Túrabeszámolók


túra éve: 2017
Pálos 70 túra és zarándoklatTúra éve: 20172017.10.19 20:30:39

Mindigis szerettem volna elmenni erre a túrára, hiszen olyan, mintha kifejezetten nekem szervezték volna. Már amikor felfedeztük a Szent Özséb-barlangot, akkor álmodoztam arról, hogy milyen jó lenne egyszer egy kirándulás keretében Bp-ről gyalog kimenni odáig, végig a Pilisen. Na most a Pálos 70 majdnem ez, csak utána még tovább is megy Márianosztráig, végigjárva a Pálos Rend és egyben Magyarország történelmének fontos helyszíneit. Idén végre úgy alakult, hogy be tudtam tervezni a naptáramba a túrát. Bár a pénteki fenyőfa-nyűvés kicsit sűrűvé tette a programot, este nyolckor, amikor kezem-lábam remegett a második nagy fenyőfa tuskójának a kicsavarása után, akkor azért megkisértett a gondolat, hogy inkább aludni kéne, de tartottam magam a megbeszéltekhez.



Szombat reggel hatkor, még sötétben találkoztunk a Sziklakápolnánál egy barátommal, és nekiindultunk a Gellérthegynek. Neki a Kinizsi 40 volt a leghosszabb túrája, de én is utoljára 10 éve mentem 60km-nél többet. Úgyhogy nem tudtuk, hogy fogjuk bírni. A Városmajortól ismerős volt az útvonal a Kitörés túráról, de már a Normafánál megdöbbentem rajta, hogy mennyi kápolna van ezen a vidéken, amit én eddig nem vettem észre. A Szépjuhásznánál avagy Budaszentlőrincnél felidéződtek bennem a szép emlékek, amikor a Pilis Barlangjai rajtban kétségbeesve vártam a szervező kollégákat, hogy mikor érnek már oda. Jó volt végre résztvevőnek lenni egy túrán, és nem szervezőnek. Egyébként - bár ezt a pontőrök nem mondták - itt állt sokáig a Pálos Rend központi kolostora, amíg a török menekültek bele nem integrálták a földbe. Azt azért kicsit sajnáltam, hogy nem kell felmenni a Bátori-barlanghoz, amely szintén pálos történelmi kötődésű helyszín.

-

A Hűvösvölgytől régi szép emlékeket idéző túrákról jól ismert szakaszokon haladunk, aztán a Solymári vártól a helyükre kerültek a dolgok, és a Pilis Barlangjai túra nyomvonalát követtük. Ezt már szeretem. A Solymári-völgy (ami nevével ellentétben inkább Pilisborosjenőhöz van közel) után már nem is bántam annyira, hogy a Kevély-nyeregbe nem kell felmászni. Persze ha valakinek hiányzik az ilyesmi, akkor várjuk szeretettel a Pilis Barlangjai túrára, ott fel kell. Na körülbelül itt kezdtem elfáradni.

-

A csobánkai Szentkútnál olyan finom tea meg szilvalekváros meg valamilyen rejtélyes krémmel kent kenyér volt, hogy csak még. Ezen a murvás úton rengeteget járunk, hiszen erre jövünk a Kiss Péter-barlanghoz, amit pár éve fedeztünk fel. A Hosszú-hegyen nem volt ellenőrzőpont, de azért felmentünk rá, megnézni a kilátást, meg itt még a lelkesedés erősebb volt a fáradtságunknál. Ez már hazai pálya, a Szántói-nyeregnél csak 2 km-re vagyok otthonról. Pedig milyen messzi van az még.... Pilisszántótól egy újabb jól ismert szakasz következik, a Klastrompuszta felé vezető tankút, amin sok éven át heti rendszerességgel jártunk a Csévi-szirtekre. Bár ne tettük volna...

-

Klastrompusztára érve már a talpaim is fájtak, és a jobb lábam inai és izmai is kikészülőben voltak.  Hiába, úgy látszik, a nagyobb tömeghez nem csak erősebb motor, hanem erősebb futómű is szükséges. Majdnem 50 km-nél jártunk, még több mint 24 kilométer volt hátra.

-

Pilisszentlelken váratlan találkozás, tettén értük Egyesületünk egyik tagját, amint nejével orvul részt vesz a túrán. Egy gyors csoportképet csináltunk, aztán többet nem találkoztunk, szerintem előttünk érhettek célba.  A Pilisszentléleki ellátás, a gulyásleves és az édes ostyatekercs jót tett az életkedvemnek. A szentléleki kolostorromnál ért minket a sötétedés, innen már éjszakai üzemmódban mentünk. Persze akinek Cree-ledes kínai fejlámpája van használt laptopakku-cellákkal, annak a sötétség nem kihívás. Az országútra érve feltettem a fejhallgatót, egyrészt mert olyan fáradt voltam, hogy beszélgetni úgysem tudtam volna, másrészt mert fázott a fülem, és elmerültem Hacsaturján második majd később az első szimfóniájában. Egyrészt máskor úgysincs időm zenét hallgatni, másrészt nagyon jó volt, hogy elvonta a figyelmemet arról, hogy mindjárt meghalok.

-

Végtelen hosszú egyenes út után egyszercsak minden átmenet nélkül ott volt a Duna. Meglepődtem, hogy itt milyen széles, és mennyire sötét. Mintha valami üresség, fekete lyuk lenne a kivilágított partok között. Itt raktak a pontőrök egy (pontosabban két) tüzet, valamint meleg tea is volt (egyébként az egész túrán végig mindenhol etettek-itattak, nem csak ott, ahol külön kiemeltem, szóval az ellátás az annyira jó volt, hogy szinte már túl jó, a végén még meghíznak a résztvevők a túrától). A kompnak gondolom ez valami különjárati menete volt, mert amúgy nem hinném, hogy ilyen éjszaka még közlekedne. De a rendes nagy autószállító komp volt. Viszont ki se kötötték, hanem járó motorral tolta a hajó, amíg felsétáltunk rá, és már indult is vissza a túlpartra. Lopakodó üzemmódban, egy fehér, egy zöld és egy piros jelzőfény világított a hajó tetején, egyébként vak sötétség volt.

-

Szobon megismerkedtünk a falu éjszakai életével, a kocsma előtt az út közepén letáborozott és a még lábon álló részegek elmagyarázták, hogy Márianosztra nem arra van, meg különben is már csak holnap megy busz. Pedig arra volt, csak ők nem ismerték a régi nosztrai utat, amely valaha régen országút volt, a mai napig több szakaszon látszik, ahogy kövekből szépen ki van rakva. Ez egy hihetetlenül hosszú és unalmas egyenes út, 7 kilométeren át halad a mezőn keresztül, ráadásul még emelkedik is. Az a 7 kilométer még órák kérdése volt. Közben elfogyott Hacsaturján összes szinfóniája (csak hármat írt), meg már ahhoz is fáradt voltam, hogy hallgassam, így csak lépkedtem előre, és már nem gondoltam semmire. Ekkor már olyan magasan volt a telihold, hogy szinte nappali világosságot adott.

-

A Sukola-keresztnél gumicukorral kínáltak, ráadásul azzal a finom, kemény fajtával. Erre tényleg nem számít az ember az éjszaka közepén. Már csak 4 kilométer. Már nagyon álmos is vagyok, mintha amúgy nem lenne elég bajom. Képes lennék elaludni akár ott kereszbe az út közepén. Aztán megpillantjuk a falut. De milyen rettentő lassan közeledik! Innen még egy óra, mire éjfél körül betámolygok a célba. Itt megint meleg gulyásleves, tea, dínomdánom. És a foldalatt.hu-s szórólapjaim és szépen kirakva. Nagyon helyes! Megvettem a Pálos 70-es pólót, megcsináltuk a kötelező fotót a célban, és nagyon örültem, hogy sikerült, és végre alhatok, és nem kell sehová se menni. A vasárnapra tervezett munkát lemondtam...


Akit érdekel, a fb oldalamon láthat (nem művészi)  fényképeket is: https://www.facebook.com/gyuri.fizikus/posts/953829094770412

 
 
Pilis barlangjaiTúra éve: 20172017.04.27 21:41:03

Szavazás a túrával kapcsolatban a honlapunkon: http://foldalatt.hu/pilis-barlangjai-tt/


Videóbeszámoló a youtube csatornánkon: https://www.youtube.com/watch?v=LolVBfeFVd0&feature=youtu.be


Rendezői beszámoló - csak itt olvasható:


A korábbi évek hagyományával szakítva a túrát nem télen, hanem áprilisban rendeztük, pont azért, hogy ne legyen olyan hideg, hogy ne csak a fanatikus túrázók jöjjenek el, hanem a kevésbé elszántak is - a tapasztalat alapján ugyanis inkább őket érdeklik a barlangok.


Ehhez képest túra előtti napokban (2017 április 19-20) a Pilis-tetőn 50 cm vastag hó hullott, és bár előtte nap (április 21) már hétágra sütött a nap, így is minden bizonnyal emlékezni fogunk még egy ideig erre a hétvégére. 


Ki kell emelni, hogy a médiában a havazással kapcsolatban döbbenetes pánikkeltés és rémhírterjesztés zajlott, azt állították, hogy a fakidőlések miatt életveszélyes az erdő és járhatatlanok a turistautak - ez, legalábbis a Pilis-tető esetében, nem volt igaz. Egyes hírműsorok a nagy hevületben még a 2014 decemberi jégtöréses felvételeket is elővették, és frissként sütötték el. Ezzel szemben például csütörtök este Dobogókőn - amely állítólag el volt zárva a külvilágtól - az aszfalt és az egész parkoló hómentes volt, az autóforgalom akadálytalan volt, az összes büfé nyitva, emberek szánkóztak, hóembert építettek, és fák meg voltak ugyan ereszkedve a hó súlyától, de fakidőlést nem tapasztaltunk. A fákat terhelő hó ráadásul pénteken maradéktalanul leolvadt - amint azt már a havazás előtt látni lehetett pl. a windguru.com részletes időjárás-előrejelzéséből. A Pilis csúcs - Kétbükkfanyereg - Nagyhideglyuk - Pilisszentkereszt útvonalon 0 darab kidőlt fát tapasztaltunk. Ennek megfelelően a túrát értelemszerűen megrendeztük, mert meglátásunk szerint az, hogy hó és sár van az erdőben, nem indokolhatja egy túra lemondását.


Ezúton is javaslom a jövőbeli kedves érdeklődőknek, hogy ha kiváncsiak rá, hogy milyen lesz az idő a túra előtt, akkor ne a médiából tájékozódjanak, hanem a mi honlapunkat nézzék meg (http://foldalatt.hu), vagy ha nekünk nem hisznek, akkor legalább a pilis-tetői "pilismeteor"-os webkamerát nézzék meg, és a szemüknek higgyenek.


A főleg a Budai-hegységben haladó 30-as és 20-as távon egyébként semmilyen hó nem volt, sár se nagyon, és a korai beérkezés miatt az esti eső sem jelentett gondot, tehát szinte ideális túraidő volt, bár a nap nem nagyon sütött ki, csak délután egy-egy pillanatra.


Az összes távon összesen 46 fő vett részt, ami negatív rekord, és a fent említett okok mellett azzal is magyarázható, hogy a késői meghirdetés miatt a túra kimaradt a Budapest és a Pilis Kupából egyaránt.


Bár tudtuk, hogy valószínűleg nem ez lesz az a túra, amelyre egyesületünk működését anyagilag alapozni lehet majd, ennek tudatában döntöttünk úgy, hogy megszervezzük, akkor is, ha veszteséges, hogy ne mondhassa senki, hogy megijedtünk a hótól. Meggyőződésünk ugyanis, hogy hóban is lehet túrázni, és annak a kevés embernek a kedvéért megszerveztük, akik ugyanígy gondolkodnak.


(a 70-es táv sem az időjárás miatt maradt el, hanem azért, mert a Sátorkőpusztai-barlang megközelítését a fokozottan védett területre hivatkozva nem engedélyezték, ezzel pedig kettévágták azt a 20 km-es kitérőt, amitől a 70-es 70-es lett. Mellékesen ugyanarról a szakaszról van szó, ahol a vadász 2016-ban leszedte a jelzéseket, 2015-ben pedig le akart lőni)


Az idei 50-es teljesítőknek a jövőbeli Pilis Barlangjai túrák 50-es (vagy hosszabb) távjaira ingyenes nevezést "adományozunk".


Egyébként ha a pénzügyi mérleget nézzük, nem volt veszteséges a túra, mert a nevezési díjak a megvásárolt ennivalót éppen fedezték, ennek jelentős része azonban nem romlékony, tehát végül is tekinthetjük úgy, hogy a túra szervezésével a nagybevásárlásnak egy igen körülményes, ám ingyenes formáját valósítottuk meg...


Itt kell megemlíteni, hogy az idei túra sem múlt el bélyegzőlopás nélkül, ezúttal a változatosság kedvéért a Mackó-barlangi bélyegzőt és a hozzá tartozó narancssárga bólyát édesgette valaki magához, de csak a túra után.


Jövőre


- a 30-kör táv sikerére tekintettel lesz 20-as távból is pilisi kör,


- valamint felmerült, hogy a 70-es távot teljesen más útvonalon "visszaállítsuk". 


- valószínűleg bevezetjük az előnevezést


- lehet, hogy a célt áthelyezzük a jobb feltételekkel rendelkező Pilisszántói művházba


- a túrát jövőre szeptemberben rendezzük - és havazás, nukleáris katasztrófa, valamint vulkánkitörés esetén is megtartjuk.




 

 
 
túra éve: 2016
Pilis barlangjaiTúra éve: 20162016.02.22 05:40:20

Sajnos az előző napok rossz időjárása miatt kevesen jöttek el, pedig a túra napjára mi csodaszép napos időt intéztünk.


 Néhány érdekesség:


-három ember is volt, aki egy olyan túrára próbált benevezni, amely nem is ezen a napon volt.


-a 70-esen egy jelzetlen szakaszon valaki szisztematikusan begyűjtötte a szalagokat.


-a legutolsó teljesítő vasárnap 4:40-kor ért célba


Részletes rendezői beszámoló - képgalériával - itt olvasható: http://foldalatt.hu/beszamolo-az-5-pilis-barlangjai-teljesitmenyturarol/4539/


Kérjük, hogy aki készített a túrán az útvonalról szép, értékelhető képeket, az küldje el őket. Aki elvesztette a fejlámpáját, az pedig jelentkezzen.

 
 
Bükki kihívásTúra éve: 20162016.01.24 22:08:18

Bükki Kihívás 55


Már évek óta terveztem, hogy valamelyik komoly, nehéz túrára elmenjek, mivel a 2007-es "Dögöljmeg" túra óta nem voltam teljesítménytúrázni. Lassan már kezdtem cikinek érezni, hogy mindig csak szervezem a túrát (a "Pilis Barlangjai"-t), de lehet, hogy közben nem is tudnék végigmenni rajta. De sose volt rá idő, mindig valami fontosabb volt. Most azonban véletlenül úgy alakult, hogy hétvégén senki nem ért rá velem barlangba jönni bontani, úgyhogy elérkezett a soha vissza nem térő alkalom túrázni egy nagyot.


Kutyafuttában való pakolás és rohanás után délután fél négyre értem oda a rajtba, sajnos az 55-ös mezőny nagy része már elindult, de kiszúrtam ott egy futó jellegűen öltözött, fiatal srácot a nagykabátos-hátizsákos-túrabotos népek között, és megkérdeztem, hogy csatlakozhatok-e hozzá. Ez utóbb jó döntésnek bizonyult, ugyanis az első 20 kilométeren úgy mentünk felfelé, mint a rakéta. Sorra előztük le az emebreket, és nem csak a kabátomat vettem le, hanem még a pulóveremet is ki kellett cippzározni, hogy ne izzadjak meg. Pedig nem volt rajtam más, mint a kedvenc lukas melegítőnadrágom, egy vékony polárpulóver, meg a derekamra kötve a kabát, ami tulajdonképpen inkább egy könnyű széldzseki. Meg sapka, de felfelé azt is levettem. Hátizsákot nem vittem, mert utálok hátizsákkal túrázni. Az egész életem másról sem szól, mint hogy valamit cipelek a hátamon. Vagy siklóernyőt, vagy barangász felszerelést, de most végre szerettem volna kihasználni az alkalmat, hogy szabadon mozoghassak. Ez persze azt is jelentette, hogy tartalék ruhát sem vittem magammal, vizet sem, és kaját is csak annyit, ami a zsebemben elfért. De itt is elsőbbséget élvezett a fényképezőgép. Arra hagyatkoztam, hogy folyamatosan csúcsra leszek járatva, így több ruha nem kell, innivaló gyanánt pedig, ha nem lesz ellátás, akkor majd eszek havat, energiatartalék gyanánt pedig indulás előtt megettem fél kiló sült húst, meg amúgy is indokolatlan mennyiségű zsírt cipelek magamon... De bőséges ellátás volt, úgyhogy még ha éhesen indultam is volna el, akkor is jóllakva értem volna célba.


Este 8 előtt már az Őr-kő-háznál voltunk, azaz idáig 5 km/h-val jöttünk. Itt kezdtem először érezni az izmaimat, de amikor megtudtam, hogy a szint felét már letudtuk (1000+ méter), akkor megnyugodtam, hogy ez teljesen normális. A háznál teát és almát adtak, ami nagyon jól esett. A nagy hidegben lihegve, szinte végig szájon át lélegezve annyi vizet vesztettünk, mint ha valami sivatagban gyalogoltunk volna.


Következő megálló az Istállós-kő. Itt a célegyenesben már nem tudtam tartani az iramot, a fiatal kollégától, akivel idáig együtt mentem, leszakadtam, de fent a csúcson éppen indult tovább egy három fős társaság, gondoltam, hozzájuk csatlakozom. Amíg azonban szöszmötöltem, addigra ők már eltűntek. Csináltattam velük egy csúcsfotót, és a fényképező (Panasonic Lumix DMC FT5) azzal a lendülettel közölte is, hogy ő bizony lemerült. Eddig bírta az aksi a hideget. A fene a kényes pofájába. Pedig kár, mert egészen különleges hangulata volt a csillogó hóval borított, enyhén zúzmarás tájnak, szívesen lőttem volna néhány hosszú záridős képet is. Lefelé rohanva utolértem a fent a csúcson látott három embert. Ilyen esetekben hálával gondoltam a 2800 forintos kínai Cree-ledes fejlámpám gyártóira, meg a Stavi-féle használt laptopakkukra, ugyanis olyan fénye volt, mint valami atomvillanásnak, nappali világosságot csinált, ami nélkül nem lehetett volna csak úgy rohangászni lefelé a hegyoldalakon. Akiket utolértem, ők elég lassan mentek, kifejezett pihenés volt velük együtt haladni. Aztán a Tar-kőre felfelé menet szembe jött velem a fiatal cimborám, akivel az elején együtt mentem. Nagy, deres szakálláról már 30 méterről fel lehetett ismerni. Kiderült, hogy Virágos-sár-hegyi ellenőrzőpontot nem vette észre, és ahhoz megy visszafelé. Valóban nem volt különösebben látványos módon elhelyezve, egy kidőlt tájékozattó táblára ragasztották, a menetiránynak háttal, de hát aki túrázik, annak legyen szeme. Meg jó fejlámpája! Itt a lassan cammogó útitársaimat megelőzte valaki, akihez egyből csatlakoztam, a Tar-kőn és a fennsíkon keresztül már az ő nyomában haladtam. A Fennsíkon emberetelenül hideg volt. A szakállamról - pedig most rövid - meg még a bajszomról is jégcsapok lógtak. Aztán utolért minket a fiatal kolléga, aki korábban visszaszaladt bélyegezni, és a társammal együtt, akit idáig követtem, mindketten hiperűrsebességre kapcsoltak, én pedig lemaradtam, kb. egy kilométerre Bánkúttól.


Na, gondoltam, ha már egyedül maradtam, akkor kicsit igazítom a felszerelést. Egyrészt már régóta fel akartam venni a kabátot, mert irgalmatlanul hideg volt, én meg még mindig egy szál pulóverben sétálgattam, csak lusta voltam megállni, másészt, mondom, felteszem a fejhallgatót (amit addig sál gyanánt használtam), és hallgatok zenét. Amint megálltam, úgy éreztem, hogy egész kellemes meleg van, és gondoltam is rá, hogy esetleg mégse vegyem fel a kabátot, vagy akár nekiálljak mazsolát enni, de aztán inkább felvettem és elindultam. Ez az egész manőver kb. 3 percig tartott. Talán négyig. Amint elindultam, abban a pillanatban azt éreztem, mint amit a jeges vízbe való beugrás után szoktam. Egész testem remegett, a fogaim csattogtak, és iszonyatosan fáztam. Megértettem, hogy az történt, hogy amíg megálltam, addig a vérkeringésem is pangott, a végtagjaim lehűltek, és elinduláskor a hideg vér betódult a felsőtestembe. Körülbelül 15 percig tartott, mire újra átmelegedtem. Ijesztő volt eljátszani a gondolattal, hogy mi lett volna, ha mondjuk nem 3 percre állok meg, hanem 30 percre. Persze már az elinduláskor is tisztában voltam azzal, hogy pihenni majd csak a célban fogok tudni, és hogy ez az a szituáció, ahol meghalni lehet, de elfáradni nem.


Elhaladtam a régi szép emlékeket idéző csurgói barlangászház közelében, ahol nyáron még a barlangász tanfolyamunk során cseresznyét zabáltuk a fán kötéltechnika-gyakorlás közben, majd a Diabáz-barlang mellett, és felértem Bánkútra, ahol a Síházban volt a pont. Itt utolértem a társaimat, de nem tarthattam velük, mert ők már indultak, én meg éhes voltam nagyon, és itt adtak virslit és teát. Egy papírtálcán kaptam 2 szál virslit, amit egy harapásra befaltam, és nyúltam volna a csipesszel a fazékba, de a rendezők rám szóltak, hogy ki van számolva. Azzal oldották fel a kínos szituációt, hogy mondták, hogy a tea és a süti viszont szabad préda. Teából ittam vagy 10 pohárral (az kb. 3 liter), de a süteményből is fogyott rendesen. Ezt az egyik szervező sütötte, valami mazsolás kenyér jellegű dolog volt, az Isten tartsa meg a jó szokását. Végre rászántam 5 percet arra, hogy alaposan megnézzem a térképen, merre is kell menni, eddig ugyanis erre még nem volt időm, mindig a társaimtól meg a pontőröktől szereztem be az információkat. Már csak 20 kilométer volt hátra, és zömében lefelé. Ekkor volt kb. éjfél.


Gyorsan elindultam, még mielőtt teljesen elpilledtem volna, és a Diabáz-barlangnál (idáig visszafelé kellett jönni, aztán utána ágaztunk el Nagymező felé) megláttam az út mellett két embert (pontosabban két fejlámpát) kóvályogni az erdőben. Megkérdeztem őket, hogy mit keresnek. Kiderült, hogy a társaim azok, akik már háromszor lehagytak, de sose tudtak tőlem szabadulni. Most éppen a helyes irányból jöttek vissza, mert azt hitték, hogy rosszfelé mentek. Mondtam is, hogy jobban tették volna, ha velem jönnek. Főleg, hogy most már végre én is tudtam, hogy merre kell menni, ráadásul a Bükk-fennsíkot a barlangász múltam miatt is elég jól ismerem, úgyhogy magabiztosan mentem előre. Nem tudom, hogy mit raktak abba a teába, de én megtáltosodtam tőle. Óriásléptekkel haladtam, és most alig győztek követni azok, akik korábban lehagytak. A térképet se kellett elővenni, és az utat se kellett keresni, csak hasítottunk előre, és megint sorra előztük meg az embereket. Közben Khachaturian II. szimfóniáját hallgatva én már egy másik dimenzióban jártam. A telehold miatt még így felhős égbolt mellett is annyira világos volt, hogy például a Nagymezőn teljesen jól lehett látni a Kiskőháti-nyerget, amin át elhagytuk a Fennsíkot. A bakancsom - Grisport bakancs, és már majdnem egy éve hordom, de még jellegre egybe van, csak pár helyen kezdett el szétszakadni, ami nagy dolog - eléggé nyomta a talpamat, egyébként nagyon jó kis bakancs, de nem olyan kényelmes, mint egy sportcipő. Valamiért a hüvelykujjam tövét nyomta mindkét oldalon, így igyekeztem a talpam külső élein járni, O alakban tartva lábaimat, mint a medvék.


A Tamás-kúthoz érve megint leeresztettem, ismét lemaradtam. De innen már csak 10 kilométer a cél! Azt már négykézláb is megteszem! Szerencsére azért erre nem került sor. Egyébként itt is adtak meleg teát, zsíros kenyeret, ecetes almaparikát (honnan tudták, hogy ez a kedvencem?). Megint jócskán összekoccantak a fogaim, amikor elindultam, ráadásul most lefelé kellett menni. Aztán még egy utolsó emelkedő volt hátra a Samassa-ház előtt. Egyébként életemben először most gondoltam arra, ahogy itt a rövid, de meredek kaptató sántikáltam át, hogy jól jönne egy túrabot. Mindig értetlenül néztem a túrabotot használókat, de most kipróbáltam volna, persze csak ezen a párszáz méteren, mert hogy ezért nem cipelném végig egy túrán, az is biztos.


Samassa háznál szintén rutinszerű tea és keksz ellátás, de én már se éhes, se szomjas nem voltam, ami eleve ritkaság, főleg egy túrán. Jóllaktam menet közben... Innen következett az utolsó, a legkönnyebb, de egyben a legunalmasabb szakasz, 7 km gyaloglás nyíl egyenesen a régi majd a létező kisvasút mentén be Felsőtárkányba. Ráadásul egyedül. Gyorsabban nem tudtam menni, hogy utolérjek valakit, lassabban meg nem akartam, mert szerettem volna mielőbb beérni. Itt már rendesen havazott, és már nem tudtam átmelegedni, úgyhogy az utolsó két órában kicsit fáztam, de hát annyi baj legyen. Eszembe jutott Radnóti Miklós verse: "Bolond, ki földre rogyván fölkel s újra lépked / Vándorló fájdalomként mozdít bokát s térdet" Egy harmadik szimfónia, majd a hegedű és csellóverseny (szintén Khachaturiantól), és már ott is voltam Felsőtárkányban.


Hajnali 4 órakor beérkeztem a célba, ami a rajt is volt egyúttal. Itt forró gulyásleves járt, ami nagyon finom volt, csak olyan forró, mint a magma. A célban találkoztam Kiss Attilával,  Kiss Peti néhai tagunk öccsével, akit hazafelé el is hoztam Gyöngyösig. Csakhogy előbb még el kellett jutni az autóhoz. Ez körülbelül 80 méter megtételét jelentette a faluház kapujától. Azt hittem, sose érek el odáig. Úgy remegtem, mint a kocsonya, és az izmaim a remegéstől a begörcsölés határán jártak, hát mondom, a végén még itt fogok összeesni az autótól 20 méterre... De ez is sikerült, így reggel 7-kor már otthon aludhattam a pihe-puha OSB lapon a jó meleg atomhálózsákban (ugyanis befűteni lusta voltam).


Slíz György,


www.foldalatt.hu

 
 
túra éve: 2015
Pilis barlangjaiTúra éve: 20152015.02.08 21:53:30

Rendezõi összegzés, 2015


Az idõjárás részben kegyes volt hozzánk, ugyanis száraz, napos, és a túra utáni éjszakát leszámítva szélmentes idõ volt, tehát szervezõként jó dolgunk volt, ugyanakkor az utakon keményre taposott jégszerû hó, sõt egyes helyeken teljesen jég volt, de napközben a napsütötte mezõkön sár is elõfordult, ami így együtt igen megnehezítette a haladást. Emiatt minden távon látványosan késõbb és jobban széthúzódva érkezett a mezõny, a Macska-barlangnál 7 órakor tudtuk bezárni a pontot, de csak azért, mert a Házi-réttõl való továbbhaladásról a pontõr többeket lebeszélt, mert fél 5-re értek csak oda (20 km). A szintidõt természetesen rugalmasan kezeltük, mindenkinek örültünk, aki egyáltalán elért a saját lábán célba.


Megtörtént az az abszurdum is, hogy az 50-est többen teljesítették, mint ahányan neveztek, ugyanis a 70-esek többsége levágta a Sátorkõpusztai kanyart és inkább beérte egy ötvenes jelvénnyel. Igaz, volt egy olyan résztvevõ, aki még a 70 után átment a Börzsönyi Éjszakai ("Dögöljmeg") Túrára. További 3 ember az 50-est kombinálta a "Dögöljmeg"-gel.



Összesen 216 résztvevõnk volt, azért ilyen kevés, mert több más népszerû túra is esett ugyanezen napra. 76-an neveztek a 20-as, 86-an neveztek a 30-as, 36-an az 50-es, és csupán 18-an a 70-es távon. Ugyanakkor az 50-est 38-an, a 70-est pedig mindösszesen 8-an, azaz nyolcan teljesítették.


Idén sajnos nagy bánatunkra a barlangokba való betekintést nem tudtuk biztosítani, de ez nem a lustaságunkból fakadt, hanem a természetvédelmi hatóság és a nemzeti park igazgatóság által támasztott akadályokból, akit ez részletesebben érdekel, a honlapunkon tájékozódhat róla (beszámolóhoz link alul)


A szervezéssel kapcsolatban úgy érzem, a korábbiaknál alaposabb munkát végeztünk, de még mindig van hová fejlõdni. Ha valakinek javaslata, kérdése van (fõleg a résztvevõknek), akkor e-mailben nyugodtan megírhatják (a túra kiírásban látható a címem), vagy akár a földalatt.hu honlapunkon is a kapcsolat menüben. Ha valaki szép, látványos, vagy érdekes fotókat készített, azt is szívesen közzétesszünk.


Reméljük, hogy jövõre ismét találkozunk, és talán a barlangokba is újra benézhetünk.



Köszönjük a segítséget az Oszoly Egyesületnek, akik a Kevélyen lévõ két ellenõrzõpontot ellátták, valamint a Pilisszentkereszti Önkormányzatnak, amely a Közösségi Ház és Könyvtár épületében ingyenesen helyet biztosított a célnak, tovbbá a Szépjuhászné Gyermekvasút állomásban lévõ büfének, amely egy asztal kölcsönadásával támogatta a rendezvényt. 


Gratulálunk minden teljesítõnek!


Részletes és képes beszámoló a honlapunkon még ma este itt lesz elérhetõ. : http://foldalatt.hu/beszamolo-a-2015-os-pilis-barlangjai-teljesitmenyturarol/


Slíz György, 2015 február 8.

 
 
túra éve: 2014
Pilis barlangjaiTúra éve: 20142014.02.17 11:42:32

Rendezõi összegzés


Az idei évben harmadszorra rendeztük meg a túrát, ami most minden eddiginél több meglepetést tartogatott a számunkra is, ezen akadályok nagy részét azonban sikerült elhárítani, és összességében szerintem sikeresnek mondhatjuk a rendezést.


A rajtban valóban volt egy kis sorbanállás, az ezzel kapcsolatos kritikák jogosak (jövõre ki lesznek osztva a nevezési lapok kitöltésre), és - lévén, hogy a tavalyi létszám csaknem kétszerese állt rajthoz - az utolsó néhány embernek már csak a tartalékban ott lévõ tavalyi itinerekbõl tudtunk adni. Ebbõl fakad, hogy azokon értelmetlennek tûnõ nyitvatartási idõk voltak feltüntetve.


Bátori-barlangban kész csoda, hogy egyáltalán meg tudtuk szervezni a benézést, ugyanis akik ennek a lebonyolítását vállalták, azok két nappal a túra elõtt visszamondták a részvételüket. Ezúton is köszönjük Sûrû Péter (Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület) részvételét, aki "papíros" barlangi túravezetõként elvégezte a barlanglátogatás szabályos bonyolítását. Az engedély szerint 5 fõ mehetett be egyszerre, ennek ellenére a váltásidõ kiküszöbölése végett 9 sisakot vittünk, de a kritikát olvasva fontolóra vesszük, hogy jövõre a rövid távon csak saját, hozott sisakkal lehessen majd benézni a barlangokba.


A Hét-lyuk zsombolyba nem azért nem lehetett lemenni, mert lusták voltunk megszervezni, hanem azért, mert tavaly hatféle védett virágra hivatkozva nem engedélyezték a megközelítését, ebbõl okulva idén már nem is kértünk rá engedélyt. Szabálytalan dolgot pedig mi nem csinálunk...


A Solymári-ördöglyukban a Szûcs László vezette Ifjúsági Barlangtúra és Barlangi Sportterápia Egyesület önállóan szervezte meg a betekintést, amiért ezúton is köszönetet mondunk.


A Házi-réti horgásztónál lévõ célról sajnos valóban lemaradt egy négy résztvevõbõl álló csapat, akikkel még rögtön azután telefonon egyeztettük, hogy postai úton meg fogják kapni a jelvényiket és okleveleiket. Hogy ez még nem történt meg, az amiatt van, hogy vasárnap nincs posta itt a faluban, valamint a szalagok lebontása is határidõs feladat. (A cél 3 órai bezárása félreértésen alapuló információ volt (rosszul mondtam), tehát amikor beszéltem velük és útbaigazítottam õket, akkor még javában nyitva volt a cél. (Enyhítõ körülményként vegyük figyelembe, hogy nem csupán azt a 20-as távot szerveztük, például éppen akkor volt a shaolin-falui célban a teendõink csúcsa, kétpercenként csöngött a telefonom, így a velük való beszélges mellett ezer másik dologra is figyelnem kellett.))


A Mackó-barlang és a Kevély-nyergi-zsomboly pontjait a csobánkai Oszoly Egyesület látta el, amit ezúton is köszönünk.


A Macska-barlangi bekötõútnál (Csobánka közelében) történt a túra számunkra legkellemetlenebb epizódja, egyikünk autójának ablakát ugyanis egy megélhetési polgártársunk kõvel bezúzta egy 1000 forintos bicska megszerzése érdekében. 15 percre elég volt magára hagyni az autót.


A hosszú távon a Sátorkõpusztai-barlang pontõrség és a barlangtúráztatás megoldását ezúton is köszönjük a BEBTE-nek valamint Gyarmati Gyurinak.


A legnagyobb meglepetést a Shaolin falu panzió adta: Miután egyeztettük a gondnokkal a túrát, két héttel a túra elõtt egyszerûen megszûntek, kihaltak, semmilyen ismert korábbi elérhetõségen nem lehetett õket megtalálni, így a célt nomád körülmények között kellett megvalósítanunk. Ennek ellenére sikerült a terveknek nagyjából megfelelõ szolgáltatást nyújtanunk, csak az elsõ 3 érkezõ maradt le a gulyáslevesrõl. A célban mindenkitõl pozitív visszajelzéseket hallottunk.


A túra rendezésében 23 tagunk illetve szimpatizánsunk, valamint további 4 egyesület (lásd fentebb) összesen körülbelül 10 tagja vett részt, mindenki önkéntes alapon. Túrázóként összesen 292 fõ nevezett.


Külön köszönjük a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a természetvédelmi hatóság (a Közép-Duna-völgyi és az Észak-Dunántúli KöTeViFe) együttmûködését, hogy a túrát engedélyezték, beleértve a barlangokba való benézést is.


A túra nevezési díjainak és kiadásainak a különbözetébõl (amely idén pozitív lett) a barlangkutatás költségeinek egy részét fedezzük, és közhasznú egyesület lévén (a szabályoknak megfelelõen) év végi beszámolónkat nyilvánosságra fogjuk hozni. Terveink szerint egyébként barlangtérképezéshez használatos lézeres mûszer beszerzésére fordítjuk.


Remélem, hogy jövõre ismét találkozunk!


Slíz György


www.foldalatt.hu

 
 
túra éve: 2013
Pilis barlangjaiTúra éve: 20132013.03.04 01:04:50

Rendezõi beszámoló - 2013


Második rendezés volt idén, de több alapvetõ változás miatt ebben a formában elsõnek is tekinthetjük. Egyrészt a túra "benézett" a barlangokba, amit egyébként nem volt annyira könnyû engedélyeztetni, másrészt - amint tavaly megígértük - rendeztünk 90km-es távot is, harmadrészt pedig a hatóság is tört egy kis borsot az orrunk alá, ugyanis nem engedélyezték 3 barlangnak, többek között a célnak, a Szent Özséb-barlangnak a megtekintését, védett virágokra hivatkozva. Emiatt a célt áttelepítettük a Som-hegyi-kulcsosházba.


Nagy örömömre szolgált, hogy a 90-es távon végül 31-en illetve más források szerint 35-en neveztek (nem én voltam a rajtban...), és végig is mentek 26-an, mindkét adat kb. a 3-szorosa annak, amire számítottam.


Idén sokkal nagyobb szerencsénk volt az idõjárással, mert nem csak a túra napján, hanem elõtte is tartósan jó idõ volt, vélhetõleg ezért is jöttek el több mint duplaannyian, mint tavaly. 180 induló volt, amivel maximálisan elégedett vagyok. Különösen a rövid távon volt nagy fejlõdés, ezen a tavalyi közel 30-cal szemben idén 101-en neveztek. Felmerült bennünk ennek kapcsán, hogy - bár a túrát alapvetõen az egyik legnehezebb túrának szántuk - a "kocákra" gondolva jövõre csinálunk egy olyan távot is, amely Solymáron végzõdik, többen ugyanis csak odáig jutottak el...


Idén jóval szélesebb körû összefogással valósult meg a rendezés, ezúton is szeretném megköszönni a Guru Barlangkutató Egyesülettõl Hidasi Zsoltnak (Vasek), hogy kiküldte a barátait a Bátori-barlanghoz, az Ifjúsági Barlangi Sportterápia Egyesülettõl Szûcs Lászlónak (Malvin), hogy megoldotta a Solymári-ördöglyuk látogatását, az Oszoly Egyesülettõl Siket Gábornak, hogy megszervezte a Kevélyi pecsételéseket, valamint a Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesülettõl Tóth Istvánnak (Sityu) és nejének a Sátorkõpusztai-barlang látogatásának a biztosítását. És végül köszönjük a Duna-Ipoly Nemzeti Parknak és a Közép-Duna-völgyi KTVF-nek is, hogy az elõzetesen egyeztetettnél jóval szigorúbb feltételekkel, de azért mégiscsak engedélyezték a túrát.


A hibákkal és nehézségekkel mi is szembesültünk, úgymint a Normafa túrával való teljes ütközés, ami kicsit bangladesi állapotokat eredményezett a parkolóban (még odébb is kellett húznunk egy opelt, hogy ki tudjunk állni az uazzal), ezt sajnos a késõi engedélykérelem miatt korábbra szervezéssel már nem tudtuk elkerülni, késõbbi idõpontban meg már esélytelen lett volna a természetvédelmi hatóságtól engedélyt szerezni a túristautakról való letérésre. Jövõre a január-február intervallumban maradunk.


A visszaszállítás a 30-as célból nagyon jól sikerült, de a rendkívül nagy érdeklõdés miatt jövõre erre jobban felkészülünk, két mikrobusszal. Szerencse, hogy a rendõr nem állított meg, amikor 19-en (plusz jómagam) ültünk a jó öreg 8 személyes UAZ gépjármûben, Igorban.


A mûanyagpoharakat édesanyám intézte, nem is tudtam, hogy elõre kitölti bele a vizet, majd legközelebb nem tölti ki. Többen reklamáltak, hogy miért nincs a Macska-barlangnál víz. Valóban volt ilyen ígéret tavaly, de rájöttünk, hogy a házi-réti-horgásztónál plusz ember és autó nélkül is megoldható a víz, ezért a Macska-barlangi vizet tulajdonképpen ott kapták meg.


Az itiner valóban el lett ügyetlenkedve a fényes és kihajtogatós kivitelével, ezt már tavaly túltárgyaltuk, idén az 50/60-asok és a 90-esek már új, matt, lapozós itinert kaptak, azonban a 30-asok "büntetésbõl" még a régit kapták, abból ugyanis 400 példány maradt tavalyról, amikor még a "letöltésszám/10" képlet alapján számoltuk ki a résztvevõk számát a tervezéskor.


Sokkal nagyobb gond volt, hogy nem lett olyan jól kiszalagozva, mint tavaly. Ennek egyik oka, hogy az utolsó pillanatban derült ki, hogy a piros-fehér szalagomat mind odaadtam valakinek, így fehér szalag került Adyligetbe és Solymárra, a piros-fehér a Szántói-kõfülkéhez, majd a Legény-barlang után a tavalyról jól ismert narancssárga fényvisszaverõs mûanyag darabkák. Ebbõl vettem egy új tekercset, amelyrõl csütörtök este derült ki, hogy közel sem veri vissza olyan jól a fényt, mint a tavalyi, ezért inkább a tavalyi maradékból oldottuk meg a jelzéseket a teljes éjszakai szakaszon, ezért nem lett olyan sûrûn rakva, mint tavaly, ami miatt néhányan el is tévedtek, de azért aki figyelt, és jó lámpája volt, az végig tudott menni a jelzéseinken


Ezt még tetézte, hogy a Barátkúti-erdészháznál és az Esztergom-Dobogókõi mûútnál ellopták a fényvisszaverõs jelzéseket, így éjszaka még oda kellett rohanni pótolni, majd a Saolin-falunál - a megbeszéltekkel ellentétben - este bezárkóztak, és se teát, se semmit nem adtak a túrázóknak, így oda is rohanhattam ki pecsétet kivinni, a teáért pedig ezúton is elnézést kérek - jövõre ezt a helyet nagy ívben elkerüljük, és ezt javaslom másoknak is. Hogy dûlne rájuk... Azt már meg sem említem, hogy a Pilis-nyergi-víznyelõtõl ellpoták a pecsétet... Sajnos a cikkcakkos útvonal sok EP-ot kíván, nem állíthatunk mindenhová embereket, 180 résztvevõs túrát nem akarok 100 fõs rendezõgárdával megrendezni. Elgondolkodtam fémbélyegzõk készítésén és kilakatolásán. Vagy ki kell tenni csalibélyegzõt, és figyelni. Nem tudom, más túrán van-e ilyen probléma.


Többen kérték számon, hogy miért nem egyformák a jelzések, nos a nappal és az éjszaka nem egyforma, továbbra is kétféle jelzést fogunk használni, nappali és sötét szakaszon szalagot illetve fényvisszaverõs darabkákat, természetesen majd igyekezünk az itinerben ezt leírni, hogy ne maguktól kelljen rájönni a túrázóknak.


Tavaly óta visszatérõ gond a GPS track eltérése az útvonatól. Ennek az az oka, hogy a GPS-track egy külsõ jótevõ, Erdei András munkája, aki a jelzetlen szakaszokon nem feltétlenül tudhatta, hogy én majd hová rakom a szalagot. Ugyanakkor úgy gondoltuk, hogy mégis jó támpontot jelenthet a GPS-szel rendelkezõknek, ezért töltöttük fel, de oda volt írva, hogy "csak tájékoztató jellegû". Többen jártak pórul amiatt, hogy a térkép alapján lett felvive a Szántói-kõfülke a trackra, amely a valóságban - mint a barlangok zöme - nem ott van, ahol a térkép jelöli... Jövõre alaposabban szalagozunk, és a GPS-t is korrigáljuk. Õszintén szólva nem is gondoltam volna, hogy lesz olyan, aki már sötétedés után éri csak el a Szántói-kõfülkét.


Jogos igény, hogy a táv- és szintadatokat tüntessük fel az itineren, de ehhez az is kellene, hogy a hatóság ne a túra elõtt egy hónappal találja ki, hogy a rajtot és a célt nem engedélyezik, amely miatt pár km-es hossz- és pár 100 m-es szintváltozások kerülnek a rendszerbe.


A célban a jó meleg házban a paprikás krumpli majd késõbb a tejfölös tészta nagy sikert aratott, nem számoltuk, hogy ki hány tányérral kér, de a szálláslehetõséget senki nem vette igénybe, mert azért külön fizetni kellett volna, inkább a széken ülve aludtak a hajnali busz indulásáig... Lehet, hogy jövõre ez ingyenes szolgáltatás lesz.


A túra záróakkordja az volt, amikor a kulcsosházban összegyûlt 90-es befutók kérték, hogy vigyem õket is vissza a rajthoz, beültünk 9-en az uazba, majd én - csaknem 60 órás, egy-egy órás alvásokkal megszakított ébrenlét után elvittem õket Szépjuhésznéhoz, ahol értetlenül kérdezték, hogy merre van az Erdõalja utca? "Ó, hát ti a 90-esek rajtjára gondoltatok..." "De hát mi szóltunk is, hogy rosszfelé mész, de nem reagáltál..." Ez már a vég...


Összefoglalva a tanulságokat, jövõre sokkal hamarabb megkérjük az engedélyt, és csak utána nyomtatjuk az itinert, így nem lesz kapkodás, és akkor már tökéletes lesz. A Saolin-falut pedig messze elkerüljük.


Köszönjük a részvételt, gratulálunk a teljesítõknek, és remélem, találkozunk jövõre is.


Slíz György, 2013


 

 
 
túra éve: 2012
Pilis barlangjaiTúra éve: 20122012.02.22 17:23:16

Rendezõi értékelés


Elõször is gratulálok minden teljesítõnek, különösen akik a 60-as távon végigmentek. Féltem, hogy senki nem fog végigmenni, de kellemes meglepetésként elég jó arányban teljesítették. Kb. 30 ember teljesítette, köztük 50 év feletti és 20 év alatti hölgyek is, illetve voltak, akik végigfutották.


A résztvevõk létszáma elmaradt a várttól – 70 ember jött el, kicsit többre számítottunk, kb a 3-szorosára, vélhetõen sokakat elriasztott a pénteki esõ. Tanulság, hogy a holnapi idõjárást nem az elõzõ 2 nap átlagából kell kiszámolni, hanem például meg kellett volna nézni a honlapunkat, ahol folyamatosan kiértékeltük az idõjárás-elõrejelzéseket, és már napokkal elõre pontosan megírtuk, hogy napsütés lesz és gyenge szél.

 


A túrát megelõzõ rendkívüli havazás a szervezõket is alaposan próbára tette, de végül is sikerült úrrá lenni a helyzeten, bár csak éppenhogy. Tanulság, hogy túl sok energiát fordítottunk arra, hogy minden állomást ellássunk élõ pontõrrel, és cserébe túl feszítettre határoztuk meg a szervezõk feladatait, így a hóhelyzet miatt a célba alig sikerült idõben odaérni.


Volt valaki, aki szóvá tette, hogy ez a legdrágább túra, ezért leírom, hogy a túra során fel nem használt dolgokat (pl. maradék nyomtatványokat) nem számolva, és a mi munkánkat sem számolva a túrán 110 ezer forint bevételt és 120 ezer forint kiadást sikerült produkálni, így szerintem irigységre senkinek nincsen oka. Télen az erdõ közepén hosszú túrát rendezni kissé nehezebb, mint egy kis körtúrát nyáron egy zárt épületbõl kiindulva.


Az volt az egyik célunk, hogy egy nehéz túrát találjunk ki, ez, úgy gondolom, sikerült. Sõt, a szint valóban lényegesen több volt, különösen a 33 km-es távon, a pontatlanságért elnézést kérünk, jövõre már pontosan lesz megadva.


Érkezett olyan meglepõ igény is, hogy miért nem hosszabb a táv 20-30 km-rel, mert akkor a reggeli busszal lehetne hazamenni. Nos, amúgy is fontolgattuk hosszabb táv kialakítását. Így nem zárható ki, hogy jövõre ilyen is lesz.


A GPS útvonalat egy önkéntes segítõ túratárs készítette, még mielõtt véglegesen kitaláltuk volna a jelzetlen helyeken a vonalvezetést, így adódtak eltérések, ezért szintén elnézést, már rendelkezésre áll a terepen mért GPS útvonal.


Érkezett olyan igény, hogy a Macska-barlangnál legyen víz. Jövõre lesz.


Többen kifogásolták, hogy a pecsét elkenõdik a fényes papíron. Ezt sajnos a nyomdában rontották el, mert álmomban sem gondoltam, hogy fényes papírra fogják nyomni, és megtették. Másrészt többen jelezték, hogy jobb lenne a kihajtós helyett a lapozható kivitel. Ugyanakkor az 500 darab lap újranyomása anyagi okokból nem triviális.


Emellett olyan képtelen kérések is érkeztek, mint  hogy ellentétes irányba szervezzük meg  túrát. Ez praktikusan hangzik, ám a túra rendezésével éppen az volt az egyik célunk, hogy legyen egy túra, amely az általunk feltárt Szent Özséb-barlangnál ér véget.


Másik képtelenség volt, hogy ne kelljen felmenni a Legény- és a Pilis-barlangokhoz. De hát akkor mi értelme van arra elhaladni? Akkor vezethettük volna az útvonalat egyenesen Kétbükkfa felé, és elnevezhettük volna a túrát "Pilis 50 mégegy"-nek. Mások kifejezetten kérték, hogy ne vegyük ki belõle a Legény-barlang látványos bejáratát. Kompromisszumos megoldásként jövõre itt egy kapaszkodókötelet fogunk alkalmazni.


Ami a jövõt illeti, a túrát mindenképpen megrendezzük, kijavítva a hibákat, és kiegészítve néhány újítással, úgymint még hosszabb táv és még rövidebb táv, illetve felmerült a nyári idõpont és a barlangokba betekintõ túra megrendezése is. Télen ugyanis a denevérzárlat miatt esélytelen lenne a leglátványosabb barlangokba a behatolást engedélyeztetni.


Akinek javaslata van, az bártan írjon a gyorgy.sliz@gmail.com címre.


És aki otthagyta a túrabotjait a Shaolin-faluban, az legyen szíves jelentkezni.


Slíz György fõrendezõ

 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár