Túrabeszámolók


VérKör teljesítménytúra

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2015 2016 2017
 Túra éve: 2023
berenikeTúra éve: 20232024.11.21 15:55:45
megnéz berenike összes beszámolója

 Végre eljutottam a Vérkörre: jarogatok.blogspot.com/2023/04/esetem-verkorrel.html

 
 
 Túra éve: 2017
DJ_RushBoyTúra éve: 20172017.08.01 21:25:46
megnéz DJ_RushBoy összes beszámolója


VérKör+ VérCse = 179 km - 4191 m szint (beszámoló bővebben)








Már régebben kacérkodtam a gondolattal, hogy teljesítsem a VérKört, de mivel engem nem vonzanak ezek az elektronikus kütyüs dolgok, így egészen addig amíg Herbély Szabina rám nem írt, nem foglalkoztam vele. Szabina megcsinálta idén a Mátra 115-öt, van már két VérKöre, és egy VérCséje. A Vadrózsa 160-ra szeretett volna felkészülni, és rám gondolt, hogy esetleg tudnék-e segíteni ebben a nagy menetben. Örömmel mondtam igent, mert tudom hogy ő technikailag jóval felkészültebb, és a QR-kódos rendszert keni vágja. Egy Könyves Kálmán 75 km-est már söpörtünk idén együtt, de most erősebb tempóval kell haladni.



Reggel levonatozunk Tatabányára, majd busszal tovább Oroszlányba, ahol hamar megtaláljuk az indulási helyünket.



07:45-kor elkezdődik ez a hatalmas kaland. Én már elég rég jártam a Vértesbe, így persze hoztam a jó kis térképemet.



Nálam 1 liter üdítő volt, jópár zsemle, kifli, meg néhány csoki. A P- pötty, majd a P- jelzésen haladunk ki a városból. Hamar rájöttem, hogy a Forrástúrák a Vértesben túrán nem rég jártam erre, és örömmel nyugtáztam hogy ismerős az útvonal egy darabig. Vértessomlón szépen megtesszük a kis kunkort, a hivatalos P-n. A Szarvas-kút előtt balra a K-n kell menni, még a műút elérése előtt. Kicsit cseles, de megtaláltuk. Emelkedik utunk, ráadásul odafentről is rendesen befűtöttek. A Vitányvár mellett megyünk el, poénkodok hogy menjünk fel, de nulla pontért sehova most :) A Körtvélyes csúcsától leereszkedünk a K+-ig, amin balra megyünk a Mária-szakadék tetején. Hamarosan megjön az első pont, fára festett nagy piros VK felirat jelzi, és mögötte a QR-kódot kell leolvasni a mobillal. Szerencsére Szabina gondolt rám, és a fia telefonját elhozta nekem, így azzal tudtam én is szépen beolvasni a dolgokat. 16 km-nél járunk, az átlagunk eddig 6,4. Szuper. Visszafele a K- jelzésen kellett a vadregényes Mária-szakadékban, párhuzamosan a K+-el, amin lejöttünk. Kidőlt fák nehezítik utunkat, de megküzdünk velük. Az Iszkiri 100 túrával szemben haladunk nagyon rövid ideig. Körtvélyespuszta után megállunk kétszer is, megcsodálva a kedvenc részemet, a fenyvessort. Gyönyörű! A Szép-Ilonka forráshoz sem teszünk kitérőt, hanem szépen haladunk tovább immár a Z- jelzésen, ami egy emelkedő után már a következő pontunkon van, ami az Új-osztás nevet viseli. Itt eleinte a rendszer térerőhiány miatt nem olvasta be a kódot, de kis téblábolás után már elküldte az adatokat. Na egyedül itt tuti bénáztam volna... Jön a másik kedvenckém a Sárkánylyuk-völgy. Gyönyörű szép hosszú, hűs völgyecske, rengeteg lepkével, és láttam itt anno jópárszor már vadakat is. Leérünk egy műútra, amin jó darabig haladunk. Úgy döntünk eszünk-iszunk egyet hogy elfelejthessük a műút hosszát. Vérteskozmát éppen csak nem érintjük, előtte balra visz fel a Z- jelecske. Hipp-hopp, és máris a S- jelzésen haladunk tovább irányba Csákvár felé. Egy elég hosszú zúzalékos köves út visz lefele, ráadásul árnyék is minimális. A jelzések is egészen Csákvárig nagyon gyengékre sikeredtek, jópár helyen el lehet tévedni ha nem figyel az ember! Szabinának töri a zokni a lábát, gyorsan lecseréli. Korán van még a küzdéshez. Megtaláljuk a 3. pontunkat, Csákvár, Vadászkápolna. 35 km-nél vagyunk, 6,2 km/h-s átlaggal. Nagyon jól haladunk. Csákvár szélén egy biciklis illető jön velünk szembe. Kiderült hogy ő Bokor Csaba, aki gyakorlatilag figyelt minket a neten, és csak miattunk kijött. Hozott nekünk jeges vizet, és egy kis colát. Nem győztük megköszönni. Én nem is gondoltam volna, de Csaba innentől segítőnké avanzsálódott, és nagyon örültünk mindig, ahányszor csak láttuk, mert kedvességével, segítőkészségével, humorával mindig újabb, és újabb erőt adott nekünk. Egy kútnál újratöltjük a flaskáinkat, és jó nagy fürdést rendezünk az immár dögmelegben. Csaba elválik tőlünk, és immár a Z- jelzésen emelkedünk fölfele a Gém-hegy tetejére. Még a Vértesi Barangolás 50-en jártam itt 8 éve, de emlékemben hűen él a szép kilátás is. Újabb kód letudva, a csákvári kis pihi után is 6,1-es az átlag. Z3 jelzésen érünk le Gánt szélére, ahol szerintem elkövettünk egy kis hibát, és kihagytuk a száz méterre levő fagyizót ;) Helyette a közkútra mozdultunk rá ismét.



A K- jelzésen már borzasztó meleg van kifele. Szépen körbemegyünk a szántóföldön ahogy kell. Jönnek szembe kirándulók, örülök hogy nem csak mi bolondultunk meg ebben a melegben :) A Juh-völgynél végre erdőbe érünk, és emelkedő völgyben haladunk egészen a Géza-pihenőig. Találkozunk egy kéktúrás sráccal, egy kis darabig eldumcsizunk vele, majd mi a Z-n megyünk tovább a következő pontig. Itt kellett már kajálni, mert a következő pont 15 km múlva van. K4-en haladunk, köves, rossz minőségű úton, ráadásul két crossmotoros is odaporol az orrunk alá. Szegény Szabinának látom most van egy holtpont, főleg a meleg miatt. Ez a jelzés nem lesz az én kedvencem se, de csakhamar visszaérünk az erdőbe a K-n. Emelkedő jön a Csáki-várrom irányába, de legalább nem tűz a nap. Kőhányáspuszta előtt Szabinának sajnos vízhólyagja lett, nagyon nem jó előjel. Megállunk, leragasztja, és irány tovább. A K-S- elágazásban van az utolsó kódunk, innen még 8 km Oroszlány az egyik célunk. Hosszú monoton út ez lefele. Közben eldöntjük hogy fájós talppal, és vízhólyaggal éjszaka nagyon nehezen menne még a + 102 km, ráadásul a szintidő is húzós ott. Nekem meg nincs most kedvem egyedül flangálni az erdőben, ráadásul ha valami történik a telefonnal, vagy a QR kódokkal azt sem tudnám mit csináljak.. Nem volt szomorú egyikőnk sem, elkönyveltük hogy a VérKör azért meg van. A cél előtt kb 3 km-el ismerős meglepetés. Csaba kocog ki elénk, de most hozta a fiát, Benedeket is. Elmondjuk a tényállást mi lesz, hogy lesz, de hallani sem akar róla hogy megálljunk :) A célig próbál puhítani minket, de elég reménytelennek tűnik. Végül kitalált egy olyat, hogy az utolsó 50 km-re kijön elém Benedek Szárligetre, és társaságával remélhetőleg segítene nekem. Szabina is picit fellelkesült, és mondta ha ez így van, akkor ő meg az éjszakai 50-esre legalább elkísérne, aztán Szárligeten kiszállna. (dehogy szállna). Miközben a célban a pizzát majszolgattam, amit természetesen ismét Csabának köszönhettünk, kicsit belelkesültem újra, amire még az egyik főszervező, aki szintén kijött tett egy lapáttal :) Kis vacillálás után úgy döntöttünk hogy igen, folytatjuk!!! Szabinát kicsit féltettem mi lesz a lábával, de bíztam a sikerében. Csaba kocsival átvitt minket először egy benzinkúthoz, ahol kőkemény pénzösszegért vásároltam be a 100-asra, de nem érdekelt mennyit hagyok ott, biztonság mindenek felett, legyen kaja, és ital bőven. Utána elindultunk a VérCse rajthelyszínére, ami elég érdekes helyen volt. A Ranzinger Vince kilátótól indult, ami még a Turul madártól is jó 2 km. Csaba megint rengeteget segített, ugyanis a Turultól mentünk még tovább kocsival, alig járható erdészeti utakon, ahova lehet be sem lehetett volna hajtani, korom sötétben. Ezt is csak miattunk tette! Hogy ennyivel is könnyebb legyen!








VérCse 102








Nem túl nagy elánnal szálltunk ki a kocsiból, de végül 22:34-kor indulásra adtuk a fejünket, és a lábunkat. Egyből egy nagyon meredek lejtővel indultunk a P3-ön. Én lekocogok, és lent amíg jön Szabina próbálom megtalálni a helyes utat a gyakorlatilag miniatürizált térképen. Meglelem a helyes utat, és a P-on haladunk tovább felfele, a Gerecse 50 útvonalán. Hosszú emelkedő jön, de Szabina nagyon nyomja neki a tempót. Felérünk, és bizony néhol rendesen mozog az avar. A vadak éledeznek mellettünk. Lefele óvatos kocogás jó hosszan, a Lábatlan túrák útvonalával szemben, egészen Vértestolna határáig, ahol megint kapunk egy kis szintet. Egy hosszú rétre érünk, várjuk végre az első kódot, ami végül 7,7 km-nél került elénk. Sajnos az én kapott telefonom nem tudja éjjel leolvasni a QR-kódokat, így Szabina a technika ördöge, pikk-pakk elintézi hogy az övén lehessen mindkettőnkét éjjel. (Egyedül azt hiszem csak bámultam volna itt a kódra mint borjú az újkapura :) Hosszú aszfalt jön a P+-en lefele Tardosra. Szabinának elkezd a gyomra rendetlenkedni, és innentől már szinte egy métert nem tudunk kocogni sajnos. Beérünk a faluba, ahol egy hatalmas fekete kutya ugrik majdnem ránk egy fal tetejéről. Rögtön emelkedik pulzusunk. A közkutat most csak Szabina használja, bízik benne hogy a víz helyrehozza. (lehet hogy a sok gél, meg ezek a mittommicsoda hypercuccok szétszedték nappal a gyomrát :( Nekem még volt két zsemlém, meg pár csokim :) Erőt gyűjtünk, mert most bizony fel kell mászni egészen a Gerecse TV toronyig a K3-ön. Szabina mögött haladok, de szépen, ügyesen felért megállás nélkül. Megcsodálom ezt a hatalmas csodás tornyot, amit szinte az egész Gerecséből látni. Sötétben még sosem voltam itt. Leolvassuk a kódot, majd innentől nekem kezdődik meg a kálváriám. Teljesen az ellentéte annak ami Szabina gyomrával van. Nekem folyamatosan korog. Nagyon éhes, és szomjas vagyok folyamatosan. Egy fél zsemlét megeszek, de tudtam hogy ez jelen pillanatban csak pár km-re elég. Azt is tudtam hogy valószínűleg az az oka, mert nem ettem meleg ételt a nap folyamán, és a szervezetem borzasztóan kívánja. Nem tudtam mit tenni ellene. Nagyon óvatosan eszegettem, tartalékoltam, és bíztam benne hogy egy mennydörgésnél hatalmasabbat talán nem fog szólni a gyomrom :) A nem létező P+-en (dee, láttam 2, ezer éves jelet) haladunk lefele egy köves nagyon rossz minőségű úton. Szabinának nagyon fáj a talpa, és álmosság is gyötri. Bíztam benne előbb-utóbb csak elmúlik, mert a szintidőnk mindössze 21 óra 09 perc volt, és nagyon határon mozogtunk. A P- jelzésen leóvatoskodunk Héreg szélére, ahol a temetőben van egy vízcsap. Áldás, békesség! Hamar tovább álltunk, mert valószínűleg egy vaddisznó is közel lehetett a szag alapján. Az igen meredek Z- jelzésen megyünk Bányahegy fele. Szabinának meséltem hogy a Gerecse 50-en micsoda kínokat éltek itt át az emberek amikor itt voltam. Jókat mosolyogtunk, de azért az emelkedő nem lett kisebb az évek alatt... Na, fent vagyunk a K-n, nyomás tovább a Kinizsi útvonalán jó sokáig a K-n. Olyan kocoghatnékom van, de nem tudunk, és én is nagyon álmos lettem hirtelen. Mondjuk már vagy hajnal 2 volt. Bevágok egy sport szeletet, valamennyit használ. A műútig szépen hivatalosan a K-n megyünk. Megcsodáljuk Vértestolnát a másik oldalról is. Koldusszállásra érve végre kivilágosodik újra, és kapunk is egy kis hideg áramlatot ami kifejezetten jól jött. Az össztempónk 4,9 km/h volt, amit nem gondoltam volna. Én jóval lassabbnak hittem valamiért. Akkor nincs itt még semmi gond. De hamarosan az én talpamnak is annyi lett, ugyanis Koldusszállás után jött egy nagy rét, ahol élesen balra kellett menni Tornyópuszta fele. Teljesen felázott fű, és göröngyös út (ami nem volt) fogadott. Egy pillanat alatt átázott a talpam, és már nekem sem volt kedvem kocogni egy métert sem. Felérve a tornyópusztai műútra, hotdogért, és egy Éva - Egon pontra vizionáltam (by Iszkiri 100). Hú, mit nem adtam volna csak az egyikért legalább. Sok-sok műút jön, unalmas perceinkben Szabina megnézi facen mi újság, és látja hogy rengetegen buzdítanak minket. Ez újabb erőt önt belénk. A Somlyó hegy tetején van a következő kód, aminek most kifejezetten örülök, ugyanis még sosem voltam itt kint. Előresietek kicsit, mert zoknicserét terveztem a csúcson. Kód beolvasva, gyönyörködés megtörtént, zoknicsere úgyszintén. A kulcsosháztól valamiért nem szeretem a K-jelzést egészen Szárligetig. Hosszú, monoton, megint voltak benne vizes füves részek, ugatós kutyák, Nagyegyházán rengeteg aszfalt 40 fokban.. Kicsit el is lépek Szabinától, mert nagyobb bevásárlást terveztem Szárligeten. Na de a falu előtt megjöttek az őreink. Csaba, és fia Benedek jött ki ismét elénk, hogy segítsenek, és buzdítsanak minket. Én egyből bevágódtam a boltba, és felszerelkeztem az utolsó 50 km-re. Na, és a legfontosabb, kiötlöttem hogy veszek egy 500 grammos bográcsgulyás konzervet, kiskanállal :) Ez utólag nagyon jó ötlet volt, mert úgy ahogy van betoltam hidegen egy fenyőfa alatt még itt a faluban, és teljesen megszűnt az éhségérzetem, ami sok órán át kísért már. Viszont meg kellett hozni a döntést, és Szabinát ott kellett hagynom, ugyanis ha én beérek 21 óra 09 perc alatt, akkor az ő szintideje már 22 óra lesz újra (honlap, tudnivalók menüpont), és csak nyugodtabban tudna úgy haladni. Viszont a baj az volt hogy az én átlagom is már csak 5 km/h körül volt, akármit is csináltam. Ráadásul fél órát pihentünk itt Szárligeten, ránézésre pedig már én is szintidőn kívül lettem hirtelen. Na akkor hajrá! A jó hír az, hogy Benedek viszont hozzám csatlakozott, hogy kiránduljon egy laza 50 km-t 14 évesen :) Jófej srác, szerencsére nincs holtpontom, így eldumálgatunk. Sok-sok ismerős rész jön, ugyanaz mint a VérKörön, csak szembe. Erőltetem lejtőkön a belekocogást, valamit azért ér. 67 km-nél járunk, Várgesztes fölött a Zsigmond-kőnél van a kód. Szerencsére Benedek ért ezekhez a kütyükhöz, így nem kell egy pillanatig sem izgulnom a beolvasás miatt. Leérünk Várgesztesre, ahol a boltban, kövezzetek meg, de egy jéghideg meggyes mentes sört ittam. Minden egyes kortynál éreztem ahogy leér, és újraéledek. A falu után hosszú meredek K- fölfele, fejben kicsit meg is rogyok, de tartom azért magam. Ismét Kőhányáspuszta mint 1 nappal ezelőtt, na de most itt vár minket ki más mint CSABAAA! Jéghideg kólával kedveskedik ismét, és a palackomat is után tudom tölteni. Nem győzöm mindig meghálálni neki. Mondja hogy indult ma egy VérKörös hölgy, természetesen figyeli őt is, és valószínű hamarosan szembejön velünk, ami így is lett. Mindszentpusztára borzasztó hosszú a K- jelzés, és sok helyen kitett emelkedős is. A nap ismét maximálisan tűz. A ponthoz érve leülök, és leveszem a zoknim, mert már szó szerint majdnem ég a talpam. Masszírozom, ütögetem, jó 10 percen át, hátha jobb lesz. Benedek közben tölti a telefonomat, nehogy lemerüljön :) Kicsit jobban vagyok, és a Pap völgyet sikerül is majdnem végigkocogni meglepetésemre. Persze ez már az a nagyon erőltetett kocogás volt.. Szemben jön egy kocogó spori. Citromsárga hatalmas Szuperkatlanos felirattal messziről kiszűrjük hogy CSABAAA! :) Csak úgy kikocogott elénk, hogy utána visszakocogjon a kocsihoz, ahol ismét hideg kólát, csokit, és vizet is kapok. Respekt! Ez már 84 km-nél volt, összesen 160 km volt már a lábamban. Érdeklődtem hogy áll Szabina, 1 órával van mögöttünk. Gyors matekozás, még meglehet. Nagyon bízok benne! Jön egy S- jelzés Gánt felett, ami majd megbolondít. Még jó hogy fejben egyben vagyok legalább most, mert végig nyílt részen vitt, ráadásul benőtt gazos, nem létező utakon. Nagyon próbáltam haladni, mert féltem hogy küzdeni kell a szintidőért, de egyszerűen nem ment. Az utolsó 20-on, csak fejben voltam a pályán, a lábaim valahogy mentek maguk után. Na meg azért Benedek is néha bedobott egy-két jó poént :) Az utolsó pont 96 (172) km-nél volt, de előtte az erdészeti úton még Csaba kijött elénk szurkolni, és egy utolsó nagy hajrát adni! A Dobay-kútnál még leolvassuk az utolsó kódot, majd megkezdjük az utolsó 7 km-t. Borzasztó unalmas volt.. Hosszú, végeláthatatlan aszfalt, és tényleg, soha nem akart eljönni a cél. Viszont nagyon boldog voltam, mert a szintidő már tudtam hogy meg lesz, ráadásul hamarabb is beérek mint gondoltam picivel. Benedek is húzza már magát, cserébe minden ökörségről beszélgetünk, csak teljen az idő. A cél előtt még persze ismét Csaba fotóz minket, és mint büszke apuka, kíséri be a fiát, na meg engem a célba. Sikerült!! 20 óra 34 perc alatt, összesen 33 óra 29 perc alatt a két túra. Boldogan átvettem az érmet a szervezőktől, akik vártak a célban, majd megkezdődött a hajrá Szabinára fókuszálva. 10 km-re a cél előtt még ki volt csúszva a szintidőből. Kimentek érte a szervezők az aszfalt végére, és barátnője Mariann, hogy szurkoljanak, és segítsenek neki a végére. Végül olyan hajrát levágott az aszfalton, hogy 13 perccel a szintidő előtt megérkezett. Hú, nagyon boldogok voltunk. Sikerült! Csapatmunka volt keményen :)



Szeretném megköszönni a szervezőknek hogy vigyáztak ránk, és kijöttek elénk a célban.



Szabinának a szuper társaságot, na meg hatalmas gratuláció!



Bokor Csabának aki idejét nem kímélve többször kijött elénk, és segített minket szavakkal, tettekkel, mindennel. Ilyen kedves emberrel már nagyon rég találkoztam!



Bokor Benedeknek, aki végig jött velem az utolsó 50-en, azt mondja példaképe vagyok :) Apukája mesélt sokat, és ő talán még jobban örül nekem mint én neki :) Ezek olyan jól tudnak esni ennyi km után is hogy nagyon!



Szóval küzdős volt, de meglett a duplázás, ámen!


 
 
plancziTúra éve: 20172017.05.02 08:57:28
megnéz planczi összes beszámolója

Hetvenhét kilométer a Vértesben


http://www.turistamagazin.hu/hetvenhet-kilometer-a-vertesben.html

 
 
regulatTúra éve: 20172017.04.11 05:44:52
megnéz regulat összes beszámolója

Tavaly ott fejezték be Erikáék, hogy mennének még egy kört. Ha korábban nem is, de az idei TT-n megint ott voltak. Ráadásul a lábukban az előző heti félbalatonnal... Ami azért, lássuk be kicsit más színezetet ad az élménynek. Bővebben a blogban.

 
 
PapsajtTúra éve: 20172017.04.04 19:11:12
megnéz Papsajt összes beszámolója

Vérkör 77 - Első benyomások 


Előzmények:


Még a tavalyi évben a túranaptárt és a TT honlapját böngészve akadt meg a szemem ezen a kis gyöngyszemen: „Instant túra a Vértesben” Azonnal felkeltette érdeklődésemet és Ákos barátommal rövid egyeztetést követően hamar el is döntöttük, hogy idén feltétlenül részt veszünk a túra szervezett formációján. Telefonom naptárjába regisztráció időpontja berögzítve, az adott napon jelzésére zökkenőmentes gyors regisztrációval máris a maximalizált 222 fő induló között tudhattuk magunkat. Idén Ákos öccse Marci is csatlakozott kis csapatunkhoz, akinek ez volt az első 50+-os túrája, így vele együtt már mindannyian izgatottan vártuk a nagy napot, amikor nekivághatunk a Vérkörnek. A felkészülés részemről sajnos elég nyúlfarknyira sikeredett egy 40, 50 km-es kék szakasz megtételével és heti 2-3x5 km-es futással, de bíztam magamban és persze a fiúkban, hogy kölcsönösen átsegítjük majd egymást a holtpontokon. 


A túra napja:


A túra sajátosságára tekintettel, miszerint a rajtoltatással (6:00-7:30) nem egyenes arányban tart nyitva a cél (0:00-kor bezár), szerettünk volna minél hamarabb útra kelni és kihasználni a rendelkezésre álló maximális 18 órás szintidőt. Köszönhetően hanyagságomnak a 6:00-os rajt nem jött össze, mivel a kora hajnali kapkodásban sikerült a túrabotokat (mi mást?) otthon felejteni, így csak 06:40-re értem oda az oroszlányi Krajnyik „Akác” András sportcsarnokba, ahol a fiúk már tűkön ültek, mivel velem ellentétben ők pontosan voltak. Finoman szólva is furán néztek rájuk a szervezők, hogy bár közel elsőként érkeztek a start helyszínére, rám várva egy kis kosarazással ütötték el az időt, miközben 06:00-kor a mezőny 90%-a már elrajtolt.


Gyors regisztrációt követően végül 06:43-kor nekivágtunk. Meseszép időt jósoltak a meteorológusok, ami maradéktalanul be is igazolódott. A téli álmából ébredező természet csodálatos helyszínnek bizonyult, ahogy a fák bontogatták zöld kis rügyeiket, miközben az aljnövényzet zöldjét a tavaszi virágok színpompája törte meg.


A piros pötty jelzésen elindulva Oroszlány néhány km aszfaltútjait hátrahagyva éles jobb bevágással a természet lágy ölén találtuk magunkat és elsősorban Marci hatalmas lelkesedésének és lendületének köszönhetően hamar gyorsgyaloglásból kocogásra váltottunk, betartva az aranyszabályt miszerint: Nyomd meg az elejét, mert a végére úgyis elfáradsz, de legalább lesz némi időtartalékod! J A korlátozott résztvevői létszám ellenére meglepően sok túratárssal találkoztunk út közben és persze mellettünk is elhúzott egy két „ámok”futó.


Valamennyi ellenőrzőponton volt vízvételi lehetőség, ami nagyban megkönnyítette a megfelelő folyadékpótlás logisztikáját és hatalmas pirospont a szervezőknek az isteni süteményekért, amellyel kedveskedtek az ellenőrzőpontokon. Nagyon jó hangulatban teltek az első órák, faltuk a kilométereket, az idő gyönyörű volt, zéró tolongás és menet közben kivétel nélkül kedves, mosolygós túratársakhoz volt szerencsénk. Mindenkinek volt a másikhoz egy kedves szava, biztató megjegyzése.


A 4. EP-nél található Csákvár vadászkápolnánál pirított hagymás meleg hotdoggal vártak bennünket, miközben futótűzként terjedt a túratársak között a hír, még repetázni is lehet. Nagyon jól esett, éltünk is a lehetőséggel, majd gyors szedelőzködést követően az EP-t elhagyva realizáltam, hogy bizony nagyon benéztem a rendelkezésemre álló folyadék mennyiségét. A következő ellenőrzőpont (Új-osztás) 12 km távolságra, tetemes szintemelkedéssel spékelve, a meleg is tetőfokára hágott, így az első holtpont hamar utolért.


Új-osztáshoz érve (5. EP) ismét hatalmas respect a szervezőknek, amiért felajánlottak a sima víz mellett egy valaki által ott felejtett, gazdátlanná vált Powerrade-et. Szerettem volna kifizetni, de ragaszkodtak hozzá, hogy ez ajándék. A hidratáció, az energiaital és némi tömény szénhidrát visszatöltése után sikerült újra elcsípni a megfelelő ritmust, amiben azért Ákos barátomnak is volt némi szerepe, mivel közölte, hogy az új még bejáratos futócipője annyira szétvágta a lábát, hogy a létrejött vízhólyagokkal jobban esik neki a futás, mint a séta, így a következő 6,2 km táv pillanatok alatt elfogyott és örömmel konstatáltuk, hogy Csákányospusztán (6. EPis valami fantasztikus süteménnyel kedveskednek a szervezők, lelkes buzdítással kísérve érkezésünket. Ez a szakasz különösen megfogott a fel-le hullámzó emelkedőivel és az EP előtti Mária Szakadék látványával.


Itt beiktattunk egy teljes full generált, zoknicserék, krémezések, némi nyújtás, lelazítás formájában, aztán robogtunk is tovább. A következő kilométereken kicsit elfogyott a beszédtéma, mindenki kicsit magába fordult, nálam előkerültek a fülesek, és kedvenc zenéim társaságában ért minket a naplemente.


Az utolsó és egyben 7. EP (Somló ABC) egy önellenőrző pont volt, ahol egy szöveget kellett felírni az itinerünkre. Az ég tiszta volt, a csillagok gyönyörűek, mi meg lelkesek, mivel tudtuk, hogy mindössze már csak 6 km választ el minket a céltól.


Voltam már jónéhány teljesítménytúrán, de az a fogadtatás, ami a célban várt minket leírhatatlan volt.  Belépve a sportcsarnokba minden résztvevőt hatalmas tapssal, ujjongással és füttyszóval fogadtak a szervezők és beérkezett túratársak, amitől hirtelen mi is nagyon zavarba jöttünk és meghatódtunk. Annak ellenére, hogy ez nem egy Gore-Tex Transalpine, vagy egy UTMB, nagyon felemelő érzés volt. Az időnk végül 14:38 lett, amivel nagyon elégedettek voltunk. 


A gratuláció, az oklevél és életem legszebb érmének átvételét követően gyors fotózkodás a molinó előtt, majd mi is körülnéztünk a célban található „svédasztalon” és hasonló lelkesedéssel üdvözöltük a folyamatosan érkezőket.


Köszönet a szervezőknek a hibátlan és végtelenül kedves szervezésért, lebonyolításért és hozzáállásért. Látszott, hogy nem kis munka van benne. A profi szervezés, a túra baráti hangulata, a résztvevők egymáshoz való viszonyulása, a szerencsés időjárás, az útvonal és az egész esemény minden apró kis mozzanata egy életre szóló élménnyel ajándékozott meg minket. Köszönjük, hogy a részese lehettünk! Jövőre ugyanitt, mert kell egy ezüst színű is ebből az éremből. ;-) 


Ami tetszett:



  • Profi szervezés, zökkenőmentes regisztráció, rajtoltatás, és EP checking

  • Kiváló itiner, térkép, letölthető GPS track

  • Végtelenül kedves szervezők, pontörök

  • Kimaxolt ellátás (istenem azok a sütik), vízvételi lehetőség minden EP-én

  • Baráti hangulat, normális, kezelhető résztvevői létszám

  • Gyönyörű érem és leírhatatlan fogadtatás a célban.

  • No és persze a megunhatatlan Vértes :-)



 +1, amit el is felejtettem említeni. Profi fotók készültek a túra résztvevőiről ami így utólag nagyon nagy kincs és szép emlék mindenkinek.

 
 
Pap GáborTúra éve: 20172017.02.06 23:07:32
megnéz Pap Gábor összes beszámolója

 Napsütéses beszámoló, igaz nem a szervezett teljesítménytúráról, hanem egyéni bejárásról:


kerektura.blogspot.hu/2017/02/verkor-77-20160205.html

 
 
 Túra éve: 2016
regulatTúra éve: 20162016.04.16 08:09:10
megnéz regulat összes beszámolója

A VérKör egyre többeknek jelent kihívást, hogy túrázva, futva, vagy kerékpárral teljesítse. Nem a leghosszabb hazai túra, mégis sokaknak lesz, vagy lehet mérföldkő... egy álom. Az meg a rendezést dícséri, ha valaki egy ilyen álom megélése után vissza akar menni, hogy még egy kört... A blogban most egy ilyen beszámoló olvasható.