Túrabeszámolók


Téli Zemplén

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2015 2016
 Túra éve: 2015
JuditTúra éve: 20152015.12.10 18:34:48
megnéz Judit összes beszámolója

Öten neveztünk a túrára, amibõl végül hárman keltünk útnak szombat hajnalban Gábor, Attila és a jómagam. Nyíregyházáról autóval érkeztünk Sátoraljaújhelyre. 7:10-kor indultunk a vasútállomástól a kijelölt útvonalon. Maga az útvonal egyszerûnek tûnt, hiszen szinte végig a Kék túra jelzést kell követni. A turistajelzésekkel szerencsére boldogultunk, amíg láttuk õket. A Zemplén ezen részét, az októberi Hamahama túrán volt szerencsénk kicsit felfedezni. Így pár útvonal ismerõs volt, de nagyobb része már idegen terep volt számunkra. Bár pont ezért is vállalkoztunk rá.


„K” jelzésen indultunk ki a városból mi is. Az elsõ pecsételõ helynél Nagy-nyugodónál, majdnem elfelejtettünk pecsételni, de aztán csak koppintottunk egyet. Szerencsénk volt, mert bár bélyegzõpárnát elfelejtettünk vinni, annyi mindig maradt a pecséten, hogy látható legyen a lapunkon. Az út elsõ felében többször összefutottunk egy csapattal, akiknek minden elismerésünket küldjünk, hiszen jóval idõsebbek voltak, de mégis úgy tûnt jobban bírják mint mi. :) Cirkáló-tanyához együtt érkeztünk velük és megkóstolhattuk a diópálinkájukat, amit még egyszer köszönünk. Nagyon finom volt. A mi pálinkák sajnos otthon maradt. Makkosotyka után már csak egyszer találkoztunk, aztán jól lehagytak minket! Makkoshotykát követõen már több helyen volt nagyobb sár, ami ellen az elején még küzdöttünk. Meg is takarítottuk a cipõnket egy nagy dagonya után, majd 1 percre rá újabb sártenger következett.  


Nagyhuta és Vágáshuta között sötétedett ránk, itt már lámpát kellett kapcsolnunk. Cseréptóig minden rendben ment, egyszer tévesztettünk addig csak útvonalat, amit 10 perc alatt helyre is hoztunk. Az igazi problémáink Cserép-tó után a K (kocka) jelzésnél jöttek. Ugyanis nem találtuk a megfelelõ utat.


 Itt meg kell jegyeznem, hogy idõ – útvonal tekintetében jól álltunk még. 38 km-t tettünk meg eddig 9-10 óra alatt, szóval csak 13km maradt hátra és volt rá bõ 4 óránk. Mivel mi nem szeretjük az egyszerû túrákat, ezért megtoldottuk egy kicsit. Azaz itt úgy eltévedtünk, hogy nemcsak hogy a szintidõbõl futottunk ki, hanem plusz km-eket is papírra vittünk!

Mindenesetre Cserép-tó és a Vörös-kõ Vendégház közti 4-5 km-t mi nagyon elvétettük. Köd és sár volt, fáradtak is voltunk kicsit, így lehet mi sem figyeltünk eléggé, de valahol a kettõ közt rossz útra tértünk és egy réten kötöttünk ki. Innen minden irányba elindultuk, de pár km után viszont tudtuk, hogy nem jó helyen vagyunk, így visszafordultunk többször. A rétet is bejártuk legalább kétszer. GPS-el, térképpel is próbálkoztunk. Az elõbbi persze nem mutatta pontosan a turistautat, az utóbbi meg azért volt használhatatlan, mert nem tudtuk biztosan hol vagyunk. Attila és Gábor már felkészült, hogy az ott lévõ kilátóban éjszakázunk. Több javaslat születte mit tegyünk. Engem egy rémisztett halálra csak. Mikor Attila elõállt a nagy ötletével, hogy mi lenne, ha visszamennénk teljesen Cserép- tóig és onnan van egy biztos út, ami ugyan hosszabb (kb. 20-25km) de Hamahama túrán már végigjártuk és ott megyünk le. Mivel már úgy fájt a lábunk (az enyém biztosan), hogy menni is nehéz volt, így örök hálám hogy nem fordultunk vissza! Itt a célunk már csak az volt, hogy találjuk már meg azt a jelzést, ami visszavisz Sátoraljaújhelyre, eszünkbe se jutott már hogy másra is figyeljünk. 


Bolyongtunk még kicsit a réten, aztán számomra máig nem egyértelmû hogy, de megtaláltunk egy olyan K (kocka) jelzést, ami biztosan kivisz minket Rudabányácskára. Mivel a szintidõbõl úgyis kifutottunk volna, mert a kedvenc rétünkön és környékén legalább 2-3 órát elpiknikeztünk, így a biztos utat választottuk Rudabányácska felé. Itt már a sárral se törõdtünk, csak mentünk. Gábor bátran taposta a pocsolyákat, kérdeztem is hogy biztosan vízálló-e a cipõ, de szerinte az, mert belülrõl biztosan megáll benne a víz! Életünkben nem örültünk még így Rudabányácskának és remélem ennyire nem is fogunk. Azért egy telefont megeresztettünk a szervezõnek, hogy élünk, de ne várjon minket idõre se idõn kívül.


Rudabányácskáról egy fõutat néztünk ki, ami visszavisz Sátoraljaújhelyre. Persze itt is rossz irányba indultunk elõször, de szerintem itt csak pluszba 2-3 km kitérõt tettünk. Azután innen már fájó lábbal, sárosan és éhesen nyílegyenes utunk volt Sátoraljaújhely felé. Utólag lemérve 8 km a táv Rudabányácska és Sátoraljaújhely között. Attila pedig végig azt hajtogatta, hogy csak 2 km-t kell mennünk a vasútállomásig. :) Sátoraljaújhelyen az elsõ padon megpihentünk pont a rendõrség épülete mellett. Számomra nagy csalódás, hogy szombat éjszaka egyetlenegy vendéglátó ipari egység sem volt nyitva, ahol valami hasznosat fogyaszthattam volna. A vasútállomásnál már kerülgettük a padkákat, mert nehezünkre esett le és fellépni rájuk.


23:30 körül értünk a célba. Azaz 16:20 perc alatt teljesítettük a távot, bár közel 60 km-t (de lehet többet is) tettünk meg az 50 km helyett! Köszönjük a haza utat Atinak, aki egyben hazavezetet, annak ellenére, hogy mondta hogy csak a gázra rakja rá a lábát onnan le se veszi!


Maga a túránk jó hangulatban telt mindennek ellenére! így bátran ajánljuk mindenkinek! 

 
 
VadMalacTúra éve: 20152015.12.10 13:12:45
megnéz VadMalac összes beszámolója

  „…egy képben csak talán, s csupán a lényeget.”



További remek túrákon jártunk, megérdemlik, hogy emlékezzünk rájuk. Hangulatos, küzdelmes, szép túrák, melyek rengeteg – olykor igen nehéz - rendezõi munkáról árulkodtak. Köszönet illeti érte a megálmodókat és kivitelezõket.


X. Téli Zemplén


„…és ahogy felfelé eltûntek, csak a szellemjárat nyikorgása maradt.” (Sánta Kutya)


Fenn maradt a hegyen a köd, nem akarózott lejönnie. Érthetõ, a jelenlegi konstelláció nem kedvez a távollátásnak. A drótkötél engedett, fél négy lehetett, lélek se jött, hogy a semmin át sikoljon a semmibe. Félelmes dolog. Épp itt jutott eszembe, üdvös lenne elhallgatni a fájót, elfedni a gyengeséget. Betakarózni egy fehér lepelbe, nem baj, ha nedves, ha mindenrõl csurog is, csak bújtasson el, rejtse arcom, felejtsen el, veszítsen el, ha lehet, örökre. Akár az üres kabinok a felvonón, egy kötélen függve a létezés felett.


A sportközpont mellett ösvény vezet a város felé. A benzinkút és a hipermarket fényei szólongatják a sötétet: jöhetsz már. A köd fenn maradt a hegyen, láthatóvá válik minden. A város, mely belefáradt az állandó dacba. Szeretni akar, nõ és férfi lenni, úgy tenni, ahogy a szél tesz, súlytalanná válva forogni körbe, amíg csak bír.


Lejjebb ereszkedve temetõ mellett visz az út.  Lakótelepek állnak hátat fordítva az égnek, az elkerülõ út elkerüli a fényt, nyomorból van a tél is, mely nem is az. Ez a valóság, kétezer-tizenöt, Magyarország. Nem kapunk felmentést.

 
 
DJ_RushBoyTúra éve: 20152015.12.07 19:11:41
megnéz DJ_RushBoy összes beszámolója

Téli Zemplén 50


4 nap 12 órázás után, szombat hajnalban 1:30-kor csörög az óra. Keltem már ilyen korán valaha? 3 órára kellett kijutnom Zuglóba, ahonnan kocsival mentünk Sátoraljaújhelyre. A pályán hatalmas ködben haladtunk, szó szerint egy percig sem hunytam le a szemem, de Rita halált megvetõ bátorsággal repített le minket a rajtba.

6:30-kor Örsi Annával indultunk neki a túrának. A nagy része a Kazinczy 200 túrával szembe megy, milyen jó érzés lesz nosztalgiázni. Az elején a K+-el mentünk ki a városból. Teljesen vadi új táblák vannak, amik azt mutatják hogy a K-en mi, és mennyi km. Én ezt nagyon nem értem, hogy miért a K-et mutatják, ha egyéb más jelzésen haladok?? Honnan gondolják hogy épp én azon akarok haladni? Ha a kedves MTSZ már fölhasználja a megnyert pályázati összeget, akkor azt egy kicsit ésszel kéne elkölteni. No sebaj, kedvemen ez nem nagyon ront, csak érdekes.. Ééés, oda érünk a Kovács villához. Ami a Kazinczy túrák szíve. Fura volt így üresen látni, de azért megdobbant a szívem. Felérünk a Nyugodó nyeregbe, ahol kódot írunk, majd a K-en haladunk tovább a Rákóczi-fa irányába. Annát megkérdem hogy vajon itt alszik még Siményi Vili? (a Kazinczyn volt itt pontõr az utolsó 5 km-nél). Megpuszilom a fát, hogy még sokáig éljen. Néhány extrém helyen lévõ K200 szalag fent maradt. Balett mozdulatokkal szedem le õket. Továbbra is a K- jelzésen haladunk egészen a Cirkálótanyáig, ahol az új OKT pecséttel igazolunk. Elõtte még egy kutya ugatott meg minket, vizionáltam is kapásból egy támadást, de szerencsére megkegyelmezett az eb rajtunk. Kellemes lejtõs úton jutunk el Makkoshotyka széléig, ahol a Meczner-kastélyt csodáljuk meg elõször, majd rájövünk egy tábla alapján hogy mennyi innivalót, almát, és szendvicset kell elfogyasztanunk az OKT teljesítése alatt. Vicces :) Tovább indulván népesebb csapat fárad ki a presszóból, ismerõs-ismeretlen túrázók. Még mindig a K-n haladunk tovább fölfele a jókora dagonyában. Anna lefotózza a Borz-hegyet, bár nem érintjük. Hatalmas lánc(sár)talpakkal küzdjük föl magunkat a hosszú egyenesen. Az Eszkála vadászház jön, nosztalgikusan meséljük hogy a Kazinczyn itt már mennyire fáradtak voltunk. A vadászháznál ismét OKT pecsét, majd irány a K4-en Nagyhuta. A viharkár nyomai itt még nagyon látszanak, de szerencsére a jelzések most sokkal jobban voltak követhetõek mint júniusban. Fe Ri csapódik hozzánk ideiglenesen, majd késõbb lemarad. Nagyhutánál megállunk frissítgetni, majd pecsételünk és irány Vágáshuta a K-n. Én átvágtam a temetõn, mivel a térképvázlat azt mutatta, Annáék maradtak a K-n. Pár perc difi csak. Rákóczi 110 nosztalgia jön. Vágáshután pecsét, majd találok egy táblát. Igazi marha vagyok.. http://kepfeltoltes.hu/…/T_li_Zempl_n_50__V_g_shut_n_www.ke…

Még mindig OKT-zünk, a túra 80 %-a ezen vitt amúgy. Pár Kazinczys szalagot húzok le, majd a Vörös-nyeregnél átváltunk a P3-re, és tejfölködben feljutunk a Magas-hegyi kilátóhoz. Sajnos semmi kilátás nem volt, pedig tudtuk milyen csodás panoráma lehetett volna :( Innen le megyünk a Zempléni Kalandparkhoz, majd egy hatalmas hiba az itinerben, amit valószínû mindenki megszívott. Nálam szerencsére a 2015-ös Zemplén térkép volt, így az mutatta azt a K4-et amit az itiner írt, de valójában még a jelzés alapját sem festették fel!! Hivatalosan a P-n kellett lemenni a fõúthoz, de aki ezt nem tudta, az még ma is keresheti a K4-et... Szépen, ügyesen, pont még lámpa nélkül leértünk a fõútra, ahonnan már jó másfél km volt a cél, de elõtte nagyon szerettünk volna valahova beülni kajálni, mert már borzasztóan éhesek voltunk. Végül egy pizzázót szemeltünk ki, ahol ráadásul 1100-ról 800-ra le volt értékelve minden pizza. Nagyon jól esett, kellemes kis fél órát megpihentünk itt, majd a pizzázást leszámítva kerek 10 óra alatt értünk célba újra a jó fûtött vasútállomásra. Köszönöm Ritának a fuvart, és Annának a jó társaságot.