Túrabeszámolók


túra éve: 2015
NO-SZ-ATúra éve: 20152015.02.28 21:02:27

Egy rövid kocogást terveztem mára, és mivel a Börzsöny most túl meesze volt, maradt a jól bejáratott Budai.

Kisség higed fogad Normafánál, tömegnek még nyoma sincs. És nyoma sincs az egy héttel ezelõtti jégnek sem. Kissé saras, de bõven az elfogadható határon belül. Kék körön indoluk a játszótérig, onnan át Máriára, Erzsébetet ma kihagyjuk.


Már itt is az elsõ EP, Szépjuhászné. Kód felír kis papírra, majd fel a pirosra, majd le. Itt sincs már nyoma a télnek, könnyedén lehet száguldani lefelé a szikláson. Fekete fej most is lelassít, szusszanás a csúcson, aztán irány lefelé.


Az út szélén a második EP, jókedvû pontõr kínál szõlõcukorral. Piros + a lovarda és golfpálya mellett, majd be az erdõbe. Kissé saras, de jól lehet haladni. A Vadaspark felé a réten majdnem túl szaladtam, de elõ az itinert és gyorsan megvan a helyes irány. Bizony, nemcsak szaladni, idõnként olvasni is... Sárga kereszten át Budakeszire, ahol a lila Márián tovább. Kis utcáskákon egy kicsit, majd be az erdõbe, jobbról házak és a kis mûanyag sípálya, telis-teli kissráccal, nagybakancsban kis síléccel. Küölcsönösen megbámultuk egymást. Makkosmária közel, 3. Ep, nápolyival. Onnan zöld + végig fölfelé. A futás már nem megy, de nem bánom. Bekocogokk a célba, pont 2 óra lett a mai etap.


A célban szép kitûzõ, oklevél, rétes és tea. Bónuszként egy gyors és nagyon kellemes masszázs.


Összeségében remek kis túra, egy sokat látogatott környéken is tudott új útvonalat varázsolni. Köszönet és gratuláció a szervezõknek.

 
 
túra éve: 2013
Decathlon Mátra TúraTúra éve: 20132013.03.18 20:56:54

Tekintettel a rendkívüli hóhelyzetre még péntek este is kétséges volt, hogy neki merjek-e indulni a Mátrának. Aztán egy gyors szombat kora reggeli tájékozódás után irány az M3-as és persze gond nélkül megérkeztünk a Téli Mátrákról már jól ismert mátrafüredi Erdészeti Szakközépiskolába. A szokásos tömegnek most nyoma sincs, 8 körül már gondolom sokan elindultak. Szépen kényelmesen nevezünk, 8,20-kor rajtolunk. 


Rövid Mátrafüredi nézelõdés után zöldön irány felfelé. Elsõ meglepetés, hogy van hó és jég és sár és víz. Felváltva és egyszerre. És bizony a hó néha 40 cm. A Csepegõ-forrás után át a pirosra és emelkedünk tovább. A következõ ellenörzõ pont a Kis-kõ, ahol a kilátás gyönyörû. Tovább a piroson, még mindig emelkedünk, fel egészen a Kékesig. Sajnos innentõl egyedül, túratársam itt feladta. Nagyjából ez volt a túra csúcspontja, a 11 km alatt 700 métert emelkedtünk. Azaz inentõl Lajosházáig meredeken lefelé. Lajosháza a Nagy-patakkal minden évszakban gyönyörû. Most is. Még egy utolsó kemény erõpróba, sárgán föl a gerincre, 230 m felfelé. Hó, sár és jég újra. Utolsó ellenörzõ pont, Kozmáry kilátó. Nem túl acélos idõvel, de befutok a célba. Aranyos kitûzõ, tea és zsíroskenyér.


Gratulálok a szervezõknek, az itiner szinte tökéletes, az útvonal szép és változatos, az 1100 méteres szint kellõ komolyságot adott a túrának. 

