Túrabeszámolók


túra éve: 2008
BartinaTúra éve: 20082008.01.20 10:17:21
Bartina 15
Avagy az össznépi sárdagasztás

Egy fõ hozzászólás így elõre: a túra egyik színfoltja és egyben talán sokak számára legidegesítõbb dolga volt az egyetlen, amirõl a szervezõk nem tehettek: az idõjárás.

De akkor a túra:
Reggel van, a nap még sehol, de én már a vasútállomáson várom a Sárbogárdra tartó személyvonatot. Majd onnan InterPicire szálva sok túratársat látván megnyugodtam, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ennyire késõn tud csak a rajthoz mennni. Az idõ kellemesen borongós, 10°C körüli, a rajtban gyors adminisztráció, majd egy kitûnõ minõségû itimer és térkép a bizonysága, hogy a szervezõk értik a dolgukat, de ezt még sokszor megtapasztalhattam az út során. Majd kapta mindenki az utasítást: 6-os kocsállás a pályaudvaron. Különbusz vitt minket közvetlen a rajthoz, egy gyors béjegzés idõpecséttel, és már indulhattunk is. Elérvén a földutat tisztes mennyiségû dagasztott sár fogadott minket, de akkor még nem gondoltam volna, hogy ez így is marad. az elsõ lyukasztós ep után indulás hegynek fel. kb második nekifutásra sikerült is feljutnom. Ekkor kezdte el váltani egymást a szemerkélõ és szakadó esõ, és ez elkísért minket egy ideig. Második ep egy szép tisztáson, pecsét, idõ, indulás tovább. A talaj maradt a szokásos, ha nem rosszabb (pontosabban inkább rosszabb). A Harmadik ep viszonylag hamar megérkezett, itt két szelet ostya és egy szép darab alma volt a jutalom a pecsét mellé. A negyedik ep elég soká érkezett meg, ismételten a terep hihetetlen adottságainak hála, de a gyönyörû táj az idõnként felbukkanó tisztásokon bõségesen kárpótolt ezért. A ködbe veszõ táj, a szõlõ tõkék mindenfele, már elõre vártam mit hoztak ki termésükbõk idén a szervezõk ^_^. A Negyedik ep gyönyörû tisztás közepén ált, sajnos forraltbor nem várt minket, amit lefelemenet kezdtünk érteni miért. Kis futómûállítás, pihenés, ivás, és már mentem is tovább. Az "utat" elkerültük, inkább a szánzás szélén mentünk, ott kevésbé volt agyagos a talaj. Majd miután a terep lejtmenetbe váltott már nem volt esély félreállásra, "mehettünk" a jó esetben csak bokáig érõ latyakban lefelé. A táv egy részét csúszással teljesítettem, habár akaratomon kívül. Ezen út végéhez közeleve ismerõs illat ütötte meg az orromat, kisvártatva meg is láttam amit kerestünk: a betonút innen nézve elején, onnan végén a katasztrófavédelem egy terepjárójának utonfutójában melegedett az isteni nedü: Forraltbor, és meleg tea. Kinek-mi. Innen továbbmenve egy tipikus falukép bontakozott ki elõttünk, majd kisvértetva egy komplett városkép, és nem is a szegényebbik verziója. A szép házak mellett elmenvén próbáltam a memóriámba vésni a szebb megoldásokat a jövõre gondolva. Majd elértünk a kálváriához, illetve a kilátóhoz, ahol újabb pecsét fogadott minket. Innentõl már csak lefele vezetett az utunk. Majd a városba érvén futótempóra váltottam. A célban pecsét, gratuláció, emléklap és gyönyörû jelvény fogadott minket, nem is mellékesen a már megismert forraltbor és tea ipari mennyiségben, megspékelve vajas- illetve zsíros kenyérrel, lekvár és hagyma választási lehetõséggel is. Erre azonban nem nagyon volt idõm, egy pár falat és egy pár pohár után rohantam is a vasútállomásra.

Egy gyönyörû vidéken átvezetõ túra volt ez, kicsit elfolyósodott útvonallal, de nekem ez egy kicsit felüdülés volt. A szervezõk kitûnõ munkát végeztek, az útvonal könnyen követhetõ volt. A pontok mindig jókor jöttek, és a végére már a nap is kisütött. Összességében ez egy olyan túra volt, ami után térdig sárosan, de vigyorogva mint egy töklámpás emlékeztem vissza hazafele menet. Jövõre ugyanitt!
 
 
túra éve: 2007
Falasok(k)Túra éve: 20072007.06.18 12:57:09
Falasok(k) 50

Hajnalodik... egy kimerítõ este után reggel kelés a hajnali vonathoz, ami szerecsése modernebb típus így van idõm még egy kis szundikálásra befele menet. Itt történt, hogy Kelenföld állomáson végülis belebotlottam túratársamba így együtt fojtattuk utunkat mind az egy megálló ereéig. Majd leszállás és 18-as villamoshoz mentünk. Potom 10percnyi várakozás után végül feladtuk, és elindultunk a Moszkva-tér fele, és így is csak orrhosszal elõzött minket a villamos. 22-es busz, ránézésre is akad egy pár ismerõs arc, és sok túrazsák. Indulhat a túra, a hátizsákból kiszedvén egy jó adag elhasznált elemet és átadva a rendezõnek végül sikeresen jelentkeztem, és indultunk is. Rögtön az elsõ kanyarban csatlakozott hozzánk egy hölgy túrázó, akivel végülis a célig együtt haladtunk.

Átmenvén a kisvasút sínein megkezdtem fejben a túrát. És kisvártatva fel is bukkant az elsõ ellenõrzõpont, innentõl szolid, de szép tájon át mehettünk, majd elértünk Kecske-hátra, itt egy újabb pecsét és egy tejkaramella társaságában fojtattuk utunkat.
Innen egy friss állapotban lévén szolid de állandó emelkedõvel rukkolt elõ a terep, amin jutottunk el a Nagy-kopasz kilátójához. Pecsét és nemi plussz szint, a kilátás fenntrõl fennséges, és látom lakóvárosom "nevezetes" 3 kéményét, úgyhogy meg lettem hatódva, de lévén teljesítménytúra gyorsan letettem a honvágyról és indultunk is tovább. Egy adag mászkálás, és meg is érkeztünk nagykovácsiba. az odavezetõ út egy része aranyérmes kullancsgyûjtõknek feltétlenül ajánlott, de a hosszú nadrág is sokszor jó szolgálatot tehet. A pontõr mellett alvó kisbaba kellemes látványától meggyengülve fogyasztok valamennyit a kitett ellátmányból, és felmérem a még rendelkezésemre álló vízkészletet mennyire kell spórolnom vele. Innen a nagy-szénásra vezet utunk, ami tetején a pontõröktõl kaptunk is süteményt, ami bevallom nagyon jól esett és finom is volt. Majd lefelemenet számíró ellenõrzõpont, a kód ránézésre is csak erre a túrára lett beütemezve, ugyan csak tippeltük hova kell írni ami látunk rajta, de találtunk neki helyet. Innen a tempót átmenetileg fokoztuk kocogós tempóra, de késõbb saját indítványozásra combos emelkedõ címû veszélyekre utalva visszafogtuk egy kicsit. Ördöglyuk barlang felé kanyarodunk, majd egy kis helybõl távolbanézés után indulunk tovább. Beérkezünk solymárra (a lejtõt eddigre már kezdtem én is meg a lábam is nagyon unni). A szalagozás maradékait követve végül is egy templom elõtti opcionális pihenõpontot jelöltünk ki magunknak egy vizeskút személyében. Itt feltöltöttem vízkészletem túratársaimmal együtt és a futómûvön is igazítottam kicsit, mint aztán másnap kiderült sajnos kicsit késõn. Innen megyünk vár-iránt, a gyönyörûen felújított vár bevétele után túrórudi a jutalom. Innentõl bõ kilóméter után aztán megérkeztünk a hivatalos frissítõ pontra, ahol eltöltöttünk kis idõt, és megtudtunk pár dolgot a manapság kapható, általam energia fogkrémnek nevezett dologról is. Majd következõ ep keresztezõdében, ahol jobb kéz fele található az addigra általunk már csak 4-es számú combos emelkedõnek keresztelt rész. Anév nem megtévesztõ. Az itimerben enyhén emelkedõ címszóval jellemezték, de melette egy pár oldallal a grafikonnál ezt a részt egy kvázi függõleges vonal ábrázolta. De végülis idejekorán véget is ér, mivel letérünk róla a sárga jelzésre, ahol engem némiképp nosztalgikus emlékek rohannak le sárga 70-bõl. Következõ célpont: újlaki hegy. Az út zömmel szép, a szalagozást követve végülis ráébredtünk, hogy nesokkal ezelõtt sárga 70tt-n miért is tévedtünk el itt. A hegyre felérve csodás kilátás, egy pecsét és egy mûzliszelet várja az arra tévedõ túrázót. Innentõl lejtmenetben jutottunk el a túra egyik jelképéig, a Libanoni cédrusig, aholis almával kínálták a túrázókat. Innentõl az utolsó hosszú, de jól eloszló emelkedõnk vár ránk. A Nagy-hárshegyre felfelete menet a gõzõs mozdony jellegzetes hangjától visszhangzik az erdõ, amit sajnos nem volt szerencsénk meglátni. Ellenben a késõbb szembõl érkezõ dízel hajtású kisvasútat sikeresen megpillantottuk és át is keltünk a síneken. A kilátóba felérvén elsõ dolgom, hogy az emléktábla szövegén elámultam és hitetlenkedve néztem. Itt jelzem meg nem értem azokat az embereket akik azért másznak megy egy gyönyörû környezetben lévõ hegyet, hogy a tetején lévõ kilátó berendezéseit rongálják. Mire észhez kaptam indultunk is lefele, majd bõ kilóméterrel késõbb meg is érkeztünk oda ahonnét indultunk. Oklevél, kitûzõ és gratuláció a beérõknek.

Kisvártatva aztán tovahaladtunk a buszmegállóba ahol egy túratárs látván minket felajánlott egy fuvart a déli pályaudvarig, ezt még most sem tudtam eléggé megköszönni. Hazafelemenet gyönyörködtem a jelvényben és a szokásos tájban, ahogy elrobog mellettem, és visszagondoltam arra mi is történt aznap velem. A túra rendkívül szép tájakon vezetett, egy részében még most sem tudok eléggé csodálkozni. Ezt már csak megismételni lenne szebb élmény.
 
 
KINIZSI SZÁZAS és Terep Százas (2006-2008)Túra éve: 20072007.05.19 20:06:35
Kinizsi Százas 40

A kezdés sem semmi, idõjárásjelentést figyelem: rekkenõ hõség. nagyszerû, akkor pulcsi, kabát ki a táskából, viszont be extra 2 liter víz. Reggel 4:00. Csörög a vekker. A reggeli elsõ hang amit hallok a szakadó esõé. Nyamm, nos akkor pörgessük vissza az idõ kerekét egy kicsit. Természetesen mire elindultam a vasútállomás felé az esõ már elált. Sebaj, megszoktuk. Budapest Déli. Sok ismerõs arc, és sok túrafelszerelés, na nem leszek egyedül. HÉV álomás: még több túrafelszereléses ember, tényleg nem leszek egyedül. Túratársam addigra már várt, és egy szolíd kocogással még elértük a reggel 6-os HÉV-et. Csillaghegy megálló: A hangulat a tetõfokán, 40-en indulóként irány nevezni. A nevezési helyet nem volt túlzottan nehéz megtalálni, csak követni kellett A sort. Potom 20-30 perces sorbanállás után (ami kifejtem ennyi embernél nem semmi teljesítmény) végül sikerült nevezési laphoz jutnom. Kijáratnál Kinizsi TT-s póló, sajnos költõpénz híján ott is maradt. Rajt felé tartva beugrunk némi ellátmányért, melynek a túra további részében kimondottan jó hasznát vettem. A rajtnál üdvözlöm a Honvéd sógorjelöltemet és akkor indulás a rajtsátorhoz: 6:55 RAJT! és az ott ugye nem egy emelkedõ? az volt. A vékony kitaposott ösvényen nem volt egyszerû elõzni, ami mondjuk felfelemenet nem is volt sokszor szükséges, lévén friss túrázó vagyok eléggé könnyen fáradok még. Menve mendegélve, tripp-trap kopognak a vándorbotok ^_^. Majd egy combos felfele után megérkezünk a Nagy-kevélyre, melyen gyors vetközés és tápolás és pecsételtetés után tovább is indulunk, de persze elõtte gyors panorámakép a retinánkba, ami szerintem egy jó ideig ott is marad. Közben néha egy kedvesebbnek tûnõ lejtõt megfutunk, had legyen valami átlagsebességünk is. Természetesen a hosszú lejtõ egyik ismérve, hogy a végén vár egy nem túl szimpatikus emelkedõ, és esetünkben is ez történt. Itt némiképp lelassulva követtem túratársam felfelé a szerpentinen. Végül megtalálván a kék jelzést és gyorsan utánna letérve a zöldre el is jutottunk Hosszúhegyhez. Ismét gyors tájép felvétel, csak amolyan mezei módon, kis futómû igazítás, indulhatunk. Innentõl lejt az utunk vagy éppen finoman, csak úgy az íze kedvéért emelkedik egy keveset. Végül sajnos vége a mókának, legalábbis a 25-ös mezõnynek. Elérkezett Pilis-nyereg, EP, víz utánpótlás, tápolás, padlógáz. Útközben egy ház kerítésén átlógatott kerti locsolócsõ egy asztalon, rajta felirat: Ivóvíz. Megnyugtat, hogy vannak még kedves emberek e világban és élvén az alkalommal utántöltöttem kifogyóban lévõ ivóvíz készletemet. Indulás tovább: az út hamarosan bitumenesbõl homokosba fordult, megmondom õszintén nem tudom melyik a rosszabb. Ráadásul eddigre napunk dárga is feljebb kapcsolta a termosztátot, úgyhogy kellemes túraidõjárásból verõfényes napsütéssé fordult a dolog, ráadásul egyre tikkasztõbb hõmérséklettel. Majd nem sokkal késõbb érkeztünk meg személyes kedvenc helyemre, amit sajnos a K100-as mezõny hivatalosan nem érintett, de a 40-eseknek EP: Kétágú-hegy, kilátóhely. A kedves pontórökkel együtt gyönyörködtem az elterültõ táj szépségében, de nem túl sokáig, mivel túratársam, aki a K100-on megy az elágazásnál vár. Gyorsan vissza, indulhatunk. Az út innentõl szinte folyamatosan lejt, de a homokos talaj és a tikkasztó hõség keményen ellenünk dolgozik. A kék-túra útvonalát beárnyékolja az emberi idiotizmus remek mintapéldája: a mûút mellett rögtön az ösvény két oldalán hegyekben álló szemét. Hiába voltam fáradt, inkább futottam, hogy ne sokáig maradjak ott. Majd sajnos eljött a vége: Dorog városhatára, elágazás a K100 és a K40-en résztvevõinek. Innentõl elbúcsúzván túratársamtól enyhén kocogó tempóban folytattam utamat a kék jelzést követve. Már ahol tudtam. Sajnos a városban sok helyen elég nehéz észrevenni a jelzéseket, vagy egyáltalán nincs is, de a vége felé egy kedves helybéli lakos útbaigazított, és potom 300 méter futás után itt a cél! Pecsét, kitûzõ, oklevél és egy teljes tarab italjegy, melyet az asztal mellett álló hölgynél ásványvízre, rostos üdítõre vagy sörre lehetett cserélni. Majd kis pihenés és itrány haza. Jó hangulat, rengeteg ember (mint azt Pilis-nyeregnél hallottam kb. 1800-an összesen). Az idõjárás kicsit tovább tarthatott volna ki hüvösebb verziójában, de ez legyen a legnagyobb baj. A szervezés kiváló volt, az útvonal a legtöbb részen pedig gyönyörû. Jövõre már a K100-ra gyúrok ^_^.
 
 
Fel a Naszályra!Túra éve: 20072007.05.13 20:59:38
Hát igen, Vácott született emberként némiképp hazai pálya (lehetne, bár bevallom a középiskolás felvételi óta, idestova 7 éve a környéken sem nagyon jártam, hátmég túristaúton...). Indulás reggel 4:30 kelés, fogni kocsi, befelé Pest nyugati 5:30 indul a vonat Vácon át Szobra. Egészségünkre. Évfolyamtársam végül megkerült, jegyvételezés, majd 7-es vágány elej, induljunk. Vácon végül leszállás után buszpályaudvar: jegyvételezés ismét, idõközben megismerkedtünk egy sporttárs hölggyel, akivel a startig együtt maradtunk. Buszsofõr végül szólt: megérkeztünk. Remek. Leszállás, tábla jelzi a kulcsos-ház felé vezetõ (hátsó) utat 2,2km, bemelegítés nem árt ugyebár. Idõközben gyönyörû látvány tárult elénk, a reggeli párába burkolózó Naszály. Gyönyörûen kijelzett (A4-es papírra írva) úton végül elértünk Kulcsos-házig.

Nevezés, futómû utánigazítás, indulás, megtehettünk kb 5 métert, rögtön kis pihenõ konzervnyitó kölcsönzés címszavával, ugyanis ekkor ébredeztek a Kulcsos-házban éjszakázott túratársak is. Majd ismét kb 200m emelkedve és rögtön elfordulunk jobbra, mint kicsit késõbb kiderült balra kellett volna, sebaj, ennyi még kell. Kis táv megtétele után kijukadtunk Kosd nyugalmas falujában és követve a jelzéseket el is jutottunk elsõ EP-hez, az esõházhoz. Matrica az ellenõrzõlapra, kis vetkõzés tekintettel az igencsak megemelkedett hõmérsékletre, kis folyadékutánpótlás, indulás tovább. Kiérvén a faluból elhaladtunk egy bányászemlékmû melett, egy perc csend után végülis továbbhaladtunk. Rögtön ezután túratársam kifejtette, hogy elírták az ellenõrzõlapot, mert nem létezik, hogy itt most majd 500m szint fog jönni hirtelen. Megnyugtatok mindenkit, nem írták el, sõt. Combos emelkedõnk 3/4-e környékén egy gyönyörû félig tisztás-félén végülis kis pihenõt tartás közben panorámakép készült a környékrõl. Fél korty víz, tovább indulás (hozzáteszem a hõmérséklet és a páratartalom ekkor tetõzött be nagyjából és sajnos mindkettõ értéke igen magas volt, ráadásul a szél sem fújdogált túlzottan). Majd ismét emelkedõ, és kilátó! Kis keresgélés után megtaláljuk az ellenõrzõ kódot, majd következik a kötelezõ pihenõ: Fel a Kilátóba! Határozottan megérte a kilátás amit pest felé (hála égnek) takartak a fák.

Indulás tovább: kisebb lejtõ, akkor ezt befutjuk lazításként, majd balkanyar, jöhet látó-hegy. A keresztbõl sajnos nem sok maradt, de a kilátás itt is határozottan megérte, kis pihenõ és ismételt kódkeresgetés után indulás vissza: jöhet a forrás! Az út itt sok helyen érdekes volt, cipõben elég kellemetlen a bokának és bot nélkül kellemetlen a túrázónak (a kandikamera is felvehette volna amit ott alkottam sokszor). Menés-mendegélés, majd elértünk a Bik-kúthoz, ahol a pontõr hölgytõl kaptunk ismét matricát ez ellenõrzõlapra egy pontos idõ kíséretében. Sajnos a túra végén megtudtuk, hogy betegség miatt idõ elõtt ez a pont "bezárt" ezért itt is jobbulást kívánnék sporttársunknak. Szõlõcukor, egy falat szilárd anyag, egy korty víz, indulás tovább.

Innentõl kellemes úton haladtunk tovább, majd kiértünk a 2-es fõútra amit a hangok már jóelõre jeleztek (skizofrémiától mentesen természetesen ^_^). A lakotterület tábla az átlagsebességre nem sok hatással volt, sebaj, megszoktuk. Kis talpalás után megérkeztünk a Gyadai-tanösvény parkolójához, ahol utolsó 5km-nyi utunkat kezdtük meg a tanösvényen. Utunkat tovább gyorsította a beharangozott vaddisznópörkölt igencsak kellemes illata. A tanösvény kellemes útnak ígérkezett bár sajnos a függõhíd jelzésnél a "tervben" szócskára nem figyeltem fel, így természetesen sajáltam mikor nem találkoztunk vele, ámbár az Óriások pihenõhelye elõtt kárpótolt minket ezért némi rönkfasor a mocsáros talaj felett. Majd Óriások pihenõhelye EP, indulás tovább, és ismét rönkfasor, és még egy billenõ-híd is. Gyors fénykép, majd ismét vissza sebességbe. Ismét beérve az erdõbe konstatáltuk, hogy a K+ jelzés az nem egy nagyon elrontott ZT jelzés, de végülis csak megtaláltuk az utunkat. Idõnkénti oktatótáblák tudatták velünk a helyi ökológia sajátosságait, vagy egy ottani fa fajtáját. Végül a tanösvény is véget ért, és a célban megkaptuk az utolsó matricát és az elsõ teljesítésért járó díjazást is, nem is beszélve az ebédrõl. Egy kellemes ebéd után végül indulás vissza a buszmegállóba, kis várakozás, majd szardínia szindróma-közeli helyzetben megérkeztünk ismét vácra, vasútállomás, utolsó pillanatban elkaptunk egy vonatot vissza pestre. A vonaton persze meg végsõ eszmecsere, és rövid pihenés.

Határozottan jó túra volt, az új festések mindenütt kitûnõen vezették az utunkat, szalagozás bár nem volt, nem is kellett. Az idõ nekem legalábbis elég meleg volt, ami kombinálva a magas páratartalommal fullasztóra sikeredett, de ennyi kell is. Várom a 2008-as túrát is.
 
 
SárgaTúra éve: 20072007.04.23 10:33:44
Sárga 70é (itt csak 50-ig)

A túra érdekessége már az odajutáskor is kezdett körvonalazódni. Vonatpótlózás, alvás nuku. Sebaj, elõb érkeztünk, kis ismerkedés, ivás, készülés a startra, és felderíteni a terepet, hogy merre indul a sárga. Majd rajt. 23:00 a tömeg megvan, a hangulat méginkább. Kikerülvén a városból élesítve a lámpa, menve-mendegélve. Elsõ EP. Gyönyörû lankás dombok, gyönyörû kilátás, csillagos ég. Kimondottan jó ötletnek tûnt volna, hogy a lámpákat le, dõljünk le és nézzük az eget és a környéket, de indulás tovább, hosszú még az út. A mögöttünk jövõ csoportok ösvényben vonuló világító pontként kimondottan Walt-Disney-be illõ látványt nyújtottak, majd ismét erdõ. Ezek után sajnos nem sok minden jön fel, többek között azért is, mert a túrafelszerelésem és felkészülésem elégtelensége miatt nem igazán tudtam már a tájra koncentrálni, de sötétben mondjuk nem is volt sok mindent nézni. Amire közben emlékszem jópár combos emelkedõ, melyek végén kis pihenõvel fojtattuk az utat túratársammal. Útközben a szalagozás (hiánya? mondjuk a zöld lombokon a nem világító sárga kreppapír nem a legjobb választás, de ez legyen a legnagyobb baj) elégtelensége sokszor mellékútra terelt minket, d végülis mindig sikerült rátalálni az útra. Úttatrtást elõsegítve egy részen voltak fényvisszaverõ kis négyzetek nagyjából szemmagasságban a fákon, ez elég tuti ötlet és sokat segített ott is ahol a szalagok nem. Majd érkezünk be Pilisvörösvárba. Friss napfelkelte, az égalja kezd világosodni: gyönyörû kilátás. EP és 30é végállomás. Zsíros deszka kilóra, én közben a lábammal próbáltam valamit kezdeni, hogy a maradékot is kibírja tevõleges vízhólyagképzõdés nélkül. Majd indulás tovább. A nap már-már felkelt. Ennek kimondottan örültünk, ugyanis kimondottan hûvös volt az idõ egész este (bár a völgyekben némiképp nap közben is). Innen még gyönyörûbb táj tárult szemünk elé, és ebben azért sokszor tudtam gyönyörködni is, bár lassacskán már lépkedni sem nagyon tudtam. Majd Kerek-hegy EP-nél végülis túrabottal kisegítve továbbindultunk. A kötõk-padja EP elõtt és utáni táj határozottan mgérte a fáradtságot, gyönyörû táj mindenfelé. Ez után volt gondunk rendesen a szalagozással, illetve a jel kereséssel, majd egy kisebb(hosszabb?) kitérõvel megérkeztünk az Újlaki-hegy EP-re. Innentõl azt mondták, hogy rendesen ki van szalagozva és jelezve az út. Hát nem volt. rögtön utánna rossz fele is fordultunk, és ha nem lett volna velünk még egy pár túratárs ismét eltévedtünk volna. Innentõl én már csak vánszorogtam és végülis Hüvösvölgy frissítõpontban feladtam a viadalt. Társam továbbindult és teljesítette is a 70-et, én pedig megmaradtam a "sárga 50"-es teljesítéssel. A túra gyönyörû volt és élvezetes, a szervezésre sem lehet panasz. Ha ismét megrendezik én biztosan ott leszek.
 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár