglehetõsen hangosan beszélgetve mindenféle bádog edényeket csapkodva megkezdte a munkát. Megfigyeltem minimum ketten mindig beszéltek de volt amikor öten egyszerre akkor még arra gondoltam legalább tízen lehetnek mert ugye ha öten beszélnek legalább annyi hallgatóság is kell de nem, csak öten voltak. Na és most jön a profizmus miután a nem kis hangzavarra felébredtem többed magammal egyik zarándok társam olyan veszett horkolásba kezdett amire csak az igazán jól fel készült versenyzõk képesek. Így a mai reggelem kicsit kevésbé lett kellemes mint az elõzõ de így utólag már ezen is nagyon jót tudok mosolyogni.

Miután megreggeliztünk átugrottam a helyi bistróba kávézni ahol kiszámoltam, tömegközlekedéssel mennyi idõ alatt érek haza. Nos az eredmény láttán inkább autós mentést kértem. És ezt felajánlottam Ilinek is amit a nyugatiig boldogan elfogadott. Ekkor már Noémi nem volt velünk neki már szombat este haza kellett utazni. Még vártunk a mentésre kicsit shopingoltunk, misét hallgatunk majd beálltunk a 7 km-es zarándoklat utolsó 200 m-re.

Nagyon jó kis gyaloglat volt. Érdekes színfolt a teljesítménytúrázás világába. Remélem lesz folytatása igaz legközelebb már az egy napos, ttúrára inkább hasonlító változatát fogom választani.

Mindent köszönök a szervezõknek, menetközben hallottam egy évet dolgoztak az elõkészítésen. Ezért külön elismerésem. Köszönöm továbbá Noéminek és Ilinek a kellemes társaságot és mindenkinek akivel sikerült együtt gyalogolnom.

„A Végtelen Kert ösvényeit „ a testnek, a szívnek és az elmének egyesülve kell bejárnia”…” / A Béke Esszénus Evangéliuma /

Popeye


https://picasaweb.google.com/101812027509394455694/20111009AFeherBaratokNyomabanPalos3540#

 

 
 
Óbudavár éjszakaiTúra éve: 20112011.09.28 00:02:50

Óbudavár 20 éjjeli

Az itiner szerint „frissen, vidáman elindulsz lefelé…”. A frissességet hozni kellett magunkkal de a vidámságot a szervezõk biztosították egy kupica jófajta pálinkával amit a nevezési díj leszurkolása után már nyomtak is minden 18. életévét betöltött személy kezébe. Mi a pálinkát kihagytuk, e nélkül is elég vidámak voltunk és 18.55-kor megindultunk a mosóbarlang irányába. Perceken belül meg is érkeztünk a Szent Márton pihenõparkba ahol elkészítettük a túra elsõ és gyakorlatilag utolsó képeit is. Az elsõ ep.-on a Fenyves Sörözõben / nekünk ma ez volt a második Fenyves Sörözõ / a vállalkozó saját bélyegzõjét használtuk önkiszolgáló üzemmódba. Egyúttal megragadtuk az alkalmat és némi koffeint vittünk be a kissé álmosodó szervezetünkbe. Innen egy 4 tagú fiatalokból álló csapatot követtünk az olvasgatás és tájékozódás részét rájuk bíztuk mi csak andalgó tempóban lámpáik halvány fényeit követtük. Így több idõnk maradt bekukkantani egy-két nyitva hagyott pince ajtón ahol az aznapi szüret utómunkálatai folytak. Mi óvatosan ellenõriztük marad-e szõlõ a tõkén. Balról az éjszakai Balaton mutatta magát. Szõlõzgetés és gyönyörködés közben utolértük az elõttünk imbolygó fényeket. Amikor odaértünk kimondták azt a szót amit a mai nap történései után nagyon nem akartam hallani „ eltévedtünk”. Miközben mindenki kezében itinerjével forgolódott az út közepén / ahogy ez ilyen sajnálatos esetekben történni szokott/ arra lettem figyelmes hogy egy érdekes figura hallgatózik egy présház mellett a bokrok tövében. Én marokra fogtam a túrabotomat és kezdem számolgatni hány fürt szõlõt is hmm.. kóstoltunk meg, amikor a szakálas alak kilépett lámpáink fényébe. Udvariasan bemutatkozott sajnos a nevét elfelejtettem de nyugdíjas erdészként húzta ki magát 6 halogén rivaldájába. No barátom Te vagy a mi megmentõnk gondoltam. Nos nem csak elmagyarázta, megmutatta de el is kísért a szerinte legjobb útra mely a Hegyestû-re vezet. Miután elköszöntünk tõle vidáman indultunk a meredek ösvényen majd balra fordultunk ahogy jótevõnk megjósolta. Akkor kezdtünk aggódni amikor a hegy sziluettjét kezdtük elhagyni. Aztán annyira távolodtunk a hegytõl, hogy szinte nem is láttuk. Végül kiértünk egy mûútra ami kb. 2-3 km többlet gyaloglással elvezetett hatunkat az akkorra már csak” hegyestetûként” becézett 2.ep-ra.

Itt kaptunk frissítõ italokat ami nagyon jól esett de sokkal jobb érzés volt újra a túra kijelölt útján haladni. Gondoltam kézbe veszem az irányítást és fiammal közösen nem csak elolvastuk az itinert hanem szinte megtanultuk. Ennek köszönhetõen innen minden gond nélkül találtunk át Monoszlóra. Ahol a „ templom mellett vízcsap”-nál nagyot mosakodtunk és kerestük a „ bal kéz felé elhagyjuk a falut” utat amit 2.-ra meg is leltünk. Balatonhenyén gyorsan megtaláltuk az Italboltot. Azért írtam nagy betûvel az Italboltot mert ennek az italboltnak az Italbolt nevet adták. Végül is minek cifrázni.

A faluból kiérve meredek lejtõkön kapaszkodtunk egyre magasabbra ennek köszönhetõen kicsit lehûlt a levegõ és a szél is kicsit feltámadt. Így felgyorsítottuk a tempót. Ennek köszönhetõen hamar utol értünk egy népesebb csapatot gyerekek és apukák összetételben. Nem volt kedvünk elõzni így mögöttük koptattuk túránk utolsó métereit. Egyszer azt vettük észre hogy az elõttünk haladó apuka fejreflektorával / az a fajta aminek az akujához külön hátizsák kell / ballra világít a térdig érõ fûbe. Mi is oda néztünk és egy kamasz róka nézett vissza ránk. Gyorsan elõ a fényképezõgép az eredményt a mellékelt fotók között találjátok. Ezután újra fázni kezdtünk ezért elléptünk a kicsit zajos csapattól és hamarosan beértünk a Vilmos-ház udvarával ahol mosolyogva vártak megkaptuk az emléklapot és kb. 10 féle kitûzõbõl választhattunk. majd az ez alkalomra felállított sörpadokhoz felszolgálták a valóban ízletes babos, káposztás levest./ Persze ahol lett volna értelme ott nem fényképeztem. / A leves mellé volt több féle üdítõ és forralt bor is.

Mindent összevetve nagyon jó kis túra volt profi szervezéssel.

Ránk azonban a nap legnagyobb próbatétele várt, még haza kellett kocsikázni. Egy kávé szünettel sikerült leküzdeni majd 100 km-t.

Popeye


https://picasaweb.google.com/101812027509394455694/ObudavarEjjeli#

 
 
Csík Ferenc EmléktúraTúra éve: 20112011.09.26 10:54:44

Csík-30




Avagy tévedjünk el ott ahol ez szinte lehetetlen, ja és nem kicsit.

Reggel 8.30 körül értünk Gyenesdiásra. Egy helybéli lakos útmutatása alapján sikerült majdnem megtalálni a Nagymezõt. Ill. a rajt hely meg volt csak egy kõbánya választott el bennünket. Így a kocsit hátra hagyva gyalogosan, hátulról támadtunk. Ekkor még azt gondoltuk itt ez a módi, mindenkinek itt kell parkolni és mivel rajtunk kívül még egy autót láttunk azt hittük 10-20 induló lesz.

Miután átmásztunk a bányán, ért az elsõ meglepetés. A rétre kiérve több száz fõs tömeg fogadott szinte beleszédültem a sok gyerek látványába. Ezután meglehetõsen gyorsan megtaláltuk a nevezõ asztalt és beálltunk a sorba. Kezdtem méltatlankodni a lassúság miatt amikor észrevettem rossz sorban állunk így szép csendben átsomfordáltunk a 30-as nevezõ helyre ahol pillanatok alatt sikerült adminisztrálni. Az ajándék cukorkával a zsebünkbe rohantunk is a rajthelyre mely egyben a 1.ep.is volt.

