Falasok(k) 25
Rajt 8:35kor, elemleadás. Szépjuhásznéról indultunk,hiába ment a túra ismerõs helyeken sikerült az elsõ 100méteren elkevernünk (elõször, de nem utoljára). Az elsõ EP rendben a helyén volt. Szalagokból nem volt hiány, segítettek a lefordulásoknál.
A következõ pont elõtt sikerült újra eltévednünk, mivela leírás rövidsége miatt azt hittük, hogy elfelejtettünk lefordulni a szalagozott útra, ami utána visszavisz a pirosra, ezért ahol a szalagot megtaláltuk, ott hittük, hogy visszahozott, így a piroson folytattuk utunkat, ami végülis helyes irány volt, csak hosszabb, mint kellett volna lennie. Meglepetés tejkaramella.
A legnagyobb gondot a pontok körüli tájékozódás okozta. A második ponton pl azt írta, hogy azonnal lefordulunk a piros+ -ra, de az sehol nem volt, mert a pont nem volt a helyén, hanem egy jó 300méterrel elõbb volt, mint kellett volna lennie.
Innen fel a Remete-hegyre, minden rendben.
A következõ frissítõpontra rendben megérkeztünk, finom volt a zsíros kenyér és a szörp és még sört is lehetett kapni, ráadásul baráti áron :) 0,5l dobozos amstel 150 pénz...
Itt megint nem találtuk az utat elsõre, úgyhogy csoportosan kiválasztottunk egyet találomra, ami végül jónak bizonyult és el is vezetett a köv. pontig.
Innen mászás következett fel a Virágos-nyereghez, majd az Újlaki hegyre, ahol mûzliszelet várt minket.
Sziklákon ugrándoztunk lefele, miközben a vitorlázó repülõk mellettünk suhantak el, és meg semm álltunk, amíg el nem tévedtünk. Egy elég sok utat magába foglaló keresztezõdésben, pl nem volt szalag, csak az egyik úton jó mélyen bent, majd a leírás szerint mellõznünk kellett egy sorompót, de melyiket? merthogy több is volt. A köv pont a libanoni cédrusnál volt, ami egy picit el volt dugva, de megérte a keresgélés, mert maga a fa gyönyörû volt, és még járt a látvány mellé finom kopaszbarack is.
majd a völgy utcába kiérve nem volt egyértelmû, hogy merre is kéne mennünk, de a távolból újra egy szalag mosolygott ránk, így jó fele haladtunk befele az erdõbe, már a kisvasút síneit keresztezve. Szerintem itt történt a legnagyobb malõr, mivel már jó ideje együtt haladt a 25ös és az 50es táv, de itt újra elváltak útjaink, az itiner viszont nem tartalmazta ezt az infót. A 25ösök egyenesen mentek a Z körsétán Dzépjuhásznára, míg az 50esek a sárgán megmászták még a Hárs-hegyet. De a Z körsétável sem volt minden rendben, mert egyszercsak visszakanyarodott oda, ahonva a sárga ment. Itt megelégeltük a dolgot, és a síneken haladva sétáltunk tovább a cél felé. Megint találkoztunk a Z körsétával, ahol rátértünk, és nemsokára a célban találtuk magunkat.
Összességében jó túra volt, csak annyi volt a baj, hogy az itiner olyan dolgokat adott meg viszonyítási pontoknak, amelyekbõl az adott szûk területen több is volt (sorompó, elágazás) nem pedig egyedieket (villamossín). A táj és a kilátások viszont kárpótoltak mindezért, illetve az ellátás pazar volt (tejkaramella, mûzliszelet, zsíroskenyér hagymával és koviubival, barack, alma, szörp,víz...mindezt 500 forintért!) |
