Falasok(k) 50
Mivel szombaton nem voltam túrázni, ezért az volt a tervem hogy futok vasárnap egy erõsebbet, aztán meglátjuk mi sül ki belõle..
A rajtban felfedeztem Pap Gabit, majd a Mátra 115 élményeit diskuráltuk egészen indulásig. Gabi egy lazábbat szeretett volna menni most, de nála az a laza szerintem ami nálam a kemény.
9:00-kor indultunk el. Hamar megvan az elsõ pont, az itiner marad a kezemben, de tudom az utat, mivel most vagyok az 50-esen negyedjére.
Rohanunk lefele a köves lejtõn a mûútig, majd elkezdõdik a Fekete-fejre az emelkedõ, gyaloglás nélkül abszolváljuk. Nagyon meleg lesz, ez már most érzõdik. A pulzusom az egekben. Végre felérünk a csúcshoz, ahol azt hittem lesz pont, de mégsem, így rongyolunk is tovább.
A lovas klub után hivatalosan megerõsítve vághatunk át a réten. Kissé emelkedik de toljuk neki az immár rendesen felmelegedett idõjárásban. Elérjük a Kecske-hát ellenõrzõpontot. ( 5,8 km - 265 m szint: 34 perc.)
Kis folyadékpótlás, majd nyomás tovább még mindig a P-n. Gabira rájön a szokásos kényszerszünet, de tudom hogy úgyis utolér majd nemsokára.
Rákanyarodok a P-háromszögre, és indul a szintezés. Jó tempóban haladok fölfele. Mikor megszelídül az emelkedõ és síkabb lesz a terep ismét rákapcsolok, és elhagyok egy futó srácot. Hamarosan utolér Gabi. Nem tudom milyen tempóval nyomhatta fölfele a háromszögön, de az én tempóm sem volt gyenge, és lám utol is ért secc perc alatt :-) Elérjük a Z-háromszöget és nyomjuk fölfele továbbra is. A megelõzött srác is szépen jön kissé utánunk. Felérünk a kilátóhoz, a csúcson pygmea pontõrködik. Gyorsan gyönyörködünk egyet a szép kilátásban, majd irány horány. A Z-háromszögön repesztünk lefele, nagyon erõs tempót megyünk, kb 14 km/h körül mozog az órám. Nagyon jól esik a lefele, arra gondolok milyen jó lenne mondjuk 2000 m tengerszintrõl indítani a túrát, és ilyen kellemes lejtõn végig egészen 0m-ig.
Ismerõsöket elõzünk, majd kiérünk Nagykovácsi elõtt a nyílt részre. Tempónk még mindig nagyon erõs, ebbõl részemrõl vagy piszok jó idõ lesz, vagy behalás.
Beérünk Nagykovácsiba, visszafele fut már qvic, szintén nagyon jól halad.
A ponton kis pihenõ, eddig így állunk: (15,7 km - 480 m szint - 1:28)
Nagyon meleg van, izzadok mint a ló. A pihenés után továbbállunk, és a S-n folytatjuk kissé monoton utunkat sunyi emelkedõvel tarkítva.
Végre elérjük a K+ elágazását, majd nyomjuk fölfele megállás nélkül. Ja hogy Gabinál ez a laza hét :)
Utolérjük qvic-ot, majd vaddino fut velünk kicsit egészen föl a Nagy-szénás csúcsáig. Huhh.. Ez kemény szint volt..
(22 km - 750 m szint - 2:08). Talán kicsit erõs a tempó úgy látom..
A P-n indulunk tovább, tudom hogy hamarosan jön egy titkos pont valahol.
Ennek ellenére brutális tempóban megyek elöl, és a lejtõt maximálisan kihasználva
érünk el a tényleges titkos ponthoz, ahol a P-S- elágazás volt.
A S-n folytatjuk utunkat, a meredek és hosszú Antónia-árok következik.
Ennek ellenére szinte végig futjuk, nem vagyok normális.. Gabin nem lepõdök meg, de magamon eléggé. A mûúthoz érve kis folyadékpótlás, majd rongyolás tovább az Ördöglyuk-barlang felé.
A barlang elõtt kb. 100 m-rel nyomom fölfele az emelkedõt. A lábam elé figyelek épp, erreföl akkorát koppant a fejem egy kiálló nagy fatörzsben hogy még a kissé feljebb levõ ponton is hallották.
Piszok nagyot szólt, egy nagy káromkodással megspékelve, de szerencsére nem fájt, és nem lett nagyobb ügy belõle, bár itthon elég csúnya képet festett mikor a tükörbe megnéztem..
Vicces hogy 9:00-kor indultunk, és kb. 15 perce van csak nyitva még a pont, így kicsit itt feltöltõdtünk/szitkozódtam :-)
Pár perc pihenõ után visszafele még leszídom az anyukáját az elõbb említett fának :) Jelzetlen úton haladunk sokáig, a szalagoknak sok helyen már csak a csonkja van meg, de enélkül is lehet tájékozódni, fõleg ha az ember szorgalmasan olvassa az itinert ahogy mi tettük Solymár belterületén.
Tûz a nap, nem esik már jól a futás, itt éreztem valahol hogy nem fog ez ma végig menni futva, de még nem tudtam hogy kb. meddig bírom.
Mint kiderült a régi Z-n kellett volna haladni a fõút után, mi maradtunk az újon, de ezt csak azért írom le hogy jövõre el ne felejtsem ha esetleg olvasom a beszámolómat :-)
A Szarkavár elõtt már kissé belassulok, de még így is piszok jól állunk idõvel.
31,8 km - 980 m szint (3:05)
Elmajszoljuk az itt kapott finomságot, majd kicsit tökölök, de végül indulásra bírom magamat. A frissítõpont elõtt éreztem hogy mára ennyi ment futva. Így is örültem, mert ilyen brutál tempót talán még sosem futottam ennyi szinttel. Ha tartjuk ezt a tempót a maradék 14 km-en (ami már nem lett volna sok, de ott volt még egy Tök-hegy, Újlaki-hegy, és Nagy hárs-hegy) akkor egy 4:45 körüli idõt hozhattunk volna. Nem kell már ehhez olyan sok edzés, bizakodó vagyok, de abban a pillanatban kicsit letörtem..
Na mindegy, mai futás letudva (32,8 km - 1000 m szint 3:15)
Gabit elõre akarom küldeni, õ lazán nyomathatna egy pályacsúcsot, de mellettem marad a laza hétvégére való tekintettel. Szép gesztus volt tény és való! A frissítõponton legalább negyed órát eltöltünk.
Rendesen fáj a vádlim, nem esik jól egy idõre még a gyaloglás sem.
Innen gyalogolva, beszélgetõsre vesszük a túrát. Elhagy minket a Nagy-kopasz elõtt megelõzött futósrác. Hû, azért jól tolja!
Nemsokára megjön qvic is. Tök-hegyre még gyalog is megerõltetõ fölmenni.
Egy apuka vitt egy kissrácot, gondolom a 25-ösen voltak, a srác szegény már bõgött minden baja volt.
Na én még azért ennyire nem nyúltam ki :) Elérjük a S-jelzést, majd jónéhány bukkanó után elérünk a Virágos-nyeregbe. Rutinból megy az út, de úgy látszik nem mindenki értett velem egyet, mert többen tévelyegtek itt úgy olvastam.
Felmászunk az Újlaki-hegyre ahol RitaB finom csokik társaságában pontõrködik.
Ráérõsen beszélgetünk, gyönyörködünk a kilátásba Gabival. Most már tök mindegy mikor érünk be. Azért a hegyrõl lefele mégiscsak kocogásba váltunk a Határ-nyeregig. Kis itiner olvasgatás merre is visz a P körséta. Megleljük majd kocogás tovább. Megy ez azért még valamennyire..
Hamarosan egy szó szerint "nyomós" indokot találok a megállásra, egy kútnál rendezünk nagy mosdást, jól is esik, mert rendesen kiült a só az arcomra.
Elérjük a Libanoni cédrust. Elolvassuk a tájékoztatót, és megcsodáljuk ezt a nem mindennapi jelenséget, egyben a jelvényünk képét is.
A szalagozás innen tökéletesen visz, úgy gondolom akarva sem lehetne eltévedni, de olvasom hogy az Ördög-árok elõtt sikerült néhányaknak. Jelentem kb. 4 szalag volt kitéve a balos kanyarban..
Belvárosi szakaszra érkezünk, majd hamarosan ki is érünk belõle, és elkezdjük megmászni a Nagy-hárs hegyet. Elõször a mária zarándokút jelzésén visz az utunk, majd a S-n felérünk a kilátóhoz, ahol nem találjuk a pontõrt..
A pontnyitásoktól már egy jó ideje nem kell félnünk, így felmászunk a kilátóba hátha ott tanyáznak mint a Nagy-kopaszon. Pont nincsen, viszont a kilátás még mindig gyönyörû. Nem akartunk most felmenni a kilátóba, de egy szerencsés véletlennek köszönhetõen mégis megcsodáltuk a látképet.
Pont egy fotót akarunk készíteni mikor kb. 30m-rel elõttünk egy cetli hogy ellenõrzõkód van itt.. Így már minden érthetõ, bár a cetlit jobb lett volna kicsit a kilátó elõtt kitenni.
Innen egy gyors befutóra még tellik, és pár perc múlva megérkezünk ismét a Szépjuhásznéhoz. Az idõnk felejthetõ, de mégse olyan rossz: 5:43 lett a vége.
A poén az hogy a frissítõponttól megfogadtam hogy kajára rá sem merek nézni, a gyomrom nem érezte magát valami jól, de ahogy a célba értem, 10 perc múlva már a rántott sertésbordát tömtem magamba, köszönhetõen hogy nyitva volt a büfé :) Ismerõsök jönnek, majd jó egy-másfél órás traccsparti következik édességekkel bolondítva, Szilvi és Gabi jóvoltából :)
Köszönöm a túrát, jól éreztem magam, és jövõre ismét itt szeretné lenni mert az 5-ös szám nagyon jól hangzik már :) |