Innen jól járható utakon szép környezetben emelkedtünk a 2. ep.-ig itt édességgel vártak a pecsét mellé. Megjegyezni kívánom, hogy utunk során végig éreztük a gondoskodást a szervezõk részérõl. Az utak nagy részén látszott, hogy sok földmunkát végeztek a mai nap tiszteletére.




A 3.ep. Válluson volt ahol szintén kaptunk cukorkát és egy pár jó szót a pontõr hölgyektõl. Ezután egy szép szurdok következett a Szent Miklós völgyben. Nagyon jól éreztük magunkat élveztük a tájat a kellemesen emelkedõ utakat tele energiával és önbizalommal.

Így érkeztünk meg a Büdöskúthoz ahol a pecsét mellé alma és csoki járt. Ja és magyarázat erre a nem túl bizalomgerjesztõ névre. Régen itt volt a környék dög temetõje ezért valaha itt volt kút is és büdös is, szerencsénkre mára már csak a név maradt ezekbõl.

És akkor itt kezdõdött a kálváriánk. Így visszagondolva leginkább Balogh Tibi csapatából Tyson / Argó / egyik kifejezése jut eszembe „profik vagyunk b..meg”. Mi profik voltunk megnéztük irány a s- . Ja, hogy az kombinálva van a p- al az minket már nem érdekelt. A sárga meg volt igaz a zölddel és mivel elég nagy volt a jövés - menés nem is faggattuk tovább az itinert. Majd egy óra tempós, kocogós haladás után ismerõs helyre értünk. Miközben kb. 2 percig tágra nyílt szemekkel bámultunk, lassan összeállt fejembe a kép. Mi a célban vagyunk ahelyett, hogy az innen kb. 12 km-re lévõ Fenyves büfét nézegetnénk. Itt jöttem rá a sárgán rossz irányban indultunk el. Gyorsan kiszámoltam ha legyalogoljuk a plusz 12 km-t akkor nem érünk át a mára tervezett másik túrára. Így megszületett a megoldás, megkeressük a kocsinkat azzal átmegyünk Balatongyörökre és visszaállunk a túra vonalvezetésébe. Nos tudom ez elég ciki de mi ezt csináltuk. Úgy számoltuk a túrára kiírt távolságot ezzel a variációval is teljesítjük.


 

A Fenyves büfétõl megkönnyebbülten jó hangulatban és légszomjjal küszködve haladtam a Batsányi –kilátóig. Ez a hely volt jelen túránk legszebb de az idei teljesítések közül is biztosan dobogós panorámája. Innen azt hittem miután jó magasan voltunk, már csak végig kell sétálni a gerincen és visszaérünk Büdöskútra. De nem így történt. Goromba kaptatók sorát mászatták meg velünk így gyanítom a kiírt szintnél biztosan lényegesen többet emelkedtünk. Jó kedvünket ilyen apróság nem törhette meg és a 4-6 ep.-tõl a korábban bejárt, ismerõs terepen haladtunk a cél felé. Itt még megálltunk a Petõ-hegyen és a pecsételés után gyönyörködtünk kicsit a Berzsenyi kilátóból.




Innen pillanatok alatt a célba értünk most már mosolygós arccal robogtunk a szép színes emlék lapunkért és a kitûzõért. Ezek mellé kaptunk cukrot, csokit és almát. No és egy tombola húzást. Miután mindent begyûjtöttünk villant át az agyamon akkor most hogy is lesz a kocsival? Fiam szolgáltatta a megoldást „megyünk busszal” kijelentésével. És így is tettünk a célba érkezésünk után egy órával már száguldottunk is Óbudavár felé de ez egy másik történet.




Popeye


https://picasaweb.google.com/101812027509394455694/Csik30#

 
 
BEAC Maxi / Turista KékszalagTúra éve: 20112011.09.19 18:23:12
BEAC MAXI 110

Hol is kezdjem? Talán 20 évvel ez elõttrõl amikor utoljára jártam ezen a vidéken. Ugyanis pont ennyi idõ telt el az elõzõ és eddig egyetlen Beac  teljesítésem óta.

Fiammal ez év május 28-án kezdtük meg a közös t.túrázást a Kinizsi 40 km-es távjával. Akkor még ott Dorogon megbeszéltük a gyerekkel az idei év nem telhet el legalább egy 100-as túra behúzása nélkül. Ezután tudatosan készültünk erre a napra ami most eljött és Magyarkúton a nevezõ asztalnál. büszkén nyúlunk a 110 km-es regisztrációs lap után, bár én magamban koránt sem vagyok biztos, úgy érzem már a 80 km is nagyon szép eredmény lenne részemrõl.

8.12 elindulunk az itinert eltesszük a jelzés nem túl változatos úgy Dobogókõig, talán ez megy fejbõl is. Aztán jön a meglepetés miközben a bringások kerülgetnek minket a túrázók folyama két irányba hömpölyög elõttünk. Mint késõbb kiderült a rutinosabbak a régi kéken próbáltak szerencsét. Mi azonban mentünk a fõfolyással a festett jelzéseken.

A korai kelés ellenére meglehetõsen vidáman és magunkhoz képest jó tempóban haladtunk. Olyannyira hogyha nem kiabálnak utánunk Nógrádnál simán „elfutunk” a falu mellett. De aztán hála a jó szándékú túra társaknak megleltük az elsõ ep-t.

Innen megkezdtük gyötrelmes és hosszú emelkedést a Csóványos irányába. Már egy jó ideje bandukoltunk és belemerültünk valami rendkívül tudományos beszélgetésbe talán a Michael Jackson ha élne mekkora távot tudna legyalogolni kezdetûbe amikor hihetetlen zzzümmmmögésre és vigyázzzz darázs kiabálásra lettem figyelmes. Ekkor balra néztem és szerintem több száz sárga izé döngicsélt mellettünk egy fa törzsénél. Fiamnak se kellett több uccu neki már futott is egész a kiszáradt patak mederig ahol hogy a bajt fokozzuk dobott egy hasast. Én megfontolt / amennyire egy ilyen szituációban lehet az ember/ gyors lépésekkel követtem. Így talán 15 másodpercet töltöttünk a veszélyzónában. Én megúsztam a dolgot, viszont a fiamat Istvánt 3 helyen is megcsípték ráadásul a tenyerét és a térdét is felsértette. A szemközti dombon már feküdtek ismerõsök akiket szintén megkergetett a sárga veszedelem. Miközben megkezdtük a kollektív kalcium partit hallottuk a mögöttünk jövõk csatakiáltásait. Személy szerint sajnáltam Õket de mint ahogy minket sem tudtak idejében figyelmeztetni mi is csak úgy tehettük volna ha vissza megyünk a fészek közelébe. Sõt ahogy az utánunk érkezõk befutottak mellénk jöttek a darazsak is így újabb menekülés következett részünkrõl. Volt akinek a pólója alá repültek még most is kiráz a hideg ha felidézem a képet. De aztán volt vidámabb jelenet is / legalábbis másnap a virágos-nyeregnél már nevettünk rajta/ az egyik srác a túra botjával próbálta leütni a barátja? válláról az ott korzózó dögöt. Hát mit mondjak a darázs még ma is vidáman riogatja a turistákat viszont a barát vállát lehet hogy gipszelni kellett a túra után.

Innen szótlanul ballagtunk Istvánnal tovább a kijelölt úton. Többször panaszkodott, hogy fájnak a csípések helyei. Gondoltam magamban az nem baj csak allergiás reakció ne legyen. A Foltán keresztnél dobtunk egy szendvicset utána neki is ugrottunk az utolsó kaptatónak a túra legmagasabb pontjáig. Aztán felértünk vizem fogytán volt így örültem az ásványvizes flakonoknak az ep.-on. De legörbült a szám amikor közölték kb. egy liter van a mezõny további részének így max. 2 dl-t ihatok. Végül is elég lett a NH-hegyig ahol már odaérkezésünkkor állt a buli. Evés-ivás, zokni csere.

Itt fiam tovább panaszkodott a fájdalmaira és kijelentette neki ez a túra Nagymarosig fog tartani. Nagyon csalódott lettem de tudtam hogy nagyon kemény a srác és bíztam benne még is csak átkelünk a túlpartra.

Innen 5-en folytattuk egy harmadik István barátjával ill. egy srác akiknek a nevét sajnos nem tudom. Szóval III.István több mint 10 csípést szenvedett el és kezdett túl lenni a kezdeti sokkon. Miután a fiam látta, van aki nála is rosszabbul járt és még is jön tovább Õ is erõt vett magán és percrõl percre jobb kedve lett. Gondoltam majd a dinnye végkép visszahozza a túrába. ( Ide beszúrnék egy személyes megjegyzést ha engem csipkednek össze biztosan nem tudtam volna végig menni így innen is duplán gratulálok akiknek ez sikerült) No de ne szaladjunk ennyire elõre ill. itt egy kis kocogás következett mert a 6-os kompot néztük ki magunknak és szorított az idõ.

A kisinóci turista háznál gyors pecsét majd baktatás tovább. Emlékeimben a Hegyes-tetõre vezetõ út képe derenget. Éreztem nem fog jól esni. Hát nem is esett jól. Viszont a dinnye annál inkább. Úgy az 5. szelet után megálljt parancsoltam magamnak majd rögtön indulást a 3 fõre csappant csapatunknak. 35 percünk volt a kompig. Nem részletezem a levezetõ utat de fent voltunk a 6-os kompon ami nagyon jó érzéssel töltött el. Mivel fiamnak is szinte megszûntek a fájdalmai, elõször éreztem úgy, hogy meg lehet a 110 km.

Visegrádon csináltunk egy privát depót hozott anyagból. Egy kockás terítõs vendéglátó ipari egység teraszán kávé, kóla, szendvics, izomlazító, nápolyi, zokni csere volt a menü. Már a kálvárián kapaszkodtunk fel amikor láttuk a 7 órási kompot befutni. Így csappant 10 percre az 1 órás elõnyünk.

Egy villámgyors pecsét a Nagy-Villámnál majd irány a Kis Rigó. Innen már lámpával hihetetlenül jó tempóban haladtunk. Igaz itt már elõkerült a direkt erre a túrára vásárolt gps amire Pilis 50 kollega tavalyi útvonalát töltöttem. Minden kérdéses helyen azonnali segítség volt, így 10 után pár perccel már a fincsi gulyást kanalaztuk.

Számomra a vendéglõ személyzete nagyon kellemes csalódás volt. Hisz az éjszaka közepén betér néhány koszos büdös alak egy ingyen levesre õk meg uramnak szólítanak és szinte úgy körbe udvarolnak mintha egy luxus verdával jöttünk volna. Furcsa volt de jól esett, így fizetésnél /mert azért magunkhoz vettünk némi kólát kávéval/ nem sajnáltam 500 Ft borravalót adni amit a pincér udvariasan megköszönt. Kezdtünk szedelõzködni amikor egy másik pincér jelent meg kezében egy red-bullal és mint a ház ajándékát a kezembe nyomta. Hirtelen nem tudtam milyen országba vagyok. Nagyon köszönöm és ígérem ha erre járok „civilben” is a vendégük leszek.

Szinte szárnyaltunk Dobogókõ felé. A telihold gyönyörûvé varázsolta az éjszakát. Nem is sejtettük hamarosan mekkorát fog változni a világképünk. Az eddig kiválóan mûködõ útvonalajánlás kicsit elvitt bennünket. Hihetetlen mennyit változik az erdõ egy év alatt. A lényeg rákevertünk a tavalyi kékre. Igaz ez csak akkor tudatosodott bennünk amikor egy keresztezõdéstõl kb 1 km-re egy bazi nagy villanypásztorba ütköztünk. Szinte szürreális volt a látvány. Gyorsan elhatároztuk nem hátrálunk sem erõnk sem kedvünk meg aztán a gps is erre mutatja az irányt sõt még egy-két kopott jelzés is van. Nosza egy vastag fa darab pásztor fel túrázó hasra. Ez így rendben is volt csak a túl oldalon hamarosan megszûnt az út létezni. Szinte méterrõl méterre a navigáció nyomvonalát kellett nézni mert az „út” követhetetlen volt. Ja és szinte végig vadul emelkedett. Kb 1 órás küzdelem után értünk az elektromos nyáj vigyázó másik oldalára fadarab keresés emelgetés közben óvatlan érintés, ba…ki ez nem is ráz. De legalább nem látta senki. Ezután már alig 30 perc és turista háznál zsíros kenyerezünk. Ez a kis kavarás sokat ki vett belõlünk fõleg lelkileg. Elgondolkodtunk a feladáson de mivel az idõvel még mindig jól álltunk megindultunk a sárgán a sok kék után. Itt már egyre jobban lassultam kicsit hátráltatva a többieket. Kezdtem megbánni a döntésemet, éreztem ekkora távra még nem vagyok kész. De elhatároztam addig megyek ameddig a lábaim mozognak. Így visszagondolva a Lajosforrás viszonylag gyorsan meglett bár akkor nem így éreztem. Jól esett a tea és a süti. Bár a tea felét sikerült az ölembe önteni de nem bántam gondoltam ebbe a sötétben úgy sem látja senki nem kell magyarázkodni. A fiam az ülõ testtartásnak és a barátságosan ropogó tûznek köszönhetõen elaludt, de ahogy III.Istvánt elnéztem Õ is elszenderedett. Én voltam a legfrissebb viszont én meg gyalogolni nem tudtam. Aztán kb. fél óra punnyadás után felszívtuk magunkat és megindultunk. 20 évvel ezelõtti teljesítésébõl emlékeztem ez a túra leginkább elkavarós része, így most jó szolgálatot tett a gps. Csont nélkül megtaláltuk a Csikóváraljai ep.-t

Irány Csobánka. Mû út. Kezd világosodni. Én is elálmosodok. A legkönnyebb szakaszon akarok összeesni. A faluba nyitva találunk egy abc-t. Benyomunk egy kávét ugyanis azt is árultak a mi szerencsénkre. A fiam kólával küzdött az álmosság ellen több sikerrel. Itt miután az úton megláttam egy taxit szabad jelzéssel poroszkálni, szóvá tettem én megállnék de István udvariasan meggyõzött menjek velük. Ekkorra már a hátizsák megnyúzta a hátamat a talpam elsõ része / mint utólag kiderült/ gyakorlatilag szétrepedt a combom belsõ felét pedig véresre dörzsölte az alsógatya. Így vágtunk neki a Kevély-nyeregnek. Aztán menet közben csökkent az álmosság és szûntek a fájdalmak.

Az ep-on találkoztunk R. Eszterékkel akikkel gyakorlatilag Nagymaros óta kerülgetjük egymást. Innen 7 fõre duzzad a csapatunk. Szomorúan állapítom meg most is én vagyok a leglassúbb. Az vigasztal ha tudok 2.8-al menni akkor még meg lesz. Nagyon sokára érünk a téglagyárhoz. Aztán a Virágos-nyereg kegyetlenül meredek majd nyomasztóan monoton, soha nincs vége az utolsó kanyarnak. Itt már a fiam vitte a hátizsákomat mert már nem tudtam magamon elviselni. Neki ezúttal is köszönöm. Aztán felértünk, beszélgetés a pontõrökkel akik mint mindenhol a túra során itt is nagyon udvariasak voltak, majd irány az utolsó 4.6 km. Itt már sikerült kifejlesztenem egy speciális járást ami a szét repedt talpam és kidörzsölõdött combomat kíméli. Ez leginkább a lovát otthon felejtõ huszár és a lopakodó apacs harcos mozgáskultúráinak keveréke. De legalább jó kedve lett annak a pár turistának aki mellett elrobogtam a Hüvösvölgyben. Aztán 26.45-ös idõvel beértem. A célban egy idõsebb úr gyanítom a fõrendezõ, amint meglátott rögtön egy széket tolt alám jól esett leülni. Ezután a célban utolsó pillanatban beérkezõk kicsit rázogattuk egymás kezét és nagyon büszkék voltunk magunkra. Majd megettük a levest és egy szelet bónusz dinnyét.

Köszönöm a szervezõknek ezt a remek klasszikust és remélem még meggondolják amit a célban mondtak, köszönöm továbbá mindenkinek aki a túra során biztatott és bízott bennem és köszönöm fiamnak aki nélkül nem sikerült volna.

A túra óta rémálmaim vannak azt álmodom hogy a Beacon gyalogolok és nagyon fáj :-).

Popeye

Néhány kép a nappali részekrõl.

https://picasaweb.google.com/101812027509394455694/20110912BEACMAXI#

 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár