Túrabeszámolók
|
|
Pilisi trapp 40
A tavalyi jól sikerült Pilisi trapp után idén sem volt kérdés, hogy jövök-e. Idén is a 40-es távon, ami a valóságban 42 km. Idén előnevezni is lehetett, amit 400 Ft kedvezménnyel honoráltak a szervezők a nevezési díjból. Az előző esti vihar szerencsére elkerülte a környéket, csak kisebb eső esett, úgyhogy egyáltalán nem volt saras a terep. Viszont eléggé lehűlt a levegő aminek én örültem, mert a nagy meleget nem szeretem. Nevezés után indultam is a kék sávon a Dera-szurdok felé. A reggeli óra miatt senki nem volt a szurdokban, csak a túra résztvevői trappoltak a patakvölgyben. Szerencsés a túraútvonal szempontjából, hogy rögtön a túra elején a reggeli órákban kell itt menni, elkerülve a napközbeni hatalmas tömeget. Csobánka előtt egy éles jobb kanyart követően értem a Szent-kúthoz az első ellenőrzőponthoz. Ezután egy hosszú, kb. 10 km-es etap következett a Boldog-Özséb kilátó felé a zöld sávon. A Hosszú-hegyen és a Pilis-tető felé menet is nagyon jó kilátópontok vannak, de most a felhős, nagyon párás idő miatt kilátás nem nagyon adódott. A Magas-hegyi nyereg után kezdődik az emelkedés a Pilis-tetőre eleinte meredekebben, a szerpentines részen már nem olyan vészesen, de azért megdolgoztatott eléggé. A zöld háromszögre váltás után még egy utolsó emelkedőt leküzdve értem fel a kilátóhoz (2. EP). Pecsételés után visszaindultam a zöld háromszög, zöld sáv elágazásig és a Sasfészek felé indultam. Eleinte hullámvasutazós szakaszon majd egyre meredekebb lejtőn értem a Pilis-nyeregbe. Itt a rövidebb táv résztvevői Pilisszentlélek felé kanyarodtak, mi negyvenesek folytattuk tovább a Fekete-hegy felé a zöld sávon később pedig a zöld négyzeten a kulcsos házig. Itt volt a következő EP, ez újabb 8 km volt, de innentől már sűrűbben következtek az ellenőrző pontok. A Sasfészeknél ettem pár szem szőlőcukrot, egy ottani kiránduló pálinkával kínált de most nem éltem a lehetőséggel. Váltottunk pár szót, aztán indultam meredeken lefelé Pilisszentlélekre a zöld kereszten a Postás úton. Szerencsére itt is majdnem teljesen száraz volt az út, sárban nagyon nehezen ment volna lejutás. Meg fakivágás sem volt mint tavaly, úgyhogy gond és megerőltetés nélkül értem be a faluba a következő ellenőrzőponthoz ami frissítőpont is volt egyben. Volt nápolyi és egy italkupont is kaptam. Innen a piros sávon folytattam, egy útba eső nyomós kútnál feltöltöttem a palackom. Egy kisebb emelkedő következett a kolostor romig, ezt követően a következő elágazásnál az Égett-hársnál váltottunk a zöld keresztre. Ez a szakasz elég rosszul jelzett, de a megfelelő helyeken útbaigazító táblákkal segítettek a szervezők. A Malom-patakon átkelve értem a Hoffman-házhoz, majd tovább folyamatosan emelkedve a Szakó-nyeregig. Itt jobbra fordultam a piros sávra ahol a lépcsőkön felkapaszkodva értem az Ilona-pinenőnél lévő következő ellenőrzőpontig. Itt is volt szőlőcukor és megkaptam az infót, hogy Dobogókőn hol van pontosan az EP. Dobogőkő előtt megálltam a Rezső-kilátónál. Nagyon szép kilátás nyílik innen a Dunakanyarra és a Börzsönyre. Dobogókőn volt egy kis terelés, mert a leégett szálloda miatt a mellette futó turistautat lezárták, úgyhogy a sípályáig a betonúton mentünk. Itt tértünk vissza a turistaútra, megkerülve az adótornyot a kék keresztre fordultunk és megkezdődött az ereszkedés a cél felé. A zöld kerékpár jelzéshez érve balra kanyarodtam egy erdészeti útra majd a sárga kereszten tovább ereszkedtem, egy elég hosszú szakaszon meredek, köves úton. Ezen a részen szembe jövő kirándulók figyelmeztettek, hogy kicsit lejjebb az ösvény mellett lódarazsak fészkeltek be egy fába és ott rajzanak. Meg is láttam nem sokkal később, de megúsztam a találkozást. Remélem a többi túrázó is! A Szent-kútnál volt az utolsó EP (ez egy másik Szent-kút, nem az amelyiknél az első ellenőrzőpont volt), innen már csak egy karnyújtásnyira volt a cél. A tavalyi időmön jócskán sikerült faragnom, ennek külön örülök! A célban a szokásos ellátás volt, italkupon és zsíroskenyér. A tavalyihoz képest több helyen volt kirakva útbaigazító tábla. Az oklevél és a kitűző is más mint a tavalyi, jól mutat a gyűjteményben. Idén is jól éreztem magam a túrán, a szervezés és az ellátás is jó volt.
Köszönet a szervezőknek! |
| | | | |
|
Márciusi Emléktúra - Pilis XL - 50 km
Megújult útvonallal és távokkal került megrendezésre szombaton a pomázi cserkészek által szervezett Márciusi Emléktúra. Az időjósoknak meg ilyenkor persze bejön az előrejelzés a rossz időt illetően. Bíztam benne, hogy megúszom eső nélkül, de dél körül csak elkezdett esni és nem is hagyta abba a célig, a végefelé már átment havazásba a magasabb részeken. Szóval egy újabb dagonyázós, sárdagasztós, csúszkálós túrát sikerült kifognom, mondjuk ez várható is volt az elmúlt hetek enyhe, csapadékos időjárása miatt, az aznapi eső csak rátett egy lapáttal. De öröm az ürömben, hogy ennek hála a vidék sokkal vadregényesebb arcát mutatta, főleg Dobogókő után. A patakok megáradtak megnehezítve ezzel az átkeléseket, az időszakos vízfolyásokban is ömlött, zúgott, zubogott a víz, néhol az ösvényeken is, lényegében mindenhol. De valahogy nem bántam a túra közben sem és így utólag sem. Kimondottan jó volt látni a természet ezen arcát is.
A rajt ezúttal a csillaghegyi HÉV-megállótól párszáz méterre volt. Gyors nevezés után indultam el, 7 óra után nem sokkal. Egy-két flikk-flakk a lakott részeken (szalagozás okés volt) és rá is keveredtem a piros sávra, és elkezdtem az utat a Kevélyek felé. Eseménytelen volt ez a szakasz, nem is tudok róla nagyon mit írni. Volt egy lovas farm vagy kettő, nem tudom, de lovakat nem láttam asszem. Lehet, hogy nem is lovas farm volt, mindegy. Az Ezüst- és Nagy-Kevélyen fotóztam párat, nagyon szép volt a panoráma a párás idő ellenére is. A Kevély-nyeregben volt az első ellenőrző pont, ezután egy kis kitérő következett a Mackó-barlanghoz a sárga sávon. Ez már kicsit viccesebb szakasz volt, de a közelébe sem ért a Vadálló-köveknél tapasztalt körülményeknek. Ezután a kéken folytattam, jobbomon Csobánka és az Oszoly. A turistaút mellett vmi leégett és/vagy ledózerolták, de nagyon nem mutatott jól, meg a keresztben futó villanyvezeték is sokat rontott a kilátáson abban az irányban. A kék és zöld sáv találkozásánál a Szent-kút közelében volt a következő EP. Ezután a zöld sávra váltottunk, a Hosszú-hegy felé. Ezen a részen Pilisszántó és a Pilis-tető felé nyílt pazar kilátás. A Magas-hegyi nyeregben volt a váltás a piros sávra és ezen érkeztem meg Pilisszentkeresztre. Láttam olyanokat is akik rövidítettek és hamarabb tértek le a zöldről a műútat választva, ezzel nyertek párszáz métert. Egészségükre! Szentkereszten volt a harmadik EP, itt beküldtem egy szendvicset egy 0,5-ös kólával és pihentem pár percet. 20 km körül tartottam ekkor, ezután kellett felmenni Dobogókőre, majd le majdnem Dömösig, majd megint felfelé a Prédikálószékre. Alig hagytam el a lakott részeket és kezdtem meg az emelkedést, elkezdett esni eső és kisebb-nagyobb intenzitással esett a célig. Ezen a részen történt, hogy belerúgtam egy kiálló kőbe és ez olyan jól sikerült, hogy a bal vádlimba azonnal beállt a görcs. Csak nagynehezen tudtam kinyújtani, éreztem is végig ezután. A körmöm is szépen kékül azóta, szerintem le fog esni :(
Dobogókőre felérve átszerveztem magam kicsit, mert már kezdtem átázni. Az iratokat meg az elektronikai kütyüket bebugyoláltam egy nylonba és eltettem a hátizsák mélyére, a telefont és az itinert egy kis vízhatlan tagyóba raktam és betettem a kabátom alá, hogy könnyen elérhető legyen. Dobogókő után a Rezső-kilátónál rosszul fordultam és a zöld kereszt jelzésnél kötöttem ki, gyorsan visszafordultam nem volt nagy plusz. Lefelé a sárgán már mindenhol hömpölygött a víz, a Lukács-árok előtt beakadt valamibe a lábam, persze hogy az amelyikkel kőbe rúgtam nemsokkal ezelőtt és pereceltem egy nagyot, a tocsogós sárba természetesen. Idáig nagyjából ügyeltem arra, hogy csak annyira legyek vizes amennyire az elkerülhetetlen, nahát ezután elengedtem ezt a dolgot. A Lukács-árok nagyon tetszett, fentebb már leírtam hogy miért. Ezután, nagyjából a sárga és piros-zöld sávok találkozásánál volt az újabb EP kb. 30 km-nél. Itt volt meleg tea meg egy kis ezazamaz, pontosan nem tudom, hogy mi. Nem voltam éhes, még megvolt a rajtban kapott műzliszelet, meg az otthonról hozott szendvics és alma. Tovább menve elértem a piros háromszög jelzéshez, itt kezdődőtt az igen-igen combos emelkedő a Vadálló-kövekhez. Hát erről a szakaszról inkább nem nyilatkozom, valahol elvesztettem az ösvényt útközben és szerintem nem a legkönnyebb úton jutottam fel a gerincre. Fújtattam, prüszköltem, minden bajom volt mire felértem, közben amikor éppen kaptam levegőt úgy káromkodtam, hogy azt bármelyik kocsis megirigyelné. Amikor meg meglett a jelzés úgy megörültem, hogy balga módon követtem is. Hát nem kellett volna, mert az meg azon a részen pont kerülte a gerincet meredek leszakadásokkal és csúszós, alig járható szakaszokkal. Láttam, hogy voltak akik végig a gerincen mentek, ők jártak jobban szerintem. Na mindegy, nekem itt volt mélypont, ezután már semmi nem érdekelt, szerintem vagy egy órát biztos eldobtam a szerencsétlenkedéseimmel. A Prédikálószéken a kilátó teljesen a felhőkbe burkolózott, csak a közvetlen közelében vettem észre, hogy ott van. Nem is mentem fel, inkább rongyoltam tovább a következő EP-hez, ami a piros kereszt, piros háromszög találkozásánál volt. Ezután ereszkedés következett a Király-völgybe, majd a piros sávon, pontosabban a vízmosásban ami a helyén volt, Sikároson át a Tölgyikrekig caplattunk. Nemsokkal ezután kellett váltani a piros keresztre ami a Holdvilág-árokhoz visz. Újabb hosszú emelkedő következett, de szerencsére nem volt annyira kemény, majd egy hosszabb ereszkedős szakasz. Kb. itt sötétedett rám teljesen, úgyhogy elő kellett kotorjam a fejlámpámat. A Holvilág-árok előtt volt az utolsó EP, tíz perccel a zárása előtt sikerült megérkezni. Nem is néztem addig a pontok nyitvatartási idejét, lehet hogy már az előző is necces volt. A Vadálló-köveknél elvesztegetett idő majdnem megbosszulta magát. Innen a célig a zöld kereszten kellett leereszkedni Pomázig. Kb. 4 km volt, de ez sem ment olyan egyszerűen a csúszós ösvényen a töksötétben. De lassan azért elkezdtek látszani Pomáz fényei és egyszercsak beértünk a lakott részre. Nagyon megörültem, de az érzés hamar elmúlt mert az aszfalton gyaloglástól szinte azonnal elkezdett fájni mindkét bokám. A célba végülis fél órával valahogy mégis a szintidőn belül sikerült megérkezni. Ittam egy pohár teát, volt ennivaló is de egy falat se ment volna le a torkomon, úgyhogy azt kihagytam. Az emléklapot és a kitűzőt megkaptam, majd elindultam haza. 12 óra 30 percre volt szükség a teljesítéshez, ami nem annyira veretes idő, ha a távot és az emelkedést is figyelembe veszem, előzetesen 11, 11 és fél órával kalkukáltam. De hát a Vadálló-kövek... :)
A szervezés és lebonyolítás szerintem igen jó színvonalú volt, sikerült szintet lépni pozitív irányba. Az itiner rendben volt, főként a szöveges leírásra koncentrált, talán egy szintmetszetet és km adatokat még be lehetne szorítani valahova a jövőben. A pontőrök mindenhol nagyon jófejek voltak. A nevezési díj baráti, az ellátás korrekt volt!
Nehéz és megerőltető túra volt, az időjárás-felelős sem kényeztetett el minket, de mégis jó érzések vannak bennem, főleg utólag :) És egy teljesítménytúra értékét elsősorban ez adja meg számomra.
Köszönet a szervezőknek! |
| | | | |
|
|
Budai Trapp - Hosszú táv
Szombat reggel Aquinqumnál toporogtam a vasúti megállóban más túrázókkal egyetemben. Jött is a vonat időben tele túrázókkal, Pilisvörösváron pedig szinte teljesen kiűrült. Átsétáltunk az út túloldalára a vendéglőhöz a rajtba, odafelé menet toronyiránt, kisebb forgalmi fennakadást okozva mivel mindenki a lehető legrövidebb útvonalon próbálta megközelíteni. Rajt után az itinernek megfelelően elsétáltam visszafelé a legközelebbi zebrához. A rajt egyébként annak ellenére, hogy rengetegen érkeztünk egyszerre ugyanazzal a vonattal nem tartott sokáig, kb. negyed óra alatt kezemben volt az itiner (volt aki többet várt, én kb. a sor közepén voltam). Kicsit tollászkodtam még meg szerelést igazítottam és indultam. Pilisvörösvár és Szentiván után végre kikeveredtem a lakott, aszfaltos részről, be az erdőbe. A sárgáról gyorsan váltottunk a piros sávra. Nem is gondoltam, hogy ennyi hó lesz, de nagyon tetszett! Gondoltam is magamban, hogy hátha végre egy nem saras, dagonyázós, meg nem jégpályára hajazó utam lesz (mostanában nekem ilyenek voltak), hanem egy igazi havas téli túra. Többé-kevésbé ezt meg is kaptam :) Az első EP a Turista Emlékfalnál volt Nagykovácsi előtt. Felérve a Nagy-Szénáshoz lőttem pár fotót, majd indultam tovább Nagykovácsi felé továbbra is a piros sávon. Nagykovácsin gyorsan keresztül mentem, hogy megint végre az erdőben mehessek, a Vörös-pocsolyánál volt a következő EP. Pecsét, kaptam egy tejkamarellát és mentem is tovább a Fekete-fej felé, ezen a szakaszon egy másik teljesítménytúra résztvevői jöttek szemben. A Fekete-fej felé felfelé már inkább letaposott jeges, lefelé meg csúszós saras volt az utam. Itt történt, hogy egy megcsúszás alkalmával kicsit szélesebb terpeszt mutattam be mint amit a nadrágom elbírt, szét is szakadt teljesen. A lelkesedésem ettől nem hagyott alább, mentem tovább, alul kicsit szellősebben. Egy-két jelzésváltás, EP és saras rész után értem Hűvösvölgybe ahol a frissítőpont volt, kaptam egy műzliszeletet is. Meg beruháztam egy kólára is a lángosos bódénál. Újabb rövid sarazás, meg lejtőn csúszkálás után értem a következő EP-hez a Határ-nyereghez. És itt ért a meglepetés: nem kell felmenni az Újlaki-hegyre! Az itinerben mindig a következő EP-ig lévő részt olvastam. A "kék bicikli" jelzésen kerültük. A célban kaptunk is egy kérdőívet, ami ezzel a kérdéssel is foglakozott, csak én már otthon néztem meg. Idén változtattak a szervezők az útvonalon. Valahogy úgy alakult, hogy én eddig mindig lefelé mentem az Újlaki-hegy - Határ-nyereg szakaszon más túrákon, száraz körülmények között a sárgán és bevallom őszintén örültem, hogy nem felfelé kellett mennem. Most sem. A kérdőíven megadott négy lehetséges válaszból hozzám a "Sajnálom, hogy kimaradt az Újlaki-hegy, de a csúszós, meredek emelkedő miatt nem bánom." és a "Jobb lenne, ha érintené az útvonal az Újlaki-hegyet, és a meredek szakaszt egy hosszabb útvonalon kerülné ki a túra." áll a legközelebb. De ezt a BTSSZ majd kitalálja jövőre. A Virágos-nyeregtől majdnem a célig a kéken mentünk, volt még egy EP a kék és zöld sáv találkozásánál, rövid lejtős szakasz után értem a Menedékház utcához, majd néhány perc után a célba. Megkaptam az emléklapot és a kitűzőt, elvileg volt virsi is, de nem nagyon firtattam, mert teljesen tele volt a menedékház, nem nagyon tudtam volna leülni se. Meg úgy matekoztam, hogy nem kell nagyon kilépnem a buszhoz se, ami még kb. 1,5 km volt a céltól, ha nem időzök sokat a célban. Ez be is jött, de egy kb. 100 méteres sprintet azért ki kellett vágnom levezetésként, hogy elérjem.
Jó kis túra volt a Budai Trapp, a havas téli erdőt nagyon szeretem, ebből most szerencsére bőven kaptam. Végig jelzett úton mentünk (kivéve az utolsó párszáz métert), de útbaigazító táblákat is tettek ki a szervezők ahol kellett. A térkép amit kaptunk nem volt a legszerencsésebb konstrukció, de a szöveges itiner alapján gond nélkül elboldogultam, meg a terep se volt ismeretlen.
Zárszó: jó szervezés, jó idő, jó túra! :)
Köszönet a szervezőknek! |
| | | | |
|
