Túrabeszámolók


Ébredő Természet vetélkedős gyalogtúra

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2010 2011 2012 2013 2014
 Túra éve: 2014
GEONEOTúra éve: 20142015.01.02 09:11:09
megnéz GEONEO összes beszámolója

 


Ébredõ természet 2014 (15km)



 




 






Ezt a napot is nagyon vártuk már. Újra ki a szabadba, már ismerõs helyekre. Nagyon kedveljük a Somlyót és a Széleskõ-t is, pont nekünk való túra.

Elõzõ napokban ment az üzenet, hogy van e barátoknak is kedvük velünk tartani és igen, ezen a túrán nem csak egyedül indulunk. Biztosan tartalmas és jó lesz a túra, hiszen a megfelelõ emberekkel tudjuk a 15 km-t leküzdeni.

Éppen idõben ébredt a család, mondjuk rá, hogy mindenre maradt idõnk indulás elõtt. Jöhetett a hátizsák - megpakolva és indulás a starthoz.




A megbeszélt idõpont 9:00 volt, nagyon ügyesen tartottuk magunkat hozzá. A start a rózsaszentmártoni Mûvelõdési Ház volt, mint ahogyan az szokott lenni. Zsebpénz elõ és már jöhetett is a nevezés. A jelenlegi nevezés kicsit húzósabb volt mint korábban és mint máshol, fõleg azért mert elfelejtettük az elõnevezést. A dokumentálást követõen meg is kaptuk az itinert, jó sok állomás pont lesz, biztosan sok-sok feladattal, mert hát hagyományhoz hûen ez egy vetélkedõs gyalogtúra.


 

Mikor kinn várakoztunk még a kis csapat összekovácsolódására egy igen nagy meglepetésben lett részem. Ez a meglepetés nem más mint HOLNAP volt. Kicsit, inkább nagyon meg is döbbentem. Biztosan nem szúrtam volna ki a tömegben. 

( 5th Prittlewell (2) Tigger GXT Dragster) Természetesen Neki volt segítsége, hiszen a sapkámban voltam, azt pedig nem lehet nem észrevenni. Szóval rövid kis csevejbe kezdtünk - nagyon örültem a találkozásnak. Idáig mindig csak valami elektromos csatornákon volt alkalmunk írogatni, most pedig személyesen is beszélhettünk. Õk most a kisebb távon indultak, de biztosan sok-sok élménnyel mennek majd hazafelé, miközben keresik majd a kincseket. Nem is kellett egyikünknek sem több, jöhetett a TB csere vagyis pár felfedezés a vándorbogarak kódcseréi.   Hol-nap



Fotózkodtunk egyet és örömmel kezdtük meg a túrázást. Biztosan összefutunk még. Én még most sem hiszem el, hogy pont itt, pont így futunk össze, hippiájé!

Mikor elindultunk, már csak 15km volt elõttünk, hát persze valahogyan el kell kezdeni. Néztük a térképet, mintha nem jártunk volna már erre nagyon sokszor, de jól esett.

Útközben jókat beszélgettünk és terelgettük a gyerekeket a megfelelõ úton. Ez a nap biztosan pompásan fog sikerülni, elõre éreztük már.




Az elsõ állomás a Somlyó tetején lesz, oda még fel kell mászni. Jöhetett egy kis aszfalt, majd irány a hegy aljából felfelé. Az alján még egy gyors reggeli és folyadék utánpótlás, nagyon jó idõ lett igazi meleg tavasz.

Mi nem is olyan régen voltuk itt, amikor is a geoládánkat gyógyítottuk, szinte már edzettek vagyunk a Somlyóra.

A felfelé menetet a gyerekek eszméletlen jól bírták. Visszatekintve a lejtõre még egy csapat "követett" bennünket, akikrõl kiderült, hogy Õk voltak az utolsó indulók, vagyis mi kettõvel elõttük, de mivel mi két csoportban egyszerre megyünk, így az utolsó elõtti helyrõl számítottunk indulóknak.

Mikor már megláttuk a fényt, vagyis a fák között a hegytetõt, kicsit jobb kedvünk lett a tûzõ napsütéstõl. Ezzel a felfelé menettel a nagyja már le is van tudva. Most már jöhet az elsõ állomás, jöhetnek a feladatok.




I. állomás a Somlyó


 

 



Most már irány le a hegyrõl, jöhet a lejtõ. Viccesen sikerült a lefelé menet, de jól esett a lazítás.


 



II. állomás a távolság becslés volt. Nagyon tetszett ez a feladat és sikeresen teljesítettük is. A múlt években nem ment ilyen jól és a közelieket mellé is néztük nagyon. Most tökéletes lett.

Indulhattunk is a következõ látványossághoz, vagyis az Apci Tengerszemhez. Itt már régebben jártunk, de feledni azt nem tudjuk. Itt már szinte csatlakozott hozzánk az utolsó csapat is, együtt haladtunk tovább. Így tömegesen indultunk a tó irányába a várva várt állomás ponthoz.



Elég gyorsan meg is érkeztünk, de most nem a tónál lentre, hanem a tavat körül vevõ sziklafal tetejére.


 



III. állomás a TOTÓ volt, itt már nehezebb dolgunk akadt, rendesen gondolkodnunk kellett, persze nem is találtuk el mindet.

Ezt követõen elérkezett az utolsó megmérettetés, vagyis ismét felfelé menet, de nem ám vészesen, hanem nagyon lassan és elég sok távot. Ez sem fogott ki rajtunk, persze menet közben megálltunk egyet pihenni. Kell néha úgy is beszélgetni, hogy nem loholunk, hanem csak úgy vagyunk és élvezzük a természetet.

Ekkor járunk kb a felénél, már nem sok van és hamarosan csak lefelé megyünk majd, innentõl mert nem lesz fárasztó a táv, könnyen legyûrhetõ.

 



 




 

 



Megérkeztünk a Hármas Határhegyhez vagyis a következõ állomáshoz.


 



IV. állomás az élõlények, növények kérdései, ahol szintén megfelelõen teljesítettünk. Közben jeleztük is, hogy már mi vagyunk az utolsók hamarosan vége a mûszakjuknak. Az elõzõ állomásról már be is értek a rendezõk a célba.

Innen már lefelé, tûzõ napsütésben - jókat társalogva barátokkal és az ismeretlenekkel. Már jól esett beérni a pincesorra hamarosan jön az utolsó megmérettetés.


 

 

 



V. hát persze, hogy a gombák voltak. Innen már csak egy "rövid" kis séta és a zsíros kenyér állomáshoz érünk. Evés ivás, de sietni kellett mert már nem sok idõnk maradt a célba érésig. Már csak mi a hármas csapat akik kinn vagyunk, de nem kapkodtunk el semmit legalább. A társaság, az idõ, a rendezés minden klappolt - tökéletes kirándulás, hibátlan túranap. 



A cél felé!!!!!

Már-már a célegyenes, de futni is kellett a szintidõ miatt. Futás és be is értünk a célba. 



Mikor beérkeztünk, úgy gondoltuk, hogy most megvárjuk a végét, hiszen még sosem vártuk meg az eredmény hirdetést. A célban megkaptuk az okleveleket és a kitûzõket. Büszkén tûztük fel magunkra.






Nagyon sokan elmentek sajnos, de mi kitartottunk. Türelmesen vártuk meg az eredmény hirdetést. Csak ültünk és beszélgettünk. Ismét váltottunk pár szót Anettel, vagyis Holnappal - mert hát a TB kódot azt el is felejtettem átadni. Gyors csere és apró csevej. Le kellett ülni mert kezdõdött a ceremónia.


 



Ismerõs arcok, akiket már rég nem láttam. A nap vendége meglepett, még annak idején túráztam vele vagy húsz évvel ezelõtt - hogy mik nem történnek velünk. Nem sokat változott, vagy mégis? Szóval ünnepi beszédek a sporttársaktól és már kezdték is eredmény hirdetést.


 Jött az ovis, felsõs és jött végre a felnõtt indulók eredményei. Maradásra bírásunk a talán 3. hely volt, hátha kapunk egy plusz kis kitûzõt vagy érmet. Sajnos nem mi voltunk a harmadikat.

Jött a második nyertes csapat is. 

Amikor meghirdették az elsõ helyezettet kissé meglepõdtünk, amikor is a mi nevünket hallottuk. Ezt el sem hittük, mi lettünk az elsõ helyezettek a túrán. Hipp-hipp.

Nagyon meglepõdve mentünk a díjat átvenni, gratuláció és érem, sõt még egy serleget is kaptunk a kitûnõ teljesítményünkért.


 

 



Fotózkodás és öröm, ez az ami hátramaradt a túrát követõen. Nagyszerû érzés volt átvenni a díjakat - motiváció a következõ túrához.

Meg kell mondjam igen kitett magáért a Hérics TTSE vagyis a szervezõk. Minden elismerésem a csapatnak, hamarosan újra eljövünk a Vadrózsára, igaz az már teljesítménytúra lesz. De a csapatért mindent!



Köszönet a szervezésért, örülök, hogy ennek a sport egyesületnek Én is tagja lehetek. Mindenkinek csak ajánlani tudom.




Az útvonal (egy pici lemaradt)











GEONEO The Travel Bug