Pilis barlangjai 50 – 2017.

- avagy a tél áprilisi tréfája

A túranaptáramba februárra évek óta fixen be van égetve ez a túra. Idén azonban hiába kerestem a februári túrák között nem találtam sehol. Aztán egy túratárs hívta fel a figyelmemet, hogy a túra nem marad el, csak idén áprilisban fogják rendezni. Kis hiányérzetem is támadt hirtelen: a jól megszokott havas-jeges, csúszkálós, sötétedésbe nyúló, kemény téli túra helyett egy napsütéses, madárfüttyös tavaszi túra vajon milyen lesz? Persze ettől függetlenül nem volt kérdés, hogy ott a helyem idén is!

Erre aztán tessék, jött az áprilisi havazás és helyreállt a világ rendje, a Szervezők ezt is elintézték J

Ennek ellenére a hó nyomai a túra első felében csak hébe-hóba bukkantak elő. Ideális terepviszonyok mellett ideális túraidőben az első 20 km gyorsan meg is lett. Ez volt a bemelegítés, a korábbi évek tapasztalataiból jól tudtam, hogy a túra „érdemi” része az emelkedőkkel még csak most kezdődik. Kevély-nyereg, Hosszú-hegy: izzasztó mászások, aztán frissítés a Trézsi-forrásnál és felkészülés az utolsó etapra. A Legény-barlang felé tartva kezdett világossá válni, hogy a hó azért mégsem tűnt el nyomtalanul. Egyre mélyebb vizes hóban, latyakban, sárban caplattam felfelé. Emellett időnként az eső is rákezdett, úgyhogy áztam alulról és felülről egyaránt. A Zsivány-szikláknál már kezdett sötétedni is, úgyhogy mozgósítottam az utolsó tartalékaimat és gyorsan lezúztam Pilisszentkeresztre. A barlangászkodás elvitt némi időt (amit abszolút nem bánok), így pontosan 13 óra alatt értem be a célba, ahol igazi terülj-terülj asztalkám várta a túrázókat. Nem jóllakni járok a túrákra, de a halomban álló palacsintáknak nem tudtam ellenállniJ Sőt a figyelmes Szervezők még az értem jövő kis családomat is megvendégelték!

Külön kiemelném a túra igazi különlegességét a barlangokat, amelyeket a vállalkozókedvűek közelebbről is szemügyre vehetnek. Én minden évben élek is a lehetőséggel, így a Bátori-barlang és a Solymári-ördöglyuk nem okozott különösebb meglepetést. Ellenben a Kiss Péter-barlang, amelybe a korábbi években nem lehetett bemenni, márcsak azért sem mert nemrég tárták fel (http://foldalatt.hu/pilis-es-visegradi-hg/kiss-peter-barlang/). Itt már voltak négykézlábas, kúszós-mászós szakaszok is, igazi barlangász feeling. Enyhe klausztrofóbiám ellenére nagy élmény volt, de ugyanakkor megkönnyebbülés is volt újra a szabad levegőre jutni J

Köszönöm a túrát a Szervezőknek, és remélem, hogy a vártnál kevesebb résztvevő nem szegi kedvüket és jövőre ugyanilyen lelkesedéssel fogják megrendezni. Én legközelebb is jönnék! J

(Extra szolgáltatásként még az elveszettnek hitt, a célban felejtett túrabotomat is visszajuttatta hozzám a Főszervező Budapestre, ezer köszönet érte ezúton is!)

G B

"Ég és föld között....."

 A megszokottól eltérően kicsit, nehezebb túrát kerestem a hétvégére. Erre a kiírás alapján remek és egyben különleges lehetőséget biztosított a Pilis barlangjai - leghosszabb  - 76-kms távja. Az áprilisi tél és a DINPI azonban lenyesett egy 22-kms szakaszt a meghírdetett távból. Ezzel együtt, köszönhetően az előző napok télies időjárásának, egyáltalán nem volt könyű a túra teljesítése. A 36-ik kilómétertől a mély, olvadt hó és az átázott talaj jelentősen megnehezítette az előrehaladást. Ez adta a sportértéket.

A túra élvezeti értéke azonban már a rajtot követően megmutatkozott. Nem vagyok barlangász, még barlangrajongónak sem mondanám magam, de kifejezetten érdekelt, hogy egykori "futótársam*" Kiss Péter, miért kutatta olyan szenvedélyesen ezeket a képződményeket. Attól nem tartottam, hogy úgy mint a hegymászással, - mellyel a vele történt tragédia folytán ismerkedtem meg - és lett felnőtt korom első számú sportja - megfertőződöm. De kíváncsi voltam, vajon mi köthette össze számára a föld alatti és a felhők feletti világot.

A rajtot követően gyorsan felértünk a Bátori barlanhoz, ahol a Szent Özséb Barlangkutató Egyesület munkatársai szívélyesen invitáltak az egyébként nagyon impozáns barlang megtekintésére. A szervezők professzionalizmusa már ott (és azután is folyamatosan) megmutatkozott - bár már az igényes túra és barlangleírásokat tartalmazó rajtcsomag átvételénél gyanút fogtam - sisakok, fejlámpák, védőöltözékek mind bekészítve a rövid kitérőhöz. A Kiss Péter barlangnál elképesztően finom gulyáslevessel és egyéb finomságokkal várták a résztvevőket. A túra útvonala eközben fantasztikusan szép helyeken vezetett, az aznapi időjárás pedig inkább segítette a túrázókat, mintsem nehezítette az utat - melyhez a tökéletesen pontos GPS track is hozzájárult.

Összességében elmondhatom, - 3 év túratapasztalatátval a hátam mögött - hogy pályafutásom egyik legélvezetesebb, legkülönlegesebb túráján vettem részt. Fantasztikus volt ez a túra+barlang "árukapcsolás". A szervezők felkészültsége, odaadó, örömteli munkája pedig minden ellenőrző állomáson megmutatkozott. Az egyesület - bár nem ez eredeti rendeltetése, abszolút a magyarországi túraszervezők élvonalába lőtte a túrát, magsra tette a lécet. Messze megelőzve néhány - mára alaptalanul túlhájpolt, agyonszponzorált - rendezvényt.

Szavazás a túrával kapcsolatban a honlapunkon: http://foldalatt.hu/pilis-barlangjai-tt/

Videóbeszámoló a youtube csatornánkon: https://www.youtube.com/watch?v=LolVBfeFVd0&feature=youtu.be

Rendezői beszámoló - csak itt olvasható:

A korábbi évek hagyományával szakítva a túrát nem télen, hanem áprilisban rendeztük, pont azért, hogy ne legyen olyan hideg, hogy ne csak a fanatikus túrázók jöjjenek el, hanem a kevésbé elszántak is - a tapasztalat alapján ugyanis inkább őket érdeklik a barlangok.

Ehhez képest túra előtti napokban (2017 április 19-20) a Pilis-tetőn 50 cm vastag hó hullott, és bár előtte nap (április 21) már hétágra sütött a nap, így is minden bizonnyal emlékezni fogunk még egy ideig erre a hétvégére. 

Ki kell emelni, hogy a médiában a havazással kapcsolatban döbbenetes pánikkeltés és rémhírterjesztés zajlott, azt állították, hogy a fakidőlések miatt életveszélyes az erdő és járhatatlanok a turistautak - ez, legalábbis a Pilis-tető esetében, nem volt igaz. Egyes hírműsorok a nagy hevületben még a 2014 decemberi jégtöréses felvételeket is elővették, és frissként sütötték el. Ezzel szemben például csütörtök este Dobogókőn - amely állítólag el volt zárva a külvilágtól - az aszfalt és az egész parkoló hómentes volt, az autóforgalom akadálytalan volt, az összes büfé nyitva, emberek szánkóztak, hóembert építettek, és fák meg voltak ugyan ereszkedve a hó súlyától, de fakidőlést nem tapasztaltunk. A fákat terhelő hó ráadásul pénteken maradéktalanul leolvadt - amint azt már a havazás előtt látni lehetett pl. a windguru.com részletes időjárás-előrejelzéséből. A Pilis csúcs - Kétbükkfanyereg - Nagyhideglyuk - Pilisszentkereszt útvonalon 0 darab kidőlt fát tapasztaltunk. Ennek megfelelően a túrát értelemszerűen megrendeztük, mert meglátásunk szerint az, hogy hó és sár van az erdőben, nem indokolhatja egy túra lemondását.

Ezúton is javaslom a jövőbeli kedves érdeklődőknek, hogy ha kiváncsiak rá, hogy milyen lesz az idő a túra előtt, akkor ne a médiából tájékozódjanak, hanem a mi honlapunkat nézzék meg (http://foldalatt.hu), vagy ha nekünk nem hisznek, akkor legalább a pilis-tetői "pilismeteor"-os webkamerát nézzék meg, és a szemüknek higgyenek.

A főleg a Budai-hegységben haladó 30-as és 20-as távon egyébként semmilyen hó nem volt, sár se nagyon, és a korai beérkezés miatt az esti eső sem jelentett gondot, tehát szinte ideális túraidő volt, bár a nap nem nagyon sütött ki, csak délután egy-egy pillanatra.

Az összes távon összesen 46 fő vett részt, ami negatív rekord, és a fent említett okok mellett azzal is magyarázható, hogy a késői meghirdetés miatt a túra kimaradt a Budapest és a Pilis Kupából egyaránt.

Bár tudtuk, hogy valószínűleg nem ez lesz az a túra, amelyre egyesületünk működését anyagilag alapozni lehet majd, ennek tudatában döntöttünk úgy, hogy megszervezzük, akkor is, ha veszteséges, hogy ne mondhassa senki, hogy megijedtünk a hótól. Meggyőződésünk ugyanis, hogy hóban is lehet túrázni, és annak a kevés embernek a kedvéért megszerveztük, akik ugyanígy gondolkodnak.

(a 70-es táv sem az időjárás miatt maradt el, hanem azért, mert a Sátorkőpusztai-barlang megközelítését a fokozottan védett területre hivatkozva nem engedélyezték, ezzel pedig kettévágták azt a 20 km-es kitérőt, amitől a 70-es 70-es lett. Mellékesen ugyanarról a szakaszról van szó, ahol a vadász 2016-ban leszedte a jelzéseket, 2015-ben pedig le akart lőni)

Az idei 50-es teljesítőknek a jövőbeli Pilis Barlangjai túrák 50-es (vagy hosszabb) távjaira ingyenes nevezést "adományozunk".

Egyébként ha a pénzügyi mérleget nézzük, nem volt veszteséges a túra, mert a nevezési díjak a megvásárolt ennivalót éppen fedezték, ennek jelentős része azonban nem romlékony, tehát végül is tekinthetjük úgy, hogy a túra szervezésével a nagybevásárlásnak egy igen körülményes, ám ingyenes formáját valósítottuk meg...

Itt kell megemlíteni, hogy az idei túra sem múlt el bélyegzőlopás nélkül, ezúttal a változatosság kedvéért a Mackó-barlangi bélyegzőt és a hozzá tartozó narancssárga bólyát édesgette valaki magához, de csak a túra után.

Jövőre

- a 30-kör táv sikerére tekintettel lesz 20-as távból is pilisi kör,

- valamint felmerült, hogy a 70-es távot teljesen más útvonalon "visszaállítsuk". 

- valószínűleg bevezetjük az előnevezést

- lehet, hogy a célt áthelyezzük a jobb feltételekkel rendelkező Pilisszántói művházba

- a túrát jövőre szeptemberben rendezzük - és havazás, nukleáris katasztrófa, valamint vulkánkitörés esetén is megtartjuk.

Pilis barlangjai 50

2017. április 22.

A terv az volt, hogy előző nap részt veszek az MHT sorozatból a Bercsényi Miklós túrán, amely Pilisszentkerszt, Boldog Öszéb-kilátó, Klastrom-szirtek, Fekető-kő, Klastrom-kút útvonalon ért volna vissza Pilisszentkersztre. Sajnos ezt a túrát -időjárási okokra hivatkozva-, nem engedélyezék. Szerencsére a Pilis barlangjai túráról csak 70-es táv, ill. a Hét-lyuk és a Szántói-kőfülke megközelítése nem kapott engedélyt.

Szép időt jósoltak, jó hangulatban indultam a Szépjuhászné parkolótól a Bátori barlang felé. 20 perc múlva sisakkal a fejemen a barlangban voltam. A barlang megtekintéséhez a Szent Öszéb barlangkutató egyesület tagjai által volt lehetőség. Pár fénykép, indulás tovább. Fel a Feket-fejre, ahol kisebb-nagyobb foltokban látni lehetett a csütörtöki havazás nyomait. A Solymári-ördöglyuknál szintén volt lehetőségem bemenni a barlangba. Házi-réti horgásztónál pecsételés után finom zsíroskenyeret kaptunk. Két, nagyon kedves hölgy kennte szorgalmasan a finom ennivalókat. Limonádéval leöblítve indultam tovább. Kevély-nyergi-zsomboly érintése után irány a Mackó-barlang. Mivel több szervezett túra is volt a  Budai-hegységben, sok kiránduló volt a barlangnál. Utána a Csobánkai-nyeregen át a Macska-barlanghoz.A barlangászok vezetésével sikerült lejutnom a a Kiss Péterről elnevezett barlangba. Bámulatosan szép barlang. Fejámpával megvilágitva a kristálykövet, olyan mintha egy izzó lávakő volna előtted. Fantasztikus! Itt köszönném meg a Szent Öszéb barlangkutató egyesület tagjainak azt az önzetlen segítséget amit a barlangok megismeréséhez és megtekintéséhez nyújtottak. A barlang előtt egy óriási bográcsban nagyon finom gulyás várta a megfáradt turistákat. Innen fel a Hosszú-hegyre és le a Trézsi-forráshoz. Aki a Szántói-kőfülkéhez is kiment, annak müzli szelet volt a jutalma. Pilisben már jóval nagyobbak voltak a hófoltok, a Legény-barlangoz érve már 20cm-es vizes hóban járkáltam. Az erdészeti úton összeszedett vastag sarat a hó szépen lemosta. A Pilis-nyergi-víznyelőnél már teljesen átázott a latyakos hóban a lábam. Az olvadás miatt sok helyen az ösvényeken is folyt a víz. Végre egy igazi kihívás! Nálam valahol itt kezdődik a túrázás. Nem aszfalton rohangálni, szivárgásmentesen beöltözve mondani azt, hogy túráztam. Szopláki-ördöglyuktól tovább a Fekete-kői berogyáshoz majd a Két-bükkfa-nyeregtől tovább a Zsivány-sziklákhoz. Itt a nyomokat követve megmásztam a sziklákat., de a pecsét a szikláktól 50m-re volt a kéken. Még jó , hogy rákérdeztem, mert most is keresném. :-) Szemerkélő esőben értem a célba. Nagyon finom kolbászos-szalonnás gulyás és gazdag zöldségleves várta a beérkező turistákat. Hatalmas kupac palacsinták, finomabbnál finomabb lekvárokkal várták a fogyaszóikat. Külön köszönet és maximális tisztelet az  Évának, hogy volt türelme ezt mind megsütni. (Kérlek, jövőre is vállald be) :-)

Hab a tortán, vasárnap nyílt  nap volt a Szent Özséb barlangnál. Szintén gyönyörű élményekben volt részem.

Gratulálok a túra szervezéséhez és kivitelezéséhez. Jövőre megint ott leszek!

Pilis barlangjai 70

A rajtban nincsenek tömegek, de nem is baj, a múlt héten háromnegyed órát álltam sorba, elég volt egész évre. A kelő Napot szemlélem a Hárs-hegyről. A Bátori-barlangot éppen próbálják kinyitni, nem várom meg az eredményt. A Zrínyi utcában egy tavat a kerítésbe kapaszkodva kerülök ki. Fekete-fej, Remete-völgy, -te végű szavak gyűjtésére ösztönöz, de elég gyorsan feladom (csemete, pemete, csörte, szerte, tente, de a szedte-vette-teremtette nem elfogadható, az évente, telente sem). Közben a hóvirágokban gyönyörködöm. A Solymári-ördöglyukba már lenézek, a térdeim eléggé megérzik. A horgásztónál zsíros kenyér vár, ugyan nem vagyok éhes, de eszek, jól fog ez még jönni. A Solymári-völgy mohos fáival alig tudok betelni. A Kevély-nyergi-zsombolynál a pontőrrel megbeszéljük, hogy mennyire jól követhető az útvonal, még akkor is, ha másokat láttam tévelyegni. Csobánkán aztán én is benézem az utat és meglátogatom a Szentkúti kápolnát, ahol egy imádkozó hölgyet is látni. A Macska-barlanghoz hangulatos út vezet le a vízmosta köveken, de a barlangot sajnos kihagyom és tartom a hatos átlagot. A Hosszú-hegyre fel utolér a már többször látott fiatalember, elég nagy lendülettel hagy el, de aztán a következő 30 km-en nagyjából együtt haladunk. Trézsi kiválóan oltja a szomjat, kicsit lelassulok, félre is kell vonulnom, igaz, a túratárssal is az erdőből kilépve találkozok, hálálkodik az itiner hosszúsága miatt. A Legény-barlang jól összehozott, a gyerekcsapaton túl 7-8 túrázó ért egybe. Nemsokára elértük a hóhatárt, a gyerekek közt páran zsörtölődtek, biztos beloptam magam a szívükbe, hogy szóltam nekik, el ne felejtsék majd megköszönni a vezetőjüknek, milyen szép helyekre hozta el őket. Ezután következett a meredek emelkedő, vízben taposással. A Fekete-hegyi turistaháznál ismét összeértünk öten, majd 3-2-ben folytattuk utunkat. Igazából akkor lett 3-2, amikor a nagy rohanás után túratársaimmal szembetalálkoztam, keresték a helyes utat, ami a szalagok hiányában egy ötös útelágazásban nem volt egyszerű. Némi térképelemzés (hátrametszés a bazilikával), majd ösztönös megérzés után felértünk a Sátorkőpusztai-barlanghoz. Zsíros kenyerekkel töltekeztünk, ez pont jókor jött, de a barlang mélyebb meglátogatását kihagytuk (sajnos). A pontőr figyelmeztetett a lápveszélyre, így felkészülten vágtunk neki a következő szakasznak, aminek a leginkább tetsző leírása volt az itinerben (át az akácoson, át a patakon, át a mezőn, át az úton), az ugyan kimaradt, hogy bokáig érő vízben, de nem kell mindent leírni. Mintha patakból is kettő lett volna, vagy csak túlteljesítettük a tervet. Harminc méterrel a szalagoktól balra lyukadtunk ki az úton, száradást remélve kezdtünk felfelé haladni. A Loggia-barlangnál előkerültek a lámpák, innentől az itiner ellenére alig tudtam, hogy merre is megyünk. (Most már tudom, túlnyomórészt a zöldön kellett haladni.) Sikerült még egy elágazást elnéznünk, a zöld jobbra felkanyarodott az Ecset-hegy felé, mi a széles úton (tudjuk, hová vezet) haladtunk egy darabig, de aztán csak feltűnt a jelek hiánya (meg a lámpák fénye a gerincen) és visszakanyarodtunk. Talán fel is vághattunk volna, helyette újabb lábfürdőt vettünk. Takival ketten maradtunk. A Kétbükkfa-nyeregig tartó út volt számomra a legkegyetlenebb, vég nélkül emelkedett, lemaradóban voltam, ázott a lábam, eléggé megéheztem, a hozott vésztartalékot íziben ki kellett bányásznom a táskából és nagy mohón rávetettem magam a sajtra (szentségtörésként hatóan haraptam a Brie-t). A Szopláki-ördöglyuknál aztán Taki is kért két percet, hogy rendbe szedje magát, én folytattam egy gomolyával. Innen persze már semmi lényegesnek nem kellett volna történnie, de én sikeresen félreértelmeztem az itiner azon sorait, hogy a focipályához nem letérve, ezért mikor beértünk a faluba, elindultunk kifelé, de Taki észhez térített. És öt perc múlva már a pilisszentkereszti művházban voltunk (habár nem a Klastrom-réten keresztül), ettük a finom levest és palacsintát. A megelőzött páros persze előttünk ért be, éppen indulóban voltak. A hatos átlag és az éjszakai hazaérkezés reménye elszállt, de a 15 órás teljesítés nem olyan rossz.

Természetesen nagyon jó volt a túra, megérte letérni a barlangokhoz (egyiknél sem jártam korábban), az itiner térképe, főleg az utolsó, túl kis méretarányú volt, de volt saját térképem, bár nem mindig vettem elő, mikor kellett volna. A kilométereket nem közölte az itiner (legalább nem számolgattam állandóan), de az egyes pontokon ki volt írva, hogy éppen hány kilométernél járunk. Köszönjük a szervezést!

Sajnos az előző napok rossz időjárása miatt kevesen jöttek el, pedig a túra napjára mi csodaszép napos időt intéztünk.

 Néhány érdekesség:

-három ember is volt, aki egy olyan túrára próbált benevezni, amely nem is ezen a napon volt.

-a 70-esen egy jelzetlen szakaszon valaki szisztematikusan begyűjtötte a szalagokat.

-a legutolsó teljesítő vasárnap 4:40-kor ért célba

Részletes rendezői beszámoló - képgalériával - itt olvasható: http://foldalatt.hu/beszamolo-az-5-pilis-barlangjai-teljesitmenyturarol/4539/

Kérjük, hogy aki készített a túrán az útvonalról szép, értékelhető képeket, az küldje el őket. Aki elvesztette a fejlámpáját, az pedig jelentkezzen.

2015 február Pilis Barlangjai 70

Elõnyök:

- sok érdekes látnivaló és nagyon szép útvonal

- kedves, segítõkész szervezõk, pontõrök, jó hangulat

- szépen kivitelezett itiner, a barlangok részletes leírásával

- jó szalagozás

Hátrányok:

- az útvonalat több helyen jár(hat)atlan tájon, ágrengetegen, ártéren át vezették el a szervezõk

- az itiner nem adott adatokat a résztávokról és az emelkedésrõl

- a hosszú táv külön szakaszán és az utolsó szakaszon (összesen kb. 28 km) semmilyen ellátás nem volt

Egyéb:

- kevés résztvevõ (a 70-es távon csak 18 nevezõ volt, a különbözõ távokon összesen talán 100-150)

Túrabeszámoló és képek a Pilis barlangjai 30 teljesítménytúráról a turazo.ininet.hu oldalon!

 Pilis barlangjai 50

"Február elsõ hétvégéjének hûvös, téli reggelén ismét barlangászkodásra csábítottak minket a Budai-hegység, illetve a Pilis és Visegrádi-hegység vadregényes tájai, ahol idén immár 4. alkalommal rendezték meg a "Pilis barlangjai" elnevezésû teljesítménytúrákat. Engedve hát hívószavuknak szombat kora hajnalban egy remek túra ígéretével mi is felkerekedtünk Bélával és Budapest felé vettük az irányt...."

A részletes túrabeszámolós sok-sok képpel az alûbbi linken érhetõ el: itin3r.blogspot.hu/2015/02/pilis-barlangjai-50.html

Rendezõi összegzés, 2015

Az idõjárás részben kegyes volt hozzánk, ugyanis száraz, napos, és a túra utáni éjszakát leszámítva szélmentes idõ volt, tehát szervezõként jó dolgunk volt, ugyanakkor az utakon keményre taposott jégszerû hó, sõt egyes helyeken teljesen jég volt, de napközben a napsütötte mezõkön sár is elõfordult, ami így együtt igen megnehezítette a haladást. Emiatt minden távon látványosan késõbb és jobban széthúzódva érkezett a mezõny, a Macska-barlangnál 7 órakor tudtuk bezárni a pontot, de csak azért, mert a Házi-réttõl való továbbhaladásról a pontõr többeket lebeszélt, mert fél 5-re értek csak oda (20 km). A szintidõt természetesen rugalmasan kezeltük, mindenkinek örültünk, aki egyáltalán elért a saját lábán célba.

Megtörtént az az abszurdum is, hogy az 50-est többen teljesítették, mint ahányan neveztek, ugyanis a 70-esek többsége levágta a Sátorkõpusztai kanyart és inkább beérte egy ötvenes jelvénnyel. Igaz, volt egy olyan résztvevõ, aki még a 70 után átment a Börzsönyi Éjszakai ("Dögöljmeg") Túrára. További 3 ember az 50-est kombinálta a "Dögöljmeg"-gel.



Összesen 216 résztvevõnk volt, azért ilyen kevés, mert több más népszerû túra is esett ugyanezen napra. 76-an neveztek a 20-as, 86-an neveztek a 30-as, 36-an az 50-es, és csupán 18-an a 70-es távon. Ugyanakkor az 50-est 38-an, a 70-est pedig mindösszesen 8-an, azaz nyolcan teljesítették.

Idén sajnos nagy bánatunkra a barlangokba való betekintést nem tudtuk biztosítani, de ez nem a lustaságunkból fakadt, hanem a természetvédelmi hatóság és a nemzeti park igazgatóság által támasztott akadályokból, akit ez részletesebben érdekel, a honlapunkon tájékozódhat róla (beszámolóhoz link alul)

A szervezéssel kapcsolatban úgy érzem, a korábbiaknál alaposabb munkát végeztünk, de még mindig van hová fejlõdni. Ha valakinek javaslata, kérdése van (fõleg a résztvevõknek), akkor e-mailben nyugodtan megírhatják (a túra kiírásban látható a címem), vagy akár a földalatt.hu honlapunkon is a kapcsolat menüben. Ha valaki szép, látványos, vagy érdekes fotókat készített, azt is szívesen közzétesszünk.

Reméljük, hogy jövõre ismét találkozunk, és talán a barlangokba is újra benézhetünk.



Köszönjük a segítséget az Oszoly Egyesületnek, akik a Kevélyen lévõ két ellenõrzõpontot ellátták, valamint a Pilisszentkereszti Önkormányzatnak, amely a Közösségi Ház és Könyvtár épületében ingyenesen helyet biztosított a célnak, tovbbá a Szépjuhászné Gyermekvasút állomásban lévõ büfének, amely egy asztal kölcsönadásával támogatta a rendezvényt. 

Gratulálunk minden teljesítõnek!

Részletes és képes beszámoló a honlapunkon még ma este itt lesz elérhetõ. : http://foldalatt.hu/beszamolo-a-2015-os-pilis-barlangjai-teljesitmenyturarol/

Slíz György, 2015 február 8.

Számomra ez volt életem (egyik) legjobb teljesítménytúrája.

Rendezõi összegzés

Az idei évben harmadszorra rendeztük meg a túrát, ami most minden eddiginél több meglepetést tartogatott a számunkra is, ezen akadályok nagy részét azonban sikerült elhárítani, és összességében szerintem sikeresnek mondhatjuk a rendezést.

A rajtban valóban volt egy kis sorbanállás, az ezzel kapcsolatos kritikák jogosak (jövõre ki lesznek osztva a nevezési lapok kitöltésre), és - lévén, hogy a tavalyi létszám csaknem kétszerese állt rajthoz - az utolsó néhány embernek már csak a tartalékban ott lévõ tavalyi itinerekbõl tudtunk adni. Ebbõl fakad, hogy azokon értelmetlennek tûnõ nyitvatartási idõk voltak feltüntetve.

Bátori-barlangban kész csoda, hogy egyáltalán meg tudtuk szervezni a benézést, ugyanis akik ennek a lebonyolítását vállalták, azok két nappal a túra elõtt visszamondták a részvételüket. Ezúton is köszönjük Sûrû Péter (Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület) részvételét, aki "papíros" barlangi túravezetõként elvégezte a barlanglátogatás szabályos bonyolítását. Az engedély szerint 5 fõ mehetett be egyszerre, ennek ellenére a váltásidõ kiküszöbölése végett 9 sisakot vittünk, de a kritikát olvasva fontolóra vesszük, hogy jövõre a rövid távon csak saját, hozott sisakkal lehessen majd benézni a barlangokba.

A Hét-lyuk zsombolyba nem azért nem lehetett lemenni, mert lusták voltunk megszervezni, hanem azért, mert tavaly hatféle védett virágra hivatkozva nem engedélyezték a megközelítését, ebbõl okulva idén már nem is kértünk rá engedélyt. Szabálytalan dolgot pedig mi nem csinálunk...

A Solymári-ördöglyukban a Szûcs László vezette Ifjúsági Barlangtúra és Barlangi Sportterápia Egyesület önállóan szervezte meg a betekintést, amiért ezúton is köszönetet mondunk.

A Házi-réti horgásztónál lévõ célról sajnos valóban lemaradt egy négy résztvevõbõl álló csapat, akikkel még rögtön azután telefonon egyeztettük, hogy postai úton meg fogják kapni a jelvényiket és okleveleiket. Hogy ez még nem történt meg, az amiatt van, hogy vasárnap nincs posta itt a faluban, valamint a szalagok lebontása is határidõs feladat. (A cél 3 órai bezárása félreértésen alapuló információ volt (rosszul mondtam), tehát amikor beszéltem velük és útbaigazítottam õket, akkor még javában nyitva volt a cél. (Enyhítõ körülményként vegyük figyelembe, hogy nem csupán azt a 20-as távot szerveztük, például éppen akkor volt a shaolin-falui célban a teendõink csúcsa, kétpercenként csöngött a telefonom, így a velük való beszélges mellett ezer másik dologra is figyelnem kellett.))

A Mackó-barlang és a Kevély-nyergi-zsomboly pontjait a csobánkai Oszoly Egyesület látta el, amit ezúton is köszönünk.

A Macska-barlangi bekötõútnál (Csobánka közelében) történt a túra számunkra legkellemetlenebb epizódja, egyikünk autójának ablakát ugyanis egy megélhetési polgártársunk kõvel bezúzta egy 1000 forintos bicska megszerzése érdekében. 15 percre elég volt magára hagyni az autót.

A hosszú távon a Sátorkõpusztai-barlang pontõrség és a barlangtúráztatás megoldását ezúton is köszönjük a BEBTE-nek valamint Gyarmati Gyurinak.

A legnagyobb meglepetést a Shaolin falu panzió adta: Miután egyeztettük a gondnokkal a túrát, két héttel a túra elõtt egyszerûen megszûntek, kihaltak, semmilyen ismert korábbi elérhetõségen nem lehetett õket megtalálni, így a célt nomád körülmények között kellett megvalósítanunk. Ennek ellenére sikerült a terveknek nagyjából megfelelõ szolgáltatást nyújtanunk, csak az elsõ 3 érkezõ maradt le a gulyáslevesrõl. A célban mindenkitõl pozitív visszajelzéseket hallottunk.

A túra rendezésében 23 tagunk illetve szimpatizánsunk, valamint további 4 egyesület (lásd fentebb) összesen körülbelül 10 tagja vett részt, mindenki önkéntes alapon. Túrázóként összesen 292 fõ nevezett.

Külön köszönjük a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a természetvédelmi hatóság (a Közép-Duna-völgyi és az Észak-Dunántúli KöTeViFe) együttmûködését, hogy a túrát engedélyezték, beleértve a barlangokba való benézést is.

A túra nevezési díjainak és kiadásainak a különbözetébõl (amely idén pozitív lett) a barlangkutatás költségeinek egy részét fedezzük, és közhasznú egyesület lévén (a szabályoknak megfelelõen) év végi beszámolónkat nyilvánosságra fogjuk hozni. Terveink szerint egyébként barlangtérképezéshez használatos lézeres mûszer beszerzésére fordítjuk.

Remélem, hogy jövõre ismét találkozunk!

Slíz György

www.foldalatt.hu

 Számomra ez volt életem (egyik) legrosszabb teljesítménytúrája.

 Bõvebben itt olvashatjátok:

 blog.turafuggo.hu/2014/02/16/pilis-barlangjai-20/

Rendezõi beszámoló - 2013

Második rendezés volt idén, de több alapvetõ változás miatt ebben a formában elsõnek is tekinthetjük. Egyrészt a túra "benézett" a barlangokba, amit egyébként nem volt annyira könnyû engedélyeztetni, másrészt - amint tavaly megígértük - rendeztünk 90km-es távot is, harmadrészt pedig a hatóság is tört egy kis borsot az orrunk alá, ugyanis nem engedélyezték 3 barlangnak, többek között a célnak, a Szent Özséb-barlangnak a megtekintését, védett virágokra hivatkozva. Emiatt a célt áttelepítettük a Som-hegyi-kulcsosházba.

Nagy örömömre szolgált, hogy a 90-es távon végül 31-en illetve más források szerint 35-en neveztek (nem én voltam a rajtban...), és végig is mentek 26-an, mindkét adat kb. a 3-szorosa annak, amire számítottam.

Idén sokkal nagyobb szerencsénk volt az idõjárással, mert nem csak a túra napján, hanem elõtte is tartósan jó idõ volt, vélhetõleg ezért is jöttek el több mint duplaannyian, mint tavaly. 180 induló volt, amivel maximálisan elégedett vagyok. Különösen a rövid távon volt nagy fejlõdés, ezen a tavalyi közel 30-cal szemben idén 101-en neveztek. Felmerült bennünk ennek kapcsán, hogy - bár a túrát alapvetõen az egyik legnehezebb túrának szántuk - a "kocákra" gondolva jövõre csinálunk egy olyan távot is, amely Solymáron végzõdik, többen ugyanis csak odáig jutottak el...

Idén jóval szélesebb körû összefogással valósult meg a rendezés, ezúton is szeretném megköszönni a Guru Barlangkutató Egyesülettõl Hidasi Zsoltnak (Vasek), hogy kiküldte a barátait a Bátori-barlanghoz, az Ifjúsági Barlangi Sportterápia Egyesülettõl Szûcs Lászlónak (Malvin), hogy megoldotta a Solymári-ördöglyuk látogatását, az Oszoly Egyesülettõl Siket Gábornak, hogy megszervezte a Kevélyi pecsételéseket, valamint a Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesülettõl Tóth Istvánnak (Sityu) és nejének a Sátorkõpusztai-barlang látogatásának a biztosítását. És végül köszönjük a Duna-Ipoly Nemzeti Parknak és a Közép-Duna-völgyi KTVF-nek is, hogy az elõzetesen egyeztetettnél jóval szigorúbb feltételekkel, de azért mégiscsak engedélyezték a túrát.

A hibákkal és nehézségekkel mi is szembesültünk, úgymint a Normafa túrával való teljes ütközés, ami kicsit bangladesi állapotokat eredményezett a parkolóban (még odébb is kellett húznunk egy opelt, hogy ki tudjunk állni az uazzal), ezt sajnos a késõi engedélykérelem miatt korábbra szervezéssel már nem tudtuk elkerülni, késõbbi idõpontban meg már esélytelen lett volna a természetvédelmi hatóságtól engedélyt szerezni a túristautakról való letérésre. Jövõre a január-február intervallumban maradunk.

A visszaszállítás a 30-as célból nagyon jól sikerült, de a rendkívül nagy érdeklõdés miatt jövõre erre jobban felkészülünk, két mikrobusszal. Szerencse, hogy a rendõr nem állított meg, amikor 19-en (plusz jómagam) ültünk a jó öreg 8 személyes UAZ gépjármûben, Igorban.

A mûanyagpoharakat édesanyám intézte, nem is tudtam, hogy elõre kitölti bele a vizet, majd legközelebb nem tölti ki. Többen reklamáltak, hogy miért nincs a Macska-barlangnál víz. Valóban volt ilyen ígéret tavaly, de rájöttünk, hogy a házi-réti-horgásztónál plusz ember és autó nélkül is megoldható a víz, ezért a Macska-barlangi vizet tulajdonképpen ott kapták meg.

Az itiner valóban el lett ügyetlenkedve a fényes és kihajtogatós kivitelével, ezt már tavaly túltárgyaltuk, idén az 50/60-asok és a 90-esek már új, matt, lapozós itinert kaptak, azonban a 30-asok "büntetésbõl" még a régit kapták, abból ugyanis 400 példány maradt tavalyról, amikor még a "letöltésszám/10" képlet alapján számoltuk ki a résztvevõk számát a tervezéskor.

Sokkal nagyobb gond volt, hogy nem lett olyan jól kiszalagozva, mint tavaly. Ennek egyik oka, hogy az utolsó pillanatban derült ki, hogy a piros-fehér szalagomat mind odaadtam valakinek, így fehér szalag került Adyligetbe és Solymárra, a piros-fehér a Szántói-kõfülkéhez, majd a Legény-barlang után a tavalyról jól ismert narancssárga fényvisszaverõs mûanyag darabkák. Ebbõl vettem egy új tekercset, amelyrõl csütörtök este derült ki, hogy közel sem veri vissza olyan jól a fényt, mint a tavalyi, ezért inkább a tavalyi maradékból oldottuk meg a jelzéseket a teljes éjszakai szakaszon, ezért nem lett olyan sûrûn rakva, mint tavaly, ami miatt néhányan el is tévedtek, de azért aki figyelt, és jó lámpája volt, az végig tudott menni a jelzéseinken

Ezt még tetézte, hogy a Barátkúti-erdészháznál és az Esztergom-Dobogókõi mûútnál ellopták a fényvisszaverõs jelzéseket, így éjszaka még oda kellett rohanni pótolni, majd a Saolin-falunál - a megbeszéltekkel ellentétben - este bezárkóztak, és se teát, se semmit nem adtak a túrázóknak, így oda is rohanhattam ki pecsétet kivinni, a teáért pedig ezúton is elnézést kérek - jövõre ezt a helyet nagy ívben elkerüljük, és ezt javaslom másoknak is. Hogy dûlne rájuk... Azt már meg sem említem, hogy a Pilis-nyergi-víznyelõtõl ellpoták a pecsétet... Sajnos a cikkcakkos útvonal sok EP-ot kíván, nem állíthatunk mindenhová embereket, 180 résztvevõs túrát nem akarok 100 fõs rendezõgárdával megrendezni. Elgondolkodtam fémbélyegzõk készítésén és kilakatolásán. Vagy ki kell tenni csalibélyegzõt, és figyelni. Nem tudom, más túrán van-e ilyen probléma.

Többen kérték számon, hogy miért nem egyformák a jelzések, nos a nappal és az éjszaka nem egyforma, továbbra is kétféle jelzést fogunk használni, nappali és sötét szakaszon szalagot illetve fényvisszaverõs darabkákat, természetesen majd igyekezünk az itinerben ezt leírni, hogy ne maguktól kelljen rájönni a túrázóknak.

Tavaly óta visszatérõ gond a GPS track eltérése az útvonatól. Ennek az az oka, hogy a GPS-track egy külsõ jótevõ, Erdei András munkája, aki a jelzetlen szakaszokon nem feltétlenül tudhatta, hogy én majd hová rakom a szalagot. Ugyanakkor úgy gondoltuk, hogy mégis jó támpontot jelenthet a GPS-szel rendelkezõknek, ezért töltöttük fel, de oda volt írva, hogy "csak tájékoztató jellegû". Többen jártak pórul amiatt, hogy a térkép alapján lett felvive a Szántói-kõfülke a trackra, amely a valóságban - mint a barlangok zöme - nem ott van, ahol a térkép jelöli... Jövõre alaposabban szalagozunk, és a GPS-t is korrigáljuk. Õszintén szólva nem is gondoltam volna, hogy lesz olyan, aki már sötétedés után éri csak el a Szántói-kõfülkét.

Jogos igény, hogy a táv- és szintadatokat tüntessük fel az itineren, de ehhez az is kellene, hogy a hatóság ne a túra elõtt egy hónappal találja ki, hogy a rajtot és a célt nem engedélyezik, amely miatt pár km-es hossz- és pár 100 m-es szintváltozások kerülnek a rendszerbe.

A célban a jó meleg házban a paprikás krumpli majd késõbb a tejfölös tészta nagy sikert aratott, nem számoltuk, hogy ki hány tányérral kér, de a szálláslehetõséget senki nem vette igénybe, mert azért külön fizetni kellett volna, inkább a széken ülve aludtak a hajnali busz indulásáig... Lehet, hogy jövõre ez ingyenes szolgáltatás lesz.

A túra záróakkordja az volt, amikor a kulcsosházban összegyûlt 90-es befutók kérték, hogy vigyem õket is vissza a rajthoz, beültünk 9-en az uazba, majd én - csaknem 60 órás, egy-egy órás alvásokkal megszakított ébrenlét után elvittem õket Szépjuhésznéhoz, ahol értetlenül kérdezték, hogy merre van az Erdõalja utca? "Ó, hát ti a 90-esek rajtjára gondoltatok..." "De hát mi szóltunk is, hogy rosszfelé mész, de nem reagáltál..." Ez már a vég...

Összefoglalva a tanulságokat, jövõre sokkal hamarabb megkérjük az engedélyt, és csak utána nyomtatjuk az itinert, így nem lesz kapkodás, és akkor már tökéletes lesz. A Saolin-falut pedig messze elkerüljük.

Köszönjük a részvételt, gratulálunk a teljesítõknek, és remélem, találkozunk jövõre is.

Slíz György, 2013

 Pilis barlangjai 30

Ezen a túrán Janival ketten mentünk. Mivel elaludtam, így fél órával késõbb csak 8-kor találkoztunk a Moszkva téren (tudom, hogy Széll Kálmán térnek hívják már, nekem marad örökre Moszkva tér :)). A 22-es busznál hatalmas tömeg volt, bizonytalanok voltunk, hogy felférünk-e. Végül sikerült. Szépjuhásznénál kiürült a busz. Szinte mindenki a Normafa túrára ment, csak páran jöttünk erre. (Minden távot figyelembe véve összesen 180-an indultak.) Ennek ellenére a rajtoltatás nagyon lassan ment. A nevezési díjat elfelejtették kérni :D Szerencsére Jani szólt, hogy nem kértek pénzt, így fizettünk. :-) Aztán elindultunk.  A Bátori-barlang kevésbé volt érdekes. Itt egy létrán kellett lemászni egy nagy terembe. ahol egy kisebb szóbeli ismertetõt is kaptunk a barlangról. :)  Az igazi izgalmakat a Solymári-ördöglyuk barlang hozta. Kaptunk sisakot, fejlámpát feltettük. (akinek nem volt az kapott fejlámpát is:)) Ezután lehetett indulni a sötét szabálytalan össze-vissza kanyargó lépcsõn le a barlang aljába :-) Itt mindenkinek saját magának kellett pecsételni. Körbe nézés után irány fel. Felfelé menet nekem a sisakom hozzá ütõdött véletlen a falhoz... Nagyot szólt, de sisak megvédett :) Házi-réti horgásztónál zsíros kenyérrel és a kocsi tetején elõre kitöltött vízzel vártak bennünket. Aztán a Kevély-nyeregbe fel, következett a nap emelkedõje. :) A Kevély-nyergi zsomboly elõtt sokan tévesen lemenetek a piroson... Aztán a Mackó-barlang következett. Itt a pontõrök tüzet raktak, de az inkább csak füstölt... Ez elég disszonanciába volt azzal, hogy a barlangokról adott ismertetõben le volt írva, hogy a barlangoknál ne rakjuk tüzet, mert a denevéreknek nem tesz jót... Végül a Macska-barlangnál célba értünk. Itt az oklevelet és a kitûzõt megkaptuk. A szervezõk 500Ft-ért szerveztek vissza szállítást a rajthoz. Mivel mikor célba értünk, akkor indult a kék barlang jelzés tetejérõl a szállító autó, így lassan indultunk felfelé, mert 1-1,5 óra múlva volt várható, hogy jön újra az autó. Mikor felértünk, hatalmas szerencsék volt, mert épp indult az autó, amibe pont 2 hely volt még :-)  Az egyik korábbi pontõr vezette az autót és mondta, annyiszor fordulnak, ahányszor csak kell :) Egy UAZ-zal és egy kombi Astrával végezték a szállítást. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a túrát. :-) Részletes értékelés:

Pozitívumok:

• Bátori-barlang és a Solymári-ördöglyuk barlangba le lehetett menni. (Amúgy zárva szokott lenni)


• Külön ismertetõ adtak az összes barlangról


• Nagyon kedves, segítõkész, lelkes szervezõ csapat


• Jó ár/érték arány :) (annak ellenére, hogy csak zsíros kenyeret meg vizet kaptunk 1X, de a barlangokba bemehettünk és ez felejthetetlen élményt adott :-))


• Szép és stílusos oklevél és kitûzõ


• Elõre feltöltött GPS track


• Pontos kilométeradatok

Negatívumok:

• Hiányos és megtévesztõ szalagozás (kék Mária úton az egyik elágazásba úgy volt kitéve a szalagozás, ami alapján az jött le, hogy  a Mária útat el kell hagyni... Nem kellett volna. a 10-es útnál visszatértünk rá:))


• A vizet elõre kitöltötték eldobható mûanyag pohárba, nem eléggé figyelve a környezetvédelemre


• Az elõre feltöltött gps track és az itinerben szereplõ útvonal eltért


• Rajtban 3-an voltunk még is 5-10 percet sorba kellett állni.

Javaslatok:

• Elõnevezést újból be kéne vezteni, hogy a rajtoltatás felgyorsuljon :)


• Környezetvédelmi okokból kötelezni kéne, hogy mindenki hozzon magával poharat vagy a rajtban/célban vásárolható legyen tartós mûanyag pohár. Ahogy a BTHE és az MVTE túráin is szokott lenni.


• A jelzetlen részeken a szalagozást egyértelmûbben kéne megoldani


• Az itinerbe jó lenne, ha szint adatok is belekerülnének, valamint fölösleges szerintem a fényes papírra nyomtatni, már csak azért is erre nehezebb pecsételni.


• A térkép meg lehetne színes, ha már úgyis a Cartographia engedélyével van az itinerben. Valamint jó volna, ha nem ide fénymásolva lenne, hanem nyomtatva, ahogy sok más túrán tapasztaltam a Cartographia közremûködésével.


• Szerintem a víz helyett a tea jobb lett volna, mert még annyira jó idõ nem volt, hogy hideg víz ívás jól essen. 

Már tavaly decemberben kinéztem magamnak ezt a túrát. Szerencsére sok barlangban, zsombolyban volt szerencsém járni a Pilisben és nagyon tetszett az ötlet, hogy ezeket egy tt keretein belül kereshetem fel újra. Egy kicsit én is részt vettem a szervezésben egy GPS-track rajzolásával, de mivel a rendezõk egy-két ponton változtattak az útvonalon sajnos ez inkább hátrány, mint elõny volt az általam készített nyomvonalat használóknak.

Fél hétkor érkeztünk Szépjuhásznéhoz és a rendezõ instrukcióit követve, könnyedén kikerestük az elõre kitöltött nevezési lapjainkat az asztalról. Még bementünk az állomás büféjébe, ahol összekészítettük a feladandó csomagokat, felszereltük a kamáslikat és nem utolsósorban elfogyasztottuk a túra elsõ szolgáltatását, egy bögre teát. Kaptunk egy tájékoztatót is a túra alatt érintett barlangok, zsombolyok részletes leírásával, ezt gyorsan elsüllyesztettem a táskám mélyére késõbbi elolvasásra, aztán 6:50-kor elindultunk. Nem mentem 200 métert az emelkedõn, már egy szál hosszú ujjú pólóban nyomtam a kaptatót és mivel végig csodálatos, tavaszias napsütésben túrázhattunk, naplementéig nem is volt szükség a pulóverre. Sokszor látott Bátori-barlang után a  csúcsról induló jelzetlen ösvényen romboltunk lefelé a félméteres hóban, aztán lenn a Hárs-hegyi körúton mondta két srác, hogy megváltoztatták a túra nyomvonalát és azon az úton kellett volna lejönni, ahol a Barlangtól barlangig-on szoktunk fel. Na ekkor néztem meg az itinert elõször - ami egy legalább A3-as méretû Cartographia térkép vázlat volt – és konstatáltam, hogy nagyon sok helyen eltér az út az elõzetesen kihirdetettõl. 

Fekete-fej, Adyliget, Hosszú-erdõ-hegy északi oldala és már kaptatunk is fel a kéken – most nem olyan jeges mint a BHTCS-n – keresgéljük az elágazást. Már majdnem a Remete-hegy tetején vagyunk, amikor szalagozás vezet jobbra és egy egész jól kitaposott ösvényen érjük el a Hétlyuk-zsombolyt. Vissza a kékre, majd jól ismert szakasz következik a Zsíroshegy felé. A hó helyzet egyelõre sokkal jobb, mint amire számítottam. Igaz, néhol csak az elõttünk lévõ három túratárs nyomát használhatjuk. Közben az idei tavaszi túrák várható sártengerérõl diskurálunk, ami a néhol fél méteres hótömeget látva, nem lesz gyerekjáték. Közben meg is érkezünk az Ördöglyuk-barlang egyik bejáratához, aztán pecsételés után a túrán leghosszabb pont nélküli  - majd’ 7 kilométeres – szakaszára indulunk a Háziréti-horgásztó felé. Ebbõl az irányból sem gyakran jövünk a zöldön, én még talán sohasem láttam a sokat járt jelzést ebbõl az irányból. A városi szakasz jeges utcái után majdnem befordulunk a Szarkavár felé, amikor meglátjuk, hogy a szalagok a fõút mellett visznek. Az itinerben is ez van, tévedés kizárva. A 10-es út felé vezetõ Km+ jelzésen néhol térdig süppedünk, majd egy - közúti veszélyeztetés bûntettét kimerítõ - átrohanás után a túra legjobban behavazott szakaszán kell végigverekednünk magunkat. Még jó, hogy csak pár száz méter volt.

A ponton, a fõszervezõ édesanyja õrködik és kínál minket zsíros kenyérrel. Kiderül, az elsõ három „versenyzõ” nem részesülhetett az ellátmányból, mert a hótorlasz miatt nem volt egyszerû megközelíteni a tavat. 10 perc pihenõ után indulunk tovább a Fehér-hegy oldalában, a változatosság kedvéért megint csak  zöld jelzésen. Szeretem ezt a szakaszt. Egyszer sötétedéskor jöttem erre egymagam, a katonai lõtéren innen kb. 300-400 méterre a katonák épp a kézigránát hajítását gyakorolták. Az egyre elsötétedõ völgyben olyan volt, mintha rám lõttek volna. Hangulatos 20 perc volt. Visszatérve a jelenbe, most elõször más túrázókkal is találkozunk, egy nagyobb csoport igyekezett fel a Kevély-nyeregbe. Felérve A4-es lapokkal kitáblázva, hogy az 5. ep-ig tovább kell mennünk a zöldön, aztán ugyanide vissza kell majd jönni és a sárgán folytatni az utat a Mackó-barlang felé. De elõbb még pár percet ereszkedünk, majd jelzetlen úton érjük el a Természetbarát-zsombolyt. Pár évvel ezelõtt, amikor elõször voltam itt kötéltechnikát gyakorolni, egy hatalmas bubo bubo szállt ki a balrang száján. A rendezõ mesélte, hogy õ is többször találkozott vele. Ma úgy tûnt, nincs otthon. Irány vissza a nyeregbe, sárga jelzés, Mackó (Kis-Kevélyi) –barlang, pihentetõ síelés az OKT-ig, majd a simára dózerolt szekérúton trappolunk a Macska-barlang felé. Nagyon erõsen tûz a nap, érzésre van vagy 10 fok. Egy hete a Börzsöny éjszakain nagyjából 25 fokkal volt hidegebb egy-két helyen. Most elõször hó helyett, sarat dagasztunk. Csak reménykedni tudok benne, hogy késõbb nagyobb magasságokban nem ez lesz. Kapunk egy-egy Sport szeletet is, nem is jön rosszul egy kis vércukor emelés a Hosszú-hegy elõtt. Szerencsére inkább hosszú mint meredek, így érzésre hamar felérünk a következõ ep-hez. A zsombolynál napfürdõzik a pontõr, gyújtóssal is készült a tûzrakásra, de úgy néz ki ma nem lesz rá szüksége. Szántódi-nyereg után egy kicsit felmegyünk a Pilis oldalába, ahol a télen-nyáron bõvizû Trézsi (Szeretet)-forrásnál teával várnak a pontõrök. Aztán a nap elsõ igazán saras ösvényén ereszkedünk a Orosdy-kastély mellet a PS- jelzés szekérútjáig. Egy család békésnek tûnõ tacskó-féle korcsa megharapja István térd hajlatát. Nadrág szakad, felületi bõrsérülés. Hápogás, hogy Pixike ilyet még sose csinált. Blabla. Legalább a nadrágot megtéríti.

Klastromig a szokásos monoton szakasz. Elég keskeny sávon taposták ki az elõttünk járók, így kellemetlen a haladás benne. Mondjuk annál jobb, mint amikor a tavalyi Sárga tt-n az egész út egy nagy sárfolyam volt. Legény-barlanghoz jó saras-latyakos a kaptató, lefelé a szûz hóban síelek el a többiek mellett. A Vörös-út emelkedõjén folytatódik a túra, aztán meglepõdve látom, hogy nem kell elmenni a Klastrom-szirtek felé a Z+ jelzésen, hanem tovább a piroson. Itiner elõ és kiderül, hogy itt egy szalagozott részen fogunk átmenni az S- jelzésre, de elõbb még megnézzük a beomlott Desotto-víznyelõ bejáratát. Elég sokszor jártam már erre, de ezt még sosem láttam. Jó ez a túra, mivel ismerõs tájakon is sok újat lát, tanul az ember. A Pilis-nyergi-víznyelõknél újabb ep, majd hamar eljön a nyereg is. Itt A4-es lap hirdeti, hogy aki nem bírja a kiképzést, az a Z+-en elindulhat a cél felé.

Mi nem adjuk fel ilyen könnyen, inkább lekocogunk a mûútig, majd azon átkelve ereszkedünk a P+ jelzésig. Egy quad által kijárt nyomban emelkedünk a Shaolin-falu mûútjáig, ahonnan 3 perc alatt benn is vagyunk a következõ ep. helyszínéül szolgáló étteremben. Itt gyümölcsteát készített nekünk a séf, ami mellé egy Twixet is benyomok, legyen energia a következõ bõ 200 méter szintre Dobogókõig. A szalagozást itt felváltják a fényvisszaverõ csíkok, amivel tévedhetetlenül ki van jelölve az útvonal. Mivel nemhogy jelzetlen, de papírtérképeken sem létezõ utakon járunk, erre szükség is van. Két kilométert egy széles erdészeti úton megyünk, ahonnan balra letérünk a következõ ponthoz, ami a rendezõink által 2008-ban feltárt Disznós-árki barlang. Meglepetésre itt is kapunk egy pohár teát, ami nagyon jól esik. A szekérútról ezután meredek kaptatón kell felmásznunk a Z+ jelzésig, ahonnan már gyerekjáték elcsúszkálni a Báró Eötvös menedékházig. Itt az OKT pecséttel igazoljuk magunkat, majd pihentetõ lejtõs szakaszon gyalogolhatunk a Zsivány-sziklák közelében lévõ Hideg-lyukakig. Itt is önpecsételõ a rendszer, de mivel kezd sötétedni nem álldogálunk sokat.

Az Ördöglyuk-barlanghoz érve vesszük fel a lámpákat, majd a Mária-padnál fordulva elkezdjük az utolsó célig tartó emelkedõt a Vaskapu-völgyben. Pár perce megyünk csak, amikor újabb részfeladat adódik, egy nem gyengén meredek hegyoldalba kell felmászni a Pilis-barlanghoz az utolsó pecsétért. Valahogy elkalandozhattunk felfelé menet, aztán amikor már egy ideje nem láttunk sem lábnyomot, sem fényvisszaverõt, ránéztem a GPS-re. Sikerült teljesen máshol feljönnünk és majd kétszer olyan magasra másznunk, mint ahol a barlang van. Hurrá. Légvonalban megcélozzuk, öt perc vergõdés után el is érjük. A barlangtól lenézve látjuk, hogy minden fán egy jelzés. Ezt elég nehéz volt benézni, de nekünk mégis sikerült. Leszánkázunk a jelzett útra és egy jó fél óra alatt felérünk a Boldog-Özséb barlanghoz, a túra céljába. Elõre számolgatva, fél napos menetidõt terveztem, amibõl csak 5 perccel csúsztunk ki.  Az elmúlt egy órában már kezdtem eléggé megéhezni, így nagyon jól esett a dupla adag babgulyást(?) ülve, kényelmesen elfogyasztani.

Sajnos sokaknak okozott bosszúságot –aminek kicsit én is részese voltam-, hogy a TTT oldalon nem a túra végleges nyomvonalát tükrözõ track-et töltöttük fel. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy az itiner és a közel tökéletesen jelölt útvonal miatt, könnyen végig lehetett találni a pályán. Elsõ rendezéshez képest szerintem rendben volt minden, a most tapasztaltak pedig segíteni fogják a rendezõ gárdát, hogy jövõre még jobb túrát hozhassanak össze.

„KSH” adatok (három GPS átlaga, barometrikus magasságméréssel, SRTM programmal):



Pilis barlangjai 50 nagy:  62.8 km 2401 m szint

Pilis barlangjai 50 kicsi:  50.7 km 1928 m szint

Pilis barlangjai 30 kicsi:  29.5 km 990 m szint 

Pilis barlangjai 30 nagy   37.1 km 1456 m szint

Rendezõi értékelés

Elõször is gratulálok minden teljesítõnek, különösen akik a 60-as távon végigmentek. Féltem, hogy senki nem fog végigmenni, de kellemes meglepetésként elég jó arányban teljesítették. Kb. 30 ember teljesítette, köztük 50 év feletti és 20 év alatti hölgyek is, illetve voltak, akik végigfutották.

A résztvevõk létszáma elmaradt a várttól – 70 ember jött el, kicsit többre számítottunk, kb a 3-szorosára, vélhetõen sokakat elriasztott a pénteki esõ. Tanulság, hogy a holnapi idõjárást nem az elõzõ 2 nap átlagából kell kiszámolni, hanem például meg kellett volna nézni a honlapunkat, ahol folyamatosan kiértékeltük az idõjárás-elõrejelzéseket, és már napokkal elõre pontosan megírtuk, hogy napsütés lesz és gyenge szél.

 

A túrát megelõzõ rendkívüli havazás a szervezõket is alaposan próbára tette, de végül is sikerült úrrá lenni a helyzeten, bár csak éppenhogy. Tanulság, hogy túl sok energiát fordítottunk arra, hogy minden állomást ellássunk élõ pontõrrel, és cserébe túl feszítettre határoztuk meg a szervezõk feladatait, így a hóhelyzet miatt a célba alig sikerült idõben odaérni.

Volt valaki, aki szóvá tette, hogy ez a legdrágább túra, ezért leírom, hogy a túra során fel nem használt dolgokat (pl. maradék nyomtatványokat) nem számolva, és a mi munkánkat sem számolva a túrán 110 ezer forint bevételt és 120 ezer forint kiadást sikerült produkálni, így szerintem irigységre senkinek nincsen oka. Télen az erdõ közepén hosszú túrát rendezni kissé nehezebb, mint egy kis körtúrát nyáron egy zárt épületbõl kiindulva.

Az volt az egyik célunk, hogy egy nehéz túrát találjunk ki, ez, úgy gondolom, sikerült. Sõt, a szint valóban lényegesen több volt, különösen a 33 km-es távon, a pontatlanságért elnézést kérünk, jövõre már pontosan lesz megadva.

Érkezett olyan meglepõ igény is, hogy miért nem hosszabb a táv 20-30 km-rel, mert akkor a reggeli busszal lehetne hazamenni. Nos, amúgy is fontolgattuk hosszabb táv kialakítását. Így nem zárható ki, hogy jövõre ilyen is lesz.

A GPS útvonalat egy önkéntes segítõ túratárs készítette, még mielõtt véglegesen kitaláltuk volna a jelzetlen helyeken a vonalvezetést, így adódtak eltérések, ezért szintén elnézést, már rendelkezésre áll a terepen mért GPS útvonal.

Érkezett olyan igény, hogy a Macska-barlangnál legyen víz. Jövõre lesz.

Többen kifogásolták, hogy a pecsét elkenõdik a fényes papíron. Ezt sajnos a nyomdában rontották el, mert álmomban sem gondoltam, hogy fényes papírra fogják nyomni, és megtették. Másrészt többen jelezték, hogy jobb lenne a kihajtós helyett a lapozható kivitel. Ugyanakkor az 500 darab lap újranyomása anyagi okokból nem triviális.

Emellett olyan képtelen kérések is érkeztek, mint  hogy ellentétes irányba szervezzük meg  túrát. Ez praktikusan hangzik, ám a túra rendezésével éppen az volt az egyik célunk, hogy legyen egy túra, amely az általunk feltárt Szent Özséb-barlangnál ér véget.

Másik képtelenség volt, hogy ne kelljen felmenni a Legény- és a Pilis-barlangokhoz. De hát akkor mi értelme van arra elhaladni? Akkor vezethettük volna az útvonalat egyenesen Kétbükkfa felé, és elnevezhettük volna a túrát "Pilis 50 mégegy"-nek. Mások kifejezetten kérték, hogy ne vegyük ki belõle a Legény-barlang látványos bejáratát. Kompromisszumos megoldásként jövõre itt egy kapaszkodókötelet fogunk alkalmazni.

Ami a jövõt illeti, a túrát mindenképpen megrendezzük, kijavítva a hibákat, és kiegészítve néhány újítással, úgymint még hosszabb táv és még rövidebb táv, illetve felmerült a nyári idõpont és a barlangokba betekintõ túra megrendezése is. Télen ugyanis a denevérzárlat miatt esélytelen lenne a leglátványosabb barlangokba a behatolást engedélyeztetni.

Akinek javaslata van, az bártan írjon a gyorgy.sliz@gmail.com címre.

És aki otthagyta a túrabotjait a Shaolin-faluban, az legyen szíves jelentkezni.

Slíz György fõrendezõ

 Leszámítva a pontatlanságot és bizonyos pontõrök kissé nagy mellényét - " a 28-as táv nem való komoly embereknek" stb.- jó kis túrát sikerült összehozni a szervezõknek.Alaposan megizzadtunk túratársammal, mi a 30-as nagy távot választottuk és mivel teljesen amatõrként vágtunk neki ennek a feladatnak és bizony izzadtunk rendesen! Ami azt illeti, sikerült szintidõn belül teljesíteni a távot ami elégedettséggel töltött el minket. Én sajnálatos módon még nem szereztem be igazi túracipõt, igy egy nyári cipõben ugrottam neki a feladatnak, ami így átázva és csúszkálva durván megnehezítette a dolgot. Remélhetõleg a szervezõk jövõre ismét létrehozzák ezt az embert probáló eseményt, tanulnak a hibákból és még magasabbra teszik a mércét- maguk felé is. :)

Köszönjük!

 Pilis barlangjai 30 (nagy)

GPS alapján: 34,1 km. A szintet nem mérte jól a GPS-t.

Tracklog: http://www-fb.sports-tracker.com/u/Nagyi85/workout/3k6g5q5jl547bkd5

Mikor megláttam a kiírást a túranaptárban tudtam itt a helyem. Nagyon érdekesnek tûnt az útvonal, és különlegesnek, fõleg, hogy ennyi barlangot érintett. Az útvonal kitalálásáért elismerésem a szervezõknek. Igaz, ez volt az elsõ teljesítménytúra, amit szerveztek és emiatt akadtak kisebb zökkenõk, de bõven kompenzálta a szervezõk jószándéka, kedvessége, na és persze az útvonal szépsége, nehézsége. 

Jövõre remélem újra megrendezésre kerül majd ez a túra, mert rám tuti számíthatnak :)

A rajtolás nem ment simán, ugyanis fél órával indítás elõtt értem a helyszínre, azaz a Macska-barlanghoz, ahogy a kiírásban szerepelt. Mikor leértem a barlanghoz, nagy meglepetésemre senki nem volt ott, egy lélek se. Madárcsicsergés, csend honolt mindenütt, sehol egy lélek. De még lábnyomok se voltak a hóban. 9.40 körül, gondoltam rácsörgök a szervezõkre, hogy mi a helyzet, de ehhez feljebb kellett másznom, mert nem volt a barlnagnál térerõ. A szerverzõ tájékoztatott, hogy meggondolták magukat, és az elágazásnál és nem a barlangnál lesz az indítás, és a pontõr még nem ért le. Segond, visszamásztam az elágazásig. Az indításnál megbeszéltük, hogy nem kell lemásznom újra a barlanghoz, ezért nincs is benne a tracklogban. 

Szervezõ említette, hogy ez az elsõ túra, amit szervez a barlangász egyesület, és akadnak kisebb problémák. Mondta az is, hogy egy nehéz, de emlékezetes túrát akartak összehozni. Azt hiszem sikerült... 

Az indításnál már látszott, hogy eléggé családias hangulatú túra lesz, mivel rajtnál is alig 8-an voltunk, összesen talán 80-100 fõ indulhatott az összes távon, ez szintén pozitív volt számomra, mert Gerecse 50-en nagyon nem teteszett, hogy kígyózó sorokban mennek az emberek, és a tömeg miatt személytelen volt az egész.

 A 30-as (nagy) távon elsõként indultam neki a távnak, és edzésnek tekintettem ezt a túrát, ezért tempóztam is rendesen (már amennyira a terepviszonyok engedték). A cél az volt, hogy világosban beérjek (ezen a szervezõ kicsit csodálkozott). Hosszú kilométereken keresztül szûz hóban mentem - futottam míg el nem értem a Hosszú-hegyi zsomboly ellenõrzõpontot, ami egy kicsit arrébb volt, mint ahogy a téképen szerepeltették, de gyönyörû kilátás nyílt a hegy tetejérõl az alattunk elterülõ völgyre.

Száguldva tovább a következõ ellenõrzõpont felé találkoztam két biciklissel, akiket említett a szerveõ, hogy beszélt velük a rajtnál. A Trézsi forráshoz érve a szervezõk tûzforró teával vártak és egy hatalmas hóembet építettek "aki" fogadta a túrázókat. Kis pihenést, és beszélgetést követõen útnak indultam, mert tudtam a túra neheze még hátra van. A következõ állomás a Legény-barlang volt, ahol még épp csak rendezkedtek be a szervezõk. Itt ért utol boszi72, akivel aztán a Shaolin faluig nagyjából egy tempót mentünk, bár kicsit más ritmusban néha. Na meg egy helyen egy kicsit eltévedtünk, de gyorsan korrigáltuk. 

Shaolin faluban éttermében szintén nagyon kedves emberek fogadtak minket, és a tea is ízletes volt. Ezt követõen indultunk tovább, hogy aztán megmásszuk a Pilis legmagasabb pontját, és eljussunk -  kis kitérõvel - Dobogókõre. Ekkor azonban meredek dombnak felfelé már nem tudtam tartani a lépést alkalmi túratársammal, akivel már csak a célban találkoztam újra. 

Dobogókõ elõtt még egy megálló volt, a Disznós-árki-barlang EP, ahol szintén jó fejek voltak a barlangászok. Még a teával nem készültek el, mert kicsit gyors voltam. Megálltam pihenni - nyújtani, mert begörcsöltek a lábaim (hát rég nem volt már ilyen, ebbõl látszik, hogy nehéz túra volt). 

Dobogóköre egy nagyon meredek, szalagozott út vezetett fel. Dobogókõn jó nagy nyüzsgés volt, bár gondolom ez a megszokott. Az útvonal további része már részben ismerõs volt számomra a Szurdok túráról. 

Amit meg kell említenem, hogy a jelzések elsõrangúak voltak. Sokszor nagyobb hagyományokkal rendelkezõ túrákon is találkozni gyatra szalagozással vagy jelzésekkel, de itt nagyon profin volt megoldva. A táv utolsó harmadában már a szalagozást felváltotta a fényvisszaverõ jelzés. Az itiner alapanyagául viszont legközelebb matt papírt érdemes alkamazni, mert a fényes papíron elkenõdõtt a pecsét. 

A Pilis barlangnál volt még egy kis kitérõm, mert rossz helyen kezdtem el felmászni, mikor ezt realizáltam, már nem volt kedvem lemászni, inkább GPS-es alapján azonos szinten lévõ barlanghoz navigáltam a meredek havas-csúszós hegyoldalon. Mikor már ölültem, hogy látom a barlangot, kiesett a zsebembõl az itiner és elkezdett a havon pattogva lecsúszni a völgy aljára... én meg már fáradtan, kicsit egykedvûen néztem utána, hogy nincs kedvem lemászni érte, és újra fel... de ekkor szerencsére pont jött egy túratárs, aki a 60-ason indult (és valami embertelen tempóban kellett jönnie, hogy beért ilyen terepviszonyok mellett), és pont elé pattogott az itinerem. Meg is köszöntem neki a tökéletes idõzítést :)

A célba szintén egy hosszabb havas emelkedõ vezetett, aminek már annyira nem tudtam örülni. 

A cél, ahol sürögtek forogtak a szervezõk, és már készült a babgulyás, tartogatott néhány meglepetést. Kiderült ugyanis, hogy nem hoztak tányérekat, se kanalat. Így rögtönzött megoldásként - amíg a faluból egy népes fejlámpás konvoj fel nem ért e kellékekkel - addig kenyér héja szolgált tányérul, a pislákoló lámpafénynél, amit a generátor szolgáltatott. Mit ne mondjak, meg volt a maga hangulata a dolognak :)

Volt még egy meglepetés, ami még különlegesebbé tette a túrát, ezért külön köszönet a szervezõknek!

Átöltötzés, pihi, és kaja után kis éjszakai séta a mûútig, ahol felpattantam a Dobogókõrõl Pomázra tartró buszra.

 

Összegezve:

 Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a túrát, különösen annak aki szereti a kihívásokat. Szervezõk remélem tanulnak a hiányosságokból, és jövõre egy még szuperebb túrát hoznak össsze nekünk. Én csak bátorítani tudom õket: csak így tovább :) 

Hát Igen!

Az idõ, és a terep kíváló, az útvonal szép, a barlangok érdekesek, csak "Lassuak voltunk"  több ponton éppen csak zárás elõtt értünk oda/ pontörök szerint/, az igazság meg az, hogy pár kilométer meg pár méter szint lemaradt az itinerbõl. 

A tuhu.-n összekattintgatva a barlangi kitérõk nélkül 31,5 km 930 m szint, amúgy 32,3 km és 1020 méter /kitérõkkel/ a megadott 29,3 km és 600 méter szint helyett. 

Összegezve jól éreztük magunkat, de ha valaki a szervezõk közül olvassa javasolom pontosítani a táv és szintadatokat, /32 km 1000 m/.

szia emberek,volt egy téli túra megest,tragédia több felvonásban…nem útleírás ez sem,inkább csak afféle hangulatérzékeltetõ,ha mégi valaki olvasná..

kezdõdött a Szépjuhásznénál,tea,TTT túrakönyv nehezéknek,nevezés és rajt túratársnõvel,hóban-fagyban,jókedvûen,kistávon,mi történhet..?

Hárs hegy,könnyedén és lazán,Bátori barlang és Kaán Károly,laza magányos pontõrrel,irány a Fekete fej,már lankad a láb,de a fej húz föl,Adyliget,a költõ morcosan néz,és fölfelé megint,aztán le és újra föl,hó van és ellenõrzõ pont,Remete hegy,vegyes páros pontõriz hóemberrel,túratársnõm fontolgat,aztán a Zsíros hegy,Muflon itató,zöldre váltunk,Ördöglyuk,zöld tovább..a lakott terület,civilizált népeket kerülgetünk,síneken át,süt a nap és olvad a hó,sár és Házirét,zsíroskenyérrel,pecséttel..lassúak vagyunk,de megvártak,autó és hagyma is van,de gyalog folytatjuk..és a Kevély nyereg felé föl,és megint föl,hó nyomokban,de ibolya még nincs,és még mindig föl,a nyeregbõl 50 m –re a pont..vagy 500-ra..?ffi páros,javakorabeliek,õrzik a lukat,vissza a nyeregbe,mindegy,innen sárga és Mackó barlang,sár és tapadó hó,vegyes páros pecsétel,sárga a jel,majd kék,és Macska barlang új útvonalon, de a régi helyen,magányos a pontõr,de pecsétel,jelvény,oklevél,és séta helyett fuvarozó túratárs oldalbordája visz buszhoz,,eszméletlen szép volt,télibõl tavasziba,félnap alatt,éppen csak a hóvirág nem nyílott ki..kissé nehéz vala,több halállal,puhulunk,de a távot és a szintet megvitatnánk..

túlélés volt és van..

jövõre jöhetünk..?