 
 
túra éve: 2012
Hősök vére / SZHKSE 56-os emlék- és teljesítménytúraTúra éve: 20122012.10.21 18:49:56
Hõsök Vére – 52 Km

Reggel hatkor, még sötétben parkoltam le a Szentendrén, a honvédség Helyõrségi Klubjának parkolójában. Mivel interneten elõneveztem, a készséges szervezõk azonnal elõkapták a kitöltött nevezési lapomat, kaptam egy elõkelõ 1-es rajtszámot, összeszedtem magamat és már indulás is.
A hajnali Szentendrérõl kissé nehézkesen találtam ki, próbáltam életet lehelni kissé szunyókáló gps-be, miközben azon morfondíroztam, hogy elõszedjem-e a fejlámpát. Miközben lassan elérem az elsõ (ön)ellenörzõ pontot, a nap is feljött. Visszapillantva az úton fantasztikus látvány a hajnali ködbe burkolózó Duna-völgy Szentendrével, Megyeri híddal. Második ellenõrzõ pont Kõ-hegyen forró levessel, majd tovább Lajos-forrás, Ballagok tovább magányosan, a Tölgy ikreknél korrekt kiírás, jobbra lefelé. Csendes, hosszú ereszkedés, lassan mellém szegõdik a Malom-patak, oda-vissza ugrándozok a köveken, közeledik Dömös, kezd az erdõ is megtelni hangos(kodó) kirándulókkal (oda a csendes elmélkedés...). Dömösi tájházban kedves pontõrök, pecsételés mellé zsíros kenyér. Kicsit aggódok, hogy nagy lesz a forgalom visszafelé a Rám-szakadékban. A szép idõ biztosan rengeteg embert kicsal erre a gyönyörû helyre. Szerencsére még 11 óra sincs, mire elérem az alsó bejáratot. Tömeg még nincs, de azért már kell kerülgetni az embereket.
Igazság az, hogy privát túráimból már legalább 10 éve kivettem a lehetséges célpontok közül ezt a meseszép helyet. A helyzetet nagyon jól érzékelteti a dumaszinházas Hadházi László idevágó jelenete. Ma sincs ez másképp, 3 év körüli kisgyermek, elõröl apuka húzza, hátulról nagypapa rugdossa, miközben a kis srác sír, hogy fél; az utat elálló csodálkozók, hogy itt bizony szembe jön a patak lefelé és vizes lesz a lábunk; babakocsit feltolni igyekvõ apuka és persze a fentrõl lefelé igyekvõk, akiknek mikor szólunk többen is, hogy szombat, vasárnap lentrõl felfelé, a válasz az, hogy nehogymá megugasd...)
Ez a túra leghúzósabb része, alig 6 km alatt 600 méter emelkedünk. Aztán Dobogókõnél gyors pecsételés és újra zsíros kenyér! Innen gyors ereszkedés után kicsit le, kicsit föl, majd újra elérem a Tölgy ikreket, ahol kódfelírás. Kicsit föl, aztán nagyon föl a Bölcsõ-hegyre, ahol újabb kód. Innen lefelé Lajos-forrásra, ahol kedves pontõrök és alma. Utolsó kapaszkodás a Kõ-hegyre, ahol sajnos a leves már elfogyott. Meredek ereszkedés után elérem a sík részt a patak híddal, az utolsó önellenõrzõvel. Elérem Szentendrét és bekocogok a célba. A célban elõre kitöltött, nagyon szép emléklap, kitûzõ, zsíros kenyér és forró tea.

A túra szervezése maximális 5 csillag. Mindenhol szalagozás, nyilak és jól látható egyértelmû kiírások.
Köszönet a szervezõknek és jövõre újra jövök!
 
 
MeteorTúra éve: 20122012.09.16 08:29:56

Meteor Maraton


A rajthelyra ballagás közben feljsejlett elõttem a néhány héttel ezelõtti Gyermekvasút éjszakai rajtja... Szerencsére nyoma sem volt a tömegnek, a sorbanállásnak. Nevezési lap kitöltés, díj fizetés, bakancs igazítás és 6.45-kor már rajtoltam.


Az idõ kíváló, lágy szellõ fújdogál, picit szemerkél az esõ. Az út ismerõs a már említett éjszakairól. Lassan emelkedek a Nagy-Hársra, majd tovább a János-hegyre. Ezzel az elsõ etap komolyabb szintemelkedését le is tudtam. A János-hegyrõl nyugat felé ereszkedem a Virág-völgyben. Kis emelkedõ után Csacsi-rét, majd egy hosszú egyenes a sárgán, szinte melkedõ nélkül a Piktortégla üregekig. Sajnos üreget már nem nagyon lehet találni, túl veszélyesnek ítélte az önkormányzat és feltöltötték õket. Megint nyugat felé fordulok és lassan kiérek a Budaörs kopár hegyeire. Elballagok a vandalizmus mementójaként emelkedõ volt vitorlázó repülõs emlékmû mellett (mindig összeszorul a szívem, mikor meglátom), majd ügyelve a szerzvezõk kérésére, az elöttem álló Szekrény-hegyet jobbról kerülöm meg. Majdnem benézem a Sorrentó felé a leágazást, de szerencsére kis gps segítséggel felkapaszkodom a sziklákig, miközben azon morfondírozok, hogy mi lehet az összekötõ kapocs ezek a szép sziklák és az olasz tengerparti üdülõ között.  Ereszkedés a sziklák között egészen Budakeszi széléig, majd majd balra le a Meteor/Mária szurdokba. A szurdokból kiérve jobbra kiérek a mûútra, majd keresztül Budakeszin. Már messzirõl látszik a két hatalmas fenyõ (több, mint 100 évesek). Itt a fele a mai túrának. Gyors pecsételés és indulás tovább. Némi kacskaringó után sikerül megtalálni az erdõírtás miatt szinte észrevehetetlen piros M jelzést, ami balra fordít. Késöbb halottam, hogy nagyon sokan elmentek itt egyenesen. Hosszú egyenes következik, amit csak néhány vadkerítésen való átmászás szinesít. Elérem a volt kõbányát, ahol újabb pecsét kerül az itinerbe, majd a bánya kikerülés után újra egyenesen. A Tarnai pihenõnél újabb ellenõrzõ pon és erõs szél fogad. És persze a gyönyörû kilátás Budakeszire. Megyek tovább és néhány méter után a Maraton táv jobbra fordul, az 50-es megy tovább a Nagy-Kopaszra. Különösebb szintemelkedés nélkül elérem a Vöröspocsolyást (tényleg vörös!), majd balra le a Remete szurdokba. Az ellenörzõ pont az elején, innen már a jól ismert kéken megyek végig. A surdokból kiérve követem a kacskaringós kéket a templomig, ahol átverekszem magam a épp akkor zajló cserkésztalálkozó  csodálkozó tömegén. Majdnem elmegyek az ellenörzõ pont mellett, de szerencsére itt is segített a Pilis Trappon annyira hiányolt ellenörzõ pont jelzõ jellegzetes piros-fehér tábla. Lassan elérem a Nagy-rétet és egy pici emelkedõ után már ott a cél.


Közel 6 km/órás átlaggal sikerült végigmennem úgy, hogy nagyon nem tévedtem el :)


Jó kis túra volt, köszönet a szervezõk. Pici tanács a következõ évek indulóinak, hogy a túrán nincs ellátás (persze nem is igérik a szervezõk) és víz vételi lehetõség sincs nagyon. Azaz, amit enni, inni akarsz, vidd magaddal. És érdemes térképpel, vagy gps-sel is készülni, mert az itinerben lévõ térkép részlet önmagában nagyon kevés lehet a pontos tájékozódáshoz. Cserébe megkaphatjuk az egyik legszebb kitûzõt, ami a teljesítések számával arányosan mindig változó színû!

 
 
Cuha 25/35/50/ Bakonyalja 25/45 / (Erdőalja 25) / BakonyerdőTúra éve: 20122012.08.04 17:10:01

Cuha 50


 


Elõször indultam ezen a túrán, ami alapvetõen annak köszönhetõ, hogy kellemes, esõs idõ ígérkezett szombatra. Nem vagyok egy kifejezetten nyári túrázó, biztos nem indultam volna el +35 fokban...


A starthelyet könnyen megtaláltam, gyors nevezés után örömmel nyugtáztam, hogy nem hagytam otthon semmit, nulláztam a gps-t és indulás. A jelzések végig jól követhetõek kifelé Szentlászlóról, kissé unalmas elsõ néhány kilométer után szerencsére változatosabbá vált az útvonal. Pápalátó-kõ fantasztikus, Porva-Csesznek, Cuha-völgy. Aztán a cseszneki vár majd Ördög rét. Elötte a patakmederbem egy kis sziklamászás és izgalom :) Onnan már közel a cél, hála az esõs idõnek, sikerült a majdnem 6 km/órát mennem. (A túra tanulsága az volt, hogy az esõdzseki nem jó.... rettentõ macerás felvenni, mikor el kezd esni és ha eláll az esõ és nem veszem le azonnal, akkor bizony szauna. Be is szereztem egy korrekt esõkabátot azóta)


Az egész szervezés, a segítõk az ellenörzõ pontoknál és az ellátás is fantasztikus volt. (Szerintem, ha semmit nem vittem volna magammal, akkor is végig tudtam volna menni azzal a mennyiségû innivalóval, ropival, nápolyival, mûzliszelettel, sós mogyoróval, amit útközben kaptam!)


Nagyon szép kis túra, csillagos ötös szerzvezés! Ha jövõre is esik, ott leszek :)

 
 
Oroszlány 40/30/10Túra éve: 20122012.06.03 07:26:10

Oroszlány 50


2012. 06. 02.


 


A hét közepén már éreztem, hogy a Pünkösd hétfõn leküzdött OKT 15-16-os (Visegrád-Dobogókõ-Rozália útirány) dacára valamerre mennem kell a hétvégén. Csábító volt egy Bakony 70-es, de erre a gondolatra bal térdem erõs nyilalással adta tudtomra, hogy nane...


Másik lehetõségként felmerült a Vértesben egy 50-es. A kiírás szerinti 1170m szintemelkedés nem tûnt veszélyesnek, így alakult, hogy 7 óraután pár perccel már az Oroszlányi sportcsarnok elött töltöttem ki a nevezésilapot. A4-es színes térkép, részletes útleírás és rajtpálinka (!!!).


Indulás 7.15-kor a szalagozáson. Még a szerelvényt igazgattam,máris ellenörzõpont. A fá közül kibukkanó víztoronyról nekem egybõl a MIB elsõ része jutott eszembe... Gyors pecsét, a rövidebb távon induló túratársak szokásos kerülgetése után rövidesen már a második ponton - Majk, remeteség - vagyok. A hely érdekes, fura kisugárzással. El is határozom,hogy ide még visszajövök. 


Aztán jönnek szép sorban az ellenörzõ pontok. Vértessomló- itt még együtt az összes táv, viszonylag nagy számú túratárs. Mátyás-kút - majdnem elszaladtam a fára kiakasztott önellenörzõpont mellett. Nem is volt kedvem beírni a "titkos kódot". Zsigmond-kõ - gyönyörû kilátás,gyors pecsét (elõzõ ellenörzõ kód beírása). Várgesztesi vár - végig a szerpentinen - keményebbek egyenesen fel a hegyoldalon. Vérteskozma - jobbra föl a templomhoz.  Vissza ugyanazon az úton. Beszélgetésbe elegyedek egy szintén magányosan induló tatabányai túratárssal,innen kettesben megyünk tovább. Kõhányás ep a falu fõterén, majd Gánt egy kicsit hosszabb aszfalt végén. Mindszentpuszta egy kicsit keményebb emelkedõ végén.Innetõl már csak lefelé. Dobai kút önellenörzõ pont után már nyílegyenesen Oroszlány. Homokos és aszfalt váltogatja egymást majd rövidesen feltûnnek a panelházak és hamar elérjük Oroszlány határát. Benzinkút, fõutca és már célba is értünk.


A remek túrabarát idõnek (20 fok körül,borult pár csepp szemerkélõ esõ), a tempós túratársnak és a remek szervezésnek köszönhetõen jóval 9 óra alatt célbaértünk (gps szerint pont 6 km/h átlagot mentünk).


A szervezésrõl csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Rajtpálinka, csoki, csomag ropi, alma az ellátmánn. Szinte minden ponton szóda, fröccs vagy szörp. A célban pedig egy pár virsli mustárral, friss kenyérrel(és még repetát is kaptunk). Abszolút csillagos ötös (inkább hatos) és köszönet a rendezõknek a remek túráért.

 
 
GerecseTúra éve: 20122012.05.01 10:15:27

Gerecse 50


 


Azzal kezdeném, hogy annak ellenére, hogy jó pár éve teljesítménytúrázom, valahogy a Gerecse 50 mindig kimaradt. Aztán idén mindenképpen ott akartam lenni. Elolvastam pár elõzõ beszámolót és 5 óra körül - most úgy hozta a sors, hogy egyedül - már az autóban ültem Tatabánya felé. Aztán, ahogy szokott lenni, egy-két apróság közbejött (parkolóhely keresés, pakolászás, bakancs befûzés...) és máris azt vettem észre, hogy korai rajtról bizony lemaradtam. Gyors nevezés, szerelvényigazítás és 6.20-kor start.


Az elsõ tíz-tizenöt kilométeres távra az elõzõ beszámolók alapján lélekben felkészültem, de sajnos nem eléggé.... Jó párszor megfordult a fejemben, hogy én ide még egyszer biztos, hogy nem jövök el. Voltam már jó pár túrán, ahol a rajtot követõen masszív tömeg vágott neki a távnak, de ez minden képzeletet felülmúlt. A városból kivezetõ szakaszon még nem is volt annyira vészes a dolog, de ahogy átmentünk az autópálya alatt és gyakorlatilag kezdetét vette a túra, hát döbbenten láttam a végeláthatatlan tömeget. Természetesen dicséretes, hogy egy ilyen rendezvény ezreket csábít ki a természetbe és külön kiemelendõ, hogy nagyon sok a fiatal közülük. De ami általában más túrákon mûködik- nevezetesen, hogy a gyorsabbat elengedem - az itt valahogy nem akart. Nehezen értem meg, hogy miért kell egymás kezét fogva andalogni egy 50 kilométeres teljesítménytúra elsõ szakaszán és beszólogatni azoknak, akik szeretnének haladni...


Szerencsére az elsõ ellenõrzõ pontot hamar elérjük, gyors pecsételés és indulás tovább. Itt még egy döbbenet ért. Nem gondoltam, hogy a pecsét megszerzése után nevetgélve sörözõ (könyörgöm, még reggel 7 óra sem volt!) és az arcomba cigaretta füstöt fújó fiatalok között kell nekivágni a következõ szakasznak.


A következõ ellenõrzõpontig letudjuk a legnagyobb szintemelkedést, ami friss erõvel még nem egy nagy feladat, persze a tömeg még itt azért nehezít a dolgon. Feladva elveimet, sokszor felfelé is futnom kell, hogy kicsit haladni tudjak. Közben azon elmélkedem, hogy vajon mi lehet az oka annak, hogy néhány túratárs a túrázásra teljesen alkalmatlan felszerelésben vágjon neki az 50 kilométeres távnak. Divatos melegítõben (nagy márka, rózsaszín passzéval, flitterrel) hozzáillõ utcai sportcipõben (vékony, sima talp és persze boka alatt végzõdõ vékony zokni)  és valami divatos oldaltáskával, ami egy városi sétálgatáskor jól jöhet, de ide, a Gerecse 50-re? Hát, nem tudom...


Így érjük el a Baji-vadászházat, ahol, újra gyors pecsételés és irány Tardos. Tardosig az út szinte eseménytelen, talán a vége felé az aszfalt számomra kicsit megerõltetõ. Az út szélén már beindult a „vízhólyag-szerviz”. Elkeseredett arccal talpukat vizsgáló túratársakkal találkozunk. Az ellenõrzõpont hamar megvan ennek a gyönyörû piciny településnek a fõterén. (Rétes is volt, de nem kóstoltam meg.) Gyors táplálkozás, ivás és nyújtás után irány Pusztamarót.


Az út kellemes, medvehagyma illatban vezet tovább, nem megerõltetõ, kicsit föl –kicsit le hullámvasutazunk végig a kéken. A hercegprímási kastély (most üdülõ?) látványa megdöbbentett. Álmélkodva érem el a következõ pontot. Itt már szerencsére nincs tömeg, gyors pecsételés és rövid beszélgetés a szervezõkkel, és indulás lefelé Héregre.


Az út végig szinte csak lefelé. Figyelni kell, sok a kõ, nem tesz jót a bokának. Az elõzõ beszámolók alapján lélekben készülök a Bánya-hegyi emelkedõre, próbálom kímélni a térdeim, és nem futok lefelé. Héregen gyors pecsételés, evés és nyújtás, aztán indulás felfelé.


Itt igen rövid távon emelkedünk 220 métert, ami valóban nem könnyû, de sokkal rosszabbra számítottam. A két túrabot jó szolgálatot tett, hamar felértem. Plusz nehezítés, hogy a napocska szépen felkúszott már az égen és pont a felfelé araszoló túrázók hátát melegíti, azaz a mai napon inkább égeti, ahogy a meteorológusok megjósolták. Szusszanás Bánya-hegyen, majd újra a kéken irány Koldusszállás felé.


Az „etetõ pont” remek dolog, a zsíros kenyér finom volt, a szódavíz és a bíztató szavak jól estek. Az út innentõl kissé monoton, kissé lélekölõ. Szintkülönbség alig, kicsit föl, kicsit le. Viszont a meleg kezd kemény lenni, a víz is fogy a hátizsákomból rendesen. Szerencsére a következõ ellenõrzõpontnál is van mozgóbüfé, ahol kultúrált áron tudtam pótolni az elfogyott vizet.


Itt elbúcsúzunk a kéktõl és a sárgán irány a Kisréti vadászház. Az út vége emelkedik, de nem vészes, lehet tartani a tempót. Szerencsére a tömeg itt már teljesen eltûnt, néha már magányosan bandukolok tovább. A következõ állomás közel van, gyorsan el lehet érni.


Az út szinte végig lejt, átváltok futásba. Már hallani az autópálya moraját. Az ellenõrzõpont után aszfalt út vezet fel a Turulhoz, ami azért elég megterhelõ, kiegészítve azzal, hogy árnyék nélkül a tûzõ napon kell teljesíteni. A Turulnál lévõ parkolóban gyorsan a csap alá dugom a fejem, próbálok üzemi hõfokra hûlni. Pecsételés, majd a hírhedt lépcsõ keresése. Hamar kiderül, hogy a „lépcsõ a Turul elõtt van” valójában azt jelenti, hogy a szobor mögött kell keresni. Szerencsére egy túratárs segített.


Irány lefelé a lépcsõn, ami az elõzetes hírekkel ellentétben számomra egyáltalán nem volt megerõltetõ. Itt már újra nagyobb forgalomra kell számítani. Becsatlakozik más túra is és a kirándulók is sokan voltak. Szerencsére legtöbb helyen udvariasan elengedtek.


Át az autópálya alatt és újra a városban. Sok hátizsákos araszol a cél felé. Itt már könnyû kerülgetni õket és bekocogok a célba.


Úgy indultam el, hogy jó lenne tartani az 5 km/órát (nem szoktam futni, a gyors, kényelmes tempót szeretem). Kis meglepetés volt, hogy végül 9 óra alatt sikerült végeznem.


Külön ki kell emelnem a szervezést, ami végig fantasztikus volt. Minden ellenõrzõ ponton gyorsak, kedvesek, aranyosak. Sok állomáson egészségügyi személyzettel! (Sok helyen láttam, szükség is volt rájuk.) Abszolút 5 csillag és a kis piros kitûzõ is nagyon szép.


Hogy jövõre újra, ugyan itt? Még alszom rá párat…

 

 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár