Túrabeszámolók

Rákóczi Emléktúra 10-es táv

GPS-el mért távolság: 9.9 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 175 m.

A túra szervezõi javították a 20-as táv egy évvel korábbi kiíráásban szereplõ összesített szintemelkedést, aminek igen örültem. A rajtban az ismerõsök is elégedetten hívták fel rá a figyelmemet.

Már csak egy túra hiányzott az Észak-Dunántúl Kupa teljesítéséhez, viszont a hátralévõ három túrahétvége elég bizonytalan, így ezt a túrát néztem ki hétvégére. Egész napos túrának keveselltem és montizásra alkalmas, bár kissé bizonytalan idõjárás ígérkezett, talán utoljára ez évben. Ennek megfelelõen a tízes táv, utána pedig Bakonynánáról egy kis biciklizés mellett döntöttem. Mivel ÉDDTSZ találkozó is volt, így több idõbe telt a nevezés.

Friss, hideg szélben nekivágtam a távnak. Idén már nem tudott átverni az eldugott elágazás. Az emelkedõn lekéredzkedett rólam egy réteg ruha. A kilátás nem lenne rossz, de nagyon párás a levegõ. Fényképezõgépet ismételten nem hoztam. Biciklin nem akartam magammal vinni. Gyorsan elértem az elsõ ellenõrzõ pontot. Utána hosszasan lakott területen talpaltam, nem éppen szegény negyedben. Elértem a következõ ellenõrzõ pontot is. A pont után jól jelölten szétvált a két táv. Ismét egy kis emelkedõ következett. A P+ jelzés jó. Kisvártatva ismerõs részre értem, s a két táv, közös részén mentem a kilátó felé. Helyenként jó a kilátás, bár pár lépést le kell térni az útról. A kilátónál megkaptam az utolsó ellenõrzõ pecsétet. Következett a kellemetlen kövezett lejtõ, majd aszfalton beértem a célba.

Ettem egy kis zsíros kenyeret, s elindultam Bakonynánára, ahonnan indulva aztán igazán jót bicikliztem. Ez után a nap után, ha a Keleti-Bakonyba megyek montizni, viszek magammal fényképezõgépet. Ismét jó kis fotózási lehetõséget hagytam ki. Csodálatos volt a nagyon köves hegyoldal. Néhány zöld bokor, a talajt csaknem teljesen beborító vörös cserszömörce tengerében. A nap is sütött. Egyébként is sokat javultak a látási viszonyok, reggelhez viszonyítva

A túra ár/szolgáltatás aránya megfelelõ. 500 Ft-ért térképvázlatos itineres igazoló lap, kitûzõ és emléklap járt. A célban zsíros kenyér, hagyma, metélõhagyma volt az ellátmány.

(Ugyanezért a díjért ugyanez járt a 20-as távon is.)

Rákóczi emléktúra 10 km.

Képes beszámoló itt: www.bakancsesfakanal.blogspot.hu

Rákóczi Ferenc emléktúra, 20-as táv.

GPS-el mért távolság: 21 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 430 m. Az elején egy elkeverés, és az utólagos pontosítás érdekében megtett úttal együtt: 25,6 km-t mentem 530 m szintemelkedéssel.

Miután szombaton hazaértem a Bakonyi barangolásról, megnéztem az OMSZ honlapján a szélelõrejelzést, eldöntendõ, mit csináljak vasárnap. Biciklizni szerettem volna. Mivel azonban stabil 15-20 m/s-os szelet jósoltak (ilyenkor ez nyílt terepen nekem már túl hideg) Pápa környékére, így a tartalék terv lépett életbe: elmegyek a Rákóczira, mivel az is az ÉDK része. Õszintén megmondva, nem hallottam róla igazán kedvezõ híreket, így tartottam is tõle, illetve a Sokorónak, a Zalai-dombsággal vetekedõen „jó” turistajelzéseitõl. Szokásomtól eltérõen késõi indulást terveztem, hogy egy kicsit többet alhassak. Ennek megfelelõen kilenc óra körül érkeztem Gyõrújbarátra. Az iskola körül semmi mozgás. Jön az utcán szembe három túrázó, s kérdezik sikerült-e neveznem, mert õk az iskola kapuján, csak egy lapot találtak, mely szerint onnan 100 m-re, a Csobolyó táncházban van a rajt és a cél. Az pedig nincs rajta, hogy melyik égtáj felé kell érteni azt a 100 m-t. Szerencsére jó irányba indultunk az Ifjúsági tábor irányába, s a Faluházzal szemben meglett a rajthely.

Gyors nevezés, egy kis meglepetéssel: a kiírásban szereplõ 600 helyett, csak 300 Ft a nevezési díj. Megnéztem az itinert, a kapott térképvázlatot összehasonlítottam a térképpel, s az elõzõ napi túrán szerzett nem kis izomláznak köszönhetõen, nem éppen fitten vágtam neki a távnak. Mint a túra után kiderült, alig 100-150 m megtétele után, tulajdonképpen az elsõ sarkon sikerült eltévednem. Az itiner szerint kissé jobbra kellett volna tartanom, a szalagozott helyen, viszont ahogy én láttam, mehettem volna nagyon jobbra egy zsákutcába, kissé jobbra egy kapubejáróba, vagy kissé balra az úton. A túra után, visszamentem megnézni mi volt a gond, mert sejtettem hol keverhettem el. Kiderült, hogy a zsákutca és a kapubejáró között van egy nagyon keskeny gondozatlan kis földút is, amit elsõre nem vettem észre, hiszen lévén a falu központban, az itiner alapján nem erre számítottam. Szalag is volt. Ezért már elsõre is nézegettem, merre tovább? Az egyik a keresztezõdés egyik oldalán, a másik keresztezõdésen már kicsit túl az orgonabokron, a számomra inkább azt jelentette, hogy tovább egyenesen. Mentem is tovább, s kerestem a jobbra vezetõ utat. Egyébként az aszfaltút is bevágásban vezetett. Volt még egy szalag az elágazásban, de azt csak az orgonabokortól visszanézve lehetett észrevenni, vagy ha bemegy az ember a földútra 5-10 m-t. Egyébként ez volt az itiner egyetlen hibája, a többi része korrekt.

Az emelkedõn fölérve, a temetõnél megláttam a piros jelzést. Elõ a térképet, s rögtön láttam, merre fogok eljutni az elsõ ellenõrzõ pontra, a többiekkel ellentétes irányból. A túra után lemértem, 950 m-el hosszabb úton és 30 m többlet szinttel meglett az EP. Pecsételést követõen, egészen az Ifjúsági táborig aszfalton koptattam a bakancs talpát. A távok szétválása elõtt megkaptam a második pecsétet is. Végre terepen következett egy jó kis kaptató. A talaj löszös-homokos, így az esõ jót tett neki. Az elsõ csoportot, aki az elkeverésem miatt elébem került itt egy mélyúton hagytam le. Kis lankás rész után, újabb kaptató, s máris teljesítettem a kiírás szerinti szintet. Ezen a 10% fölötti meredekségû emelkedõn elõztem meg a velem együtt nevezõ csoportot. Eddigre már bemelegedtem, s szerencsémre még meredekebb lejtõ sem lassított le, nem lévén ilyen. Méretes izomlázzal, valahogy nem esnek jól a meredekebb lejtõk. A dombvidékekre az ilyen 10%, vagy meredekebb lejtõk és emelkedõk a jellemzõk. 4 ilyenen szedtem össze a túra szintjének zömét.

Az emelkedõ tetején, egy erdõirtás biztosít egy kis kilátást, ami kellemes, csak hát elõzõ napon a Bakony nagyon elkényeztetett, a csodaszép látványával (völgyekben megülõ pára, hegyoldalak elõtt úszó felhõ pamacsok, éles kontúrok, a napfényben szinte világító fehér házfalak…). Egy jó kis lejtõn értem el Tényõ szélén a harmadik ellenõrzõ pontot. Újra aszfalton vezetett az utam, szerencsére nem túl sokáig. Azonban ez a szakasz vezetett a legszebb erdõben. A többi helyen zömmel akác található, valamint az utak szélén sok-sok diófa, az apró, de igen finom terméssel. Ennyi út menti diófával még nem találkoztam más dombvidéken, hegységrõl ne is beszéljünk. Már az aszfaltút is emelkedett, a letérés után viszont jött a szokásos 10+%-os kaptató. Fölérve újabb kilátási lehetõség. Kicsit romlik az út minõsége, mivel fennsíkon haladok. Könnyebben keletkezik pocsolya. Követem a zöld és piros jelzést, majd tisztán szalagozásra térek. Egy 20-30 m mély, meredek, néhol szakadásokkal tarkított falú völgy mentén vezet az út. Elõször enyhén emelkedve, majd ugyancsak enyhén lejtve. Lehet, hogy ez volt a kiírásban szereplõ Nyúli-szurdik? Újra elérem a piros jelzést, ami ennek örömére rögtön meredeken lejteni kezd. Ezen érem el Gyõrújbarát szélét, helyenként szép kilátással. A szalagozás elvezetett az utolsó ellenõrzõ pontig, ami egy új építésû kilátónál található. A 8 m magas kilátóról, kb. 180 fokban remek a kilátás. A másik felén, viszont az alig 20-30 éves akácok miatt semmi. A valóban szép panoráma, szerencsére ebbe a látható részbe esik, fõ helyen a Pannonhalmi-apátsággal.

Pecsételés és nézelõdést követõen jó meredek lejtõn ereszkedtem le a cél felé, ami a következõ mészkõbõl rakott útszakasszal együtt, már nagyon nem esett jól a combjaimnak. Alig értem simább és lankásabb útra, hopp, ismerõs részen vagyok! Szemben velem föltûnik az óvoda, ami után reggel elkevertem. Csak jobbra kellett fordulnom, s besétálni a célba.

Megkaptam a kitûzõt, ettem egy kis zsíros kenyeret, s mivel a megtett táv se sok, meg az idõ is gyerek még, elindultam megkeresni, hol tévedtem el reggel.

Az idõjárás, a nem túlzottan szélnek kitett részeken jó, a szél viszont csípõs. A túra kellemes, bár a kiírás alapján lazábbra számítottam (nehezebb, mint a Reguly emléktúra). Az útvonal jelölése jó. Ezt az elõzõ napi Bakonyi barangolás kontraszt hatása ellenére is állítom, pedig ott extra minõségû volt a szalagozás. Az elkeverésemet leszámítva, az itiner, a turistajelzések, amelyet szükség esetén szalagozással egészítettek ki, az útjelzõ táblák és ahol más nem volt a tisztán szalagozás bõven elég volt, nem kellett elõvennem a térképet, maximum kíváncsiságból. Két éve jártam a Hatos tölgy-ön, s ahhoz képest ennek a jelölése most jobb volt.

Nálam ezen túl ez a rekorder túra, a kiírás és a valós szintkülönbség arányában. Eddig az Olajos körút 20 és a Nagy László emléktúrák jelentették a csúcsot, ahol a tényleges szint a kiírás szerintinek a duplája volt, itt ez 2,866-szorosnak bizonyult (150 m helyett 430 m).

A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 300 Ft-ért térképvázlat itinerrel, kitûzõ, két pontot leszámítva (az egyik csak egy kis bizonytalanságot jelentett) korrekt szalagozás, valamint a célban zsíros kenyér járt.