Túrabeszámolók
 | Negyven Hegyben Egyben |
| új túrabeszámoló rögzítése |
| Kiírások:2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 |
|
| Verystrong | Túra éve: 2009 | 2009.07.24 23:41:40 |
|
| megnéz Verystrong összes beszámolója |
Kedves Farkas.
A seprûk és ha minden igaz a három utolsó sem ázott el,csak a viharból kaptunk.
Üdvözlettel az egyik sepregetõ. |
| | | | |
| farkas | Túra éve: 2009 | 2009.07.20 16:06:05 |
|
| megnéz farkas összes beszámolója |
A kõbányai pontõrökkel hajnalban indultunk vonattal (ez nálem fél négyes kelést jelentett), hogy 8-ra Somoskõújfalura érjünk. Mielõtt felgyalogoltak volna a bányához, félórát ücsörögtünk az állomással szemben levõ kocsmában, ahol egy részeg 16 éves srác próbált szórakoztatni bennünket. A takarító kisasszonnyal még táncolt is a szinvonalas mulatós zenére.
A pihenõt követõen szétváltunk és én a mûúton a Salgó-hotelhez tekertem. Nem is sejtettem, hogy ilyen meredek emelkedõn kell már az indulás elõtt felküzdenem magam. 9-kor indultam el életem elsõ kerékpáros teljesítménytúráján. Már akkor nagyon meleg volt és az elején sikerült is eltévednem, a Petõfi forrás után tovább hajtottam a faluba, ahonnan valami meredek emelkedõn toltam fel a kerékpárt egy másik forráshoz. Onnan már könnyen feltekertem az elsõ ellenõrzõ ponthoz. Ezután viszonylag könnyû és szép út vezetett a Medves fennsíkra, ahonnan egy kellemes lejtõn gurultam be Rónafaluba, a többi kerékpárossal szemben :). Elmondták, hogy kihagytam az elsõ ellenõrzõpontot, ami Rónabányán volt. Nembaj, a mûúton hamar odaértem és vissza a már megismert kereszt mellett a Medves fennsíkra. Innen Salgóbányára nem volt nehéz eljutni, csak a 35 °C-os rekkenõ hõség zavart. A Fogaskerekû vasút lejtõjénél és rosszabbra számítottam, de az alján levõ ½Baross-tér½-nél a piros jelet benõtte a gaz, és én is majdnem Zagyvarónára jutottam ki, de visszamentem, és a meglepõen keskeny és gaazos ösvényen elindultam a Gedõcz tetõ felé. Fel is értem, majd egy fenyõfás részen jobbra fordultam. Sajnos nem ott kellett volna. A lejtõ alján rengeteg pókháló utalt arra, hogy nem járt elõttem ott senki. Valami kempingnél kötöttem ki, ahonnan 3-4 kilométert gurultam a Füleki úton a kórházig, ahol a portán elmagyarázták a ruhagyárat. Ha kód nem is volt, de örültem, hogy megtaláltam, egy közeli kútnál felfrissítettem a vízkészletemet, és nekivágtam a szembelevõ hegynek. Viszonylag könnyen feljutottam a lakótelepre, ahol egy hölgy elmagyarázta, hogy merre indul el gombászni, késõbb kiírás is jelezte, hogy jóirányba küldött. Innentõl már nem tévedtem el, viszont annál többet toltam a bicajt. Még egy sárba is sikerült behajtanom, onnantól kezdve recsegett a lánc, és még le is esett a Nagykercsegre felfelé. A forrásnál meg se álltam pihenni, egyrészt, hogy sikerüljön szintidõ alatt beérnem, másrészt mert nem akartam megtenni az ötméteres kitérõt :). A mûútra kiérve még azt gondoltam, hogy a hátralevõ több mint egy óra elég lesz célbaérni. Tévedtem, azaz egykilométeres emelkedõ nagyon durva volt. Az aszfalt-terep hibrid gumik ki is pörögtek a kõzúzalékon, így megint tolnom kellett. Viszont a Tõke-kút a legfinomabb forrás a világon! Mivel láttam, hogy nem lesz ebbõl szinitdõ elõtti célbaérés, húszpercet pihentem. De kellett is, mert állítólag nagyon rosszul néztem ki. Lefele néhol toltam, az elágazásban harmadjára találtam meg a helyes utat, biztos azért ilyen hamar, mert nem volt több választásom. A faluból az elõzõekhez képest könnyed emelkedõn haladtam a hotel felé. Az alagút valóban kuriózum. A végén én is úgyéreztem megérdemelten kaptam meg a jelvényt.
Kíváncsi lennék, hogy az a három srác és a söprûk a végén vajon eláztak-e?
Mert rajtuk kívül szerencsére mindenki megúszta a vihart.
Nagyon megtetszett ez a Karancs Medves, amit a másnapi gyalógtúra is megerõsített, valamint az MTB-s teljesítménytúrázás is. Otthon az volt az elsõ dolgom, hogy a túranaptárba megnézzem melyikre tudnék legközelebb elmenni. |
| | | | |
| Vagdalthús | Túra éve: 2009 | 2009.07.18 20:17:51 |
|
| megnéz Vagdalthús összes beszámolója |
Negyven hegyben egyben - egy gyönyörû mazochizmus
A fõszervezõ összehozott egy csapatot, akik neveztek a májusi, egyletünk által -Váci Lakóterületi SE Túraszakosztály- szervezett Erdõkerülõ 60 MTB túrán. Nevezetesen a Salgótarjáni Hegyikerékpáros Egyesületbõl megjelent egy markáns hadosztály, saját készítésû egyen-bringásmezben, akikrõl azt hittem, egy komplett szakosztály. Nos, a Salgó Hotelnél berendezett rajtban tudtam meg, hogy több, mint 130-an vannak, és õk az elsõ magyarországi MTB-s egyesület, így akik májusban a Börzsönyben tekertek, csak egy kis szeletet fedtek le. Ez komoly. Akkor határoztam el végleg, hogy indulnom kell az általuk szervezett karancs-medvesi tekerésen, már csak a fõrendezõ személye miatt is garancia volt számomra, hogy egy gyönyörû, egyben kemény vonalvezetésû túra lesz a sorsom ezen a 35 fokos júliusi szombaton.
Minden tippem telitalálat volt. Sikerült 10 órakor indulnom, ezzel garantálva magamnak, hogy végig a hõmérsékleti csúcsban kell izzadnom. Legurulni a rajtból még nem volt feladat Eresztvényig, megeresztve egy fotót Somoskõ váráról, de a Medves-fennsíkra fel is kellett kapaszkodni -begyûjtve az elsõ pecsétet-, s ott is a sunyi, óvatos emelkedõn hajtani már más mûfaj volt. De a környék... bizony idõrabló volt a fotózás, de képtelenség volt megállni. A fennsík, távolban Salgó vára, a fenyvesek, valami csodaszép. Innen végre önbizalomnövelõ gurulás jött Rónabányáig, majd onnan pici aszfalt Rónafaluba. Amely persze emelkedhet is - vissza a Medves laposáig. A nyár legkemémyebb bicepszét feszítette fentrõl, de innen óvatos gurulás jött, szinte vakító napfényben, így Salgóbánya felett az erdõben kellett némi akklimatizáció a más fényviszonyokhoz.
Jött a feketeleves számomra, ereszkedés az egykori fogaskerekû nyomvonalán, masszív kövek közt. Megúsztam felütéses defekt nélkül, pedig úgy voltam vele, ha most nem kapok ilyet, akkor soha. Most már soha :-) Az ereszkedés oly remekül sikerült, hogy meg sem álltam Zagyvarónág, ahová nem is kellett mennem. Közben láncproblémáim is voltak, s helyieket kérdeztem meg, hogy is juthatnék vissza a hegyen át Ponyi-pusztára, aztán kaptam kétféle infót, majd Pintér-telepnél újabbat, hogyan juthatok el végre az egykori ruhagyárhoz, ahol az ellenõrzõ kód is van. Eljutottam, terepi-aszfaltos kombóval. Itt több sporttárssal is találkoztunk, és megállapítottuk, hogy kód nincs, ez a kód, ó, csak nem járt Kreicsi Gabi az Erdõkerülõn, ahol ezt alkalmaztuk? :-)
Betonos, majd földutas emelkedõ, és emelkedõ, 16%, majd kevesebb százalék, nekem már mindegy volt, én toltam a bringát becsülettel, a hullámvasutazás közben tekertem is. Nem voltam épp acélos formában a hõség és en bloc a pálya miatt, de ha egyszer ezt kaptuk, hát ezt kaptuk. A kõbányába vezetõ útig valami csoda hangulatos erdei szakasz jutott a Kercsegek környékén, aztán jött a pofon. Kitett szakaszon, szerintem vagy 50 fokban, a kövesút is nyomta a klímát, masszív sunyi emelkedõ a napon, mire felértem, kvázi pusztulni készültem, mint megtudtam a pontõrlányoktól -Animanóék-, ott mindenki. Sebtiben Balaton-szelet, izolötty, egy liter víz lecsordult. 15 perc pihi után gurultam volna rendesen, hogy idõt nyerjek, de ez itt nem errõl szól, kövesút, keréknyomos földút, majdnem pedált törtem. Miközben a kilátás és a környék továbbra is elsõrangú. Somoskõúújfalu vasútállomása felett átmenni a hídon nosztalgiát ébresztett: a Karancs-Medves gyalogos teljesítménytúra volt az elsõ ötvenesen bõ két éve. Innentõl a célig izgalmas fenyvesben, még izgalmasabb, 120 méteres alagútban emelkedünk folyamatosan, majd elérem a hotelhez vezetõ aszfaltot, ahol hajtanak intenzíven felfelé az MTB országos bajnokság alanyai. Hát, ne égjünk nagyot, kicsit én is tekerek, de a hegyi hajrá legvége szekértolós. Kicsúsztam az 5 órából, de kapok díjazást. Bevallom, sajnáltam is volna, ha nem, még ha jogos is lett volna annak elmaradása, mert kiváló túra volt, pazar helyeken, úgy voltam vele, hogy ha már késes, mindegy, végigcsináljuk, mert szép kihívás és remek élmény. A vihart megúsztam, hazafelé kocsival már nem, de ha választani kell a kánikulában vagy z orkán-felhõszakadás-villámlás kombinációban bringázás között, akkor bizony kifogtuk, jó idõnk volt.
Sajnos jövõre nem lesz Negyven hegyben egyben, a hegyibringás bajnoki esemény kísérõprogramja volt idén, de már tudom, hogy lesz Kohász Kék, 120 km, gyalog és két keréken... köszönöm a szervezõknek, ez jó mulatság, férfimunka volt!
Fényképek: http://kep.tar.hu/vagdalthus/50646425#2
|
| | | | |
|
|
