Túrabeszámolók


túra éve: 2021
VadrózsaTúra éve: 20212021.11.21 20:47:14



Egy újabb kihívás, egy újabb futás sok-sok év után....


 


Jött az ötlet, hogy ismét neki indulok a Vadrózsa túrának. Ez az a túra amin már a legtöbbet előfordultam, sőt volt olyan is, amikor díjat nyertünk rajta. Volt amikor csak sétáltam, volt amikor futottam, most újra a tájfutást szerettem volna elővenni.


Az útvonalat jól ismerem, futva biztosan megfelelő lesz a 20km-es táv. A túra Rózsaszentmártonból indul, bár Én nem erre a rajthelyre emlékeztem a gyülekező az E-kotrónál volt. Sikerült jó korán megérkeznek s még kollégákkal, régi barátokkal, ismerősökkel is találkoztam. Jól esett újra ebben a közegben lenni s látni még mindig nagy jelentőségű a Vadrózsa teljesítménytúra. Kora reggel indult innen a 160km-es táv is, majd utána a "sima" túrák indultak el. Volt aki 10, 20, 30 km-en indult. Mivel Én futni jöttem nekem nem volt gondom, hiszen hátizsák nélkül érkeztem, csak egy kis folyadék volt nálam.


 



Regisztrálás után jöhetett is az indulás. A kotrógéptől irány a műúton felfelé Petőfibánya irányába. Itt még csak egy laza séta volt a kollégákkal, majd mikor már úgy gondoltam, hogy menni kell, el is kezdtem a futást. A műútról jobbra kellett letérni és ott folytatni az utat a Kopasz-oldalon az első állomáspontig. Itt volt egy kis ismeretlen, hiszen máshol vezetett az út, mint korábban, de nem okozott gondot. Menetközben jó sok futóval találkoztam. 


 


 














Az első állomás után jött egy jobbkanyar, majd Rózsaszentmárton másik oldalára érkeztem a Somlyó-hegy lábához. Innen már tudtam, hogy kicsit lassabb lesz a felfelé vezető út, de azért kapkodtam a lábamat. Meg kell mondjam vártam már, hogy felérjek egy kicsit szusszantok is odafenn. Persze nem így volt, nem volt kedvem megpihenni, olyan jó volt a tempó. Némi fotózás után már szaladtam is lefelé a Somlyóról a Rudolf tanya felé. Jó volt ez a szakasz, hiszen csak lefelé kellett jönni. A tanyánál jobbra, majd egy kevés idő múlva ismét jobbra - be az erdőbe a árvavárt Széles-kő vagy aki úgy ismeri Apci tengerszem következett. Itt még mindig jól lehetett haladni, a futás ilyen szakaszon nagyon szuper!


 


 








A Széles-kőnél újabb állomáspont és frissítő, majd pecsét után már indultam is tovább. Innen ismét nehezebb szakasz jön, mert már csak felfelé kell haladni egészen a Hármashatárig. Azt hittem sosem érek oda, olyan hosszúnak tűnt. Itt volt a kereszteződés ami a túra távtól függött, ki balra, ki jobbra. Én jobbra szaladtam tovább, mert a 20km-es táv az erre van s innen az út bevisz egyenesen a Rózsai Pincesorra.


 


 











Útközben egy kicsit elkavarodtam, jobban mondva tudtam volna egy rövidebb útvonalat, de maradtam a megfelelő helyen. Az is biztos, hogy egy kicsit lehet volna egyértelműbb a jelölés, mert aki először jár erre, nem biztos, hogy nem téved el itt. Mikor beértem a pincékig, már egészen kimelegedtem, hiszen hihetetlenül jó időt fogtam már ki megint. A lényeg az, hogy inni majdnem a végéig csak lefelé kell haladni. Át a pincesoron, le a másik, régebbi pincékhez. Itt lett volna az utolsó előtti állomáspont, de még ki sem nyitott, olyan korán s gyorsan értem ide. Itt jó pár percet "buktam", de nem is az volt a lényeg, hanem a futás. Hívtam a szervezőt is s abban maradtunk, hogy pecsét nélkül megyek be a célba.


 


 



Egy kisebb emelkedő következett, majd a temetőig szépen egyenletes tempóban futottam, mígnem a faluba érkeztem. Innen már csak kb. két kilométer és már a célban is vagyok. Nem mondom, hogy nem fárad el a lábam egy kicsit, de ez szerintem az emelkedőnek és a meleg időnek volt köszönhető. A vége 17,9km és 2 óra 24 perc lett.


 


A célban szinte egyedül voltam csak később csordogáltak be a túrázók és futók. Viszont az ebéd az már készen várt, úgyhogy gratulációk és oklevél után jöhetett is egy kis táplálék.


 















Egy keveset még ücsörögtem a rendezvényen, majd szépen lassan - egy tóminőségű Héricses technikai pólóval gazdagabban el is indultam a hazafelé.


 


Pár órával később még visszamentünk a helyszínre egy kicsit nézelődni, beszélgetni, majd ezzel a mai napot be is fejeztem.


Jövőre jöhet a 30km.


Luki - The Travelbug


(www)

 
 
Bika Maraton és FélmaratonTúra éve: 20212021.11.21 13:29:14

Na, ezt a túrát sosem felejtem az biztos. (2021.09.11) Egy hosszú és fáradt időszakon voltam túl a túra előtt egy nappal s emiatt is terveztük be ezt a rövid, kellemes, könnyed kirándulást a családdal. Nem lesz megterhelő, kikapcsolódásra épp ideális.


 


 



Bika Maraton - mely Galgahévizen, a település mellett Bika-tónál került megszervezésre. Egyszer már jártam itt anno még geo ládát keresni, de most más volt a cél, mint ahogyan a szempont is. Szóval négykerekű logisztikával irány Galgahévíz, irány földúton a Bika-tó.


 


Először nem a jó utat választottam, de egy kis informálódás után megtaláltuk a kiinduló állomást. A túrát családdal terveztük végigjárni, úgy, hogy Én előtte, vagy amíg Ők túráznak Én párszor végig futom a köröket. Igen köröket, ugyanis az útvonal a tó körül van. A távok pedig úgy adódnak, hogy ki hányszor kerüli meg a tavat a kijelölt útvonalon.


Hát amivel nem számoltam, hogy a legkisebb Kesser épp elszunyókált az autóban. Most mi tévők legyünk? Úgy döntöttünk, hogy amíg alszik Én neki indulok a Mini Maratonnak. Ha felébred akkor elindulnak és majd találkozunk a tó körül valahol.


 



Jöhetett a regisztráció, majd neki is vágtam a távnak, vagyis a Bika-tó megkerülésének 3x. Nem tudtam mi is vár rám csak a cél lebegett a szemem előtt. 


 


Először egy kis futi az aszfalton, majd végre rátértem az erdei útra. Ahogyan beértem az erdőbe egyből felfelé kellett menni. Természetesen a futás egy kicsit itt nehezebben, lassabban ment, de nem adtam ám fel. Ahol felfelé kell menni, ott biztosan majd lefelé is. Ott majd behozom a lassú haladást. Érdekes környezetben futhattam, hiszen egy kicsit vadnak tűnt a terület. Felfelé, jobbra, majd balra ismét fel. Nem volt egyszerű a túra első szakasza. Tuti közben nézelődtem, majd végre jött egy jobbos és egyenesen szaladhattam tovább. Néha rá-rá pillantottam az itinerre is, hogy jó e az irány, de persze jól is volt kijelölve az útvonal. Közben vettem észre, hogy hamarosan jön az ellenőrzőpont és hopp, jobbra  már fel is tűnt a jelzőpólya a zsírkrétával. Egy pont és már indultam is tovább. Innen kezdve már csak lefelé kellett futnom, könnyű szakasz következett. Na ugye, tudtam Én, hogy behozom a felfelé menetet!


 











Mikor az út végére értem egy kicsit balra majd végre tényleg a tó körül kellett haladni. Most már tényleg megkerülöm a tavat. Útközben pár látvány azért akadt és néha fényképet is készítettem. Meg kell mondjam jobb volt az erdőben benn futni, hiszen ott kellemes időjárás volt, a tó körül meg nagyon meleg lett a levegő. A fák sem árnyékoltak, na meg hát futok is...


 


A tó kanyaroknál a horgászok csak úgy néztek, hogy mit szaladozok Én itt, de arra nem számítottak, hogy nem csak egyszer fognak majd látni, hiszen legalább 3x eljövök még mellettük. Elég gyorsan beértem a start állomáshoz, ahol egy újabb pecsét után már indultam is a második körnek. Innen már nem olyan izgalmas, hiszen ugyanazon szakasz, ugyanaz a látnivaló. A táv felénél újabb zsírkréta pötty, de most másik színnel, majd irány a cél másodszorra is. Pecsét s futi tovább a harmadik körrel.


 








Időközben érdeklődtem, hogy a kis túrázó felébredt e már, de még mindig nem. Na akkor taposom tovább a kilométereket, hátha a harmadik kör végére már Ő is talpon lesz. Újra fel, újra pecsét, újra horgászok és még mindig nagyon meleg van. Szépen be futottam a célba, ami nekem 11.29 km lett. Gratuláltak is!


 


 













Még a cél előtt jelezte párom, hogy a csepp felébredt és neki is indultak a Totyogó túrának. Ez az! Az asztal úton be is értem őket. Ráadásként Én is letotyogom a távot mégegyszer. Nem volt rövid, persze néha vinni kellett a kis hercegnőt, de jól teljesített, mint ahogyan mindannyian a végére. Ez a túra korosztályosra sikeredett, hiszen 2 éves és 64 éves is volt közülünk - a generációk, nagymama és unoka. A 3.93km 1:41 alatt lett meg, jöhetett a jól megérdemelt pihenés. Természetesen a célban megkaptuk a gratulációt, oklevelet és érmet is. Azt követően még ebéd is jutott és frissítő. Egy keveset még nézelődtünk a Tónál, pihengettünk, majd indultunk utunkra, a hazafelé.


 


 





 

Köszönet a szervezőknek, jövőre találkozunk. Bízom benne, hogy akkor több körre tudok majd nevezni, vagy legalább ugyanennyire.


 


 




Luki - The Travelbug

 
 
ZombitúraTúra éve: 20212021.11.15 07:10:22


A mostani bejegyzésemmel a Túra Napló sorozatomat szeretném bővíteni. 


Az év vége felé megjelent egy új túra a teljesítménytúrák között, a Zombitúra (2021.10.16). Ezt a túrát a Nyikom Hegyisport és Természetvédő Klub szervezte idén az első alkalommal. Start állomása a Nyikom siklórepülős leszálló. 


Mivel Pásztó hozzánk is közel van, úgy gondoltuk neki indulunk a túrának.


Két táv közül lehetett választani, a 10 és 40 km-es útvonalból. A 40 km-es táv egy ideig együtt halad a 10-essel, viszont az tovább megy a Vörös-kőre, a Péterke-hegyre, Tót-hegyes, majd Világos után a Havasra, János-várán át az általam nem kedvelt Múzslára, végén az Ólom-tetőről pedig a célba. Erről azért írtam röviden, ugyanis Mi a rövid túrát választottuk így elsőre.




A start állomáshoz kb. 9:00 körül érkeztünk meg, ami nekem nagyon tetszett. Nem voltam még itt benn a kerítésen belül. Egy leszállópálya a siklóernyősöknek. Ekkor már volt aki régen elindult már az útvonalon, úgyhogy Mi sem vártunk sokat az indulással. Hátizsák fel, GSP indít, irány az itiner átvétele után a távolság legyőzésére. Ha jól emlékszem erre a távra 4 óra volt adva, a rajtidőnk pedig 9:16 volt.



A start állomást elhagyva a Nyikom-hegy irányába indultunk felfelé a z jelzésen mindaddig, amíg el nem értünk egy földúthoz, ami a hegyoldalban vezet tovább. Innen balra indultunk meg az első pecsételő állomásra a Jójárt forrásig. A park egy kicsit meredek volt, nem fáztunk az már biztos. A Jójárt forrás egy rozoga faházból ered, itt már korábban jártunk már geoládázás miatt. Sőt a közelbe rejtettem is el egy nemzetközi geo ládát is. Természetesen most is leellenőriztük a ládát mint ahogyan a forrás épületét is. Az épületen zombi fej volt, ami az állomás jelszavát, kódját tartalmazta. Tetszett!!!











Innen tovább még mindig felfelé haladtunk, majd az emelkedő tetején, ahol elágazik az út, balra fordultunk a gerincen haladva tovább. Itt már lefelé kellett menni, jó volt, hogy ezt az útvonalat már ismertem, nem ért meglepetés. Egy kis lazításnak pont jó volt. Szépen haladtunk a második ellenőrzőpont, vagyis állomás felé, ami nem más, mint a Hasznosi-tó. A tó ekkor jobbkeze esett már. Nekem ez a szakasz tetszett a legjobban. A z jelzést követve, amolyan freestyle útvonalon közelítettünk a műút felé. Ott átkelve az úton be is értünk a víztározó gátja mellé, ahol egy kiskapun mehettünk be a tópartra. Ott várt minket az ellenőrzőpont, ami most valódi pecsételős állomás volt. Itt már találkoztunk ismerősökkel, kollégákkal akik szintén ezen a túrán vesznek részt. Egy kicsit beszélgettünk s közben frissítőként pirosaranyar zsíros kenyeret majszoltunk. Jó szervezés az már biztos. Mikor ismét tele lettünk energiával, olyan 200 métert sétálva a tóparton haladva egy kis hídon átkelve ismét átkeltünk a főúton, irány be az erdőbe. Természetesen a tóparton lőttünk néhány fotót, igazán pazar látvány tárult elénk. Még sosem jöttem be idáig, pedig már jópársszor jártam itt.




Szóval tovább követtük a z jelzéseket, balra tartottunk mindaddig, amíg el nem értük az erdészeti utat. Útelágazódáshoz értünk! A három útból a bal oldali a helyes választás, az egyenesen az Ördög-árokhoz vezet. Közben keskeny fenyves mellett haladtunk, ahol csörgedezett egy kispatak, ami az Ördög-sziklától ered. Na innen jött a hadd el had, nem semmi meredek szakaszon kellett felmenni az Ördög-szikláig.








Végülis megérte, ugyanis a virtuális jelszó a szikla tetején várt bennünket ismét egy zombi fejnél. Egy pár perc pihenés volt a kő tetején, nézve az utánunk jövő emberek, túrázók kínlódásait felfelé. Pár fotó és haladtunk is tovább a gerincen még mindig felfelé. Később egy körbekerített tisztáshoz értünk, majd jobbra tartva ismét rákerültünk az erdészeti útra. A leírás szerint a Naszály-bérc oldala igen meredek, hát igen, pontos a leírás. Ezért szintvonalban, balra kerülve, patakot követve haladtunk tovább felfelé a várva-várt Nyikom forrásig.



Nem gondoltuk, hogy még itt is toronyiránt kell haladni, egészen jól kimelegedtünk mire felértünk. Viszont meg kell mondjam ez is megérte, hiszen a látvány az tényleg gyönyörű volt. Még muflon csordával is találkoztunk akiket meg tudtunk figyelni. Többször is arra keveredtek ezen a szakaszon. Ekkor már a korábban velünk együtt haladó kirándulókat már magunk mögött hagytuk s új túratárs szegődött mellénk. Neki még segítettünk is feljutni a tetőre.



Igen közel a Vörös-kő, hogy a lábam előtt is találtunk belőle. Még jó, hogy most nem kell felmennünk a 738 méteres tetőre. Pár perc után végre megpillantottuk az állomáspontot. Jöhetett a pecsét és a cerbona-szelet. Rövid pihenő majd innen tovább a piros sávot keresve egy kis lankás következett. A 10km-es túra jobbra, a 40-es balra.


A következő ellenőrzőpont a Gortva-kilátó jött, melyet mégiscsak a z jelölés mutatott. Már jó régen nem voltam itt, jól esett újra ide visszajönni. Bár nem emlékeztem, hogy ez ilyen magasan van.












Még jó hogy bemegyünk a kilátóba, hiszen ritka látvány ez erre felé. Odabenn freskók, igazán impozáns látványú épületbelső. Fotóztunk is sokat az utókornak, na persze a blog-bejegyzésnek is kell pár kép.


Itt létünk alatt még egy mozgóládát (Geocaching) is újrarejtettünk itt, pont útközben telefonáltak rám, hogy mikor lesz már kereshető. (Nem) véletlenül lapult a hátizsákomban!


Szépen lassan szedelőzködtünk és indultunk is neki a célba vezető útnak a siklórepülős starthelynek, amint szinte csak érintünk a zöld háromszög keresésekor. Tetszett a starthely is. Persze itt is találtam már kincset korábban.









Na innen már csak lefelé kell mennünk és végre beérünk a célba. Nem is baj már ennyi emelkedő után. Szépen lassan lecsordogáltunk az úton és ott is találtuk magunkat a már ismerős területen a siklórepülős leszállópályán.



A célt 13:10-kor értük el. Jött is érte a megérdemelt jutalom. Oklevél és egy sajátkészítésű anyag érem is.






Gratulációk után nem maradt más hátra, mint hogy egy kicsit szétnézzünk ezen a helyen. Izgalmas és érdekes látványban volt részünk az itt lévő épületen belül. Még egy éjszakai vadles is van odabenn. Üvegablakon keresztül nézhetően az állatok a tisztáson.



 



Miközben nézelődtünk még egy siklóernyős leszállást is megnézhettünk. Az egyik állomáspont bezárt és a vezetője siklott le ide hozzánk, hiszen még csak most jött a java. Egy finom ebéd is a jutalmunk volt, méghozzá zombi módra, agyvelővel. Finom is volt!



Egy kicsit még pilledtünk a kiterített pokrócon, majd lassacskán indultunk más tájékra.


Nagyon köszönjük a szervezést, igazán szuper túra volt. Minden klappolt, jövőre is jövünk. Még tanácsokat is adtunk, hogy mit és hogyan lehetne még változtatni, módosítani akár az útvonalon is, bízom benne 2022-ben is itt lehetünk és egy jó ízűt túrázhatunk a zombikkal.





Luki - The Travelbug

 
 
túra éve: 2016
VadrózsaTúra éve: 20162016.11.01 07:18:06

 


Vadrózsa 2016 (20km)



 



Ismét elérkezett a Vadrózsa túra ideje, nekünk sem kellett több - gyorsan összekészültünk és már percek alatt a rajt helyszínén is találtuk magunkat. Sajnos az elő regisztráció nem sikerült, ezért a helyszínen kellett a papírmunkát elvégezni. Gyors nevezés, nevezési díj megfizetése, majd kezünkben térképpel már indultunk is neki a betervezett 20 kilométeres túrának.

Nagyon sokan indultak neki a túrának, aminek Héricsesként Én is örülök, hagy járja be mindenki ezt a környéket újra és újra. 

Én a GPS-t elő is vettem, bár nem a geoládák miatt, hanem csak az útvonal rögzítése miatt, legalább lesz mint összehasonlítani a korábbi eredményekkel. Távolba néző is készítette már a kütyüt, Ő most a Pokémonok miatt tartotta kezében s mily meglepő az egész táv alatt csak számolta, hogy mennyi távot is teszünk meg túránk alatt.

A korábbi évekhez hasonló eredménnyel zártuk a napot, persze volt amikor más volt a cél. Egyszer futva s egyszer akadályverseny keretében teljesítettük ez a távot. A leírás végén azoknak is megtaláljátok a korábbi bejegyzéseit.



Na de lássuk a 2016-os Vadrózsát, 20 km-es távon...   



A túra adatai a következők:



Táv: 18,2 Szint: 490 m és a szintidő: 6 óra

Rajtszámok: GEONEO: 2180/Távolbanéző: 2191



(8:47) A rózsaszentmártoni horgásztótól indultunk s kb. 200 méter múlva már a főúton is találtuk magunkat. Az E-Kotró mellett elhaladva, a műúton tartottunk Selyp irányában a P- jelzésen. 




Az első emelkedő ez volt a túrán, de 1 kilométer múlva már fordultunk is rá a P+ jelzésre (jobbra) ahol először napraforgó, majd szőlő és gyümölcs vagyis kerítés mellett haladva kisebb emelkedővel érhettük el a Kopasz-hegy oldalát. Itt már meg is történt az első (feltételes) ellenőrzés, vagyis az ellenőrző pecsét a túralapunkra. (3,2 km)











Innen tovább egészen az apci útig a főútra, majd irány ismét a földút ahonnan már egy darabig csak felfelé kellett haladnunk, hisz a következő - első állomásunk a Somlyó-hegy. 




Már az idevezető úton találkoztunk jó pár szimpatikus túratárssal, akikkel beszélgetésbe is elegyedtünk s mondhatom, hogy a túrát szinte velük együtt teljesítettük. Néha egy kicsit Mi, néha Ők maradtak le, de mindvégig együtt haladtunk. Közülük volt aki Nógrád, volt aki Heves megyei volt, nagyon jókat cseverésztünk.

Szóval egy rövid időre végre árnyékba kerülhettünk ezen az igazán meleg vénasszonyok nyarán, beértünk az erdőbe, irány a Somlyó, irány az emelkedő! A Somlyó nem olyan veszélyes 397 m a magassága, de hát mindig csak felfelé s felfelé. Néha könnyebb szakasz, a végén meg csalóka, mintha már odaérnél és mégsem. Közben pedig csak emelkedik, mígnem végre elértük a tetejét és a magasság pontnál lévő első állomáspontot. Pecsételés, szőlőcukor, csoki ami itt várt ránk és pár perc pihenés - csak felfelé haladtunk. (5,9 km)



 Innen akár integethetnék is





 

Elég gyorsan tovább is álltunk és az árnyékos, vagyis bokros északi részen ereszkedtünk is lefelé a Somlyóról.

Mikor vár a meredek lejtőt elhagytuk, ismét kiértünk a napos szekérútra a Ferenc tanya közelében. (7,0 km) Mellette elhaladva, mi már nagyon vártuk, hogy végre a következő ellenőrző pont irányába érjünk, hiszen újra be kell menni az erdőbe, ami árnyékot ad legalább.

Kicsit szokatlan volt számomra, hogy a PO jelzésen kellett megközelíteni a tavat, hiszen erre nagyon régen nem jártam már. Az újdonsült, összeverbuvált csapatot kicsit meg is tévesztettük, mert a megszokás az a jobb irányt adta, a jelölés pedig balra volt. Végül csak pár percet haladtunk a nem megfelelő irányba, de legalább volt aki figyelt és észre vette a jelölést. Itt kellett rájönnöm, hogy ha a szöveges útvonal leírást elolvastam volna akkor bizony egyszerűbb lett volna.

Elég gyorsan odataláltunk a Széleskőhöz, ahol a következő ellenőrző pont várt minket és egy kis szőlő. Pont jól jött! (8,4 km) Itt már elég sokan össze gyűltek, már mindenki többet pihent ennél az állomásnál. Itt már ismerősökkel is találkoztunk, sőt megjelentek a kutyussal túrázók is. Nagyon jól bírják négylábú barátaink is. Egy aranyos kis vizsla (Liza) és egy kedves kis Beagle akit nekünk is meg kellett simogatnunk. 














Ezt követően jöhetett egy kis emelkedő, a tavat körül vevő dombot másztuk meg, majd szépen bandukolva a PO jelzésen lassacskán elértünk a P+ jelzéssel ellátott utat. Innen ezen a jelzésen haladtunk tovább, mígnem a Hármas Határhoz értünk. Itt már megjelentek a hosszabb távú túra résztvevői is. (9,8 km)





A további útvonalat is már jól ismertük, széles szekérúton a P- jelzésen kétoldalt bozótos.  Gáborékkal itt is közösen haladtunk, mígnem hamarosan elértük a pincéket, ahol a présházak mellett haladva s az elhagyatott Andezitbánya mellett ereszkedtünk lefelé a Nagy-völgyi pincesorra. Néha meg-meg állva, de hatalmas kitartással érkeztünk meg végre az ellenőrzőponthoz. (13,6 km)

Ha már Nagy-völgyi pincesor, akkor a pont is legyen egy pincénél, ahol odabenn a hűvösben finom borocska volt a jutalom egy kis müzli kíséretében. Jómagam itt nem, de a szomszédban már nem bírtam ellenállni egy jófajta kis fehérbornak. Igaz csak kóstoló, de igen jó esett. Kellett is, ugyanis rövid pihenő után ismét felkerült a hátizsák majd a présházakat elhagyva jobbra megint egy kis kaptató következett. Ez volt már az utolsó emelkedő, kiértünk a pincék útjára, majd toronyiránt, vagyis a templom irányába be a faluba. (16,2 km) 

Át egész Rózsaszentmártonon, véges-végig, majd a főutcán jobbra a pár órával ezelőtt itt hagyott szakaszon be is érkeztünk a célba! (18,2 km / 13:18) 




Ismét egy jót túrázhattunk itt a Mátra lábánál, annyi már biztos, hogy legközelebb ugyanitt! Újabb kilométerek a lábunkba és újabb ismeretségek, melyre biztosan emlékezni fogunk.



A túrán készült "csiganyál" alább látható. Elég szép távot tettünk meg és szerintem jó idő alatt.





Ez pedig a korábbi Vadrózsa bejegyzése: http://gn-geoneo.blogspot.hu/2013/09/vadrozsa-20-teljesitve.html



A 2015 évben rendezett akadályversenyről ITT olvashattok, ahol mi vittük el a serleget, első helyezettként.



Ezen a túrán is sikerült kellemesen elfáradni, a lényeg, hogy kinn voltunk a szabadban!

Köszönjük HÉRICS!



Kesser volt, Hol nem volt?!



GEONEO The Travel Bug 2016

www.geoneo.hu

 
 
Libanoni CédrusTúra éve: 20162016.11.01 07:13:33

 


Libanoni cédrus 12 teljesítménytúra és geocaching (GEONEO)



 





Egy rövid kis beszámoló a legutolsó teljesítménytúráról a Libanoni cédrus 12-ről. Már korábban kifigyeltem magunknak, hiszen a Budai hegységben szerettem volna pár geoládát megtalálni és egy szervezett túra is már nagyon hiányzott a repertoáromból.

Mivel a mai napon volt az óraállítás, vagyis kaptunk még egy órát pihenni, emiatt pontosan sikerült az indulás. Négykerekű logisztika és már indultunk is a nagyfalu irányába. Elég gyorsan sikerült a városon és a Dunán áthaladni, majd irány a Szépjuhászné. 

Innen indult a mai napi túra. Eléggé sokan voltak már a helyszínen, már parkolóhely sem maradt. Kicsit távolabb egy kertészeti bolt előtt sikerült letenni a vasat s irány a Rajt!

Regisztráció, nevezési díj (1100) és már meg is kaptuk az itinert, vagyis a térképet a túra leírással. Persze nekem a "szifonon" már ott volt a track, hogy biztosak legyünk a dolgunkban, meg hát a geoládák miatt is, hiszen előre tudhattam, hogy melyik rejtések esnek a túra útvonalához közel vagy inkább melyek lesznek rajta.


Jöhetett a start kicsit megkésve és elkóvályogva a büfé körül. Irány befelé az erdő, irány a turista út. Azt hiszem ezen az útvonalon még nem mentem - zöld körséta. Később a zöld +, és a zöld sáv. Időközben feltűnt egy másik jelölés is méghozzá az Út az Egészséghez - Hárs-hegyi tanösvény az egészséges szív és érrendszerért. Ezen is haladtunk egy keveset. 

Olyan 9:15 körül már be is értünk a városba a túra útvonalon ahol jól el is időztünk a pokémon támadások miatt. Mikor észbe kaptunk már a zöld sávon haladtunk tovább, vagyis irány az Apáthy-szikla. Utunk során egy geoláda mellett is elhaladtunk, de az egyik pontját valahogyan kihagytam, így ez nem lett meg.


Mikor a lakott területet kezdtük elhagyni (9:45) már láttam, hogy most jön a java, vagyis a túra emelkedős része. Hát persze, hiszen a sziklához felfelé kell menni, nem a szikla jön le hozzánk. Számos lépcső, emelkedő. de cserébe szép kilátást, gyönyörű panorámát kaptunk. 

Ez a helyszín a táv 4. km-re volt, ahol végre sikerült egy hagyományos geoládát is megtalálnom. Ez volt a (GCzttr) - vagyis a Nagy-Szikla(Apáthy-szikla). Gyors találat volt, ilyet még nem láttam - a leírásban annyi volt, hogy a turista úttól kb. 40 centiméter. És tényleg!BIG ROCK

Na, de irány tovább, hamarosan az első állomáshoz érünk a túra névadójához, de előtte még a piros körséta és még mindig csak felfelé!

Az első ellenőrző pont a Libanoni cédrus volt. Kicsit meg is lepődtem, hogy nem pecsétet kaptunk, hanem egy kódot kellett megadnunk, keresnünk a nagy fa környékén. Ide olyan 10:45 körül érkeztünk, pár percet el is időztünk, hiszen kerestük a kódot, találtam Munzee-t és persze egy virtuális geoládát is!(GClibc)(libanoni cédrus)


Ezt követően ismét egy kis emelkedős szakasz következett a piros körséta majd a sárga sávon haladva tovább a Vadaskerti-hegy és a Nyéki-hegy között. Itt a csapat már nem volt lelkes, mindig csak felfelé? Meddig tart ez még? Lesz még lejt?

Természetesen igen, nemsokkal később már el is érkeztünk a várva várt ponthoz, vagyis a lefelé vezető úthoz. Innen már jó sokáig csak lefelé kellett menni egészen Hűvösvölgyig. Ezt a pontot már nagyon vártuk, itt volt a második ellenőrző pont az Ördög-árok hídjánál. Még sorba is kellett állni, összegyűlt a nép a pecsétet várva. Nagyon jól megúsztuk idáig a napot, már mint ami az időjárást illeti, kicsit aggódtunk (na jó, Én nem) hogy elkap az eső bennünket odabenn az erdőben. Felhős, szürke és hűvös volt. Hát persze, hiszen Hűvösvölgy! Pecsét és némi cukorka, majd irány a kék sáv Nagyrétfelé.




Dél körül már el is érkeztünk a harmadik ellenőrző ponthoz. Itt is egy kódot kellett feljegyezni! Ez volt az elágazás a piros sáv és piros +. Innen már csak 1,8 km volt csak hátra és a szint 119 m.  Ismét felfelé kellett menni, de hát ha lejöttünk akkor bizony felfelé is menni kell a cél irányába. Még jó, hogy nem kellett felmenni a Nagy Hárs-hegyre hanem csak mellette haladtunk.

Itt még azért sikerült elcsípnem egy geoládát, nem sokkal a turista úttól ott lapult a (GCsosz- vagyis a Sötétség szája. Ez is gyors találat volt, hiszen sietnem kellett vissza, hamarosan jön a cél egyenes, vagy valami olyasmi. 

A Szépjuhászné út mellett haladva a piros sávon majd később utunkat keresztezve a zöld körséta - jobbra, ahol az enyhén emelkedő, de széles, jól járható ösvény vezet a Gyermekvasútsínpárjához. Itt átkelve már csak balra és be is érkeztünk a célba!!! Ismét az Étteremnél voltunk, de most hátulról támadtunk. Irány az igazoló lapok leadása, majd cserébe egy oklevél és kitűző.


Azt hiszem sikerült kellemesen elfáradnunk, de cserébe kinn lehettünk a szabadban, friss levegő és még három geoládát is sikerült lefülelnem. Azt nem ígérem, hogy jövőre is itt leszek, de hogy a környéken az biztos!




Mivel nem akartam rengeteg képpel feltölteni az oldalt, ezért egy kis videót készítettem. Köszönet a szervezőknek - Sarokkő Egyesület, nagyon jól éreztem magam! (A túra honlapja)



GEONEO The Travel Bug 2016

 
 
túra éve: 2014
VadrózsaTúra éve: 20142015.01.02 09:19:29

 


Vadrózsa 2014 (20km, lefutva)



 







Ismét indult a Vadrózsa túra!



Már korábban be terveztem, hogy ide biztosan menni, mennünk kell. A táv még nem volt eldöntve, függött attól, hogy kikkel megyünk vagy csak gyors séta lesz, esetleg futás.

Elõzõ nap már vártuk és megbeszéltek alapján max. a 20km-es táv mert akad még tennivaló. Igaz már a 30km-eset legyalogoltam volna, kicsit azt a környéket is újra megnézném.

Változott a program. Reggel korán ébredtem, de senki más nem akart indulni, kell a pihenés - mondván. Hát akkor legyen, megyek Én  egyedül is, legalább futok egy jó ízût így reggelrõl. Gyorsan össze szedtem magam, amihez mégis kellett vagy fél óra.

Négykerekûvel legurultam a starthoz közel, majd gyalog a regisztrációs pulthoz. Legnagyobb örömömre, rengetegen voltak. Mindenhol parkoló autók és nem csak magyar rendszámosak. Juj, de jó lesz ez a mai nap! Sok-sok ismerõs arc és sok-sok új túrázó. Az idei év rendhagyó, öt táv közül lehet választani 10, 20, 30, 50 km és egy egyszeri rendezésû 150km.  A túra része a Mátra teljesítménytúrázója mozgalomnak, tehát jár érte egy pecsét az elhanyagolt füzetembe is, ami sajnos nem dicsekedhet rengeteg km-el. Ebben az évben beterveztem a 150km-t, de mindig úgy jött ki, hogy vagy nem értem rá, vagy az országban sem voltam. Sebaj, gyûjtöm még decemberig, vagy talán jövõre össze jön.



Hopp, Én következek, mennyire is? Hát mivel futni szeretnék így a 20-assal kiegyezek, legyen. Nevezési díj befizet, sõt 50%-os kedvezményem is van - jöhet a dokumentum és indulás.

A rajtban találkoztam ám ismerõssel, kollégával és még családtaggal is. De jó, irány mindenki ki a szabadba.




Vadrózsa 20

 

 Indítás: 7.00-9.00(10:00) óra Nevezési díj: 1200 Ft/fõ Táv (terepen): 18.5 km Szint (terepen): 520 m Szintidõ: 6 óra MTSZ pontszám: MTSZ 38 pont MSTSZ pontszám: D24/5,5

 




Rajt:Cél: Rózsaszentmárton, Arany lámpás bt. Horgásztó (borozó) Bányász út, Rózsaszentmárton 

 0km / 7:43

Egy darabig egy kollégámmal sétálunk a part felé, legalább beszélgettünk egy kicsit. Õ hozta a kutyáját is, aki nagyon örült a szabadnak vadászkutya révén. Irány a part egy kellemes kis bemelegítésként. Ezt a távot nem nagyon szeretem, mert nincs nagy látványosság odafenn a Kopasz oldalon.

Mikor a mûútról letértünk, már nem bírtam tovább, elköszöntem az 50-es távosaktól majd Futás!

 

- Kopasz-oldal 3,2km


 

Itt csak egy kis ellenõrzõ pont volt. Gyors pecsételés majd futás tovább, hamarosan jön a kedvenc helyem a Somlyó. Ott úgy is lassulok egy kicsit, mert felfelé a tetõre csak séta lesz.




- Somlyó-hegy 8:35 / 5,8km




Hát igen gyors gyaloglás kicsit fújtatva felfelé, de már nagyon vártam a tetejét. Sok túrázóval találkoztam, mindenki felpakolva,  Én meg két szelet csokival és fél liter folyadékkal szaladgálok itt. Na végre, felértem a tetõre, jöhet a sorban állás, várom a pecsétet. Nem szusszanok, hiszen felfelé séta volt, ott kipihentem magam, irány futásban, rohanásban lefelé a hegyrõl. Már régen ki akartam próbálni, milyen ezen a távon, szakaszon lefelé futni.

Hát mit mondjak, tetszett, viszont eléggé csapkodott a lábam a talajon. Nagy szinteltérés és meg csak próbáltam lassítani lefelé, néha sikertelenül. A túrázók kedvesen engedtek lefelé, utat biztosítva nekem. Mire leértem egy kicsit szusszannom is kellett, gyorsan jöttem annyi biztos.

A Ferenc-tanya felé jött az irány (6,9km), itt is lehetett már futkározni, hamarosan jön a jobb kanyar irány le a Széles-kõhöz, vagyis az Apci tengerszemhez a tóhoz. Itt is találkoztam már újra gyalogosokkal, persze Én futva csak elõzgettem a népet.

Most nem igazán nézelõdtem, nem nagyon fotózgattam, hiszen a futás volt a cél és a táv legyûrése. Még a geoládákra sem koncentráltam és a saját rejtésemre sem a dombtetõn.




- Széles-kõ 8:52 / 8,4km




Be az erdõbe, csak futás. Végre a másik odavezetõ út felé ment a túra, legalább láthattam ezt a szakaszt is, erre már vagy 15 éve nem voltam. Jobban tetszett mint a megszokott út, nekem könnyebb is volt. Percek alatt már az állomásponton is találtam magam, ahol pecsét és egy kis szõlõ fogadott. Gyors csevely a korábbi túratársakkal akik a pontot voltak, Õk most csak horgászgatnak, nem túráznak, hiszen szervezõk.

Pihenés, s már indultam is toronyiránt fel a turista útra. Nem nagyon kedvelt szakaszom következett. Apró szinteltérésekkel felfelé, csakis felfelé a Hármashatárhoz. Itt egy kicsit lelassultam, a pihenés az oda - olyankor mindig kifáradok, ha megszakítom a futást.

 

- Hármashatár 9,8km

Itt most nem volt ellenõrzõ pont, sajnos elég kevés pont-õrt tudtak beszervezni - szerintem ha Én vállaltam volna akkor itt lettem volna egész nap. Ez van, Én futni szerettem volna, ezért is nem jöttem most el szervezõnek. Talán majd egyszer.

Innen jobbra, mert a 30-50 távok haladnak balra, az ilyen gyenge 20-asok pedig jobbra a Pincék felé.

 

- Pincék 9:35 / 13,4km




Ez is egy futó szakasz, mármint amikor a pici emelkedõnek vége van. Innen szinte már csak lefelé vezet az út a Pincék ellenõrzõ ponthoz. Az már az utolsó pont a cél elõtt, onnan már nem sok lesz hátra.

Futottam Én, de néha meg-meg álltam, sõt még egy túrázóval is beszédbe elegyedtem. Kicsit rontott ez az idõmön, de hát ebben a jó idõben jól is esett egy kis séta.

Lankás! Akkor futás, mert gyorsítani szeretnék. Irány le a Pincékhez. Kicsit rövidítettem a szakaszon, nem akartam kóvályogni a pincék között. Jöhetett az utolsó neki futás irány jobbra a régebbi pincék fel. Itt is ismerõs arcok vártam, borral is, de még vezetek. Pezsgõtabletta és mûzli na meg egy pecsét és már futottam is tovább. Kis emelkedõ ami a pincék útjára vezet, aszfalt ami csak csapkodta a lában. Ekkor már éreztem, hogy sokat pihentem, kicsit lassabban megy a futás és sokat is kell pihennem menet közben. Csak öregszik az ember, nem lehet mindjárt végig futni ezt a távot a szinteltérésekkel együtt.

Erre lakom, ismerõs környék, már látom is a templom tornyot (16,2km), jöhet Rózsaszentmárton és a településen való futás.




- Rózsaszentmárton 10:14 / 18,45km




Beértem, irány átszelni a falut, köszöngetés ismerõsöknek. Na ekkor már éreztem valamit a térdemen, nem nagyon akart menni a futás - ellenkezett. A csípõm sem a legjobb állapotban van már - maradt az utolsó fél, 1 km-re az erõltetett futás vagyis már csak a séta. Biztosan a hegyrõl lefelé vezetõ csapkodós futás, meg a sziklára való oldalra lépés volt az oka. Egy térdszorító jól jött volna.

Be is értem a célba - már örömmel fogadtak. Pecsét majd gratuláció és a kitûzõ az oklevéllel. Azt hiszem jól teljesítettem, legalábbis nekem ez majdnem megfelelõ volt. Szerintem a következõ futásom, ismét a 30 lesz ezen a tájékon.




Pihenés képen megnéztem a tavat, a horgászversenyt, meg egy autót (TESLA) és már indultam is hazafelé. Kicsit lelassulva a térdem miatt.

Na ami ezután következett, az nem volt kellemes - lábra is kellett állnom - ez az ami nehezem ment. Kötés a lábra, így elviselhetõbb volt a nap hátralevõ része. Jól esett, nem tántorít el ez sem a távoktól.

Köszönet a Héricsnek, a szervezõknek - a mindig színvonalas rendezésért és a túráért. Este még nyomon követtem a 150km-es túrázókat, kitartóak.

 

 

Rögzített "csiganyál":




Képek:

 




GEONEO


 
 
Decathlon Mátra TúraTúra éve: 20142015.01.02 09:15:16

 


eredeti:http://www.gn-geoneo.blogspot.hu/2014/04/matrai-decathlon-turanap-2014.html


 


Mátrai Decathlon Túranap 2014



 




Szent Anna 12


 



Hol is kezdjem, már egy hete csak erre az idõpontra vártam - ismét egy jó kis teljesítménytúra. Megfelelõ táv a családnak, nincs is messze és még pecsétet is kaphatok...

A munkahét elég gyorsan elszaladt, az utolsó napon gyors élelem bevásárlás a "hatalmas" túrára, hamarosan reggel és irány Mátrafüred.

Decathlon túrán még nem voltam, vagy nem emlékszem rá, biztosan nagyon jól szervezett lesz - gondoltam. Indulás elõtt még ment a gondolkodás reggel, hogy egyedül menjek vagy induljunk neki mindannyian, mert hát a hétvége elég rövid lenne mit csinálni. Végül is úgy döntöttünk, hogy ha már nagyon vártuk és terveztük is akkor hajrá, ezt teljesíteni kell.




Rajt/Cél helyszín:

Mátra Erdészeti, Mezõgazdasági és Vadgazdálkodási Szakképzõ Iskola és Kollégium Mátrafüred

Útvonal: Mátrafüred – Szent Anna kápolna – Pálosvörösmart – Csepegõ-forrás – Mátrafüred

 


Rajt

1. EP Szent Anna kápolna 

2. EP Pálosvörösmart

3. EP Csepegõ-forrás

Cél

 

Végre egy olyan kirándulás vagyis teljesítménytúra ami közelünkben van és nem is kell korán indulni, jó sokáig lehet nevezni, egy 1 pont a túrának.

A parkolás a kései érkezõknek persze nehéz volt, mint nekünk is. Kicsit messzebb a rajttól, de sikerült találnunk egy helyet. Besétáltunk a "suliba" majd minden értelemszerûen kitáblázva, szinte azonnal tudtunk is nevezni.

Az elõnevezést kihasználva, hatalmas összeget fizettünk be, mindössze 900 Ft-ot, vagyis 300 Ft fejenként. Hát ez fantasztikus jöhetett is a 2. pont a túrának. Nem drága és még cserébe egy nagyon kidolgozott itinert is kaptunk.  


 


A térkép fotó minõségben, minden egyértelmû, turista jelölések még magyarázattal is. Minden fontos, sõt ami még nem is az is rajta volt. Jöhetett az újabb, vagyis a maximális 3.pont a mai túrának és a szervezõknek.

Kicsi a világ, cactus-al újra összefutottunk. Legközelebb valaki fizet!

Szóval irány a rajtvonal, irány a túra.




  



Start (10:05) - Az iskolán átsétálva, máris csodás tanösvényre értünk és azon haladtunk tovább olyan 4-500 métert szalag jelzéssel könnyítve az utunkat. Ekkor már látszódott, hogy igen jó idõnek nézünk elébe, mert kisütött rendesen a napocska.

Kb. 3 km-t haladva a sárga jelzésen elég gyorsan meg is érkeztünk az elsõ állomáshoz:

 

 1. EP Szent Anna kápolna

 

 

 



Gyors pecsételés (10:45) majd irány tovább. Innen egyenlõre csak lefelé kell menni, de ez azt is jelentette, hogy amennyit le, annyit fel is....

Voltan érdekes dolgok menet közben, közben már eszünkbe is jutott, hogy erre már jártunk. Vagyis egy darabon, kezdett ismerõs lenni a hely.

 

 (a buli miatt)


 

 

Kicsit megküzdöttünk a lefelé vezetõ úton, de azért csak beértünk a településre Pálosvörösmartra. Itt egy ideig, jó 1-1,4 km-t aszfalton mentünk, nagy melegben. Már nagyon vártuk a következõ állomást. Elég a településbõl, jöjjön az erdõ.




Hopp, a templom után jobbra és már láttuk is a következõ EP-t:

 

2. EP Pálosvörösmart

 



 Sorban álltunk a pecsétért (12:01), majd egy kis nasi a tömegben, majd indultunk is tovább - irány felfelé! Végre elhagyhattuk az aszfalt-ot mehetünk az erdõbe. A következõ EP, ami már a cél elõtti utolsó pont a Csepegõ-forrás lesz. Készültünk a pontos leírás alapján a 153 méter szint emelkedésre, de ezen a 2595 méteren szakaszon nem is volt annyira megerõltetõ. Egy kis part, majd a piros négyzeten lassan sétálva haladtunk a forrás felé.

A térképet figyelve rájöttünk, hogy a visszafelé úton az általunk már ismert helyre fogunk érkezni, itt már geoládáztunk valamikor. Viszonylag gyorsan oda is értünk a forráshoz, hiszen ezen a könnyû szakaszon el is beszélgettük az idõt.

 

 

 

 


3. EP Csepegõ-forrás


 

Gyors pecsételés (12:43) a ponton, pár fotó és irány Mátrafüredre a Piros (fehér) Zöld sávon lefelé. Ekkor már éreztük, hogy sajnos nem sokára itt a vége a túrának - nagyon kellemes táv és gyönyörû útvonal mondható ennek a túrának. Nagyon jó választás volt ez a mai napra.




 Nagyon kedvelem ezt a szakaszt itt Füreden, nem megerõltetõ, rövid és pompás helyre visz a lejtõ. A Bene patak, onnan már csak 1 km és jöhet az utolsó pecsét a célban.


Ekkor már jó sokat lettünk az utakon, mindenki a célegyenesben. Füreden a jobb oldal foglalt, teli van emberekkel. Mi a vasúti megálló oldalát választottuk, árnyék és pár fotó erejéig. Dalolva lehet már a célba érni, letudtuk a távot, megfelelõ idõben. Mintha csak most indultunk volna.


Cél




Be slattyogtunk az iskolába, ismét sorban állás a pecsétünkért és a dokumentálásért (13:29). Idõ rögzítve, majd a másik pultnál megkapjuk a gratulációt és az oklevelet, a mai nap kitûzõjével.

Nem mondom, hogy gyorsak voltunk, de egy családi sétának igen jól teljesítettünk. Közben arra gondoltam, hogy futva biztosan feleztem volna az idõt.



 


A célban ismét a frissítõ és a zsíros kenyér ami várt bennünket. A szervezés elsõ osztályú volt, minden klappolt, nagyszerûen sikerült - köszönet a szervezésért!

 


 





Még jó, hogy nem felejtettem el, hogy a Mátra teljesítménytúrázója igazoló füzetbe is tetessek egy pecsétet, ne hogy már kimaradjon! Ezzel már két pecsétem van a füzetben, igaz apró távokkal, de várhatóan jó sok túrára eljutok és a kitûzött kilométerek is meg lesznek októberig.




A célnál még pár fotó, majd indultunk utunkra. A Decathlonáltal szervezett túrákra biztosan járni fogunk, jövõre ismét eljövünk, de akkor már a nagyobb távra.



 
 
Ébredő Természet vetélkedős gyalogtúraTúra éve: 20142015.01.02 09:11:09

 


Ébredõ természet 2014 (15km)



 




 






Ezt a napot is nagyon vártuk már. Újra ki a szabadba, már ismerõs helyekre. Nagyon kedveljük a Somlyót és a Széleskõ-t is, pont nekünk való túra.

Elõzõ napokban ment az üzenet, hogy van e barátoknak is kedvük velünk tartani és igen, ezen a túrán nem csak egyedül indulunk. Biztosan tartalmas és jó lesz a túra, hiszen a megfelelõ emberekkel tudjuk a 15 km-t leküzdeni.

Éppen idõben ébredt a család, mondjuk rá, hogy mindenre maradt idõnk indulás elõtt. Jöhetett a hátizsák - megpakolva és indulás a starthoz.




A megbeszélt idõpont 9:00 volt, nagyon ügyesen tartottuk magunkat hozzá. A start a rózsaszentmártoni Mûvelõdési Ház volt, mint ahogyan az szokott lenni. Zsebpénz elõ és már jöhetett is a nevezés. A jelenlegi nevezés kicsit húzósabb volt mint korábban és mint máshol, fõleg azért mert elfelejtettük az elõnevezést. A dokumentálást követõen meg is kaptuk az itinert, jó sok állomás pont lesz, biztosan sok-sok feladattal, mert hát hagyományhoz hûen ez egy vetélkedõs gyalogtúra.


 

Mikor kinn várakoztunk még a kis csapat összekovácsolódására egy igen nagy meglepetésben lett részem. Ez a meglepetés nem más mint HOLNAP volt. Kicsit, inkább nagyon meg is döbbentem. Biztosan nem szúrtam volna ki a tömegben. 

( 5th Prittlewell (2) Tigger GXT Dragster) Természetesen Neki volt segítsége, hiszen a sapkámban voltam, azt pedig nem lehet nem észrevenni. Szóval rövid kis csevejbe kezdtünk - nagyon örültem a találkozásnak. Idáig mindig csak valami elektromos csatornákon volt alkalmunk írogatni, most pedig személyesen is beszélhettünk. Õk most a kisebb távon indultak, de biztosan sok-sok élménnyel mennek majd hazafelé, miközben keresik majd a kincseket. Nem is kellett egyikünknek sem több, jöhetett a TB csere vagyis pár felfedezés a vándorbogarak kódcseréi.   Hol-nap



Fotózkodtunk egyet és örömmel kezdtük meg a túrázást. Biztosan összefutunk még. Én még most sem hiszem el, hogy pont itt, pont így futunk össze, hippiájé!

Mikor elindultunk, már csak 15km volt elõttünk, hát persze valahogyan el kell kezdeni. Néztük a térképet, mintha nem jártunk volna már erre nagyon sokszor, de jól esett.

Útközben jókat beszélgettünk és terelgettük a gyerekeket a megfelelõ úton. Ez a nap biztosan pompásan fog sikerülni, elõre éreztük már.




Az elsõ állomás a Somlyó tetején lesz, oda még fel kell mászni. Jöhetett egy kis aszfalt, majd irány a hegy aljából felfelé. Az alján még egy gyors reggeli és folyadék utánpótlás, nagyon jó idõ lett igazi meleg tavasz.

Mi nem is olyan régen voltuk itt, amikor is a geoládánkat gyógyítottuk, szinte már edzettek vagyunk a Somlyóra.

A felfelé menetet a gyerekek eszméletlen jól bírták. Visszatekintve a lejtõre még egy csapat "követett" bennünket, akikrõl kiderült, hogy Õk voltak az utolsó indulók, vagyis mi kettõvel elõttük, de mivel mi két csoportban egyszerre megyünk, így az utolsó elõtti helyrõl számítottunk indulóknak.

Mikor már megláttuk a fényt, vagyis a fák között a hegytetõt, kicsit jobb kedvünk lett a tûzõ napsütéstõl. Ezzel a felfelé menettel a nagyja már le is van tudva. Most már jöhet az elsõ állomás, jöhetnek a feladatok.




I. állomás a Somlyó


 

 



Most már irány le a hegyrõl, jöhet a lejtõ. Viccesen sikerült a lefelé menet, de jól esett a lazítás.


 



II. állomás a távolság becslés volt. Nagyon tetszett ez a feladat és sikeresen teljesítettük is. A múlt években nem ment ilyen jól és a közelieket mellé is néztük nagyon. Most tökéletes lett.

Indulhattunk is a következõ látványossághoz, vagyis az Apci Tengerszemhez. Itt már régebben jártunk, de feledni azt nem tudjuk. Itt már szinte csatlakozott hozzánk az utolsó csapat is, együtt haladtunk tovább. Így tömegesen indultunk a tó irányába a várva várt állomás ponthoz.



Elég gyorsan meg is érkeztünk, de most nem a tónál lentre, hanem a tavat körül vevõ sziklafal tetejére.


 



III. állomás a TOTÓ volt, itt már nehezebb dolgunk akadt, rendesen gondolkodnunk kellett, persze nem is találtuk el mindet.

Ezt követõen elérkezett az utolsó megmérettetés, vagyis ismét felfelé menet, de nem ám vészesen, hanem nagyon lassan és elég sok távot. Ez sem fogott ki rajtunk, persze menet közben megálltunk egyet pihenni. Kell néha úgy is beszélgetni, hogy nem loholunk, hanem csak úgy vagyunk és élvezzük a természetet.

Ekkor járunk kb a felénél, már nem sok van és hamarosan csak lefelé megyünk majd, innentõl mert nem lesz fárasztó a táv, könnyen legyûrhetõ.

 



 




 

 



Megérkeztünk a Hármas Határhegyhez vagyis a következõ állomáshoz.


 



IV. állomás az élõlények, növények kérdései, ahol szintén megfelelõen teljesítettünk. Közben jeleztük is, hogy már mi vagyunk az utolsók hamarosan vége a mûszakjuknak. Az elõzõ állomásról már be is értek a rendezõk a célba.

Innen már lefelé, tûzõ napsütésben - jókat társalogva barátokkal és az ismeretlenekkel. Már jól esett beérni a pincesorra hamarosan jön az utolsó megmérettetés.


 

 

 



V. hát persze, hogy a gombák voltak. Innen már csak egy "rövid" kis séta és a zsíros kenyér állomáshoz érünk. Evés ivás, de sietni kellett mert már nem sok idõnk maradt a célba érésig. Már csak mi a hármas csapat akik kinn vagyunk, de nem kapkodtunk el semmit legalább. A társaság, az idõ, a rendezés minden klappolt - tökéletes kirándulás, hibátlan túranap. 



A cél felé!!!!!

Már-már a célegyenes, de futni is kellett a szintidõ miatt. Futás és be is értünk a célba. 



Mikor beérkeztünk, úgy gondoltuk, hogy most megvárjuk a végét, hiszen még sosem vártuk meg az eredmény hirdetést. A célban megkaptuk az okleveleket és a kitûzõket. Büszkén tûztük fel magunkra.






Nagyon sokan elmentek sajnos, de mi kitartottunk. Türelmesen vártuk meg az eredmény hirdetést. Csak ültünk és beszélgettünk. Ismét váltottunk pár szót Anettel, vagyis Holnappal - mert hát a TB kódot azt el is felejtettem átadni. Gyors csere és apró csevej. Le kellett ülni mert kezdõdött a ceremónia.


 



Ismerõs arcok, akiket már rég nem láttam. A nap vendége meglepett, még annak idején túráztam vele vagy húsz évvel ezelõtt - hogy mik nem történnek velünk. Nem sokat változott, vagy mégis? Szóval ünnepi beszédek a sporttársaktól és már kezdték is eredmény hirdetést.


 Jött az ovis, felsõs és jött végre a felnõtt indulók eredményei. Maradásra bírásunk a talán 3. hely volt, hátha kapunk egy plusz kis kitûzõt vagy érmet. Sajnos nem mi voltunk a harmadikat.

Jött a második nyertes csapat is. 

Amikor meghirdették az elsõ helyezettet kissé meglepõdtünk, amikor is a mi nevünket hallottuk. Ezt el sem hittük, mi lettünk az elsõ helyezettek a túrán. Hipp-hipp.

Nagyon meglepõdve mentünk a díjat átvenni, gratuláció és érem, sõt még egy serleget is kaptunk a kitûnõ teljesítményünkért.


 

 



Fotózkodás és öröm, ez az ami hátramaradt a túrát követõen. Nagyszerû érzés volt átvenni a díjakat - motiváció a következõ túrához.

Meg kell mondjam igen kitett magáért a Hérics TTSE vagyis a szervezõk. Minden elismerésem a csapatnak, hamarosan újra eljövünk a Vadrózsára, igaz az már teljesítménytúra lesz. De a csapatért mindent!



Köszönet a szervezésért, örülök, hogy ennek a sport egyesületnek Én is tagja lehetek. Mindenkinek csak ajánlani tudom.




Az útvonal (egy pici lemaradt)











GEONEO The Travel Bug



 
 
MátrahegyTúra éve: 20142014.03.09 10:51:14

Mátrahegy 10




(Mátra Teljesítménytúrázója 2014)











Az eredeti beszámoló elérhetõ a www.geoneo.hu oldalon, vagy közvetlenül ITT.











A Mátrahegy túra napja, nem más volt mint a Nõnap. Ezúton is (utólag) kívánok mindenkinek Boldog Nõnapot Kívánok!





A túrát megelõzõ napon sikerült beszereznem egy igazoló füzetet a Mátra teljesítménytúrázója 2014-hez, most már indulhatok a túrákon „hivatalosan”.





Elõzõ este már sokat rágódtam a Mátrahegy távokon melyiket is válasszam. A 20-as jó lenne kezdésnek, de a 10 is elég lesz ha néha futok kicsit. (A felmenet után úgy is lefelé kell gurulni.)




 



A döntésem a 10 (13) km -re esett, elég lesz az nekem, hátha kifulladok így újra kezdõként.





Reggel 6-tól már az idõjárást vagyis az eget kémleltem, mert elõzõ este igen sok csapadék esett, lehet majd sarat dagasztani gondoltam.






Pontban 7:00-kor neki is indultam autós logisztikával a Mátrának, irány a rajthoz Mátrafüredre (Erdészeti Iskola). Legnagyobb meglepetésemre tömeg volt már fél 8-kor. is Rengeteg autó és rengeteg ember. Ebbõl is látszódik, hogy mindenki a szabadba kívánkozik és egy jó kis túrára. Számos érdekes arc, sportoló, sport társ – beleértve magamat is regisztrál majd várakozik.





Kicsit kómásan, félénken keresgettem a feliratokat, hol is kell regisztrálni. Már régen voltam ilyen közegben, szervezett túrán egyedül. Meg kell mondjam teljesen fura volt, hogy szinte csak Én vagyok egyedül, sokan csapatostól jöttek. (azért tuti hogy rengetegen egyedül futottak a távokon)





Késõbb ráleltem a regisztrációs pultra is (10km), ahol már meg is kaptam a nevezési díj fejében az igazoló lapot, vagyis amire pecsételni kell az állomáspontokon. (A nevezés kemény 500 Ft volt.) Jöhetett a kitöltés, amirõl persze elõször le is hagytam a nevemet, de hát „kezdõ” vagyok. Rajtszámom a 1014 lett.





A nagy átlag a 20-as választotta ahogyan láttam az igazoló lapokon, Én meg csak 10-re megyek? Sebaj, ez is séta nem? Természetesen volt más oka is, hogy a „kicsi” távot választottam, mert délután mennem kell Jászberénybe teljesen más témában. Szóval ez jutott.





Próbáltam és siettetni az idõt, hogy végre indulhassak már, de nem-nem, csak 8:00-kor lehet indulni!





A technika itt is megjelenik, az igazoló lapon vonalkód, „csipcsiripp” és minden adat rögzítve az indulási idõvel. Persze, ha a csipogás 8 elõtt van, akkor nem engedte az indulást.





Tettem egy kört a suli területén, még át is parkoltam más helyre, hiszen ha esik az esõ, akkor a nagy sárból ki nem szedem az autót. Véletlenül találtam egy közelebbi, betonozott parkolót.











Hóhó, 8:00 INDULÁS!!!! Sokad magammal már nagyon vártuk ezt a pillanatot (8:01) irány a településen a Z+ egy rövid (400m) ideig majad jobbra a S- (600m) és irány a Múzsla.





Ekkor már sok futóbolond meg is elõzött, de az átlagos sétámmal hamarosan beértem õket. Ekkor kezdett egy kicsit meredekké válni az útvonal. Mindig csak felfelé és felfelé.





A táj ismerõs, nemrég voltam erre...vagy 5 éve decemberben. Szóval ismertem az utat, mi baj lehet. (GC - Hagyományos geoláda Muzsla kilátó és pihenõhely)






A Múzsla-tetõ ellenõrzõpont (1500m) hamar elérkezett, szinte észre sem vettem, hogy ott vagyok. Jó kis emelkedõ volt. Jöhetett az elsõ pecsét, természetesen a kilátást meg kellett csodálnom. Pár perc után irány lefelé a Rákóczi-forráshoz - még mindig a S- (620m).





Az idõjárás nekünk kedvezett, pazarul sütött a Nap, igazi túra idõ lett, nagyon meleg tavaszi idõ. Nem ezt várta az ember a tegnapi esõzés után. Szinte alig találkoztam tócsával és sárral.





A Múzslától rávettem magamat korábbi terveim szerinti a futásra, mit mondjak, jól is esett, fõleg lefelé. Ezzel már sikerült javítani az idõmön, ugyanis az volt a gondolatom, hogy kb. 2.5 óra alatt „letudom” a túrát. 




 




A forrásig 3120m és 170m szint volt megadva. Ekkor a 40-es táv balra, Én meg jobbra tovább a S- Mátraháza felé. Természetesen futottam mindaddig, amíg nagyobb emelkedõhöz nem értem.




 


 


 


 




Az útvonal elhaladt két, általam jól ismert wness' hotel mellett is, jó volt látni ebbõl a szemszögbõl õket. 




 



 




Mikor kellemesebb szakaszhoz értem, még ismerõsökkel is találkoztam. Gyors pacsi és irány, vagyis futás tovább. A forrástól a következõ ellenõrzõ pont Mátraháza. (3420m és 286m szint) Hál' Istennek lefelé is kellett menni. (GC -Hagyományos geoláda Kecskebércen a Szanatórium fölött)





Az odavezetõ úton kicsit elkeveredtünk egy „sorstárssal”, akivel futottam egy darabig. Nem volt egyértelmû a leírás és az itiner (szerintünk). Még a fõútra is kikeveredtünk, de nem volt akkora baj hiszen ugyanoda vitt, csak kicsit más a talaj. Ennek oka a gyorsabb futás lehetett, túlszaladtunk a jelzéseken.





Érkezés a 2.ponthoz, csoki, kis ropogtatni való és pecsét (9:05). Nekem ez már majdnem a fele táv, vagyis innen Én már visszafelé futok, lefelé. Elköszöntem a 20-as futótól, majd balra vettem az irány a parkoló mögött. (GC -Hagyományos geoláda Naphimnusz Park - Mátraháza


Lassú sétával akartam lefelé menni, de futás lett a vége. (S?)





Ekkor már csak egyedül voltam, sehol senki. Én csak futottam lefelé a Farkas-kútig (1440m), ahol rá kellett térni a S+ jelzésre. 




 


 




Teljesen egyedül, egymagamban lépkedtem az „egész Mátrában”, olyan megnyugtató volt, csak a madarak törték meg a csendet. Nem is emlékeztem a Farkas-kútra, pedig biztosan jártam már erre. Pár fotó az utókornak és már szaladtam is tovább. Hopp! Ismét elhaladtam egy jelzés mellet, vagyis rossz irányba mentem. Pedig erre mutatja, de nincs sehol egy jelzés sem. Na irány visszafelé. Kicsit lehetett volna egyértelmûbb a jelzés ezen a szakaszon, a papíromról nem derült ki pontosan, hogy most merre is kell mennem. Nem sokat, olyan 5-5 percet veszítettem ezzel, de hát ez van.





Már nagyon vártam, hogy végre a Sástóhoz érjek (1200m) és meglegyen a harmadik pecsétem is. Nem is emlékeztem erre a szakaszra, ebbõl az irányból már nagyon régen jöttem fel Sástóra. Kicsi szusszanás, gyors fotó a tóról és a kilátóról, majd irány S? tovább, még mindig lefelé (1890m). 




 


 


(Virtuális geoláda Sástó ) A lefelé vezetõ úton, de még Sástónál sikerült beszélgetnem egy másik futóval is, akivel egy rövid ideig együtt futottunk, vagyis Én csak próbáltam utána futni. Gyorsan elhagyott, hiszen egy kicsit nézelõdtem, de olyannyira, hogy benéztem a jelzést és senkit nem is láttam a környéken – kijutottam a fõútra „szétnézni”. Megint sikerült 5-5 percet rontani az idõmön, de gyorsan vissza futottam a megfelelõ útra. Megérkeztem a Z- jelzésre, ami már majdnem a célirányt mutatta, ez már Füred. Végre ismerõs táj, hamarosan itt a vége. Olyan 250 méter múlva a jobbra majd a Z+ és 750 méter a CÉL. (Voltak aki még csak most indultak?)




A cél elõtt ismét találkoztam a futóval akivel Sástón futottunk, nem sokkal hamarabb ért be. 





Jöhetett az adminisztráció és a pecsét. Érkezésem: 10:10, vagyis 2 óra 9 perc alatt teljesítettem a távot.





















Hát látszódik, hogy pár helyen mellé ment a dolog, de nem izgatott. Ha jól tudom, olyan 13km körül lehetett a valós, de a kóválygás adott még hozzá Nekem 2km-t ajándékba.











Jött a kézfogás és gratuláció – oklevél és kitûzõ. Ekkor eszembe jutott, hogy egy másik igazolólapot is pecsételni kell, amit gyorsan sikerült is elintézni (sorszám:168).





Mindezeket túlélve, ekkor már kezdtem érezni, hogy kicsit elfáradtam. Biztosan lesz izomláz, de nagyon jól éreztem magamat, kikapcsolódtam – megérte.






 






Rögzített útvonal: ITT



 


Köszönet a szervezõknek, jövõre újra itt, de már a 20-ason. Remélem hamarosan egy újabb Mátrai túrán ismét találkozunk.











GEONEO


 


Kesser volt, hol nem volt?!


 


Ha akarsz egy jó kirándulást, nézz szét a www.geoneo.hu oldalon.









 
 
túra éve: 2013
EKF / Aragonit/Dolomit/Kalcit /Zsíros Deszka túrákTúra éve: 20132013.09.22 16:51:57

Élménybeszámoló az alábbi linken:


http://gn-geoneo.blogspot.de/2013/09/zsiros-deszka-10-letudva-plusz-kess.html


 
 
VadrózsaTúra éve: 20132013.09.10 08:42:47

www.gn-geoneo.blogspot.de/2013/09/vadrozsa-20-teljesitve.html


A táv 20km volt, pedig 18,5-re írták - nem is lett volna baj - visszaszokni a nagyobb távokhoz ez épp elegendõ. Bele sem gondoltunk a távba csak neki indultunk.

Gyors regisztrálás - nagyon jó volt a szervezés - s már indulhattunk is az GCRBE irányában ki a faluból. Meg kell mondjam jó érzés volt látni, hogy rengetegen eljöttek a túrára. Szóval kis hátizsák és jöhetett a Rózsaszentmárton tábla vége.



Rajtszámok:

Kevin 11 - 2144, Alexa - 2147, GEONEO - 2058



Start: 8:50



Felfelé kezdõdött a nap, aszfalton Petõfibánya felé a Kopasz irányában. Menetközben figyeltem azért a térképet, hogy mire is kell számítani - persze ismerõs a táj, a terep, hiszen sokat jártunk már itt és ezen az útvonalon is.



Az elsõ állomás pontig a Kopasz-hegyre (3,2km) szinte total egyedül mentünk, alig jöttek az emberek - vagy mi voltunk lassúak? Kicsi neházséggel, de megbírkóztunk az elsõ kilométerekkel.

  A pont után már hamarosan a falu másik végénél jukadunk ki, ami azt jelentette, hogy a Somlyó-hegy következik. Na ez volt a fénypont, a szinteltérésekkel akkor hamarosan rendben is leszünk. Irány a GCSVR felé. Nem készültem láda cserével, s nem is akarom most megnézni, hiszen korábban ellenõriztettem.



A tetõig igen kimelegedtünk, nagyon jó idõt kaptunk odafenntrõl. A ruhák kerültek is lefelé rendesen. Ekkor már jöttek a népek, nekik is lógott a nyelvük - csak magasan van azért ez az állomáspont.



Pecsét után a Somlyó-hegyen (5,8km 10:17), pár perc pihenés, beszélgetés, természetesen minden állomásponton ismerõs volt.

Irány tovább, innen már nagyon sokat megyünk lefelé, a következõ állomás a Széles-kõ, vagyis az apci Tengerszem - a táv fele ott várható.

Kicsit jól esett azen szakasz után a sok-sok lejtõ, vagyis le a hegyrõl a Ferenc-tanyáig. Ugye a táv ismerõs és nem mutatott újat, tudtuk mire számíthatunk. Közben figyeltem Én a GPS-t, mennyi már a megtett kilométer és hogy hol is tartunk idõben. Teljesen abban a tudatban voltam, hogy a szintidõ 5 óra.

A tanya után még egy kis szinteltérés, majd a puszta után jobbra kanyar a Széleskõ felé be az erdõbe. Itt már többekkel találkoztunk akik sétálva vagy futva megelõztek. Persze nem mindig jó a futás, fõleg ismeretlen környéken, mert volt aki már visszafelé is futott, kicsit megtévedt. A piros jelölések megkavarták. Igaz mindkettõ odavisz, de hirtelen zavaró. Mi akik ismertük a távot és az utat, mi is hirtelen gondolkodtunk merre is kell, vagyis merre jobb a tó felé menni.

Tanácsot adtunk, hogy erre jobb, de lesz benne egy meredek is. Így már többekkel együtt haladva tartottunk tovább a meredek felé és lekajtattunk a tóhoz. Sokan vártak, sokan voltak itt - jöhetett a következõ pecsét a Széleskõ (8,4km 11:06) és egy kis cukorháztartás javításként szõlõ. Hát a Hérics tudja mi kell a túrázóknak. Jó kiszolgálás és itt is ismerõsök. A felén már túl vagyunk.



 Leküzdöttük a partot, volt akinek még segítséget is nyújtottam, túrabottal - az emelkedõ csúszós fogd meg a végét! Ezt követõen már az utolsó szinteltérések megmászása - ami gyenge, de kicsit tartós volt, majd a Hármashatár felé vettük az irányt. Ez a táv része, nem akartam lecsapni a szakaszt. A keresztezõdésben jobbra vissza a 20-asoknak a többieknek balra tovább. (hát legközelebb arra is elnézünk)

Innen már laza séta a Pincékig, ahol az utolsó elõtti állomás fog várni. Mondjuk az még odébb van, de már közelebb a célhoz.



Beszélgetések közepette, vissza-vissza tekingettünk mennyit is jöttünk már és jó érzés volt látni, hogy a Somlyót is megmásztuk, nagy távot tettünk meg idáig. Már nem sok van hátra, kitartás.

Jöhetett a pincék közötti séta. A két pincesort összekötõ úton kicsit szomorkodtunk, mert lehetett volna jobban kitakarítva az útvonal a sok-sok gaz kicsit akadályozó tényezõ volt. Viszont megértem a miérteket ezért nem is tettem szóvá.

Ha bele gondolok, innen már gyorsan leértünk a Pincékhez (13,4km 12:35), ahol frissítõ és csoki fogadott. Pár mondat az ismerõsökkel a régebbi túrás cimborákkal, majd bele vetettük magunkat az utolsó négy kilométerbe, irány az aszfalt és toronyiránt be a faluba.

Na itt jó lett volna futni, de hát a séta is kellemes. Nagyon meleg van igazi nyárnak tûnik. Hatalmasakat beszélgettünk, sõt már a jövõhavi teljesítmény túrát is kitaláltuk, vagyis, hogy menni kell, mert nagyon jól esett. Persze kezdésnek hosszabbra sikeredett, de hát pont az a jó, hogy kitartással, sikerül legyûrni ezt a távot.  



Benn a faluban, igazán otthon éreztük magunkat, mehetnénk tovább biciklivel, busszal, akár kocsival is, de igazi túrázóként természetesen végig gyalogoltuk a távot. Nem rég olvastam el a kapott papírokat, ahol is szerepel, hogy hat óra a szintidõ - de azért hajtottam a népet, nehogy már annyi idõ alatt érjünk be.

Pár fotót csináltam az utunk során, úgy is ritkán fotózom errefelé, majd a célegyenes felé vettük az irány. Már nem sok van, mindjárt itt a borozó.



A Rózsakertnél biztosan logolt ma valaki, majd megnézem a geocaching.hu-n, remélem idõben kitettük az új dobozt.



És igen - a Célban (18,4 vagyis inkább 20km 13:50). Érkezés, dokumentálás és jöhetett az oklevél a megszokott kitûzõvel együtt. Gratulációk után még egy célban kép is elcsattant. Most már jöhet a GPS stopp és töltsük fel a Sports Tracker adatait is. Ami igazán meglepett, hogy a szervezõk még ebéddel is készültek, na meg görög-dinnyével. Köszönjük a Héricsnek a szervezést és az egész napot!



 


 Emléklap és a térkép


 Pecsétek az állomás pontokon


A mai napra már nem maradt más hátra, mint az ebéd és egy kis pihenés. Jól esett, mint ahogyan a túra is.

 



 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár