Túrabeszámolók
|
|
Szóval azt hiszem, az elsõ 30 km-rõl nem érdemes szót ejtenünk. : )
Ahhoz képest, hogy kb. féléve nem voltam tt-n, meglehetõsen könnyû volt ez a szakasz - leszámítva talán a Sasfészekhez vezetõ "kis lejtõt", de az sem volt igazán hosszú út -, és már-már azon gondolkodtam, hogy miért mondja mindenki erre a túrára, hogy "durva"?
... Óóó, a válaszon igazán nem kellett sokáig gondolkodnom! : )
Neem, nem a frissen kivágott szálfás területre gondolok, ami olyan volt, mint lyukastésztagyárban terítéskor, sokkal inkább a Zsidó-völgyre. Na, ott éreztem elõször, hogy ez így nem kóser. Innen hamar bekövetkezett az "eszméletvesztés", és ha nem sajgott volna minden lépésnél a testem azon része, amelyik a bakancsomba szorult, akkor akár agyilag már lebegtem volna és most nem tudnám felidézni azt az utolsó 10-13 km-t. De éppen ezért nagyon is ott voltam...ehh. A Téli Mecsekrõl már ismerõs záró szakasz adott némi reményt..."oh, ide már kisgyerekkel is eljöttek, akkor már igazán nem lehetünk messze"...és hasonló ön-bíztatások után kb. beestem Teca mamához.
Soha nem gondoltam volna, hogy tud a talpam is fájni. : ) (Pedig nincs rajta vízhólyag, horzsolás, dörzsölés, kék folt, semmi.)
A szervezés kitûnõ volt! Az ellátás is: minden földi jóval fogadtak minket a pontoknál. Az is szimpatikus volt, hogy annyi EP volt (12+3 mozgó (?), ha jól számolom... de a 12 az biztos :) ), így folyamatosan olyan érzésem volt, hogy jóóóó, nagyon jó, haladok!
Az idõjárás szerintem ahhoz képest klassz volt, hogy még péntek délben sûrûn hullott a hó. Nem volt éppen meleg, de hát ez kivédhetõ. Sár? Ja, az volt. Néha már szinte hallottam a szervezõk kuncogását a fülemben, ugyanis a kijelölt - mondjuk ki: tré - útvonallal párhuzamosan - szinte - mindig volt egy simán járható. : ) Ahol nem süllyedek el bokáig vagy ahol nem törnek a tüskék stigmaként utat a tenyeremben.
Viszont tökéletesen ki volt szalagozva az út, klassz kis térképet is kaptunk, pontos útleírást, mindennek köszönhetõen nem tévedtünk el sehol...na jó, ez talán nagymértékben köszönhetõ a már rutinos túratársaknak, akiknek ezúton is vielen Dank! : )
Az útleírás is mókás volt azért: hosszú táv lévén nem nagyon volt alkalmunk ücsörögni, így az olvasást is menet közben oldottuk meg. Kb. háromszor olvastuk el a történelmi és túrista infót, mire az egyéb jelzésekhez hozzájutottunk. Fiúk, legközelebb, lszi, üssetek néhány entert, hogy a sorokat pásztázó szem ki tudja szûrni a számára 3 mp alatt befogadható instrukciókat! : )
Szóval megvan ez is, 44.4 km. Tiszta büszke vagyok! : )
By the way: MEGLETT A KUTYA? :)) |
| | | | |
|
|
Ziribár! Egy kis leírás, ha tényleg a 40es trappra vágysz!
A szervezés szerintünk is katasztrofális volt. Mi 7 órára értünk a vasútállomásra, a regisztráció 7.30kor volt, amit egy perccel sem elõztek meg. Mi már majdnem hazamentünk Pestre, mert sehol senkit nem találtunk, kóvályogtunk a környéken, megnéztük a buszállomást, hátha ebben tévedtünk..
A túra elején a zöld jelzés hiányában sokszor csak tippeltünk, pontosan melyik utat is kellene követnünk, így kétszer sikerült eltévednünk, ami kb 45 perces lemaradást, bosszúságot, és plusz energiát követelt tõlünk. (Mi elõször túráztunk a Pilisben, de egy ideig szerintem nem is megyünk vissza, habár a kilátás és a hegység maga gyönyörû.)
A másik, amire készüljetek legközelebb, hogy a 42 km elsõ alig felében van frissítõ, az utolsó kb 20 km-en szívás. Vagy visztek magatokkal 2-3 másfél literes flakont, és tankoltok Dobogókõn a kútból (ami azért 30 fokban hamar el fog fogyni), vagy gyökeret ástok az erdõben, és azt csavarjátok ki, hogy ne köpjetek vattát a túra utolsó méterein/kilométerein..
Egy 42km-es távhoz és a nem kevés nevezési díjhoz mérten azért az ember kicsit többet várt volna..
A harmadik privát véleményem, hogy maga az útkijelölés is elég nagy szívás, mert mire letrappolod a kb 40 km-t, és már örülsz, hogy végre nem emelkedõn kell szenvedned, hanem van egy kis lejtõ (ami persze nem feltétlenül vidámabb, de azért mégis), akkor még kb 2 km-t tolhatod magad hegynek fel vissza a célhoz. Bravo.
Ezt már kihagytuk, bár ha a kerülõket is figyelembe vesszük, maga a táv megvolt.
Pozitívumokat is tudok azért mondani: szimpatikus, közvetlen túrázókkal teljesíthettünk, akik segítettek tanácsokkal is, ha kellett, és egy-egy szakaszon kicsit elterelhettük a gondolatainkat a beszélgetésekkel. Másrészt az ellenõrzõ pontokon sem volt gondunk, szerencsére várnunk nem kellett senkire, és egyikük még a vasútállomásra is kivitt minket (köszönjük!).
Kitartást annak, aki mindezek függvényében nekiindul a túrának, szüksége lesz rá!
Jó utat! |
| | | | |
|
