Túrabeszámolók
|
|
Be kell vallanom - erõsen szégyenkezve - hogy még nem voltam a Zengõn! Valahogy még nem jött össze. Ámde 18-án megváltozott e helyzet, Mecsek 1000 kapcsán.
Már reggel látszódott, hogy szuper szép idõnk lesz, felhõ alig, napsütés, meleg. Egyszál póló a kabátom alatt. Az út elején rögtön félreálltunk egy autó miatt. Autóval a Zengõre? (Persze, csak a pincékig :-))Nagyon szép õszi erdõben, vasrag levélszõnyegen kapaszkodtunk felfelé. Sétáltunk. Többen lehagytak bennünket, de nem siettünk. Egy régi ismerõs is utolért bennünket. Beczelaci rögtön ismerteti is a környék nevezetességeit, az útvonalakat, Püspökszentlászlón fogvatartott Mindszenty bíboros történetét. Ja, Õ helybéli. Igen hamar felérünk a kilátóhoz, ahol többféle mûzliszeletbõl választhatunk. Laciék tovább mennek, mi felkapaszkodunk a kilátóba. Tényleg szép kilátás van innen. Viszont fúj a szél és hideg van. Lemásztunk, majd a hegyrõl is, egy elég meredek lejtõn. De már itt is vagyunk a 2. számú pontnál. Szendvicset kaptunk. Innen egyedül megyek, kicsit gyorsítanék, de felfelé nehéz. Fiatalok sétálnak el mellettem ezerrel. Nekik még megy. Az erdõbõl kiérve egy óriási tisztásra értem. GYÖNYÖRÛ ! Kisújbányát a másik oldalról már többször láttam, innen még nem. A sík terepen visszaelõzöm az elõzõket. A Cigányhegyre erõsen lihegve értem. A sûrû bozótosban lefelé néhol földig hajolva törtem át. A piros jelzésen lefelé haladva gyorsan haladhattam. Ismét ismerõsbe botlottam, majd Máré várától ismét egyedül kapaszkodtam fel, ereszkedtem le. Vajon mennyit kell még mászni felfelé? (Az itinerben erre is választ kaptam.)
Egyik völgyben pihentem vagy 10 percet, ezalatt többen visszaelõztek. Végre felértem. Sajnos aszfaltúton ment az út tovább. (Nem szeretm az aszfaltot.) Az 5. ellpont nem a Csengõforrásnál volt, így le sem mentem. Inkább a pontnál ittam vagy 3 pohát ásványvizet. Ideje volt, kezdtem szomjas lenni. Letérve az aszfaltról, lefelé átvátam az erdõn és a célegyenesbe jutottam. Az út köves, kavicsos, minden kövecskét éreztem a talpam alatt. Inkább az azfalt. De már be is értem Heténybe, tényleg hosszú. (Szép volt, köszönet a szervezõknek meg az idõjárás-felelõsnek is !) |
| | | | |
|
Gyönyörû idõjárás - csodaszép útvonal - kilátás a Babás szerkövekrõl - Petõcz akna elmúlás-döbbenete - és egy hideg sör a végén. "Vitézek, mi lehet szebb dolog a (végeknél") túrázásnál???? Az élet szép !
(Köszönet a szervezõknek, az elején a zsúfolt bejelentkezésnél és kétszeri sorbaállásnál majdnem elment a kedvem, de szerencsére mégsem. :-)) |
| | | | |
|
|
A Dunán levonult az ár, kidolgoztuk magunkat a gáton, már csak a Tisza mentén élõkért aggódhatunk. Itt a tavasz, gyerünk. Tavaszi túra Baján és környékén. Igaz, délután dolgom lesz, de a 25 km éppen belefér. Tavaly is voltam, gondoltam, az idén is gyalogolok egyet a Föld napja tiszteletére.
A Petõfi szigeten az ifi házban 07:20-kor jelentkeztem be a 25 km-re, elsõként. Elõttem (és utánam is) bicajosok voltak nagyobb számban. A szigetrõl kiérve nyüzsgõ piaci életbe ütköztem, majd a házak között kisétáltam a Duna hídig. Itt fel a töltésre a kék jelzésen, betonúton mentem tovább. Jobbra a „csendes õrültek” áztatták a zsinórjaikat, a bal oldalon a töltés lábáig ért a Duna. A töltésen vezetõ út nem igazán változatos, de a gyönyörû napsütésben, a zöldellõ fák, virágok között, a jobb oldalon a sarjadzó vetések mellett valahogy egészen kikapcsolódtam. Néha elõvettem a fényképezõgépem, az utat, a tájat fotóztam. Sikerült egy rohanó õzet is elkapnom !.Nagyon gyorsan az érsekcsanádi gátõrházhoz értem. Szépen felújították, karbantartják, érdemes lenne kicsit elidõzni itt is. Aztán jobbra visz az út, a település felé. Félúton egy nagy építkezés, valami gabonatároló épülhet itt. A csatorna hídjánál ismét ellenõrzõ pont, majd a parton vissza Baja felé. A csatornát (nevezik Duna-völgyi fõcsatornának, Kanálisnak, Bágernak is) kitisztították, az uszadékot Baja elõtt pontonnal fogták meg és kirakták a partra. Bajához érkezve a csatorna egy S-t követ, utána már házak állnak. Tavaly nem volt nálam a fényképezõgépem, nem tudtam megörökíteni, hogy itt egy part menti házból a szemetet (szemét hegyet) egyszerûen csak beletúrták vízbe. Láss csodát, nyoma sincs a szemétnek, az udvar bekerítve, a szemétdomb eltûnt. Mégis csak mûködik a környezetvédelem! Egészen felvidulva megyek tovább. Több futó is megelõz, de nem követem õket. A következõ ellenõrzõ pontnál éppen az ebéd kijuttatását beszélik meg a pontellenõrök, 1 db ember elindult az 50 km-re 9 óra után, ha nem futó, itt ülhetnek estig. Tényleg, ilyenkor mi a jó megoldás? A zuhogónál ismét csekkolás, majd vissza a Petõfi szigetre. Csak innen kintrõl látom, hogy az elkészített nyúlgát milyen hosszú, a védelem itt is mûködött.
A célban zsíros kenyér teával, nagyon jó, több pohárral is iszom. Szép idõben szép túra, mi egyéb kellhet még?
Imi |
| | | | |
|
| Bartina | Túra éve: 2006 | 2006.01.23 09:11:50 |
|
Reggel kinéztem az ablakon, nem láttam a ködben az utca tútoldalát. Na, szép, bolyonghatunk a ködben! Az autók teteje zúzmarás volt, a meteor egész napra fagyot jósolt, gondolkodtam, hogy túrabakancs legyen vagy sportcipõ vastag zoknival - aztán a túrabakancs mellett döntöttem. (És milyen jól ! ) Fél hétkor már az Úttörõháznál (ma katolikus iskola) voltam. Nevezés, rövid várakozás a buszra – ami Kakasdra vitt bennünket – aztán indulás. 5-ös sorszám-mal, 7:20 –kor elindultam. Köd sehol, süt a Nap, igazán szép az idõ. A házak között igazi falusias illatok, többen rámköszönnek, én is köszönök a szembejövõknek. Mosolygunk.
Máris a Sötétvölgyi horgásztónál vagyok, teljesen fagyott, de nem megyek rá. A kilátóhoz jó kis meredek kaptató visz, félúton megállok, kifújom az orrom, mert meglevecsesedett. Az utolérõ egyik túratárs jókedvûen jegyzi meg „Ez aztán kihozza a t…..ot az emberbõl” Elérjük a kilátót, az ismerõs pecsételõkkel elbeszélgetek, majd indulok a többiek után. Aztán kis idõ múlva észlelem, hogy valahogy rossz helyen vagyok, a sebtiben átolvasott itinerben mintha más lenne. Aztán szembejön velünk egy dühös ember, mi is visszafordulunk. Az állomáson azt hitték, hogy direkt mentünk rossz irányba, azért nem szóltak! (Hehe, tényleg jó vicc volt) Aztán megnézem – tényleg jól látható az útbaigazító tábla, csak elnéztem. Tovább, fel a jelzésen, át a gerincen, majd le Sötétvölgybe. A játszóteret szépen felújították. Elmegyünk az Úttörõtábor mellett – tavaly milyen finom forraltbort ittunk itt – fel a szõlõk között a Szarvas szurdikhoz. Innen a kéken néhány perc alatt a Bükkös erdõnél vagyok. Na itt a forralt bor. Nagyon finom, két pohárral is iszom, majd továbbsétálva megeszem a sajtos kiflimet is. A Haramia forráshoz mehetnék az Óriáshegyrõl leereszkedve is, de az útvonal más, így a sárgát követem. Hamarosan elérjük a haramiaforrást – itt utolértem két pécsi kollégát – majd tovább, fel a kékre. Itt szembetalálkozunk a 15-ösökkel, nagy csoportokban sétálnak. Grábóc elõtt kezdett sáros lenni az út, majdnem a központig tocsogok. Aztán Grábóctól Szálkáig, felfelé, az út agyagos, felolvadt a teteje, tiszta sár. Csak lépkedek, mint a sífutók felfelé, lassan. Nagyon megvisel ez a 3 km – szerintem az út legnehezebb szakasza – de csak felérek. Leszaladok Szálka központjáig – közben megcsodálok egy utcajelzõ táblát – fából készült, az utca névadóinak (Petõfi, Kossuth ) arcképével. Szép. Forralt bor a mûvház elõtt, majd tovább. A sárga kereszt ismét sáros szakaszon megy, de kis idõ múlva balra betérek az erdõbe vágott széles útra. Az út füves, jól járható, párhuzamosan fut az agyagos, sáros úttal, ezt választom. (Mint mindenki.) Felérve egy nyíl mutatja, hogy balra, viszont a bélyegzõ bója sehol. Többen ta-nácstalanul ácsorognak, ketten jobbra leindulnak – ahol a S+ csatlakozik a Z+ -hoz. És igazuk van, ott a bója ! Úgy látszik, csak a kitûzõk mentek a sáros úton, mindenki más az erdei utat választotta ! (Hehe, úgy kellett nekik !) Aztán megint sárdagasztás, majdnem Görögszóig. Itt is el kell menni bélyegezni kb 100 m-t, majd vissza az útra. A Z-n sétálunk be Szekszárdra, közben lemászunk a szõlõhegyrõl majd fel egy másikra és csatlakozva a piros jelzéshez, újra le. Namégegyszer fel, már itt is vagyunk a Kilátónál. A lépcsõsoron lefelé érzem a térdszalagjaimat, nehéz lefelé menni. Beérünk az iskolába, megtelt a nagy ebédlõ, mindenki jókedvû, hagymás zsíroskenyér és forraltbor a menü. Mi is kell még több a boldogsághoz? (Talán egy forró fürdõ ! Megtettem.)
Szép volt. Minden szakasz más volt, emelkedõ, lejtõ, fagyott talaj, sár, havas-jeges rész – kö-szönet a szervezõknek, akik értünk is dolgoztak - Bartina 30, jövõre veled ugyanitt, ugyanígy.
Imi
|
| | |
| |
|
|
GEMENC 25
Szép idõ ígérkezett, a szüretet befejeztük, úgy gondoltam, hogy szombaton legyen Gemenc 25. Hááááát.... A túra a Gemenc, Bárányfokról, a kisvasút végállomásáról indult, 08.00 órától. Szekszárdról csak 07.00 órakor indult az autóbusz, így jóidõben kiérkeztem. Körülnéztem, a szervezeõk közül még senki nem volt ott. Veszprémbõl(!) már ketten ott voltak, igaz, Õk idõben elindultak. 08.02 órakor megjelent egy hölgy, kockás spirálfüzetbe felírta a nevünket (addigra 10 fõre sokasodtunk) és mondta, hogy indulhatunk. (Semmi itiner, ellenõrzõ pontok...)A kérdésekre -milyen útvonalon, milyen pontokat érintve - nem tudott válaszolni, összességében semmire sem tudott válaszolni. Akkor hívjuk a fõszervezõt - Újj Zoltánt. Az egyik túratársnak megvolt a száma, hívta. A fõszervezõ 08.10-kor még úton volt Pörbölyrõl és kérte, ne induljunk, hozza a papírokat. 08.20ra befutott - szandálban, fehér zoknival - és közölte, hogy vissza kell mennie a kocsihoz a papírokért. Nekem ekkor bizseregni kezdett a tarkóm és arra gondoltam, hogy ez nem az én napom! Aztán úgy gondoltam, hogy ezt a napot túrázásra szántam, ettõl semmiféle negatívum nem téríthet el, végigmegyek. Az elõzetes tervezés szerint a 12.32-kor Pörbölyrõl induló busszal visszajöhetek és a házunk elõtt szállhatok le, ez valahogy a csúszás miatt reménytelennek tûnt. Végre félórás késéssel, de elindultunk. A kék jelzésen mentem, a víz mellett, gyönyörû idõben, õszi színekkel megfestett fák között, néhol úgy hullottak a levelek, mint a hóesés. Aztán láttam gólyát és vízrõl felszálló vadkacsákat, a sûrûbõl kiugró õzet és szarvast (biztos többen is voltak, mert átható szarvas-szag volt a környéken). Bõ egy órás gyaloglás után kiértem az erdõbõl és elértem az elsõ ellenõrzõ pontot, a Keselyûsi csárdát. Bélyegeztem, majd indultam tovább. Innen már a Duna-töltésen vezetett az út, betonon. Ideális útvonal kerékpártúrához - gyalog egy kicsit kemény -, a látvány is szép volt, balról falként magasodott az erdõ, jobbról pedig szántóföldek, fák változatos formában. Itt láttam kígyót és békát - laposan a betonúton - egy veszekedõ ölyvpárt és találkoztam személygépkocsival, kisteherautóval, traktorral, szóval mindennel, ami ki van a töltésrõl tiltva. Eröltett menetet diktáltam, így 12.25-kor be is értem Pörbölyre, egy szervezõhöz irányítottak, aki - már nem is csodálkoztam - nem tudott semmit, a nevezési díjat szinte rátukmáltam és kaptam egy kitûzõt, egy 2004. júliusi újságot és egy emléklapot. Mivel két perc maradt a buszom indulásáig, egyik szervezõ megmutatta a megállót és felszállhattam az éppen érkezõ buszra és háromnegyed óra múlva otthon voltam. A többiek a kisvasúton jöhettek vissza a kiinduló helyre.
Ezen a túrán is megmutatkozott, hogy egyedül, csapat nélkül, hozzáértés nélkül nem lehet, nem érdemes túrát szervezni. Ezt a túrát kiválasztó 9 túratárs bizonyára a GEMENC névre figyelt fel és valószínû, hogy többet ilyen túrára nem jönnek. Az biztos, hogy én nem veszek részt még egy ilyen szervezésû túrán, de a Gemenci erdõbe máskor is kimegyek. |
| | |
| |
|
Baranya-Tolna 60
Igazán szép idõvel kezdõdött. Sütött a Nap, felhõ egy szál sem. A bonyhádi pu-nál elõttem egy láthatóan mozgássérült fiú jelenkezett a 30-ra, remélem sikerült végigmennie – na, ezt hívom én TELJESÍTMÉNY-nek. A szép idõben gyorsan fogytak a km-ek, Hidas (a falu végén volt az ellenõrzõ pont, nem a központnál, mint tavaly) majd elõször a hidasi emelkedõ izzasztott meg. A gerincen végigsétálva Nagymányok és Váralja mellett elhaladva lejutotam Óbányára. Melegem volt, a kocsmában kénytelen voltam inni egy sört, szinte egyszerre leszaladt. Tovább az óbányai túristaúton haladtam (vajon kinek jutott eszébe zúzott kõvel leszórni a túristautat??), megelõzve egy kisiskolás csapatot. A Cigányhegyi emelkedõ újra megizzasztott, meg is kellett állnom pihegni. A hegyrõl lefelé elég nagy bozóton kellett lejönni, majd újra egy enyhe emelkedõ, majd lejtõmenet következett. A Vörösfenyõnél már nagyon szomjas voltam, ugyanis közben elfogyott a vizem is. Majdnem egy kancsó forrásvizet ittam és káposztás zsíroskenyereket ettem hozzá. Ekkor már nagyon meleg volt, olyannyira, hogy Magyaregregy elõtt nem is vettem észre a jelzést, kicsit túlfutottam, de az elsõ földúton jobbra le tudtam menni a faluba. A Cukrászdánál ismerõs arcok fogadtak, meg is beszéltük, hogy tavaly ezen a túrán is, az idén pedig a Tenkes 30-on találkoztunk. Idõben voltam, pontosan 6 órát jöttem, 5 km-es átlagot, ez egész jó. A sör és sütemény elfogyasztása után gyors zoknicsere, majd tovább. A falu utáni emelkedõ a tûzõ napon megint nehéz volt, elég sokat kivett belõlem, a vizem felét is megittam az emelkedõk legvégén. Aztán Jánosipuszta elõtt megint elnéztem egy jelzést, pedig egyértelmû volt. Ezzel megint majdnem egy órát és sok energiát veszítettem, négyen is megelõztek. Komló területén a betonon megint nehéz volt, le is cseréltem a bakancsot könnyû sportcipõre, ha nem lett volna 35 fok, kocogtam volna, de így csak mentem. Megint elfogyott a vizem, de sikerült pótolni. Egy emelkedõ betonút és egy köves lejtõ után elértem Mecsekfalut. Itt már kezdett égni a talpam, éreztem, hogy kezd hólyagosodni. De már mindjárt itt van Sikonda! Közben utolért egy gyorsléptû lány, aki 2 órával utánam indult és még hazaszaladt cipõt váltani! Szép lassan el is hagyott, Vágotpusztát már vagy 15 perccel hamarabb érte el. Ott tudtam meg, hogy tesitanár, tehát hivatalból ilyen gazella. Vágotpuszta után két komoly lejtõn is le kellett szaladni, majd kétszer át a patakon. A Melegmányi forrást fél nyolckor értem el. Nagyon szép hely, érdekes rajzolatot adott a patak vízesése a hegyoldalnak. Ittam a forrásvízbõl, kétszer is vettem a szõlõcukorból és mentem tovább. Nagyon lelassultam, de most már nincs messze a vége. Aztán egyszercsak meghallottam az autók zúgását és kiértem Árpádtetõre. Hát, éppen itt volt az ideje, mindkét talpam és sarokcsont alatti terület mélyen vízhólyagos, már nem sokáig bírtam volna.
Éppen 20:25 –re értem be, majdnem 14 órát jöttem. NEHÉZ VOLT.
A szervezés, az útleírás és a jelölés jó volt, az állomásokon mindenhol kedves emberekkel találkoztam, a végén a leves egyenesen csodás. Köszönet a SZERVEZÕK-nek.
Árvai Imre
|
| | |
| |
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár
