Túrabeszámolók


túra éve: 2014
Csepel teljesítménytúrákTúra éve: 20142014.12.29 08:40:00

2014. december 20. Csepel teljesítménytúra 30 Km.


 

Szokásunkhoz híven,most is napokkal-hetekkel elõtte kinéztük magunknak ezt a túrát. Sosem jártam még a Csepel-szigeten, és a rajt is 08.00-kor volt így nem kellett túl korán indulni. Krisztián és Emese 05.00 körül jöttek értem. Szinte eddig minden közös túránk elõtt a kocsiban paradicsomlevet kortyolgattam, most körtét hoztam magammal, mert az este folyamán már betermeltem 1 liter paradicsomot. Emese kérdezte is,hogy nem-e szokott ,,kiverni” a paradicsom,na én az ilyen magas labdákat nem szoktam kihagyni így…. a paradicsom az nem szokott,jött a válaszom! J Hamarosan Árpit és Évit is felvettük és megindultunk Szigethalomra. Út közben mindössze annyi történt, hogy az I go GPS frissítve lett ami nem tett neki jót, mert az autópályáról folyamat le akart minket hozni ,amit csak Ócsa magasságában tettünk meg. Itt egy darabig rendben ment minden de egyszer csak egy magánútra vitt utunk ,ami ráadásul földút is volt….pislogtunk is rendesen! Azt hiszem Alsónémedit hagytuk el majd Kb. tíz per múlva vissza is tértünk oda,némi bizonytalanság után végül is megtaláltuk a helyes utat,és 07.15 magasságában megérkeztünk a rajthoz. 20-25 túrázó készülõdött és folyamatosan érkeztek az újabb nevezõk, miközben kint az udvaron egy bogácsban már rotyogott a gulyásleves, amit mint kiderült a célba érkezõknek rotyogtattak nagy bõszen! Megtörtént a nevezésünk és vártuk a 08.00, hogy elindulhassunk. Volt egy olyan 70 év körüli ,,öreg néni” aki mint Árpi megfigyelte az 50 Km-es távra nevezett, amit elõször nem akartam elhinni, de túránk folyamán kiderült,hogy igaznak bizonyult! Évi vett egy Csepel-sziget térképet 1200 Ft-ért amire én sajnáltam a pénzt, de késõbb jó hasznát vettük.

 

08.00 megindultunk elsõ ellenõrzõ pontunk felé ami Tökölön a Maléter-kopjafánál volt. Egy darabig Szigethalom belterületén haladtunk, az idõre nem lehetett panasz, bár fújt a szél rendesen de +10-15 fok lehetett így nem fáztunk. Én most avatta fel az új szélálló vékony thermo sapkámat és vékony de meleg thermo felsõmet is,amik kitûnõre vizsgáztak! Szinte perceken belül elértük a HÉV síneket,amin átkelve már Tököl külterületén baktattunk. Balra a távolban Százhalombatta három jellegzetes kéménye magasodott, ami a Duna túloldalán volt. Elértünk egy fõutat amin jobbra fordulva folytattuk utunkat, hamarosan átkeltünk az úton ahol egy tábla csomópont jelezte mi merre található, ez csak azért fontos mert ugyan erre kellett visszajöjjünk mint késõbb kiderült és itt kellett jobbra felmenjünk a töltésre . Mivel nekünk még mindig a Maléter-kopjafa volt az elsõdleges cél,így tovább haladtunk a fõút mentén a város határa felé. Balra egy igencsak impozáns épületet véltünk felfedezni,találgattunk mi lehet de amikor megláttuk a táblát, igencsak rácsodálkoztunk, ugyanis idõsek otthona volt! Egy nívósabb lakóparkban nincsenek ilyen épületek mint ez ahogy kinézett! Hamarosan Maléter Pál szobra mellett haladtunk el,majd pár száz méter után feltûnt a kopjafa is és a közelében felállított ellenõrzõ pont is. Megkaptuk pecsétjeinket, majd pár perc tollászkodás után megindultunk vissza amerre jöttünk az elõbb említett tábla csomópontig , majd onnan tovább a 30 Km-es táv és az 50 Km-es táv elágazásáig.

 

Visszafelé sok túrázó jött szembe, köztük volt a 70 év körüli néni is akin egyáltalán nem látszott semmilyen fáradtság! Percekkel késõbb elértük a tábla elágazást ahol elfordultunk jobbra majd pár száz méter után ballra felkanyarodtunk a töltésre. Jobbra az ártérben lekopaszodott fák ezrei és a battai jellegzetes három kémény, valamint a kõolaj finomító hatalmas tartályai tûntek fel. Ballra pedig Tököl városának házai sok száz méteren keresztül. Na itt ért minket a szél rendesen, annyi elõnye volt neki,hogy szinte végig csont szárazak maradtunk. A monoton terepet feldobta némileg,hogy nézelõdhettünk hol az ártérben találtunk egy csoport szép fûzfát, hol Tököl házai közt láttunk ludakat fürdeni az udvari ,,sár-tóban” illetve mûanyag kiskádban! J Némileg kanyarodott a töltés jobbra és a távolban feltûntek a tököli-börtön szögesdrót kerítései,majd késõbb a magas falai is. Kívülrõl elég lepukkantnak tûnt, beszéltük is,hogy itt forgatták 1984-85-ben a Bebukottak címû filmet (amit mindenkinek ajánlok) és azóta nem sok minden változhatott itt, fõleg a modernizációra-felújításra gondolva. (Egyébként a film második része is kijött 2014-ben Káin gyermekei címen ami az akkoriban megszólaltatott néhány még élõ fogvatartott mostani életét mutatják be! Igen tanulságos, az iskolákban kötelezõvé tenném!!!) A börtönt elhagyva hamarosan lejöttünk a töltésrõl és az aszfalt úton folytattuk tovább a menetelést. Ballra bent megpillantottuk a ,,döggyárat” (fehérje feldolgozó üzem (ATEV) ) de mákunkra nem arról fújt a szél. Percekkel késõbb elkocogott mellettünk egy igen impozáns fenékkel rendelkezõ hölgy, akit (gondolom) az ura kísért biciklivel. Le a kalappal elõtte a kitartásáért és,hogy bevállalta mindezt! Mondjuk ha fejben eldönti az ember és rendelkezik némi akarattal, onnantól kezdve semmi sem lehetetlen! Én is közel 125 Kg. vagyok, mégis ami túrán elindultam,azt mind szintidõn belül teljesítettem. Nem pláne olyan túrákat is amint rendre 20-40% a lemorzsolódás (pl. a február i Kitörés) Mondjuk az igazi,, sokk” csak akkor ért minket amikor a 70 év körüli néni tempózott el mellettünk!!! Sõt annyit vert ránk az ellenõrzõ pontig ami Kb. egy kilométerre volt már csak, hogy mire odaértünk, Õ már úton volt ismét, egy cseppet sem pihent! Amikor megérkeztünk a ponthoz megkaptuk pecsétjeinket és egy csokis Bombi piskótás-almás-fahéjas sütit, amit Évinek adtam,mert nem kívántam az édeset. Szlopáltunk némi folyadékot és a régebbi túr jelentésekre visszaemlékezve valamelyik ellenõrzõ pontra hot-dogot emlegettek (de mint késõbb kiderült az 50 Km-es táv egyik pontján kapták a túrázók amit mi nem érintettünk sajnos! J ) Pár perces pihenõ után már indultunk is tovább, sok (10-15) túrázó ért be minket itt.

 

Megindultunk tovább merõlegesen az aszfaltútra, kényelmes tempóban a HÉV sínek felé, aminek mentén juthattunk el a következõ ellenõrzõ ponthoz a Szigetcsép-HÉV állomáshoz. A szántóföldek és kisebb erdõsávok között haladva ismét erõs szél ostorozott minket, a talaj nagyon kedvezõ volt puha hol földes, hol kissé füves. Lábkímélõ szakasz következett, ha a szél nem fújt volna ennyire ,semmi sem zavart volna minket. Beért minket egy magányos túrázó,aki mint kiderült Gyõrbõl jött és ugyancsak a 30 Km-es távot választotta. A HÉV síneket elérve jobbra fordultunk és itt egy elég saras rész következett. Árpi a dagonya közepén rodeózott majdnem bokáig sárban, mink inkább az erdõ szélén a fûben kanyarogtunk a fák között. Szinte perceken belül feltûnt a következõ ellenõrzõ pont ahol bográcsban fõtt a tea! J Valami gyümölcs tea lehetett,amit én személy szerint nem kedvelek de nagy duzzogva azért benyakaltam egy pohárral. Itt Kb. 10 percet pihentünk, majd tovább iramodtunk.

 

Szigetcsép belterületén kanyarogtunk a piros jelzést vizslatva,a községházánál a helyi betlehemet nézhettük meg ami nagyon tetszetõs volt. Nem egy nagy nyüzsgés volt, pár emberrel ha találkoztunk. Kanyarogtunk egész addig amíg el nem értük a Szigetcsép táblát, ami után a holtágat elhagyva, be kell menni jobbra egy murvás úton. Na itt majdnem benyeltük az eltévedés keserû falatkáját, de még idõben észleltük,hogy akár jobbra akár ballra nézünk mindkét oldalon holtág van, így tovább mentünk egy másik murvás utat keresve ami alig 100 méter után meg is lett. A Barátság utat meglelve,ismét nyargaltunk a jó irányba. Pár száz méter után egy horgásztanyához értünk ahol páran pihentek,én felvetettem,hogy igyunk egy sört,de senki nem reagált rá, csak lestek mintha kínaiul beszéltem volna….Itt ki volt táblázva az Isti-Pisti KFT. pár méterre tõle a Korrekt autószerelõ, amik engem megmosolyogtattak. Na itt még mentünk pár száz métert aszfalton, majd ismét lábkímélõ földes út következett több száz méteren keresztül. A Duna-sétányon haladva jobbról a Kis-Duna, ballról az üdülõk sorakoztak. Feltûnõen sokat mentünk,már-már az járt a fejünkben,hogy eltévedtünk. Évi a térképet bújva mondta,hogy jó irányba megyünk,amiben kicsit kételkedni kezdtünk, de mint kicsivel késõbb kiderült igaza volt! Krisztián és Emese némileg lemaradtak,õk az itinert bújták bõszen majd eltûntek mögülünk! Rájuk telefonáltam,hogy hova lettek,mire mondta Krisztián,hogy szerintük arra kell menni, ami teljesen összezavart minket,ezért a következõ merõleges utcán mi is kifordultunk de szerencsénkre egy helyi nõ látta buta ábrázatunkat megkérdezte hova szeretnénk kilyukadni?! Elmondta,hogy jó irányba vagyunk és ha vissza megyünk a Kis-Duna partra ott tovább menve elérjük a dísz-kutat,ami az egyik merõleges utcában lesz a Dunára! Zsír, ismét szeltük a métereket,volt egy pesti pár és egy magányosan túrázó suni akik Krisztiánékat követve egy másik irányból közelítették meg az ellenõrzõ pontot. Mint kiderült arról is ugyan úgy el lehetett érni, csak arról az aszfalt út lábgyötrõ méterein keresztül! A pár néhány perc elteltével ismét feltûntek mögöttünk,majd szépen le is hagytak minket. Õket követve,pár száz méter után el is értük azt hiszem a VII. utcát aminek a végén megpillantottuk az ellenõrzõ pontként felállított gépjármûvet,ahol egy egész Család várt minket, apa,anya,kisgyerek. Megkaptuk pecsétjeinket és kaptunk 1-1 csoki mikulást is amit Emesének adtam,mert még mindig a hot-dog lebegett a szemem elõtt, mint kiderült reménytelenül. Itt pár percet pihentünk az egyik buszmegálló várójánál, majd tovább indultunk a tököli parkerdõ erdészház felé.

 

Az itiner szerint 510 méter után elértük a piros kereszt jelzést,amire befordultunk az erdõbe ismét könnyû terep következett. Alig 220 méter után a piros keresztet elhagyva a sárga jelzést kezdtük el követni egy derékszögû ball kanyarral. Szembe egy Család tûnt fel kutyát sétáltatva, szinte a légy zümmögését lehetett hallani amikor elmentünk mellettük, meg voltak illetõdve. Majd beértünk egy másik Családot akik egy igen öreg baset-houndot sétáltattak,akinek fütyültek bõszen, de a kutya jobbra a Család pedig ballra ment! J Az õszi ritkás erdõn keresztül már látni véltük a következõ ellenõrzõ pontot,ami fel is tûnt,ahogy közelebb értünk. Itt újból bográcsban rotyogott a tea,amibõl ismét ittunk 1-1 pohárral. Fatuskókra huppantunk le pár percre, de Árpi és Évi pár perc után ismét útnak indultak. Krisztiánnal és Emesével azon tanakodtunk,hogy ugyan WC-zni kell valamelyiknek vagy csak unják a kényelmes tempót!

 

Mi is megindultunk de csak az eddig megszokott nyugodt tempóval,Árpi és Évi még pár száz méteren keresztül látszódtak,majd egyszer csak gondoltak egyet és futásnak eredtek….!!! Na mondom ezekre rájött a szapora vagy mi a csuda! J Némileg föl-le is hullámzott az út de csak tényleg alig érezhetõen, látszólag közelben lehetett a lakott település mert sétálgató emberek jöttek-mentek. Nagyon szép erdõs részen mentünk még pár száz métert, egy erõs ball kanyar után jobbra már házak jelentek meg ami nem más mint úti célunk Szigethalom házai voltak! Egy jobbos kanyar után jött egy balos és ismét aszfalton közeledtünk a cél felé. Árpiékat nem láttuk, jól elhúztak. Szépen tatásan nyomtuk neki, be is ért minket újra a pesti pár,akik amint megtudták,hogy szegediek vagyunk, mondták jönnek majd a Híd túl messze van túrára,amit a leányzó idén már megcsinált 60 Km-es távon, de jövõre neki indul a 90 Km-es távnak….! Szépen be is értünk a célba,ahol 2-2 palacsintát és 1-1 pohár teával vártak minket, valamint megkaptuk az okleveleinket és a fém kitûzõnket! Emese és Krisztián osztoztak a palacsintáimon mert még mindig nem kívántam az édeset. Némi pihenõ után visszatértünk az iskolába, ahol kaptunk még 1-1 tál finom gulyáslevest,amit jó ízûen be is lapátoltunk.

 

Mindent egybevéve kijelenthetem,hogy ez volt eddigi túráim egyik legkönnyebbike! Szép túraidõ,jó szervezés és könnyû terep! Köszönöm túra társaimnak: Varga Krisztiánnak, Bakodi Emesének, Helembai Árpádnak és Bürgés Évának a jó társaságot, valamint a Szigethalmi TE-nek a színvonalas,lelkes lebonyolítást!
 
 
Hegedűs Róbert emléktúra (Online túra)Túra éve: 20142014.11.26 12:14:16

2014. november 15. Hegedûs Róbert Emléktúra 27 Km.


 

Hetekkel a túra elõtt kinéztük már magunknak ezt a túrát, ha nem is ismertük a sajnálatos módon távozott túra névadóját, mégis úgy éreztük teljesítésével lerójuk tiszteletünket Emlékére!!! A túra 07.00-kor indult, mi oda szerettünk volna érni kezdésre, ezért 04.30-ra volt megbeszélve a találka a Bodza fagyizóhoz. Én már 04.20-ra ott voltam, be voltam sózva,itthon ne maradjak! J Krisztián és Emese is megérkeztek idõre, már csak Gyula és Józsi hiányoztak. Kicsit fújt a szél, átjárt minket a hideg. Elõkerültek az elõre megbeszélt pálinkás üvegek, bele-bele nyaltunk,de nem vittük túlzásba csak úgy az íze kedvéért! J Emesének meglepetésbõl hoztam egy 1 dl.-es grapefruit pálinkát, amit még Lengyelországban vettem és örült neki, mert már beszéltünk róla és érdekelte milyen lehet. Na ahogy így vártuk a két legényt, feltûnt, hogy valami nem stimmel mert Gyula nem szokott késni….Már 04.38-at írtunk,na mondom ha nem érnek ide 04.45-ig megcsörgetem merre járnak. Azért akartunk minél hamarabb odaérni,mert korán sötétedik és a Budai-hegységet nem ismerve nem akartunk sötétben bohóckodni,nem pláne medvékkel és egyéb bundásokkal az éjszakai vacokért viaskodni! J Gyula még autópálya matricát is vett, hogy minél hamarabb felérjünk,de csak nem akartak jönni…. Megcsörgettem õket de nem vették fel, minden járt a fejünkben, reménykedtünk benne, hogy csak elaludtak és azért nem veszik fel és nem lett semmi bajuk! Már öt óra is elmúlt de semmi, na mondom f@sza, nesze neked korai kelés…. Kezdtünk nyûgösek lenni, ez a bizonytalanság nem tett jót gyermeki lelkünknek! Kávézni is akartunk de a Vízöntõ éjjel-nappali 200 méterre volt és nem akartunk a megbeszélt helyrõl elmenni, már 05.15 is elmúlt! Na mondom ha most sem veszik fel akkor Krisztiánék kocsijával megyünk, de mi lehet Gyuláékkal?! Gyuluska nagy nehezen felvette és mondta egybõl,hogy mindjárt ideérnek,elaludtak! J Legalább nincs baj,már ez is valami…..elmentünk kávézni,majd vissza a magbeszélt helyre. 05.30 után meg is jöttek,egy óra késésben voltunk. Bepakolás és hajrá a GPS felvitt minket az autópályára, majd pár kilométer után lehozott róla….majd ismét Szeged felé vettük az irányt. Úgy látszik valaki vagy valami nem nagyon akarja,hogy eljussunk a rajthoz, kényszermosoly és egy hovaatökömbemegyünk azért kicsúszott rózsás ajkaimról! Mindenki csak pislogott, még pukizni sem mertem nehogy meghallják! Kezdeti már vagy másfél órásra dagadt késésünk majdnem ráment a szívemre, még ükmamám kutyájának a neve sem jutott hirtelen az eszembe! Nagy nehezen beálltunk irányba, csapatta neki Gyula, még be volt tervezve egy Inárcsi pihenõs kávézás, kicsit sietni kellett! Nos annyira jól haladtunk, hogy Kb. 08.15-re oda is értünk a Szépjuhásznéhoz,nagy volt a sürgés-forgás bár már sokan elrajtoltak! Mivel mi elõneveztünk,csak az itinerjeinkért álltunk sorba,aminek az átvétele után végre 08.40-kor megkezdhettük a túrát!

Az idõre nem lehetett panasz, a tájra meg pláne,gyönyörû õszi hegyvidéki idill, szögedi emböröknek! J Avar szõnyegen toltuk neki,az elsõ ellenõrzõ pontig (Hárs-hegyi körút pihenõ 65 m. szint) minden megerõltetés nélkül elérkezett,amit egy enyhe emelkedõ után értünk el. A pontõrök mosolyogva fogadtak, akár egy fogkrém reklám arcai! Nem sokat idõztünk itt, kaptuk a pecséteket és már tova is robogtunk.

Az ellenõrzõ pontot elhagyva egy igen sziklás és meredek lejtõn kellett leegyensúlyoznunk,ami még így a túra elején egész jól ment, ha az esõ eleredt volna azért nem lett volna ilyen egyszerû,mert csúszott volna rendesen az avarral beborított sziklás terep. Éreztem,hogy a kabát lassan sok lesz, kezdett melegem lenni az alig 15 fokos idõben de mondom nem veszem le, még várok vele. Hát ahogy leértünk a Szépjuhászné útra, éreztem nemsokára melegem lesz…. Úgy is lett, pár száz méter után elhagytuk az utat, és ballra egy erdei útra tértünk,itt kezdett komolyodni a helyzet,egy számomra elég szép kaptató elé néztünk, beindult a kazán, úgy izzadtam mint egy elvonási tüneteket mutató narkós,csak engem nem kellett kikötni. A szemeibe folyt az izzadság és csípte rendesen a sótól! Na mondom ennek a fele sem tréfa, kell nekem 125 kilósan a hegyekbe jönni túrázni! J Égett a zsír rendesen, cölöp lábaim vittek a csúcs felé, a tüdõm sípolt és hörögtem mint a szúrt disznó! Amikor nagy nehezen felértem (Fekete-fej össz. szint 181 m.), az volt az elsõ dolgom, hogy káromkodtam egy cifrát,majd lecibáltam magamról a kabátot, megkaptam a pecsétet és egy sport szeletet amit egy kis izotópos (izotóniás ital) cuccal leöblítettem! Mivel annyi kalóriát elégettem,hogy még a jövõ héten elfogyasztani kívánt vacsora is elégett, iszonyat jól esett a kis csoki-izotópos kombó! A pontõrök jót derültek rajtam, de amikor lefényképeztem õket és mondtam,hogy tudom hol laknak, az arcukra fagyott a mosoly! J

Most egy kicsit lazább rész következett, lefelé ereszkedtünk egészen a Fekete-fej utcáig. Útközben jött velünk szembe jött egy öreg úr,akinek az Adj Isten köszönésemre a Fogadj Isten volt a válasza, aminek igen megörültem, mert ritka már az ilyen ember ami nem néz bambán,hogy mit köszönget neki egy idegen, hanem méltat egy viszont köszönésre! Egy jó darabig aszfaltos rész következett, csak bámulta az utca embere a túrázókat, amikor csoportosan jöttünk le a hegyrõl. Na itt fõleg az utcák alapján tájékozódtunk, az itinerben nagyon jól le volt vezetve mikor merre kell menjünk. Krisztián és Emese pár száz méterrel elõttünk járt, de a síkon közeledtünk hozzájuk, mondjuk fõleg azért mert Õk is akarták! J A környék nem a csórók Mekkája volt,szinte minden ház több 10-100 milliós értéken mozgott, láttunk egy kondi termet egy ház mellé építve, ami egy völgyre nézett illetve a szembe lévõ hegyre….majdnem besárgultam az irigységtõl, a bilirubin szintem egy újszülött csecsemõével vetekedett akit épp a fény alá raktak! Elfogyott az aszfalt és egy drótkerítés mellett ereszkedtünk lefelé egy piszok meredek részen, a cipõm jól vizsgázott (Salomon speedcross 3) mert egyszer sem csúsztam meg,erre a terepre találták ki! Miután leértünk a Remete-szurdokba,ismét egy laza séta következett egy nagyon szép részen, jobbra fent a Remete-barlang szája tátongott, Gyula meg is jegyezte,hogy azt egy medve ásta! J Éreztem,hogy ha ez a Remete-szurdok és a Remete-hegy a kövi ellenõrzõ pont, akkor nem sokáig fogok vigyorogni,úgy is lett! Elfogyott a vízszintes és jött a zsírégetõ szakasz, még a körmeim is elkezdtek verejtékezni! Nem volt hosszú szakasz, de annál meredekebb, egy muki megelõzött de Kb. 20 méterrel elõttem leült egy sziklára és pislogott lefelé ahonnan egy suni és a haverja pedig felfelé pislogtak rá. Otthagytam a szerelmeseket és nagy nehezen megérkeztem a Remete-hegy (386 m. össz. szint) ellenõrzõ ponthoz,ahol megkaptam a pecsétemet majd szoptam egy kis izotópost! Egy szál pólóban nyomtam,de nem fáztam, ha a nyálelválasztásom is olyan intenzív lett volna,mint a verejtékezésem, perceken belül kiszáradtam volna és csak egy hatalmas tepertõ maradt volna zsenge testembõl!

Rövid önsajnálat után ismét úton voltunk, ez a rész tényleg egy laza sétába ment át, egy erdei úton!Szembe két család jött labradorokkal és három gyerekkel, láthatóan nagyon élvezték a helyzetet, futkároztak, nyúzták egymást! A laza erdei sétánk hamarosan egy rövid idõre ismét aszfalton folytatódott, kanyarogtunk a házak között, majd egy kis rejtett csapáson észrevettük a szalag jelzést, be is vetettük magunk a susnyásba ismét, egy kicsit ez a rész a Rám-szakadékra hasonlított. Pár száz méter után egy kis hídon mentünk át ami egy patak felett vitt át, ballra tõlünk egy elkerített részen kutyaiskola foglalkozás volt éppen. Hamarosan ismét egy pár száz méteres aszfalt következett,itt még Pest megyét is elhagytuk a tábla szerint! Egy fõúton átkelve, jött túránk egyik legszebb része, egy kis patak hol jobbról hol ballról került meg minket, kis fahidakon nyargaltunk át felette. Na itt elszabadult a pokol, vagy 80-100 gyerek és felnõtt zsúfolódott össze Kb. egy 500 méteres szakaszon, futkároztak és olyan ricsajjal voltak, hogy még a patak is visszafelé kezdett folyni! Egy díszes forráshoz értünk,amire ki volt írva,hogy nem ivóvíz. Még pár száz méterig tartott a laza terep, egy nyitott részen májusfa volt állítva, nem tudtuk mi célt szolgál itt a semmi közepén. Egy jobbkanyar után kezdett komolyodni a helyzet, ismét jött a zsírégetõ szakasz, nem tudom,hogy azért éreztem nehéznek mert fáradok vagy tényleg az volt. Szembe biciklis tûnt fel,szinte folyamat a féket húzta, mégis zúzós tempót diktált, ahogy elhaladt kiléptem a fa mögül és abban a pillanatban még vagy négy biciklis zúgott lefelé, na ebbõl majdnem karambol lett….Utánuk kiabáltam,hogy vagytok-e még, mire az a válasz jött,hogy igen még egy jön. Hát vártam vagy fél percig de nem jött senki ezért elindultam ismét, nem telt bele egy perc ismét három biciklis zúzott lefelé,félre álltam hagytam õket érvényesülni. A Fekete-fej egyik pontõre és egy másik muki értek utol és lazán tempóztak tova,egyszer csak hirtelen eltûntek,amikor odaértem ahol véltem az eltûnésüket, egy sorompót kellett megkerülni és élesen balra fel kanyarodni, majd kicsivel késõbb jobbra be a bozótosba. Na itt volt a számomra a túra legnehezebb része, a Kálvária-hegy ellenõrzõ ponttól alig 2-300 méterre lehettem,már vagy 5 perce emberi hangokat hallottam fentrõl de csak nem akart eljönni a tetõ. Kb. 100 méterre lehettem a csúcstól, amikor egy 2-3 percre leültem egy sziklára, miután megfordultam,akkor tûnt fel,hogy milyen magasan is vagyok több kilométerre elláttam, még a Duna egy szakaszán is megakadt a szemem. Ahogy ott skubiztam a tájat, beért az a három túrázó akik a Remete-hegy elõtt szempárbajt vívtak. Köszöntöttük egymást és szépen lassan én is utánuk indultam de Kb. 15 méterre a csúcstól ismét megálltam pihegni, ezt a pontõrök észlelve lekiabáltak,hogy rosszul vagyok-e és segíthetnek?! Rosszul épp nem voltam de a pihegés rám fért, mert a levegõ elfogyott és imbolyogtam az instabil sziklás részen. Erõt vettem magamon és felhúztam magam a csúcsra (Kálvária-hegy 615 m, össz. szint) A pontõrök közül az egyik felajánlotta,hogy üljek bele a felállított fémvázas-gyöngyvászon székébe egy kicsit mert látta rajtam,hogy nem vagyok túl jó formában! J Elõször nem akartam elfogadni az ajánlatot mert piszkosul le voltam izzadva és nem akartam összelucskozni a széket, de mivel azt mondta nem zavarja, csak bele huppantam. A többiek vigyorogtak,hogy milyen kényelmes lettem hirtelen,de én csak ültem és a pecsétet megkapva izotópost szoptam vagy 2-3 decit. Mondtam a többieknek,hogy induljanak nyugodtan,mert én még vagy 5-10 percet tuti pihenni fogok. Krisztián,Emese és Gyula útnak is indultak, Józsi odajött és megkérdezte hozzon-e egy kókuszos rudat ami az ellenõrzõ pontra érkezõknek járt. Mondtam,hogy persze, hisz vagy 20 dekát fogytam a rajt óta, rám fér egy kis üzemanyag. A pontõröknek megemlítettem,hogy Szegeden nincs ennyi hegy, mire az egyik mondta,hogy akkor oda kell menni túrázni,de miután mondtam én épp onnan jöttem,jót derültünk rajta. Közben folyamat érkeztek a túrázok és kicsivel odébb pihenõt kezdtek egy-egy szendvics elfogyasztásával. Annyira azért nem örültem annak,amikor megkérdeztem a pontõröket,hogy merre is van következõ ellenõrzõ pont és a piszok messzire lévõ Hármashatár-hegy tetején lévõ adótornyok felé mutattak. Azt hittem elõször, hogy szívatnak de rá kellett jöjjek az sanyarú életem következõ pontja,aminek nem túlságosan örültem. Éreztem, hogy vissza szállt belém a lélek,ezért a pontõröktõl elköszönve megindultam, nehogy kifussak az idõbõl, Józsi is csatlakozott hozzám.

Na ez a rész megint egy kicsit lazára sikerült,szépen komótosan toltuk neki,egész addig amíg meg nem álltam bio 1-es könnyítésre. Ekkor Józsi úgy eltûnt,hogy csak a célban láttam legközelebb! J Na ahogy csapattam neki újra egyedül, azon vettem észre magam,hogy nagyon tetszik a táj, ahogy baktattam tova, egyszer csak vagy 6-8 kutyából álló magyar vizsla és labrador falka gazdástól mindenestõl tûnt fel. Piszok jól érezték magukat, látszott rajtuk,hogy élvezik az életet,jó volt nézni õket! J Két futó is jött szembe,gondolom õk nem a túrát teljesítették, hanem csak hobbiból futottak, egy profi futószerkós muki majd pár percre rá egy varkocsba font hajú,dupla copfos suni. Ahogy így bámészkodtam, azon gondolkodtam,hogy jó fele járok-e mert egy jó ideje nem láttam sem szalagot sem jelzést a fákon….Hát mondom ha itt eltévedek akkor lesz baj nem kevés,mondjuk szúnyog nem volt de ha itt esteledik rám,se lámpa se semmi butamód nagyot tudok puffani a hegy alján ha legurulok! Igen átlátható rész következett és végre feltûnt egy ágon a csíkos szalag….szépen haladtam hol kicsit lejtett az erdei út, hol kicsit emelkedett,de annyira elenyészõen,hogy szinte észre sem lehetett venni. Bal oldalon egy 1945 február 11.-én elhunyt ismeretlen magyar katona sírja bukkant fel,mécsesekkel,virágokkal. A Budapesten körbezárt magyar és német katonák kitörésekor vesztette életét, Õ már nem érhette el a Szomor környékén várakozó csapatokat! L Baktattam tovább és lejtett az út egy jó darabig,mondom ez nem jó mert ahol ennyit kell lefelé menni,ott elõbb-utóbb fölfelé is kell majd menni. Ismét egy kicsi vízszintes terep jött,sõt Kb. 400 méterre elõttem pontõröket véltem felfedezni, igen ám, csak amikor közelebb értem akkor derült ki ugyan pontõrök de nem azok akik nekem kellenek, hanem az Õszi trapp õrei…Minden esetre rendesek voltak és útba igazítottak, jobbra fel kellett menjek, meg is pillantottam a szalagozást, itt egy lakókocsiból kialakított mobil büfé volt felállítva ahonnan kávé illat csapott meg, de nem álltam meg,mert a többiek már bõven látótávolságon kívül voltak és nem akartam még jobban lemaradni! Két kutyával egy muki szaladt keresztül elõttem,szembõl pedig egy busznyi gyerek és felnõtt kezdett özönleni lefelé. Igen,azért lefelé mert megint egy emelkedõ jött. Nem volt vészes de azért megálltam pihegni kicsit. Be is értek páran, egy suni meg is kérdezte,hogy segíthet-e, mondom egy más környezetben szívesen ráálltam volna a dologra de ez nem az a pillanat volt így megköszöntem az aggódását és sóvárogva néztem azért utána! J Nagy nehezen fölvergõdtem egy magaslatra de csak ott esett le,hogy egy szûk völgy van elõttem és innen még le kell menjek,majd újra föl! Hurrá, legalább lenne nálam mangalica zsír, bekenném magam és egy lendülettel átcsúsznék a szemben lévõ hegyre! Megint csak be kellett érjem cölöp lábaim izmainak erejével, kikapcsoltam a tudatom és valahogy átértem a másik hegyhez itt utolért egy pár,akiknek a túra sikeres teljesítését köszönhetem de errõl majd késõbb! Egy kilátó részhez érve jobbra lenézve nagyon szép látvány tárult elénk,egy zöld ejtõernyõs épp földet ért vagy próbált úrrá lenni az ernyõjén nem tudtam eldönteni. Megint egy kis emelkedõ következett aminek a végén két (szerintem) bunker szerû valami várt minket és vagy 20-30 sétáló,pihenõ ember. Végre a Hármashatár-hegy (18.47 Km. 883 méter össz. szint) ellenõrzõ pontot is megpillantottam. A két pontõr pislogott felém, kiszúrták higany mozgásom és lerongyolódott ábrázatom! Amikor odaértem, rendesen megörültek nekem….mondták, hogy már csak én hiányoztam az alacsony sorszámú indulók közül (012-es) A pontõr suninak kifejezetten szép mosolya volt, élettel teli,õszinte! Megkaptam a pecsétet és egy ét csokis Balaton szeletet magamévá tettem majd a folyadék pótlásának lehetõségérõl érdeklõdve eligazítottak,hogy Kb. 50 méterre ballra van egy nyomós kút ahol tudok tankolni. Így is lett, a kúthoz közeledve egy pár épp a pár hónapos gyerekük cumis üvegébe töltött vizet,majd az úriember nekem is nyomta a kutat,mondva így egyszerûbb! Köszi! J Vissza baktattam a pontõrökhöz ahol csúcsforgalom volt, mert vagy 6-8 túrázó épp akkor ért oda, elköszöntem tõlük majd elindultam lefelé a hegyrõl.

A terep lankás volt de öklömnyi sziklákon haladtam lefelé, bár nem voltam idõ milliomos mégsem siettem, szépen komótosan bandukoltam a végtelenbe és tovább! Ereszkedtem lefelé és azon gondolkoztam,hogy most ugyan merre? Ballra egy parkolóban több autó állt,családok jöttek sétálni, kikapcsolódni. Kezdett gyanús lenni, hogy esetleg nem jó irányba jövök, három biciklis pihent épp egy elágazásnál,akiktõl megérdeklõdtem esetleg nem tudják-e merre van az Árpád-kilátó?! Rázták a fejüket de abban a pillanatban megláttam a szalagozást pár méterre, jobbra vezetett lefelé. Igen meredek rész következett, egy bicikli zörgését halottam a hátam mögött, félre álltam majd elzúgott mellettem. Folyamatosan húzta a hátsó féket,ahogy mentem a nyomában, láttam a gumijának a fekete nyomát a sziklákon. Elérkeztem egy olyan részhez, mint valami csomópont a város központban, csak itt az erdõ közepén voltam. Pislogtam a szalagot vizslatva de sehol se láttam, viszont jobbról-ballra, ballról-jobbra, szembõl és mögülem is túrázókat láttam közeledni illetve távolodni. Kérdezgetni kezdtem embertársaimat esetleg tudja-e valaki merre van a kilátó, de fogalmuk se volt róla. Végre megláttam egy szalagot, amit sikerült elnéznem és a kék jelzés helyett a piros nyílat kezdtem el követni ami a zöld nyílban folytatódott. Szembe jött egy pár akik GPS-en megmutatták, hogy jó felé tartok,mert õk mint mondták épp a kilátótól jönnek. Abban igazuk volt,hogy a zöld nyíl oda vezetett a kilátóhoz, csak épp az ellenkezõ irányból kellett volna menjek, óramutató járásával megegyezõ irányba. Mindez akkor lett felettébb gyanús,hogy rossz felé jövök, amikor se jelzést,se szalagot nem találtam vagy 1 Km.-en keresztül! Már beértem lakott területre, ballra a ,,vadon” jobbra házak. Szembe jött egy újabb pár, mondom megkérdezem õket hol is vagyok pontosan. Persze náluk is volt GPS ( J ) így megmutatták, hogy bár rossz felöl közelítek a kilátóhoz, de errõl is el lehet jutni oda. Ráadásul a pár férfi tagja ismerõs volt ezért megkérdeztem,hogy véletlenül nem szegedi-e, mire meglepetten mondta,hogy de igen szegedi! Milyen kicsi a világ! J Nos mivel nem tudtam mennyire vagyok eltévedve és éreztem,hogy az idõ is szorít, megköszöntem a segítséget és elindultam a megadott irányba. Útfelújítás folyt épp ezen a szakaszon, ez annyira lefoglalt,hogy túlmentem ismét a jelzésen és beértem egy buszmegállóhoz. Na mondom kész, így nem fogok beérni idõre…..a buszmegállóban állók közül megkérdeztem egy férfit, tudja-e merre van a kilátó?! Mondta,hogy igen és a hátam mögött mutatott egy zsákutcára, ha azon bemegyek, utána a házak mellett lesz egy ösvény amin fel tudok kaptatni. Végre irányba voltam, az idõ szorított így próbáltam állapotomhoz képest gyorsan haladni, ami annyira sikerült, hogy egy 60 év körüli nõ kutyát sétáltatva vagy 200 métert vert rám a kilátóig!!! Ahogy baktattam felfelé a nem túl meredek úton, egyszer csak Krisztián és Emese jöttek velem szembe…. J Kicsit meglepõdtem, tudtam rossz irányba járok de nem gondoltam arra, hogy szembe találkozok velük! A nagy traccs parti most elmaradt, mert éreztem fogy az idõ, egy jót rötyögtünk azért rajta mekkora balf@sz vagyok, majd mentünk utunkra. Bele telt vagy negyed óra, mire elértem végre az Árpád-kilátót ( 22.07 Km. 913 össz. szint ) A pontõr muki vigyorgott, amikor elmondtam,hogy rossz felöl kerültem meg a hegyet. Megkaptam a pecsétemet, majd szoptam egy kis izotópost, közben jött egy pár akik ugyancsak eltévedtek és két suni. A párt tagjaival már a túra korábbi szakaszain is pár szót váltottam,ezért megkérdeztem tudják-e merre kell menni? A válasz számomra pozitív volt, mert mint kiderült egy héttel korábban ugyancsak egy túrán vettek részt és annak az utolsó szakasza szinte megegyezett ennek a túrának a végével! (Pungor Ferenc és Venyike Tünde)

Próbáltam velük a lépést tartani a lefelé vezetõ út könnyebb volt mint az ide vezetõ. Ahogy visszaértünk a zsákutcáig, ott egyenesen tovább átkeltünk az aszfalt úton, ahol ismét megláttuk a szalagozást és a zöld jelzést, ami azt jelentette jó az irány! Kiértünk egy elég nyitott részhez, ahol jobbra lent egy völgyben házak tûntek fel, egy szikla szirten kereszt volt felállítva ahonnan nagyon jó volt a kilátás. Két biciklis épp ott ,,parkolt le” pihenni egy kicsit. Feriék tájékoztattak róla,hogy a völgyben látható villamos híd alatt átmegyünk és kicsit srégen szemben látható hegyen található a Szépjuhászné cél! Még nézni is rossz volt az oda való feljutás számomra kínkeserves maradék részét. A leereszkedés elég egyszerû volt, szinte végig járda és aszfalt út,hamar el is értük a fentrõl látott villamos hidat, ám amikor átértünk akkor esett le, hogy most jön az emelkedõ! Rosszabbra számítottam, valószínûleg az egyenletes talaj miatt volt könnyebb megmászni. Persze az utcák végén lógott rendesen a nyelvem, de 10-15 másodperces terítéstámasztós lihegés után szinte mindig tudtam folytatni a következõ sarokig. Mivel nem tudtam pontosan mennyi van hátra és az idõ is szorított, haladni kellett. Már egy óra sem volt hátra a szintidõbõl és még volt hátra ki tudja mennyi. Kísérõimnek megígértem, ha beérünk idõben, kapnak 1-1 sört vagy amit választanak, jutalmul!Õk tudták az utat nekem csak menni kellett, ennyit megért az, hogy idõben beérjek, mert nélkülük csak kóvályogtam volna, pláne elkezdett sötétedni! Felértünk azt hiszem a Szélvihar utca végére, ahol ismét jött a ,,dzsungel”, egy sorompót kikerülve egy erdõs részen találtuk magunkat egy elágazáshoz értünk ahol letértünk a zöld jelzésrõl balra egy jelzetlen útra. Kísérõim mondták,hogy az elõzõ hét végén a zöld jelzést kellett követniük de arra kicsit hosszabb. Már a közvilágítás fényeit is felkapcsolták, mondom csak el kellett volna hozni a fejlámpát, itt halunk meg! J Ballra egy padot véltem felfedezni a sötétben, na itt leraktam magam 1 percre , a sötétben hirtelen 3 biciklis tûnt fel lámpa nélkül,még a lábam is felhúztam mert kisodródtak és pár centire a padtól zúgtak el elõttem. Kezdtem úgy érezni, hogy ezt a túrát már buktam, nem érek be idõben,amikor egyszer csak megszólalt a jellegzetes vasúti zene és a hozzá tartozó vonat érkezésére figyelmeztetõ nõi hang! Én meg itt ülök a sötétben egy padon, miközben alig 100 méterre itt a cél….erõt vettem magamon és betotyogtam a célba, nem kis derültséget okozva félig lecsúszott nadrágommal. Megkaptam a kitûzõt,az oklevelet ami az eddigi túráim közül talán az egyik legszebb, valamint kaptam egy fém jelvényt is, ami számomra az elsõ fémjelvény volt! A rendezõség gratulált a teljesítéshez és mondták,hogy ott a gyümölcs tea és a banán, toljak a fejbe pár adagot. Mivel rá voltam készülve egy sörre, ezeket nem igényeltem, inkább bementünk a restibe és ittunk 1-1 sört, kivéve Gyuluska mert neki még vezetni kellett,ezért nem ihatott. Megkerestem segítõimet is akik közül Feri egy sört kért ésTündi egy twix csokival gazdagodott! Még egyszer köszönöm Nekik a segítséget, mert nélkülük valószínûleg nem sikerült volna idõre teljesíteni a túrát! 10 perc volt a szintidõbõl egyébként,amikor bevánszorogtam, ami nincs egy kilométer az én tempómban….Gyula és Józsi 40 percet vert rám,Emese és Krisztián pedig 10-et!

 

Köszönöm túra társaimnak Bakodi Emesének, Varga Krisztiánnak, Sipos Gyulának és Fekete Józsinak a jó társaságot! Segítõimnek Pungor Ferencnek és Venyike Tündének az önzetlen segítséget valamint a MVTE tagjainak a lelkes és színvonalas lebonyolítást!
 
 
Öreg Körössy GyalogtúraTúra éve: 20142014.11.24 08:35:50
2014 11 08 Öreg-Kõrössy túra 27 Km.

 

Ez hazai pályán rendezett túra, mindig jó, nem kell korán kelni,ismerõs a terep nehezebb eltévedni! J Krisztiánéknál volt megbeszélve a találka, Kb. 06.30-kor értem oda, a rajt innen még Kb. 20-25 perc gyalog. Igazán jó túra idõ elé néztünk,alig 10-15 fok lehetett,kicsit borult, kicsit szeles idõ. A Tisza partjára érve már láthatósági mellényes rendezõk tûntek fel,beszélgettek,nevetgéltek. Az ártérbe leérve sûrûsödött a levegõ,a túrázók egy része már elrajtolt, mi komótosan kitöltöttük a jelentkezési lapot, majd a nevezési díj befizetése után megkaptuk az itinerjeinket. Szépen lassan összeszedtük magunkat és elindultunk, Kb. 6-800 méteren keresztül közvetlen a Tisza partján mentünk az üdülõk között, majd a Sárga szabad strandot még el nem érve balra kanyarodva felmentünk a töltésre és megkezdtük a végeláthatatlan kacskaringós túránkat. Pár héttel korábban csináltuk meg az Ember a gáton éjszakai túrát és akkor igen hosszúnak tûnt a sötétben némely szakasz, aminek az okával most szembesültünk, de errõl kicsit késõbb! Nyüzsgött a töltés rendesen, ameddig a szem ellátott túrázók és kutya sétáltatók lepték el. A tápéi téli kikötõ mellett elhaladva régi képek ugrottak be amikor még itt lógattam a damilt naphosszat, zsákmányra várva több-kevesebb sikerrel. Hamarosan feltûnt a tápéi komp lejárata, ahol annak idején át-át jártunk ugyancsak lógatni a damilt és csak úgy biciklizni is. A távolban a töltés tetején ismét feltûnt két láthatósági mellényes rendezõ, az elsõ ellenõrzõ ponthoz közeledtünk. Megkaptuk a pecsétjeinket és kaptunk 1-1 csomag ropit is,ez az ellenõrzõ pont volt a 6 Km.-es táv fordítója, tehát 3 Km.-nél jártunk. Nem idõztünk sokat, meg is indultunk a következõ ellenõrzõ pont felé, ami az autópálya híd tövénél várt minket.

 

1-2 ismerõst is felfedezni véltünk,kollégákat más túrákról már ismerõs arcokat. Jó volt látni,hogy nem csak mi vagyunk szinte állandó résztvevõi a helyi túráknak. Két kollégánk is feltûnt a résztvevõk közt, mindketten futva eredtek neki az általuk választott távnak. Egy makói ismerõs is repesztett a töltésen és egy pár akik ismerõsek voltak még a magyarkanizsai valamint az ember a gáton túrákról, egy lánypáros magasabbik tagja is az utóbbi túráról. Szóval szedtük a lábunkat és közben beszélgettünk. Nem túl megerõltetõ tempóban, de mégis haladva lassan feltûnt a távolba az autópálya híd, ebbõl tudtuk, hogy megérkezünk lassan a 6. Km.-hez, ami a 12Km.-es táv fordítója volt. Az itteni pontõrök ásványvízzel vártak minket,amit mivel a táv elején voltunk semelyikünk nem igényelt, minek cipeljük. Megkaptuk a pecsétjeinket, majd a pontõrök mutattak,hogy jobbra az ártér felöli oldalról kerüljük meg a híd lábát, majd addig menjünk amíg újra nem találkozunk pontõrökkel.

 

Miután elindultunk, észleltük,hogy a híd alatt átérve elfogyott az út,ami nem olyan nagy baj,csak hát ha ballról kerültük volna meg,akkor aszfaltúton tehettük volna mindezt. No sebaj, felkapaszkodtunk a gazos töltés oldalon és ismét úton voltunk. Most jött el az a szakasz amirõl az elején szóltam,hogy sötétben hosszúnak tûnt! Na hát ez nem csak hosszúnak tûnt, hanem hosszú is volt! Ballra pillantva már láttuk Algyõ házait , viszont oda eljutni,majdnem úgy lehetett mintha (kis túlzással) egy ohm jelet jártunk volna be. Légvonalba szinte érinteni lehetett volna a házakat de az odáig megtett út a töltése szerintem a duplája lehetett. Olyannyira elkanyarodott a töltés,hogy a Dóm ikertornyai ballra kissé elõttünk volt,holott induláskor még teljesen mögöttünk helyezkedett el. Itt már szembe feltûnt pár futó, akik már visszafelé jöttek a 27 Km.-es táv fordítójától. Gondoltuk, hogy már nem vagyunk messze….gondoltuk…. Jobbra a Tisza csordogált csendben, ballra az algyõi gázmezõk mellett araszoltunk. Algyõre beérve egy kutyaiskolára lettünk figyelmesek, a blökik és gazdáik akadály pályákon és különbözõ játékos feladatok leküzdésén ügyködtek. Néhány katonai jármû is oda volt állítva, gondolom megtekinthetõ tárgyként. A töltés itt egy majdnem derékszögû kanyart írt le jobbra majd Kb. 150 méter megtétele után ballra. Innen már láttuk a láthatósági mellényes rendezõt. Igen, ez csak egy útjelzõ pont volt,itt ballra letértünk a töltésrõl és Algyõ elsõ merõleges utcáján lekanyarodtunk jobbra, majd pár száz méter után ballra az utca ellenkezõ oldalán ismét egy pontõr állt aki a ballra merõleges utcába tessékelt minket. Azt hittük, mindjárt odaérünk a fordítóhoz, ami egy általános iskola volt. Hát vagy 2-3 Km. után érkeztünk el a fordítóhoz, szembe egy stáb tûnt fel kamerával és vette ahogy közeledünk (mint kiderült a szegedi városi TV volt) . Közben két suni az után érdeklõdött,hogy van-e nálunk ragtapasz, mert az egyikük talpát feltörte az új cipõ. Szinte mindig van nálam ilyesmi, de most amikor kellett volna, nem hoztam magammal. Megérkeztünk tehát a fél távhoz, ami szemmel láthatólag egy új építésû gyönyörû iskola volt! Még Szegeden sem tudnék most ehhez hasonló szép új iskolát mondani! Ahogy beléptünk az aulába, egy terülj-terülj asztalka várt minket, rajta 3-4 féle házi sütésû édes és sós sütemény, valamint gyógytea és ásványvíz. Megkaptuk pecsétjeinket, majd nekiláttunk kóstolgatni a terítéken lévõ választékot. Én személy szerint kétféle sütit, egy túrós tésztájú édes lepényt és egy sós kiflit kóstoltam meg,ami mindkettõ nagyon jó sikerült (köszönjük az ügyes elkészítõknek) ! Közben sorra érkeztek a túrázók és mindenki jóízûen falatozott.

 

Lassan összeszedtük magunkat és vissza indultunk a célba azon az úton amin idefelé is jöttünk. Egy templom mellett jöttünk el ahol épp egy esküvõ volt, ez csak azért érdekes,mert ahogy bandukoltam Algyõn az aszfalt úton, egyszer csak mellém állt egy autó! Elõször azt hittem,hogy valami helyi vagány aki be akar zavarni a járdára, de mint kiderült egy kolléga volt az, Bozont, aki esküvõkön szokott maszekba fényképezni. Lehúzta az ablakot és vigyorgott, hogy elvigyen-e minket?! Mondtuk,hogy köszi de épp túrázunk és gyalog szeretnénk megtenni a hátra lévõ Kb. 12-13 Km.-t. Érzelmes búcsú után visszarázódtunk a valóságba és a negyed órás autós út helyett a majd 3 órás út leküzdésére koncentráltunk. Visszafelé sem történt túl sok, azon kívül,hogy még az autópálya híd elõtt pár száz méterrel elkapott minket egy igazán heves zápor! Alig 5 percig esett,pont arra volt elég,hogy a felvert por sárként jelenjen meg a nadrág száron és a cipõn. Persze most az aszfalt úton kerültük meg a híd lábát és nem a gazban botladoztunk! J A pontõrök be voltak húzódva az autójukba, de látva érkezésünket, becsületükre legyen mondva kiszálltak. Kérdeztem tõlük,hogy nyomnak-e pecsétet visszafelé is,de a nemleges válasz után mondtam nekik,hogy ha már kiszálltak most kérnék egy ásványvizet,amit majdnem teljesen be is lõtyõltem! Emese és Krisztián közben a töltés aljában megjelenõ tehén csordát bámulta,amiket egy terelõ marha pásztor és három kutya sanyargatott a helyes irányba. Hol a tehenek farkán, hol a tehenek szarvára kötött kötélbe kapaszkodtak a kutyák. A pásztor szavakkal irányította a kutyákat, amiknek ha azt mondta,hogy : ne azt hanem a másikat, akkor az addig nyúzott tehenet otthagyva egy másiknak estek neki és terelték a megfelelõ irányba. Szerintem nem volt köztük bika, mégis az egyik folyamat a többi hátára ugrált mellsõ lábaival és próbált velük párosodni anyányi csöcsökkel! J A cipõ amibe voltam, most volt rajtam elõször,meg is éreztem, mert szúrt mindkettõ talpam. A vízhólyag újra velem tartott az utolsó 6-8 kilométeren, vagyis csak a cél elõtti Kb. két kilométerrel éreztem,hogy kifakad az egyik,majd rá pár száz méterre a másik. Hát eddig se diktáltam a végére valami veszett tempót, de innentõl kezdve 12-14 perc/Km.-el haladtam L Még így is több mint egy órával szintidõ elõtt értem be, Krisztiánék ráadásul 5-10 perccel korábban. Beérkezésemkor sokan a halászcsárda halászlevét szürcsölgették. Miután megkaptam az oklevelet, úgy döntöttünk,hogy mi nem halászlevet rendelünk, hanem sört, ill. Krisztián ásványvizet, mert éjszakára ment dolgozni, én és Emese pedig sört kértünk! Mindent egybe véve, kevés kihívással jellemezhetõ túrán voltunk túl, ami jól meg volt szervezve, eltévedni szinte lehetetlen volt, és az ellátás is megfelelõ volt!

 

Köszönöm túra társaimnak Bakodi Emesének és Varga Krisztiánnak a jó társaságot!
 
 
Ember a gátonTúra éve: 20142014.10.04 13:06:12

Ember a gáton (40 km.) 2014 09 27-2014 09 28 (éjszakai)


 

Krisztiánnal és Emesével szombat 15.00-ra volt megbeszélve a Bodza fagyizónál egy kávézás indulás elõtt. Krisztián és Emese nem kértek semmit,bár Emese válaszában az véltem hallani,hogy köszönöm nem,majd bórt! Holott az mondta,hogy köszönöm nem majd ott! J . Sajnos Árpi és Évi nem tudták biztosra mondani,hogy jönnek,ezért mi a korábbi indulás mellett döntöttünk. Szép,túra idõ elé néztünk, de a tapasztalat azt súgta pakoljunk esõ kabátot is,aminek végül is nem sok hasznát vettük,mert csapadék nélkül megúsztuk. A buszhoz kigyalogoltunk a volt Tarján Bisztró melletti megállóba, ahová nem csak mi vártuk a buszt túra felszerelésben, hanem két suni is, majd kicsivel késõbb egy másik suni is jött, és testhez simuló ruhában,ivó tartályos háti zsákkal érkezett egy Tökös Dönci is. A busz némileg késett (kb. 10 perccet) ezért arra gondoltunk, hogy a késés oka a felszálló túrázók száma! Persze igaznak bizonyult a feltételezésünk, mert kb. 15-20 túrázó tartózkodott már a fedélzeten. Mindenki sztorizott egymással,ment az ismerkedés. Feltûnt egy nõn a magyarkanizsai túra pólója, amit mi is kaptunk amikor teljesítettük. Volt egy pár akik a szavaikból kivéve a vízi túrára jöttek, de nagyrészt a gyalogos túra teljesítését tûzték ki célul. Voltak közép iskolások is mert egy huszonéves mukit folyamat tanár uraztak (talán a piarista gimnáziumból). A buszon elég nyomott volt a levegõ,szardíniák módjára összezsúfolódtunk és az ablakokat nem lehetett kinyitni. Elõre is szóltak a sofõrnek,hogy valami levegõt jutasson az utas térbe,mert a komfort érzetünk a padlón,akár csak a csomagjaink nagy része. Kb. egy óra buszozás után megérkeztünk Mártélyra, ahol legnagyobb meglepetésre a egyik makói túratárssal találkoztunk akik velünk voltak Magyarkanizsán az ugyancsak éjszakai túrán. Üdvözöltük egymást,majd elvágtattunk nevezni a tömeg elõtt. Kisebb sor fogadott minket a könyvtárnál,mi elõneveztünk így csak az itinerjeinkért álltunk sorba.

 

17.30 megkezdtük a csapatást! Alig mentünk pár száz métert és már be is futottunk egy zsák játszótérbe! J Történt ugyan is,hogy egy térre érve amin egy játszótér volt körbe kerítve begyalogoltunk, és csak akkor vettük észre,hogy nincs csak az az egy ki-be járata amin bejöttünk amikor már lusták voltunk visszafordulni és a kifeszített drótok közt próbáltunk átbujdosni, a helyiek nem kis meglepetésére. Egy anyuka épp a gyerekével játszott, és a biciklis idõsebb pár is aki épp arra járt hüledezve nézte a három világtalant, amint próbál átsuhanni a drótok közt! Nem sokkal késõbb befordultunk egy utcába aminek a végén a strandot véltük, de pár másodperc múlva avval a lendülettel vissza is tolattunk,mert nekünk a révet kellett megtalálnunk, mint elsõ ellenõrzõ pontot. Az utat követve,velünk szembe hirtelen megnõtt a forgalom3-4 autó és 6-8 biciklis tûnt fel. Ebbõl gondoltuk,hogy valószínûleg épp most ért be a komp. Hamarosan el is értünk az elsõ ellenõrzõ ponthoz a révhez,itt egy autóból osztották a pecséteket. Meg is kaptuk õket és felkerült a 17.45-ös érkezési idõ is.

Nem sokat idõztünk itt, tovább indultunk a második ellenõrzõ pont, mártélyi strand felé. Az idõ szép napos volt igazi túraidõ! A töltés itt elég jónak volt mondható, kb. 15-30 cm. széles föld csíkokkal,amin kényelmesen el lehetett bóklászni. Az utat néhol meztelen csigák tarkították,elõttünk nem sokan járhattak (8-10 fõ) nagyjából még életfunkcióik teljébe, ami a késõbbi biciklis teljesítõk megjelenésével kevésbé volt jellemzõ. A töltés bal oldalán lovak voltak kikötve legelni. Volt köztük egy almás deres, aminek nem igazán tetszett a töltésen a jelenlétünk, mert körbe-körbe szaladgált és közben prüszkölt és rázta a fejét! Vagy csak szeretett volna hozzánk csatlakozni! J Két fiatalabb teljesítõ ért be minket és szépen lassan beelõztek minket, majd egy tökös Döncis gatyás idõsebb muki ért be minket és szépen lassan elkocogott mellettünk. Kezdett besötétedni, Mártély felé közeledve megcsörrent Krisztián telefonja, Árpi hívta,hogy el tudtak jönni és a buszon ülnek épp Mártélyon vannak. Zsír, bár két órás késésben voltak,de legalább el tudtak jönni! Még a buszt is láttuk a töltésrõl,ahogy elhalad tõlünk alig 200 méterre. Elértünk egy aszfaltos részhez ami párhuzamosan haladt a köves úttal. Hát ez a rész nem tett túl jót a talpunknak! Egyenletes volt,de elég kemény is ahhoz,hogy nagyobb traumát okozzon mint egy sima földút!Itt egy túrázó ért be minket,szépen lassan elkocogott mellettünk, majd biciklisek jöttek szembe négyen,de nem a túra résztvevõi,hanem helyiek lehettek,mert hallottam amint azt találgatják vajon kik lehetünk. Lassan beértünk Mártélyra ahol már csak a strand lejárót kellett megtaláljuk. jobbra a fûben az ártérben valami villogott, elõször azt hittük valaki lement könnyíteni magán de jobb látószögbe érve láttuk meg a villanypásztor vigyelmeztetõ fényeinek fenyegetõ villogása tréfált meg minket. A távolban a töltés tetején egy csomóban mozgolódásra lettünk figyelmesek, közelebb érve tudatosult bennünk,hogy megérkeztünk az ellenõrzõ ponthoz! Itt két idõsebb úr várt minket pecséttel és almával. Az alma nagyon jól esett,szinte azonnal neki is estünk. Toltunk a fejbe némi izotópost is (izotóniás ital) és elõ kerültek a fejlámpák is. Kb. öt perc tollászkodás után ismét úton voltunk!

A következõ ellenõrzõ pont a körtvélyesi holtágnál volt. Az odavezetõ út eleje könnyû földút volt, itt szépen fogytak a méterek. Kezdtem álmosodni, egy kávét szívesen megittam volna, és ennek hangot is adtam. Krisztián közölte,hogy van nála kávés cukorka!!! Ez jobban esett egy tökön rúgásnál,pláne,hogy még adott is belõle! Ilyen jól rég esett cukorka, le is öblítettem egy kis izotópossal. Aszfaltra váltott ismét a töltés,de nem a legjobb minõségûre, volt ahol hosszában több méteren keresztül néhol 10 cm. repedés tátongott és szintben is különböztek egymástól! Feltûnt az elsõ biciklis teljesítõ is akik a 85 kilométeres távot választotta, úgy süvített el mellettünk egy köszi,sziasztokat odabökve nekünk közben,hogy csak pislogtunk! Ha nem tekert 40-50 km/h –val akkor semmivel,brutális tempóban volt és neki ez már a kb. 55 km. -e lehetett! Piszkosul ment, meg is jegyeztük,hogy ennek már egy óra sem kell és a célban lesz! Ezen a részen is szinte 30 méterenként találkoztunk 1-1 meztelen csigával,némelyikük elég xar kondiban volt, a belsõ szerveit a külvilágnak mutogatta. Ismét biciklisek értek be minket, ismerõs arcok bontakoztak ki a sötétbõl, Ördögh Lóri, Ábrahám Gabi, Szántó Sanyi,Szakáll Tündi és egy hozzájuk csapódott öreg arc ! Gabi hüledezett,hogy pólóban gyalogolok és nem fázok?! Igaz nem volt több 10-15 foknál,de mivel én jól bírom a hideget,vissza kontráztam,hogy csak a lányok meg a lyuktévesztõk fáznak ilyen jó idõben! J Kb. egy perces egymás szapulása után érzékeny búcsút vettünk egymástól és folytattunk reményekkel teli harcunk a hátralévõ kb.20 kilométerrel! Amíg tempóztunk,nem is volt semmi bajunk de hamarosan jött az ellenõrzõ pont ahol egy idõsebb ,,házas”pár fogadott minket. Megkaptuk a pecsétjeinket és 1-1 mars szeletet. Toltunk a fejbe némi folyadékot, Krisztián adott két kávés cukrot ismét,amit mohón be is toltam.

Kevés piszmogás után ismét úton voltunk. Butamód sötét volt, ha egy néger átszaladt volna elõttünk,azt hittem volna,hogy egy neoncsõ! Biciklisek szálingóztak,egyre többen értek be minket,ez abban is megmutatkozott,hogy 10 meztelen csigából legalább 2 nem volt a legjobb formában. Találkoztunk egy gõte szerû valamivel is, le is fényképeztem,de nem tudom a mai napig mi is volt az. Ceruza vékony,lassú,kaméleon mozgású valami volt, amit felszedtem az útról és a fûbe segítettem,mielõtt a csigák sorsára nem jut és kilapítja valami túrabakancs vagy bicikli gumi. Két biciklis muki hajtott el mellettünk, kölcsönösen üdvözöltük egymást,majd alig hagytak le minket 10 méterrel amikor az egyikük figyelmetlenül a nagy sötétségben a gyenge világításának köszönhetõen egy kb. 10 méter hosszú sársávba ragadt! A kb. 15 km./h sebességrõl 2 sec. alatt 0-ra fékezõdött. Nem sokáig ,,élvezhettük” a sár adta puha talaj elõnyeit, mert ismét aszfalt következett, hosszú 100 métereken keresztül! Krisztián már az algyõi híd pilléreit vélte felfedezni a távolban,ami mint késõbb közelebb érve kiderült,hogy magasfeszültségû karók. A távolban ismét annak jelei bontakoztak ki,hogy közeledünk az algyõi hídhoz, ugyan is fénysorompó fehér fényének villogását véltük felfedezni. Mivel ez a terep már ismerõs volt,tudtuk,hogy az algyõi híd amin át kell menjünk, csak pár száz méterre van a vasúti sínektõl! Úgy is volt, pucoltunk a fény felé mint a bogarak! Hülyeségbõl felvetettem,hogy gyerünk át a vasúti hídon a Tisza felett,de jobban jártunk,hogy nem tettük,mert alig értük el a közúti hidat,még a Tisza fölött sem jártunk amikor hallottuk átdübörögni rajta a vonatot! Emese meg is ijedt,mert nem tudta mire vélni a ,,pokoli hangot”. Átpirickáztunk a túlpartra, nem kis ijedelmet keltve a forgalomnak,mindenki szinte lépésben haladt el mellettünk, éjfél körül jártunk és nem tudták elképzelni kik és miért mászkálnak ilyen tájban erre felé. Átérve egy biciklis pár ért be minket,akik tovább haladtak az úton,nem kanyarodtak rá a töltésre. Kérdeztem tõlük, hogy nem az algyõi strandra tartanak-e, mire a nõ kissé ingerülten közölte,hogy de igen de nem fognak a töltésen menni mert az járhatatlan!!! Mondom magamba, ha klimaxolsz ne gyere túrázni b@szod! J Innen szinte teljes Szegedet látni lehetett, a fények bevilágították az ég alját,légvonalban úgy 10 km. -re lehettünk,de ugye mi nem légvonalba kívántuk megközelíteni a célt ezért még úgy 13 km. lehetett a célig. Mi rákanyarodtunk a töltésre ami annyira volt járhatatlan mint az eddigi töltés szakaszok….az igaz, hogy gyalogosan rossz volt rajta menni,mert vékony volt a föld csík és félig a füvön,félig a földúton vagy teljesen a füvön gyalogoltunk, de biciklivel ez minden nehézség nélkül járható lett volna! Mivel itt a fû elég vizes volt a cipõnk kellemetlenül átázott. Egy muki tempózott el mellettünk akit kérdeztük tudja-e mennyire van még az algyõi strand,amire elég megnyugtató választ kaptunk a kb. 1 km. –es válasszal. Majd azt is megkérdeztem,hogy a cél megtalálása érdekében mikor kell majd elhagyni a töltést, erre pedig azt mondta,hogy kb. a 18-as kilométer kõnél, majd elviharzott . Kezdtek a fáradtság elsõ jelei mutatkozni, ha kicsit kizökkentett valami a ritmusból, a talpam sajogott és a combom is éreztem már rendesen. Krisztián is megjegyezte,hogy a következõ ellenõrzõ pontnál pihenjünk kicsit,mert eddig nem igazán álltunk meg. Ebben egyet értettünk, nemsokára fel is tûnt az algyõi strand lejárata,balra lent az ártérben meg is jelent a kivilágított sátras sörpados ellenõrzõ pont. Odaértünkkor nem kis meglepetésünkre izotópos itallal és almás házi sütivel valamint gyümölcsös müzlivel vártak minket! Megkaptuk a pecsétjeinket majd lepihentünk és toltunk a fejbe pár kalóriát,az almás kocka jól esett és az izotóposnak is jutott hely hordónyi testemben! Eszembe jutottak Árpiék,így rájuk csörögtem,hogy merre járnak. Mondták,hogy épp nemrég hagyták el a körtvélyesi ellenõrzõ pontot, tehát alig kb. 8 kilométerre tõlünk tempózhattak. Hoztak rajtunk kb. 2-3 kilométert ,mert amikor õk elindulhattak, mi akkor tarthattunk a 10-11. kilométernél. A pontõr suni,kis szemüveges,copfos, nagyon elemében volt, elég harsányan tolta, mindenkire mosolygott és a müzlit osztogatta bõszen,közben a laptopját bújta. Folyamatosan érkeztek a biciklis valamint a gyalogos túrázók,sõt úszó mellénybe öltözött vízi túrázók is! Némi kb. 10 perces sörpados nyújtózkodás után kicsit nehezünkre esett újra indulni. Sajgott a talpam nekem is és Krisztiánnak is,Emese nem panaszkodott csak hallgatta a hisztinket csöndben.

Elindultunk az utolsó ellenõrzõ pont ami egyben a cél is volt a tápéi plébánia felé. Nehezünkre esett megindulni, idõ bõvében voltunk,még kb. 11 km. várt ránk de még csak most jött a neheze. Krisztián és az én talpamon már vízhólyagok burjánzottak,éreztük a szúró égetõ érzést és ezen a vizes fû által szétázott cipõnk sem javított! Az algyõi olajmezõk olyan fénnyel voltak, hogy bevilágították az egész környéket, a távolban már feltûntek az autópálya híd pillérei is. Olyan volt mintha alig 1-2 kilométerre lettek volna azok a pillérek, de ahogy közeledtünk,olyan volt mintha távolodtak volna. Elõttünk és mögöttünk is lámpák fényei pislákoltak, innen is tudtuk,hogy nem vagyunk egyedül. Itt a Tisza egy majdnem félkör ívet írt le ami annyira hiányzott mint csipás macskának a kutyaviadal. Így a híd megközelítése nem csak kétszer annyinak tûnt, hanem kb. kétszer annyi is volt, mint légvonalban….Végül csak elvánszorogtunk odáig, ahol egybõl pihenõ helyet vizslattam a fejlámpám fényében. A hídra felvezetõ szerviz lépcsõ fokait szúrtam ki erre, Krisztián és Emese is csatlakozott hozzám, jó volt ismét pihenni kicsit. Három túrázó ért oda a kb. 10 perc pihenõnk alatt, akikre a frászt hoztuk rá amikor a sötétbõl megszólítottuk õket. Az egyikük mondta,hogy már csak 5 kilométer van hátra és elsietett tovább, egy másik pont akkor jött amikor mi indulni készültünk, valami vadász muki lehetett a ruházata alapján, vagy erdész. Felbaktattunk ismét a töltésre aminek a borítása kb. 20 méteren keresztül törmelékes volt ami kifejezetten ,,jól” esett sajgó talpainknak! J Emese fázott ezért a kabátját vette elõ a hátizsákjából, na mondom ha most megállok akkor nem tudok újra indulni,ezért lassan tovább botorkáltam. Egy 4 fõs biciklis csoport ért utol majd elõzött be, nem tudom õk mikor indulhattak de igencsak a szintidõ vége felé járhattak. Az ártérbõl baglyok huhogása hallatszott szinte minden 500 méterben. A távolban a tápét megelõzõ ipari terület fényei világítottak, szépen lassan fogytak a méterek, Krisztiánék nem sokkal mögöttem jöttek,mert hallottam a túra botjainak a kopogását. Arra nem volt lelki erõm,hogy megforduljak nem pláne megállni is bevárni õket. Kb. fél óra elteltével elértem Tápét, de nem mentem le a lejárón, hanem a 18 kilométerkövet vizslatva a sötétben tempóztam a töltés tetején tovább a helyenként térdig érõ fûben. Egy sündisznó nézett velem farkasszemet, vagyis csak szeretett volna mert fejlámpám fénye elvakította. Kikerültem és csapattam tovább, minden lépésnél buborékozott a víz a cipõmbõl, már a 18.5 kilométerkõnél tartottam (lefelé csökkent) amikor jobbra a hátam mögött halottam ,hogy elüti a negyedet egy torony óra! Mondom, de f@sza lenne túlmenni a célon! Hát ahogy haladtam tovább feltûnt a volt komp lejáró…..ne b@ssssz, túlmentem volna?!?! Ebben a pillanatban megszólalt a telefonom,Krisztián volt az, kérdezte,hogy hol vagyok mert õk már célba értek!!! Remek, akkor csak túl mentem, találtam egy lejárót majd elindultam visszafelé. Szembe jött egy pár túra cuccban,õket kérdeztem jó felé jövök-e?! Mondták,hogy igen pár száz méterre jobbra, ahol mozgás van ott a keresett plébánia! Érkezésemkor nagy vidámságot keltett az a tény,hogy a komptól kanyarodtam vissza, a rendezõség körében! J Megkaptam a kitûzõmet,az oklevelet és egy 1000 Ft. –os Decathlon utalványt is és rákerült az itineremre a 02.25-ös célba érkezési idõ, majd betoltam két zsíros kenyeret,lila hagymával, szoptam mellé egy kis maradék izotópost. Úgy volt,hogy megvárom Árpiékat a célban,de Krisztiánék mondták,hogy hívnak egy taxit,innen nem fognak még haza gyalogolni,ami még kb. 5 km. lett volna, ami nekem sem volt ínyemre,ezért velük tartottam. Mint kiderült Árpiék 03.30 körül értek célba, ami az jelenti,hogy egy órát hoztak rajtunk ami kb. 5-6 kilométer,ami szép teljesítmény!

Köszönöm túra társaimnak Bakodi Emesének és Varga Krisztiánnak a jó társaságot, gratula Helembai Árpádnak és Bürgés Évának a szép teljesítményhez! Valamint köszönjük a szervezõknek a hibátlan lebonyolítást!
 
 
Horgos-MagyarkanizsaTúra éve: 20142014.08.18 08:45:03

                                                                                      2014 08 09-10 (éjszakai) Magyarkanizsa-Martonos-Horgos  (27.7 km.)


 

Elsõ ,,külföldi” túrára készülve, egy kicsit tartottam tõle! Nem pláne azért is,mert kb. 20 éve nem voltam a délvidéken, és anno a milicisták nem fogadták jó szívvel a magunk fajtákat, hol ezért hol azért büntettek meg! Elõzõ egyeztetés alapján kiderült hogy dinárt kell hogy váltsak, mert sajnos a forintot nem fogadják el. Elõször váltottam 5000 Ft.-ért  2000 dinárt, de mivel nem tudtam mire számíthatok (árak) a biztonság kedvéért még váltottam 5000 Ft.-ért de ezért már csak 1710 dinárt kaptam! Körbe kérdeztem az ismerõsöket, de senki nem mondta biztosra hogy jön, ezért úgy döntöttem hogy ha nem jön senki akkor is megyek. Árpi és Évi jelezték hogy valószínûleg jönnek, mondtam nekik ha a busz indulásánál (szombat 14.30) ott lesznek akkor ok! Reggel ébredés után még egyszer átellenõriztem a cuccaimat, majd 12.45 körül lezúztam a kisboltba kávézni. A buszindulás még messze volt, így volt idõm nyugodtan, kapkodás nélkül fogyasztani. Szépen lassan kicsorogtam a Mars térre, megkerestem a 2-es busz indulási pontot és vártam a melegben. Reménykedtem benne hogy Árpiék jönnek, mert sörözés volt betervezve és az egyedül elég gagyi. Busz indulás elõtt kb. 20 perccel meg is érkeztek. Lassan a busz is beállt amit megrohamoztak a felszállásra várók. Nem értettem a nagy igyekezetet, de pár másodperc múlva leesett, mindenki ülõ helyért váltott õrült tempóba! Na mi az utolsók közt szálltunk fel és így állva maradtunk. Az is feltûnt, hogy nem kellett jegyet válltani amikor felszálltunk….elindulás után jött hátra a ,,kalauz nõ” és nála kellett jegyet váltani, ami fejenként 250 dinárba fájt (kb. 700-750 Ft.)  Hamarosan elértük a határátkelõ helyet, ekkor a kalauz nõ elõrekiabált a buszsofõrnek, hogy álljon meg és az álló utasok szálljanak le, mert a határátkelõ helyen nem lehet álló utas a buszon! Karaj, itt ha jól emlékszem kilencen hagytuk el a fedélzetet. Volt köztük két makói  túrázó (Vincze László és faterja) is akik szintén Magyarkanizsára jöttek! Tûzött a nap rendesen, a magyar határõr nem sokat cicózott velünk, megnézte az okmányainkat és tovább intett. A szerb oldal már kicsit rázósabb volt!!! Ott állt egy muki az ellenõrzõ bódé mögött, na mondom õ a mi emberünk és elindultunk felé hogy átnézhessen minket, amikor ezt észlelte,orbitális hisztit adott elõ! Gesztikulálva, emelt hangon visszazavart minket…. ( a támo-t értettem (vissza) a többit csak sejtettem hogy mit szeretne ) Átálltunk egy másik sorba egy bódéhoz ahonnan egy másik muki a reluxán keresztül mutatta hogy álljunk vissza hisztis Pisti sorába….! Na mondom jól kezdõdik, még át se léptük a határt már szivattyúztatnak minket! Közben a buszunk is beért minket, már õket nézte a szerb határõr, mondom de zsír lenne lemaradni róla. Hiszti gép elsomfordált duzzogni valahova,ezt kihasználva átálltunk ismét a reluxás mutogatós sorába. Miután észlelte újboli közeledésünket,az oldalsó reluxát felhúzva hisztist kereste, majd miután észlelte annak távozását, mégis csak átengedett minket. Zsír, ahogy átértünk, nem sokkal utána a buszunk is szabadult a fogságból és újból a fedélzeten találtuk magunkat. Alig mentünk kb. fél órát és máris elértünk Magyarkanizsára, itt leszálltak velünk a makóiak is, a fiút a barátnõje (Sáfrány Alexandra) várta,aki ide valósi volt. Egy darabig együtt mentünk velük, majd egy pizzériát látva mi vettünk egy jobb kanyart. Na nem a fõleg a pizza vonzott minket, hanem a jó hideg Jelen pivo!!! Talán 20-22 évvel ezelõtt ittam utoljára eme értékes folyadékot, így érthetõ volt hogy a nyálelválasztásom az Amazonas éves vízhozamával vetekedett! Körül néztünk, de abban maradtunk, hogy inkább keresünk a strand környékén valami beülõs helyet, úgy is ott a rajt. Mivel fogalmunk sem volt hol járunk, a közönség segítségét próbáltuk igénybe venni, elég kevés sikerrel!! Három 8-10 év körüli magyarul beszélõ gyerek tûnt fel egy négykerekû bicikli tákolmánnyal, na õk biztos tudják merre kell menni….hát nem, az egyik azt mondta, hogy õ még életében nem járt erre,õ sem tudja hol van!!! Hát erre most mit mondjak, egy gyerek nem tudja hol van a strand?! Ballagtunk az ismeretlenbe, és közben próbáltuk a Tisza partját keresni, mert ott leledzett a strand. Vizibugyis lányok jelentek meg, ami jó jelnek mutatkozott, pláne hogy egy töltés felõl közeledtek! Az enyhe emelkedõt követve meg is találtuk a strand bejáratát, vagyis a strandot, mivel bejárata nem volt!!! Ingyenes volt!!! Na ez új volt számunkra, pláne amikor közeledtünk, egy színpad volt felállítva ahol épp nem lépett fel senki, de zene szólt, magyar-szerb együtt strandolt-szórakozott! Két medence volt, szinte csordultig emberekkel, az az érzés járt át, mintha mindenki mindenkit ismerne!!! Jó volt látni, hogy hol magyar hol szerb szót hallottunk, de mindenki jól érezte magát! A hangos bemondó is kétnyelvû volt, folyamat tájékoztatták a jelen lévõket az éppen folyó eseményekrõl. Na itt kiszúrtunk magunknak egy nyitott fapados vendéglõ (Gasztró Balkán) részt, ahová bealmoztuk magunkat. Nem kellett sokat várni,egy kedves pincér nõ lépett oda hozzánk, Árpi éhségét akarta csillapítani, ezért egy magyaros pizzát rendelt (mi mást J ) Évi és én nem voltunk éhesek ezért mi csak folyadékot igényeltünk. Árpi és én Jelen pivot, Évi pedig Jelen pivo grapefruitost kért. Kb. 16 órát írtunk,még volt 4 óra a rajtig….na sebaj, dinár van, sör van, mi baj lehet?! Két asztalra tõlünk két cigány gyerek ült le és rendeltek két sört. A pincér nõ kihozta nekik és egybõl ki is fizettette velük, ami csak azért tûnt fel, mert nekünk a végén kellett fizetni, mielõtt távoztunk, biztos azért mert mi rendes arcú gyerekek voltunk! :-) Közben kitudakoltuk hogy az egyik sátor alatt van a nevezés, mondom Árpinak hogy ha betolta a pizzát utána menjenek el Évivel nevezni,utána ha visszaérnek én is nevezek. Így is lett, a nevezés után még betoltunk fejenként kb. 5-5 sört (Évi is sima Jelen pivot kért) . Ittunk 1-1 kávét is majd észleltem hogy 450 dinárért van valami grill tál is, amit vétek lett volna kihagyni, de mivel nem voltam túl éhes megbeszéltük hogy hárman csak benyomjuk. Árpi és én nyomtuk is mint a Weimar , Évi csak csipegetett belõle. Idõ közben kiderült, hogy tészta ünnep is volt szervezve a strandon, ami azt jelentette hogy ingyen kapott mindenki egy adag valami féle tésztát (bolognai, kakaós, meg tuggya tököm milyen volt még) és erre kaptunk 1-1 jegyet…. Na mondom én már ezt nem igényelném, három jegybõl egyet váltottunk ki amit Árpiék nagy duzzogva azért betoltak. J  Közeledett a rajt idõpontja, összeálltunk egy csoport képre (kb. 100-an lehettünk) , majd egy kb. 4 méteres (a tetején 6-8 villogóval ellátott)  rúddal felszerelt vezetõ ( Berec Sándor) állt az élre és megindultunk!

 

Itt nem kaptunk itinert, a tájékozódás nem a mi feladatunk volt, hanem csak a vezérhímet kellett követni! A strandot elhagyva egy sétány szerû töltés szakaszon haladtunk, a töltés aljában több helyen összejövetelek voltak, zene és nyüzsgés zaja hallatszott fel. Pár száz méter után elhagytuk a töltést és a Tisza partján az ártér fái közt libasorban spuriztunk. Kezdett besötétedni, a fejlámpát még nem szedtem elõ, mert bár már elkelt volna de még nem volt vészes. Hamarosan az árteret elhagyva egy aszfalt útra kapaszkodtunk fel,itt már kicsit zavaróbb volt a jelenlétünk,mert a forgalom meg-meg akadt miattunk. Az idõre és a terepre nem lehetett panasz, kellemes túrázó idõ volt. Mentünk pár száz métert és egy jobb kanyarral elhagytuk az aszfalt utat és egy hagyományos töltésen találtuk magunkat. Na itt megálltunk kb. 10-15 percre, hogy bevárjuk a többieket, a kis pihenõt kihasználva elõvettük a fejlámpáinkat és ittunk némi folyadékot. Ez a kis pihenõ a szúnyogok legnagyobb örömére történt, ugyanis ami folyadékot elfogyasztottunk azt ,,õk” ki is szívták belõlünk! Közben feltûnt a szuper Hold is, kb. 10-20 % nagyobbnak tûnt mint máskor, és olyan erõsen világított hogy a fejlámpáinkat sem kellett csak elvétve bekapcsolni. Éjszakai túra lévén a tájból nem sokat láttunk, a töltés pedig adta az útvonalat, eltévedni szinte lehetetlen volt. Szépen fogytak a kilométerek, a világító rúd amit követnünk kellett, néha gazdát cserélt, hol ez vitte hol az. Martonos fényei világítottak tõlünk balra, két templom tornya is feltûnt, gondolom az egyik az ortodox a másik a katolikus lehetett. Hamarosan elértünk egy lejáróhoz,ahol balra letértünk a töltésrõl és pár száz méter után beértünk Martonosra. Itt a mûvelõdési háztól nem messze egy fiatalokból álló kis csoport autóknál bandázott és zenét hallgattak jó hangulatban. A mûvelõdési házban frissítõ  fogadott minket, itt kb. 45 perc pihenõ lett elrendelve! Kaptunk ásványvizet, valamint a mosdót is megcéloztuk. Itt fültanúi lehettünk hogy bár egy nyelvet beszéltünk sok túrázóval, mégis furcsa tájszólásnak tûnt minden egyes szó! J Nem voltunk hozzászokva az ilyen hosszú pihenõkhöz a túrák során ezért már alig vártuk az indulást.

Elérkezett a pillanat,szép lassan felmálháztuk magunk és megindultunk Horgos - Túrú tanya cél felé! Ismét a zenehallgató fiatalok mellett mentünk el akik jó utat kívántak nekünk. Egy jobb kanyart véve az egyik utcában egy cigány gyerek ült a füvön,két 1.5 literes palackkal és bámul ki a fejébõl. Hamarosan elhagytuk Martonost és bevetettük magunkat a ,,dzsungelbe” ! Elfogyott az aszfalt és elõkerültek a bokáig érõ saras gödrök, bár hála Istennek, nem összefüggõ dagonya volt, és nagy részét ki lehetett kerülni! Itt feltûnt az is, hogy lehetett látni a szegedi Pick-et és a telefontornyot!!! Valamint a távolban Horgos fényei is feltûntek! Érdekes volt látni az éjszakában, hogy egész Szegedig el lehet látni! Itt elég rendesen szétszakadt a ,,mezõny” kb. 1-2 kilométerenként álltunk meg bevárni a többieket és megetettük a szúnyogokat is. Amivel nem is lett volna baj, csak hát amíg mi álltunk addig a vége folyamatosan ment, és amikor beértek minket, megindultunk akkor a vége nem pihent hanem jött újra velünk, így õk folyamatosan mentek. Le a kalappal 1-2 teljesítõ elõtt, mert volt aki szandálban,piros  gumicsizmában!!!! vagy éppen farmerben csinálta meg a távot! Túra felszerelést nélkülözve, utcai ruhában, felkészülés nélkül vágtak neki a távnak! Jó szinte sétáltunk végig, de akkor is. Némi füves részt is útba ejtettünk,ami annyira vizes volt hogy perceken belül átáztatta a cipõinket. Volt egy rész ahol annyira rossz volt az út, hogy kimentünk a tarlóra, ahol az úthoz képest sztráda fogadott minket, egy darabig….Foltokban ugyanis 5-10 cm. mély tócsák tarkították a tarlót, nem pláne a néha bokáig érõ sár! Sokkal rosszabb terepen is mentünk már más túrákon,így ez nekünk szinte természetes volt. Elértünk egy akácos erdõs részhez ahol ismét bevártuk a többieket. Volt néhol hogy kb. 3-4 méter magasságig párába burkolózott a táj körülöttünk, felfelé nézve láttuk a csillagokat oldalt viszont a kb. 50 méterre lévõ fáknak csak a lomkoronáját láttuk! Szépen lassan fogytak a kilométerek, egy éles bal kanyarnál az fiatal lány próbálta levágni a kanyart és egy nagy kupac trágyába süllyedt bokáig (a célban papucsra cserélte a szaftos lábbelit J ) Bementünk valami erdõs részbe ahol egy artézi kút ontotta magából a friss vizet, ami nagyon jól jött, mert pont kifogytam a folyadékból és kilátásba helyeztem Árpiéknál  hogy lehet tõlük fogok igényelni némi folyadékot!  Lassan megérkeztünk Horgos elõrészébe ahol kertváros szerû házsor  fogadott minket, bár elég elhanyagolt kivitelben. Itt begyalogoltunk a határ felé vezetõ volt útig (Magyarkanizsa felé vezetõ Y elágazásig)  ahol ismét megálltunk és bevártuk a többieket. Talán 15 perc állás után újra úton voltunk, mi az élbolyt erõsítettük, bár nem hajtott minket a tatár, a célban váró sör már igencsak hiányzott! J Elértünk a központig, ahol ismét pihenõt vezényeltek, itt is álltunk vagy 15 perccet, néhányan elmentek a non-stop pékségbe némi harapnivalóért. Lassan újra úton voltunk, kanyarogtunk Horgos utcáin, némi elõnyre tettünk szert, vezetõnk pálinkával kínált minket amit örömmel elfogadtunk,Árpi és én ittunk 1-1 kortyot! Már igen közel éreztük magunkat a célhoz, így amikor vezetõnk felvetette hogy várjuk be a többieket ismét, nem túl kitörõ örömmel fogadtuk, és gyorsan le is beszéltük róla! Elhagytuk Horgost majd pár száz méter után jobbra bent feltûntek a Túrú tanya fényei, 03.15-öt írtunk kb. szép tatás tempóban megcsináltuk amit megkövetelt tõlünk a Haza! J Érkezésünkkor megkaptuk a túra pólóinkat (ki-ki a méretei alapján) és a kerámia érmeket szerb nemzeti szalaggal! Beszéltük is Árpiékkal hogy biztos valaki szponzorálta a túrát, mert ennyi mindent ingyen kapni kész ráfizetés lehet….! Itt egy három fõs zenekar fogadott minket és hamarosan rá is kezdtek a muzsikára. Tõlünk elég távol ált a stílus (fõleg lakodalmast zenét játszottak, de felfedezhetõ volt a Republic zenéje is…) de jó volt látni hogy páran jól érezték magukat! Mi fõleg a sör vonalon mozogtunk Árpival, bár Évi nem kért semmit, azért 1-1 helyi specialitással (valami narancs lé és energia ital) azért megleptem,hosszú még az este. Én citromos sört kortyolgattam, Árpi maradt a Jelen pivonál. Volt egy kisebb díjátadó, ahol a legfiatalabb a legidõsebb teljesítõnek kupa járt! A legfiatalabb teljesítõ már nem volt jelen, de a legidõsebb egy öreg úr volt aki 70 évesen teljesítette a távot! Valamint a legnépesebb résztvevõ egyesületet (azt hiszem Zentaiak 8-an voltak)  és a mindhárom számot teljesítõket díjazták (4-en csinálták meg az úszás-futás-túra Kanizsa triatlont)   Közben csúcsra ért a hangulat, vonatoztak a táncparkett ördögei! Kezdtünk elpilledni, vezetõnk odajött szólni hogy 05.30-kor jön egy busz ami visszaviszi a õket Magyarkanizsára és avval bevisznek minket Horgosra,ahol jön majd a buszunk ami Szegedre visz minket. Ennek azért is örültünk mert így legalább 4-5 kilométer gyaloglást megspórolnak nekünk. Nem a távolság volt az ijesztõ, hanem a fáradtság. Árpi már lassan 24 órája nem aludt és Évi is ledõlt az egyik padra. A zenekar lelkesen játszott és volt egy kis csoport akik szinte a busz érkezéséig ropták! Horgoson miután leszálltunk a buszról, a Szegedrõl érkezõ busz oldalán kezdtük el várni a buszt. Mivel még volt vagy 2 óránk a busz érkezéséig, elmentünk a kb. 200 méterre lévõ pékségbe némi elemózsiáért, Én és Árpi 1-1 virslis kiflit valamint 1-1 sonkás bureket toltunk a fejbe, Évi pedig egy csokis buktát. A makóiak is rágtak valami szilárdat. Megkérdeztük a bótos nénit hogy kávét hol tudnánk vételezni, de nem volt ötlete. A pár lépésre lévõ boltban sem tudtak ötletet adni, de ha már bementem, vettem egy dobozos Cipiripit (olyan mint a nutella és az eurokrém, csak szerintem jobb) . Visszasomfordáltunk a buszmegállóba, de nem hagyott nyugodni a tény hogy a Szegedrõl jövõ buszmegállóban állunk, ezért a helyieket kezdtem el zaklatni némi információért, de mindenki azt a választ adta hogy jó helyen állunk, nem kell átmenni a másik megállóba! Hát ez annyira volt igaz mint kb. a történelem amivel az iskolákban mossák az agyunkat! Történt ugyanis, hogy jött egy busz ami Szegedre tartott, és úgy ott hagyott minket mint macska azt a bizonyos salakanyagot…. Hát ettõl nem lettünk túl lelkesek, mert a következõ busz több mint egy órára rá volt csak kiírva! Na azt már felkészülve vártuk, a makói srác átment a másik megállóba ami kb. 100 méterre volt, mi pedig maradtunk a seggünkön. Így volt rá esély hogy feltartóztatjuk a buszt addig amíg mindenki be nem éri! Így is lett, persze hogy a rossz megállóban vártunk, de makói társunk feltartotta a buszt amíg mi átkocogtunk a másik megállóba! Zsír, innen már csak kb. fél óra választ el minket hogy Szegedre érjünk! Természetesen ez se jött be mert a határon a magyar oldalon 3 órát vártunk mire átengedték a sort….köszi!

 

Mindent egybevéve,ez egy remek túra volt lelkes és mindenre odafigyelõ szervezéssel!Nekünk egy kicsit tatás volt a tempó, de élveztük minden percét! Köszönöm túra társaimnak Helembai Árpádnak és Bürgés Évinek a jó társaságot! Valamint sok tényleg értékes embert ismertünk meg ( Csak néhány közülük: Berec Sándor, Vincze László és faterja, Sáfrány Alexandra és Vörös Tamara (bocs ha valakit kihagytam de név szerint nem tudok mindenkit) ! Köszönjük a Magyarkanizsai túra egyesületnek is a tényleg mindenre odafigyelõ lelkes szervezést! Ha tehetjük még biztos találkozunk Velük!
 
 
Strázsa honvéd teljesítménytúraTúra éve: 20142014.07.10 08:20:59

 2014 07 05 Strázsa 35 km. teljesítménytúra Szabadszállás  (nekem az Endomondo 42.07 km mért ami szerintem nem jó, túratársam Krisztián GPS-e 36.4 km. mért,ami reális)


 

A só út után kinéztük magunknak a Strázsát. Katonai jellege miatt döntöttünk mellette. Kicsit féltem az idõjárás miatt, mert én nem bírom a meleget és itt az elõjelzések 30-35 fokot jósoltak. Napokkal elõtte neveztünk emailben, lehetett babgulyást és kunsági parasztlángost valamint a túrára emlékeztetõ pólót elõrendelni. A pólót mindenki egyértelmûen igényelte, de az étel senki fantáziáját nem mozgatta meg. Na nem azért mert amúgy nem szeretünk jókat enni (pláne én! :-P ) hanem eddigi tapasztalataink alapján fõleg a folyadék az ami fogyott a túra után és szinte csak órákkal késõbb jött meg az étvágy, mondjuk akkor viszont nagyon! Szóval leadtuk a póló rendeléseket amit a rajban lehetett 1000 Ft./db áron átvenni. Reggel 04.55-re mentem le a ház elé ahová Krisztián és Emese érkezett, cucc a kocsiba majd megindultunk Árpiért és Éviért. Kb.05.05 körül felvettük õket. Az utunkon semmi különös nem történt, bár egy Kitörésen velem történt kis baleseten Árpi legalább 5 percig zilálva röhögött! Történt ugyanis hogy ott a cél elõtt pár kilométerrel ereszkedtem le a sötétben a saras hegyoldalon és egy kb. két lépcsõfok magas kis padkán próbáltam meg a két túrabotomra és jobb lábamra támaszkodva lelépni, de ez a lábam kicsúszása után egy tompítás nélküli hátraeséshez vezetett. Na ez Árpiban egy régi emléket szakított fel,ami elmondása szerint egy ismerõsével történt hasonló módon. Valami boltba mentek be és ott a lépcsõn mutatta be amikor belépett a boltba megcsúszott és a lépcsõfokok élére esett teljes testsúllyal és alig bírt felállni, a boltos lépett oda segíteni neki mert Árpi úgy röhögött hogy arra alkalmatlan volt!  Szóval vidáman indult a nap! Megérkezésünkkor szép számú, kb. 60-80 fõ túrázó és a rendezõk ugyancsak szép számú 20-30 fõ csoportja fogadott minket. Az itinerek átvétele elõtt volt egy kb. 5 perces megnyitó beszéd és a helyi aerobikos kislányok bemutatója, ami illett volna megvárni mert láthatólag sokat készültek rá, de a beszédek után elsomfordáltunk. Megkaptuk az itinerjeinket Árpi,Évi és én, amikre rákerült a 07.15-ös indulás de Emese és Krisztián az aerobik bemutatón ragadtak így õk a 07.30-as indulási idõt kapták és mivel bevártuk õket 15 perc csúszásban voltunk.

 

A laktanyát elhagyva az úton balra fordultunk (volt 3 katona 2 kecskeméti és egy hódmezõvásárhelyi akik jobbra fordultak mert azt az infót kapták hogy mindegy merre kezdik, csak az volt vele a baj hogy az fõtéren lévõ ellenõrzõ ponton még nem volt senki és vissza kellet forduljanak ami plusz 2-3 km.-t jelentett nekik) majd kb. 1.5-2 km.-t  megtéve az aszfaltos úton, követve a sárga jelzést tempóztunk tova. Egy éles jobb forduló után letértünk egy földútra ami egy darabig különösebb nehézségek nélkül fogyott, csakhogy hamarosan átváltott hullámvasútba! Nem számoltam de kb. 30 db 2-3 méter mély és 5-10 méter széles  tankok által kijárt gödröt kellett leküzdenünk! Itt olyan jó tempót diktáltunk hogy az elsõ ellenõrzõ pont elõtt (Pintér híd) két csoportot is beértünk és megelõztünk. Bár a jobb lábam egyik ujján a körmöt majdnem derékszögbe fel tudtam hajtani, de leukoplasztal rögzítettem indulás elõtt és a 65 M surranóm is jól tartotta a lábam, nem csúszkált és nem nyomta, bár néha a gödörben lefelé a súlyom (kb. 120 kg.) éreztette magát…. A hídnál két férfi fogadott minket akik ásványvizet és golyó rágógumit osztottak, én alapból rágóval indulok szinte minden túrán így nem igényeltem az ellátmányt inkább szlopáltam egy kis izotópost (izotóniás ital) a hátizsákomból. A többiek és nyeltek némi nedût, betoltak 1-1 rágót közben megkaptuk pecsétjeinket majd tovább indultunk.

 

Tapostuk a métereket, balra szõlõtõkék sorakoztak, kanyargott az út majd kiértünk egy aszfalt útra ismét, itt jobbra fordultunk majd követtük tovább a sárga jelzést. Bal oldalon egy állatokkal teli tanya tûnt fel, egy pulya kakas észlelésünkkor betorzult és folyamat vörös fejjel gurgulázott. Én nyávogtam neki párat,ami igencsak irritálta, azt vártam mikor kap agyvérzést! Az aszfalt út szépségeit hamarosan egy balra kanyarodó homok út váltotta fel. Az idõ itt még nagyon jó volt,kicsit borongós, túrázni ideális idõ. Egy tényleg szép erdõ terület következett, Krisztián szedett nekem 2 szem ringlót amit benyeltem majdnem magostól. Bal oldalon egy lovas kocsi tûnt fel,jobb oldalon pedig paprika palánták sorakoztak. Elhagyva  õket hamarosan jobbra fent egy fán feltûnt egy figyelmeztetõ tábla hogy ,,Katonai terület, belépni életveszélyes” ! Biztos egykoron volt neki aktualitása de mivel kb. 50 méterre feltûnt a 2. ellenõrzõ pont (HK vezetési pálya bejárata) nagy levegõt véve beléptünk a területre! Pláne hogy két mosolygós 18 év körüli suni volt a pontõr akik almát, ásványvizet és valami csokit osztottak. Láttam hogy van egy fél literes cola felbontva és én abból szerettem volna inni kérni de felhomályosítottak hogy az a pontõrök saját tulajdona amibe már bele ivott, ami persze nekem nem lett volna akadály, pláne hogy csak poénból vetettem rá szemet! Megkaptuk a pecsétjeinket és itt ráírták a 09.28-as érkezési idõt, majd fájó szívvel búcsúztam(tunk) szemre való pecsétosztóinktól.

 

Megindultunk következõ ellenõrzõ pont (horgász tó) felé,itt elborult az ég és csöpögni kezdett az esõ, de nem tartott 1 percnél tovább, szinte a homokon is alig látszottak az esõcseppek. Spuriztunk a homokban, bár az idõ még mindig aktuálisnak volt mondható a túrára,de éreztem hogy ez nem marad sokáig már így. Árpi és Évi turbóba nyomták, mert vagy 100 méterrel jártak elõttünk. Hamarosan egy aszfalt út keresztezte utunkat, de itt haladtunk tovább egyenesen a homok úton. Balra tõlünk egy kb. 20 méter magas domb magasodott, ami egykoron temetõ ként funkcionált, jobb oldalon pedig egy tábla amin pár itt megtalálható növény fényképe és rövid leírása volt látható. Mentünk még pár száz métert, itt a bal oldalon egy domb tetején a szépen felújított Geréby-kúriát láttuk,ami egy hatalmas birtokon állt. Itt jobbra fordultunk és követtük a homok utat tovább. Pár száz méter után jobbról ordító Zámbó Jimmy zene volt hallható,itt ráfordultunk az aszfalt útra és ahogy közeledtünk láttuk hogy egy lufikkal díszített fa kerti bútorokkal berendezett beülõs szórakozó helyrõl jött a rettenet! Nem tudom kit szórakoztattak vele, mert két fõt láttunk ülni egy asztalnál és a kapu is zárva volt. Még kb. 400 métert tettünk meg az aszfalton amikor megérkeztünk a Horgász tó ellenõrtõ ponthoz. Itt egy pár (orosháziak) jött velünk szembe mert õk már megkapták pecsétjeiket és frissítõjüket , valamint visszafelé kellett menni, mert arra folytatódott a túra tovább! A ponton egy innen származó de Szegeden élõ 25-30 év körüli srác fogadott minket. Megkaptuk pecsétjeinket és kaptunk mellé egy kupont amiért a horgásztóhoz tartozó vendéglátó helyen kaphattunk 1-1 pohár sört, vagy üdítõt. Természetesen mindenki a sört választotta, ami nekem addig tartott amíg a kezembe adták! Annyira jól esett a hideg cucc, hogy gyorsan rendeltem még egy kört, én és Árpi 1-1 korsó sört, Krisztián egy kávét Emese egy colát kért, Évi pedig semmit. Ahogy iszogattunk megérkeztek a katonák is akikrõl a túra elején beszéltem, kicsit mérgesek voltak a pár plusz kilométer miatt és õk is sörrel vigasztalódtak. Közben a falon lévõ bika trófeán egy fecske landolt és onnan figyelte tevékenységünket. A katonák megjegyezték hogy ahogy észlelték a nyomokból hogy valaki surranóban csinálja a túrát, azt gondolták hogy vagy egy katona vagy egy nem normális valaki lehet!  Mondtam nekik hogy az egyik körmöm sajnos megadta magát és ezért döntöttem a surranó mellet mert ez legalább ha kicsit is de kíméli. A horgásztónál eltöltött kb. 15 perc jól esõ pihenõ volt, egyébként nem csak horgász tó volt a területen hanem fürdõ medence is és gyerekek számára játékok sora. Ha nem idõre kellett volna menni szívesen maradtam volna még pár órácskát, de így sajnos magunk mögött kellett hagyni a helyet.

 

Szóval mi is elindultunk visszafelé amerrõl jöttünk, Jimmy még mindig nyikorgott rendesen. Az aszfalton mentünk kb.1.5 km. amikor is jobbra fordultunk egy homok útra ismét. Itt valamit nagyon õriztek,mert a dróthálón egy átlátszó valami szövet volt kihúzva és mögötte legalább 6-8 kutyát láttunk amik elszórtan voltak kikötve a birtokon. Haladtunk tovább pár száz métert, itt pedig jobb oldalon egy tanya tûnt fel amit két valami kaukázusira emlékeztetõ kutya õrzött. Az egyik (a világosabb szõrû) kutya ugatott és idõnként megrázta a fejét, látszott rajta hogy zavarja valami. Hát nekünk volt anno egy spánielünk és annak is hasonló gondja volt, mint kiderült, toklász (amit gyerek korunkban dobáltunk egymás ruhájába,hajába,szemébe)  volt a fülében és az irritálta. Ami nem túl kényelmes szerencsétlen kutyának, pláne ha mélyebbre kerül a fülbe, károsodhat a kutya hallása vagy bele is pusztulhat!  Ha láttunk volna valakit csak megemlítettem volna neki a dolgot de senkit sem láttunk a tanyán. Kb. itt esett le a dolog hogy a következõ ellenõrzõ pont a Strázsa hegy kb. 13 km.-re van a horgász tótól ami annyi mint amennyit a rajttól jöttünk a horgásztóig összesen! Hát ettõl nem lettünk boldogok, ballagtunk a végtelenbe és tovább. Sok nagy szénabála mellett haladtunk el amit Emese meg is vizsgált hogy mivel van összekötve . Kezdett az idõ (számomra) kimerítõen meleg lenni, az izotópos is már langyosodott rendesen, mint folyadék egyre elviselhetetlenebb lett de inni kellett mert éreztem hogy dob egy kicsit a fejem a meleg miatt. Akkor sem lett jobb amikor elértük az aszfalt utat amin jobbra fordultunk a buszmegállónál. Most már az út is nyomta a meleget, én az út közepén mentem mert ott még elég egyenletes volt a terep, kezdett sajogni a lábam,körmöm. Kb. két kilométer aszfalt után ballra kanyarodtunk és ismét homokon folytattuk. Itt Krisztián jelezte hogy négy túrázót lát közeledni hozzánk. Nem sokkal késõbb kiderült hogy egy délvidéki magyar és a három katona közeledett hozzánk. A katonák meg is kérdezték hogy mi újság a lábammal és hogy miért nem cserélem le a hátamon csüngõ futócipõre a bakancsot. Hát erõsen begondolkoztam már én is a lábbeli cserén, de nem akartam a semmi közepén a napon bohóckodni,mondom majd meglátom a Strázsa hegynél hogy áll a dolog. Kanyargott az út egy szép ívet tettünk meg és végre elértünk egy erdõs  részhez, ahol bár nem volt sokkal hûvösebb de legalább nem totálba kaptuk a napot a búránkra. Itt Árpi,Emese és Krisztián már pár száz méterrel elõttünk járt,már nem is láttuk õket Évivel. Egy T elágazáshoz értünk és itt jobbra valamint egyenesen ismét feltûnt a sárga jelzés, úgy rémlett és a nyomokból kiolvasva úgy tûnt hogy a többiek egyenesen mentek tovább rossz irányba! Ezt abból szûrtem le hogy jobbra egy szalag lógott a fán, valamint az itinert átböngészve az is jelezte hogy itt jobbra kell fordulni a sárgán és nem követni azt egyenesen. Telefonon felhívtam Krisztiánt hogy forduljanak vissza, kicsit bizonytalanul de végül hallgatott ránk. Elindultunk a szalagot követve az erdei úton, a többiek is hamarosan beértek minket,Árpi megjegyezte hogy elég kifejezéstelen arcot vágok vagyis inkább élettelent. Hát bevallom õszintén a meleg itt már elég rendesen kikezdett, egy óvodás kislány lenyomott volna szkanderban annyira erõtlennek éreztem magam! A leírásban az volt hogy kb. 15 perc után elérjük a Strázsa hegy ellenõrzõ pontot, ami kb. 20-25 perc gyaloglás után sem akart elérkezni. Már azt hittem hogy mégsem jó irányba jöttünk, amikor egyszer csak mégis feltûnt a pont. Egy idõsebb úr és egy csillag szemû 18 év körüli suni voltak a pontõrök. Na itt az egyik izotópos maradékát kiöntöttem mert már annyira meleg volt hogy ihatatlanná vált, az üres flakonba pedig kb. 1 liter tiszta vizet engedtem. Megkaptuk pecsétjeinket, a többiek tolni kezdtek valami szilárdat de én csak hátra dõltem a fûbe és pihentem kb 2 percet. Közben megérkeztek az orosháziak akik azért kerültek mögénk,mert eltévedtek, gyarapítva haszontalan kilométereik számát. A pontõrök tájékoztattak minket hogy innen már ,,csak” 9 kilométer a cél,ami engem annyira nem nyugtatott meg mert kevesebbre számoltam(tunk) . Na a cipõt itt sem cseréltem át, mert úgy éreztem a surranóban még mindig könnyebben teljesítem a hátralévõ távot,mint hogy a futó cipõ esetleg az ekkorra már legalább egy számmal nagyobbra dagadt lábamat nyomja,pláne a körömtelen lábujjamat!

 

Meg is indultunk a következõ ellenõrzõ pont (Dörmögõ ház) felé, Évi elindult az erdei úton tovább,amikor is a férfi pontõr utána szólt hogy nem arra és balra egy kis ösvényre mutatott hogy arra tovább. Megköszöntük a korrigálást és bevetettük magunkat a susnyásba. Pár méter megtétele után egyszer csak egy kb. 20 méter magas homok domb tárult elénk,na ennek már csak azért sem örültem,mert még felfelé csak-csak felérek, de amikor lefelé kell tartani magam az a lábujjaimnak nem fog túl jól esni! Az elsõ dombon felkapaszkodva szenvedtem rendesen, nagy nehezen felértem de a többiek sehol…. pislogtam most merre, ballra két fiatal suni ült a hûvösben nekem háttal és beszélgettek,mondom ezek mit keresnek itt (mint kiderült,feladták a túrát és várták hogy bevigyék õket kocsival)  tovább mentem és eljött a lejtõ is,amit úgy imádtam mint dögkeselyû a szaloncukrot. Szembe jött velem az egyik rendezõ, nem tudom mit vagy kit keresett (lehet a sunikat) de kérdésemre hogy hány ilyen domb van még azt mondta hogy ,,hááát még van egy pár” , nem lopta be túlságosan a szívembe magát! Árpi tûnt fel és hallottam hogy azt mondja jön már,majd eltûnt (a célban láttam legközelebb  ) Emesét és Krisztiánt még láttam úgy 50 méterrel elõttem de hamarosan õk is eltûntek a dombok és fák takarásába. Hát vagy 6-8 domb leküzdése után kisimult a terep, egy éles jobb kanyar jött, itt bal oldalon egy erdõs részen fagerendákból padok és asztalok sorakoztak, sõt egy rendes ping-pong asztal is ott volt! Csodálkoztam is rajta hogy mit keres ott,nem tûnt gagyinak vagy rossznak, értetlenül bámultam. Elérkeztem egy Y keresztezõdéshez ahol balra egy piros szalag, jobbra pedig a sárga jelzés zavarta össze ismét amúgy sem tiszta elmémet!Telefonos segítséget kértem Krisztiántól, aki mondta hogy a sárga jelzésen jöjjek és nem járnak messze tõlem,alig pár perce haladtak el õk is a keresztezõdésnél.  Hamarosan elfogyott ez erdõs rész és ismét csillagunk éltetõ sugarait élvezhettem. Kiérve egy búzatáblához, Krisztiánt és Emesét pillantottam meg pár száz méterrel elõttem, intettünk is egymásnak. Kanyargott az út, a távolban egy UFO szerû víztorony körvonalazódott ki,amire emlékeztem reggelrõl hogy ezt láttam már valahol. Igen az a szabadszállási víztorony volt ami egyre közeledett, élesen balra kanyarodott a sárga jelzés,majd pár száz méter után  jobbra tartottam. A távolban két ülõ alakot szúrtam ki egy facsoport árnyékában, Emese és Krisztián voltak azok, épp zoknijukat igazították, vizet tarháltam tõlük, mert én már beszoptam minden decit. Egy fél literes maradt nekik is így két korttyal be kellett érjem. Tovább indultam,mondom úgy is utolérnek,ekkora már úgy be voltam lassulva mint a higany hõmérõ nulla fok hõingadozásnál. Egy aszfalt út következett ismét, három cigány gyerek horgászott épp a csatornát átívelõ alumínium hídról, tõlük érdeklõdtem meg mennyi lehet még a Dörmögõ házig, mert már a nyelvem is lógott és az idõm is fogytán volt! Közölték hogy kb. 1 km.-re van a kanyar elõtt,majd az után érdeklõdtek mióta gyaloglok, és miután közöltem velük hogy reggel 07.30 óta,értetlenül dünnyögtek. Alig 200 méter megtétele után bal oldalt egy juhász állt az út szélén akitõl a biztonság kedvéért még egyszer megkérdeztem a Dörmögõ ház hollétét, õ is megerõsítette hogy a kanyar elõtt jobbra van, így kiszáradásom határán még erõt vettem magamon és sajgó lábaimtól vezérelve botorkáltam a horizont felé. Nagyon hosszúnak tûnt az út, a meleg kivette a maradék erõmet is, legszívesebben befeküdtem volna valami fa alá, de még volt hátra majd 4 km. a célig. Krisztiánék beértek, és egyszerre értünk oda a Dörmögõ házhoz, bent nem láttunk senkit,csak egy Gepida bicikli volt a kerítésnek támasztva, amit már a rajtnál is láttam, érdekes hajszál vékony piros számzárral kikötve. Bekiabáltam de csönd volt,majd miután elmentünk a szépen felújított ház elõtt és oda is bekiabáltam, valaki kikiabált a házból,majd beinvitált minket. Egy 30 év körüli srác egyedüli pontõrként fogadott minket. Miután megkaptuk pecsétjeinket, víz után érdeklõdtem, mire azt javasolta hogy kint az udvaron található egy kerti csap ott ihatunk és megmosakodhatunk. Na ezt nem kellett kétszer mondania, ott hagytam mint óvodás gyerek a spenótot és szinte eufórikus állapotban dugtam a csap alá bolygónyi fejemet! Emese követett de õ csak a lábait hûtötte,én még a túra kalapom is tele engedtem vízzel és úgy vettem fel. A pólómon és a hátizsákomon kiült a só, anyányi melleim alatt kb. 2 centi vastag fehér csík húzódott a hátizsákomon is nyomokban kifehéredés nyomai voltak. Itt nagy hírtelen megittam 3 pohár hideg vizet,majd egy teli engedett pohár vízzel tovább indultam,mert szorított az idõ. A Dörmögõ ház egyébként arról is híres hogy József Attila itt írta pár ismert versét! (nekem a kedvencem a Tiszta szívvel, amit érdemes meghallgatni a youtub-on a Keksz együttes feldolgozásában, engem ráz tõle a hideg!!!)

 

 Krisztián és Emese is össze kapták magukat és utánam indultak, alig pár száz méter után be is értek. Már Szabadszállás belterületén haladtunk árnyéktól mentes útvonalon,mire elértük az alig 1 km.-re lévõ Fõtér ellenõrzõ pontot szinte már teljesen megszáradt rajtam a kalap…..Itt egy fiatal lány és egy fiatalos nõ fogadott minket, nápolyit és vizet osztogattak. A fiatalabb teremtmény igen dekoratív volt, barna testhez simuló nadrágját a rajtban kiszúrtam már.

 

Most viszont kevésbé érdekelt ez a része, mivel 15.41-et írtunk és nekem 16.15-ig célba kellett érjek! Bõ fél órám volt hátra és kicsivel kevesebb mint 2 kilométer, így szemeim legeltetése helyett lábaim további sanyargatását választottam inkább. A hátralévõ távon találtam két utcai nyomós kutat, ahol a kalapom tele engedtem vízzel és úgy húztam hatalmas fejemre,ami szerintem a meleg hatására duzzadt piszkosul meg. Emese és Krisztián kb. 200 méterrel elõttem ért célba, nagy nehezen én is bevánszorogtam, amikor beléptem a laktanyába épp az oroszháziak jöttek velem szembe akikkel kölcsönösen gratuláltunk a sikeres teljesítéshez. Megkaptuk utolsó pecsétjeinket és a névre szóló okleveleinket valamint a kitûzõinket. Árpiék mint kiderült mentek egy kört a laktanyában egy helyi muksóval és csináltak pár képet. Nyeltem pár korty vizet, de a szilárdból semmi nem volt a kívánságlistámon . Kimentünk az épület elé és én a hûvösbe húzódva kb. fél óra alatt (nem vicc) átöltöztem! A surranók levételekor tudatosodott bennem hogy a ball lábam sarkán hiányzik a bõr és a lábfejemen is van egy szétdurrant vízhólyag, amin eléggé elcsodálkoztam mert ilyet még nem láttam( a cipõ fûzõ alatti részen volt )! Pláne hogy ezeket nem is éreztem szinte, mert a köröm nélküli lábujjamra koncentráltam végig . Közben Árpiék mondták hogy a 3 katona akikkel találkoztunk rólam beszéltek hogy én tuti nem fogom megcsinálni a túrát mert elég sz@rul néztem ki amikor láttak utoljára. Hát azt alá írom hogy sz@rul néztem ki de fejbe dõl el minden oda pedig nem látnak bele, ha nem törik el valamim, vagy nem ájulok el nincs az az Isten hogy ne menjek végig egy távon!Mint eddig mindig, nekem most is sikerült célba érni szintidõn belül! Mondjuk Árpi azt is mondta hogy az alumínium hídnál ismét feladta valaki, úgyhogy ez már a harmadik tûrázó aki befejezte idõ elõtt a túrát!

 

Mindent egybe véve, nem szenvedtem még ennyit célba érkezésért egyik túrámon se (még a Kitörésen sem,pedig ott az elsõ 5 km.-en  3x hánytam) számomra ezen a napon a meleg volt a legnagyobb kihívás! Még kb. 2-3 napig csak kornyadoztam mire azt mondom hogy újra neki vágtam volna egy túrának, de szigorúan csak éjszakainak!  Köszönöm túra társaimnak Varga Krisztiánnak, Bakodi Emesének, Bürgés Évának és Helembai Árpádnak a jó társaságot!
 
 
Szent Iván éji sóútTúra éve: 20142014.07.10 08:17:01

                                 2014 06 28-2014 06 29 (éjszakai)  Szent Iván Éji Sóút  31.2 km.-es teljesítménytúra.


 

Napokkal elõtte neveztünk erre a túrára, részben az éjszakai rendezés miatt esett rá a választásunk! Meg persze az is hogy ha valaki 100 km.-t összegyûjt a só utakból, akkor kap egy 100 km-es jelvényt! Valamint Krisztiánéknak 31km. hiányzott a bronz fokozatú (250 km.) túrázó jelvényhez. Délután 16.30-ra volt megbeszélve a találka Gyulával,Krisztiánnal és Emesével a Bodza fagyizónál a találkozó, ahol kávéztunk egyet, majd elindultunk csapatunk ötödik tagjáért Éviért. Mivel a túra rajtja és célja nem egyezett, ezért úgy döntöttünk hogy Gyulát,Emesét és Évit kirakjuk a rajt helyszínénél (szolnoki vasútállomás) és mi Krisztiánnal átkocsikázunk a célba (Tápiószele Faház kocsma)  és onnan visszavonatozunk Szolnokra, hogy ne kelljen hajnalban fáradtan még a kocsi után caplatni órákon át!A kocsit lerakva a vasútállomásig gyalogoltunk kb.2.5-3 km-t ahol kb. 15 túrázó várta velünk a vonatot, ami kb. 10 percen belül meg is érkezett. A történethez hozzá tartozik hogy elfelejtettem magamnak övet vinni a nadrághoz és Tápiószelén Krisztián az útfelbontást körülkerítõ vízmûves mûanyag szalagból tépett egy darabot! Ami csak ideiglenes megoldás volt,mert folyamat csúszkált le rólam a nadrág. Mivel nem volt ismerõs a terep és nem tudtuk mennyi idõbe telik ezt kivitelezni,ezért szántunk minderre 4 órát (Szeged-Szolnok-Tápiószele kocsival+Tápiószele-Szolnok vonattal) Ami jó ötletnek bizonyult, mert pont a rajtra (21.00) értünk Szolnokra! Ott még kb. negyed órát pakolásztunk és 21.15 körül elindultunk az elsõ ellenõrzõ pont Szolnok Abonyi út vasúti megálló felé!

 

A vasútállomást elhagyva kb. 100 métert mentünk egy keresztezõdésig ahol jobbra fordultunk és követve az utat haladtunk a városból kifelé. Egy vasúti felüljáróhoz érve jobbra fordultunk ismét, ekkor szembesültünk vele, hogy milyen nagy is a szolnoki vasútállomás! Nem számoltam de legalább 20 sínpárt láttunk felülrõl. A felüljárót elhagyva még egy darabig kb. 1.5 km.-t a városban  caplattunk,itt még senki sem használta a fejlámpáját. Hamarosan elértük a Szolnok végét jelzõ táblát, ahol beléptünk a sötétség birodalmába. Csapatunk két tagja Emese és Krisztián hoztak magukkal láthatósági mellényt, ami hasznosnak bizonyult a késõbbiekben,noha a fényképeken elég vicces aurába burkolta viselõjét és az így készített fényképek sem voltak túl hasznosak. A rendezõség erre is gondolt és minden indulónak aki nem gondolt rá, névre szólóan osztottak ki 1-1 mellényt,amit a célban kellet visszaadni! Szóval a Szolnok táblát elhagyva egy macskaköves útszakasz következett,ahol már a fejlámpák játszották a fõszerepet. Hamarosan kiértünk egy országúti részhez ahol kb. 1.5 km.-t haladtunk az út szélén az autósok nem kis ,,örömére”. Letérve az országútról egy szervizút szerû aszfalt út következett, itt bal oldalon egy félérett ringlókkal teli kis fát találtunk amit Gyulával szakszerûen megleptünk és begyûjtöttünk róla némi cuccot. A mellettünk éppen elhaladó pár fõs csoport hüledezett hogy jóízûen majszoltuk a zsákmányt. Nem értettem az értetlenségüket, biztos gyerek korukban vérhasból-vérhasba betegedtek és féltek,ha látják mit csinálunk újra elõjön rajtuk a nyavaja! Én a szõlõt vagy a barackot is simán pusztítom úgy hogy tejet iszok rá, sosem volt tõle semmi bajom, akkor egy kis útszéli ólmozott,éretlen ringlótól mi bajom lenne…?! Nem sokkal késõbb balra a bokrok rejtekében egy WC csészét láttunk, meg   is jegyeztük hogy biztos a rendezõség rakta oda és ez egy frissítõ pont lehet!  Koptattuk tovább a szerviz utat ami annyira jól sikerült hogy egyszer csak elfogyott. Itt balról kerültünk ki egy tanyát majd földúton folytattuk utunk. Futó ruhában egy pár haladt el mellettünk , le sem tagadhattuk volna hogy a gyengébbik nem, nem csúnya idomait bámultuk,mert (az én lámpám legalább is)  fénycsóvája a hölgy fenekén táncolt!Úgy bambultam a tomport hogy ha szakadék lett volna elõttem,simán bele gyalogolok! Sajnos nem sokáig élvezhettem(tük) mert perceken belül élvezhetetlen távolságra nõtt köztünk a különbség. Jobb oldalunkon egy vasúti sínpár bontakozott ki, amin hamarosan egy tehervonat jött velünk szembe, majd nem sokkal késõbb velünk megegyezõ irányba egy személyvonat robogott el. Nem sokkal késõbb egy éles bal kanyar jött és megérkeztünk az elsõ ellenõrzõ ponthoz! Itt sorba kellett állni,mert kb. 15-20 túrázóval majdnem egyszerre értünk ide. Egy szív alakú nagy gyertya volt meggyújtva,ami nem adott túl sok fényt, viszont szépen mutatott, valamint olajfáklyák pislákoltak itt-ott. A pontõr úr telefonján épp passziánsz futott, biztos unatkozott! :-P Itt vizet és valami rumos csokit osztottak. Mivel a pontõrök szerint az elkövetkezõ pontokon nem lesz több vízpótlási lehetõség, magunkhoz vettünk fejenként 1-1 fél literes ásványvizet,ki szénsavast, ki mentest. (mint kiderült,tévedtek a pontõrök mert majd minden ponton volt vízvételi lehetõség!) Toltunk a fejbe némi kalóriát én szoptam pár deci izotópost is (izotóniás ital) majd megindultunk a második ellenõrzõ pont Pléh Jézus felé.

 

Nem igazán tudtam miért adták neki ezt a nevet amíg oda nem értünk, de ezt majd késõbb. Itt egy elég lábgyötrõ szakasz következett, sóder szerû útborítás,remek kis kátyúkkal tarkítva. Sajnos  nincs jó cipõm az ilyen terephez,mert amit neten rendeltem kicsi lett a másik rendelt pedig még nem érkezett meg és most egy puha talpú futócipõ volt rajtam,amiben a legkisebb kavicsok is szögeknek tûntek…  Alig indultunk el, Gyula egy világos barna zsinóros baseball sapkát vett észre a földön a sötétben (mondjuk messzirõl melltartóra tippeltünk)  amit felvéve  a sötétben vizslattuk esetleges gazdáját, de nem észleltünk semmi mozgást. Alig tettünk meg kb. 200 métert amikor egy öreg úr látszólag sietve jött velünk szembe de nekünk nem esett le hogy esetleg a sapkáját keresi! Elég csapzottnak tûnt de nem volt nála semmi, így azt hittük valami eltévedt ember fia. Pár perccel késõbb az út bal oldalán egy elhagyott túra felszerelést láttunk meg, ekkor esett le hogy az öreg úr elhagyva az ellenõrzõ pontot elszórta a sapkáját és a súlytól megszabadulva visszasietett az ellenõrzõ pont felé hátha ott hagyta. A sapkát Gyula az elhagyott túra cucc tetejére dobta ,majd tovább indultunk. Azon tanakodtunk hogy ha öreg visszaér a cuccához és meglátja a sapkát,érteni fogja-e hogy mi történt?!   Szépen fogytak a méterek, egy kocsi tûnt fel mögöttünk,amibõl a rajtnál már látott õsz hajú úr szólított meg minket,mondta hogy hamarosan egy Krisztus szobor mellett fogunk elmenni és lassan a sóder út átvált föld úttá,majd tovább hajtott. Alig ment száz métert,ismét megállt,majd visszaszaladt hozzánk és balra mutatott be a bózótba, tényleg egy Krisztus szobor rajzolódott ki a sötétbõl. Nem sokkal késõbb az út porában egy rendszámtáblát csillogása hívta fel a figyelmünket. Magamhoz vettem, mondom majd  a következõ ellenõrzõ pontnál leadom a pontõröknek, azok majd eljuttatják a rendõrségre. Végre elfogyott a sóderes út és következett a földút balról napraforgó, jobbról kukorica táblákkal tarkítva. Itt megjegyzem, hogy  ennyi egeret még életemben nem láttam mint amennyi a további útszakaszokon szaladgált a lábaink között! Volt hogy azt kellett figyelni hogy nehogy valamelyik szerencsecsomagra rátapossunk mert folyamat hol ide hol oda spuriztak lámpáink fényében. Mondjuk itt már csak én használtam a fejlámpámat, mert a bogarak fellelkesedve  az éjszakában bóklászó teremtményeken szinte percenként szálltak bele a számba és az orrlyukamba! Prüszköltem mint egy kehes ló! Végre megérkeztünk a Pléh Krisztushoz ahol kiderült a titokzatos név mivolta. A kereszten megfeszített Krisztus ugyanis pléh lemezbõl volt….még jó hogy nem PET  palackokból lett összerakva… Itt egy sajnálatos dologgal szembesültünk, ugyanis az egyik rendezõ (Kenyó Gyula) fényképe  és a halálának híre fogadott minket,aki víz osztó volt egy ellenõrzõ ponton még tavaly, és szakács titulust is betöltött Csemõ  virágünnepén de sajnos 2014 januárjában már csak emléke maradt meg. A rendezõknek a tisztelet hogy elhunyt társuk emlékét ily módon is próbálják megtartani! Itt nem vártak minket pontõrök, itt annyi volt a dolgunk hogy Kenyó Gyula nevét felvezessük az itinerünk második ellenõrzõ pontjának rubrikájába!  Itt megint 6-8 túrázóval összefutottunk és egy túrázó fekete blöki is feltûnt, aki láthatóan élvezte az éjszakai ámokfutást! Némi frissítõ után tovább indultunk a harmadik ellenõrzõ pont Újszász-Rózsás felé.

 

Folytatódott a rovarok  által rám gyakorolt terror! Itt nagy hasznát vettem a rendszámtáblának,járt a kezemben mint a cséphadaró,néha koppant rajta valami,olyankor egy kicsit elérzékenyültem de az megnyugtatott hogy nemén kezdtem az egészet! Hamarosan egy újabb kocsi tûnt fel mögöttünk, az egyes pont õrei voltak azok,mellettünk elhaladva utánuk kiabáltam hogy találtunk egy rendszámtáblát és nem vinnék-e magukkal,mert bár hasznosnak tûnt a rovarok,testnyílásaim ellen indított kamikaze akciói ellen,mégsem akartam kilométereken át még cipelni. Na nem a súlya miatt, hanem kezdett kényelmetlen lenni a vékony lemez markolászása. Lelassítottak majd ajándékom átvétele után tovább álltak. Balra a távolban narancssárga volt az ég alja, azon tanakodtunk hogy mi lehet az. Valaki felvetette hogy biztos Budapest fényei….hát akár Vlagyivosztoké is lehetett volna evvel az erõvel!  A lámpa fényében jobb oldalon egy kupac fekete-fehér szõrgombolyagot vettünk észre, amit kicsit közelebbrõl is megvizsgáltunk de nem tudtunk rájönni hogy milyen állat lehetett. Mentünk még pár száz métert és ott meg egy õz láb volt az út közepén! Biztos a chupakabra szedte az áldozatait a környéken, mert elég bizarrnak tûnt az állati maradványokat látni. Gondoltam hogy ha emberi maradványokat találunk, akkor leszünk bajban, de erre nem került sor.  Kb. 3 kiló rovar beuzsonnázása után megérkeztünk az Újszász-Rózsás ellenõrzõ ponthoz ahol egy idõsebb hölgy és úr fogadott minket. Megkaptuk pecsétjeinket,ásványvízzel és meggyel kínáltak minket. Elõször nem kívántam a meggyet, mert szoptam egy kis izotópost és eltelített,de Gyula olyan jóízûen tolta be hogy csak markoltam pár szemet, ami tényleg jól esett! Kb. 5 perc tollászkodás után megindultunk tovább a negyedik ellenõrzõ pont (Pokol tanya) felé. 

 

Na itt egy kb. 7 km. hosszú aszfalt út következett, megint találtunk egy õzlábat, de ez dögszaggal is párosult! Tényleg nem tudtuk hogy mi lehetett az oka de valószínûleg a közeli tanyákról éjjel portyára induló kutyák szedték szét szerencsétlen áldozataikat. Itt elég büdös szag terjengett, Gyula felvetette hogy keressük meg a forrását!Még egy rózsa illatú marhapörköltet galuskával  sem lett volna kedvünk megkeresni, nem pláne egy dögszagú tetemet!  Így bánatára tovább robogtunk! Jobb oldalt feltûnt egy barna,Pest megye tábla, amin én egy kicsit meglepõdtem, mondjuk nem néztem meg elõzõleg hogy a cél eléréséhez megyehatárt fogunk-e átlépni. Az ellentétes oldalon feltûnt a Jász-Nagykun-Szolnok megye tábla is, amit magunk mögött hagytunk. Mindkét táblánál csináltunk 1-2 fotót, közben feltûnt hogy jó pár méter  manila madzag volt a földön,amibõl Gyula vágott nekem egy jó darabot, amivel kiválthattam az ideiglenes nadrágszíjamat. Egyenlõre zsebre vágtam a madzagot,mondom majd a következõ ellenõrzõ pontnál lepakolok magamról és kényelmesen kicserélem.   Derült volt az ég, Évi kiszúrta a csillagok között a Göncöl szekeret, az idõre nem lehetett panaszunk, se meleg se hideg, pont kellemes túra idõt fogtunk ki. Elég monoton volt az aszfalton a sötétben bandukolni, különösebb történések nélkül tõlünk jobbra, bent olajfáklyák pislogtak ,és tábortûz fényei világították be a környéket. Pokol tanya feliratú tábla jelezte,hogy újabb ellenõrzõ ponthoz érkeztünk. Itt ásványvízzel és müzli szelettel vártak minket. A tábortûz mellett egy túrázó a mezitlen lábait szárította a tûznél, egy pár pedig egy asztalnál ült és csöndben falatoztak. Megkaptuk pecsétjeinket és itt tollal ráírták a 02.00-ás érkezési idõt is (Tápiógyörgye-Pokoltanya) beszédbe elegyedtünk a pontõrökkel aki egy férfi és egy nõ volt. Érdeklõdtem hogy mennyi van még hátra, mire készségesen mutattak a távolban látható fényekre hogy azok már Tápiószele fényei!Ezt lelkesen fogadtuk,mert szemmel látható volt a cél, a talpaim sajogtak rendesen minden kis talaj egyenetlenségtõl, ezért kifejezetten jól esett hogy már csak pár kilométer van hátra.  Fejlámpám fényénél, tõlünk kb. 30 méterre kirajzolódott valami állat féle! A pontõröket kérdeztem hogy lámát látok-e (mondom a bakonyi láma után meglesz az alföldi láma legendája is :-P ) és meg lehet-e nézi hogy mi az (azt hittem élõ állatok) de közeledve kitisztult a kép és akkor esett le hogy egy ló egy vaddisznó (ha jól emlékszem 2 malaccal) és egy szamár mûanyag  mása tréfált csak meg!  Nyugtázva a tévedésem visszasomfordáltam csalódottan a többiekhez. Gyula szólt hogy cseréljem ki a nadrág szíjam, ami eszembe nem jutott volna egyébként…Nagy levegõt vettem letéptem magamról a mûanyag szalagot, és a klasszisokkal jobb manila madzagot tekertem magam köré. Hát nem tudom hogy egy Gucci övre kicseréltem volna-e, mert olyan jól tartotta zsenge testemen a nadrágot! Itt eltöltöttünk kb. 10 percet és újult erõvel vágtunk neki utolsó elõtti ellenõrzõ pont (Tápiószele-Dózsatelep)  felé vezetõ rögös útnak. 

 

Az itineren azt olvastuk hogy közeledve az ellenõrzõ pont felé látni fogjuk Tápiószele fényeit és még valamit….na erre csak tippelni tudunk mi lehetett, de ezt majd kicsit késõbb. Egy kövesút keresztezte utunkat amin hirtelen a sötétbõl feltûnt bal oldalról egy biciklis. Ami nem is lenne olyan nagy dolog ha nem éjszaka 02.30 környékén történik. Kivilágítatlanul tekert el elõttünk de olyan fényvisszaverõ cucc volt rajta hogy majdnem nappali világosságot produkált! Rendesen aura szerû fényjelenség lengte körül. Na mondom itt az a valami amit látnunk kéne. :-)  Egy feszített Jézus mellett mentünk el ismét, itt újra földút következett, néhol egy nyomsávos úttal a sár miatt. Feltûntek régi ismerõseink az egerek. Komolyan mondom 50-100 méterenként láttunk belõlük legalább egyet! A talpam itt már mind a kettõ szúrt,vízhólyagjaim mosolyogva telepatikusan üdvözletüket küldték! Elértünk egy csatornához, ami fölött egy hídon megpihentünk kicsit. Gyula,Krisztián és Emese a híd jobb oldali alacsony falára ült, míg Évi a bal oldalira, én középen álltam és szoptam egy kis izotópost. Évi mögött megmozdult a nádas, a chupakabra lehetett az, de miután közelebb léptem és fejlámpámmal megvilágítottam a nádast, abba maradt a mozgás. Szörnyû tekintetemtõl még a többieket is kirázta a hideg, így nem csodálom hogy meghátrált a fenevad! 2-3 percet pihenhettük, majd megindultunk a fények felé, na itt észleltünk a távolba egy kb. 10 méter magasan villogó piros lámpasort ami egy ufóra emlékeztetett. Talán erre utaltak az itinerben, nem tudtuk eldönteni. Közeledtünk a fényhez, mint bogarak a fejlámpámhoz. Alig pár száz méterre lehettünk hozzá amikor kicsit balra az út végén feltûnt a következõ (Tápiószele-Dózsatelep)  ellenõrzõ pont. Két férfi volt a pontõr, õk túró rudival vártak minket. Én mint az út során eddig egyszer sem, most sem igényeltem az ellátmány szilárd részét, ezért Évi két rudit vett, mert mondtam neki hogy ha kéri zuzza be az enyémet is. Az egyik pontõr látta hogy Évi két rudit vesz el és megállt a tevékenységében de nem mert szólni, vagy nem akart. Pecsétjeinket megkapva immáron utolsó résztávunk fogyasztását kezdtük meg.

 

Alig hagytuk el az ellenõrzõ pontot amikor is egy egér szaladt ki elénk, mit sem zavartatva magát. Krisztián próbálta lefotózni de mindig kifutott a képbõl, Gyula próbált gátat csinálni a cipõjével hogy feltartóztassa az ide-oda szaladgálásból de azon kívül hogy remek kép készült a cipõjérõl nem volt túl eredményes a próbálkozás. Egyre jobban kõrvonalazódtak a házak és már a kutyák ugatása is nyomokban hallható volt. A földút amin haladtunk, néhol úgy nézett ki mintha kimosta volna valami föld alatti patak a földet, embernyi beomlott lyukak és repedések tarkították. Volt közte 2 olyan lyuk amibe én is simán bele fértem volna! Beértünk Tápiószelére ahol még megtettünk kb. 1.5-2 km.-t amikor is feltûnt végre egy kanyar után a Faház kocsma. Beérkezésünkkor kb. 15 túrázó várta a pecsétjét,oklevelét és kitûzõjét, és voltak páran akik az 50 km.-es távon indultak,azok az itteni ellenõrzõ pont pecsétjét. Mi Gyulával ittunk 1-1 csapolt sört, a többiek nem kértek semmit. Mondjuk itt járt a beérkezõknek 1 pár virsli mustárral és kenyérrel valamint tea. A sör jól csúszott de a virslibõl megmaradt 3 szál, öten nem bírtunk megenni 10 szál virslit….na nem a minõségével volt baj hanem fõleg a folyadék csúszott, az étel valahogy nem esett jól! Elmentem WC-re de itt hosszabb sor várt, mint egy balatoni lángososnál…. Lassan beszlopáltuk a sört majd szépen lassan összeszedtük magunkat és elindultunk haza.

 

Mindent egybevéve jó kis túra volt, kellemesen elfáradtunk! Köszönjük a Tápiószelei Természetbarát Klubnak a lelkes lebonyolítást! Valamint köszönöm túra társaimnak Sipos Gyulának, Varga Krisztiánnak, Bakodi Emesének és Bürgés Évának a jó társaságot!

 
 
 
Zselic éjszakai 40/20Túra éve: 20142014.06.09 19:43:23
 2014 05 31-2014 06 01 Zselic  (Simonfa) éjszakai teljesítménytúra 20km.(kb. 21.5 km.).

 

Árpi a fészbukon írt rám csütörtökön, hogy: Zselic,egy túra? Értetlenül álltam, mert nem terveztünk semmi a Zselicbe, a Szolnok-Tápiószele (sóút) volt betervezve júni. 28-29-re éjszakára! Mivel szabin voltam és minden ilyenre nyitott vagyok, elkértem a telószámát majd felhívtam, hogy mirõl is van szó. Mondta hogy már régebben kinézték maguknak ezt a túrát Évivel, de most döntötték el hogy mennek. Hát, fizetés elõtt lévén elõször csak bután pislogtam, egy nem betervezett túra, nem betervezett kiadással jár! Mondtam hogy jó lenne de nincs most fölös 10 ezer forinton az útra és a nevezésre! Korrekt volt mert felvetette hogy fizetéskor elég ha odaadom a nevezésre meg csak van egy ezresem!? Jól hangzott de nem szeretek tartozni ezért megkérdeztem mennyi lenne az útiköltség? Azt mondta 2 ezer forint!!!! (oda-vissza Szeged-Simonfa-Szeged kb. 600km.!!!) Mondom ezt a piti összeget akkor is össze szedem ha a kaviár helyett csak libamájat eszek majd egy hétig, így már hárman voltunk! Hát akár milyen kocsival is mennénk ez azért még így elég luxus, nézni kellene még legalább egy embert! A Bodza fagyizó tulaja Márkó már volt velünk túrázni, így rákérdeztem, hátha. Õ is elõször megilletõdve pislogott és kért némi gondolkodási idõt de délutánra átgondolta és mondta hogy jön, pláne hogy esõs rossz idõt mondott Szegedre és éjszakai túra lévén nem jelent nagy bevétel kiesést!Így már négyen vártuk a szombat 17.00-ás indulást. Árpival a fagyizónál találkoztunk, Évi is megérkezett és Márkó is befutott. Némi pakolászás után megindult kis csapatunk. Út közben különösebb esemény nem történt, fogytak a kilométerek és kb. 3óra 15 perc alatt meg is érkeztünk Simonfára. A templomot kerestük ami falun kívül egy domb oldalon állt,ugyanis rögtön mellette volt a start és a cél helye a Meteor kulcsos turistaház! Legalább 30-40 gépjármû parkolt már a környéken így tudtuk hogy jó helyen járunk! Én elkezdtem átöltözni a többiek elmentek nevezni,majd amikor elkészültem követtem õket. Nagy volt a sürgés-forgás,készségesen segítettek a szervezõk mindenben, miután megkaptuk az itinerjeinket (én a 45-ös rajtszámot)ami szép színes átlátható térképet is tartalmazott!Annyira bele merültem az itiner tanulmányozásába hogy amikor el akartam menni a szervezõk bázisát képzõ fatákolmány mellett, tompítás nélkül bele fejeltem annak tetejébe! Ez olyan jól sikerült, hogy a benne ülõ emberek egyike még az asztalban is megkapaszkodott! Tíz méteres körzetben mindenki azt nézte mi volt ez a nagy durranás, én persze mintha semmi sem történt volna csak megfordúltam és kérdeztem hogy azért ugye nem dõl össze  a tákolmány!? Nagy volt a riszpektem, kb. tíz másodpercig követtek a szempárok hogy kiderítsék normális vagyok-e?! Más az ilyen történet elmesélésébe belehalhat, nem hogy átélje! Egy kb. 10 cm-es sebbel megúsztam az egészet.  Felcihelõdtünk és vártuk a 21.00 indulást, volt valami eligazítás féle a tömegnek de egy szót sem értettünk belõle. 

 

Megindult a tömeg a 20km.elsõ ellenõrzõ pontja Cserénfa felé, a mi utunk a kapun kilépve jobbra lefelé a falu irányába vezetett, itt a közvilágítás miatt még nem használtuk fejlámpáinkat de alig tettük meg az elsõ kilométerünket (az Endomondo GPS nem találta magát az elsõ kb. 1 km.-en sajnos) egy éles jobb kanyarral hátunk mögött hagytuk a civilizációt! Itt bekapcsoltuk lámpáinkat és egy jó darabig  löszfalak közt meneteltünk egy enyhe lankán felfelé. Nem akart elérkezni a teteje a dombnak fujtattam mint egy ámbrás cet, Árpi turbóba nyomta, Évivel vagy 20 méterrel jártak elõttünk. Nagy nehezen ki simult az út és ezzel egy idõben az arcom is. Kanyargott az út és a zöld jelzést vizslattuk a sötétben ami elég rendszeresen feltûnt. A tájból nem sok mindent láttunk, egyszer egy nappali túrán majd visszatérünk és vizuális orgazmusban részesítve magunkat és megnyugszunk a következõ éjszakai túráig! Közben más túrázók fényei is pislogtak, fõleg mögöttünk de voltak nálunk is ügyesebbek akik már több száz méterrel elõttünk jártak. Elég erõs a fejlámpám, ezért nagyrész én mentem az élen kis csoportunkból hogy lássunk is valamit, sok helyen csak egy nyomvonalon tudtunk menni mert néhol bokáig érõ sár és víz állta utunkat. Egy ilyen útszûkületnél sikerült két lépést megtennem mire ráeszméltem hogy eltûnt a bakancsom a sárban. Hirtelen megtorpantam és egy vissza- vissza artikulált hang hagyta el cseresznye számat! Árpi még koppant is rajtam a gömbcsukós fonott térdkalácsom blokkolása okozta állj parancssor észlelésekor! Egy másik kevésbé kalandos átkelési lehetõséget kerestünk és folytattuk utunkat. Hamarosan egy köves úthoz értünk, ahol jobbra fordultunk, majd kb. 500 méter után balra lefordultunk a kövesútról újra a zöld jelzést követve az erdei földúton. Itt majdnem elmentünk tovább a kövesúton, még jó hogy jöttek mögöttünk és azok tudták a jó irányt! Itt még az úton is elég magas fû volt néhol,a távolban kutya ugatást hallottunk, ez jelezte hogy közeledünk Cserénfa ellenõrzõ ponthoz. Évi azon mosolygott hogy látszik a leheletünk, nem fáztunk, mondjuk én ott is jól érzem magam ahonnan a jegesmedve kihal, bírom a hideget. Egy távoli fénypont jelent meg az erdei ösvény végét jelezve, egy villanykaró volt az a hozzá tartozó faluval! Kutyák ugattak fel sorban a házak portáját õrizve, mondjuk a dologhoz hozzátartozik hogy a rajttól jött egy túrázó kutya is és inkább szerénységét ugatták, mit minket. Pláne hogy én nem mentem oda a kerítéshez és csurgattam oldalba, a mi hõsünk zokszó nélkül oda tette névjegyét! Ha nem lett volna kerítés akkor túra blöki is szerényebben adta volna elõ a dolgot de így Õ volt a mindenek felett álló Úr (overlord)! Lassan elfogyott az utca és jobbra vagy balra mehettünk. Az elõttünk járó idõsebb úr jobbra fordult, így vakon követtük. Hamarosan fel is tûnt bal oldalon az ellenõrzõ pont! Egy házaspár várt minket minden jóval, volt itt kopasz barack,alma, ásványvíz. Megkaptuk Cserénfa pecséteinket majd én nyeltem egy kis izotópost (izotóniás ital) és ettem egy kopasz barackot. A többiek is toltak valami szilárdat és ittak is! A házaspár férfi tagja mondta hogy nemrég egy róka látogatta meg õket (biztos a barack illata vonzotta) de elszaladt mert nem bírja a pórázt!

 

Megindultunk kb. 5 perc pihenõ után a második ellenõrzõ pont Kaposgyarmat faluja felé. Pár száz méter után derékszögben jobbra fordultunk és egy elég saras útszakaszon folytattuk a túrát. Olyan mintha egy vályúban lett volna a nyomvonal az alján sárral, jobb oldalán a vályúnak villanypásztor, bal oldalán derékig érõ csalán! Hogy a villanypásztorban van áram azt megtapasztaltuk más kárán! Egy öt fõs csapat ért be minket, húszon éves fiatalok Kaposvárról, három lány, két fiú. Egy ideig poroszkáltak a nyomunkban de Márkó rágyújtott (már vagy ötödjére a túra alatt) és avval az indokkal hogy zavarja õket a füst,elspuriztak mellettünk. Na ez a lendület nem sokáig tartott, kb. a következõ tócsáig, itt vacilláltak hogy mitévõk legyenek. Az egyik suni hozzáért a villanypásztorhoz a tócsa kikerülése közben és nyugtázta hogy csípõ fogás van rajta, na mondom ezt most akkor kihagynám! Nem azért mert attól féltem hogy engem is megcsíp, hanem azért nehogy rászokjak! Elõzgettük egymást öt perces ismerõseinkkel és kb. egyszerre be is értünk Kaposgyarmatra. Itt egy idõsebb pár várt ránk,kókuszos tibi csokit, balaton szeletet, és ásványvizet osztogatva. Megkaptuk Kaposgyarmat pecsétünket, mindenki tolt némi szilárdat a fejbe és némi folyadékot! Na mondom nézzük mit fõztem magamnak, elõvettem egy szendvicset, ami egy magos zsömlében elterülõ házi kolbász-vörös hagyma-erõs paprika krém-trapista sajt-zöld paprika kombóból állt! 

 

Kb. felénél tartottam amikor megindultunk ismét az utolsó rajt-cél ellenõrzõ ponthoz,Simonfára! Na itt jött egy kb. 1km.-es enyhe kacskaringós emelkedõ. Amivel nem is lett volna baj csak hát még a szendvicsem egy része már lecsúszott, egy részét a számban forgattam és egy részét még a krinolin ujjaim közt markolásztam! Nem tudtam egyszerre a rágást, a megfelelõ levegõvételt és a tényt hogy f@szomnakeszikakinembírja mozdulatsort úgy korrigálni hogy jó legyen! Árpi és Márkó vagy 30 méterre lehagytak, csak Évi bandukolt mellettem csöndben! Mondom biztos azt várják hogy a dagit (engem) elkapjon a medve és Évi akkor csinál pár közeli fotót és utánuk szalad! Jó terv volt de a medve épp szabadnapos volt vagy a barlangot ásta és nem ért rá! Az utolsó falatot vagy ötszáz méteren keresztül forgattam a számban mire gyõzött felette a gravitáció és az emésztés következõ fázisában találta magát a PH. 1-es gyomorsavamban! Na itt már kívül-belül izzadtam, megfogadtam hogy még egyszer nem fogok túra közben emelkedõ elõtt szendvicset enni, max. müzlit vagy valami csokit! Árpiék megálltak könnyiteni magukon, így beértük õket. Némi jobb kanyar után folytattuk a csodálatos emelkedõ bámulatos lélekemelõ szépségének véget nem érõ jótékony hatását élvezni! Csak nem akart abba maradni az emelkedõ, míg egyszer csak még is! Na itt aztán majdnem eltévedtünk, valaki tiszta zsebkendõt szórt el az egyik irányba,így azt kezdtük követni, ami jó ötlet volt, csak hát pár méter után ismét elágazás következett de itt már nem volt zsepi a földön. Eddig a zöld jelzésen jöttünk de itt sehol nem láttunk jelet, Árpi és Évi elmentek balra, én elmentem jobbra, Márkó meg várta a fejleményeket az elágazásnál! Árpi kiabált hogy megvan a zöld és a kék jelzés egyben, na mondom az gáz, mert az itiner szerint csak a kéket kellene lássuk akkor vagyunk jó helyen! Itt futhattak egybe a két túra színei de ez nem a jó irány volt, nekünk most csak a kék kellett! Kb. 2 percig topogtunk egy helybe hogy most merre tovább, amikor Évi szólt hogy kb. 20 méterrel visszább megtalálta a kék jelzést egyedül, zöld nélkül! Karaj, megérte kicsit elidõzni, minthogy elmenjünk rossz irányba! Szeltük a métereket, nagyjából egységesen együtt mozogtunk, egy szélesebb gépjármûvek álltam is sûrûn használt erdei földút következett, hol le hol fel vitt utunk, de az irány nagyjából egyenes volt! Olyan 3-4 km.-t mehettünk amikor megint elágazáshoz értünk, na itt megint vakargattuk a fejünk hogy merre, mert balra nem láttunk jelet, jobbra pedig egy kék kereszt éktelenkedett!!! Bután néztük az itiner térképét, de azon nem láttunk csak kb. 10 km-re vélt tartózkodási helyünktõl a kék kereszt jelzést!!! Addig-addig tûnõdtünk, míg megjelent mögöttünk két fejlámpa!!! Na ez jó jel, talán tudják hol járhatunk, és igen kérdésünkre mondták hogy itt balra kell menni itt lesz mindjárt a lovarda. Zsíííír, õk már voltak erre hozzájuk csapódtunk, hamarosan egy négy komondor által õrzött terület mellett mentünk el (valószínûleg ez volt a lovarda), bár az feltûnt hogy a kutyák nagyon szabadon mozognak és a kerítés egy része hiányzott!!! Mondtam is a többieknek hogy hagyjanak hátra, amíg rajtam csukott szemmel elfalatoznak 1-2 hétig addig simán egérutat nyernek! Végül is nem jöttek ki így elmaradt az a próba is amit hirtelen kigondoltam ha mégis kijöttek volna a blökik. A gyûrûk urában volt egy olyan rész amikor Gandalf beállt az õket üldözõ démon elé és botját a kõhídba szúrva az kiáltotta hogy Itt úgysem jössz át!!! (én a túrabottal terveztem ugyan ezt csak kõhíd híján saját lábfejembe szúrva, evvel is tûzelve magam) Majd ha nem jött volna be, még mindig ott a mentõ mondat a többiek felé: Fussatok bolondok!!!! Na végül is nem került rá sor így kicsit csalódottan elsomfordáltam egy könnyet elmorzsolva, persze mindezt titokban! Na itt már közeledett az a rész ahol a kék és a zöld jelzést most ismét meg kellett találjuk, mert most az lett volna a helyes irány ahol mindkettõ összefut! És tényleg! Egy jobb kanyart véve meg is találtuk mindkét jelet, dombon a tanya, innen már csak kb. 2 km. a cél! Árpi és Évi itt rakétát gyújtottak, még kb. 1 km-ig láttuk õket hol ballra, hol jobbra kisodródni a kanyarban de egyszer csak eltûntek! Kutyaugatás hallatszott így éreztük hogy már nem sok lehet! Jobb oldalunkon a löszfalat az erózió rendesen megkezdte, mert több tíz méter hosszan fák tucatja állt a levegõben kb. négy méter magasságban! Beálltam alájuk, olyan egy méter mélyen a löszfalba, tiszta fjutyurisztikus volt!  Egy bal kanyar és pár száz méter után fények jelentek meg! Itt enyhén homorú beton lapok voltak lerakva amikre emlékeztem jöttünkkor hogy ezen jöttük felfelé a templomig ! Még ereszkedtünk lefelé amikor feltûnt a templom, a bevezetõ úton viszont egy kuvasz feküdt mozdulatlanul…. na szép itt végre kipróbálhatom a Gyûrûk ura cselt! Picsába, csóválja a farkát….na itt se lesz már vérfürdõ! Innentõl már két perc volt a cél, egy jó étvágyat-sziasztokkal puhítottuk meg Márkóval a jelenlévõk kõ szívét. Megkaptuk az oklevelet a kitûzõt és Simonfa cél pecsétünket és rákerült a 01.15-ös célba érési idõpont is az itinerre! Árpiék épp táplálkozni kezdtek. Árpi zsíros kenyeret tolt öklömnyi lila hagyma heggyel a tetején, Évi pedig mint kiderült, ugyan csak zsíros kenyeret evett de barack lekvárral!!!! Márkó félre vonult és egy kávé társaságában eltolt egy cigit. Én szokásomhoz híven izotópost szoptam be vagy fél litert, a szendvics íze még a számban volt, így eszem ágában sem volt szilárdhoz nyúlni! Szépen, lassan végzett mindenki így elköszöntünk és ruhacsere után megindultunk haza. Hazafelé semmi érdekes nem történt, pláne hogy elnyomott minket a fáradtság a monoton úton. Árpi is ásítozott így átadta a volánt Évinek aki ügyesen vigyázott a néha elbóbiskoló, néha:hol vagyunk kérdést kiartikuláló testünkre!

 

Mindent egybe véve jó kis túra volt! Rövid és nagyjából könnyû is, egy-egy pillanatot kévéve! :-) Köszönöm túratársaimnak: Bürgés Évának, Helembai Árpádnak és Bozóki Márkónak a jó társaságot, valamint a kaposváriaknak a szervezést és a lebonyolítást!

 

Farkas Tibor Csaba
 
 
Gyepű (CATS)Túra éve: 20142014.06.07 19:52:25
2014 05 24 Farkasgyepû (Bakony) 35km.es (36.82km.) túra.

Már pénteken 23.-án terveztük az indulást 23-24.-ei ott alvással a farkasgyepüi Boroszlán kempingben! Szegedrõl indultunk hárman, Gyula és Józsi a megbeszélt 10.00-ra jöttek kávézni a kisbolthoz. Csapatunk másik két tagja Emese és Krisztián már napok óta szelte a kilométereket, õk hamarabb felutaztak kéktúrázni, már több mint 70 km. volt bennük két nap alatt és még csak pénteket írtunk. Szóval egy gyors kávé és már indultunk is.
Azért döntöttünk az egy nappal hamarabbi felutazás mellett mert Szeged-Farkasgyepû legrövidebb úton is 280-300 km. és ilyen olcsó szállás mellett (1800ft./fõ/éjszaka) megérte hogy nem 4-5 órányi utazás után a kocsiból kiszállva vágtunk neki. Utunk során nem volt különösebb történés, szép nyugodt tempóban közeledtünk célunkhoz.
Még sosem jártam elõtte a Bakonyban, a táj elég érintetlennek tûnt egy-két helyen. Megérkezésünkkor a kemping tulaja kint ült a fedett teraszon és rejtvényt fejtett. Mondtuk hogy mi foglaltunk Szegedrõl 3 fõre, 2 éjszakára szállást. A kocsival beálltunk ( 500 ft./nap) a kemping hátsó fás, ligetszerû udvarára. Itt padok,asztalok, sátor helyek, egy hálóval körbekerített focipálya és egy üzemen kívüli medence volt. Krisztiánék nem tartózkodtak ,,otthon” a tulaj szerint már reggel korán útra keltek. Rájuk csörögtem és még túra közben értem õket, valahol a Kõris hegyen tartottak éppen.
Kipakoltunk és elfoglaltuk a szállásunkat, ami az egyik faház felsõ emeletén volt. Kicsit állott volt a levegõ de az erkély ajtó kinyitásával kompenzáltunk rajta. Négy ágyas szoba volt a mienk, a célnak megfelelt, bár a 220-as aljzat dugót hiányoltam a telefon töltése miatt, ami csak a folyosón volt megoldható. Nekiálltunk táplálkozni és némi alkohol is lecsúszott Gyuláéknak (házi fehér bor), én nem kívántam pláne hogy reggel korai indulást terveztünk és másnaposan még a levegõ vétel is rossz, nem hogy túrázni! Idõ közben a szint megtelt túrázókkal és jött egy busznyi középiskolás is a kempingbe. Elalvás elõtt mondtam Gyulának és Józsinak hogy tudomásom szerint horkolok,ezért próbáljanak meg elõttem álomba szenderülni. Józsi öt percen belül úgy hortyogott mint egy jól megtömött kazán. Gyula csak forgolódott és nekem is kellett vagy fél óra mire elnyomott a nem túl mély álom.
Reggel 05.00-kor volt ébresztõ 3 az 1-ben kávé ásványvízbe összerázva, jobb híján evvel indult a nap. Készülõdtünk,fogmosás, némi táplálék és hajts! Az elsõ közt neveztünk, én kaptam a 005-ös rajtszámot, és mivel bevártuk egymást a 06.30-as indulás került az itinerünkre. Eléggé el volt szontyolodva az ég, ,, rutinos túrázóként” rövid nadrágban és pólóban vágtam neki, még a váltó zoknit sem hoztam el, minek az plusz súly legalább 2 deka….. A betonúton elindultunk az enyhe lankán felfelé, közben érkeztek folyamat az autók a túrára. Elhaladtunk a tüdõszanatórium elõtt, állítólag Farkasgyepû, Magyarország egyik legtisztább levegõjû települése, ami sem cáfolni sem megerõsíteni nem tudok! Nem sokkal ez után jobbra letértünk a kövesútról és bevettettük magunkat a ,,dzsungelbe”. Szép erdei úton haladtunk az elsõ ellenõrzõ pontunk a Táncsics kilátó romjához. Bekövetkezett amire hárman, én, Emese és Krisztián nem számoltunk, eleredt az esõ…. Gyula és Józsi be burkolóztak, nekik volt annyi sütni valójuk hogy eltegyék a kb. 20 dekás esõkabátjukat! Menet közben találtunk egy elszórt itinert amit Emese felvett, ha jól emlékszem Nagy Éva névre volt kiállítva! Alig mentünk pár száz métert amikor egy kétségbeesett párra lettünk figyelmesek akik mit ad Isten pont az itinerüket keresték! Nagy hálálkodás után folytatták immáron nyugodt útjukat Pár km. után beértünk Bakonyjákóra, szép kis hegyi falu, az esõ kezdett alább hagyni de még szemerkélt. A faluból kiérve az elõttünk a boldog pár letért az aszfalt útról balra a majdnem derékig érõ vizes fûbe!? Egy sportpályán vágtunk át és a fû átváltott csalánosba, remek érzés volt térdig sárosan a csípõs tengerben haladni rövidnadrágban. Egy kis patak (Bitva)is keresztezte utunkat jobbról, majd balról, miután átkeltünk rajta. Mentünk pár száz métert és észrevettünk egy piros-fehér csíkos szalagot fel a hegyre vezetett minket kitaposott út nélkül! Az egész túra legnehezebb szakasza következett, találtunk pár száz méter után egy kis ösvényt ami elég meredek volt ahhoz hogy egy szuszra kivette az emberbõl az erõt rendesen. A csúcsra felérve megpillantottunk egy magasles szerû rozoga építményt és pontõrök híján egy hatjegyû szám (140424) és egy toll várt minket, amit mindenki szépen felvezetett az itinerére. Némi izotópos (izotóniás ital) és egy kis müzli szelet feledtette velünk az ide felé vezetõ út nehézségét. Kb. 5 perc pihenõ után elindultunk a második ellenõrzõ pont felé, a Döbrönte határában lévõ Szarvaskõ várához! Lefelé valahogy könnyebben ment kis csoportunk, bár a vizes cipõ nem volt túl komfortos, minden lépésnél a cipõ felsõ részén bugyborékolt fel a víz! Még csak az elsõ kb. 7 km.-en voltunk túl de a lábam olyan volt mintha eg y órát a kádban áztattam volna, színtelen és szagtalan volt, az élet legkisebb jele sem látszódott rajta….azon kívül hogy mozgott, fehér volt mint Hófehérke hónalja és ráncos mint a banya hátán a bõr.
A hegyrõl leérve balra fordultunk haladtunk tovább egy kis földúton. Pár száz méter megtétele után feltûnt a szalagozás, ismét a susnyásba vezetett minket, derékig érõ vizes fûben meneteltünk elõre míg el nem értünk ismét a Bikva patakhoz, amin egy kis eszkábált pallóhídon átkeltünk. Az út szélén kb. 10 méterenként alufólia darabkák voltak a magas fû szárára tekerve. Elõször azt hittük csak valami furcsa helyi szokás de mint kiderült ez vezetett minket a helyes irányba. Elértünk egy magas domb tövéhez aminek a tetején egy sífelvonót véltünk kirajzolódni. A domb oldalán végig ott fénylettek a kis alufólia darabkák. Követve õket, felértünk a tetõre ahol megpillantottuk a Szarvaskõ várának romjait. Itt két pontõr várt minket egy fiatal lány és egy idõsebb úr. Kaptunk 1-1 sündisznós pecsétet almával a hátán. Itt elidõztünk kb. 10 percet, betoltunk 1-1 zsíros kenyeret lila hagymával ami igen jól esett.

Megindultunk utunk harmadik ellenõrzõ pontja felé, a titokzatos Bakonyi Lámához!!!:-P Leereszkedtünk Döbrönte faluba, itt egy játszótérhez értünk ahol balra fordultunk és végig a falut elhagyva jobb oldalon egy kis fa hídon átkeltünk és kisebb lankán kapaszkodva felfelé lassan elértünk egy katonai bázishoz,ahol két nagy komondor már messzirõl jelezte hogy észre vettek minket. Balról kerültük ki a bázist és egy szép magas füves rétre értünk ki, amit erdõ vett körül. Itt tovább haladva beértünk egy erdõs részre, ami sûrû volt és gyönyörû!Egy fán megtaláltuk a Bakonyi Láma feliratot és egy újabb hatjegyû számot (856742), mindenki rögzítette magának, majd azon tanakodtunk miért Bakonyi Láma ennek a pontnak a neve?!?! Gyula a tócsában vélte felfedezni a névadót de ezt õ sem gondolta komolyan! Forgolódtunk percekig de nem tudtunk rájönni! (Ehhez hozzá tartozik hogy már haza értünk Szegedre, amikor is felhívtam telefonon az egyik szervezõt (Simon Balázst) és megkérdeztem tõle mit is takar az ellenõrzõ pont neve! Nem kis derültséget okozva evvel neki, majd miután megtudtam, nekem is! Történt ugyan is hogy õk arra túráztak és némi vörösbort fogyasztottak, aminek a hatására az egyikük egy lámát vélt felfedezni ahogy éppen baktat az erdei úton!!!! És ezért lett az ellenõrzõ pont neve az ami! ) Hát, mi meg ezen tanakodtunk percekig hogy mit nem láttunk, biztos ott volt csak senki sem vette észre! :-)

Miután felocsúdtunk az eredménytelen kutatás okozta sokkból, megindultunk a Régi malom ellenõrzõ pont felé. Szembe jött egy csoport,kölcsönösen érdeklõdtünk egymás irányt. Egy (szerintem tanár) úr megkérdezte hogy mit csinálunk itt az Isten háta mögött, nem tán teljesítménytúrázunk?! Ezt megmosolyogtuk,mert telibe trafált,pláne hogy az egyik lányon megláttuk az University Szeged pulóvert!!!!! Na persze a Bakony szívében pont szegedi diákokkal találkozunk, külön jó érzés volt! Pár száz méter után elértünk az Ödön forráshoz, aminek vize iható volt és jól esett benne megmosdani! Itt pihentünk kb. negyed órát,toltunk némi izotópost, szendvicset és müzli szeletet. Emese a lábain igazította meg a tapaszokat, mert neki és Krisztiánnak ugye már a századik kilométer közelében jártak a harmadik napukat túrázással töltve. Krisztián is most végig túrabotokkal jött, a térde neki is kivolt már így a harmadik napon. Lassan megindultunk tovább,szép erdei úton. Mögöttünk egy magányos túrázó tûnt fel, igen jó tempót diktált, perceken belül beért minket. Megkérdeztem honnan jött és ha jól emlékszem Zalaegerszeget mondott de amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is tûnt a csalitosban! Az erdei útról letérve ismét egy dzsungel rész következett, a maga derékig érõ csalános mennyországával! Egy patak (Köves-patak) keresztezte ismét az utunkat átvergõdtük magunkat rajta és pár száz méter csalán után kiértünk egy füves domboldalra és hát jó helyen jártunk mert megjelent újra a fûcsomók tetején a rég nem látott piros-fehér csíkos szalag! (itt jegyezném meg, hogy dicséret illeti a szervezõket, mert a szalagozás nélkül tuti nem érünk be idõbe a célba és ami rosszabb tuti eltévedünk!!! ) Baktatunk a magas fûben, míg ki nem értünk egy föld útra amin jobbra fordultunk és követtük a nyomvonalát. Elég nyílt terep következett, bal oldalunkon valami szélkakas szerû építmény állt a semmi közepén. Jobb oldalon pedig egy magasba felhúzott hordós szerkezet állt, amit az alatta lévõ nyomokból kikövetkeztetve egy mesterséges vaddisznó dagonya állványzata lehetett. Csodálkozásunkból felocsúdva hogy mit ki nem találnak,azt vettük észre hogy megérkeztünk a Régi malom ellenõrzõ ponthoz, ahol most egy hét jegyû szám (3495832) várt minket. Itt elidõztünk kb. 5 percet némi izotópos szlopáltunk. Beért minket egy a túrát futva teljesítõ kolléga akinek feltûnõen sok pecsétje volt a miénkhez képes de mint kiderült nem véletlenül,mert õ az 50 km.-esen indult….

Úton voltunk ismét a Magyarpolányban található Kálváriajárás ellenõrzõ pont felé, vagy is útnak nem nevezhetõ lápos, bokáig sárban gázolós ,mellig érõ füves rész következett! Pislogtam is körbe hogy a Jurrasic Parkban, pont ilyen helyen támadtak a veloci raptorok, nem volna f@sz@ most birkózni velük. A majdnem csonttá száradt cipõm és zoknim ismét minden lépésnél habfürdõt megszégyenítõ buborékokkal szórakoztatott!Aminek azért sem örültem ,mert ezt még megfûszerezte némi iszapszaggal is…. Ezt az általam csak butaságlettvolnakihagynieztaqrv@részt –ként elnevezett pár száz métert letudva egy S kanyart leírva egy erdõs részen elértük a szent kutat, ahol kb. 15 perces pihenõre megálltunk. A hely elég kultikusnak tûnt,szent tárgyak és friss virágok fogadtak minket!!! Volt ott egy domb is ami szabályosan izzadt!!!!! Magasabban volt mint 1-2 környezõ rész és a domb teteje sárban úszott, amire így utólag sem tudok magyarázatot adni… Itt jött egy négy fõs csoport akiket nagy igyekezetükben megkérdeztem honnan jöttek, mire a válasz az volt hogy nagyon messzirõl és ne állj meg itt nincs pihenõ vezényszavakra tovább robogtak!!! Értetlenül álltam a dolog elõtt, biztos valami titkos küldetésen lévõ ügynökök voltak (úgy is néztek ki…pffff…) és nem engedték magukat kifaggatni! Közben jött egy pár is akik kicsit beszédesebbek voltak, õk ha minden igaz Nagykanizsáról (de lehet hogy Zalaegerszeg) jöttek és amikor megtudták hogy Szegediek vagyunk invitáltak minket a Kõszegi-hegység túráira is. Mondták hogy az nagyon szép és egy kicsit több benne a szintkülönbség. Na pont az hiányzik még nekem,alföldi gyereknek egy 2-3 ezer méter szintkülönbség egy 25 km.-es túrán!!! Kiértünk egy nyitott útra, balról völgy, jobbról hegy de maga az út már nem ez erdõ sûrûjében hanem Nap sugarainak kitéve folytatódott. Kezdett melegünk lenni, a folyadékunk még tartotta magát de egyre sûrûbben nyúltunk hozzá. Beértünk Magyarpolányra itt már csak meg kellett találjuk a Kálváriajárás ellenõrzõ pontot. A faluban haladva balra fent egy kis templomot pillantottunk meg, még felnézni is fájt! Ahogy baktattunk tovább poénból elsütöttük hogy de jó lenne ha oda még fel kellene mászni, hát bejött, a térkép azt jelezte hogy oda bizony fel kell menni! Egy éles balkanyart ejtve egy hosszú lépcsõsort találtunk magunk elõtt, ha egy kicsit meredekebb lett volna hanyatt estem volna maikor felnéztem a tetejére ! Hát szerintem a 40% emelkedõ lehetett, és ha jól számolta Emese 179 lépcsõfokból állt! Kétszer álltam meg pihenni mire nagy nehezen felvergõdtem a tetejére!!! Elõkerült a következõ ellenõrzõ szám is (7419526) amit mindenki felvezetett az itinerre (az én itinerem Gyula kezelte egyébként,mert a rövid gatyámon nem volt zseb hogy el tudjam rakni, innen köszönöm neki ) A kis templom elég pofás volt,nagyon szépen rendbe volt tartva kívül-belül! Az ajtaja nyitva volt csak egy rács volt rajta az elõtérbe be tudtunk lépni szétnézni. Feltûnt hogy két kötél lóg a magasból és mint egy gyerek elkezdtem cibálni õket! A harang kongani kezdett, közben kiabáltam hogy tûz van (még jó hogy csak mi hallottuk!! :-P ) Nagyon szép volt innen a kilátás!

Összeszedtük magunkat és lelépcsõztünk, majd irányba vettük a következõ ellenõrzõ pontot a Csurgó-sziklát! Magyarpolányba leérve egy sarki vendéglõben ismét szegedi diákokat véltünk felfedezni (Deák Szeged) feliratos pólóban volt egyikük!!! Baktattunk a nagy melegben míg ki nem értünk a faluból. Itt ballra egy löszfal magasodott benne sok-sok parti fecske fészekkel. Némi erdõs rész következett ahol a fák lombjai takarták az utat, ott iszapszerû sár volt,de ez nem tartott sokáig hamarosan megint nyílt terepen baktattunk. Kilométereken keresztül árnyék nélküli táj következett, nekem elfogyott a folyadékom és Gyula izotóposát szlopáltam. Elértünk egy füves területre ahol vagy ötven tehén legelt szabadon, ahogy megláttak minket ijedten bámultak,majd amikor közelebb értünk, pánik szerûen spuriztak el az útból! Vicces volt látni az ijedt-bamba pofájukat! A rájuk vigyázó gulyást megkérdeztem mennyi van még Farkasgyepûig, mire meglepõdve mondta hát addig még nagyon sok….mire mondtam hogy hát ezt akkor kár volt megkérdezni! Emese is kezdett besokallni, Krisztián is szenvedett a térdével és Józsinak is kiújult a térdfájása. Gyula az mintha most indultunk volna el úgy szelte az utat, én meg a folyadékom elfogyása utáni sokk miatt azt sem tudtam mi a szitu! Kezdett a talpam jelzéseket adni hogy a kétszeri cipõ ronggyá ázás után a 120 kg.-os súlyom már nem kívánatos teher volt számára…. Egy éles jobb kanyart vettünk a tarló közepén egy szalag jelzés unszolására, majd egy vadkerítés kapuján átjutva ismét erdõben baktattunk,egy erõs lankán ereszkedtünk lefelé amikor is egy terep biciklis jelent meg mögöttünk,erõsen a fékezve ereszkedett a sáros ösvényen. Félre álltunk neki ami azért megkönnyítette számára a haladást! Ismét a Köves-patak állta utunkat, aminek a túlpartján egy pár tûnt fel a bokrok közül, tõlünk balra, nem kis meglepetésünkre!! Mondom ezek meg hogy arról jöttek,remélem nem tévedtünk el, de mint kiderült õk a 25 km.-esen indultak és itt csatlakozott egymásba a két túra! Pár száz méter után beértünk a Csurgó-szikla ellenõrzõ ponthoz, ami egy tényleg nagyon szép hely! itt kaptunk házi bodza szörpbõl készült folyadékot ami nagyon jól esett, valamint fehér csokiba mártott müzli szeletet. Itt kb. negyed órát idõztünk és hát itt láttuk egy csodát!!! Négy,talán katona gyerek lehetett (mindenki terep mintás gyakorló alsóban) és volt velük egy Istennõ!!! Szó szerint tátva maradt a szám (szánk) amikor megláttam (láttuk) ! Valami förtelmeseniszonyatbrutálisgyönyörû feneke volt, amit az ember talán évente egyszer lát!!! Nem feltûnõen de kocsányokon lógó szemekkel bámultam ki a fejembõl!!! (és ez nem vicc!!!!) Pillanatnyi elmezavarom lassan az enyészetbe veszett, pláne m hogy volt még hátra több mint 4 km.-ünk . Mondjuk a sziasztok búcsúszóra nem sok reakció volt,minden ott tartózkodó hipnotizálva volt szerintem!

Egy nagyon szép erdõs rész következett ,majd egy derékszögû ball kanyar után nem sokkal jött egy derékszögû jobbos is. Itt már azon tanakodtunk hogy mennyi lehet még hátra,mert az idõnk fogytán és még nem látjuk a végét!!! Olyan kilenc-kilenc és fél órája jöhettünk de a civilizáció legkisebb jelét sem láttuk a minket körbe vevõ hegyek és erdõ miatt! A túra szintideje viszont (10 óra) vészesen közeledett!!! Krisztián GPS-e jelezte hogy alig pár száz méterre tõlünk jobbra ott van Farkasgyepû de ez nem nyugtatott meg minket mert még mindig hegy és erdõ vett körül minket. Gyula már kb. 50 méterrel elõttünk járt és kereste a faluba bevezetõ csapást. Nagy megkönnyebbülésünkre a hegy eltûnt a jobb oldalon és háztetõk sorakoztak fel helyette! A faluba beérve én le is maradtam mert a talpam rendesen sajgott már. A faluban tettünk egy balost majd az utca végére kiérve Gyula két hüvelyk ujját felfelé fordítva jelezte hogy látja a célt, az utca végére kiérve nyugtáztam a tényt hogy alig 200 méter választ el minket a céltól! Beérkezésünk után megkapta mindenki az oklevelét és a kitûzõt! Végül is 9 óra 40 perc alatt teljesítettük a túrát ami a sérüléseket figyelembe véve jó teljesítmény! Némi tisztálkodás után fejenként betoltunk 3-3 sört ami a folyadékvesztést figyelembe véve nem esett rosszul! Józsi fröccsöt kért amit meg is dicsért. Mint utólag kiderült én összeszedtem 3 kullancsot, 1-1 a két térdhajlatomban volt míg 1 a bal combom tövében. Krisztián is talált magán 2-t a combjában, a többiek potyautas nélkül megúszták!

Mindent egybevéve a túra jó hangulatú volt, remek szalagozással, ha az nincs borítékolható hogy nem sikerül a túra!!!! Köszönjük a CATS egyesületnek a túra színvonalas lebonyolítását, szerintem tuti hogy találkozunk még velük,pláne hogy kiderült a kempingben a szinten õk voltam a szomszédjaink! A Csurgó-sziklánál feltûnõ Istennõnek pedig üzenem minden tiszteletemmel hogy gyönyörû és tartsa meg jó ,,formáját” !!!

Valamint köszönöm túra társaimnak: Bakodi Emesének, Varga Krisztiánnak, Sipos Gyulának és Fekete Józsefnek a jó társaságot!
 
 
Tavaszi túra 50/25Túra éve: 20142014.05.03 20:21:19

 2014 04 26 (szombat) Baja 30km. Tavaszi Túra!


Csütörtökön egy céges Pilisi 19.5 km-es  túra után regenerálódtam egy kicsit és már  vártam a szombati 25 km.-esnek kiírt de utólag kiderült hogy 30 km-es túra. Sõt volt hirdetve 50km-es túra is ami mint kiderült csak 40 km!Most így utólag azt mondom inkább a 40km-est csináltuk volna meg ha már ott vagyunk,mert 10 km még bele fért volna ezen a könnyûnek mondható terepen! Kicsit féltünk az idõtõl, mert lógott az esõ lába. Krisztián és Emese a megbeszélt 06.30 megérkeztek értem majd alig pár perccel késõbb felvettük Évit is. Sajnos Árpi, Évi párja nem tudott velünk jönni, mert hívta a kötelesség! L A Baja felé vezetõ úton nem történt semmi említésre méltó esemény. Baján könnyen megtaláltuk a Petõfi szigetre vezetõ utat, egy hídon mentünk át a Sugovica felett, itt már csak a Hûtõház üdülõt kellett megtalálnunk. A hídon átérve jobbra egy fiatalokkal teli (több száz fõ) camping volt,  látszott hogy készülnek valamire (itt volt a nap folyamán sárkányhajó verseny) . Sajnos a túrán csak 32-en indultunk,pedig a rendezõség megérdemelte volna már csak a kedvesség és figyelmesség miatt is hogy népesebb tábor induljon! Nos hát a sárkányhajó verseny és a fõtéren megrendezett veterán jármû találkozó sok érdeklõdõt vonzott és elvitte az emberek egy részét a túráról! Szóval elhaladtunk a camping mellett és balra fordultunk itt jobbra egy régebben szebb napokat látott, épp bontás alatt álló épület romjai éktelenkedtek. Követve az utat jobb oldalt egy célnak vélt épület bontakozott ki, egy anyuka a kislányával is oda igyekezett,meg is kérdeztem hogy jó helyen járunk-e de a nemleges válasz és annak felismerése hogy nagy betûkkel ki van írva USZODA, továbbállásra késztette  kis csoportunkat. Bal oldalt egy A4-es fektetett papíron megpillantottuk a Tavaszi túra feliratot! Tettünk tehát egy balost, majd egy jobbost és kb. 100 métert haladva megérkeztünk a Hûtõház üdülõhöz! Bent az itinerek kézhezvételekor szembesültünk a már említett +5km távval. Valami szemüveges muki csinált rólunk egy fényképet de nem tudom miért! A rendezõség aranyos nénikbõl egy középkorú nõbõl és egy 40-es férfiból állt. Érdeklõdtem hogy milyen terepre számíthatunk, ha esik esetleg kellhet-e bakancs vagy elég ha túracipõbe-futócipõbe indulunk?! A férfi készségesen elmagyarázta az itiner alapján a várható terep adottságokat, amik nem tûntek túl vészesnek még esõ esetén sem.


 


 


 


Felkerült a 08.15 indulási idõ,de még vagy 10-15 percet pakolásztunk mire indulásra adtuk a fejünket. A túra eleje nem volt túl bonyolult, meg kellett keresni a hidat amin bejöttünk a szigetre. Persze szokás szerint ész nélkül indultunk meg és alig pár száz méter után azt vettük észre hogy elfogyott az út! J Ballra két tõkés réce egy játszótéren bohóckodott a fûben, ezt Isteni jelnek vettük és elindultunk arra! Jó ötlet volt mert kijutottunk a helyes útra. Szeltük a métereket és a hídon átérve balra fordultunk az 1. ellenõrzõ pont (Türr István híd) felé. Itt a többiek a Kitörésen elkövetett hibámra emlékeztetve gyrosra kapható táblára mutogattak némi iróniát  éreztem a levegõben! J  Ugyan itt csavaros fagyit is árultak 4 ízben (csoki,citrom,szeder és vanilia) amit a túra végén be is vizsgáltunk de ezt majd késõbb. Elmentünk egy középiskola mellett, ami igen tetszetõs volt,látszott rajta hogy modern és nem túl régi építésû, a nevére sajnos nem emlékszem. Jobbra kanyarodott az út majd derékszögbe balra kanyarodva a töltésre fel ismét jobbra. Úgy éreztem megint rossz az irány de pár száz méter után kiderült feleslegesen aggódtam. A töltést elhagyva ballra fordultunk és a IV. Károly rakparton már látjuk a Türr István hidat! A híd alatt átmentünk és  a Zuhogó mellett elhaladva egy öreg urat pillantottunk meg 09.20 megkaptuk az igazoló aláírásunkat! Pár mondat erejéig informálódtunk és ittunk pár korty izotópost (izotóniás ital J ) Biciklisek érkeztek,õk is igazoltattak és eltekertek.


 


 


 


Rátértünk a Duna töltésre a kék jelzést követve bal oldalunkon a Duna, jobb oldalunkon valami csatorna és különbözõ termõföldek váltották egymást. Egy épület együttest elhagyva Évi egy régi Opelra lett figyelmes. Évi és Árpi mindketten nagy Opel rajongók, azt hiszem C-s  jelzésû volt de én ezekkel nem vagyok képben J  Most kispolskival  tolják. A távolban mintha a következõ ellenõrzõ pont rajzolódott volna ki (Méhész-fok) de ahogy mentünk úgy tetszett hogy a pont nem áll hanem mozog! Hát ez bizony nem az ellenõrzõ pont volt, hanem túrázok egy csoportja. Ahogy fogytak a méterek egyre közelebb kerültünk egy hármas csoporthoz. Feltûnt közben most már tényleg a Méhész-fok is. Egy aranyos nõ fogadott minket az ellenõrzõ pontnál. 09.50 megkaptuk az igazoló aláírásokat és mindenki kapott 1-1 müzli szeletet is de nem valami gagyit, hanem fehér csokiba mártott valami gyümölcsös cuccot!


 


 


 


Megindultunk újra, immáron az Érsekcsanádi-rév 3. ellenõrzõ pont felé. Elõttünk egy hármas csoport szedte a lábait és méterrõl-méterre közelebb kerültünk hozzájuk. Évi az újonnan beszerzett túrabotjaival tempózott már  a rajt óta, nekem a hátamon figyeltek a botjaim, amit Emese már olyan erõsen nézett hogy azt hittem lefolyik a hátamon! J Engedve az erõszaknak és félve a következményektõl önként felajánlottam Neki hogy használja nyugodtan! Most már két botos és két bot nélküli arc  süvített a triumvirátus után! Jobb oldalon végtelen repceföldek sorakoztak, egy enyhe balos kanyarban egy mobil méhtároló konténert füstöltek éppen. A most már üldözött ként számon tartott hármas már kivehetõ közelségbe  kerültek, három hímrõl volt szó akik az aszfalt fölé tornyosultak és nagyon néztek valamit! Kb. 150m. elõnyük lehetett ami szépen lassan apadt. Ahogy elértük azt a pontot ahol vélni láttuk az aszfalt vizslatás okát egy kilapított kis siklóban véltük felismerni az érdekesség  tárgyát. Valami gátõrházhoz értünk,szépen rendbe tartott terület volt a Duna felõli oldalon egy zuhogó még a töltés jobb oldalán átemelõ szivattyúk és csövek. Krisztián jelezte hogy nemsokára elérünk egy ponthoz ahol be van építve egy élõ fa a házba!!! Percekkel késõbb tényleg feltûnt a kb 1 m. átmérõjû fa és a köré épített ház. Nem tudom milyen lehet belülrõl de egy fakultatív program keretében szívesen megnéztük volna! Elértünk egy kis repülõtérhez is, bár nem tudom azon a szántóföld szerû pályán csak kerozin elégetésére használták a földhöz ragadt gépeket vagy esetleg  csak kiállítási tárgyak voltak a repülõk. 10.58 megérkeztünk az Érsekcsanád-révhez! Két szimpatikus hölgy fogadott minket, két féle szõlõcukorral és ásványvízzel kínáltak minket. Mondták hogy a pár perccel elõttünk járó általunk üldözött hármas csapat Pécsrõl jött és lementek megnézni a Dunát, ami kb. 100 méterre volt innen. Mi is irányt váltottunk és elballagtunk megnézni a partot. A Duna jó formában volt mert kb. másfélszer szélesebb volt itt, mint Szegeden a Tisza! A pontõr hölgyek említették még hogy délbe nyit a halászcsárda a parton és miért nem eszünk egy jó bajai halászlét,mert itt érdemes enni. Mivel még csak 11óra körül jártunk,nem gondolkoztunk rajta hogy megvárjuk még kinyit de egyszer tuti meg fogjuk kóstolni! Bár szegedi révén elég bizarr elsõ gondolatra  a tészta a halászlében! Nálam amikor elõször meghallottam, a nutellás virsli, a piros aranyas tejbegríz , vagy a leopárd zsíros fahéjas lángos ugrott be mint abszurd kategória! Bár a smack leves bejövetele óta még a kakas tojást is megeszem csak jól legyen elkészítve!


 


 


 


A két pontõr kezitcsókolomot hátrahagyva most már merõlegesen haladva a Dunára megindultunk a 4. ellenõrzõ pont Érsekcsanád-DVCS híd felé. Alig pár méter megtétele után egy kis hídon mentünk át és ott megpillantottunk egy nem éppen akkor lezárt biciklit! Alig látszott ki a rozsdából, nem volt rajta hajtó kar se pedál. Rejtély hogy kié lehette és miért érdemelte ezt a sorsot. Közben feltûnt az is hogy a három fõ pécsi ismét az aszfalt fölött tornyosul és valamit nagyon néz. Amikor odaértünk láttam hogy egy nagy szitakötõt találtak érdekesnek az út porában, vagyis csak egy felet, mert valami elcsapta. Gyorsba el is kereszteltük a hármast bogár fétisisztáknak, biztos valami természetjáró állatbarátok lehettek de én kicsit furcsa szemmel néztem õket, õk meg minket! J  Kicsit óvatosan hátra-hátra pillantgattam de nem láttam semmi jelét annak hogy épségünk egy pillanatig is veszélyben lenne  rejtett perverzióik miatt! Kezdett melegünk lenni, fogyott az izotópos is rendesen és a müzli szeletek is már a bélrendszerünk legvégsõ szakaszában járhattak. Szembe jött velünk egy Szólj anyádnak hozzon pénzt ritmusú harsonával megáldott family frostos autó is de pár perccel késõbb már jött is vissza. Ballról almások tûntek fel és némi más gyümölcsfás terület, Emese megjegyezte hogy milyen boci szag van?! Én konkrétan szarszagot éreztem de nem akartam lerombolni a bocik érinthetetlen rózsaszín felhõjét! Pár száz méter után megláttuk a boci szag  forrását. Nem volt más mit jobb oldalunkon nagy területen elhúzódó vaddisznó tenyészet! J  Hát ez volt szerintem a túra fénypontja! J  Jól tempóztunk és a boci szag hamar az enyészetbe veszett. Az út mindkét oldalán ritkás erdõs rész következett, bal oldalon talán tölgyes lehetett, ritka nagy fákkal,a jobb oldalon pedig talán akácos sûrû aljnövényzettel. Krisztián a GPS alapján mondta hogy a kanyar után valószínûsíthetõen ott lesz a 4. ellenõrzõ pont és úgy is lett. Egy öreg úr szállt ki az autóból és igazolta aláírásával és 11.57-es idõponttal a megérkezésünket. Itt megint kaptunk fejenként 1-1 fehér csokis müzlit, én almáért sápítoztam de nem akartam kérni, ezért Emese megtette helyettem. Köszi! J Némi izotópos szlopálás után megint a három pécsi után caplattunk,mert az ellenõrzõ pontnál ismét elénk kerültek. Ha jól emlékszem Évi itt szabadult meg a nadrág szárától, kezdett meleg lenni ezért le zipzárazta.


 


 


 


Elindultunk túránk utolsó elõtti ellenõrzõ pontja felé a Bajaszentistván-DVCS híd felé. A DVCS egyébként a Duna Völgyi Csatorna rövidítése. Annak a föld töltésén haladtunk most már vissza Baja felé. Elõttünk a pécsiek szedték a lábukat, meg-meg állva néha fényképeztek 1-1 bogártetemet. Az egyikõjük bement egy kis hídra is és a vízen fényképezett valami érdekeset. Addig-addig még ismét beértük õket, meg is kérdeztem tõlük hogy talán találtak valami érdekeset? Õk pihenõre hivatkoztak és el is idõztek jó pár percet. Itt feltûnt hogy elég emberi formájuk van és kedvesnek tûntek. Némi elõnyt szerezve bandukoltunk tovább és a töltés tetején egy elég lerobbant gyíkra lettünk figyelmesek. A farka nagy része hiányzott és a fején is volt némi rendellenesség. Feltûnt hogy nem félt tõlünk hanem épp ellenkezõleg mintha támadni akart volna J Évi lábai felé szaladt én még uszítottam is hogy történjen már valami ezen a monoton terepen. Krisztiánt megfertõzhették a pécsi mukik, mert lázas gyík portré készítésbe kezdett, ami mintha tudta volna hogy mi újság,mert folyamat buta képet vágott és mozdulatlan tûrte a rivaldafényt. Búcsút vettünk zöld kis barátunktól és tovább haladtunk. Egy mukira lettünk figyelmesek aki jobbról cserkészett minket, Évi meg is jegyezte hogy már kilométerek óta kiszúrta a repceföldek közt cikázó idegent, aki keresztezve utunkat tovább haladt egy kis hídon át egy lovakkal tarkított rét felé. Nem sokkal késõbb megérkeztünk az 5. ellenõrzõ pontra. Itt két hölgy fogadott minket, töpörtõs és sajtos pogácsával, valamint ásványvízzel kínáltak. A pogácsa nagyon jól esett, szerintem házi lehetett. 13.14 egy aláírás és egy húsvéti csibés tojás matrica is került az itinerünkre. Itt volt egy szemüveges srác  túrázó is aki mint kiderült a pécsiekkel van csak más távon indult.


 


 


 


Nem sokat idõztünk itt elindultunk túránk utolsó ellenõrzõ pontja felé, ami egyben a célja is volt! Emese már a bevitt folyadék mennyiség miatt kezdte kényelmetlenül érezni magát. A terep adottságai nem engedték meg a nomád komfortszínt növelõ E.Ü. könnyítést, ezért azt találtuk ki hogy az alig 3km.-re lévõ bajai teszkó a következõ állomásunk. Idõben nagyon jók voltunk ezért egy kis kitérõ belefért. Jobbra a töltés aljában egy border collie terelõkutyára lettünk figyelmesek, Évi meg is jegyezte hogy Nekik ilyen van Árpival. Kevéssel késõbb bal oldalunkon a csatorna partján egy hattyú készült vízbe lépni a partról. Krisztián kiszúrta hogy a jobb lábát megemelte mint egy kutya vizelés közben, nem kis derültséget okozva evvel! J Szépen lassan visszaértünk az 1. ellenõrzõ ponthoz ahol most nem várt minket senki, szlopáltunk némi izotópost és tovább haladtunk a már csak pár száz méterre lévõ teszkó felé. Itt némi E.Ü. könnyítés után emelkedett komfort érzettel folytattuk utunk. Évit Árpi hívta telefonon, épp végzett a melóval és turbékoltak kicsit. A kis kitérõnk után visszatértünk a helyes nyomvonalra és Baja belterületén közeledtünk a cél felé. Elértünk a reggel már említett gépi csavart fagyishoz ahol mindenki betolt 1-1 hideg cuccot. Arra nem emlékszem pontosan hogy a többiek mit kértek de nekem a csoki-szeder kombó helyett csoki-citromot adtak. Mondjuk a szeder és a citrom szavak  tényleg összetéveszthetõen hasonlítanak egymásra! J Ismét a Petõfi szigeten találtuk magunkat, ahol lázasan folyt a sárkányhajó verseny. Perceken belül elértük a célt,14.50 ahol a pécsiek már a táplálkozási fázisban voltak. Zsíros kenyér lilahagymával, házi lekváros kenyér, pogácsa, 3 féle édesség (sport szelet, müzli szelet és Balaton szelet) valamint ásványvíz és tea közül lehetett választani. Aranyosak voltak és közvetlenek a szervezõk, az egyetlen férfi tagjuk leült mellénk kicsit beszélgetni. Kb. negyed óra után búcsút vettünk vendéglátóinktól és elindultunk haza. Út közben még annyi maradt meg bennem hogy Emese és Évi számomra idegen szavakat használva az élet nagy dolgairól társalogtak. Volt abban amerika lerohanásáról szóló haditervtõl kezdve  a beltenyészetben kihalófélben lévõ szívrákos medúzákig minden. Néha be-be nyögtem valami okosságot, mintha értenék a témához de be kellett lássam ide kevés a reális gondolkodás. Mindent egybe véve kellemesen elfáradtunk és köszönjük a szervezõknek a lebonyolítást! Valamint köszönöm túratársaimnak Varga Krisztiánnak, Bakodi Emesének és Bürgés Évának a jó társaságot!

 
 
Petőfi Sándor teljesítménytúraTúra éve: 20142014.04.16 09:43:08

 2014 04 05 Petõfi Sándor teljesítménytúra 40km (GPS szerint 41km 770m)


 


Krisztiánnal és Emesével a Martfûi túra után kinéztük magunknak a Petõfit és így utólag mondom:Jó döntés volt!


Éjszaka 03.00 ébreszt a telefon, kinyomom még 2x szundira. 03.30 ideje kelni, 04.30-ra van megbeszélve a ház elõtt a találkozó,nem szeretnék késni! Betolok egy kis tejberizst,majd utána egy pár virslit mustárral és darált erõs paprikával,majd mindezt lefolytom tejeskávéval. Közben pakolok, E.Ü. láda,1.5l ászványvíza tartályba, izotóniás italt kiveszem a mélyhûtõbõl ami csontá van fagyva,nem baj mire kell pont jó lesz! Sport szelet és két mûzliszelet is elrakva,valamint egy igazán jól eltalált keverék,mazsola és sós mogyoró kb. fele-fele arányban ,ami ízben nem mindenkinek jöhet be (sós-édes) de kis helyen elfér és nagyon jó energiát ad!!!!Túrabot,véltóruha és az elmaradhatatlan váltó cipõ,ami a nap egyik legjobb döntése volt de majd errõl késöbb! A túrát egyébként a 65 mintájú katonai bakancsnam (surranó) kezdtem. Itt az idõ 04.25 lemegyek a ház elé,kb. két percen belül megérkezik Krisztián és Emese. Irány Árpi és Éva 04.34 már Õk is a ház elõtt gyalogolnak,bepakolás,indulás. Még sötét van,zenével és némi társalgással ütjük el az idõt,szépen fogynak a kilóméterek, kb 06.00 megérkeztünk! Egy úthenger szerû jármû áll kiállítva a Kiskõrösi Közúti Szakgyûjtemény elõtt. Belépünk és üdvözölnek minket a rendezõk, nagy a sürgés-forgás.Beállunk a 40km-es nevezõk sorba,megkapjuk az itinerünket és kap mindenki egy Petõfi túrás kék baseball sapkát is ajándékba! Vált mindenki egy buszjegyet is amivel a 07.00-kor induló busszal visznek minket át a rajthoz Izsákra. Van még egy kis idõnk,átmegyünk a büféhez, iszunk 1-1 kávét Árpival és Krisztiánnal,Emese ás Évi meditálnak! :-)  Ideér a busz,felszállunk és lassan eljön a 07.00 indulási idõ is, Útközben nézzük a tájat, szép nyugodt környék, gályák és gémek vadásznak a réteken. Kb. 20-25 perc alatt érkezünk meg az Izsáki Plébániára, elõzékenyen elõre engedek mindenkit a buszról lefelé,majd a többieket vizslatva beelõzöm tökön-paszúlyon keresztül a népet. Majdnem el is futok Krisztiánék mellett. Sikerül kb. 15 perc alatt az itinerünkre felvezetni az indulási 07.40-es idõt, én a 214-es nevezési számot kapom.


 


Szóval 07.40 rajt! Endomondo bekapcsol,kilépünk a plébániáról és egybõl rossz felé fordulunk!!!!:-) Szerencsére észleljük a bakit és némi helyi segítséggel immáron jó irányba, a Kolon-tó felé indulunk. Izsák belterületén rójuk a métereket,a helyiek csak pislognak,nem tudják mire vélni a tömegvándorlást, egy néni meg is kérdezi hogy talán az iskolában van valami rendezvény? Túrázók vagyunk, érkezik a válaszunk. Elérünk az Izsáki sportpályához, itt balra fordulunk és némi aszfalt koptatás után beüt a homok, ami a túra kb 60-70-át teszi ki! Elõször Izsák határában a szürke cement szerû porhomokkal találkozunk,ami a késöbbiek során átvált bányahomok ás marosi homok keverékébe. Áldom az eszem hogy a surranóban kezdtem a túrát, a homok nem folyik bele és tartja a bokámat! Témázgatunk,fogynak a méterek,jó a tempó is elõzgetjük a népet, a táj kezd átváltani a szépbõl a majdnem gyönyörûbe! Alföldi gyerök révén nekem ez nem túl izgalmas de mégis az! Szép táj, friss levegõ, jó társaság! Kanyarog az út rendesen, hol egy jobbos hol egy balos kanyar a fenyvesek és akácosok között. Ballról fel-fel tünik a Kolon-tó nádasa de magát a tavat nem látjuk.A túrát amúgy biciklivel is teljesíteni lehetett, na le a kalappal azok elõtt akik végig csinálták akár a 40 akár a 70 vagy 90!!! km-es távot ezen a terepen! Nem ok nélkül mondom ezt! Volt egy anyuka a kisfiával Pomázról! akikkel 4x az az nyégyszer elõztük oda-vissza egymást! Folyton elásták magukat homokban, olyankor tolni kényszerüntek a bicikliket,amikor meg egy kis füves részhez értek, újra a nyeregbe pattantak.Amikor visszaelõztek minket,meg is kérdeztem hogy ez már a 2. 3. illetve 4. körül-e? :-)   Szembe is jöttek biciklisek, Õk gondolom a 70-es vagy a 90 km. résztvevõi voltak.Na Õk tényleg profi felszereléssel voltak de õk sem haladtak sehova,majdnem tengelyig ásták el magukat! Idõ közben némi dimbes-dombos részhez értünk,szerintem a túra egyik legszebb pontjához, talán a Poszáta tanösvény lehetett! Elmentünk egy kifogástalan állapotó tanya melett is (Bognár tanya) kb. 30cm. vastag nádtetõ fedte, hasonló szép mint Petõfi szülõháza amit Kiskõrösön láttunk! Elhagytuk a tanyát és nem messze balra egy nyárfaliget tövében meglátjuk az elsõ ellenõrzõ pontot. Odaérve végre megpillantjuk magát a Kolon tavat is.Elered az esõ,szemerkél,elõkerülnek az esõkabátok. A poszton fiatal lányok pecsételnek,felkerül az elsõ Kolon-tó Petõfi teljesítménytúra feiratú pecsét ami egy nádast ábrázol és a 09.30-as idõ. Eéõkerül az izotóniás ital,olyan mint a jégkása,iszunk és indulunk tovább.


 


A következõ pont Soltszentimre. Na az oda vezetõ uton történt pár említésre méltó dolog!Alig hagytuk el az elsõ pontot kb. 1 km. után hallottam hogy valami pattan  a hátizsákomnál?! Árpi volt épp mellettem meg is kérdeztem hogy nem hallotta-e? A nemleges választól megnyugodva baktattunk tovább de fél percen belül Krisztián és Emese kiabáltak utánunk hogy elhagytam a túrabotjaimat.....:-) Még jó hogy kicsit lemaradtak tõlünk! Baktattunk tovább és valami rancshoz értünk, szépen rendbe volt tartva, barnára festett felezett farönkökbõl volt a kerítés. Itt jobbra fordultunkmajd kicsivel késöbb balra. Hova kerültünk?! Több méter magas homok dombok kerültek az utunkba! A pomázi anyuka és a kisfia itt megint beért minket biciklivel, itt láttuk õket utoljára és le a kalappal elõttük! Krisztián közben odaszaladt hozzánk ás közli hogy a rancsnál nem kaptunk pecsétet!!!! Ne b@sssssz, majd megállt bennem az ütõ.....megálltunk és tanácstalanul pislogtunk a dombok között. Krisztián megnézi a GPS-t  és kirajzolódik elõttünk Soltszentimre, megnyugszunk, csak nem tévedtünk el! Az egyik dombra felérve egy hidroglóbuszt pillantunk meg a távolban ,megcélozzuk az lesz a jó irány. Beérünk Soltszentimrére, a jobb mellbimbóm érzékenyre dörgölte mûszálas felsõm,Árpi adott ragasztót hogy ragasszam le. Tépek egy kb. 5 cm.-es csíkot és leragasztom,alig megyünk 10-20 métert és érzem hogy valmi nem stimmel,benézek a póló alá és látom már a hasamon van a ragasztó, f@sz@ az izzadságtól és az esõtõl felpuhúlt,nrdves börre nem tapad a ragasztócsík....            A mellbimbóm kicsit egy mazsolára hajazott csak (szerintem) ízben nem olyan jó :-) Hamar megtaláljuk a közösségi házat a második ellenörõ pontot. Itt van mosdó is amit igénybe is veszünk! két lány a pontõr,az egyikõjük lábát felhúzva török ülésben nyakig betakarózva. 10.27-et írunk, magkapjuk a második pecsétet ami egy biciklis kislányt ábrázol. A mosdõban az Endomondó alkalmazás közli velem hogy GPS signal lost! Remek, biztos valami atombunker volt elõtte ez a WC :-) Amikor kilépek a mosdõból ismét van jel!


 


Tovább indulunk,irány a Csonka torony! Most kb. 45 perc aszfalt következett.Elhagytuk Soltszentimrét, átmentünk egy vasúti sínen itt az eddig használaton kívüli lévõ túrabotom gazdára talált, Évi kezdett el tempózni vele. Tetszett Neki de hamar ráunt :-) Lassan elértük a táblát ami jelezte hogy balra található a Csonka torony.Ismét homok,végre nem az az unalmas aszfalt! :-) Minden lépés erõfeszítés,egy apuka a nyakába vette a kisfiát de belátta hogy pár száz méter után így nen bírja sokáig. Közben lovasok tüntek fel mögöttünk,három barna paci és ha jól emlékszem egy férfi és két nõ ülte meg õket. Elporolnak mellettünk közben némi salakanyagok szórnak el maguk mögött. (ha itt is az a szitu állna fent mint a kutyáknál hogy a gazdáiknak össze kéne szedni a cspmagokat, gyanítom tele pakolhatnának egy 20 literes diszperzites vödröt lócitrommal)  Elértünk egy nagy területen fekvõ merinó juhokat tenyésztõ gazdasághoz. Különbözõ gépek sürögnek-forognak a területen, hatalmas szalma és széna kõrbálák közt. A területet elhagyva szõlõtõkék hosszú sora és a távolban a Csonka torony tûnik fel. 11.50 megkapjuk a harmadik pecsétetami mily meglepõ a Csonka tornyot ábrázolja, Petõfi teljesítménytúra Soltszentimre felirattal. Itt egy kicsit többet idõzünk, a pontõr lányok egy kis sátorban hangulatos zenét hallgatnak, bent állt a sátorban egy robogó is. Csókolommal köszöntek amit persze megmosolyogtam! .-) A torony amúgy egy Árpád kori emlékmû. Némi evés-ivás és indultunk is tovább.


 


A következõ célpontunk Csengõd faluja. Az oda vezetõ út nem volt túl izgalmas,elõször balra tõlünk szõlõtökék vége láthatatlan sora, késöbb némi erdõs rész következett. Útközben Évit láttam hogy elejt egy zsebkendõt,kiesett a zsebébõl. Szóltam Neki mire készségesen felvette. Itt jegyezném meg hogy a túra rendezését maximálisra értékelem!!! Minden ponton vízpótlási lehetõség, némely ponton mosdó helyiség, gyümölcs illetve csokoládé! De az elõttünk haladó túra résztvevõkkel szívesen elbeszélgettem volna, hogy a szemetet miért dobják el,miért nem tudták azt zsebre vágni és a következõ ellenõrzõ pontnál kidobni, mivel a rendezõk még a legeldugodtabb ponton is biztosítottak szemétgyûjtõt!!! A hasnált zsebkendõ, chips-es zacskó,flakonok, szalvéta, cigis doboz és sorolhatnám még hogy miket el nem dobáltak! Lehangoló volt az egész......:-( Beártünk Csengõdre,jobbról egy körbe kerített részen mangalica disznók folytatták napi tevékenységüket: túrás,sz@rás,fetrengés,hülyén túrázókra nézés. Valaki szórakozásból a papírból iseilenes útjelzõként kitett nyilat, más irányba fordította,szerencsére az itiner alapján korrigáltuk ,jóakaróink" tettét! Biztos a szemételdobáló fagyatékosok közül valamelyik! Megérkeztünk a negyedik ellenõrzõ ponthoz.ahol két lány volt a pontõr.Egy emlékparkban volt a hely ahol kultúrált,kis tetõvel ellátott beülõs oldal nélküli pados asztalkák voltak. 12.50 itt megkaptuk a negyedik pecsétet ami egy zetort ábrázolt. Itt Emese bekötötte a lábát, mert valami nem stimmelt vele, a többiek tömték a majmot :-) Én is vizet vételeztem a kútnál és kevertem bele izotóniás port, Közben jöttek folyamat a mögöttünk haladó túrázók, ideje indulni! Két eddig még nem látott lovas is beérkezett  a pontra. Egy tarka és egy barna lóva 2-2 utassal. Emese meg szerette volna símogatni a lovakat,meg is kérdezte hogy szabad-e? Persze nyugodtan jött a válasz! Én ilyen magas labdákat nem szoktam kihagyni,ezért megkérdeztem hogy és a lovakat? (szakállas poén de ott volt a helye) A tarka lovon ülõ lány mosollyaé nyugtázta hogy érti a poént (ette meg tatája) még a fogszabályzóval is csinos mosolyt tudhatott magáénak! :-) 


 


Szóval elindultunk az ötödik ellenõrzõ pont felé,Tabdi irányába. Csengõdöt elhagyva balra fordultunk ismét szõlõtõkék közt találtuk magunkat. Talán egy kilóméter után elértük a vasúti töltést és következett a melette hosszan párhuzamosan futó kavicsos földút. Próbáltuk úgy szelni a métereket hogy kerülgettük a kavicsosabb részeket. Itt éreztem elõször,hogy a jobb sarkamon készül valami,mert elkezdett szúrni,ami a vízhólyag biztos jele! A surranó kezdett kényelmetlenné válni. Idõ közben utolértek minket a három barna lóval akiket a Csonka torony óta nem láttunk (ott pihentek). Majd nem sokkal késõbb megérkezett a két másik lovas is de már csak egyedül ülték meg a lovakat. Árpi egyszer csak elkezdett futni elõre ezt nem tudtam mire vélni és utána kiabáltam hogy: itt vagyunk,hova szaladsz?! :-)  Kb. 100 méter után beállt a bokorba könnyiteni magán. Szép lassan 13.47-kor beérkeztünk Tabdi állomás ellenõrzõ pontra. Itt beértük a két lovas lányt akik megálltak pihenni. A ponton almát lehetett tankolni de egyikünk sem kívánta. Itt A pecsét sajnos elmosõdott, így nem tudom mit ábrázol. :-( 


 


Nem idõztünk sokat Tabdi állomáson, megidultunk a Szücsi erdõ (sorompó) ellenõrzõ pont felé. Elõttünk egy pár egyre lassabbnak tûnt,a hölgy tagja támolygott és a férfire támaszkodott. A kimerültség-kiszáradás biztos jeleit mutatta. Egyszer csak a férfi a hátára kapta a párját és minden elismerésem, mert kb- 150-200 métert vitte a hátán!!! Árpival már szóban fogadtunk hogy vajon meddig bírja! :-) Beértük Õket ,majd miután beelõztük egyszer csak a páros férfi tagja Ne ijedj meg mondattal elkocogott melettünk egyedül. Hátra nézve nyugtáztuk hogy a párjának véget ért a túra! :-( Még kb. 1km. megtétele után oda is értünk 14.28-re a Szücsi erdõ ellenõrzõ ponthoz. Itt beért minket egy fiatal lány páros akikbõl az egyik mint kiderült Soltvadkertem lakik de Hódmezõvásárhelyrõl származik! Az itt kapott pecsétet sem tudtam kinézni, mit is ábrázolhat .-( 


 


Velük folytattam az elkövetkezõ kb 500 méteres utat,de kezdtem lemaradni az enyéimtõl ezért elnézést kértem és bekocogtam a többieket, akik épp abban a pillanatban álltak meg E.Ü. szünetre amikor beértem Õket :-) Kb. 5 perc után folytattuk utunkat Öregszõlõ ellenõrzõ pont felé. ekkor már nem éreztem magam túl komfortosan a surranóban. Árpinak mondtam is hogy Öregszõlõnél szükségem lesz a tapaszra. Kb. egy idõben evvel éreztem hogy kireped a sarkamon a vízhólyag! :-(  Krisztián a GPS-t nézte és alig 3.5 km/H-val totyogtam a mély homokban. Az egyik fára egy tábla volt kirakva: kamerával mefigyelt terület!!! Hát itt a semmi közepén vajon mire figyelhettek?! Lassan elértük Kiskõrös határát ahol tanácstalanul pislogtunk mert kétirányba is haladtak a túrázók, voltak akik a lóhere melletti kis csapáson keresztülevvel levágva pár száz méteres utszakaszt egybõl a vasúti átjáróhoz értek. Mi lelkiismeretesen a szeretetotthon felé kerültünk egyet! A vasúti átjáró elõtt két suttyó falu bikája cigány gyerek a lányokat vizslatta..... Itt jegyzem meg hogy volt a gyengébbik nem képviselõibõl elég sok szemre való teremtés! A vasúti átjáró után szinte egy húrkot mleírva élesen jobbra kanyarodott az út követve a vasúti töltést. Itt rgy cameles cigis  doboz volt frissen eldobva, vettem a fáradságot és lahajoltam érte (árpi rám is pirított hogy biztos azt hittem van benne cigi azért :-) hát mivel nem dohányzom, ezt kizárhatjuk) Öreg szõlõ ponton pedig kidobtam, ha már a fogyatékkal élõ gazdája nem bírta cipelni odáig! :-( Nagy nehezen becsámpáztam a pontra,ahol megszabadultam a surranótól és leragasztottam a kirepedt vízhólíagot a sarkamon. Itt került elõ a váltó cipõm amit felvéve megkönnyebültem! Itt megkaptuk a napernyõs pecsétünket és én vizet tankoltam. A cipõ csere jót tett mert semmit, de tényleg semmit nem éreztem a 20 forintosnyi új szerzeményembõl a sarkamon!


 


Még kb. 1km-en keresztül ballagtunk a homokban, amikorkiértünk a Kiskörös-Izsák mûútra. Itt polgárõrök állították meg a forgalmat hogy át tudjunk kelni az úton! A szervezõk még erre is gondoltak! Köszönjük Nekik!!! Tényleg minden elismerésem a szervezõknek!!! Szóval rátértünk a mûútra az egyik polgárõrtõl megkérdeztük hogy mennyit kell még menni az István Borházig? Az idõsebbik azt mondta hogy 2-300 méter. Hát innen üzenem Neki hogy volt az 1 km is :-) 15.52 odaértünk és megkaptuk a pecsétet ami Petõfi teljesítménytúra István Borház felirat és annak címerét ábrázolta. Itt nem hittem a szememnek, szinte rekesz számra volt több fajta bor kóstolónak kirakva (kakasvér,cserszegi fûszeres meg valami rozé)  mellé szúda ha valaki fröccsöt szeretne! Én nem kostoltam meg egyiket sem ,csak szagolgattam õket. A többiek legurítottak 1-1 pohárral, ki-ki a szájízének megfelelõ fajtát.


 


Nem sokat idõztünk itt és laza tempóban 16.17-re be is értünk a szoborparkon keresztül túránk utolsó elõtti ellenõrzõ pontjához, Petõfi szülõházához,ahol a pecsét is a nádtetõs parasztházat ábrázolta.Nagyon szépen karbantartott mûemlék,még az udvara is kifogástalanul mutatott! Mint az út során sok helyen,itt is csináltam a többiekrõl csoportképet.


 


Innentõl tényleg már csak alig pár száz méter választott el minket a céltól a Kiskõrösi Közúti Szakgyûjtemény -Múzeumtól, ahova 16.32-kor érkeztünk meg! Megkaptuk a névre szóló oklevelünket és a kitûzõt. Majd a tálcákon megkent zsíros és vajas kenyereknek estünk.Rég ettem már ilyen jóízûen,két vajas ás egy zsíros kenyeret toltam be lila hagymával,sóval és piros paprokával.Mindenki kapott még egy sportszeletet is,amit én felajánlottam a vakok javára, valahogy nem kívántam. Mindent egybevéve kellemesen elfáradtunk, hazafelé megálltunk Soltvadkerten egy fagyira. A borús-esõsidõ ellenére tömve volt a fagyizó,amit nem is csodálok mert én fügés csokit ettem egy gombócot de ritka jó féle volt! Jövõre ha éppen ráérek-ráérünk, szívesen fogok ide visszatérni és megmérettetni magunkat újra, ha erõnk engedi a 70 km-es távon!


 


Köszönöm a túratársaimnak: Varga Krisztiánnak,Bakodi Emesének, Helembai Árpádnak és Bürgés Évának a kellemes társaságot! Valamint a szervezõknek a lebonyolítást! Tényleg mindent megtattak hogy az embernek csak a túrára kelljen koncentrálnia,mert minden zökkenõmentesen zajlott!!!


Farkas Tibor Csaba


 


 

 
 
Damjanich emléktúraTúra éve: 20142014.03.31 15:42:23

 2014 03 22 Damjanich Emléktúra (Martfû) 30km. (33km 650m vajójában!)


 


Napok óta beszéltünk már az indulás részleteit. Este elõkészítettem a kellékeket hogy reggel ne kelljen kapkodni. 2.5l. folyadék a hûtõbe, mazsola-mogyoró keveréke egy ételhordóba, egy sport szelet és egy mûzli szelet a hátizsákba az EÜ ládával együtt, túra bot az elõszobában szem elõtt!                                                                                                                                                                                                                               Reggel vagy is még éjszaka felnéztem de még csak 02.09 volt, még nem kelünk,kicsit korai lenne 05.15-re van megbeszélve Gyuláékkal a Mars Téren a lángosozás. 03.00 körül jár az idõ,már nem tudok visszaaludni, bekapcsolom a számítógépet, beteszek valami zenét, közben pedig pakolászok,öltözködöm,készülõdök.Folyadék, mazsola-mogyoró, váltó zokni a hátizsákba, váltó ruha a sport táskába. 04.55 ideje indulni,biciklivel kb 10-15 perc a Mars Tér. kb. 1.5-2 km. tekerés után rájövök hogy otthon hagytam a túrabotot,remek! Közben csörög a telefon,Gyula az,mondja hogy nem éri el Lajost,én pedig közlöm Vele hogy otthon maradt a túrabot és gyors hazatekerek érte. Majd elmegyünk érte kocsival,úgy is útba esik érkezik a válasz! Benyomok egy sós-fokhagymás-sajtos-tejfölös lángos, közben Gyula elmegy szendvicsért. Lajost közben csak nem érjük el,maradunk öten. Hívom Krisztiánt hogy nálam találkozzunk, mert ugye a túrabot.......                       Mire odaérünk,Krisztián és Emese már ott vannak. Na megvan a bot, hívom Ferit is, csapatunk ötödik tagját, hogy megyünk érte. Immáron teljes a csapat, a Martfû felé vezetõ úton semmi különös nem történt.


Kb. 07.20  megérkezünk a Gesztenye sor 15-17 szám alá a Damjanich János Szakközépiskolához. A környék szép, egy kis túlzással az Újszegedi Liget jut róla eszembe. A nevezés az iskola elõcsarnokában van ahol meglepetésünkre a kiírt 400ft. helyett csak 300ft. a nevezés és közlik hogy aki teljesíti a 30 km-es távot, az egy pólót is kap ajándékba!


Megvárjuk a 08.00 és elindulunk,bekapcsolom a telefonon az Endomondo alkalmazást ami igen hasznos adatokat tárol és közöl. Még az elsõ kilóméter sincs meg, de már eltévedtünk!!! :-) Egy ipartelep zsákutcájában találjuk magunkat! Visszapillantunk és látjuk hogy a Tisza töltésen suhan a nép. Hajrá, csatlakozunk és kb. 1.5 km. után megvan az elsõ ellenõrzõ pont,kapunk filctollal egy X-et, majd Martfû táblánál csinálok egy csoportképet,én nem igénylem! :-)


Újrákoczifalva felé megyünk a bicikli úton, jobbról vasúti sinek, balról az országút és mellette közvetlen a Tisza. Fogynak szépen a méterek, nagy tartályok tünnek fel, közelebb érve nyugtázzuk hogy ez bizony a Martfûi Sörgyár! Szép nagy terület,több négyzetkilóméter lehet. Kiérünk a határba,ahol már Újrákoczifalva házai tünnek fel. Monoton terep 1-2 bikilissel tarkítva. Beérünk a faluba egy emlékmûnél megkapjuk a második X-et.


Indulunk is tovább Gyulával, a többiek fényképezkednek. A következõ ell. pont Rákoczifalva puszpályaudvar. Elõttünk egy család, apa-anya-kisgyerek, két srác és egy fiatal lány a barátjával. Begyújtjuk a rakétákat,még Rákoczifalva elõtt beelõzzük õket. A faluban sikerült bemennünk egy rossz utcába, oda az elõny. Bár ez nem verseny, mi attól komolyan vesszük! :-p Megtaláljuk a helyes irányt, kb. 300 m. elõnyre teszünk szert,de sajnos érzem hogy szúr a talpam, ez bizony hízhólyag! :-( A buszpályaudvaron begyûjtjük a 3. X-et és zokni cser+ hintõporozás után ismét menetben vagyunk.


Az említett csoportból már csak a család és a fiatal lány a barátjával volt elõttünk, a két srác visszafordult, valószínûleg Õk csak a 25km.-re neveztek aminek itt volt a fordítója. Bár a buszpályaudvaron a harmadik X-et adó pontõröktõl megtudtuk hogy elõttünk kb. 10 perccel járt már itt két induló!? Na hogy Õk kik voltak az örök rejtély marad, mert a rajt óta nem láttuk Õket!!! Szóval a zoknicsere után megindult az üldözés! :-) A faluból kiérve egy farm szerû épület együttesnél balra kellett fordulni. Elõttünk kb. 400m. az üldözöttek. Leírtunk egy S kanyart és egy hosszú egyenes végén feltûnt a Tisza töltés, de közben a negyedik ell. pont ahol nem találtunk senkit...... Két biciklis fiatal lány jött velünk szembe és mint kiderült õk voltak a pontõrök csak eltévedtek! :-) A családot itt beértük,akinek a hölgy tagja mint kiderült,tavaly itt volt pontõr! (Tanösvény) Szóval a biciklis lányoktól megkaptuk a negyedik X-et de elõtte Gyulának odaköszönt az egyikük hogy csókolom :-D ,természetesen hangos nevetést kiváltva belõlünk!!! Az igaz hogy mindketten 40 évesek leszünk májusban de ennyire azért nem vagyunk öregek!!! :-)


Miután elhagytuk a kislányokat! :-) lassan felbaktattunk a töltésra és gyi a fiatal lány és a barátja után. Jól bírták, minden 2-3 száz méteren hátranéztek és amikor látták hogy közeledünk, futottak hogy tartsák az elõnyüket! Mindezt addig addig csináltuk hogy lassan elértük a Csillagmajort. Itt csak annyit jegyzek meg hogy a 20-21 km. közti távot 07.26 alatt teljesítettük,ami azért lássuk be két bácsitól nem is rossz! :-) A töltésen végig jobbról szembõl igen erõs szél fújt! A csillag majornál Gyulából elõjött újra a vadász ösztön és elkezdte újfent ûldözni a párost,sajnos mindkét talpamon eddigre már 1-1 kb. kétszáz forintosnyi hízhólyag égtelenkedett,ezért sokat lassúltam:-( Lassan beértem újra Rákóczifalvára immáron egyedül. A folyadékom már a végét járta, kb. még fél liter lehetett a tartályban. Az 5. ell. pontnál nem találtam senkit,ezért kétségbeesésemben felhívtam Gyulát,aki elhagyta már a pontot kb. 10 perce és Õ is mondta hogy nem talált ott senkit. Mint kiderült az ottani pontõrnek 12.00-ra mondták hogy érjen oda,avval nem számoltak hogy lesz olyan induló aki hamarabb ér oda. Végül is gond nem lett belõle, mert a szervezõk rugalmasan kezelték a dolgot!


Szóval Rákocziújfalut elhagyva ismét a bicikliúton találtam magam. Messze elõttem mintha Gyulát láttam volna baktatni. Újra a sörgyárnál róttam a métereket, az Endomondo kilóméterenként jelzett és már a harmincadik km. is megvolt de a cél még azért messze volt. A martfû táblánál ismét ell. pont várt rám, de nem a két reggeli pontõr, hanem két friss emberke, egy fiú és egy lány. Kérdeztem hogy merre tovább, ugyanis már megvolt a 30km. de még egy ellenõrzõ pont hiányzik!?!? Elirányítottak Martfû központja felé ahol egyszer csak kifogytam a folyadékból!!! Na ne,innom kell!!! Leûltem egy padra és megnéztem a tartályt,tök üres volt....folyadékot kell szerezzek!!! Kb. 1 km.-t gyalogoltam amikor megláttam egy táblát amin 139 ft.-ért hírdettek valami sört. Na itt biztos van más is! Igen egy italbolt szerû helység ahol a hûtõhöz lépve egy 0.33l.-es colát vettem ki,mondom evvel kibírom a célig! A TV toronyt elhagyva egy kis utcán jobbra elértem a campinget ami nagyon szépen karba volt tartva,szép kis tó stégekkel,modern lakóházakkal,nyírt fûvel és a tábla szerint bowling,szauna stb. A campinget elhagyva az út végén meglett a hatodik X. 


A Tisza mellett haladva kb. 500 métert haladva jobbra fordultam, majd balra és a Gesztenye soron találtam magam! Itt már csak meg kellett újra találnom az iskolát! Gyulát már messzirõl kiszúrtam,ahogy közeledtem mindketten vigyorogtunk,majd gratuláltunk egymásnak. Az iskolában kedvesen fogadtak és a reggel 08.00 mellé felkerült a 13.49-es idõ is. Tehát 5óra 49 perc alatt lett meg a 33km és 650m táv,mert bizony ez több volt mint 30km. nem is kevéssel!!! :-) Megkaptam a beígért pólót, amin az 1942-ben alapított Martfûi Sport Egyesület logója található! Megkaptam még az emléklapot is és meglepetésnek kaptam még vagy 6-8 féle hasznos és kevésbé hasznos szóróanyagot is! (Tisza tó, B.P. térkép, Magyarország nemzeti parkjai stb) Krisztián,Emese és Feri is idõ közben beérkeztek,gratuláltunk egymásnak a sikere teljesítéshez! 


A dologhoz hozzá tartozik hogy kicsit talán túl voltam öltözve mert a felsõmön és az alsó nadrágomon is kiült a só!!! A teát amit a célban kaptunk gyorsan lehúztam és sajnos felpiszkálta a gyomrom,mert utána nem sokkal meg is locsoltam az iskola kertjét vele....-( Sajna a hazafelé úton folyamatosan kavargott a gyomrom és csak amikor haza értem és kb. 1.5 óra alatt megittam 1l. tejet, 1l. narancslevet és kb. 1l ásványvizet, akkor jött rendbe.


Mindent egybevéve jól eltöltött nap volt és ha idõnk engedi, máskor is szívesen jövünk Martfûre!


Köszönjük a rendezõségnek a lehetõséget!


Farkas Tibor Csaba


       


 

 
 
KitörésTúra éve: 20142014.02.12 18:30:40

 Sziasztok!


2014 02 08 reggel kb. 07.30-kor keltem (Szeged) és a nagyjából már összekészített cuccaimat ellenõriztem hogy megvan-e minden! Gyenge reggeli (ennek a késöbbiekben szerepe lesz),közben öltözködés,pakolászás. 09.30-ra volt megbeszélve a kávézás a kisboltba Márkóval, lassan itt az idõ usgyi! Betolunk fejenként 2-2 kávét majd lassan megindulunk Lajosért,akivel 10.00-ra volt megbeszélve. Elõtte be kell ugrani a teszkóba impegláló spryért,mert az idõjárás elõrejelzés 3mm csapadékot mond és ha a bakancs beázik nagy a baj! Megvan a spay irány Lajos,amíg várunk rá befújom a bakancsot a csomagtartóban 1x. Teljes a csapat,szóval figyelem: érkezésünket napnyugtakor várjátok kelet felõl! 


Felértünk a fõvárosunkba de a GPS össze-vissza sípol,nagynehezen átérünk Budára, most már csak az Erdõalja utat kell megtalálni ahol lerakjuk a kocsit a 25 km. céljának közelében. Szerencsénk van és az utca elején találunk egy kavicsos rész,megérkeztünk! Idõ közben mellénk ál egy másik jármû a hátsó ablakban egy Nagy-Magyarországos kispárna! Talán túrázók? Igen! Bajáról egy pár,sajnos a nevük nem rémlik :( Átöltözés folyamatban lekerül a melegítõ alsó és a cipõ. Elõkerül a hintõpor és az elsõsegély készlet! (fontos kellékek) Beszórom a zoknit,a lábam és a bakancsot is jó vastagon,szinte a hintõpor fele elfogy! Majd jön Lajos a csapat EÜ személyzete és szakszrûen boka és talp kötéseket helyez el a lábaimon! Sajnos januárban voltam egy túrán és utána majd 3 hétig alig tudtam menni,ezért praktikusan mindenre felkészülve és elkészülve lassan menetkészek vagyunk! A bajaiak csatlakozva hozzánk,irány a rajt 13.30 körül járunk,idõ mint a tenger! Lebattyogunk a villamos megállóig,onnan át a Margit hídig. A bajaiaktól itt elbúcsúzunk. Na ideje enni valamit! :) Gyros pitában jól esne és láss csodát kb. 500 métert gyaloglunk és találunk is egy helyet. Betûrtem egy baklavát meg egy fullos gyrost ez jó volt de csak kellene még egy gyros... Lajos is legyûr egy gyrost idõ közben meg egy csokis diós sütit,Márkó pedig szendvicseket majszol. Közben ismerõsök jönnek, igen a bajai páros ismét:) Esznek õt is hisz kell a lóerõ! Lassan megeszi mindenki amit kért de engem nem hagy nyugodni a dolog és kérek még utravalónak még egy gyrost és egy csokis diós sütit,a gyros elnyammogom a sütit felakasztom az oldalamra szatyorba,tele vagyok!!! A bajaiak megint külön utakon. Na hajrá,irány a rajt a Budai Várban! Szépen lassan felgyaloglunk,megérkeztünk!


Nézelõdünk és kiszúrjuk a 25km elõnevezõk feliratot! Márkóval beállunk a sorba, Lajos pedig elmegy a 60km elõnevezõk sorába. Mindenki itinerrel a kezében 16.30-as induló idõvel várakozunk! kb 16 óra lehet amikor kiszúrom Barna jellegzetes kopasz fejét és ráköszönök:- Szia Barna! Látszik hogy nem tud hova rakni, így bemutatkozom:Galambos Tarzan vagyok a fészbukról alias F.T.Cs. Így már leesik Neki :) Kézfogás,rövid beszélgetés majd megy Õ is az itinerért.


16.30 start! Megindulunk pár százan,mindenki szedi a lábát a város egyenlõre könnyû terep,az 5-7 km/h simán megvan,néha 1-1 jelzõlampa belassít minket de nem vészes. A túrabot a kezemben de még nem használom, Markó meg is jegyzi hogy ne hadonásszak vele mert kibököm a szemét . Lassan elérünk az elsõ megpróbáltatáshoz (Diós árok) Néha hátra nézek de nem látom Márkóékat. Egyre nehezebben megy ráadásul kicsit túl ettem magam és a gyros is kezd érdeklõdni mi lehet a külvilágban,émelygek, ez nem lesz jó,kezdek lassulni..... Hát ez szép az elsõ ellenõrzõ pontig sem értem el és már kivagyok! Utolárnek Lajosék de mondom nekik ne álljanak meg megoldom. 3x rókázok egymás utén szinte,végre megkönnyebbültem! Tûz tovább elérek a város kútig ott ülnek vagy 30-an esznek-isznak,lehuppanok és vizet veszek elõ,kortyolgatok,közben egy srácot kérdezek tudja-e mennyi van még az elsõ pontig? Szerinte nem sok úgy 1-1.5 km...az szép,a srácnak adtam kb. 1 liter vizet hagy cipelje meg úgy is fogytán volt én meg alig vánszorogatm!A kis pihenõtõl új erõre kapok és irány tovább. Nagy nehezen elvergõdök a Széchenyi Emlékmûig 1. ellenõrzõ pont. Egy nõvérke ad pecsétet,körül nézek látom-e Lajosékat de nem találom õket elindulok tovább.


Ez a szakasz talán a leglazább simán tempósan megy szinte már meglepõen könnyed! Elérek a gyermekvasúthoz (itt kapcsoltam be a fejlámpát) és ott áthaladva balra fordulunk (jobbra kelett volna) mentem vagy 2-300 métert és látom jönnek szembe a fények..... ne b@ssz rossz az irány,mehetünk vissza! A ködben alig látok csak a lábam elé kb 2m-t, botorkálunk de megtaláljuk a helyes utat,elérünk egy katonai sírhoz,sokan fényképeszkednek,gyertyát gyújtanak. Kiérünk a Csacsi rétre,a 2.elenõrzõ pont! Ez sima volt!


Na megint kezd nehezedni a móka,nem elég hogy bokáig ér a sár de ráadásul egy nyomon is halad az út,feltorlódunk! Szinte lehetetlen elõzni,bár nekem ez nem is menne belassulok rendesen. Na de ha a sár nem is volna elég jön az emelkedõ! Istenem mindjárt végem,elfogyott a levegõ!!! Úgy éreztem itt feladom!!! Leültem kb. 100 méterenként valami sziklára vagy a botokon támaszkodtam! Néhányan megkérdezték hogy rosszul vagyok,tudnak-e segíteni (innen is köszi a jóindulatot) jól esik az embernek hogy idegenek segítenének rajta! Közben egy sziklán ülve látom elhalad melletem 2 férfi,az egyik nagyon támolyog,keresi az egyensúlyt és tólem kb. 4-5 méterre le akar ülni egy instabil farörzsre. Mondem neki majd mutatom hogy ülj ide és felállok a szikláról, danke jön a válasz mert németek voltak. Nem tudom hogy de nagynehezen felértem a János hegyre (Erzsébet kilátó) Na itt szovjetek nyomták a pecsétet de mielõtt bármit csináltam volna odatámolyogtam egy mérleg hintához és ráültem. Na nem játszani,hanem mert alig éltem. kb. 5 perc pihenõ után odamentem az egyik katonához és megkaptam a pecsétemet. Kérdeztem Tõle hogy lesz-e még emelkedõ mert ha igen akkor ráhagyom! Mondta hogy igen Szomor elõtt van egy hegy ami a Diós árokkal vetekszik..... Mivel hogy én csak a 25km csinálom ez nekem nem gáz mondtam,majd talán jövõre :) Egyébbként apa és fia volt a két katona.  


A 4. ellenörzõ pontig eljutást közepes nehézségûre értékelném (számomra) Ahogy elhagytam a szovjet katonákat ismét emelkedett a szint de szerencsére csak kb.400 métert majd utána szinte meredeken lefelé, itt inkább vissza kellett magadat fogni nehogy túl gyorsan leérjek :)  Persze ezt sem sokáig élveztem mert jött egy újabb dombocska....ráadásul evvel az volt a baj hogy nem hátra,hanem ballra le csúszott, a bokát nem kímélve!!! Nagy nehezen feljutottam, itt németek táboroztak, az egyikük schnell deine papiere vezényszavakkal integetett felém,igazán hangulatos volt a tábortûz megvilágításában! Kértem némi utbaigazítást majd megindultam.


 


Az 5. ellenörzõ pont felé egy katonasír mellett haladtunk el ahol épp két valaki profi álványos kamerával felvételt készitett a mécsesekkel teli sirról! Az út itt lassan véget ért és most pislogtam merre kéne menni. Jobbra volt két lépcsõ ami tiszta sár volt így megvolt az irány, a mögöttem jövõk pislogtam utánam én meg rájuk kérdõn hogy jó felé megyek-e.  Igen ez volt a jó irány itt valami villamos megálló volt ez azt elhagyva káttam meg a lángos bodegát! Innentõl már csak egy ellenõrzõ pont (gondoltam én) Mivel itt azt írta az itiner hogy nem kapunk pecsétet én tövább álltam, sokan kb. 50-en pihentek és ettek-ittak. Mivel a telefonomon volt 2 nem fogadott hívás Lajostól és Márkótól itt megcsörgettem õket. Márkó mondta hogy õk is nemrég (fél órája) hagyták el a lángos bodegát és a hegyen mennek felfelé. Így megiramodtam én is a hegynek, ami nem volt meredek,viszont piszkosul csúszott és iszonyat sár volt! Ilyen nincs megint 50-100 méterenként pihenõ. Sokan megelõztek de ezt már megszoktam,viszont itt 1-2 túrázót beelõztem ami valjuk be egy városi puhánytól nem mindennapi :)  Na megérkeztem a következõ ellenõrzõ ponthoz, ahol kaptam egy pecsétet az itineremre a lángos bodegás rudlikába amire nem számítottam (azt hittem nem lesz több pecsét csak a célban) na mindegy ez is megvolt! Itt szovjet katonák voltam és nem is itt hanem fent a Virágos nyeregnél lett volna a pontjuk csak balesetveszély miatt lezárták a hegyet!!!!! Mondjuk ennek én és mindenki más örült mert bár meg kellett jerülni a hegyet de legalább nem kellett felbaktatni rá!!!!!


Útban a cél felé ballról kerülve a hegyet a túra (szerintem) legsárosabb része következett! Nem túlzok azzal hogy ha azt mondom hogy legalább úgy szemvedtem mint a hegynek fölfelé! Nagyon enyhe lejtõn kellett felbaktatni de azt nem sziklán,hanem cuppogós sárban! Ráadásul mintha traktorral mentek volna elõtte erre! A nyomban állt a víz a nyom tetején meg mintha agyagon csusználnál,sehogy sem volt jó. Nagynehezen elfogyott a baktató és jótt a meredek lejtõ. Na ebben sem volt köszönet, a hátamon ekkor már csak a váltó ruhám az EÜ láda az üres termosz és az üres ásványvizes palackok voltam (több mint 5 liter folyadékot ittam meg + a célban még kb 1-et úgy hoyg nem álltam meg 1x sem WC-zni) Ezt azért mondtam el mert volt egy lépcsõ szerû rész (kb 40 cm magas) és itt próbáltam lelépni de kicsúszott a lábam és dobatm egy fejmagasságig emelt lábban egy hátast a fémtermoszra,hát majdnem azt kívántam rúgtak volna inkább tökön...Persze volt nyerítés a közelembe lévõktõl de kb 20m.-el lejebb az egyik kárörvendõ is produkált egy hasonlót. Elment mellettem egy pár és fél füllel halottam hogy már csak 200m van a célig de aztán frissült a GPS-ük és visszafordulva mondta hogy bocs de 650 méter és nem 200..... Mondtam Neki hogy jobban szeretem mint a mikulást ha ilyen jó hirekkel jön! Persze több volt az én 1-1.5 km re saccoltam utólag.  Meglepetésemre jobb oldalt a bozótban lovak és betyárok,valamint egy gyönyörû mosolyú lány forraltbort áriltak. Sajnos nem voltam olyan nagy borozós kedvemben ls szerettem volna túlleni a túrán így mivel se tea se víz nem volt megkérdeztem tudja-e mennyi még a Boróka büfé? Azt mondta kb 300m, na ez úgy felvillanyozott hogy gyors elköszöntem és szinte beporoltam a célba!


 


A célba érkezve egy német katonai rendész várt és kértem a pecsétem de mutatott a sorra hogy ott kapok pecsétet.... ez kicsit szíven ütött mert utólag kiderült a sorban kb 45-60 percet álltam. Idõ közben Lajos és Márkó is megkerült. Lajos ráhagyta a 60-at állítólag rajta kivülálló okok miatt..... Innen üzenem a sorban elöttem álló szatymazi és a Szegeden a Déri Miksába járó két srácnak hogy bocs hogy nem hoztunk el titeket Szegedre de sajnos nem rajtom múlott :(  Köszönöm a célban a nagydarab úrnak azt a korty energiaitalt! Köszönöm a forralt bort áruló betyár lánynak a gyönyörû mosolyát! Köszönöm az út során értem aggódoknak a jó szavakat! Köszönöm a szervezõknek az élményt! Jövõre ugyan itt de már a 35 vagy a 60 km-en! És bocs ha valakit kihagytam!!!!!


Farkas Tibor Csaba 

 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár