Túrabeszámolók


Pilis Szent Keresztje

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2017
ToteszTúra éve: 20172017.01.05 09:28:22
megnéz Totesz összes beszámolója

 



 



 



 


 


 


 


 

 
 
nafeTúra éve: 20172017.01.04 21:09:14
megnéz nafe összes beszámolója
Pilis Szent Keresztje

GPS-el mért távolság: 20,7 km, barometrikus magasságmérővel mért összesített szintemelkedés 825 m.

Kis híján lekéstem az este kilencórás rajtot. A békák, az észak-keleti országrészre ígértek ködöt, erre én Héregtől, Esztergom utánig ködben autóztam. Alaposan lelassított. Tatabányánál, még több mint félóra tartalékidőm volt, ami Pilisszentkeresztig teljesen elfogyott. Így csak Imre eligazítása és a tömegrajt után tudtam nevezni. Jó sokan voltunk (száznál biztosan, de lehet, hogy még kétszáznál is többen). Még ezzel a késői nevezéssel is simán be tudtam csatlakozni a tömegbe. Mínusz négy fokos hidegben kezdtük meg a túrát, ennek megfelelően jólesett a bemelegítő kaptató. Nem volt nagy a tempó, így épp csak kimelegedtem egy kicsit. A Magas-hegy teteje felé gondoltam rá, szokás szerint meg kéne szabadulnom egy réteg ruhától, azonban nem volt kedvem megállni és lemaradni. Meg különben is, volt egy kezdődő megfázásom, hátha ki tudom izzadni. Sikerült. Persze ehhez kellettek a hosszú kaptatók is. A Magas-hegy tetején látszott, milyen hosszan nyúlik el a túrázók sora, illetve a nyíltabb helyekről milyen jó lesz a kilátás. Az is volt. Minden településen villogtak és durrogtak a tűzijátékok, egyébként pedig szép csillagfényes ég ragyogott fölöttünk.

Leereszkedtünk Pilisszántó szélére, majd az aszfaltról jött egy kis kaptató a Boldogasszony kápolnához. Fölírtam a kódot, újrakötöttem a bakancsot, s mentem is tovább. A túrázókat jelző fényes fénypontok sorából látszik, mennyit fejlődött 10-12 év alatt a Led technika. Az első Tanúhegyek nyomában túrámon, még zömmel szentjánosbogár fényerejű lámpákat láthattam, és használtam, most viszont sok-sok nagy fényerejű fejlámpa volt a túrázóknál. Elég kellemes, csaknem szintút vezetett a következő ellenőrző pontig, az-az Klastrompusztáig. Jórészt széles murvás úton vitt, így fölgyorsulhattam egy kicsit, és megkezdhettem az előzéseket is. Ettől kezdve nagyrészt túrázó csoportok közti térben talpaltam. Elég hamar elértem az ellenőrző pontot. Lepecsételtem az igazolólapot, és folytattam utamat. Következett a túra legmeredekebb és legnagyobb szintemelkedésű emelkedője. Fújtattam rendesen. Kétszer is fontolgattam, hogy rövidebbre kéne fognom a túrabotokat, de végül is ezt megúsztam. Időnként, meredek falú völgyet világít meg mellettem a lámpa. Végre fölértem a Pilis-nyereghez. Újabb pecsét és már ereszkedtem is le Pilisszentlélek irányába. Lefelé is jó meredek az út. Szerencsére, most nem volt hó, mint két éve. Havas-jeges úton sokkal nehezebb lett volna a lefelé. A faluban deresek az aszfalt utak, nem sok jóval kecsegtetve hazafelére.

A falu közepén az előttem menő csoport bevárt, a merre tovább kérdéssel. Életemben egyszer, két éve jártam itt, de még halványan emlékeztem, merre kell menni. Persze a GPS segített igazán sokat. Ettől kezdve, már nem csak néha-néha kellett ellenőriznem, jó irányba megyek-e, hanem nekem kellett tájékozódnom. Hamar meglett a jelzés leágazás, s már kezdtük is a következő kaptatót, ami kisebb megszakításokkal a Két-bükkfa-nyeregig tartott. Csakhamar elértük a kolostorromot, ami teljesen megnyugtatott, jó felé jöttünk. Nem sokat mentünk, amikor a kacskaringós ösvényen rájöttem, tudom már, hol van az az Égett hárs (a túra elején nem tudtam hová tenni). A jelzés elágazásban fölírtam az újabb kódot, s gyerünk tovább. Ettől kezdve, a célig, a zöld jelzést kellett követni, aminek ezen a szakaszán még sosem jártam. Ez a jelzés nem olyan jó, mint az addigiak, de addigra már rég rájöttem, a kis fényvisszaverő négyszögek a mi segítségünkre kerültek a fákra, bár nem hallottam, hogy a rajtnál, az eligazításon elhangzott volna. A nevezéskor viszont hallottam, hogy a szervezők lejárták az útvonalat, s mivel a jelzés elágazásokban, más jelzések irányában nem láttam ilyet, biztos voltam benne, hogy a szervezők helyezték el őket.

Még félúton sem voltunk a következő EP felé, amikor el kezdett csöngeni a telefonom ébresztőórája: három perc múlva Újév. Megálltunk. Éjfélkor ittam egy kis alkoholmentes pezsgőt, s folytassuk tovább. A következő húzósabb emelkedőnél a többiek lemaradtak, s egyedül folytattam. Ahogy a közeledtem a Két-bükkfa-nyereghez, látszott, ott nagy élet van. Megkaptam az utolsó ellenőrző pecsétet, az újévi üdvözlő lapot és a kitűzőt. Az asztalokon nagy mennyiségű süti, sós mogyoró, és sokféle innivaló (főként bor és pezsgő). Ettem pár sütit, s mentem is tovább. Pilisszentkereszt közvetlen közelében, egy jelzés nélküli elágazásban, a térképet és a GPS-t követve, balra tértem a falu felé. A többiek egyenesen mentek tovább. Nekik volt igazuk. A térképen szereplő zöld jelzés lefestve. Nagy eltérés nem lehet, mert talán fél perccel utánuk, háromnegyed kettőkor beértem a célba.

Következett a túra legnehezebb része. Haza kellett vezetnem (~160 km, amiből 80 km dögunalom autópálya). Kezdetnek lenyeltem egy taurinos koffeintablettát (ugyanannyi koffein és taurin van benne, mint 2,5 dl energiaitalban, Magyarországon kívül), utána beindítottam az autót, átöltöztem és hazafelé vettem az irányt. Reggeli ötre sikerült hazaérnem, közben megittam egy liter erős teát. Most nem kellett megállnom aludni (cserében viszont otthon se igazán tudtam elaludni), bár egy meleg hálózsákot bekészítettem a csomagtartóba.

Jó kis túra volt, szuper ellátással. A hideget leszámítva, az időjárás is jó. Csillagfényes, szélcsendes éjszaka. A hideg is csak a megállásoknál zavaró, viszont ennek köszönhetően semmi sár. A túra kezdetekor mínusz négy, a végén mínusz nyolc fok volt. Átöltözés közben, a softshell kabátom két-három perc alatt keményre fagyott.

A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. Nevezési díj nem volt. Szürkeárnyalatos térképes igazoló lapot, az Imrénél megszokott, csak az egyes szakaszokra vonatkozó jelzéseket, a távolság és szintadatokat tartalmazó itinert, újévi üdvözlőlapot és kitűzőt kaptunk. Saját térkép nem árt, de nem is feltétlenül szükséges. Negyedik alkalommal túráztam a Pilisben, de nem kellett elővennem a saját térképemet. Mivel nem volt nevezési díj, a főszervező azt kérte, ki-ki természetben járuljon hozzá a frissítőpont ellátmányához. Eléggé a vége felé neveztem, így láttam, jókora kupac ellátmány jött össze. Szegény Suzuki! Mire ezt fölcipelte a Két-bükkfa-nyereghez!
 
 
 Túra éve: 2015
nafeTúra éve: 20152015.01.05 16:47:55
megnéz nafe összes beszámolója


Pilis Szent Keresztje


GPS-el mért távolság: 21,4 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 665 m.


Már egy évvel korábban is gondoltam, jó lenne ezen a teljesítménytúrán átgyalogolni az újévbe. A Pilis azonban túl távol van Pápától, illetve Veszprémtõl, és egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy be tudnék érni idõben szolgálatba (Az ez évi túra bizonyította, hogy nem.). Rosszul emlékeztem a rajtidõre, így túl korán érkeztem Pilisszántóra. Jó sokat kellett várnom. Egyre gyülekeztek a túra résztvevõi. Voltunk vagy ötvenen, mire megérkezett a túra szervezõje. Végre beneveztem, s nekivághattam a távnak. Jó hideg volt, a kocsi hõmérõje -8 Cº-ot mutatott nevezés elõtt, de legalább nem fújt a szél és a hold is világított.


Egy jó kis kaptatóval kezdtük, föl a Pilis keresztjéig és a hozzá tartozó kápolnához. Nem bántam. A hidegben kifejezetten jól esett. A keresztnél visszafordulás. Lefelé menet jobban láttuk a környékbeli tûzijátékokat. Hol itt, hol ott lõtték föl. A falu szélén északi irányba fordultunk, s megkezdtük a következõ emelkedõt. A hó nem túl mély, kissé összetaposott, de csak annyira, hogy szinte egyáltalán nem nehezítette a járást. Egész jól tapadt és ropogott a talpunk alatt. Az emelkedõ tetejérõl ráláttunk Pilisszentkeresztre, ahová a zöld jelzésen ereszkedtünk le. Közben látszott (bár közel sem volt olyan látványos, mint az õszi Tanúhegyeknél a Gulács), milyen sokan jönnek még mögöttünk.


Pilisszentkeresztrõl, a többieket követve értem el a szurdok bejáratát. Ez a szakasz kissé meglepett. Szerencsére még tapadt a hó. Jeges hóban bajban lettem volna. Hamar kiderült, az elsõ hidat ki kellett volna hagyni, s maradni a jobb parton. amikor elfogyott az ösvény, jégen kellett visszaveszkõdnünk a jobboldalra. Elég rinyás átkelés volt. Csúszott is, de a nagyobb gond a jég recsegése-ropogása volt. Szépen egyesével óvakodtunk át rajta. Két embert tuti nem bírt volna meg. Jó lassú volt ez az ösvény. Keskeny, kanyargós és helyenként elég meredeken lejtett. Az egyik híd után egy túratárs le is zúgott a patakig. Végre kiértünk. Viszonylag könnyû terepen talpaltunk Csobánka felé. A hónak és a holdvilágnak köszönhetõen, akár lámpa nélkül is lehetett menni, csak a jelzéseket nem lehet látni. Mielõtt letértünk volna a csobánkai irányról, megszólalt a telefonom ébresztõórája, két perc múlva éjfél. Nemsokára megálltunk, elõbányásztam a hátizsákból egy kis alkoholmentes pezsgõt, s azzal köszöntöttem az újévet, nézve a sok-sok csobánkai tûzijátékot.


A Szent-kútnál fölírtam, hány tábla látható a kápolna falán. Visszaraktam a hátizsákba a kiürült PET-palackot. Az egyik közelben tébláboló dán dog kb. fél másodperc alatt kibökte a szendvicset a hátizsákban. Megettem egy csokit, s gyerünk tovább. A túra legnagyobb, helyenként elég meredek kaptatója vette kezdetét, a Hosszú-hegy gerincére. Egy helyen, a nagy térképnézegetés közben túl is mentem egy elágazáson. Szerencsére rám szóltak, s visszafordultam. Akkor sem lett volna gond, ha a murvás úton maradok, mert még kétszer kereszteztük, s másodszor rá is tértünk arra. A Hosszú-hegyrõl szép volt a kilátás, s a lényeg, a kilátó pont után már nem igazán volt emelkedõ. Elég sok nyomát láttuk az ónos esõnek.


Hamarosan megérkeztük a Szántói-nyereghez, ahol a szervezõtõl átvehettük a kitûzõt és az oklevelet. A kapott tábla csokit zsebre vágtam, ittam egy kis teát, s az aszfalton, éjjeli két órakor begyalogoltam a célba. Átöltöztem, ittam egy erõs kávét, s hazafelé vettem az irányt. Jól számítottam, amikor betettem a kocsiba egy hálózsákot. Gyõr elõtt meg kellett állnom, aludni egy órát.


A hideg idõ ellenére is kellemes túra. Nem túl látványos, bár most a hó és a holdfény sokat javított ezen. Inkább az éjszakai túrák sajátos hangulata számít. Ezt pedig az óévbõl, az újévbe történõ át gyaloglás teszi különlegessé.


A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 1000 Ft-ért szürkeárnyalatos, Cartographia-s térképet, vázlatos itinerrel, ami csak a követendõ jelzéseket, a távolság és szintadatokat tartalmazza (a turistautak.hu honlap beépített szoftvere pár kattintással el tudja készíteni), oklevelet és kitûzõt kaptunk. A Szántói nyeregben tea és csoki volt az ellátmány.

 
 
 Túra éve: 2014
P.MarikaTúra éve: 20142014.01.02 16:47:37
megnéz P.Marika összes beszámolója

Kedves okt50tomi!


Nem szoktam reagálásokat írni a túrabeszámolókhoz, valamiért mégis úgy éreztem, hogy most megteszem.


A védelmembe szeretném venni a Pilis Szent Keresztje szervezõjét. Mivel ez a túra rendhagyó ha jobban elolvasod a kiírást: nincs szintidõ, csak célzárás,ezért szerintem mindegy, hogy Oklevelet vagy Emléklapot kapok (mellesleg 2db-t). Ha régóta túrázól, akkor valószínüleg már több olyan itinerrel találkozhattál aminek nincs térképe, vagy használhatatlan. A túrázos ismerõseim között nem tudok olyat, aki ne vinne magával térképet. Szerintem ez a minimum amivel egy túrázónak rendelkeznie kell! Nem lehetett össze-vissza menni, mert az itinerben leírták az útvonalat! Az más kérdés, hogy Ki kispistázik.Mi megvártuk az eligazítást is, de az itinerben is az utolsó pont:Pilisszentkereszt temetõ. Nálam volt pohár és a saját poharamat használtam, ezt bárki megtehette. Gondolom, hogy annak jól esett , aki véletlenül nem vitt magával poharat és kapott. A Szilveszteri hangulatról gondoskodjon mindenki saját magának!Tavaly fordított útvonalon ment a túra, Klastrompusztánál volt megbeszélve, hogy kapunk teát vagy peszgõt. Mindenki más tempóval haladt, nagyon kevesek álltak meg és várták ott az éjfélt. Nekem nem volt szimpla túra, mert ismerõsökkel találkoztam, mentem együtt is, beszélgettünk. Éjfélkor páran 9-10n összeálltunk pezsgõztünk és Himnuszt énekeltünk.  A TTT-rõl kinyomtatott lapon is ez áll: emléklap, kitûzõ. Szerintem minden fontos fel volt tüntetve, megadta az elérhetõségét. Szerintem nem baj, ha egy 20km-es túrán nincs eszem-iszom , csoki és miegymás, viszont kevesebb a nevezési díj. Nyilván hosszú túrán vagy olyanon, ahol nem érint települést jól esik a "gondoskodás". Remélem a 2014-ben szervezett túrák a Te izlésednek meg fognak felelni és jobb hangulatba kerülsz. Van még egy ötletem: szervezz túrát! Lehet, hogy sok embernek fogsz örömöt és kihívást szerezni! Rajta mutasd meg, hogy a másik oldalon is helyt állsz és nem csak kritikát írsz! Kívánok mindenkinek és NEKED is túrákban gazdag, jó kedvû ÚJ ÉVET!

 
 
 Túra éve: 2013
okt50tomiTúra éve: 20132014.01.02 12:49:59
megnéz okt50tomi összes beszámolója

Pilis Szent Keresztje 20


Pozitívumok (, avagy amik tetszettek):



  • Kötelezõ elõnevezés

  • A Pilisszántói "tüskés" keresztrõl rövid ismertetõ volt az itinerben

  • Stílusos, szép kitûzõ, emléklap és képeslap

  • Környezetvédelem (Teát mindenki a saját poharába merhette a célban)

  • Rajtban mindenki 100 Ft kedvezményt kapott

  • Cél csak reggel 5-kor zárt


Negatívumok (,avagy amik nekem nem tetszettek):



  • Emléklap és oklevél fogalmának összekeverése (Emléklapot kaptunk a  teljesítés alkalmából. Szerintem ezt oklevélnek szokták hívni, vagy a részvételért adnak emléklapot)

  • Itinerben a jelzés színén és alakján kívül semmi nem volt leírva az útról. Térkép nélkül teljesíthetetlen volt.

  • Összevissza lehetett menni. Volt, aki a célba (Pázsity) autóval jött a rajtól, mert ott ért le, és Pilisszántó felé nem is járt... Ez is teljesítésnek számított...

  • Szilveszteri hangulat hiánya. Egy szimpla éjszaki túra volt.


Javaslatok a jobb szervezéshez:



  • Itenerben legyen egy útvonal leírás vagy egy térkép.

  • Érintõpontos túra révén, az itinetben legyen jelezve, hogy az csak ajánlott útvonal, de nem kötelezõ.

  • Szilveszteri hangulatot lehetett volna csinálni például úgy, hogy az egyik pontra éjfére kelljen mindenkinek odaérni és ott kapott pezsgõvel/kölyök pezsgõvel a résztvevõk koccintanak egymással.


Összesített értékelés: A 10-es skálámon 7 pontot ér.


Jegyzõkönyv (itiner alapján):


Táv: 20,25 km, Szint: 800m, Ellenõrzõ pontok:



  1. Pilisszentlélek, kolostorrom (8,31 km, +294 m): Milka wafelini + házi pálinka

  2. Pázsity (18,52 km, +702 m):  tényleges cél, korlátlan tea, bor, pálinka

  3. Pilisszentkereszt, temetõ parkoló (20,25 km, +800 m): ide az aszfaltos úton való visszajutás volt az ajánlott, az itinerben jelzettel ellentétben. Ez már nem volt része a túrának.

 
 
olsenTúra éve: 20132013.01.01 10:57:27
megnéz olsen összes beszámolója

szia emberek,a Pilis..


már megint a Pilis,idén utoljára,a csoportot a temetõ mellõl indítja tömegrajttal a fõrendezõ,aki elõtte pálinkát,áldás,itinert  osztogat és beszédet is tart,ami gyönyörû,hiszen rövid..fázik a hátsónk egy tízperces várakozást követõen is,jólesik elindulni,a rajtnál azért nagyarcok is vannak,hosszú ember botokkal,Misu a szakállával,a jeti a kukásmellényével,Maci ismét másik nõvel,és még sokan mások,a létszám száz fölötti,sokáig együtt tolongunk és dicsexünk,tapossuk egymást,mint a halak az akváriumban,de a keresztnél már oszlik a tömeg,szellõsebbek a sorok,az égiek kegyesek,itt nincs köd,csillagok és egy majdnem teli hold néz le a fejlámpás társaságra,Szent Dávid csóválja a fejét,és hegedül tovább odafönn..ezen a ponton hallani a szférák zenéjét nyaranta,és civilizációmentes idõszakban,ami persze egyre ritkább,mert az autóval járni,a fûrésszel vágni kell egész évben..de ma nem,ma hideg és szilveszter van,az óév az utolsó óráit éli,az is számolható egy kézen,az út csúszós,lefagyott,jeges,próbálunk kétlábon maradni,mint eleink a neanderesek és a cromagnoiak,a vadvíz és a botok segítenek,haladunk elfelé a rajttól,itt is vannak kíváncsi túratársak,akik a hosszabb távot választják,majd visszakapaszkodnak,az ösvényrõl Pilisszántó fényeit nem látjuk,pedig ott kell valahol alant lennie,a tejfölben,ami úszik alább..örömködünk,hõzöngünk és van,aki csak csendben lapít,nem egyszerû nõi mosdót találni erre ilyenkor,nyomokban hó,keményre fagyva,és nem olvad,pedig itt már a puszta,ahová romokat épít az emlékezés,sötétek a házak ablakai,..”de a kocsma bezzeg hangos..”,az elõttünk odaérkezõk nyomják a decibelt,vadvíz patakokban,a rendezés pezsgõvel segít,Maci ácsorog Moiwával,de el is tûznek láttunkra,csak lehet bennünk valami,ami ha nem is rémes,de visszataszító,három pasas és három nõ settenkedik az éjszakában kilencvenedmagával..csoda,hogy kiveri a víz a kutyákat is?toalett és a leningrádi csoport indulásra kész,hasítunk,mert elektronika segíti a tájékozódást,bár a Göncöl is remekül látható,törünk több részre,és egyszercsak Pilisnyereg és éjfél,a lányok cuppantanak,a fiúk is,iszás van,teailag,és zamek le a szentlélekrõl elnevezett település felé..éjféli misérõl hazatérõk köszöntenek bennünket,a kocsma itt is világos,elõtte dohányzó népek,ezért is haragszom a törökökre,akik a százötven év alatt a félhold és a paprika mellett a füstöt is megkedveltették a magyarral,végül is a tüdõgyógyászt is el kell tartani valakiknek..elmarad a település és újabb lebontott ház?erõd?amit 1985-ben felújítottak..nos,a helyreállítás után is nehéz belakni,rosszul fûthetõ,és máris az égett hárs ellenõrzõ kódját rögzítjük,innen zöld a jel és fölfelébõl van kirakva,elérjük a két bükkfa nyergét,ahol ugyan több is van,de csak a két protekciós kapott buszmegállót..sorompónál váltunk vissza az erdõbe,Döme halála,és máris fenékreül túratársnõnk,darabig támogatom,nehéz szakasz,aztán én is elterülök..kicsit meg is halok,jólesik,hogy ápolgatnak,dédelgetnek,alulról nézek rájuk,ritka pillanatok..csöndesen vérezve vonulunk be a Forrás utcán a településre,helytelenül,mert az útvonal nem ez,korrigálunk,kuncogó szembejövõk,de az újév kedvéért nem ölünk embert,teafõzõ fõszervezõ,pecsétet,oklevelet,kitûzõt és kedves szavakat osztogat..nna,ez az év is jól kezdõdik..