Túrabeszámolók


Falasok(k)

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2005 2006 2007 2008 2009
 Túra éve: 2009
klaTúra éve: 20092009.12.18 14:56:46
megnéz kla összes beszámolója
Falasok(k) 50, 2009.

Mint több száz más induló, én sem kaptam jelvényt, holott a magas nevezési díj indoka a jelvény ára volt. Maguktól az ígéret ellenére nem küldték el. Kb. 10 levet írtam a megadott címre, de egyetlen visszajelzést sem kaptam tõlük!

Én mindenkit lebeszélek a jövõbeni részvételrõl!!!
 
 
nijoTúra éve: 20092009.09.14 21:05:50
megnéz nijo összes beszámolója
sziasztok, mi is részt vettünk a híres és emlékezetes túrán (négyen). Csatlakozunk az elõttünk szólókhoz, miszerint: SE EMLÉKLAP, SE KITÛZÕ. No comment. Üdv.
 
 
kutyuTúra éve: 20092009.09.12 16:19:23
megnéz kutyu összes beszámolója
Elszomorító.
Ha nem irtam nekik eddig 3 levelet akkor egyet sem.
Se emléklap, se kitûzõ!
Azt biztos hogy nem ajánlom ezt a túrát(a szervezés miatt)SENKINEK!

 
 
zomberTúra éve: 20092009.09.07 23:25:17
megnéz zomber összes beszámolója
update 2009.09.08. három hónap eltelt, és valahogy még mindig nem kaptam meg a jelvényt. az a piszok magyar királyi posta...
 
 
gerkom1Túra éve: 20092009.07.08 22:18:39
megnéz gerkom1 összes beszámolója
Tudom, h ide túrabeszámolókat kellene írnom, de nem tudom hol érdeklõdjek. Az elõttem szóló elgondolkodtat a tombolával kapcsolatban..
Szóval, várjuk a kitûzõt, ami állítólag postán érkezik.
Nos, ez egy elég nehéz túra volt, szép helyen, sok élménnyel, de a szervezés nem igazán tetszett.
 
 
qvicTúra éve: 20092009.07.03 21:30:35
megnéz qvic összes beszámolója
Falasok(k) 50 2009

Mivel futásra készültem, elég volt kényelmesen kimennem a rajthoz. Így igaz, hogy korán nem kellett kelnem, viszont cserébe a Szépjuhásznénál lévõ parkoló már szépen megtelt. Találok azért még egy kis szelet földet, amin meghúzhatja magát a járgány. Örömmel olvastam a kiírásban, hogy a rendezõk figyelnek majd az autókra, ez egy nagyon hasznos újítás. Az õrök máris ott sétálgattak a parkoló területén. A nevezés gyorsan megvan, nincs nagy sor az 50-es távnál. A rajttal viszont még várok, mert a pont nyitások nem futásra vannak kihegyezve. Idõn túl kell majd indulnom. Van tehát még egy kis idõm. Leadom az elemeket, amiket piedcat küldött el velem a gyûjtésre. Az idõ szép tiszta, délutánra 26 fokot ígértek, de már így reggel is melegen süt a nap. El is vonulok a kisvasút állomásépülete nyújtotta árnyékba, leszek még napon eleget.

8:55-kor megyek idõért és rajtolok. Újra az egykori futókörömön. :) Na akkor nyomjuk. A Hárs hegyi körúton kívángatok jó utat az utólért túratársaknak, majd a pihenõnél nagyon hamar bezsebelem az elsõ pecsétet.

Egyik kedvenc technikás lejtõmön száguldozok le a hegyrõl. A következõ hegy, a Fekete fej mászása azonban hamar megkezdõdik. Itt csak felgyalogolok, kell még az erõ késõbbre is. Az idõm így is remek a csúcsig. Nyomás lefelé. A karámtól hosszú enyhe emelkedõ jön, amit szép egyenletesen futok, érzem, hogy nagyon jól megy. Itt már tömegekben elõzöm az embereket. Felérek a Kecske-hátra, most pontosan az elágazásban van a pont, ahol a két táv kétfelé válik.

A piros sávon továbbhaladva hirtelen eltûnnek az emberek, ritkul a mezõny. Élvezem az erdõ szépségét és a jól futható széles utat. Egy kis lejtõ után folytatódik az emelkedés egyre intenzívebben, de meglepõen jól tolom még itt is. A Nagy-Kopasz elõtti meredek emelkedõn kifújom magam. Mindjárt itt a kilátó. Jó szokás szerint a pont fent van a kilátó tetején, úgyhogy lépcsõzés indul.. Fent Pigmea vár egy kis meglepetéssel. :)

Lefelé sietek, majd vissza a jelzésen, amerre jöttem. A keresztezõdésnél ér utól Rush és Gábor akik 5 perccel utánam indultak a rajtból. Nézem az idõt nekem 5 perc volt megjárni ezt a kis kitérõt, egy tempót megyünk. A következõ 4km Nagykovácsiig lejt, úgyhogy itt lehet gyorsítani. A faluban a központ felé kell kanyarodni a Csillagszem vendéglõ felé. Meglepõdök, mikor a pontot végül a plébánián találom meg, jól észrevehetõ felirat irányít be a kerthelységbe. Húú, frissítés! Remek! Jól esik az üdítõ, két pohárral gyorsan végzek is. Mennyivel jobb ez a megoldás, mint a 100 Ft-os kupon két éve. Köszönet érte!!

Indulni kell, pedig itt szívesen ücsörögnék még. Az utcán visszafele futva találkozok Daniékkal, szépen jönnek õk is. A faluból kivezetõ sárga lassan egyenletesen emelkedik, próbálok így kocogni rajta én is. Van idõnk harmóniába kerülni, ez a szakasz szép hosszú. Elérem a kék keresztet, ahol a kerítésen átívelõ mászóka alatt már egy forgóajtó is található. Átslisszolok, kezdõdhet a Kutya-hegy mászása. No ez már nem enyhe egyáltalán, lassulok is rendesen. A tetejénél Rushék utólérnek, komoly tempót nyomatnak még itt is. Én maradok továbbra is a sajátomnál, az a biztos. Szem elõtt maradnak, de kicsit lemaradva mögöttük kapaszkodok tovább a Nagy-szénásra. Nem adja könnyen magát a hegy, de fent kárpótol a kilátás mindenért. A ponton beszerzem az igazolást.

Lefelé meredek utak vezetnek a Hosszú-árokba. Óvatos futással próbálom elkerülni a nagyobb zakózást. Annyira befele figyelek, hogy egy idõ után arra eszmélek, hogy nem is figyelem a titkos pontot. Remélem, hogy nem mellõztem el. Megkérdezek egy utólért túratársat, de még Õ sem találta meg. Akkor nincs gond. Most jóval lejjebb találjuk meg, mint legutóbb. Menet közben felírom a számot.

Az Antónia árok elején Szilvivel és Andrással futok össze. Itt vége a lejtõzésnek, kemény kaptató van elõttünk. Gyalogolunk felfelé, most már egész meleg is lett közben. Nehézkesen érek fel újra Nagykovácsiba, kicsit szusszanok, mielõtt újra beindul a kocogás. A következõ ponthoz a zöld barlang jelzésen kell eljutni. Az Ördöglyuk bejáratánál vár az EP.

A következõ szakasz jelzetlen. Szalagozást se nagyon látok, de az út jól követhetõ lefelé. Kiérek a Mészégetõ utcára, most át kell caplatni egész Solymáron. A templom téren szokás szerint megint jól bevedelek és jól bevizezem magam. A felfrissülés nagyon jól esik. Még pár utcán végig kell menni, mire elérem a Szarkavárat. Felbattyogok és megkeresem a pontõröket. A lányok már-már alvásba szenderültek, mikor megérkezek. Megvan a hetedik pecsét is.

A vár aljába visszaérve futókkal találkozok, Õk akkor indulnak felfelé. A frissítõpont felé veszem az irányt, amit hamar el is érek. Csak rövidtávosok vannak a pontnál. Én sem sokat zavarok, iszok pár pohár üdítõt, aztán megyek is tovább. Innen emelkedik felfelé az út, aztán késõbb hullámosabbá válik. Az egyik futó, akit a vár aljában láttam utólér. Jól tolja, csak azon csodálkozok, hogy alig visz magával valamit. Az egyik mászásnál beérek egy rövidtávos futócsapatot, velük egy darabig oda-vissza elõzgetjük egymást. Hirtelen meglátom Daniékat magam elõtt az egyik kanyarban. No, mi történt? Igencsak visszalassultak. Azért az a múlt heti mátrai vagánykodás csak nyomokat hagyott maga után. Elköszönök tõlük és a rövidtávosok nyomába eredek. Lefelé jól húznak. A következõ pontig hátrahagyom õket is. A ponton kisebb sorállás vár rám, a fiatal pontõrlány még nem rázódott bele teljesen a feladatba.

A Tök-hegy mászása következik, ami durván megizzaszt mindenkit. A néhai zöld sáv rendkívül meredek, felsétálni alig bírok rajta. Odafent a sárgán aztán kifújom magam és kocogok tovább a Virágos nyereg felé. A sárgán sok rövidtávos érek ismét utól, akikkel már az elején is találkoztam egyszer. Egy pár kétségbeesetten keresi a jelzést elõttem. Kérdezik, hogy merre lehet, én meg megnyugtatom õket, hogy azon megyünk. Látszólag nem nagyon akarják elhinni, mert már jó ideje sehol sem látták a felfestett jeleket. Jah kérem, a sárga az ilyen. Újabb mászás kezdõdik fel az Újlaki-hegyre. A pontõr a távolból integet, mert elég sokan vannak fent a csúcson. Ez jó, vissza is intek, hogy vettem, megyek. A lány érdeklõdik, hogy sokan kavarognak -e a hegy körül, mert ilyen híreket kapott. Mondtam, hogy én errõl nem sokat tudok, jöttem a jelzésen szépen. Kapok egy nápolyit, amit lefelé menet meg is eszek.

A hegy aljában egy ismerõs arc tûnik fel, a gyorslábú srác jön velem szembe, aki az etetõ pont után lehagyott. Szépen elkavarhatott. Meredeken ereszkedek le a Határ-nyeregbe, ahonnan már kellemes úton döcögök a Macis parkolóig. Az itt lévõ kék kút jókor jön, alaposan megmosdok benne. Innen már hamar elérem a következõ pontot a libanoni cédrusnál. A jól megszokott fogadtatás, ismét egy almával gazdagodva távozok.

A jelzetlen úton Zsotyeket érem utól, de alig bírok vele lépést tartani... pedig Õ nem fut. A Schüller út elõtt még csak csak megyek vele, de az emelkedõn leszakadok. A Hárs-hegy errõl az oldalról egy szép kis emelkedõ. A kilátóhoz felérve keresem a pontot.. már majdnem elkezdek felmászni a lépcsõkön, mikor meglátom a fákra kifüggesztett lapot. Egy újabb kód, amit le is írok.

Innen már csak le kell gurulni a célba. Itt tudom végre leelõzni Zsoltit. :) 14:22-kor érek vissza a rajthelyre, ami egy 5:27-es idõ. Ez nagyon remek! Most végre sikerült jobbat mennem, mint Larzen egykoron. A pályacsúcs tehát megdõlt, a kérdés csak az mennyivel... :)

A célban jó a hangulat, de sokáig nem maradok. Daniékat még megvárom, aztán indulok is hazafele. Nagyon jól éreztem magam, a futás is remekül ment, szuper volt! Köszönet érte a rendezõségnek!
 
 
laceeTúra éve: 20092009.06.22 15:55:37
megnéz lacee összes beszámolója
Falasok(k) 50


Miután a Velence 35 óta eltelt egy újabb hét, eldöntöttük, megyünk a Falasok(k)ra.
Az indulás nem a terveink szerint alakult, hála a BKV menetidejének. Hétórás tervezett indulás helyett, 7.30-kor sikerült elindulnunk. De legalább nem esett, mint tavaly.

Rövid sorban állás, több tucat elem leadása után elindultunk hát, hogy teljesítsük ismét az 50-es (46-os) távot.

A Hárs-hegyi-kõrútnál megvolt a bemelegítés. Még jó, hogy a rajtnál a sorban állás alatt levettem a pulóveremet, mely késõbb csak zavart volna a mászásban. Hamar felértünk az 1. ep.-hez, melynél egy kedves idõs hölgy pecsételt nekünk.
Innen lefelé haladva sok túratársat utolértünk, akiket sikerül megelõzni a Fekete-fejre való mászás közben. Ám, mikor végre felértünk volna, szembesülnünk kellett azzal, hogy az addig diktált tempónk gyors hozzájuk képest, próbáltunk minél elõbb felérni, (ezt az oldalt nem nagyon szeretjük felfelé) de kényszerlassításba kezdtünk. Mikor felértünk, egy túratárs közölte, nincs ep., majd lent.

Rendben, irány tovább. Végre leértünk a lovas tanyához. Mivel ezt a részt már párszor bejártuk, tudtuk merre menjünk. A mezõ szélénél láttuk, szabályosan lehet csalni. Nem örültünk neki, nem vagyunk a levágás híve, de ezt adták meg útvonalnak. Sokan biztos örültek neki, nem kellett kerülni. Bár ha szabályosan megyünk körbe, valakik akkor is levágják.

A Kecske-hátnál (2.ep.) leányzó egymagában pecsétel. Mondom neki, 50-es+ sorszámok. Õ sandán felnéz, lángol a tekintete. (Tán rosszat mondtam? Bocs, hogy szólni mertem!) Nem reagálunk inkább. Haladunk tovább egyenesen.

Nagy Kopaszra felfelé remek volt az út. Most pont a másik oldalon mentünk, szemben a téli túrával. Felmásztunk, megszereztük a 3. pecsétet is. A szélfúvás ellenére körbenéztünk, (a látványért megérte felmászni) végül lementünk.

Ott haladtunk lefelé végig Nagykovácsiba, ahol télen felmásztunk. Még néztük is, merre milyen jeges, latyakos volt az út. Hihetetlen!J Beérve Nagykovácsiba jobbos kanyart véve nekiindultunk a 4.ep. felkeresésének, bízva abban, lesz ott valami folyadék-utánpótlási lehetõség. Folyadék volt, szörp formájában. Egy (roppant vidám) hölgy töltögette a poharakat. Nos elõvettük az elemózsiánkat, és vígan elmajszoltuk.

Visszaindulva arra, amerrõl jöttünk nekiveselkedtünk az általam kevésbé szeretett kavicsos útnak. A forgóajtónál végre megnyugodtam, hogy letérünk róla. A forgóajtó nagyon jó megoldás, személy szerint tetszik. Itt belépve, elhagyott minket néhány futó. A Nagy-Szénásra is, mely egy gyönyörû hely, a hosszabb úton másztunk. Mivel általában nem sokat látni fent az idõjárás miatt, most láthattuk a Nagy-Kopaszt is.

Lefelé haladva kerestük a piros jelzést. Némi bizonytalanság után, egy túratárs megmutatta, (pont ott álltunk) merre van a lefele. A Hosszúárok tényleg hosszú volt és nagyon szép. Leérve az aljába találkoztunk egy a kiskutyáját sétáltató sráccal. Õ is arra haladt, amerre mi. Rátalálva a titkos kódra, elérve az elágazást, fejfelfújás után nekikezdtünk a már néhány héttel ezelõtt bejárt Antónia-árok ismételt meghódításának. Persze sikerült pont délben odaérnünk és másznunk felfelé.
Egy futó hölgy elrobogott mellettünk még az aljában. Látszott rajta is a meleg hatása, kb. a felétõl már õ is gyalog ment fel. Együtt értük ki onnan.

A Zsíros-hegynél elfordulva a zöldre lerobogtunk az Ördöglyuk barlanghoz. Ott közölte velünk a pontõr hölgy, ha elõbb érkezünk 10 perccel, talán bekukkanthattunk volna a barlangba. Bár köteles túra volt, elég hosszú kötéllel. Ja, és a pontõr srác épp egy kutyát próbált visszafogni, aki elhagyta a gazdáját valahol. Ment a nagy telefonálgatás kutyaügyben.
Követve a nyíllal ellátott lapot, tovább robogtunk.

Mikor beértünk Solymárra, örültünk, hogy feltölthetjük üvegeinket a templom elõtti kútnál.
Miután így is tettünk, célirányosan leereszkedtünk a fõút felé. Áthaladva a fõúton, követtük becsületesen a zöld jelzést. Mint késõbb kiderül, lehetett volna rövidíteni hátul. Nem akartunk csalni, ezért hát……….. Sebaj, közben jót beszélgettünk. Felérve a Szarkavárba csalódottan láttuk, hogy a fincsi pöttyös rudi leredukálódott egy tejkaramellre. ??? Lényeg, a pecsét megvan.

Mivel nagyon éhesek voltunk, már nagyon vártuk a beígért etetõpontot. Mikor végre odaértünk, tapasztaltuk, mások is vannak ott. Gyerekes családok mulatták az idõt.
Na de visszatérve az etetõpontra. Ismét csak, szinte muszájból ott lévõ fiatalokat találtunk.
Oké, nem egy leányálom kiszolgálni ennyi embert, ilyen melegben, de hát vállalták.
Az ellátás lehetett volna pazarabb is.

Elhagyva a pontot hamarosan elértük a Tök-hegy aljánál lévõ ep.-t. Az itteni pontõröknek az arcán felfedezni véltem egy-egy mosolyt. Pecsét után nekiveselkedtünk a hõn szeretett emelkedõnek. (Inkább a Bánya-hegy?) Felértünk a sárgára, kifújtuk magunkat, és folytattuk utunkat a Virágos-nyeregig.

Itt tudtuk, merre visz a sárga, ugyanis számtalanszor mentünk fel az Újlaki-hegyre. Talán csak éjszaka lenne némi gond. Talán. A hegyre szinte már visszajárunk, annyiszor másztuk meg. Fent a pecsét mellé járt egy csokis nápolyi. Itt kicsit ejtõztünk és lerobogtunk a már szintén ismert határ-nyeregig. A határkõtõl elég izgalmas volt az út. Nem elég, hogy csúszott, egy nõ végig vihogta az utat az elágazásig. Már alig vártuk, hogy lehagyjuk. Sajnos azonban utolértek minket.

Ez a rész nekem már szintén ismerõs volt. Tudtam, a sorompó után egy széles aszfaltút a Kondor utca vezet a Libanoni cédrusig. Mivel mi tavaly arra mentünk, kis vacillálás után követtük a többieket a piros körön a nyomós kútnál betérve. Végül is ugyanoda lyukadtunk ki, mint tavaly, csak másik irányból.
A cédrusnál pecsét, majd párommal egy-egy barackot és almát ettünk.

Az Ördög árkot átszelve, felmászva a Kis-hárs-hegyere elértük az utolsó elágazást. 25-ösök balra, 50-esek jobbra. Tehát mi jobbra haladtunk. Hogy idõt nyerjünk, elõre szaladtam, hátha sokan állnak pecsétért. Felérve a Nagy-Hárs-hegyre, láttam egy embert, aki fent fotózott. Gondoltam, jobb lett volna, ha lent pecsételnek. Sajnos felmásztam, nem láttuk a papírt a fán. Jobb lett volna közelebb rakni a kilátóhoz. Végül meglett a kód, és berohantunk a célba.
Nagyon jó idõvel teljesítettünk.

5-10 perc után, míg álltunk sorban, kiderült, sok elsõ túrázó majd postán kap meg mindent.
Mikor végre sorra kerültünk megkaptuk a nyomtatott okleveleket és a kitûzõket.
Kérdésemre, hogy nyertünk-e a tombolán (sok-sok tucat elem mellett nagyon valószínû lett volna), azt a választ kaptam, nem érkezett meg az autó, amely intézi azt. Ez jó!J
Tavaly nyertem. Akkor az volt a válasz: Van egy jó meg egy rossz hírem. A jó, hogy nyertél, a rossz, hogy nincs itt a nyereményed. (Akkor, most hogy nyertem?) Majd postán kézbesítjük.
Ez egy éve volt, azóta sem jött meg. Nem egy nagy dolog, de ha már nyertem, akkor nyertem!
A postán elveszett állítólag. Arról már lemondtam. Na de idén??????

Igazából a túrázás miatt jöttünk, ami jól esett, bebizonyítva magunknak, hogy két év alatt mennyit fejlõdtünk, meg a Budapest Kupa miatt.
Ugyanis azt szeretnénk megkapni………..


 
 
RrBmIrGaMiDTúra éve: 20092009.06.20 00:34:42
megnéz RrBmIrGaMiD összes beszámolója
Falasok(k) 25

Kiírás szerint:
Táv (terepen): 27.2 km Szint (terepen): 950 m


Kíváncsian vágtunk neki ennek a túrának, ugyanis a körülbelül egy hónappal ezelõtti Buda 30 túra útvonalával közel megegyezõ, de azzal ellentétes irányban haladó túráról van szó. (A táv is nagyjából egyforma, csak az egyik helyen 25-nek, a másik helyen 30-nak hívják. Az igazi táv valahol a kettõ átlaga körül lehet.)

Megjegyzés: Térképen nézve az útvonalat, mindkettõ (fõleg a Buda 30) vonalvezetése erõsen hasonlít Nógrád megye határvonalaira, amiért külön köszönet mindkét szervezõtábornak!!!

Mint sejthetõ, ebbõl kifolyólag nem kellett számolnunk eltévedésekkel, ha azt is hozzáteszem, hogy bizonyos szakaszok már egyéb túrákról is ismerõsek voltak (pl.: Budai Trapp, Város Peremén). Ennek ellenére nem kevés új dologban volt részünk.

A rajt gyorsan ment, mivel már eléggé a rajtlehetõségek vége fele indultunk: 10:20-kor. A rendezõk meg is jegyezték, hogy sikeresen elkerültük a nagy tömeget. Mint kiderült, (elmondásuk szerint) nem számítottak ennyi emberre. 50-esen: ~200, a 25-ösön: ~ 300 ember. (Mondjuk, ennyi ember azért össze szokott „röffeni” Budai-hegyekben – általában. Fõleg, ha úgymond jó idõ van.)

A tombolára mi is „beneveztünk”: 2x5 db elem > 2 tombolajegy. A tombola szóról ezek után többször már nem is hallottunk. Mint, ahogy bele-beleolvasgattam a beszámolókba, össznépi felháborodást váltott ki a tombolasorsolás hiánya. Szerintem, azért ennyire nem vérlázító ez a dolog. Inkább a jó oldalát tekintsük: szelektív hulladékgyûjtés. Biztos vagyok benne, hogy sokan, ahogy mi is, az elõzõ este felkutatták a rejtett zugaikat lejárt elemeket keresgélve (és találva.) Késõbbiekben lehet, hogy rossz helyre kerültek volna: így legalább a szervezõk mindent elintéznek helyettünk. Itt tegyünk is egy pontot a dolog végére.

Az elsõ meglepetés a Fekete-fejnél várt ránk. Meg kell, hogy mondjam, nem is számítottam rá, hogy ennyire más lesz ebbõl az irányból: bár gondolhattam volna, hisz megnézve a térképet hosszabban és többet kell emelkedni, ha innen indulunk neki a hegynek. Az ilyen „bemelegítõ” részek segítenek ráhangolódni a túrára: remek.

Többen említették a hivatalos levágást Adyligetnél. Ezt én is örömmel üdvözöltem. Viszont eszembe jutott az is, hogy ez az a rész, amit a visszaesõ „kispistázok” rendszeresen ki is használnak. Engem még soha nem vitt rá a lélek, de mindenki saját magáért túrázik, így akinek ez megfelel, használja ki. Az igaz, hogy mehetne erre is a P-, de nyilván oka van annak, hogy miért kerül egyet. (pl. Adyliget Cserkészpark)

A 2. ep. (szinte) hajszálra pontosan ott volt, ahol a Buda 30-on is. És ez volt az a pont, ahol az F25/F50 szétvált, a B30/B50 pedig újra egyesült. Egy kedves lány volt a pontõr: ezzel a kedvességgel többet már nem találkoztunk a túrán. A többi helyen mindenhol hûvös fogadtatásban részesültünk, vagy ahogy többször fogalmaztam a túrán: „Itt mindenki nagyon kuka volt.”. Sokszor támadhatott olyan érzése az embernek, mint ha csak teher vagy nyûg lenne a pontõröknek. Ez azt az érzést legerõsebben az Alsó-Jegenye-völgyi frissítõpontnál lehetett érezni. A köszönésünket nehezen fogadták, de nem csak a miénket. Rossz volt ezt látni, nem ide való ez. Dühöt/haragot nem éreztem akkor sem, most sem, inkább csak értetlenül állok a dolgok elé: de betudom mindezt a nagy melegnek.

Remeteszõlõs felé haladva eszünkbe jutott, hogy a B30-on nem nagyon esett jól ezen az úton felfele haladni, ugyanis folyadék készleteink kifogyóban voltak, és akkor megállapítottuk, hogy ejnye-bejnye, hogy a túra elején (Alsó-Jegenye-völgy) volt a legnagyobb „tápolóhely”, késõbb meg semmi. (Persze, Adyligetnél megleptek bennünket, amiért köszönet. De vissza a Falasokkhoz).
A Remete-szurdok bejáratánál van egy köztéri kút, amit használtunk is. Nem is értem, hogy a B30-on miért nem töltöttük itt fel a folyadékkészleteinket, így a fenti bekezdésben leírt gondolatok érvényüket veszthették volna.

A K+ és K- elágazásnál most a K-en mentünk tovább, ez volt az elsõ komolyabb eltérés a két útvonal között. Itt a pontot az F25 kapja, hisz a Remete-hegy egy remek hegy. Mármint pompás kilátás tárul elénk, ha felkapaszkodunk rá: megéri!!! (Egyébként ez is kellemesen meredek felfelé.)

Lefele menet lassan egy ismerõs keresztezõdéshez jutottunk. A B30-on tévesen feljöttünk ideáig: miattam. Túl sokat olvasgattam a szövegezést, és nem a térképre figyeltem. Ezen a túrán nem estem ebbe a hibába. (A legutóbbi tévedés plusz km-be nem került, csak egy párhuzamos utcán érkeztünk meg a K-re.) Az elõzményekben leírtaknak köszönhetõen, itt határozottan haladtunk tovább. A térképen ez a rész „Jelzetlen” megnevezéssel szerepelt. Hozzáteszem, hogy az itiner térképét és szövegezését követve sem lehetett nehéz megtalálni a helyes útvonalat.

Innentõl ismét ugyanazon a vonalon haladtunk, ahol egy hónappal ezelõtt. (Solymár, Rózsika-forrás, stb.). Ahogy már feljebb írtam, Alsó-Jegenye-völgynél volt a túra nagy frissítõállomása. Itt egyesült újra az F25 és F50. Fáradt emberek érkeztek a másik irányból, és „megtámadták” a frissítõpontot. Mint egy megtépázott hadsereg. Mi sokat nem ettünk/ittunk, mert a saját készleteink is megvoltak még. Irány hát tovább.

Itt annyiban tért el az útvonal a B30-tól (illetve a VP-tõl), hogy nem kellett a S-án felmenni a Kálvária-hegy oldalába, és annak vonalán a S- jelzést követve eljutni a Szarvas-hegyen át a Tök-hegyig, hanem a hegyek lábánál található Z- jelzésen értük el a Tök-hegy alját. Utunk a 4. ep.-je. Cserébe, hogy a Z-ön nem kellett „emelkednünk”, olyat kaptunk, hogy öröm rá visszagondolni. A túra talán legkomolyabb része: a Tök-hegy aljából felkapaszkodni a S- jelzésig. Ez aztán emelkedõ volt: tüdõmben annyi levegõt cseréltem, mint máskor egy hét alatt. A vádlim nem szokott bedurranni a legkomolyabb emelkedõkön sem, itt most éreztem valamit. Többen meg-megálltak (akár többször is), de én úgy láttam jónak, hogy ezt egyben kell letudni, vagy sehogy. Párom becsületesen követett engem. Néha-néha hátranéztem, de nem mertem viccelõdni, mert láttam, hogy ez nem az a pillanat. (Fentrõl bíztattam az embereket, hogy nyugi, már nincs sok hátra.)

A S- jelzéstõl már ismerõs volt a terep: Virágos-nyereg, majd tovább az Újlaki-hegyre. Pontosan nem tudom, hogy volt-e szalagozás a Virágos-nyeregtõl, mert nem az alapján tájékozódtunk, de ha nem volt (rémlik, mintha semmi nem lett volna.), akkor valóban bosszantó lehetett, mert a S- jelzés a bokros részeknél nem nagyon van. Inkább csak késõbb, ahol az út közelebb kerül az erdõs részekhez. Az Újlaki-hegyen megálltunk egy kicsit falatozni, hogy mégse vigyük már haza az összes szendvicset. Na, jó: persze azért is, mert éhesek voltunk. Az Újlaki-hegyen megcsodálhattuk a vitorlázó repülõket, akik sokszor olyan közel jöttek a csúcshoz, hogy a „fák tetejét súrolták”.

Határ-nyeregnél tértünk át a P° jelzést kellett keresni, majd azt követni. Ahogy olvastam, sokaknak nem tetszett a szöveges leírás ennél a résznél. Én inkább a térképre hagyatkoztam, az elég egyértelmû volt (a jelzés, plusz a csatlakozó és leágazó jelzések miatt). Egy szalag azért majdnem félrevezetett. Egy piros szalag! Bár fura is volt, hogy ezelõtt narancsszínû szalagok voltak. De a térkép nem hazudott, így az alapján megtaláltuk az utolsó ep-t: Libanoni cédrus. A pontõr fásultan, monoton hangon hajtogatta az érkezõknek a következõ mondatot: „Vegyetek almát vagy barackot!”. Ez sem dobta fel az embert. Megnéztük a libanoni cédrust, hisz itt ez volt a látványosság, majd nekiindultunk az utolsó szakasznak.

A Hárs-hegyi elágazónál távolról kiszúrtam a két papírt, és már tudtam, hogy mi lesz az. F25 balra, F50 jobbra. Elõtte beszéltem arról, hogy még jó, hogy nem kell felmenni a Hárs-hegyre. Nem irigyeltem az F50-eseket, mert nekem ekkorra már nem lett volna kedvem felmenni a csúcsra, ugyanis a folyadékkészleteink ekkora már kimerültek.

A Z° jelzésen rövidesen elértünk a célba, ahol a 10-15 perc sorbaállás után pecsételtettünk egyet az itinerre, a túrajelentésre és Budapest kupa füzetbe is. Oklevél, kitûzõ és célidõ nem volt. Ígéretük szerint postázni fogják majd (kivéve: célidõt). Szerintem, ez sem egy vérlázító dolog, ha nem rögtön kapjuk kézhez ezeket. Ha valaki csak a kitûzõ miatt jött, az már régen rossz. Én túrázni jöttem!!! És jól éreztem magam. Azt hiszem, megengedhetem magamnak, hogy ezt a párom nevében is kijelentsem.

Hazamenetel elõtt még „gyermekvasutaztunk” egyet, mert már olyan régen mentünk rajta. Jó volt, csak sok volt a zajos gyerek. De hát ez inkább nekik szól, mint nekünk.

A szalagozás - egy-két helyet leszámítva – szerintem rendben volt. A szolgáltatás azért hagy némi kívánnivalót maga után. A Buda 30 túrán 400 Ft nevezési díjból fejedelmi ellátást kaptunk, itt a 600 (500) Ft-ból kb. a fele annyit. De még így sem nevezném borzasztónak a nevezési díjat: elég barátinak a mai világban, és megszokott egy TT-n.

Az itinerrõl mindig írok véleményt, így ezt most sem hagyom ki:
- távolságadatok
- szintadatok
- jelzés
- térkép
- útvonalleírás
- szervezõk elérhetõsége
- figyelmeztetés (pl.: futóknak az ep. nyitásról)

Szerintem, ennél többre nincs is szükség. A térkép alapján bejárható (legalább is az F25 biztos).

Összességében szerintem nem volt olyan rossz a túra, mint ahogyan azt többen leírták, bátran ajánlható mindenkinek. Persze, a nyári idõ miatt a nagy melegre számítani kell. Készülni kell folyadékkal. (De hát hová nem?)

Hogy elõre le lehetett tölteni a térképet, ez nekem különösen tetszett.

A szervezõknek köszönet, és várjuk az elmaradt dolgokat. A tombolát már nem is említem. Gratulálok a nyertesnek/nyerteseknek! Ha volt ilyen.

Képek:
Remete-hegy
3D kép (red-cyan szemüveg kell hozzá)



Szintmetszet*:

GPSies - Falasok(k) 25
tovább


* A képre kattintva részletes térkép és adatok



Megjegyzés:

1. fejezet

A túrán azt ígérték, hogy 1-2 héten belül küldik az elmaradt dolgokat. Nem érkezett meg.

2. fejezet

Kb. 1 hónappal a túra után levélben érdeklõdtem. Egy részlet a válaszból:
"Legkésõbb jövõ héten odaérnek!

Tombola: Ezügyben sajnos egy kis bajban vagyok, hisz maga a sorsolás
elmaradt. Ezért minden elemleadónak kitalálok valami kárpótlást."


Mondanom sem kell, nem érkezett semmi.

3. fejezet

Újabb 1 hónap elteltével ismét írtam egy rövid levelet: emlékeztetõül. Erre már válasz sem érkezett.

Ezt a stílust nagyon nem szeretem, teljesen hiteltelen emberekrõl van szó.


 
 
ZETúra éve: 20092009.06.16 23:34:14
megnéz ZE összes beszámolója
Falasok(k) 50 -- harmadszor

Idén másodszor sepertem a hosszabb távot a jól ismert utakon -- aki járja a Budai-hegységet önállóan, avagy teljesítménytúrákon, az ennek a túrának a jelentõs részével is találkozott már. (Szerintem idén én többször jártam a Sárga sáv jelzésen, mint a tõlünk macskaugrásnyira lévõ bevásárlóközpontban...)

Elöljáróban néhány apróság azoknak, akik összekeverték a teljesítménytúrát egy vastagon megszponzorált utcai futóversennyel, illetve akiknek az ellenörzõ- és frissítõpontok megkülönböztetése nehezére esik. A leírásban, illetve a neten is ( http://falasokk.hu/falasokk50.html ) fehéren-feketén szerepel, hogy a túra során milyen szolgáltatást nyújt a rendezõ, hol, mire lehet számítani. Az van, ami le vagyon írva, más nincs. Maximum amit a hátán visz az ember. Ötvenes túrára, pláne ilyen idõben 2-3 liter folyadék nélkül elindulni minimum dõreség -- pláne, hogy a rajtot követõen Nagykovácsiban lehet legközelebb folyadékhoz jutni. Csak apróság, de a seprésnél van az embernél egy és más, de a másfél plusz kétszer fél liter folyadék természetesen benne volt a zsákban, bár pontosan tudtam, hogy hol, milyen boltot, illetve vendéglátóipari egységet érinthetek.

A szalagozásról... Minthogy az én feladatom volt leszedni a szalagokat és azoknak a maradékait is (ahol épp csak az ágra kötött 2-9 centi maradt a helyén), így alaposan meresztettem a szememet az útvonal teljes hosszán. Nagyon-nagyon sok helyen csak csonkokat találtam, olyanokat, amit talán egy kocogó/futó nem is látott meg -- ez sajnos nem a rendezõn múlik, hogy a szalagok kirakása után mi marad belõle. Szarkavár elõtt/után nem tudom, mi lehetett a probléma: ment az ember szembe a drótkerítéssel, amin balra egy nyíl, hogy ep, jobbra egy nyíl, hogy frissítõpont. Szerintem egyértelmû volt -- mint ahogy az is, hogy a Virágos-nyereg és környéke szalag- és jelzészabáló manókkal van meghintve: év elején valamikor sok jelzást is eltüntettek "dolgos kezek", most csak a szalagozás (nem fehér, hanem narancssárga) lett gyakorlatilag nullára redukálva. A térkép, illetve a terep is szépen mutatja a felfelé vezetõ utat, persze, el lehet kavarni a reptér felé, de akkor igen gyorsan fel kell, hogy tûnjön a erõs balkanyar hiánya és az, hogy az Újlaki-hegy nem jobbra, hanem balra, majd hátrafelé esik az útvonaltól.

Seprûként indultam tehát, így 8:45-öt mutatott az óra, amikor rajtoltam, közel kétszázadikként nekivágva a bõ 46 kilométernek (a rövid távon is jóval többen voltak, mint amire számítottak a rendezõk). Az 1. ep-ig nagyjából sikerült bemelegednem, az asztal-pad kombó erõsen hozzájárult, hogy gyorsan ment a pecsételés esen a ponton. Ereszkedés az aszfaltig, majd a Fekete-fej jött (szerintem a kellemetlenebb irányból), utána pedig rögtön egy ésszerûen szalagokkal jelölt szakasz, ami a piros sáv kunkorát optimalizálja ki, és ezzel egy kispistázási lehetõség is ki lett lõve.

A 2. ponton pataporc gubbaszt egy farönk mellett, és bélyegez. Ide vagy egy kempingasztal+szék, vagy plusz ember lenne jó jövõre, mert így elég nehezen lehet gyorsan és hatékonyan ikszelni és bélyegezni.

Egy tarvágás jobbról, majd szalagok (tessék dolgozni!), balra a piros háromszögre, amin a szükséges helyeken szalagok, vagy szalagcsonkok begyûjtésével múlattam az idõt. A 3. pont ahogy az szokás fent a kilátóban. Pygmea a pontõr, süti van, sõt az olahtamas- által hátrahagyott mézes folyadék maradékát is kivégezhetem.

Innen lefelé vezet az út, egészen a Nagykovácsiban lévõ frissítõ- és ellenörzõpontig, ahol szörp jár a bélyegzés mellé, majd gyorsan indulok tovább, hiszen vár a S-K+K- kombó, fel a Nagyszénáson lévõ pontig -- idén sem sikerül Jámbornak és a fiának az itinerben szereplõ idõ szerint pontot zárni: Egyszerüen képteléen vagyok ezt a szakaszt 35 perc alatt teljesíteni. Megnyugtatnak, hogy számítottak a túlórára, azért ha kettõig nem értem volna fel, akkor elkezdtek volna izgulni :) A táj, a kilátás itt is, sokadszor is gyönyörû, de menni kell tovább, úgyhogy elbúcsúzunk, én megyek balra le a néhai túristaház romjai felé, õk meg jobbra, Nagykovácsiba.

A hosszú-árokban figyelni kell, hiszen valahova ki lett téve egy titkis ep most még lejjebb "csúszott": majdnem az Antónia-árok bejáratánál lett kirakva a papír. Leszdem, és konstatálom, hogy Antónia, legalábbis ezen a végén nem hozta a formáját: nincs ugyanis pocsolya. Háromnegyed három múlt, úgyhogy pont a legjobb idõben kell felsétálni -- nekidurálom magam, és háromkor már fent lihegek az aszfalton. Antónia kedves, idén is sikerült kellemesen megizzasztanod!

Egy gyors privát frissítés a Muflonban, majd robogás a sok kellemes emléket idézõ Ördög-Lyukhoz. A kedves pontõröktõl pecsét, majd robogok le a faluba, közben persze szorgosan gyûjtögetve a hosszabb-rövidebb narancsszínû szalagokat...
A Szarka-várba felcaplatok, gyors bélyegzés, majd robogok tovább a kajapontra -- tavaly itt sokkal jobban álltam idõvel, úgyhogy bele kell húznom, ha kajálás mellett idõben oda akarok érni a hátralévõ pontokra. A frissítõponton néhány szelet margarinos kenyér alaposan megsózva lecsusszan, aztán leöblítem némi szines szörppel, meg a magammal hozott izólöttyel. A következõ pont telefonon egyeztetve elindul velem szembe, így út közben kapom a bélyegzést, majd nem sokkal kézõbb a "szívemcsücske" szakasz következik -- a régi Z- jelzés. Ezt az aprócska és kellemesen laza szintet letudva balra, az itt szépen jelzett sárga sávra kell fordulni. Közeledek Virágos neyerg felé, készítem a szemeteszacsit a szalagoknak -- a hûlt helyüket találom csak :-( Na jó, néhány csonkot... Sebaj, sokadszor járok erre, szépen adja magát az útvonal az erdõ szélénél -- ott aztán meg is lesz a jelzés is. Innen csak egyszer állok meg az Újlaki-hegyen lévõ ep.-ig, egy túratársunkra emlékezni :(

Az Újlaki-hegyen nyüzsögnek a siklóernyõsök, RitaB-t azért sikerül a tömegben megtalálni -- bélyegzés, pontzárás, aztán mindenki megy a maga útján. A Határ-nyereghez leereszkedni most sem jobb, mint máskor, viszont elsõre beletalálok a piros körtúra megfelelõ ágába, így aztán nyugodtan nyargalhatok a Libanoni cédrusnál lévõ pontig. Lacitól kapok egy almát meg egy bélyegzést, és érzem, hogy a következõ pontig "szûk lesz" az idõ :-( Innen aztán elkezd telni a szemeteszsák: sok-sok szalag, az Ördög-ároknál a letérést 4-6 szalag jelzi, lent az árokban, illetve a túloldalon az aszfalt széléig legalább további egy tucat szalagot szedek össze.

Innem mág van nagyjából 250m szint, de tolni kell, még akkor is, ha a szalagok miatt sûrûn meg-meg állok. A Nag-hárs-hegy ember nélküli pont, úgyhogy csak a papír túlórázott kb. 5 percet -- gyorsan leszedem, összehajtogatom, aztán lerobogok a célig.

Átveszem a harmadik teljesítésért járó sárga jelvényt, az oklevelet, leadom a nálam lévõ cuccokat, majd a kocsiban elszopogatom a maradék fél palack izólöttyöt, illetve a szomjoltónak magammal vitt gyümölcsital maradékát.

Jövõre, ha minden jól megy, ismét jövök erre a kellemesen fárasztó, szép útvonalon haladó túrára.
 
 
olahtamas-Túra éve: 20092009.06.16 23:13:10
megnéz olahtamas- összes beszámolója
2009 06 14 Falasokk teljesítménytúra.

Reggel 8 órára beszéltük meg az indulást, és a Vágtató csigák szakosztályból 10 ember jött el, akik közül 8-an be is vállalták, hogy
teljesítik a feladatot, ketten csak az elején kísértek el, majd átálltak gombázó üzemmódba, így nem is neveztek.
A 2. EP felé haladva néztük, vajonmerre lesz idén a pontõr, de most nem õ volt, hanem pataporc ült, és osztogatta a pecséteket.
Kellemes erdei utakon sétáltunk, miközben elõzgettek minket az ismerõs futók, kutyA meg is állt pár szóra, aztán tovarobogott.
A Nagy-Kopasz tetején tudtam, hogy nincs kegyelem, a kilátóba fel kell mászni, hisz pygmea ott várt, és a szalag is ott lobogott a tetején.
Itt 10 perc szünetet tartottunk, amíg rövidet húztam elõ a hátizsákomból, és a mellé tartozó szalonna hagyma kombinációt.
Kellett is az energia, hiszen ez a majd tucat km. a Budai-hegység legmagasabb pontjának a leküzdését jelentette, a még szinte teli hátizsákkal.
A kilátó tetején elég hideg volt, így a hideg meggylevesre nem tudtam vevõt találni, tehát cipeltem tovább.
Ereszkedvén a nagy hegyrõl, petami lassult egy pogácsa és pár szó erejéig mellénk, majd hamar utazósebességre váltott, és hamar eltûnt elõttünk.
Nagykovácsiba leérve majdnem elmentünk az ellenõrzõ pont mellet, de szerencsére volt, aki figyelt a csapatból, és kiszúrta a feliratot a plébánián, így nem mentünk el a kocsmáig feleslegesen.
Kellemes hûvös volt az elõtérben, és ezt ki is használtuk, elidõzvén némileg, hiszen az ilyen meleg idõben könnyen felforrhat az ember agya.
A kisboltban még páran bevásároltak igény szerint, hiszen újabb kb. tucatnyi km. volt a Muflon itatóig hátra.
De ne szaladjunk, azaz akarom mondani, ne gyalogoljunk annyira elõre, hiszen még a fehér út kitartó, és napos emelkedõjén, valamint a kék kereszten, a maga 559 méterével második helyre szorult, Kutya-heggyel kellett megbirkóznunk.
Nagy-szénásra érve, már igen melegünk volt, így tudtam osztogatni a másfél liter meggylevesembõl, a pogácsámból még a Jámbor pontõrök is elfogadtak pár darabot.
Ezután jött a nagy ereszkedés, majd egy jó Hosszú-árok, ami után az Antónia-árkon keresztül küzdöttük fel magunkat, hogy végre beülhessünk a Muflon itatóba.
Itt egész jó hangulat uralkodott, igen sokan betértek a túrázók közül, hiszen ez egy kultikus hely kéktúrás bélyegzõvel, és persze hideg italokkal.
A túra nehezén már túl voltunk, hiszen tudtuk, ezután már sûrûn vannak italvételezési lehetõségek. Az Ördög-lyuk barlang után a barlang sörözõbe már be sem mentünk, mert a túratársaim már kezdtek aggódni a szintidõ miatt :)
Az ezt követõ aszfalt így kissé okafogyottá vált, de azért végigmentünk rajta.
Solymáron sem mentünk be, sem a kocsmába, sem máshova, hanem a zöld jelzést követve mentünk a Szarka-várig, ahol vajkaramella cukorka volt a szolgáltatás.
Innen hamar elértük a frissítõpontot, ahol a terülj-terülj asztalka fogadott, amit persze ki is használtunk rendesen.
Mivel eléggé a mezõny végén jártunk, töltöttem fél liter ásványvizet is az üvegembe, bár tudtam, hogy csak kb. 5 km-t kell kibírni a Boróka büféig, de ha netán zárva lenne, akkor se lehessen gond.
Szerencsénkre nyitva volt, és most egy fiatalabb hölgy szolgált ki. Szinte szédültem a sebességétõl, hisz itt villámkezû Jane kimért mozdulataihoz voltunk szokva. :)
Hidratáció után nekivágtunk a ritkásan felfestett sárga jelzésnek, de szerencsére ismertük az utat, és ugyebár az Újlaki-hegy sem bújt el egy bokor mögé, ráadásul a paplanernyõsök is mutatták az utat, merre kell menni.
A csúcson szõrös szívû Rita várt, aki nem volt hajlandó pofátlan kérésünknek eleget tenni, és bónusz csokikat adni, hiszen jóval több csúcscsoki volt nála, mint ahányan mögöttünk jöttek.
Még szerencse, hogy Laci felajánlotta számomra a fejadagját, mert ott estem volna össze. :)
Lebotorkáltunk a sziklákon, majd rátérünk a piros körtúra útvonalára. A játszótér melletti parkolónál kihasználtuk a korlátlan hidegvíz szolgáltatást, bevizeztük a fejünket, és útba igazítottuk sokadjára, a két futót, akik az itiner szövegét értelmezve próbáltak haladni.
Kétségtelen, hogy ezen a ponton kissé zavaros a leírás, talán lehetne egyszerûsíteni rajta.
A cédrusnál Laci069 osztotta a pecsétet és az almát, itt is elbeszélgettünk kicsit, bár nem sok tartalékunk volt a szintidõbõl, de akkor sem rohanunk tovább, hisz a teljesítménytúra véleményem szerint társadalmi esemény is, ahol el lehet beszélgetni a túrázásról, és egyebekrõl is.
Azért nem sokáig idõztünk, mert várt ránk az utolsó megmérettetés, hogy felmásszunk a Nagy-Hárs hegyre.
A magam részérõl itt már eléggé elcsoffadtam, és csak kullogtam a csapatom után, de szerencsére jól követhetõ volt az útvonal, és a kilátónál amúgy is megvártak, ahol csak kódot kellett leolvasni.
Nagyon csábító lett volna levágni innen a kis kanyart, de Pista azonnal elindult tovább a sárga jelzésen, így megmentett a kárhozattól. :)
Végül kb. 11 óra 30 perc alatt jártuk be a túrát, és kellemesen elfáradtunk. Jó kis túra ez, hiszen a János-hegy kivételével az azonos magasságú Nagy-szénást, illetve a két annál magasabb csúcsot is érinti.
Nekem ez volt a második teljesítésem, így szerencsémre behúzhattam az igényes jelvényt. Sajnos az elsõ teljesítõknek már nem jutott, de reméljük, hamarosan megkapják õk is a pótlást.

A leltárról:
Indulási készlet:

1.5 l ásványvíz
1.5 l hideg meggyleves
1 liter üdítõ
20 db pogácsa.
20 dkg szalonna
1 fej hagyma
4 db zsemle
Szilvapálinka
Törkölypálinka

Ebbõl megmaradt:
0.5 l üdítõ
0.5 l meggyleves
6 db pogácsa.
2 db zsemle.

Útközben vásárolt ásványvíz, 1 liter
Frissítõpontokon bevételezett folyadék összesen, kb. 1 liter.
Minden a terv szerint ment, hiszen melegben szintes túrákon kb. 10 km-re szoktam 1 liter vizet számolni magamnak.

 
 
Rush2006Túra éve: 20092009.06.16 13:18:07
megnéz Rush2006 összes beszámolója
Falasok(k) 50

Mivel szombaton nem voltam túrázni, ezért az volt a tervem hogy futok vasárnap egy erõsebbet, aztán meglátjuk mi sül ki belõle..

A rajtban felfedeztem Pap Gabit, majd a Mátra 115 élményeit diskuráltuk egészen indulásig. Gabi egy lazábbat szeretett volna menni most, de nála az a laza szerintem ami nálam a kemény.
9:00-kor indultunk el. Hamar megvan az elsõ pont, az itiner marad a kezemben, de tudom az utat, mivel most vagyok az 50-esen negyedjére.
Rohanunk lefele a köves lejtõn a mûútig, majd elkezdõdik a Fekete-fejre az emelkedõ, gyaloglás nélkül abszolváljuk. Nagyon meleg lesz, ez már most érzõdik. A pulzusom az egekben. Végre felérünk a csúcshoz, ahol azt hittem lesz pont, de mégsem, így rongyolunk is tovább.
A lovas klub után hivatalosan megerõsítve vághatunk át a réten. Kissé emelkedik de toljuk neki az immár rendesen felmelegedett idõjárásban. Elérjük a Kecske-hát ellenõrzõpontot. ( 5,8 km - 265 m szint: 34 perc.)
Kis folyadékpótlás, majd nyomás tovább még mindig a P-n. Gabira rájön a szokásos kényszerszünet, de tudom hogy úgyis utolér majd nemsokára.
Rákanyarodok a P-háromszögre, és indul a szintezés. Jó tempóban haladok fölfele. Mikor megszelídül az emelkedõ és síkabb lesz a terep ismét rákapcsolok, és elhagyok egy futó srácot. Hamarosan utolér Gabi. Nem tudom milyen tempóval nyomhatta fölfele a háromszögön, de az én tempóm sem volt gyenge, és lám utol is ért secc perc alatt :-) Elérjük a Z-háromszöget és nyomjuk fölfele továbbra is. A megelõzött srác is szépen jön kissé utánunk. Felérünk a kilátóhoz, a csúcson pygmea pontõrködik. Gyorsan gyönyörködünk egyet a szép kilátásban, majd irány horány. A Z-háromszögön repesztünk lefele, nagyon erõs tempót megyünk, kb 14 km/h körül mozog az órám. Nagyon jól esik a lefele, arra gondolok milyen jó lenne mondjuk 2000 m tengerszintrõl indítani a túrát, és ilyen kellemes lejtõn végig egészen 0m-ig.
Ismerõsöket elõzünk, majd kiérünk Nagykovácsi elõtt a nyílt részre. Tempónk még mindig nagyon erõs, ebbõl részemrõl vagy piszok jó idõ lesz, vagy behalás.
Beérünk Nagykovácsiba, visszafele fut már qvic, szintén nagyon jól halad.
A ponton kis pihenõ, eddig így állunk: (15,7 km - 480 m szint - 1:28)
Nagyon meleg van, izzadok mint a ló. A pihenés után továbbállunk, és a S-n folytatjuk kissé monoton utunkat sunyi emelkedõvel tarkítva.
Végre elérjük a K+ elágazását, majd nyomjuk fölfele megállás nélkül. Ja hogy Gabinál ez a laza hét :)
Utolérjük qvic-ot, majd vaddino fut velünk kicsit egészen föl a Nagy-szénás csúcsáig. Huhh.. Ez kemény szint volt..
(22 km - 750 m szint - 2:08). Talán kicsit erõs a tempó úgy látom..
A P-n indulunk tovább, tudom hogy hamarosan jön egy titkos pont valahol.
Ennek ellenére brutális tempóban megyek elöl, és a lejtõt maximálisan kihasználva
érünk el a tényleges titkos ponthoz, ahol a P-S- elágazás volt.
A S-n folytatjuk utunkat, a meredek és hosszú Antónia-árok következik.
Ennek ellenére szinte végig futjuk, nem vagyok normális.. Gabin nem lepõdök meg, de magamon eléggé. A mûúthoz érve kis folyadékpótlás, majd rongyolás tovább az Ördöglyuk-barlang felé.
A barlang elõtt kb. 100 m-rel nyomom fölfele az emelkedõt. A lábam elé figyelek épp, erreföl akkorát koppant a fejem egy kiálló nagy fatörzsben hogy még a kissé feljebb levõ ponton is hallották.
Piszok nagyot szólt, egy nagy káromkodással megspékelve, de szerencsére nem fájt, és nem lett nagyobb ügy belõle, bár itthon elég csúnya képet festett mikor a tükörbe megnéztem..
Vicces hogy 9:00-kor indultunk, és kb. 15 perce van csak nyitva még a pont, így kicsit itt feltöltõdtünk/szitkozódtam :-)
Pár perc pihenõ után visszafele még leszídom az anyukáját az elõbb említett fának :) Jelzetlen úton haladunk sokáig, a szalagoknak sok helyen már csak a csonkja van meg, de enélkül is lehet tájékozódni, fõleg ha az ember szorgalmasan olvassa az itinert ahogy mi tettük Solymár belterületén.
Tûz a nap, nem esik már jól a futás, itt éreztem valahol hogy nem fog ez ma végig menni futva, de még nem tudtam hogy kb. meddig bírom.
Mint kiderült a régi Z-n kellett volna haladni a fõút után, mi maradtunk az újon, de ezt csak azért írom le hogy jövõre el ne felejtsem ha esetleg olvasom a beszámolómat :-)
A Szarkavár elõtt már kissé belassulok, de még így is piszok jól állunk idõvel.
31,8 km - 980 m szint (3:05)
Elmajszoljuk az itt kapott finomságot, majd kicsit tökölök, de végül indulásra bírom magamat. A frissítõpont elõtt éreztem hogy mára ennyi ment futva. Így is örültem, mert ilyen brutál tempót talán még sosem futottam ennyi szinttel. Ha tartjuk ezt a tempót a maradék 14 km-en (ami már nem lett volna sok, de ott volt még egy Tök-hegy, Újlaki-hegy, és Nagy hárs-hegy) akkor egy 4:45 körüli idõt hozhattunk volna. Nem kell már ehhez olyan sok edzés, bizakodó vagyok, de abban a pillanatban kicsit letörtem..
Na mindegy, mai futás letudva (32,8 km - 1000 m szint 3:15)
Gabit elõre akarom küldeni, õ lazán nyomathatna egy pályacsúcsot, de mellettem marad a laza hétvégére való tekintettel. Szép gesztus volt tény és való! A frissítõponton legalább negyed órát eltöltünk.
Rendesen fáj a vádlim, nem esik jól egy idõre még a gyaloglás sem.
Innen gyalogolva, beszélgetõsre vesszük a túrát. Elhagy minket a Nagy-kopasz elõtt megelõzött futósrác. Hû, azért jól tolja!
Nemsokára megjön qvic is. Tök-hegyre még gyalog is megerõltetõ fölmenni.
Egy apuka vitt egy kissrácot, gondolom a 25-ösen voltak, a srác szegény már bõgött minden baja volt.
Na én még azért ennyire nem nyúltam ki :) Elérjük a S-jelzést, majd jónéhány bukkanó után elérünk a Virágos-nyeregbe. Rutinból megy az út, de úgy látszik nem mindenki értett velem egyet, mert többen tévelyegtek itt úgy olvastam.
Felmászunk az Újlaki-hegyre ahol RitaB finom csokik társaságában pontõrködik.
Ráérõsen beszélgetünk, gyönyörködünk a kilátásba Gabival. Most már tök mindegy mikor érünk be. Azért a hegyrõl lefele mégiscsak kocogásba váltunk a Határ-nyeregig. Kis itiner olvasgatás merre is visz a P körséta. Megleljük majd kocogás tovább. Megy ez azért még valamennyire..
Hamarosan egy szó szerint "nyomós" indokot találok a megállásra, egy kútnál rendezünk nagy mosdást, jól is esik, mert rendesen kiült a só az arcomra.
Elérjük a Libanoni cédrust. Elolvassuk a tájékoztatót, és megcsodáljuk ezt a nem mindennapi jelenséget, egyben a jelvényünk képét is.
A szalagozás innen tökéletesen visz, úgy gondolom akarva sem lehetne eltévedni, de olvasom hogy az Ördög-árok elõtt sikerült néhányaknak. Jelentem kb. 4 szalag volt kitéve a balos kanyarban..
Belvárosi szakaszra érkezünk, majd hamarosan ki is érünk belõle, és elkezdjük megmászni a Nagy-hárs hegyet. Elõször a mária zarándokút jelzésén visz az utunk, majd a S-n felérünk a kilátóhoz, ahol nem találjuk a pontõrt..
A pontnyitásoktól már egy jó ideje nem kell félnünk, így felmászunk a kilátóba hátha ott tanyáznak mint a Nagy-kopaszon. Pont nincsen, viszont a kilátás még mindig gyönyörû. Nem akartunk most felmenni a kilátóba, de egy szerencsés véletlennek köszönhetõen mégis megcsodáltuk a látképet.
Pont egy fotót akarunk készíteni mikor kb. 30m-rel elõttünk egy cetli hogy ellenõrzõkód van itt.. Így már minden érthetõ, bár a cetlit jobb lett volna kicsit a kilátó elõtt kitenni.
Innen egy gyors befutóra még tellik, és pár perc múlva megérkezünk ismét a Szépjuhásznéhoz. Az idõnk felejthetõ, de mégse olyan rossz: 5:43 lett a vége.

A poén az hogy a frissítõponttól megfogadtam hogy kajára rá sem merek nézni, a gyomrom nem érezte magát valami jól, de ahogy a célba értem, 10 perc múlva már a rántott sertésbordát tömtem magamba, köszönhetõen hogy nyitva volt a büfé :) Ismerõsök jönnek, majd jó egy-másfél órás traccsparti következik édességekkel bolondítva, Szilvi és Gabi jóvoltából :)

Köszönöm a túrát, jól éreztem magam, és jövõre ismét itt szeretné lenni mert az 5-ös szám nagyon jól hangzik már :)
 
 
bükkjáróTúra éve: 20092009.06.16 11:12:55
megnéz bükkjáró összes beszámolója
2009.06.14. Falasokk 50
Táv: 46km Menetidõ: 7ó 56p
Derült, napos idõ, 28-30 fok, élénk szél mellett is fülledtség.

Elõzetesbe annyit, hogy én egy túrára való felkészülés során mindig megnézem az útvonalat, ha már már voltam a túrán elõkotrom az emlékeimet (útvonal, ellátás stb.), esetleg telefonon elõre érdeklõdöm a szervezõknél és ezek függvényében viszek magammal vizet és kaját. Mivel tavaly voltam a 25-ön tudtam, hogy az Alsó-jegenye völgyben bõ ellátás várható kaja ügyileg, vizet meg a Nagykovácsiban, a Zsíros hegyen, Solymáron, Virágos nyeregben lehet szerezni. Nem is volt gond, az volt amire számítottam. Az, hogy a végére mégis túlságosan kiszáradtam, csak magamnak köszönhetem - nem pótoltam eléggé, pedig a lehetõségem megvolt.

8,10-kor indultam miután sikerült még 8 elõtt kiérnem a Szépjuhásznéhoz és sikeresen le is parkoltam. (Ki szeretném emelni, hogy a szervezõk az utóbbi idõben itt történt autó feltörésekre gyorsan reagálva a túra ideje alatt a parkolóban járõrözve figyelték a kocsikat - ez igen megnyugtató volt, köszönet érte.)

Az elsõ pontot gyorsan elértem. Innen egy rövid de köves lejtõ következett, majd a Fekete fej. Ezt is leküzdve gyorsan a lovardánál voltam. Itt örömmel vettem hogy a kispistázós szakasz a hivatalos. Soha nem értettem miért kell kunkorba vezetni a pirost, amikor a réten át szép kilátás van, ráadásul logikusabb vonalvezetés lenne.

Az elágazásban elbúcsúzott a 25-ös táv. Kis nosztalgiával gondoltam arra, hogy 1 évvel korábban és is jobbra fordultam itt. Úgyanakkor hajtott a gondolat, hogy végre megnézhetem a kilátást a Nagy Kopasz kilátójából. Amikor utoljára erre jártam tél volt, nagy köd és hideg. Sem kedvem, sem értelme nem volt, hogy felmenjek rá. Most viszont csodálatos kilátásban volt szerencsém gyönyörködni. Körbe is fotóztam.

A Nagy Kopasz után jött az az emelkedõ, ami most lejtõként funkcionált, amit emlékeim szerint a Zöld45-ön jól megszenvedtem az év elején. Kellemes kocogással értem el a Z háromszög Z keresztezõdést. Ez elõtt volt egy pár száz méteres szakasz, ahol a fiatal erdõ teljesen össze borult a fejünk felett. Sejtelmes, mesébe illõ volt. Ez után jött a "fekete leves". Szép napos, poros út Nagykovácsiba, majd onnan tovább a k+ -ig. Igyekeztem bele-bele kocogással leközdeni ezt a nem túl élménydús szakaszt.

Nagykovácsiban a pecsét (15 km már meg van) és egykis narancslé dobott a hangulatomon. Ez mire elértem a k+ -t vissza tért a normál szintre. Innen ellenben egy kellemes erdei szakasz jött.

A Nagy Szénáson a szokott csodálatos kilátás fogadott, a szokott széllel. Itt ettem egy szendvicset és fel töltöttem magam folyadékkal. Eközben kedvtelve nézegettem a megszokott hegyeket, melyeket mégsem lehet megszokni. :)

Innen a gyors menet lefelé a sárgáig. Közben túratársak kérdezték, hogy volt e már a kódos pont. Mondom én fõleg a lábam elé figyeltem, de szerintem nem - szerintük sem. Így biztosítva egymást értük el szinte az Antónia árok bejáratánál a kódos pontot.

Az árokban eléggé be lassultam. Tartottam ettõl az emelkedõtõl. Rég jártam erre és csak homályos emlékeim voltak, de úgy emlékeztem, hogy párás meleg hely. Az volt. Jól emlékeztem.

Nagy örömmel értem fel a betonhoz, majd a Zsíros hegyre. Itt a Muflon itatót kihagyva mentem tovább. (Azt hiszem itt kellett volna vételeznem egy kis vizet.)

A barlang után egy eléggé kemény, napos , betonos szakasz jött 4-5km át. Solymár átszelése. Itt a templomnál lévõ csapot kihagytam az ott lévõ tömeg miatt. Amúgy is a Jegenyevölgy lebegett a szemem elõtt.

Szarkavártól csak egy ugrás volt a várva várt frissítés. Itt korlátlan étel ital várt. A Kánaánban éreztem magamat. :)) Cirka 20 percet pihentem itt, de ez kellett is. Már nagyon kezdtem érezni a kilómétereket. Vissza fogott tempóban értem el a Tök hegy alját.

Ezt az emelkedõt is "vártam" már, de végül egész könnyen leküzdöttem. Innen má csak 10km!

A Virágos nyeregtõl az Újlaki hegyig nem láttam szalagozást, pedig tény, hogy ez egy kavarós rész annak aki nem, vagy csak 1-2-szer járt erre. Én csak idén kb 6-szor tettem meg ezt a szakasz, úgyhogy nem volt gondom vele. Egy társaságot útba is igazítottam a nyeregben.

Az Újlaki hegy után neki duráltam magam és kis megszakításokkal végig kocogtam a Libanoni cédrusig. Egyébként itt sem volt szalag az elágazásokban.

A cédrustól az árokig megint kocogás, majd megkezdõdött az emelkedés a Nagy Hárshegyre. Mit mondjak, így a végén elég dúrva volt. Azt hittem sosem érek fel. Itt fogyott ki a vizem is. Ezt egy kicsit elszámoltam. A kilátónál egy sporttárs hívta fel a figyelmemet, hogy nem kell felmenni, lent van a kódos pont. A feljárattól hívott vissza. Így még nem örültem, hogy nem kell kilátóba felmenni. Amúgy, az ember szemét kiszúrta az A4-es fehér lap. Talán, ha kevésbé vagyok fáradt...

Innen 1 km lejtõ és jött a cél. Végre.

Egy kis sor volt, majd átvehettem a megérdemelt jelvényt és oklevelet. Pecsét a Bp Kupába. A tombolával kapcsolatos kérdésre, hogy esetleg nyertem-e a válasz az volt, hogy már vége, elfogyott. Ezt nem értettem, hiszen a rajtban leadott elemek után gondolom rajtszám vagy név szerint húztak és a célba beérkezõnek adták át. Bár az is lehet, hogy az össze nyertes már beért és ezért nem néztek semmilyen listát. Csak így utólag gondolkodtam el a dolgon, ott nem is firtattam - örültem, hogy beértem. Méghozzá számomra igencsak jó 7.56-os idõvel.

Összeségében:
Az itiner a térképpel és a km-szintadatos táblázattal nekem teljesen megfelelõ volt. A szalagozás 1-2 szakasztól eltekintve megfelelõ volt. Ahol viszont hiányzott oda nagyon kellet volna a jelzések hiánya miatt. Helyileg valóban lehetne kicsit elõbb a kaja pont, de így is jó volt. A pontõrök kedvesek és segítõkészek voltak. A jelvény nagyon elnyerte a tetszésemet (nekem még jutott). Jól elfáradtam, de nagyon szép idõben egy jó túrán vehettem rész. Köszönöm. Jõvõre remélem újrázni tudok.
 
 
tétova hegyi-teveTúra éve: 20092009.06.15 22:35:32
megnéz tétova hegyi-teve összes beszámolója
Annyi fikázást olvastam a túráról, hogy kedvem támadt megvédeni. Akkor is ha a kritikus megjegyzések egy részével magam is egyetértek. De az is érdekes, hogy a beszámolót írók jelentõs része ismét meg szeretné tapasztalni majd az átélt "borzalmakat". Mint ahogy én is.
Futva szándékoztam teljesíteni a távot és ez többé kevésbé sikerült is. A terep nekem nagyon tetszett. Nem csak az erdõk és a gyönyörû kilátópontok (Nagy Szénás - ami a világ egyik teteje címre is pályázhatna) de a szintelosztás is. Némi emelkedések után jókora lejtõ Nagykovácsiba, majd újabb finom hegymenet. Szinte minden futható volt (leszámítva a tök hegy aljából felvezetõ csöpp emelkedõt). De olyan is kell.
A túrát nem igazán futóknak szervezték és ezt az itiner is tudomására hozza annak, aki elolvassa. Én csak otthon tettem ezt meg. Szóval a pontok adott sebességre nyitnak s ha nem várod meg a pecsétet (illetve a pontõrt vagy a kódot hozót) nem kapsz majd jelvényt vagy kitûzõt, amelyek tényleg igényesek (ha valaki arra hajt). Ha igen és futó vagy érdemes késõbb indulni. Nekem szerencsém volt. Bár már 8-kor elrajtoltam, a barlangnál kicsit várnom kellett (de megérte mert a kedves pontõr lány még a sajtos szendvicsét is megosztotta velem). Aztán a kódot hozót is éppen ott értük késõbb a Hárs hegyen.
Az elején még jól ment, ami betudható a gyorsan jövõ elsõ pontnak 1 Km után (minek is ez ott?). Aztán némi emelkedõ a Fekete-fej-re és a Kecske-hát-ra. Itt a 25 Km-esek sajnos leágaztak. Én szeretem kerülgetni a túrázókat (persze nem a hosszú tömött sorokban vagy a szekér út teljes szélességében haladókat és nem igazán örülök a hegyes botjaikat hátul lóbálóknak sem), mert az olyan szocializálódós dolog. Ezt én sem értem teljesen. Aztán örültem hogy a pontot feltelepítették a kilátó tetejére, mert így némi lépcsõzésre is adtak lehetõséget. És kedves volt a pontõr lány is bár megjegyzése, hogy nem kell annyira sietni kicsit dilemmát okozott. Mondjuk ezt a Nagykovácsig tartó lejtõ oldotta, s az erdõ is ami ezen a szakaszon tényleg szép volt. Sajnos sok csupasz rész (szekérút, beton, házak és kutyák (emberesek és anélküliek)) következett. S végre volt innivaló is. Ez mindíg ajándék. A kulacsomat is feltöltöttem, ami biztos az biztos alapon. S jött a kedvenc kilátópontom két kedélyes úrral (talán apa és fia? - talán sosem tudom meg?). S itt mentem elõször mellé. Kis korrekció után aztán meglett a jel s a megfelelõ árok. Memórizáltam az itt lévõ kódot is (minek is ez megint? - saját magát csapja be, aki csal). Mondhatnám mellé megy, aki mellé megy. Kis mászás a következõ árkon felfelé, ahol valóban kevés volt a sárga szín. De irányban s az árokban stimmelt. Felérve már nagyon sasoltam a jeleket s kissé kezdtem bosszankodni, mert addig elég jól megvoltak s ahol nem ott mindig jött 1 szalag. Persze ez a fáradtság rovására is írható (28 Km.) Aztán a barlangtól egy lánnyal kerülgettük egymást. Neki jobban ment a tájékozódás. Sokszor kisegített a kevésbé jelzett helyeken. Itt köszönöm meg a segítségét és a cukrot, amit helyette is megettem Szarkaváron. Személy szerint én ide tettem volna a frissítõpontot. De lehet csak azért gondolom ezt mivel a másik zöldön mentem innen tovább (kettõ is van ugyanis - legközelebb kéretik jobban figyelnem). Sebaj 500 méter + az itatóig s vissza. De megérte mert utána már nem volt több léosztás. Pedig innen még 15 Km a vége s van benne 1-2 emelkedõ is. Ez egy túrázónak is sok víz nélkül, nem hogy egy futónak. Szóval ha másnem az õ kedvükért "bitte". Innen aztán elég sokat mellé-mellé mentem, ha kicsiket is. Az Újlaki hegyre 3-an mentünk együtt s így viszonylag jól megtaláltuk. Ezt a szakaszt tényleg érdemes lenne újrafesteni. A szalagozás nem egy úri megoldás (gondolom én mint 1 futó?). Az Újlaki-ról lefelé elõször a térképen lévõ jelzések sokasága, aztán a szalagozás zavart. Nyilván ekkorra már kivoltam. A Kis-hárs nyergére felkapaszkodva teljesen elbizonytalanodtam, s levágtattam róla, mert rémlett az aljában lesz a helyes út. Lefelé tanyoltam egy klasszikus elõrebucskázósat. Irigyeltem is magamban a néhány ott, s ezt szemlélõ turistát, hogy milyen akrobatikus bukás mutatványban van részük. Az aljában aztán rájöttem hiba volt lejönni így visszamásztam. S ezt szinte szóról szóra (de már esés nélkül) ismételtem meg a Nagy-hárs hegyre fel. S végül a jutalom 1 Km lefelé a célig, ahol további jutalom kitûzõ s emléklap is járt.
Ha én rendezném a túrát a "kevesebb több" jótanácsot követném. Kevesebb pont, de azokon több innivaló, kevesebb jel a térképen de egyértelmûbb jelölés a terepen. De nem én rendezem és így csak megköszönni tudom a rendezõk fáradtságát. Külön köszönet a jelvényért, bár a kitûzõre is fáj a fogam erõsen.
Mindent összevetve nekem tetszett a túra (kidöglöttem ahogy kell, pedig csak 46+ néhány mellémenõs Km.) és jó emlékeim maradtak róla. S a bosszankodások is ide sorolandók, mert jövõre emlékeztetnek majd, hogy mire figyeljek oda jobban.
 
 
dalton1Túra éve: 20092009.06.15 18:07:01
megnéz dalton1 összes beszámolója
Fala-shock 50

Angolul a "shocking" többek között azt is jelenti hogy felháborító, megdöbbentõ, ijesztõ...

Elég rég és elég sûrûn járok túrázni, szervezett teljesítménytúrákon is részt veszek már vagy négy éve. Eddig csak tájékozódás szempontjából olvasgattam a TTT honlapját. A Falasok(k) 50-en való részvétel átlépte az ingerküszöböm így bejelentkeztem és most elõször írok.

A kevés pozitivumot a végére hagyom, hogy mégiscsak látszódjon, nem vagyok ellenség és végeredményben nem sajnálom hogy ott voltam a túrán. A negativumok megemlítését azért tartom fontosnak, mert jövõre is szeretnék menni és ahogy nézem nem vagyok egyedül az észrevételeimmel.
Reggel viszonylag gördülékeny start után elindultunk a Lowe-Alpine és az Oroszlány 50 utáni levezetésnek szánt túrára. (Nem tudom hogyan mûködik ez az elemes-tombolás játék, de a 25 elememet elvették a startnál, többé hírüket se hallottam, se a tombolajegyeknek...mindegy gondoltam, nem tombolázni jöttem, hanem túrázni.) Általában annyi folyadékot viszek magammal (víz-sör-kóla vegyesen), hogy ha minimális lenne a vízellátás, esetleg kút sem akad, akkor se haljak szomjan. Így nem volt gond (nekem) hogy az elsõ korty enyhén édes levet a túra 15. km-e körül a negyedik! EP-on Nagykovácsiban kaptuk. Azonban elgondolkoztam - tudván hogy vannak olyanok akik 15 km-t 3-4 óra alatt tesznek meg és nem másfél alatt (nekem ezúttal két és fél órámba került) - hogy erre a pohárka szörpös vízre talán kicsit késõn került sor. Kértem is mégegyet, mintegy sejtve az eljövendõt.
Hosszú idõn át ez volt az egyetlen amit kaptunk. A Nagyszénás után eltévedtünk lévén hogy semmi nem figyelmeztetett az út hollétére. Solymáron egy kútnál hál'Istennek mindkét flakonomat szinültig töltöttem és degeszre ittam magam újjabb pár órára elkerülve a szomjhalált, bár már közeledett a beígért frissítõpont. Akkor még nem sejtettem hogy a folyadékkészletem jelentõs hányadát innen viszem magammal...

A frissítõpont elõtt tekeregtünk egyet a hiányos szalagozásnak köszönhetõen és mikor rákérdeztünk Szarkavárnál, hogy most akkor merre is menjünk a válasz ez volt: "Hát ööö...a frissítõpont felé..." Ki gondolta volna. Elfogadtam a savanyú, ananászos cukrot, mint elsõ élelmet hátha termel egy kis nyálat...a frissítõpont elõtt a nyilak többet ártottak mint használtak lévén hogy a helyes irányra merõlegesen egy zárt kerítésre mutattak...gondoltam ezt azért nem mászom át és hamarosan egy tapasztaltabb túratárs segített a helyes irány mutatásában.

A frissítõpontnál 34.km!!! megkaptam harmadik (ezúttal bodzás) másfél deci folyadékomat és elemeltem egy zsíroskenyeret. Az élelemellátással nem volt gondom! Meg nem fordult volna a fejemben hogy ennyi volt aznapra amit inni kaptam (kb. 4 deci...), másik érdekesség hogy az elsõ "komoly" frissítésre 10km-rel a vége elõtt kerül sor...ja itt vehettem volna egy sört is (az Oroszlány 50-en a 800Ft-os nevezési díjban automatikusan benne volt egy sör szemben az itt kifizetett 1000Ft-tal).
Kemény tempót mentem fölfelé és izzadtam mint egy ló. Szerencsétlen naiv. Többen tõlem kérdezték szalag hiányában hogy ez-e a jó út...
Az Újlaki-hegy alatt elkavartunk rendesen, bár jártam már arra, de mivel az állt az itinerben hogy "a bokros részen a szalagok ismét segítenek", nem az amúgy is hiányos sárga jelzést figyeltem hanem a szalagokat...bár már gyanús volt az "ismét" szócska...
Na mindegy, szalag az nem volt, így visszafordulás helyett hátulról extrém durva emelkedõn másztuk meg a hegyet majd a 40 fokos hõségben csokival kínáltak mikor gyakorlatilag úgy néztem ki mint akit elvert a nyári zápor. Cserepesre száradt számnak legkevésbé csokira volt szüksége. Már arra is képtelen voltam hogy reálisan gondolkodva legálább elfogadjam és eltegyem a következõ túrára...egyébként itt legalább 15 ember kavart el ugyanígy, csak akikkel találkoztunk. Többen jöttek szembe mint a rendes irányba...
Ezután a piros "háromnegyedkört" kellett volna követnünk de szalag sehol. Nehezen megtaláltuk.
A Libanoni-cédrusnál úgy falom be a barackot mint, ha az életem függne tõle, ezzel veszek magamhoz némi folyadékot és testem víztartalmát feltornászom 19,5%-ra...
A vízhiány miatti eufórikus állapotban az egyetlen korrektül kiszalagozott elágazást is benéztük az Ördögárok elõtt és újabb 400 méterrel egészítettük ki a távot...A maradék egy deci forró vizemet (mely értéke akkor az aranyéval vetekedett) folyton felezgetve elfogyasztottam és a Nagy-Hárs hegyen már elkerült a dühroham (újabb számot kellett felírni pecsét helyett az EP-on). Mindössze azt érzem, hogy lassan mumifikálódok...

Kicsavart szivacsként állok be a sorba és veszem át néhány perc múlva a kitûzõt ami nekem is tetszik (bár úgy hallom nem mindenkinek jutott). Az elemerke rákérdezni már nincs erõm, a vesém porzik, ráfekszek a vízcsapra, majd a sörösüvegre húzom magam...másfél liter folyadék elfogyasztása után már újra a Szépjuhásznénál érzem magam és nem az Atacama-sivatagban.

Az útvonalvezetés teljesen rendben van, néhol sok a beton, de ez sokadrangú. Élelmet bõven eleget kaptunk ilyen melegben több nem is kell (a sajátomból alig ettem). Mindenki nagyon kedves, de egy túra megszervezése nem egy négyoldalas itinerbõl és egy térképbõl áll...a szalgok néhol egy-egy kis göcsöt jelentettek egy faágon, másutt pedig olyan távolságban voltak a kérdéses keresztezõdéstõl hogy mire érszrevettem már jó száz métert megtettem, egyéb helyen pedig nem volt...

Jövõre 15 liter vízzel indulok és megmentek vagy húsz kiszáradás elõtt álló elsõ teljesítõt...magamnak pedig már a startnál bekötöm az infusio-t...
 
 
zomberTúra éve: 20092009.06.15 13:07:55
megnéz zomber összes beszámolója
Falasok(k) 50
Kicsit ugyan fájt a térdem, de nagyon mehetnékem volt, az idõ is szép volt, és nekem sem lesz mostanában lehetõségem túrázni, ugyahogy gondoltam, nosza rajta.
A picit kaotikusnak tûnõ nevezési procedúra után nagy kedvvel vágtam neki az útnak az elsõ meglepetés az volt, hogy itt nem a túrázók, hanem maga az útvonal kispistázik a jelzéshez képest, amit elõször a Petneházy nevû mûintézmény felett tapasztaltam, de késõbb pl. a Szarkavár elõtt is. De sebaj, gyorsan fogytak a kilométerek és kifejezetten örültem, hogy fel kellett menni a Nagy-Kopaszon lévõ kilátóba, ami roppant stabilnak tûnik, mérete ellenére is, és nagyon jó, hogy ki van jelezve, merre mit láthatunk. Voltam én már itt, de lusta voltam megmászni a kilátót, így erre a túrára itt és másutt is mondhattam, hogy olyat láttam, mint még soha :)ráadásul má ismert helyszíneken
Nagykovácsiban fura volt, hogy nem a megszokott útvonalakon közelitjük meg a Nagy-Szénást, de újat látni mindig jó, és így újra kipróbálhattam a kék keresztnél lévõ forgókaput (az erdõben!). Nekem a kedvenc részem a '174-es út' ami amellett, hogy szép, lehetõséget adott arra, hogy egy órán keresztül megtapasztaljam az egyedül az erdõben érzést, ami kifejezetten unikum a hasonló túrákon. Az Ördög-barlang volt az elsõ nagy csalódás, ha már arra megyünk nem lehetne valahogy elintézni, hogy legalább bekukkanthassunk?
A Solymáron keresztül vivõ betonos kolbászolás igazi nagy pozitívuma, hogy a templom téren megtalálhattuk az útvonal elsõ mûködõ kútját, amindek annyira megörültem, hogy itinerem gyors elhajítása következtében, amikor megmozdította azt a szél légvonalban próbáltam megközelíteni, közben fejjel megostromolva a kút robosztus szerkezetét...
A frissítõ ponton jól felfrissülve vágtam neki a zöld kereszt, zöld vonalnak, ami után az a kis hirtelen emelkedõ nekem kifejezetten jól esett. Ha valaki komolyan vette a frissítést, akkor nem kell nagy traumát okozzon, hiszen nem hosszú.
A Virágos-nyeregtõl kezdõdõen kezdõdött a bosszankodásom, ahol nemcsak, hogy nem volt elég szalag, de ahol volt, az is félre vitt. Tudnám, hogy a fehér krep papír csíkoknak hová kellett volna vinnie? Egy idõ után meguntam, hogy szintben megyünk körbe, és toronyiránt másztam meg a hegyet. A hegyrõl lefelé jövet a Határ-nyeregbe megint megállípítottam, hogy egyes szakaszokon lefelé is ugyanolyan szörnyû jönni, mint felfelé. A cédrus elõtti útvonal leírás egyszerûen vicc, szerencsére az ott kapott szuper finom barack, illetve az útvonal 2. kútja csökkentette bosszúságom.
Az oszlopszámolós mutatvány után nekivágva a Schiller útnak eszembe jutott, hogy aki azt írja az Újlaki-hegyre vezetõ emelkedõ a túra utolsó kemény emelkedõje, az egész egyszerûen nem ment még végig a túrán. 40 kilométerrel a lábban a Hûvösvölgyi úttól a Hárs-hegy tetejéig tartó folyamatos emelkedõ szvsz sokkal inkább megerõltetõ. Az egyébként feleslegesnek tûnõ hárs-hegyi kilátóban lévõ ponton mivel nem láttam pontõrt rutintalanul bevállaltam a lépcsõzést, hogy utána rájöjjek, ide bizony nem kellett volna fejönni, mert itt sincsen pontõr (megjegyzem direkt nem írtam fel a titkos kódokat, de kutya nem is kérdezte)
Lekocogva a célba sikerült 10 perces várakozás után megkapnom az infót: kitûzõt majd csak levélben, mert elfogyott. A túra vége elõtt 3 órával... Sosem értettem, hogy miért nem lehet, mondjuk 300-zal többet rendelni, hiszen valószínûleg nem most rendezik meg a túrát utoljára, és szemben az almával, amibõl volt még jócskán, ezt jövõre is fel lehet használni. Biztos sokkal jobb kb 50 embernek a postaköltséget kifizetni...
A rendezéssel nagyon elégedetlen voltam. Az útvonal kifejezetten jó (kivéve a solymári beton), az itiner végül kisebb odafigyeléssel követhetõ (azért nem ártana, ha néha el is olvasnák a rendezõk utalva itt az 'étteremre', ahol szentmiséket tartanak, és cédrus elõtti hihetetlen szövegre), a szalagozás erõsen gondatlannak tûnik több helyen, és a frissítések... akár logikusnak is tûnhet, hogy a nyári túrán a víz a legfontosabb frissítés (pl a Tanuhegyek túrán minden csúcson kaptam vizet), és nem a nápolyi, vagy a tejkaramella, ami után vattát tudtam volna köpni. Az útvonalon nagyon kevés volt a vízvételi lehetõség, és egy ilyen napon kb 3 liter vizet kellen magunkkal cipelni, hogy ne legyen gond. Jött még a végén a kitûzõ hiány, és sikerült egy egyébként jó túráról rossz szájízzel hazamennem. Remélem a sokszor 1000 forintból jövõre sikerül egyel töb tekercs krep papírt (esetleg kevésbé téphetõ mûanyag szalagot) venni, és akkor lehet segítség is a szalagozás.
 
 
ChakaZuluTúra éve: 20092009.06.15 10:32:27
megnéz ChakaZulu összes beszámolója
Falasok(k) 50
A következõ hetekben nem lesz alkalmunk túrázni, így a Falasok(k)-ot a nyári pihenés elõtti levezetésnek szántuk a fiammal a Lowe Alpine maraton és az Oroszlány 50 után. A Budai-hg. északi részén annyira nem voltunk járatosak, és láttuk, hogy a szintkülönbség sem annyira "laza", no meg az itiner is elég bonyolult, fõleg a túra második részében, de bíztunk a szalagozásban, meg abban, hogy majd "megyünk a tömeg után".
Kezdésnek elnéztem az indítási idõpontot, persze 6.10-kor reggel csak egy pontõr lány érdeklõdött nálunk, hogy mi volnánk-e a rendezõség... No sebaj, vissza a kocsiba. Kisvártatva befutott a rendezõség, majd nem sokkal utánuk, egy busznyi nevezõ is... 7.05-kor így is el tudtunk indulni, és az elsõ néhány ellenõrzõpontig gond nélkül haladtunk, jó 6,5-es átlaggal. Nagykovácsiban végre némi italhoz jutottunk, amit a falu utáni betonúton a tûzõ napon gyorsan el is párologtattunk. Nagy-Szénás után bekövetkezett az elsõ elkavarás (se jel, se szalag, se más útbaigazítás), szerencsére a pontõrök a hegyrõl integetve mutatták, hogy kb. mi volna a jó irány a rendelkezésre álló ösvények közül. Az Ördöglyuk-barlangig problémamentesen haladtunk, utána megint szalagozásnak kellett volna következni, de szalagot csak mélyen bent a fák között találtunk, így itt is elment pár perc. Solymárra már kellõen kitikkadva kocogtunk be, ott az itiner utcanevei között igyekeztünk eligazodni, félsikerrel. Legaláb a templom elõtti kútnál - az úrnapi körmenet virágszirmai között - feltölthettük vízkészleteinket. Szarkavár felé persze egy utcányit tévedtünk, illetve a térképnek megfelelõen követtük a zöld jelzést, az itiner viszont nem. Ez nem volt egyértelmû. Szarkavárból vissza az útra, többen tanácstalanul álltunk a szalagok és a kitett felirat elõtt, amelyik a frissítõpontot érthetetlenül az ellenkezõ irányba tájolta. Sebaj, néhány többszöri teljesítõ megmutatta a helyes - egyébként a felirat nélkül egyértelmû - irányt, és persze pár perc veszteség árán elérkeztünk a frissítõponthoz, ahol másodszorra és egyben utoljára italhoz juthattunk. (Megjegyzem átlag 2 liternyi folyadékot viszek, de ebben a melegben rászorultam volna a rendezõk "segítségére". A csapvíz ingyen van, a tejkaramella és a csoki nem pótolja.)
Tök-hegy alja viszonylag egyértelmûen elérhetõ volt, útközben egy 25 km-es túratárs panaszolta, hogy Remete-hegynél nem találta meg az EP-t. Utána kemény emelkedõ, egyre fogyatkozó, majd teljesen megszûnõ jelzések. Szalag sehol. Ismételt elbizonytalanodás, a mögöttem jövõk sem tudtak útbaigazítást adni, mindeki találgatta, hol járhatunk. A tisztáson kicsit "tisztul" a kép is, futók után eredünk kocogva, hátha behozzuk a kavarások miatt elveszetegetett idõt. E helyett a reptér elõtt elvétjük a letérõt az Újlaki-hegyre, és mire észbe kapunk már nem érdemes visszafordulni, inkább hátulról, a jóval meredekebb részen mászunk vissza... Jó kis kerülõ. Hangulatom a tetõfokon, víztartalékok a minimumon. Ugyanígy jár velünk együtt egy másik 7-8 fõs csapat, meg az elõttünk futók is. No sebaj, még egy utolsó javítási kísérlet, ledöngetünk a köves oldalon, és keressük a piros körutat. Egy hatos keresztezõdés fogad, szalag sehol, piros kör sehol. Némi keresgélés után megtaláljuk, de már kellõen megtépázott önbizalommal nyomulunk fogunkat összaszorítva.
Elfogadható idõre semmi esély, viszont az itiner szerint még több szalagos szakasz vár ránk, amitõl már elõre reszketünk. A Libanoni-cédrus után nem sokkal persze még egyszer elkeverünk, nem vettük észre, hogy a sétaútról alig 100 méter megtétele után balra le kel térni, és átkelni az Ördög-árkon. Persze ha menet közben figyelmesen böngészgettük volna az itiner apróbetûs 3 oldalnyi leírását, ez nem kövezkezik be... Az újabb párszáz méteres buktán már semmi sem múlik. A Hûvösvölgyi úton precizen ellenõrzöm az oszlopok számozását, keresem a 143-as számút... Átlagunk messze a remélt alatt van, igaz a megtett táv is több lesz esetünkben a szervezõk által megadottnál... Maradék italunkat szétosztjuk, és nekivágunk a Hárs-hegynek. Úgy érezzük, a Muzsla sem nehezebb a Mátrabérc végén. Fent pontõrök nincsenek, csak a második titkos szám. Szerencsére mindig van nálam toll, de mit csinál akinél nincs? (Felírja a többiektõl a célban...) Lefelé már könnyebb, és bõ nyolc óra alatt letudtuk a végül közel 50-km-esre sikerült "tájékozódási" túrát. Hosszú sorbanállás a célban, az utánunk érkezõ "sportszerû" túratársak rendre elõre tolakodnak, de végül megkapjuk a jelvényt mi is, ami viszont nagyon szép. No itt gondolok elõször arra, hogy talán mégis eljövök jövõre is... Aztán kikérem a hideg sört, és már biztos vagyok benne, hogy itt leszek.
 
 
 Túra éve: 2008
kekdroidTúra éve: 20082008.06.17 00:45:53
megnéz kekdroid összes beszámolója
Falasok(k) 50

Avagy a Hárs-hegy Hülyéje cím kiérdemlése

Reggel van. De jó. Aludni kéne még. De ott a túra. Ne lenne ilyen messze az ébresztõ, könnyebben le tudnám nyomni... megvan. Csend. Na, keljünk fel. Ááá, esik. Na és? Hadd essen. Kicsoszogok a mosdóba, mehetek vagy gyök 2-vel. A bal térdem kétszer akkora, mint a jobb. A bal bokám is. Kerek repkény 2-9-szer fittebb nálam. Induljunk el, majd a buszon kitaláljuk, melyik táv lesz a nyerõ. Móricz körtér, kikanyarodó 56-os villamos, DJ_Rushboy integet széles mosollyal az arcán, az olyan ember mosolyával, aki elõtte nap ment 150 km-t. :) Végül még a villamoson eldöntjük, hogy legyen akkor az 50-es táv, mert az felmegy a két Nagy hegyre, a Kopaszra és a Szénásra, és persze szép a jelvény.

Szépjuhásznénál már hellyel-közzel ébren is vagyok. Vlaszijnál nevezünk, leadunk pár használt elemet is, találkozunk VadMalaccal, ze11-gyel, Jámborékkal is. Pont a rajtidõ végén aztán elindulunk, az útvonal kísértetiesen ismerõs valahonnan, az emelkedõ, ami tegnap lejtõ volt, lentrõl fölfelé sem jobb. Az idõjárás viszont egészen átváltoztatta a tájat, párás, nyirkos idõ van, lehet vagy 15°C, június kellõs közepén. Megsülni nem fogunk. Megfagyni még lehet. Az elsõ pontig kicsit több, mint 1 km-t megyünk, elkezdünk távolodni a Hárs-hegytõl. Lefelé. Meredeken lefelé, köves, csúszós út, én pedig Repkény idegeit teszem próbára, de hiába, az acélsodrony jól bírja. :) Közben lezúz mellettünk két futó, egyikükben megismerem Vajonmerrét, megjegyzi, mintha darabos lenne a mozgásom. :) Leérünk a mûútra, kockáztatjuk kicsit az életünket, de hamar feltérünk a Fekete-fej felé. Kapaszkodom a túrabotokba, most tényleg rengeteget segítenek, a teljes terhelést nem lehet átvinni, de érezhetõen könnyebb a haladás, lefelé, síkon és felfelé is velük.

A hegytetõn iszunk pár korty vizet, lefelé pedig alig csúszkálunk. Elindulunk a piros sávon a Kecske-hát, majd a Fekete-hegyek és a Nagy-Kopasz felé. Itt rögtön, alig néhány km után elér egy holtpont. Hihetetlenül zavarni kezd a sár, hogy nem tudok benne haladni, elcsúszik a cipõm majd' minden lépésnél. Aztán ahogy felérünk a gerincre, kezdek jobban lenni, visszatér a beszédes kedvem a ponttól. Rögtön ezután találkozunk Nagy Attiláékkal, õk szembõl jönnek, szerinte arra szebb. :) Talpalunk felfelé az egyre inkább ismerõssé váló utakon, elérjük a piros, majd nagy sokára a zöld háromszög jelet is. Aztán végre a Nagy-Kopaszt, megbeszéljük, hogy most az egyszer kihagyhatjuk a kilátózást. Vagy mégsem: papír tájékoztat arról, hogy az ep. bizony odafent van. Fel is megyünk, közben találkozunk DJ_Rushboy és Petami duójával, odafent pedig Cejassal, mint pontõrrel. Nem volt szerencséje az idõjárással, errõl a láthatóan átázott, kiteregetett ruhái tanúskodnak. Beszélgetünk egy kicsit, majd további kitartást kívánunk neki. Lefelé kicsit elszégyellem magam, másnak még rosszabb volt feljönni, én meg ott nyirmogtam.

Innen viszont már egész közelinek érzem Nagykovácsit, fõleg azért, mert megbeszélünk egy kávézást a faluban. Némi simogató susnyáson való áthaladás után kiérünk egy földútra, majd a Szabad Nagykovácsi Kavicsozóra ismét rácsodálkozva érjük el a falut. A pont a plébánián van, itt bodzaszörpöt kapunk, Petamiék egy sört kortyolgatnak ketten, mi a közeli cukrászdába ülünk be, jó erõs kávét és marcipánepret kérünk. Ily módon feltuningolva magunkat elkezdjük a kaptatót a Nagy-Szénásra. Inkább hosszú, mint meredek. Viszont onnantól, hogy beérünk az erdõbe, nagyon szép, hangulatos út, a Budai-hegység egyik legjobb része ez - és ez vonatkozik az egész Nagy-Szénás tömbre. Kerítésmászás és még egy jó masszív emelkedõ után fent is vagyunk a gerincén, erdõben megyünk, eszembe jut a BHTCS, még tavalyról. Elérjük az OKT-t, feltalpalunk a hegytetõre, Jámbor és fia a pontõrök, beszélgetünk, körbefotózzuk a panorámát - szerencsére a felhõk elvonultak.

Elindulunk lefelé, irány a Pirosról nem túl szép emlékû Hosszú-árok, ebben az irányban valóban könnyebb bejárni. :) A meredek lejtõt viszont nehezen tolerálja a bokám, meg kell szorítani a cipõfûzõt. Megörülünk a lejtõ végének, észrevesszük a titkos pontot, felírjuk a számát. Rögtön utána kikerülünk egy óriási tócsát és elkezdünk felfelé caplatni az Antónia-árkon. Repkénynek tetszik. :) Nekem is, mert most felfelé jólesik menni. A hosszú emelkedõn megelõznek Rush-ék, Repkénnyel megállunk szamócát enni, vizet kortyolni. Fent újra becsatlakozunk a Kéktúrába, Rush és Petami el is térnek a Muflon itató felé, mi pedig szépen baktatunk az Ördöglyuk-barlanghoz. Szép völgyfõnél kell letérni, a túra útvonala példásan ki van szalagozva. A ponttól megbámuljuk a Kevélyeket és a Pilist, elindulunk lefelé, aztán Kerek repkény fejjel nekiront egy belógó faágnak, pár perc pihenõ kell, amíg helyreáll.

A jelzetlen, de mindenképp nagyon szép úton elérjük Solymárt, idén legalább nincs akkora hõség, mint amekkorában tavaly volt itt részünk. Azért a templomnál nem hagyjuk ki a kutat. Igyekszünk Solymáron hamar túllenni, szerencsénk van a fõúton való átkeléssel, türelmesen átengednek. Megnézzük a patak hídjára felfestett eligazító jeleket, aztán felkapaszkodunk a Szarkavár ormára, a torony aljában a pontõr csokival kínál, a tetején pedig jól körülnézünk, még sosem voltam itt fent. :) Innen hamar elérjük a frissítõpontot, ahol egy jó félórás pihenõt tartunk, egyik zsíroskenyeret a másik után eltüntetve egy liter bodzalével leöblítve. Innen a Tök-hegy felé jókedvûen, tempósan folytatjuk az utat, a hegy aljában pecsétet kapunk a lapra és egy durva emelkedõt az arcunkba. A Repkény-féle 50-50 taktikával aránytalanul gyorsan felérünk rajta, irány a Virágos-nyereg. Egyszer megállok lefotózni az utat, valaki megkérdezi, mégis minek fotózom. Ezzel a kérdéssel annyira meglep, hogy semmi értelmeset nem tudok válaszolni.

A Virágos-nyeregtõl igyekszünk a sok út között a jelzettet meglelni, méghozzá a sárgát, ez majdnem sikerül is, hosszabbítunk egyet. Visszakapaszkodunk a sávra, elindulunk az Újlaki-hegyre, odafent RitaB kínál csokival, beszélgetünk, nézzük a kilátást. Lefelé csak bénázok, a botok visznek és a társammal való folyamatos beszélgetés. :) Szerencsére a Határ-nyeregtõl egészen laposan visz az út, egy helyen így is le kell ülni. Itt kérdezi meg két robogós gyerek, hogy miért bottal túrázunk. Repkény visszakérdez, hogy õk meg miért motorral. :D Átsétálunk a Libanoni cédrushoz, még megvan szerencsére, impozáns, gyönyörû fa. A ponton itt kapunk almát, ezt majszolva indulunk tovább. Beérünk újra az erdõbe, "agyonszalagozott" ösvényen kelünk át az Ördög-árkon, innen már felfelé kell talpalni egészen a Hárs-hegyig. Villamost, majd forgalmas utat keresztezünk (itt is elengednek, elképesztõ :)), felmegyünk újra a Hárs-hegyi körútra, majd az Örökerdõ tábla következik, ezt is volt alkalmunk látni néhányszor a hétvégén.

Végül még elérjük a hegytetõt, kedves házaspár pecsétel, innen már csak le kell döcögni a célba. A meredeken már inkább kocogást imitálunk, csak érjünk be. Ott érjük b_feri, Budai-H.G. és Pintz úr sporttársakat, Vlaszij gratulál, átadja a túra nagyon szép jelvényét, és a Hétvége a Hárs-hegyen kitûzõt is. Megérkezik Rush is, elérve a 200. kilométert a hétvégén. Segítünk Bubunak összehajtogatni a sátrát (vagyis mi hajtogatjuk össze :)), felajánl egy fuvart egészen a kollégiumig, köszönet érte, nagyon jól jött, hogy nem kell átszállogatni. A kezdeti nehézségek ellenére jól éreztem magam a túrán, köszönöm Kerek repkénynek a vidítást és a sok szamócát, Vlaszijéknak pedig a túrát! Gratulálok a teljesítõknek! :)

-Kékdroid-
 
 
VikikeTúra éve: 20082008.06.16 21:26:44
megnéz Vikike összes beszámolója
2008.06.15. Életem negyedik teljesítménytúrája (de nem az utolsó :-) ).

Reggel fél 6-kor pánikban nézek ki az ablakon. Esik. Ezt a túratársaim nem fogják jó néven venni. És valóban. Kisvártatva jön az sms. Így a kezdeti 5 fõs csaparból már csak 2-en maradtunk. Még mindig esik, félve de telefonálok. Ígéretet kapok nagy rábeszélés után, ha nem esik a rajtnál, akkor nekivágunk.
Elindulunk, felérünk, csöpög. Én pánikolok, gyõzködöm a túratársam, végül nekivágunk. Az elsõ ellenõrzõ pontig körülbelül 10-15x elhangzik 1 bizonyos mondat. "Még nincs messze a kocsi, ha visszafordulnál". Eszemben sincs, ha valamit elhatározok, akkor annak úgy kell lennie. És ez most is így van.:-D Mit nekem egy "kis" sár.
Túl az elsõ ellenõrzésen már nem volt gyõzködés, olvasgattam az útvonalleírást, és várva vártam a következõ pontot a meglepetéssel. Be kellett érnem azzal, hogy más is a meglepetést kereste, de nem lelte, így tovább haladtunk a "roppant barátságos" emelkedõ, majd a túra fénypontja felé. A frissítõ nagyon kellemes volt (külön köszönet), egészen addig a pontig, amíg meg nem láttam azt amit nem kellett volna 27,2 km a túra. Na de hogy lett ez ennyi??? Hiszen egész héten "tanultam" az útvonalat, és mindenhol 25,8 km volt. Ezzel a problémával ismét elvoltam a következõ ellenõrzési pontig, ahol egy számomra csúnya, ám a szervezõk szerint "kicsi" mosolygós emelkedõ következett. Ezzel valószinûleg akkor is problémám lett volna, ha nem csupa sár minden, így viszont annyira extrém volt a helyzetünk, és annyit csúszkáltunk, hogy hihetetlen nagy jókedvvel értünk a kék jelzésre a sárga helyett... A nagy vidámságban úgy tünik sikerült kicsit tovább mászni, de sebaj. Itt azért kezdtem aggódni, hogy nem lesz meg a 8 (!!!) órás szint. Valahogy visszajutva a helyes útra folytattuk tovább útunkat, megtaláltuk 5. ellenörzõpontunkat, ahol megkaptuk a várva várt finomságot. Ez igen jól jött (ismét köszönjük), maradtunk volna még szívesen beszélgetni, de sûrgetett az idõ bennünket (vagyis inkább csak engem). Lefele menet nekem (már) minden mindegy volt, beállt a térdem, így gyakorlatilag "lerohantam" a hegyrõl, hogy ne is lássak többet lejtõt, csak emelkedõt a túra végéig. Ez a kivánságom is bejött az utolsó ellenörzõpont után, csak egy kicsit nehéz volt megtalálni a helyes utat a Schüller útnál, mert egy fehér furgon bizony nagyon megtévesztett minket, ami ott parkolt. Miután ezt az akadályt is legyõztük, jöhetett az utolsó emelkedõ, ami bizony a végére nagyon nem hiányzott, de már közel volt a cél. A valóban számomra várva várt célt is elértük, én kicsit megviselten, de büszkén átvettem a jól megérdemelt oklevelet és kitüzõt, sikerült szintidõn belül teljesíteni.
Még el sem hagytuk a helyszínt, már megbeszéltük, jövõre 50, mert az úgyis kevesebb, mint 50 km. :-D
 
 
ZETúra éve: 20082008.06.16 16:11:03
megnéz ZE összes beszámolója
Falasok(k) 50, seprûként

Idén egy fórumban érkezett felhívásra lecsapva seprûként teljesíthettem a távot. A seprûségben egyvalami biztos: nem lehet lekésni a pontzárást :-))

A pénteki Monoton Maraton 7+7 körének (7 kör tempósan 3, másik hét kör öregurasan 5 óra alatt) emlékével a lábamban érkeztem reggel a rajthoz, úgy nyolc körül, ismerõsök, HHH-teljesítésre vágyakozó sors- és sporttársak gyülekeztek jó hangulatban -- ráadásul már az esõ sem esett...

Indulás 8:55-kor, gyenge sétálós kezdéssel, 86-os rajtszámmal, így az utánam induló
egyik futó még az elsõ pont elõtt, a másik meg a Fekete-fej után sikeresen utolért.
Sebaj, a lényeg, hogy elõttem haladjanak :-))

A második pontig az ezen a túrán szokásos rövidítéssel levágtuk a piros kunkorát, majd a pont pontosan ott volt, ahol lennie kell: a P- P+ elágazásnál.
A szinte harapható erdei levegõbõl mélyeket lélegezve toltam tovább a piroson, majd a piros háromszögön -- itt tájékozódásilag jól jöhetett volna néhány szalag (seprûként jól jött, hogy nincs, nem kellett szalagot szedni :-)), tavalyhoz képest jelentõsen csökkentett mennyiségû szalag került kirakásra.

A Csergezán-kilátónál már lent várt a pontõr, aki kifelé menet ...rrá ázott, fent ücsörögve teljesen átfázott, de becsülettel végigcsinálta, amit vállalt.
A pontot zártuk, majd indulás elõtt utolért minket a 89. rajtszámmal induló futó: ismét a helyemre kerültem, bár két túratárs (73, 84) már itt hiányzott. A döntés megszületett: nem várunk rájuk, megyünk tovább Nagykovácsi felé, ott az oda-vissza szakaszon is összefuthatok velük, akár pontzárás után is.

Nagykovácsiba igen jó idõben értünk be, megvártuk a hivatalos pontzárást (tényleg fínom volt a bodzaszörp), utána még némi beszélgetés is adódott, úgyhogy sovány disznó vágtában indultam tovább a S- K+ K- útvonal teljesítésnek, pláne, hogy a nagyszénási pont elvileg 35 perccel Nagykovácsi után zár(t volna).

A -most már- ismerõsnek nevezhetõ útvonalon tempósan toltam, hogy ne kelljen sokat túlórázni a rajtban már megismert pontõröknek -- így csak mintegy 25-30 perccel kellett tovább maradniuk. 73, 84 náluk sem volt... Elindultunk, erre kisütött a nap, majd elbúcsúztunk: õk jobbra, én meg balra indultunk a P- jelzésen.

A hosszú árok szép, nagyon szép, ráadásul duplán kellett figyelni, hiszen titkos EP-ra kellett számítani. No, az csak késõbb jött, elõbb egy kissé csoffadozó futó ért utól, 84-es rajtszámmal: szegények elkavartak a piros háromszögrõl, és itt ért utól. A titkos ep-on õ felírta a számot, én meg írtam egy idõt az itinerére, õ robogott tovább, én meg "lebontottam" a pontot.

Antónia (mármint az árok) csak részben hozta a formáját: az alsó végén szokásos pocsolya megvolt, de a felhõs idõre való tekintettel a szédelgõs csoffadást okozó "langy meleg" nem, így egyvégtében sikerült leküzdeni a hölgyet -- bár utána jólesett a Muflonban a "frissítés" :-)

Az Ördög-lyukhoz így is jóval a pontzárás hivatalos ideje elõtt értem, majd némi nosztalgiázást követõen a pontõrökkel együtt indultunk lefelé, illetve szedtük a szalagokat. Solymáron én picit rákapcsoltam, búcsút intve a fiataloknak.

A Szarkavári EP-on megettem a csokit, bár a kajapont még elõttem volt :) A kajaponton sikerült a hivatalos pontzárásokhoz képest mért 10-15 perces elõnyömet ledolgozni :-) amúgy Bubúr-módra végigtesztelve a (megmaradt) kínálatot -- sajnos sem savanyú, sem édes dolgok nem maradtak (savanyúság, hagyma, illetve lekvár) -- minden esetre a bodzaszörp itt is lenyûgözött :)

A Z+ Z- kissé hosszúnak tûnt, az EP-nél némi erõgyûjtõ beszélgetést is beiktattam a régi zöld jelzés szelíd emelkedõje elõtt... Bár sikerült egyben leküzdeni, de a jövõben sem lesz kedvencem ez a szakasz :)

Hullámvasutazás a sárgán, majd a Virágos-nyeregtõl az esõ által kimosott fehér szalagok begyûjtésével színesített séta az Újlaki-hegy tetejéig -- itt is sikerült a pontzárás hivatalos idején belülre kerülni. Csoki vagy mûzliszelet volt az ellátmány az ismerõs pontõröktõl, akiktõl elbúcsúzva tovább indultam lefelé a sárgán a Határ-nyereg felé. Idén nem kellett szemetet gyûjteni -- a pontõrök mindenkit arra kértek, hogy a náluk lévõ szemeteszacskóba dobják bele a csokis/cerbonás papírokat.

A határkõtõl lefelé egyébként sem könnyû a S-, de most ráadásul sáros is volt, fáradt is voltam, úgyhogy nagyon-nagyon öregesre sikeredett a lejutás.
A Határ-nyeregben elõszedtem a leírást, meg az emlékeimet, és a másfeledik nekifutásra sikerült eltalálnom a piros körtúra megfelelõ ágát :) A parkolónál a jobbra letérés már teljesen ismerõs volt, aztán némi szalagszedés következett, majd gyors pecsételés a libanoni cédrusnál. A ponton ellátmányként szolgáló almát nem rágcsáltam el. Itt még útba igazítottam a pontõr hölgyet a villamosmegálló felé, majd szorgalmasan szedtem a szalagokat tovább, a Hûvösvölgyi útig. A gyalogos átkelõn sikerült elég gyorsan átkelni, némi bóklászást követõen egy fehér furgon mögött megtaláltam a felfelé vezetõ gyalogutat.

Innen kellemesen emelkedett az út egészen a Nagy-Hárs-hegy tetejéig, ahol a pont a kilátó mellett volt, a Nagykovácsiban már megismert pontõrökkel.
Innen szinte "csak egy ugrás" volt a cél, ahova annak hivatalos zárására, 20:30-ra sikerült beérni. A begyûjtött bélyegzõk/párnák/egyebek leadása után átvettem a második teljesítésért járó fehér jelvényt, illetve a Hárs-hegyi hétvége kitûzõjét, majd a túra szép élményeivel elindultam haza.
 
 
krajoramaTúra éve: 20082008.06.16 10:05:17
megnéz krajorama összes beszámolója
Falasok(k) 50

Pár év kihagyás után elsõ komolyabb túrának választottam a Falasokat. Szombat este tízkor feküdtem le, amikor éppen elkezdett esni az esõ. Reggel hatkor, amikor keltem, még mindíg esett, de nem hagytam magam megfélemlíteni. Átszelve a városon, morbid örömmel töltött el, hogy a járkélõk kicsit õrültnek néztek ahogy a zuhogó esõben egy ásványvizet szorongatok.

A 22-es buszon már találkoztam egy-két sorstársammal, aztán fél nyolckor rajtoltam 48-as rajtszámmal. Továbbra is szépen esett, a szemüvegem folyton bepárásodott, de jó tempóban tudtam haladni, mert meglepõ módon csak kevés helyen volt dagonya. A második kilométernél viszont sikerült elcsúszni és beletenyerelni a sárba. Ami még rosszabb, hogy megrándult a hátamon egy izom, azóta se tudom a fejem jól elforgatni - úgy fordulok dolgok felé mint egy robot. Kis gyötrõdés után már láttam a jó oldalát a dolognak: miután nem tudtam hajolni se, legalább nem törõdtem vele, hogy min gázolok át, abbahagytam a pocsolyák kerülgetését :)

A második ellenõrzõ pontról azt írta az itiner, hogy meglepetéssel vár. Valóban így lett, mert a pontõr késett, így senki se volt a megadott helyen. Egy telefon a szervezõknek, és biztosítottak, hogy nyugodtan menjek tovább nem érdekes, hogy ez a pecsét nincs meg. A harmadik pont aztán a Nagy-Kopasz hegy volt, rajta a kilátóval, a kilátó tetején meg az EP-vel. Itt még frissen felkocogott mindenki, egymás nyakába szórva a lépcsõ fokai között potyogó sarat. Kilátás sajnos nem igazán volt, mert pont egy felhõ burkolta be az egész hegyet. Viszont legalább már nem esett az esõ!

Pecsét, majd hosszú lejtmenet után Nagykovácsiban a 4. pont várt. Itt nagyon finom bodzaszörpöt kaptunk, teljesen meg voltam gyõzõdvve róla, hogy valami házi cucc. A végén kérdeztem is, hogy hogy csinálták: vettük az áruházban, volt a válasz. Mindegy, jó cukros volt adott egy kis plusz energiát. Kellett is, mert a következõ hat kilométer szinte folyton emelkedett, komolyan el is fárasztott, kicsit mélypontra kerültem. A Nagyszénáson aztán a pontnál tovább javult az idõ, és még egy szép nagy szamócát is sikerült találni az út mellett. Új erõre kapva, de nem sietve ballagtam lefelé. Közben a kis lábujjamon egy zavaró vízhólyag keletkezett. Már éppen azon gondolkodtam, hogy megállok kicsit ápolni, amikor pont azzal belerúgtam egy farönkbe, és a probléma megoldotta magát.

A következõ emelkedõ elõtt volt egy titkos pont, meg kellett jegyezni egy számot. Igaz, nem tudom miért, mert senki se kérdezte végül, szerintem elég könnyen meg lehetett állapítani, hogy ki ment végig a távon, mert az térdig sáros, derékig vizes lett a bokroktól. Az Antónia árok emelkedõjét egy huzamban sikerült megtenni, ennek örömére majdnem el is tévedtem, amikor a következõ pontot kerestem. Ez volt az Ördöglyuk barlang, ahonnét szerintem a túra legszebb kilátása nyílt az alatta lévõ, sziklák határolta völgyre.

Lejtmenet következett, és Solymáron egy kis beton, de hamarosan a Szarkavárnál voltam. Nagyon szépen felújított kis váracska van itt. Még a kilátóba is felmentem, annyira tiszta volt már az idõ. Mellesleg ez csak két emelet, tehát nem volt túl nagy plusz erõfeszítés. De nem sokat idõztem, mert csábított a frissítõ pont. Nem is csalódtam, nagyon finom zsíros kenyér várt, sok lila hagymával, kovászos uborkával. Köszönet a rendezõknek!

A maradék 14km-re volt 5 órám, úgyhogy a sok kaja után szépen bandukolva értem a következõ emelkedõ aljáig. Itt is volt EP, majd jött egy meredek szakasz, amirõl így ír az itiner: "kicsit meredek úton :)". A felénél biztosan éreztem, hogy meg tudnám fojtani azt aki a kis mosolyt odarakta. Ezután a maradék emelkedõ már nem nehéz, inkább a tájékozódással voltak gondjaim, nem csak itt, hanem egészen a Libanoni cédrusig a hegy túloldalán. Háromszor sikerült kicsit eltévedni.

Betonút aztán az utolsó hegy következett. Szerencsére itt már ismertem az utat, a Sárga 18 túra is pont ezen halad. Bevallom a Nagy-Hárs hegy kilátóba már nem mentem fel, itt már elég fáradt voltam. Végül pontosan tíz órával az indulásom után beértem a célba.

Nekem nagyon tetszett a túra, volt benne minden, ami szem szájnak ingere. A betonos részek aránya nem volt túl nagy, a frissítõ pont tényleg nagyon jó helyen van. Remélem jövõre megint találkozunk!

krajo



 
 
 Túra éve: 2007
Mazsi20Túra éve: 20072007.06.19 16:21:15
megnéz Mazsi20 összes beszámolója
Falasokk 25

25,8km, 950m

Emlékezetes túranap: az elsõ teljesítménytúrám egyedül!

Minden hiába, akárkit nyúzok a héten, senki nem ér rá/nem bírná/nem akarja, stb. Egyedül kell menni!

Kómázok a fél 6-os vonaton Pest fele. A Moszkva téren felszállok a 22-es buszra, amivel jónéhány túrázó külsejû emberke utazik :-)

A rajtnál még óriási dilemmában vagyok, bevállaljam az 50est egyedül? Nyuszi vagyok, nem merem. 7:30-as rajtidõvel nekivágok a 25-ösnek. Korrektnek tûnõ (az is volt), alapos, mondhatni szájbarágós itinert kapok, örülök is neki, olvasom bõszen.
"A büfétõl kilépve jobbra indulunk el, az elsõ zöld körút jelzés egy fenyõfán lesz." Lesek.... áá, fenyõfa, jelzés megvan.... jujj, de jó, induláááás!!! Hmm, hol van már az a kisvasút? ....felettébb gyanús.... sárga és piros jelzések? Azok aztán nincsenek... Hehe, hehehe. A tantusz koppanása messzire hallatszódott, amikor rájöttem, hogy rögtön, a túra elsõ méterén a rossz irányba indultam el. Mintha fordítva csinálnám a túrát. Éljen, hurrá, most azonnal hazamegyek, kicsi Mazsi, nem kell neked egyedül túrázgatni a sötét erdõben...... :-/

Nyomás vissza. Néhány túrázó bevárása. 10 perc mínusz. Elindulás a jó irányba. Mindjárt meg is van az elsõ pecsét a Hárs-hegyi Körúton! Nah, nyomás le a piroson. A túra elsõ komoly emelkedõje, a Fekete-fej nem sokat váratott magára. Még soha nem jártam erre. Tovább a piroson. Szalagozás mentén levágunk egy kanyart.

A Kecske-hátnál a pont jóval hamarabb jön, mint a térképen. A tejkaramellát elraktározom, és nemsokára letérek a piros kereszt jelzésre, az út kellemesen ereszkedik Remeteszõlõsig. Túrázókkal nem igen találkozok, néha elengedek egy-két futó kollégát. A szalagozás állandó, biztonságot nyújt. A falu után a kék kereszt a Remete-szurdok felé vezet, majd nemsokára áttérek a kék sáv jelzésre. "A roppant barátságos kis emelkedõ", mely a Remete-hegyre visz fel, rendesen megszenvedtet. Most örülök, hogy nincs velem senki, tök egyedül vagyok, senki nem látja a szenvedésemet. A vége különösen nehéz, sziklás, de egyszer csak felérek. És a panoráma tényleg szép. Szusszanok egyet, nemsokára elérem a nyeregben található EP-t. Egy kisgyerekes család vár a pontban, aranyos pici lánytól kapok pecsétet :-) Ereszkedés Budaliget felé, itt egy kicsit összegyûlik a mezõny, végre nem érzem úgy, hogy én vagyok az egyedüli résztvevõ.

Egy kis aszfaltos szakasz után hamar elérek Solymárra, majd egyik kedvenc útvonalamra, az Alsó-Jegenye-völgybe. A zöld és sárga jelzések elágazásánál a frissítõ pontban kivételesen nem kell semmi, se a zsíros kenyér, se a lekváros kenyér nem esne jól, gyümi kéne, almán, banánon jár az eszem, de az most sajna nincs. Ezért továbbindulok, a zöld jelzésen fél órán belül elérem a Tök-hegy alját, begyûjtök még egy pecsétet, felnézek a hegyre, és vigyorgok kínomban, ugye nem gondolják komolyan, hogy ODA FEL? Dehogynem. Az itiner magasssági vázlata valóságos függõleges egyenesként ábrázolja a szakaszt. Rettenet. Elindulok felfelé, gyök 2 km/h-val. Beér egy középkorú férfi, biztat, de én aztán ráérek. Az órámra pillantok, minden tökéletes, reális a 6 órán belüli teljesítés (szintidõ 8óra). Még nem látom a tetejét, (de a fényt az alagút végén már igen :-/ ) mikor feltûnik a sárga jelzés, valósággal bevetõdöm balra, és megiszok lendületbõl 7,5dl vizet.

A hegyoldalban hullámzó út ismerõs, innentõl már csak nem lehet probléma a hátralévõ kb 9 kilin! Az Újlaki-hegy az elõzõ 3 mászás után már csak dombocskának tûnik. Egy müzliszeletet kapunk a pontban. Nem sokkal késõbb a határkõnél lefolyok az eszméletlen meredek úton. Áttérek a piros körút jelzésre, és nemsokára a libanoni cédrusnál lévõ utolsó ellenõrzõ pontra érkezem. Alma, jujj, de jó, egész túrán ez hiányzott. Magamhoz ragadok egy kapitális méretû példányt. Megállok, rágcsálok. A fa tényleg különleges, impozáns, méltóságteljes látványt nyújt, még nem láttam ilyet, tetszik nagyon. Sajnos a kitûzött 6 óra érdekében tovább kell indulni. Követem a szalagozást, közben egyre több túrázó tûnik fel, összeér a mezõny. Önelégült arccal majszolom a túlméretezett almát, örül a fejem. A Schüller úti emelkedõ már meg se kottyan, mindjárt célba érek. Vissza a zöld körút jelzésre, most a megfelelõ irányban haladok rajta, már itt is a cél. 5:53. Juhé, de örülök. Az oklevél és kitûzõ begyûjtése után már itt is a 22-es busz, irány haza.

Nagyon örülök, hogy az elején elkövetett szerencsétlenkedés után tévelygés és bénázás nélkül sikerült végigmennem ezen a szép, de a rövidsége ellenére nehezebb túrán. Jövõre feltétlenül az 50-esen indulok. Köszönet a rendezõknek a színvonalas szervezésért!
 
 
ZETúra éve: 20072007.06.19 00:39:53
megnéz ZE összes beszámolója
Falasok(k) 50:

Zselé-szintû :) jubileum: 10. teljesítménytúrám volt, hezitáltam is, hogy 25 vagy 50, de egy Index-es topictárs szivélyes invitálása ("Gyere az 50-re szép a jelvény"), meg a térképvázlat hosszas nézegetése meghozta a gyümölcsét: az 50-es távra neveztem.

7:40-kor leadtam a tombolához egy zacskó (ötvennél hagytam abba a számolást, amikor rámoltam össze...) használt elemet, majd 7:45-kor indulás. Az 1. EP-ig még be sem melegedtem, viszont ott rögtön összefutottam az elsõ elkeverést produkáló (z körön a Hárshegyet megkerülve érkezõ) párossal. Velük szép komótosan a piros ezen a túrán hivatalos kispista-rövidítésén keresztül eljutottunk a 2. ep-ig, tejkaramella, indulás tovább. Kicsit feljebb néhány szembe jövõ 25-ös túratársat még meg kellett nyugtatni, hogy nem, nem kavartak el, az elágazás odébb van... Tényleg odébb volt, itt búcsú a lelkes párostól, és nagyobb sebességre kapcsolás, mert az eddig "elért" három-valamennyi átlag gondot okozhat a végén...

Egy rövid fotómegállás a Vörös pocsolyánál, majd kellemes meglepetés a piros háromszögre letérésnél: korrekten szalagozva az elágazás. A piros háromszög - zöld háromszög elágazásnál ki a "csücsökig", ahogy a szalagok mutatták :)

A Nagy-kopasz tetején a kilátót is meg kellett mászni (ekkor csak reméltem, hogy a túra végén a Nagy-Hárs-hegyen ezt nem kell majd megtenni...), a kilátás gyönyörû, némi pihenés után azonban indulás tovább. A zöldön találkoztam egy bagós bácsival, úgyhogy választhattam, hogy lassabban, vagy gyorsabban megyek, mint õk -- inkább lemaradtam.

Nagykovácsiban némi cseresznyézés, majd az EP-n mazsolával, illetve aprósütivel energiapótlás -- az EP-nek helyt adó vendéglátóipari egység 100Ft-os kedvezményét nem véve igénybe robogás tovább, immáron a sárga jelzést követve.

Létrázással át a kerítésen, fel a Nagy-Szénásra. Itt némi szerelvényigazítás, majd le a túristaház romjai felé, illetve tovább a Hosszú-árokban -- a titkos ep-nél természetesen felvésve a papírra az ott szereplõ számot.

Antónia (mármint az árok) hozta a formáját: az alsó végén szokásos pocsolya, feljebb meg tikkasztó katlan, de a felsõ végénél némi árnyékban töltött pihenés helyrebillentett.

Innen ismerõs út vezetett az Ördög-lyukig, illetve le a solymári Templom-térig, ahol vízpótlást követõen indultam tovább. A "nemszeretem" aszfalt elég sokáig volt a talpam alatt, és némi itiner-olvasást is be kellett vetnem, hogy merre köll menni, de hála a jó leírásnak, meg a szalagoknak a Szarkavárig is minden gond nélkül eljutottam. Itt elmajszoltam a ponton kapott túró rudit, aztán rövid hezitálás után nem másztam meg a tornyot, inkább toábbmentem a frissítõpont felé.

A frissítõponton színes és szintelen folyadékok, valamint katonás rendben lekváros és zsíroskenyerek fogadtak, valamint dobozba zárt árpalé is -- ez utóbbi igen baráti, mondhatni beszerzési áron. Egy zsírosdeszka meg két pohárnyi bubis víz elfogyasztása után a rét túloldalán meglelve a zöld jelzést indultam tovább. A Tök-hegy aljáig semmi gond nem volt, meg is kaptam a ponton a bélyegzést, a felfelé vezetõ, szalagozott, egy topictáres által b+ -nak elnevezett emelkedõt nem fogom szeretni -- itt úgy éreztem, hogy nem lesz meg a szintidõ sem... A sárgán aztán sikerült kellemes tempóban végig hullámvasitazni a Virágos-nyeregig (Az apuci épp akkor törte sikeresen ripityára a kissrác sárkányát, úgyhogy a srác visítása/bömbölése egy jó darabig elnyomott minden egyéb zajt és zörejt...).

Az Újlaki-hegyre magamon meglepõdve sikerült igen rövid idõ alatt "feltornászni" magamat, jól is esett a kapszkodás után a cerbona -- az viszont nem, hogy lefelé menetben 4-5 cerbonás fóliát szedtem össze...

A Határ-nyeregben lévõ csomópont normál esetben (nem 40km után...) könnyen átlátható ismerõs hely -- most a szalag, illetve annak maradványa komoly segítséget jelentett abban, hogy pontosan merre is kell menni.

A Libanoni cédrusnál a bélyegzés mellé egy barackot is kaptam (nem a fejemre :-)). Az eddig nagyon kellemes, követhetõ szalagozásban bízva indultam tovább -- Az Ördög-árkon keresztül vezetõ ösvény(ke) jelölését sajna a szalgzabáló manók kissé kikezdték, de sikerült nem elkavarni, és sikeresen venni ezt az akadályt is.

Innen kellemesen emelkedett az út egészen a Nagy-Hárs-hegy tetejéig, ahol a pont a kilátó mellett volt (ahogy azt a Csergezán-kilátónál reméltem), bár a pontõrök épp arról beszéltek, hogy javasolni fogják jövõre azt, hogy a kilátóban fent legyen itt is a pont... Ehez azt tettem hozzá, hogy jó, de akkor a Nagy-Hárs-heggyel induljon a túra. Itt már majdnem "kész" voltam (mondom, hogy zselé-szint...), de egy 10 perces pihenés, meg némi szõlõcukor hatására az utolsó ereszkedést is sikerült gond nélkül megcsinálni, és az életem elsõ "ötvenes" túráját sikerrel teljesíteni.

A jelvény és oklevél mellett a használt elemek leadásával szervezett tombolán is rám mosolygott a szerencse egy póló és egy bögre képében.

Köszönet ezért a jól szervezett, "összkomfortos" túráért, a szép jelvényért, mindenért.

 
 
Ken-Shi_KunTúra éve: 20072007.06.18 12:57:09
megnéz Ken-Shi_Kun összes beszámolója
Falasok(k) 50

Hajnalodik... egy kimerítõ este után reggel kelés a hajnali vonathoz, ami szerecsése modernebb típus így van idõm még egy kis szundikálásra befele menet. Itt történt, hogy Kelenföld állomáson végülis belebotlottam túratársamba így együtt fojtattuk utunkat mind az egy megálló ereéig. Majd leszállás és 18-as villamoshoz mentünk. Potom 10percnyi várakozás után végül feladtuk, és elindultunk a Moszkva-tér fele, és így is csak orrhosszal elõzött minket a villamos. 22-es busz, ránézésre is akad egy pár ismerõs arc, és sok túrazsák. Indulhat a túra, a hátizsákból kiszedvén egy jó adag elhasznált elemet és átadva a rendezõnek végül sikeresen jelentkeztem, és indultunk is. Rögtön az elsõ kanyarban csatlakozott hozzánk egy hölgy túrázó, akivel végülis a célig együtt haladtunk.

Átmenvén a kisvasút sínein megkezdtem fejben a túrát. És kisvártatva fel is bukkant az elsõ ellenõrzõpont, innentõl szolid, de szép tájon át mehettünk, majd elértünk Kecske-hátra, itt egy újabb pecsét és egy tejkaramella társaságában fojtattuk utunkat.
Innen egy friss állapotban lévén szolid de állandó emelkedõvel rukkolt elõ a terep, amin jutottunk el a Nagy-kopasz kilátójához. Pecsét és nemi plussz szint, a kilátás fenntrõl fennséges, és látom lakóvárosom "nevezetes" 3 kéményét, úgyhogy meg lettem hatódva, de lévén teljesítménytúra gyorsan letettem a honvágyról és indultunk is tovább. Egy adag mászkálás, és meg is érkeztünk nagykovácsiba. az odavezetõ út egy része aranyérmes kullancsgyûjtõknek feltétlenül ajánlott, de a hosszú nadrág is sokszor jó szolgálatot tehet. A pontõr mellett alvó kisbaba kellemes látványától meggyengülve fogyasztok valamennyit a kitett ellátmányból, és felmérem a még rendelkezésemre álló vízkészletet mennyire kell spórolnom vele. Innen a nagy-szénásra vezet utunk, ami tetején a pontõröktõl kaptunk is süteményt, ami bevallom nagyon jól esett és finom is volt. Majd lefelemenet számíró ellenõrzõpont, a kód ránézésre is csak erre a túrára lett beütemezve, ugyan csak tippeltük hova kell írni ami látunk rajta, de találtunk neki helyet. Innen a tempót átmenetileg fokoztuk kocogós tempóra, de késõbb saját indítványozásra combos emelkedõ címû veszélyekre utalva visszafogtuk egy kicsit. Ördöglyuk barlang felé kanyarodunk, majd egy kis helybõl távolbanézés után indulunk tovább. Beérkezünk solymárra (a lejtõt eddigre már kezdtem én is meg a lábam is nagyon unni). A szalagozás maradékait követve végül is egy templom elõtti opcionális pihenõpontot jelöltünk ki magunknak egy vizeskút személyében. Itt feltöltöttem vízkészletem túratársaimmal együtt és a futómûvön is igazítottam kicsit, mint aztán másnap kiderült sajnos kicsit késõn. Innen megyünk vár-iránt, a gyönyörûen felújított vár bevétele után túrórudi a jutalom. Innentõl bõ kilóméter után aztán megérkeztünk a hivatalos frissítõ pontra, ahol eltöltöttünk kis idõt, és megtudtunk pár dolgot a manapság kapható, általam energia fogkrémnek nevezett dologról is. Majd következõ ep keresztezõdében, ahol jobb kéz fele található az addigra általunk már csak 4-es számú combos emelkedõnek keresztelt rész. Anév nem megtévesztõ. Az itimerben enyhén emelkedõ címszóval jellemezték, de melette egy pár oldallal a grafikonnál ezt a részt egy kvázi függõleges vonal ábrázolta. De végülis idejekorán véget is ér, mivel letérünk róla a sárga jelzésre, ahol engem némiképp nosztalgikus emlékek rohannak le sárga 70-bõl. Következõ célpont: újlaki hegy. Az út zömmel szép, a szalagozást követve végülis ráébredtünk, hogy nesokkal ezelõtt sárga 70tt-n miért is tévedtünk el itt. A hegyre felérve csodás kilátás, egy pecsét és egy mûzliszelet várja az arra tévedõ túrázót. Innentõl lejtmenetben jutottunk el a túra egyik jelképéig, a Libanoni cédrusig, aholis almával kínálták a túrázókat. Innentõl az utolsó hosszú, de jól eloszló emelkedõnk vár ránk. A Nagy-hárshegyre felfelete menet a gõzõs mozdony jellegzetes hangjától visszhangzik az erdõ, amit sajnos nem volt szerencsénk meglátni. Ellenben a késõbb szembõl érkezõ dízel hajtású kisvasútat sikeresen megpillantottuk és át is keltünk a síneken. A kilátóba felérvén elsõ dolgom, hogy az emléktábla szövegén elámultam és hitetlenkedve néztem. Itt jelzem meg nem értem azokat az embereket akik azért másznak megy egy gyönyörû környezetben lévõ hegyet, hogy a tetején lévõ kilátó berendezéseit rongálják. Mire észhez kaptam indultunk is lefele, majd bõ kilóméterrel késõbb meg is érkeztünk oda ahonnét indultunk. Oklevél, kitûzõ és gratuláció a beérõknek.

Kisvártatva aztán tovahaladtunk a buszmegállóba ahol egy túratárs látván minket felajánlott egy fuvart a déli pályaudvarig, ezt még most sem tudtam eléggé megköszönni. Hazafelemenet gyönyörködtem a jelvényben és a szokásos tájban, ahogy elrobog mellettem, és visszagondoltam arra mi is történt aznap velem. A túra rendkívül szép tájakon vezetett, egy részében még most sem tudok eléggé csodálkozni. Ezt már csak megismételni lenne szebb élmény.
 
 
qvicTúra éve: 20072007.06.17 21:49:01
megnéz qvic összes beszámolója
Falasok(k) 50 2007

Bevallom úgy indultam erre a túrára, hogy akarok egy jó idõt futni rajta, akármilyen meleg is lesz útközben. Tavaly is futottam, akkor is meleg volt, és az a túra nagy tanulságokkal szolgált. A hátam teljesen szétment a sok izzadástól és a táska dörzsölésétõl, merõ seb voltam utána. Azóta beszereztem pár dolgot (új teljesen sima technikai póló, új camelbak, és hámosító kenõcs) amikben nagyon bíztam, azoknak a tesztje is volt ez most.
A rajtba korán (legalábbis az induláshoz képest), még 8 elõtt érkezek, hogy bõven legyen idõm mindenre, és minél több rajtolóval is találkozhassak. Sok ismerõs arc vár a Szépjuhásznénál. Közülük is inkább a futó sporttársak kötik le jobban a figyelmemet, mert most én is futásra készülök. Larzennel és Rushboy-jal beszélgetek, van bõven idõm. A felszerelés még a kocsiban pihen. Larzen elárulja, hogy sietnie kell haza, ezért mindjárt indul és siet, ezt alátámasztotta az is, hogy 8-kor fogja magát és búcsút int. Danitól kérdem, hogy Õ mikor indul, de már Õ sem nagyon akar várni, mert a rendezõk bíztatják, hogy már nem lehet gond a pontnyitásokkal. Pár perc múlva Õ is szélnek ered. Én direkt a pontok miatt várok többet, azt számolgattam, hogy ha tényleg csak 13:55-kor nyit az utolsó a kilátónál, és 14:00-kor a cél, akkor larzen hivatalosan 6 óránál jobbat nem mehet. :) Én még körbejárom a környéket, megnézem a szerdai tájfutó edzõversenyek egyik hajdani helyszínét, kicsit melegítek, eszek, felcuccolok. Jó kis hajsza lesz, már dörzsölöm a tenyerem. Egy verseny akkor jó, ha jók az ellenfelek. Rush-sal már többször futottunk együtt, tudom milyen remekül nyomja, larzen meg már régi (gyorsasági)motoros. És voltak még futók, akiket nem ismertem, szóval láthatóan komolyodott a mag. 8:40 elõtt pár perccel visszaosonok Vlaszijékhoz. Épp zárják az ötvenes nevezést befele, ami 8:30-ig tartott. Kérek egy idõt, és 8:40-kor indulok a mezõny után.
Egy futó bajtárs még ott marad a rajtnál, szóval nem én leszek a sereghajtó. Lassan indul be a dolog, de direkt nem hajtom az elejét. Az elsõ meredekebb emelkedõt sem futom meg teljesen, kell egy kis asszimilálódás.
[Egy.]
Az elsõ pont még így is nagyon hamar jön, mivel marha közel volt. :) Innen zúzás le a bokatörõen köves úton a Hárs hegyrõl. Leérve egy kis kellemetlen szakasz a mûúton az autók mellett lavírozva, majd ismét be a sûrûjébe. Kemény mászás jön fel a Fekete fejre. Itt senkivel nem találkozok. Jobb is. Nem látják, hogy milyen kényelmesen sétálgatok felfelé futócuccban. Eheh. ;)
Már most meleg van, de szerencsére a felhõk jönnek mennek, ahogy Aigner papa mondaná. A csúcson egy párocska fényképez. Ez egy "hurrá, megvan az elsõ komoly hegy" feliratú lesz majd az albumba. :) Teljesen rendben is van. Zihálok nekik egy sziasztokot, mert a vége felé már futogattam is valamicskét, aztán csavarok lefelé végre sebességben. Mennyit futottam már erre te jó ég. Kedvenc futóútvonalamon haladok már a starttól kezdve. Le a Fekete fejrõl, át a Petneházi lovak mellett (simi-simi), a piros kitérõjét szigorúan végigkövetve, a piros keresztig az emelkedõt végigfutva, a piros kereszten lefelõ õrült módjára száguldva.... hóóóóó.. álljunk már meg. Ez a szokásos futásom, de most nem errõl kéne itt firkászni. Szóval tekerjünk csak vissza a Fekete fejig. Száguldás le, addig oké. Lovak balról, stimmt. Simi? Nem, az most nincs, de csak azért, mert egy kisebb csapat simogatja éppen a magát nem kéretõ, hanem kényeztetõ pacit, aki kidugta a buksiját a karámból. És különben sem akarok olyan könnyen "Egy"-rõl a "Kettõ"-re jutni. :) De legalább jót vidulok az ábrázatán, mikor ráköszönök. A pirosat követve? Nem, ez sem stimmel, most kivételesen vágom a pirosat, mivel a túra azt a szép kis kanyart izomból chop-polja (ezt csak azért írtam így, mert egy egykori angoltanárom képe villant be éppen, aki (amúgy henteseket megszégyenítõ) kétkarú szilaj gémeskútként gesztikulálva magyarázta nekünk annó a "cut" meg a "chop" közötti különbséget. De hogy jön ez most ide?
"a piros keresztig az emelkedõt végigfutva" Naja, még mit nem? Hiszen útközben egy ellenõrzõ pont is van... Bár az igaz, hogy arra számítottam, hogy az elágazásnál lesznek, mint tavaly, és mint a kiírásban is szerepel, úgyhogy majdnem piknikezõ turistáknak néztem õket, és tovább is futottam kicsit, miután aztán betyáros hátra arccal megoldottam a dolgot. A búcsú olyan viharosan gyorsan zajlik, hogy pár méterre járok már, mikor odakiáltanak, hogy kérek -e karamellát, amit egyébként imádok. Nem kössz-szel rövidre zárom a dolgot, nehogy eszembe jusson visszafutni. :) Megszívom a camelbak-et, hogy hát ha más nem, ez legalább van, de azért köszönöm a kínálást.
Csoportokat hagyok el, pont annál az elágazásnál is, ahol a 25-ös táv elválik az 50-estõl. Apropó, hogy is volt?
"a piros kereszten lefelõ õrült módjára száguldva" Na a nagy fenéket mentem én most arra, irány a Vörös pocsolya meg a Nagy-Kopasz. A csapat viszont elfordul a kereszten. Aztán pár méter után én is visszafordítom, de csak a fejem. És látom, hogy Õk viszont meggondolják magukat, és mégis inkább utánam jönnek. Hú vazz, kilógnak a szaftos kolbászok a táskámból, vagy csak rájöttek, hogy kevés lesz nekik a 25? Nade koncentráljunk a terepre. A pocsolya után nagy szintvesztések jönnek, majd azoknak a visszaszerzésén kell hosszan fáradozni. Nézd már! Egy Vándorköszörûs! :) Végül elérem a piros háromszöget. Az aztán még jobban odamondja a frankót, úgyhogy itt megint lemondok a futásról. Mikor megenyhül és is belendülök, és így váltogatva érem el a Nagy-Kopasz csúcsát. Közben, mikor átváltottam a zöld háromszögre, feltûnik mögöttem a rajtban ottmaradt futó. Hú, anemjóját, bele kéne húzni! Innen kicsit gyorsítottam, és nagyon sok embert utólértem. A pont ismét fent van a kilátó tetején. Ez egyrészt jó, mert meseszép fentrõl a kilátás, másrészrõl viszont jó, mert élvezem a lépcsõzést is fel-le. :)
A zöld háromszög megint zúzható lefelé. Az egyik elágazásnál egy elõttem futó futó (értitek?) jelzetlen úton folytatja az útját. Ejnye bejnye. Igaz, hogy a háromszög igen sarkosan fordul rá Nagykovácsira, de ez a kiírt útvonal. A zöld sávon már csak be kell döcögni a faluig, aztán irány a plébánia. Akarom írni a Csillagszem vendéglõ, mert a hely változott tavalyhoz képest. Itt kapunk 100 Ft kedvezményt a fogyasztásból. Benézek, de 4-en vagy 5-en várnak éppen a frissítõ italukra, szóval inkabb ott hagyom a 100 forintomat. Irány vissza az utcán, ahol jöttem, majd hosssssszzzzúúúú emelkedés kezdõdik a sárgán a kék keresztig. Ez egész jól, egyenletesen megy, tetszik is a dolog. Az egyre csak növekvõ meleg viszont már kevésbé. A kereszt egy akrobatikus mászással nyit, át a kerítés másik oldalára. A mászás öregurasra sikerül, aztán valahogy úgy is marad a dolog. A Kutyahegyre felfelé megint visszakapcsolok, komótosan haladok és közben elmélázok az élet dolgain, meg azon hogy mi a radai rézfánfütyölõst keresek én ilyen melegben itt és miért nem egy tóba lógatom a lábam. Azért egy-két embert itt is befogok, és a lejtõket futom. A Nagyszénás mászása már ismét komótosabbra sikerül.
[Kettõ.]
Bár a kilátás pazarr, a ponton nem idõzök, indulok is lefelé. Elég meredek az út, amit egy titkos pont szakít félbe. Itt megállok felírni a lapomra a számot. Furcsállom, hogy viszonylag magasra került a pont, tavaly sztem jobb volt az elhelyezés. A meredek lefelé már nem a jól futható kategória, de aztán hamar megenyhül, az már rendben van. A Hosszú árok meglepõ módon hosszú. De úgy tényleg. És különösebb esemény nélkül teszem meg az utat, már már csak bambulva magam elé, a talajt kémlelve, mibe bukhatok éppen egy szép nagyot. Szóval a környezetet csak inkább érzékelem a periférián, mintsem látom. Hmm. Aztán egyszer csak elérem a sárgát és minden megváltozik. Az a hatalmas tócsa most is ott terpeszkedik a kanyarban, mintha sosem száradna már fel, mehetek a bozótharcos kerülõútra ismét. Aztán pedig hosszú meredek emelkedõ következik, ahol még a nap is tûz ezerrel. Megint nagyon lassan haladok, elõszedek egy kis rágcsálni valót, mert érzem, hogy az energiaszintem rohamosan csökken.
[Három.]
Ez a szakasz tûnt tavaly is a legnehezebbnek, most sincs ez másként, úgy érzem évek telnek el, mire felérek a Zsíroshegyi útra. Nehezen indul be újra a futás. A zöld sáv lebucskázik a volt turistaháznál, innen hosszú lejtõ jön, ennek most örülök. A barlangjel hamar jön is, és maga a barlang is. Úgy emlékszem tavaly itt volt a túrórudi, ezért kicsit csalódok, mikor nem kapok.
Tovább indulok, most már a szalagokat követve. A bányából nagyon szép kilátás nyílik lefelé és a Kevélyek felé. A szalagok hipp-hopp levezetnek Solymárra, ahol követem a kiírt utcákat. Hosszan aszfalt, ez nem a kedvencem. Alig várom már a templomot, ott aztán nagy fürdést rendezek. Újratöltöm a camelbak tartályát is, majd nyomom tovább lefelé. Meglepõ módon most egy másik (egyel korábbi) utcát szalagoztak ki, amin a Szarkavár felé kell menni. Nem értem miért. Mindegy, ezt az utcát is megismerem legalább. A Szarkavár alá, így most a másik irányból érkezek. Itt ismerõsökkel találkozok, és beszélgetünk kicsit. Útba is kell igazítanom õket, mert nem biztosak a tovább menõ útban.
[Négy.]
A vár emelkedõje rövid, de velõs. A várra meg rá sem ismerek. Elképesztõ. Hol van már az a gizgazos romos vármaradvány, ami itt volt? Egy komplett erõd vár odafent fallal, kapuval, toronnyal meg toronyóra lánccal. Bár ez utóbbiban nem vagyok biztos. A ponton, egy bozótos (afféle bújóhely) közepén egy kedves hölgy fogad. Hát igen, a napon nem lenne kellemes üldögélni. Tõle megkapom a hõn áhított túró rudimat. Sirály.
Új szerzeményemet majszolva indulok a többiek után, akik már árkon bokron túl járnak. Na jó annyira nem, a patakmenti úton utólérem õket, de én robogok is tovább az etetõponthoz, ami szintén hamar meg is érkezik.
Itt aztán áll a bál. Rengeteg spori, hatalmas sátor izé, és kaja hegyek. Katonás rendben áll az asztalon a tengernyi kaja, külön zászlóaljban a zsíros meg lekváros kenyerek és társaik. Mint valami légifelvétel a harcrakész orosz hadseregrõl. Én meg mint egy Zeppelin, csak bambulok le rájuk... Rákérdezek, hogy inni mit lehet? Vizet? -Igen, vizet. -jön a válasz, de pohárba kitöltve sajnos semmi sincs. A kanna, amibõl vizet töltöttek az orrom elõtt fogy ki. Valahonnan hátulról elõkerül egy másik, és az orrom elõtt landol. Bumm. Kicsit várok, de semmi más nem történt, így kezembe vettem a dolgokat, és töltöttem egy pohárral. Közben észreveszem, hogy van ott szörp is. Na mindegy, most már így jártam, így is többet idõztem itt, mint akartam.
[Öt.]
A zöld kereszten, majd a sávon haladok tovább, de nem valami gyorsan. Itt nem ment úgy, hogy kellett volna. Akadozik a gépezet, de próbálom kicsit erõltetni. Ez így viszont még jobban fárasztó. Ami feldob, az az újabb pont egy újabb kedves pontõrrel a Tök hegy aljában. Ezúton is jobbulást neki a törött ujjához.
Jön az a jó kis meredek emelkedõ, ami viszont nem mondom, hogy gyorsan, de egészen jól egyenletesen megy. És nagyon hamar elérem a sárgát. Ennek örülök nagyon, fõleg, hogy még emlékszem, hogy tavaly itt jobban megszenvedtem. A sárga egy mókás hullámvasút, a második fele jobban ment. És már itt is a Virágos nyereg. Elõkaparom a leírást, mert nem emlékszem, hogy itt van -e pont, de nincs. Okés, akkor itt most tényleg csak piknikezõket látok üldögélni a fûben, pedig már indultam volna feléjük. Szóval sárga. Eseménytelen. Elõször csorgás lefelé, majd mászás felfelé. A felfelé megint túl lassúra sikerül, újabb rágicsálás, iszogatás. A felhígított italom már rég nem az igazi. Valahogy nem pörgök fel, lomhán érek fel a ponthoz.
[Hat.]
Innen aztán viszont egy darabig minden megy, ahogy szeretném. Hát persze, mert megint lejtõzünk. :) A ponton kapok egy csokit, amit pont a legmeredekebb részen majszolok, miközben szedem a lábam. Már ismerõs rövidtávosokat érek sorra utól, akiket még láttam elindulni. Ez jó. A piros körút jelzés egy remekül futható út és nagyon jól is esik, vigyorgok mint a tejbe tök. A parkolóban megcélzok egy szemetest, dobok egy kétpontost a csokipapírral, majd ráfordulok a libanoni cédrusra. A ponton Zsotyek vár, beszélünk kicsit, majd hátra arc. Pár lépéssel késõbb látom a leelõzött embereknél az almát. Ja tényleg, itt kaptam volna... :) Ha nem tereljük el a szót másra. Sebaj, egyáltalán nem lényeg, most már csak szakítás lefelé, követve a szalagokat. Kövesút le, sétaút jobbra, majd le a patakmederbe. Itt egy párocska két fele ugrik, én meg sprint fel a Nyéki útra. Na helyben vagyunk. Alig gyõzöm kifújni magam, ez most egy jó kis vágta volt. Emlékszem, hogy tavaly milyen jót kavarogtam itt a végén többedmagammal, mert nem találtuk meg a Csibor utcát. Ezt még most más is pont felemlegette még a rajtban. Na most figyeltem, mint fehérsrác a négerzárkában. Semmi gond, félmillió szalag integet a feljárónál. Kiró. Nyomás felfelé. Elérem a Hûvösvölgyi utat. Zebra kicsit odébb van, mit nekem, balról jó, jobbról jó? ööö.. valami tép ezerrel lefelé, mögötte az egész elnöki konvoly, szóval izomból kilövöm magam, így legalább nem kell várni. :) Schüller út. Kellemes felfelé, aztán kevésbé kellemes felfelé, aztán még mindíg felfelé? Hát persze. A sárgát elérve semmi nem változik csak az irány picit. Váltogatom a futást a gyaloglással, itt már látszik, hogy meglesz a 6 órán belüli teljesítés. Ráfordulok a kilátóra, egy tíz perc mászás még, és meg is van, innen pedig már csak le kell csorogni. Az elején jól megy, de aztán elkezdek szúrni, pont a legjobbkor mondhatom. :)) Így a finish elég nagypapás. Cél. 5:48 a vége.
[Hét.]
Hét perc. Ennyivel maradtam le larzentõl. ;) Persze nem a felsorolt percek döntöttek, azok csak színesítették a beszámolót. Az igazság az, hogy ennyivel egyszerûen lenyomott. :)) Gondolom igen nyomós indok lehetett az, amit a startban említett. Rush nem sokkal elõttem ért be, neki nem ment úgy ahogy szerette volna. Teljesen nekem sem, valahogy az volt az érzésem, hogy rosszul osztottam be az erõm.. vagy csak a meleg vett ki ennyit belõlem.. de én azért elégedett voltam. A rendezõségnek köszönöm a túrát, és csak így tovább!
Az új hájtek cuccok most tették a dolgukat, és nyoma sem volt kidörzsölõdésnek. Jippíí.
Az idei tanulság tehát most más volt:
Jövõre nekem is kell szereznem egy jó indokot... ;)
 
 
kekdroidTúra éve: 20072007.06.17 19:48:16
megnéz kekdroid összes beszámolója
Falasok(k) 50

Kora reggel van és mivel nincs jobb dolgom, szép kerülõvel jutok csak el a Moszkva térre, ebben benne foglaltatik egy késõ motorvonat, egy késõ, majd végül kihagyott villamos, de nem foglaltatik benne a bankautomata meglátogatása, így aztán évfolyamtársam, Ádám hitelez nekem egy nevezési díjat. A rajtban szolid sor, amely szépen fogy, hiszen többen is rajtoltatnak. Leadunk még néhány lemerült elemet, majd szépen útra kelünk, egy nagyon rövid ideig kettesben, majd egy csatlakozó sporttárssal kiegészülve, hármasban térünk le a piros sávra.

Beszélgetünk, kiderül, hogy Varacskos Disznóval van szerencsénk együtt túrázni (fórumon így ismerik:)), nagyjából tisztázzuk egymás kilétét. Utunk elsõ ellenõrzõpontja és az összes többi is így beszélgetve még közelebb kerül, gyors pecsételés, indulás. Az ösvény ebbõl az irányból jóval barátságosabb, mint szembõl, viszont még lejtõként sem nevezhetõ egyszerû terepnek. Lent a mûúton a forgalom szerencsére csak árnyéka önmagának, alig tíz autó halad el. Letérünk róla és felbaktatunk a Fekete-fejre. Szerintem ez a hegy (kiemelkedés, domb, akármi) csak a teljesítménytúrák kedvéért termett ide, hogy fel lehessen rá menni és le lehessen róla jönni. Ellenõrzõpont most nincs a tetején. Már készülök arra, hogy a piros jelzést fogjuk követni, de a szalagozás kihagyja a kerülõt, pontosan úgy, ahogy az itiner írja. Visszatérünk késõbb a jelzésre és némi emelkedõ után a Kecske-háton kapunk bélyegzõt és tejkaramellát Vajonmerre és párja sporttársaktól. (A túra változik, a pontõrök állandóak. :))

A következõ szakasz nagyjából állandó emelkedéssel szolgál lábainknak, de itt még frissek és fittek vagyunk, szépen menetelünk, kanyarogva a Nagy-Kopasz kilátója felé. Még a piros háromszög ösvényén észreveszem, hogy a bõ egy hónapja még erõsen ingadozó létra helyett egy kis lyukon kell átvergõdnie magát a gyalogos utazónak. Nem is tudom, melyik a jobb megoldás, ha lehet, inkább erre szavazok. A hegytetõn beérünk néhány ismerõst, illetve minket is beér néhány másik ismerõs. A kilátót most nem hagyom ki, közben VD befújja magát kullancsriasztóval, Ádám pedig örül, hazáig ellát. Lefelé néhol belekocogunk, Nagykovácsi elõtt a futómezõny jelentõs része elhúz mellettünk, ismerõs, ismeretlen is van köztük, rutinosabb útitársunk mondja kicsoda kicsoda.

Nagykovácsiban alvó kisbaba az egyik pontõr, szülei pecsételnek és kínálnak mindenféle ellátmánnyal, veszek is pár szem mazsolát. A pont helyett elõször simán a plébániához mentünk be, erõsen félreértve az ep.-t jelzõ nyilat :). Kisétálunk a faluból, megint emelkedõ következik és tart egészen a Nagy-Szénás csúcsáig. Itt még mindig elképesztõ a kilátás, sok teljesítménytúra útvonalát lehet nyomon követni. A pontõröket VD itt is ismeri, nekem is beugrik, hogy megint érvényes a pontõrök állandóságára vonatkozó tétel. Kapunk sütit is, nagyon finom, köszönöm itt is. Közben utolér az a sporttárs, akivel már mindenféle túrán találkoztam, és aki egy darab hosszú vándorbottal megy, most megelõz minket, de nem rögtön a hegy után nem tudjuk, hogy most ki megy helyes úton. Mi találunk jelzést balra lefelé, szólunk is. A turistaház emlékfala után nem sokkal önkiszolgáló ellenõrzõhely, egy kódot kell felírni.

A Hosszú-árkon végig kocogva jutunk le, jólesik a másféle mozgás, még szintben is. Az Antóina-árok viszont annál kellemetlenebb, törmelékes út, a látképet egy vélhetõen 20 kV-os távvezeték színesíti. Hosszú, kényelmetlen kaptató után megint ismerõs helyen vagyunk, most a zöld jelzést kell egy darabon követni, majd Nagykovácsi telkeit elhagyva lesétálunk az Ördöglyuk-barlanghoz. Illetve fel. Maga a barlang nem túl nagy látványosság, lévén a bejáratot egy fémlap zárja el. Kedves pontõr, ad pecsétet, majd elképesztõ sziklák felett sétálunk tovább Solymárra. Jó sokat kell jelzetlen úton gyalogolni, a szalagozásnak viszont mindig van legalább nyoma. (Néhol letéphették, mert csak csonkot láttunk.) A templom elõtt tartunk egy frissítési szünetet, palackot töltünk, mosakszunk, ilyesmi. Majd a zöld sáv jelzésen baktatunk át a Szarkavárhoz, sokáig a kényelmetlenül zajos fõút mellett.

A várat prímán felújították a lehetõségekhez képest, egyszer kijövök és szépen körbefényképezem, most csak körbenézünk, miközben a pontõr által kínált piros pöttyös típusú csokit esszük. Lefelé még kicsit elbizonytalanodunk, de kiolvassuk a helyes utat az itinerbõl, mielõtt bárkit megtévesztenénk. A közeli etetõponton sokan pihennek, esznek-isznak, bõséges a választék: zsíros és vajas kenyér, hagyma, kovászos uborka, lekváros kenyér, valamint mindenféle italok. Mi is beiktatunk egy hosszabb pihenõt, majd tovaballagunk, megtalálva a zöld + jelet. Mindenfélérõl beszélgetünk, többek között az evés fontosságáról, majd hirtelen a következõ ponton mutatják a leendõ emelkedõt. Ezt egy szóval lehet jellemezni: nehéz. Elég nehéz ahhoz, hogy mindenféle mátrai és bükki és börzsönyi emelkedõkkel lehessen egy helyen emlegetni. Viszont nem olyan vészesen hosszú és a sárgán megint ismerõs úton jutunk el a Virágos-nyeregbe.

Itt kis család quaddal próbál sárkányt eregetni, egy másik úriember ugyanezt kézzel teszi, sokkal jobb eredménnyel. Továbbmegyünk és nemsokára megkezdjük az utolsó elõtti nagy hegy megmászását. Sokkal jobban hangzik ez így, mintha azt mondanánk, hogy felugrottunk az Újlaki-hegyre :). Fent még mindig csodás a panoráma (a hegy állandósága feltételezi a kilátás minõségének állandóságát, 2. tétel), kapunk egy müzliszeletet, lecsorgunk a hegyrõl, egészen a Határ-nyeregig követve a sárgát, ahol átváltunk a prímán jelzett piros körtúra jelzésre. Ezen érjük el a túra jelképéül szolgáló, óriási Libanoni cédrust. Elképesztõ fa, kár, hogy nem tudom lefényképezni. Sebaj, kapunk egy-egy nagy almát és folytatjuk jellemzõen lefelé vezetõ utunkat. Az itt csak enyhén elhanyagolt Ördög-árkon átkelve pedig az utolsó komoly emelkedõ vár ránk, szerencsére jól elosztva.

A Hûvösvölgyi úton szép szalagokat és hasonló színû reklámot látunk, valamint jó sokat várunk, amire valaki kegyesen a fékpedálra lép és átenged az út túloldalára. A hegyen felfelé araszolva gõzmozdony jellegzetes hangja üti meg fülünket, de nem jutunk el a pálya látótávolságába. A szembejövõ, dízelgép vontatta vonatkát viszont már teljes valójában csodálhatjuk meg a turistaút átjárója elõtt. A kilátóban megnyugtatnak, hogy már valóban alig kell menni a célig, szépen kényelmesen lesétálunk.

A célban gratulálnak, nagyon szép jelvényt és oklevelet kapunk. Sok az ismerõs és az ismeretlen túrázó, beérkezik egy másik, szintén a Lemaradás tt-n megismert sporttárs, nagyon jó idõvel, már a buszmegállóban várakozunk, amikor ugyanõ felajánl egy fuvart a Déli pályaudvarig, ezúton is nagyon szépen köszönöm!
Köszönet jár a túráért a rendezõségnek, örülök, hogy vidám, jó társaságban mehettem az egész úton és természetesen gratulálok mindkét táv minden teljesítõjének!
 
 
maciHUNTúra éve: 20072007.06.17 18:24:07
megnéz maciHUN összes beszámolója
Falasok(k) 25

Rajt 8:35kor, elemleadás. Szépjuhásznéról indultunk,hiába ment a túra ismerõs helyeken sikerült az elsõ 100méteren elkevernünk (elõször, de nem utoljára). Az elsõ EP rendben a helyén volt. Szalagokból nem volt hiány, segítettek a lefordulásoknál.

A következõ pont elõtt sikerült újra eltévednünk, mivela leírás rövidsége miatt azt hittük, hogy elfelejtettünk lefordulni a szalagozott útra, ami utána visszavisz a pirosra, ezért ahol a szalagot megtaláltuk, ott hittük, hogy visszahozott, így a piroson folytattuk utunkat, ami végülis helyes irány volt, csak hosszabb, mint kellett volna lennie. Meglepetés tejkaramella.

A legnagyobb gondot a pontok körüli tájékozódás okozta. A második ponton pl azt írta, hogy azonnal lefordulunk a piros+ -ra, de az sehol nem volt, mert a pont nem volt a helyén, hanem egy jó 300méterrel elõbb volt, mint kellett volna lennie.

Innen fel a Remete-hegyre, minden rendben.

A következõ frissítõpontra rendben megérkeztünk, finom volt a zsíros kenyér és a szörp és még sört is lehetett kapni, ráadásul baráti áron :) 0,5l dobozos amstel 150 pénz...

Itt megint nem találtuk az utat elsõre, úgyhogy csoportosan kiválasztottunk egyet találomra, ami végül jónak bizonyult és el is vezetett a köv. pontig.

Innen mászás következett fel a Virágos-nyereghez, majd az Újlaki hegyre, ahol mûzliszelet várt minket.

Sziklákon ugrándoztunk lefele, miközben a vitorlázó repülõk mellettünk suhantak el, és meg semm álltunk, amíg el nem tévedtünk. Egy elég sok utat magába foglaló keresztezõdésben, pl nem volt szalag, csak az egyik úton jó mélyen bent, majd a leírás szerint mellõznünk kellett egy sorompót, de melyiket? merthogy több is volt. A köv pont a libanoni cédrusnál volt, ami egy picit el volt dugva, de megérte a keresgélés, mert maga a fa gyönyörû volt, és még járt a látvány mellé finom kopaszbarack is.

majd a völgy utcába kiérve nem volt egyértelmû, hogy merre is kéne mennünk, de a távolból újra egy szalag mosolygott ránk, így jó fele haladtunk befele az erdõbe, már a kisvasút síneit keresztezve. Szerintem itt történt a legnagyobb malõr, mivel már jó ideje együtt haladt a 25ös és az 50es táv, de itt újra elváltak útjaink, az itiner viszont nem tartalmazta ezt az infót. A 25ösök egyenesen mentek a Z körsétán Dzépjuhásznára, míg az 50esek a sárgán megmászták még a Hárs-hegyet. De a Z körsétável sem volt minden rendben, mert egyszercsak visszakanyarodott oda, ahonva a sárga ment. Itt megelégeltük a dolgot, és a síneken haladva sétáltunk tovább a cél felé. Megint találkoztunk a Z körsétával, ahol rátértünk, és nemsokára a célban találtuk magunkat.

Összességében jó túra volt, csak annyi volt a baj, hogy az itiner olyan dolgokat adott meg viszonyítási pontoknak, amelyekbõl az adott szûk területen több is volt (sorompó, elágazás) nem pedig egyedieket (villamossín). A táj és a kilátások viszont kárpótoltak mindezért, illetve az ellátás pazar volt (tejkaramella, mûzliszelet, zsíroskenyér hagymával és koviubival, barack, alma, szörp,víz...mindezt 500 forintért!)
 
 
 Túra éve: 2006
Rush2006Túra éve: 20062006.07.17 15:09:35
megnéz Rush2006 összes beszámolója
Falasok(k) 50



Érzésem szerint ezt a túrát nagyon eltalálták..Ahol nem volt jelzés, (de ahol volt, ott is sokszor) a szalagok tökéletesen tájékoztattak az útvonalról. Egyszerûen szinte ha akartam se nagyon tévedtem volna el.. Bár egyszer ott a Hûvösvölgyi útnál majdnem akaratomon kívül is megtettem :)). Szóval gratula Vlaszij, gyönyörû helyekre varázsoltátok ma a túrát, és az idõ is szuper volt nagyon. A legjobban még mindig az Újlaki hegy környéke tetszett, bár nem egyszer jártam már erre, de az ejtõernyõsök szárnyalása meg a táj az onnan lenyûgözõ. (Csak tudnám hogy pár ember hogy tudta kihagyni a titkos pontot, majd kiszúrta az ember szemét :-))
 
 
 Túra éve: 2004
vulpesTúra éve: 20042005.04.07 10:10:21
megnéz vulpes összes beszámolója
Falasok(k) 25

Mint az köztudott, Anikovacs és én mostanában nem tudtunk áldozatot bemutatni a Nagy Égi Túravezetõ oltárán, lévén a Nagy Földi Egyetemi Vezetõk elõtt kellett egy szeánszot prezentálnunk, vizuális segédeszközök és több adag nyugtató segédletével. A szeánsz és a teljesítéshez szükséges 5 éves elõkészítés sikeres teljesítését igazoló díjazás kézhezvétele után viszont már nem maradt akadály elõttünk!

Találkozó reggel 8-kor a Stadionnál. Az elõzetes megállapodásunk úgy szólt, hogy - lévén az idõjósok vasárnapra csapadékot helyeztek kilátásba - az indulást a reggeli idõjárási viszonyoktól tesszük függõvé. Éjjel 2-kor dörgés és villámlás ébresztett fel, nem a legjobb ómen. Reggel Gödöllõn borult volt az idõ, telefon megy, Budapesten is de ott derül kifelé, jobban megnézve Gödöllõn is. Na jó, akkor menjünk a buszhoz, és hajrá. Budapestre érve már ragyogó napsütés fogadott.

Metrópótló busz, metró, majd megint busz. A Deák téren a metrómegállóban összefutottunk Vadmalac sporttárssal, aki ugyan elõzõ nap teljesítette az Eötvös 50-es, de azért aznap futni akart. Elismerésre méltó! A 22-es busz vonalának pedig megvan az a rossz szokása, hogy a Szépjuhászné megálló nevet váltott Tündérkertre, így sikerül a kelleténél egyel késõbbi megállóban leszállnunk. Kis bemelegítés, séta a rajtba, nem árt. Többek között ott találtuk Mák Virágot, valamint Joey-t, aki éppen telefonon veszekedett egy pontõrrel, aki a hallottak szerint nem az elõírt helyen pecsételt. Mire befejezte és üdvözölni tudtuk, mi már el is készültünk a nevezéssel. Vadmalac még pakolászik, pár perccel utánunk fog indulni.

A rajt után alig pár perccel már meg is találjuk az elsõ pontot, ami felettébb gyanús. Igen, õ az az ominózus pontõr, akinek egy jó kilométerrel arrébb, egy elágazásnál kellene üldögélnie. Errõl a dologról az itiner is megemlékezik, így történik, hogy egy idõsebb pár jön szembe alig 100 méterrel a pont után, hogy õk bizony nem találják az említett leágazást. Közben Vadmalac is utolér, így tisztázódik a probléma, és mehetünk tovább. Vadmalac gyorsan otthagy minket, hiszen fut, az említett párral pedig hol együtt megyünk, hol oda-vissza kerülgetjük egymást. Az idõ meleg, és ami még rosszabb, borzasztóan magas a páratartalom, különösen a fák alatt, bokrok között. Az említett leágazást megtalálva mesélem Anikónak, hogy mostantól jó darabon a két évvel ezelõtti õszi topictúra útvonalán fogunk menni, csak éppen az ellenkezõ irányban. Mivel a fényképeket anno látta, így azonnal tudja, mirõl beszélek.

A Fekete-fejig nem történik említésre méltó esemény, viszont a csúcsról lefelé jövet az egyik nedves kövön megcsúszik a bakancsom, és térdre esem, négykézláb. A rossz dolog az, hogy térddel egy kõélre esem, a jó dolog viszont az, hogy a kõ sikeresen elhibázza a térdkalácsomat, kb. 2 cm-rel alatta zúzza meg a lábamat. Szerencsém van, pár perc múlva már nem is érzem, viszont a helye csak mostanában kezd nem fájni, ha megnyomom. Lehetett volna rosszabb is, megyünk tovább.

A Petneházy Lovasklub (remélem jól emlékszem a nevére) után az út elágazik, a piros jelzést pedig okosan a két ág közé festették. Fejvakarás, itiner annyit mond, kövessük a pirosat a szalagozásig. Jobban megnézve a jelzést mintha nyilazva lenne, tehát megyünk a bal oldali ágon. Rövidesen nyilvánvalóvá válik, hogy ez nem volt a legjobb döntés, lévén se jelzés, se szalag. Térkép elõ, a már említett pár is hasonló gondokkal küzd, elõttünk úgy 100 m-rel szintén a térképet bûvölik. Mi kiokoskodjuk, hogy ez az ösvény párhuzamosan fut a piros jelzéssel, tehát ha elérjuk a közeli keresztutat, azon jobbra fordulva meg fogjuk találni vagy a jelzést, vagy a szalagozást. Az elõttünk levõ pár nem így gondolkodik, õk - ki tudja, miért - balra mennek, ennek következtében már csak a célban látjuk õket viszont. Mi mindenesetre a keresztúton alig 50 m múlva már piros jelzést látunk, s a szalagozás is megvan, halad föl a domboldalra, ahonnét igen szép a kilátás, ha az ember veszi a fáradtságot, és fordul 180 fokot.

A nap rendületlenül tûz, de az igazi verítékezés akkor következik, amikor visszaérünk a sûrûbe. A bokrok leveleirõl csöpögött a víz, olyan pára volt. Itt találjuk a második pontot, ahol egy-egy csomag ropit kapunk. Hasznos, mert sópótló, csak inni is kell hozzá, lévén az ember fiziológiai okok miatt nem képes kristályos sót izzadni. Beérünk Remeteszõlõsre, az útvonal ezen szakasza a Meteorról ismerõs. A település szélén, közvetlenül a szurdok elõtt összefutunk egy idõsebbekbõl álló kiránduló csoporttal, egyszersmind egy nyomós kutat is találunk. Utóbbiból frissítünk, Anikó vizet is vételez, elõbbiek ezt jó ötletnek találják, mert visszafordulnak és ugyanezt teszik. A mosdás egyetlen hátránya, hogy a homlokomra kiült sót kissé belemossa a szemembe, amitõl egy darabig sûrûn kell pislognom.

A Remete-hegyre felvezetõ kék jelzés meredek és köves, viszont a kilátás, mint arra az itiner is felhívja a figyelmet, valóban pazar. Nyíltabb terepen, hegyoldalon nincs akkora gõzfürdõ, csak meleg van. A csúcs után találjuk a harmadik pontot, ahol kérés nélkül is útbaigazítottak a továbbiakat illetõen. A cseresznyefát kihagytuk, Budaligeten az aszfalt, fõleg az izmos lejtõ a százmilliós házak között kissé kellemetlen volt. A lekanyart jelzõ szalag mellett majdnem sikerül elmenni, pedig elég jól látszott. Nem sokkal késõbb már az õszi "Rétesestõl lángososig szemétszedõ és topictúra" útvonalát jártuk, végig az Alsó-Jegenye völgyön, amely végén, kb. a túra féltávjánál megleltük a túra egyik fénypontját, az etetõpontot. Apropos, Joey, Vlaszij vagy valaki a szervezõk közül aki olvassa ezt, ugyan kérdezze már meg az illetékestõl az ott adott zsíros kenyér receptjét, mert annál jobbat túrán ezeddig még nem ettem. ;-)

A kajapont után átmenetileg letértünk a "Rétesestõl lángososig szemétszedõ és topictúra" útvonaláról, s haladtunk a negyedik pont felé, ahol Vlaszij õrködött az esetlegesen eltévelyedõk fölött. Odafelé sikerült két megállapítást tenni:
- 1.: Azon a résztávon a szint nincs, vagy nem tûnik annyinak, mint amennyit az itiner megadott.
- 2.: Az égen feltûnt egy kis felhõsödés, amit némi vizsgálgatás után veszélytelennek minõsítettünk.
A ponton azután jó pár percig beszélgettünk Vlaszij-al, aki azzal a torokszorító tényközléssel bocsátott minket utunkra, hogy a következõ 400 m-en 150 m szintemelkedést kell leküzdenünk, ami a vége felé még meredekebb, mint az onnan a ponttól belátható szakasz. Nem túlzott... Mielõtt nekiindultunk még ismételten megállapítottuk (tudom-tudom, én megállapítottam, õ meg rámhagyta :-) ), hogy csapadékra az esély minimális.

Az emelkedõ végén visszajutottunk a "Rétesestõl lángososig szemétszedõ és topictúra" útvonalára, s mentünk tovább a Virágos-nyeregben a büfé felé. Közben megütötte a fülemet egy gyanús hang, amirõl határozottan mennydörgésre asszociáltam, de még reménykedem, hogy csak a fülem káprázik. Azért még tettem egy naiv megjegyzést, hogy egy kis esõ talán felfrissítené a környéket. Ó, ha az ember rendelkezne a jövõbe látás képességével... A büfé utáni sárga jelzés egy darabig viszonylag nyílt terepen halad, így volt mód az égiek álláspontját tanulmányozni, ami határozottan arra utalt, hogy iménti megjegyzésem odafent meghallgattatott. Az elsõ esõcseppek az Újlaki-hegyre fölfelé, a fák alatt értek. Itt értünk utol egy 4 fõs, középkorú társaságot, akikkel csaknem a célig együtt mentünk.

Az ötödik pont az Újlaki-hegy csúcsán volt, ahol a pontõr már esõcuccba öltözve fogadott, és a pecsét mellé még egy csokit is kaptunk. Lefelé az út meredek és köves volt, még szerencse hogy nem negyed órával késõbb jártunk arra, amikor már zuhogott az esõ. Errõl érdemes Vlaszij hétfõi hozzászólását elolvasni, õ ugyanis megcselekedte ezt, sõt! Részletek az említett hozzászólásban. Mindenesetre nem sokkal késõbb már áztunk, de nagyon. Az említett társaság még a hegyre felfelé menet, Anikó lefelé jövet vett esõcuccot, én viszont úgy gondolkodtam, hogy sokkal vizesebb így sem leszek, plusz a dzseki alá amúgy is befüllednék, valamint én kértem az esõt, így némileg vezekelnem kell a többiek miatt. Tehát hagytam a dzsekit ott ahol volt, összetekerve a hátizsákom tetején. Felemelõ érzés amikor az ember abban a tudatban (túr)ázik, hogy ez a saját döntése, hogy a cél egyre közelebb s a megtett táv egyre nõ, és bár a haja vizesen lóg az arcába, de büszkén tekint az esõházba kucorodókra, akik nem állják az égi áldást! Ez utóbbiak ráadásul még azt sem tudták, hogy a libanoni cédrus merre van...

A cédrusnál levõ utolsó pontot is zuhogó esõben értük el, Mák Virág nagyot nézett a kocsiból, ahol pecsételt. Ha eddig nem is, akkor és ott biztosan elkönyvelt magában félhülyének. A cédrus maga gyönyörû, erõt sugároz magából, de ahogyan a környéke kinéz, az valami gyalázatos. Megtekintettük, közben megettem a ponton kapott almát. Nem sokkal késõbb, pont mikor beértünk a Völgy-útra, elállt az esõ, s percek múlva már megint felragyogott a nap, és meleg lett. Ennek következtében a nedves aszfalt olyan mértékben párologtatott, hogy egy darabig szabályos ködöt képzett, abban mentünk. A Csibor utcát elfelejtettük észrevenni, így mikor kijutottunk a Hûvösvölgyi útra, megintcsak jött a fejvakarás, meg a térkép. Kiderült a turpiság, hogy maga az út jó, csak éppen pár száz méterrel balra kellett volna kilyukadni és átkelni rajta, vagyis tettünk egy felesleges hurkot. Mire azonban ez kiderült, addigra az említett társaság már elindult toronyiránt jelzést keresni. No sebaj, azért mi inkább megkerestük a helyes utat. A Schüller úton a fák alatt megint a korábbról ismert, a fél órával korábban elállt esõ által felfokozott gõzfürdõ effektus várt minket, már kezdtük megszokni. A célig már nem történt semmi említésre méltó, hacsak az nem, hogy a Hárs-hegyi körúton egy nyurga srác sábeszdeklit viselve elõzött meg minket. Ilyet túrán még nem láttam, de persze ki-ki úgy túrázik, ahogyan jólesik neki.

A célba már félig megszáradva értünk be, ahol megkaptuk a díjazást és a gratulációt. Elbeszélgettünk még Joey-val és néhány rendezõvel pár percig, majd irány haza a vacsi és a zuhany irányába. Busz, metró, metrópótló busz, megint metró, megint busz. Anikó családja kiröhögte az esõben megkonyult fejemet, de azért vacsorát még kaptam. Jó túra volt.

2004 Június 20.