Túrabeszámolók


Három város / Póstelek / Cimbora / Három város 80MTB/60MTB

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2014
KenyiTTúra éve: 20142014.05.11 19:12:02
megnéz KenyiT összes beszámolója

 Három Város 30!


Reggel háromnegyed nyolcra értünk Békésre, már jó néhány túrázó várakozott a szökõkútnál. A szervezõ idõben érkezett és kedvesen fogadta a túrázókat. Igaz elég nagy káosz volt, mert kb. 4-5 sorban álltak az emberek, nehezítve a nevezést. Szerencsére nagyon jó idõ volt, az elején a Bandika-fáig harcoltunk a dzsungellal, de jól éreztük magunkat.Pecsét, csoki és már írány tovább. Kicsit könnyebb és monotonabb szakasz után gyorsan csabára értünk, Ligetben pecsét, víz és folytatjuk tovább utunkat. Szép kerékpáros ösvényen elértük a Veszei kerteket, majd szép lassan Pósteleket. Itt idõztünk kicsit, megnéztük közelebbrõl a kastélyt, majd leültünk egy padra. Utána keresgéltük kicsit a pontot, de szerencsére meglett. A pont után egy hosszú, monoton egyenessel értük el a Hajlási erdõt, amely szép volt és lassan elértük Ajtósfalvát is, ahonnan számunkra a legrosszabb rész jött. A sok aszfalt, ami a végén elégé kikészített minket. Összeségében egy jó túrán vagyunk túl.


Pozitívum:



  • Ár-érték arány

  • Nagyon jó térkép

  • Gyönyörû kitûzõ

  • Kedves, segítõkész pontõrök és gyerekek a pontokon


Negatívumok:



  • Fél óra a nevezésre várva (a túrázók 4-5 oldalról vették körbe a szervezõt, így nehéz volt neki egyedül)

  • Elõre megadott bélyegzés a kupafüzetbe

  • Ellenörzõpont hiánya a Lencsési lakótelep környékén, mert busszal gyorsan rövidíteni lehet, amire sajnos példát láttunk  (Mindenkinek a saját lelkiismeretén múlik a rövidités)

 
 
 Túra éve: 2010
olahtamas-Túra éve: 20102010.05.11 16:19:30
megnéz olahtamas- összes beszámolója

2010.05.09 Három város teljesítménytúra



Már régóta szerettem volna eljutni a Körösök völgyébe, hogy megismerhessem az itteni turistautak által érintett látnivalókat.

Sajnos az idõjárás nem volt kegyes hozzánk, és a túra reggelén szakadó esõre ébredtünk.

Gyorsan le is redukáltuk a távot, és csak Békéscsabáig vállaltuk a gyaloglást.

A rajt rendben és gördülékenyen zajlott, igaz nem is voltak sokan.

Az itiner teljesen részletes térképe el is indultunk, majd a piacnál már el is akadtunk.

Persze ennek leginkább a kolbászillat volt az oka, így egy gyors extra frissítõpontot képezve meg is álltunk.

Az élõvíz csatornán átkelve, annak túlpartján folytattuk az utunkat, ami némileg saras volt, de szerencsére nem az a "csûdig" érõ típus.

Késõbb viszont már kellemetlenebb volt a magas fû, ami alulról történõ vizesedést indított meg, az amúgy sem túl száraz cipõinken és nadrágjainkon.

A csatornára csak néha-néha kukkanthattunk rá, mert eléggé el volt bújva fák mögé.

A Sikkonyi hídnál ismét átkeltünk a túlpartra, és itt már szembe jövõ túrázókkal is találkozhattunk, akik a Csabai körön vettek részt.

Már nagyon vártuk a Bandika fa közeledtét, de elõtte még egy kis szakaszon bújócskázni kellett, mert elég szûk volt az út eleve, és a vizes ágak is lehajlottak. Ezután már hamar odaértünk az ellenõrzõpontra, ahol csokis mûzliszeletet kaptunk, meg egy kis instrukciót a Bandika fa megközelítéséhez.

A parton találkoztunk a deklaráltan vízitúrázókkal is, akik kenuval teljesítették a távot. Tulajdonképpen magunk is vízitúráztunk, csak másképp :)

A betonoszlop és a Bandika fa megtekintése után a szélesebb utat választottuk, majd ahogy a fenti út kicsit tisztább lett átpártoltunk oda, mert ott kevesebb sár volt, és a csatornát is láthattuk.

Lassan az esõ is elállt, így fölülrõl már nem kaptunk vízutánpótlást.

Mire Békéscsabára beértünk, már pont le is vehettük az esõköpenyt.

Hamarosan be is értünk a célba, ahol átvehettük a díjazást, és zsíros kenyér szolgáltatásban is részesülhettünk.

Ez utóbbit magam már igénybe sem vettem, hiszen innen már irány egy étterem, majd jóllakva átautóztunk Gyulára a fürdõbe, hogy azért meglegyen az a 3. város is és persze a napot a 100 éves cukrászdában zártuk.

Jó kis nap volt, remélem legközelebb a táv maradék részét is meg tudom majd nézni.


Képek:

http://www.freeweb.hu/olahtamas/100509haromvaros/100509haromvaros.html

 
 
 Túra éve: 2009
nafeTúra éve: 20092009.05.12 21:39:01
megnéz nafe összes beszámolója
Három város, Csabai kör 27 kerékpárral
Távolság: 26,3 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 20 m.
Akár csak tavaly, gyümölcsfa permetezés most is az Alföldre szólított, így megcéloztam a részvételt. Ez évben nem rendezték meg kerékpárosoknak a klasszikus 30 km-es távot (kár érte, hiszen nem jelent a szervezõk számára semmilyen logisztikai problémát, hiszen a gyalogosok miatt adottak az EP-k), hanem helyette két másik résztáv közül lehetett választani. Nem rajongok túlzottan azért, ha ugyanazon az úton kell oda-vissza menni a túrán, ezért inkább a rövidebb kört választottam, mivel az igazi körtúra. Természetesen most is biciklivel mentem a rajthelyre, ami oda-vissza 36 km-t tett hozzá a túra 26 km-éhez. Nyáriasan meleg napban volt részünk. Nyolc órakor éppen elég sokan indultak Csabáról, ezért a nevezés több idõt igényelt a szokásosnál. Jól használható, A/3-as fénymásolt, sok helyen magyarázó feliratokkal ellátott térképes igazolólapot kaptunk, s végre gurulhattam. Mivel aznap még Pápára is vissza kellett érnem, ezért idõtakarékosságból nem vittem magammal fotóapparátot.
Irány Békés, a frissen festett piros jelzésen. Rövid tekerés után letérhettem az aszfaltról. A földutak minõsége az egész jó szakaszoktól, a rettenetesig terjedt. Nagyon meglátszik az aszály. Már most olyan repedezett a föld, mint máskor augusztusban. 2-3 centi széles, közel félméter mély repedések hálózták be az utakat is. Az akácfák, viszont teljes virágpompában láthatók, intenzív illattal, de nagyon rövid virágzási idõvel. Jellemzõ az idei tavaszra, hogy minden növény virágzási ideje sokkal rövidebb, mint normál idõjárásban.
Az elsõ ellenõrzõpontig mentem az Élõvíz-csatorna gátján is és mellette is. A gáton jobb az út, de keskeny és magas a fû, jó csípõs a csalánnal fûszerezve.
A Bandika-fánál megkaptam az elsõ pecsétet, beszélgettünk egy kicsit, s gyerünk tovább. Hamarosan elértem az egynyomsávos ösvényt, amire két ág között, egy alig kormányszéles résen kellett bekanyarodni. Tavaly ez a rész egész kellemes volt, azóta viszont sokat romlott. Eléggé benõtték az ágak. Több olyan résszel is találkoztam, ahol a vadrózsa ágak, a bicikli kormányánál is alacsonyabbra lógtak be. Ezért egy szakaszon gyalog-galopp, ekkor viszont az ösvény szélessége nem elég a bicikli plusz biciklisre. Szóval dzsungelharc a javából. Szerencsére, csak pár száz méter az egész. Sikkonyig egész jó földúton tekertem. Az Élõvíz-csatorna hídjánál áttértem a sárga jelzésre. Jól jött a figyelmeztetés. Tényleg sehol egy jelzés. Az elágazás után jó száz méterrel láttam meg az elsõt. Ettõl kezdve viszont Gerláig rendben van.
Hamarosan kiértem az aszfaltútra, s azon gurultam. Nem irigylem a gyalogosokat ezért a részért. Gyorsan fogytak a kilométerek, s már Gerlán is találtam magam. Itt megest ritkák a jelzések, viszont ahol tényleg kell ott van, tehát könnyedén küzdöttem le a falut. Ekkor következett a túra legkellemesebb szakasza, Póstelekig. Eleinte széles földúton vezet a jelzés az erdõ szélén, majd egy elágazásban bevisz az erdõbe. Itt megint hiányos a jelzés, csak bent az ösvényen található, de az elágazásból láthatatlanul. Szerencsére egy régebbi eltévedésembõl eredõen, emlékeztem rá, merre kell menni, valamint a fénymásolt térkép is segít. Igazán remek ösvényen értem el az ellenõrzõpontot, ahol a pecséthez csoki is járt. A pontõr figyelmeztetett, ha a térképen nem vettem volna észre, akkor a Békéscsaba felé vezetõ zöld jelzést, tavaly óta frissen festett piros váltotta fel. Tényleg könnyebbnek bizonyult követni. Ez a rész is jó kis földutakat jelentett. Elég sok gyalogos jött velem szembe.
A Veszely csárdánál rátértem a csabai kerékpárútra, ami egész kellemes, bár keskeny, s elkezdett töredezni az aszfalt. Kilátás nincs róla. Ettõl kezdve végig aszfalton tekertem. Kellemes, gyors kis túra.
Nem ismerem eléggé a környéket, de nem lehetne esetleg ezt a kört Békéstõl a Kettõs-Körös gátján vinni a Dobozi-hídig (eddig biztos lehet), s onnan a Mályvádi-erdõn keresztül vezetni Gerlára? Jelenleg túl sok az aszfalt. Igaz két ember nélküli EP-t kellene létesíteni a rövidítések megelõzésére: egyet Békés és a híd között, egyet pedig a Mályvádi-erdõben.
A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 500 Ft-ért fénymásolt, térképes igazolólap, kitûzõ, a második EP-n csoki, mindkét EP-n ásványvíz, a célban zsíros kenyér, hagyma és ásványvíz.
 
 
 Túra éve: 2008
nafeTúra éve: 20082008.05.13 23:05:12
megnéz nafe összes beszámolója
Háromváros 30 kerékpárral
Távolság: 37,3 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 70 m.
A távolságadat statisztikának nem alkalmas, mivel több helyen is akarva-akaratlanul letértem az útvonalról.
Mivel gyümölcsfa permetezés, fûnyírás, stb. miatt Újkígyóson töltöttem a hétvégét, egyértelmû volt a részvétel a túrán. Se Békés, se Gyula nincs túl messze, ezért eleve biciklivel terveztem a rajthelyre menetemet is. Reggel igen csípõs volt az idõ, ezért lazsáltam egy kicsit, s a tervezettnél fél órával késõbb indultam otthonról. Békésen, simán eltekertem a rajt mellett, de úgy 500 m után gyanús lett, hogy már kifelé tartok a városból. Azért kilenc órakor csak beneveztem, s egy kis beszélgetés után nekivágtam a távnak. Persze elõször a békési „bicikli” utakat tárgyaltuk ki. Egyszerûen alkalmatlanok kerékpáros közlekedésre. Az aszfaltos útrészek minõsége, a legrosszabb földutakéval vetekszik. A térkõ burkolatú rész pedig simán balesetveszélyesre készült. A térkövek közti rész még a normál (2,1”) monti gumit is megvezeti, nemhogy a keskenyebbeket. Az út kiemelkedõ pereme, a keskeny úttal együtt bukásveszélyes. Az hogy még alacsonyabban is van, mint a járda, csak hab a tortán. Viszont meg van oldva a csatorna, hiszen azt a funkciót kiválóan betölti! De ha esõvíz elvezetõ csatornának készült, akkor miért tették ki rá a kerékpárút táblát?! A véleményem szerint az új KRESZ-ben rendszeresíteni kellene a „Politikus út” táblát, az olyan kerékpárutak jelzésére, amelyek kerékpáros közlekedésre erõsen korlátozottan, vagy egyáltalán nem alkalmasak, s csak arra jók, hogy a politikusok saját magukat népszerûsítsék, illetve a kerékpárosokat ki lehessen tiltani a közútról. Az összes kerékpárút ilyen volt, amin a túrán mentem. Nem egyedi eset, hogy a fõúttal párhuzamos kerékpárutat alárendelik egy parkoló bejáratának. Ennyit a „bicikliutakról”.
Ahogy lekanyarodtam az aszfaltról, jó rázós földút következett. Ahogy elhagytam Békést, jelentõsen javult a minõség. Sikkonyig megálltam pár helyen fényképezni. Nagyon hangulatos az Élõvíz-csatorna gátján vezetõ út. Sikkonynál figyelmetlen voltam, s mentem az elõttem haladó gyalogosok után, akik rossz irányba gyalogoltak, pedig emlékeztem az elsõ Háromváros montis túráról, hogy itt valami trükk van. Megtettem, vagy 2-3 km-t mire rájöttem, valami nem stimmel. Eddig igen jó volt a sárga és piros jelzés felfestése, most meg semmi. Elõ az itinert, s rögtön kiderült, hol rontottam el. Megfordultam, s irány ismét a híd. Egy gyalogos csoportot is visszafordítottam a helyes irányba.
A hídtól, immár a helyes irányon fûvel benõtt úton tekertem tovább. Egy tanyánál egynyomsávos ösvénnyé (single track) szûkült az út, az Élõvíz-csatorna gátja és egy kis vízzel teli árok közti kökénybozótban, ami egész jól járható bringával, bár féltem, hogy a kökénybokrok és akácfák miatt defektet kapok. Miután kikeveredtem a dzsungel ösvényrõl, hamarosan feltûnt a Cimbora-fa. Nem lehet nem észrevenni ezt a szép, hatalmas, kettõs törzsû fehérnyárfát, jóval túl a száz éven, s túl a méteres törzsátmérõn. Újabb rövid szakasz után elértem az elsõ ellenõrzõ pontot a Bandika-fánál. Pecsételés után, újabb réteg ruha kéredzkedett le rólam, majd bementem a Bandika-fához, illetve az ott található munkásmozgalmi emlékmû maradványához. Ez a fa is hasonlóan hatalmas és szép, mint a Cimbora-fa. Utoljára innen a gát tetején vezetõ ösvényen tekertem, ahol néhol csak 5-10 m-t lehetett elõre látni, s volt olyan, hogy csak az utolsó pillanatban tudtam megállni egy-egy keresztbe fektetett pecabot elõtt, így most inkább a gát mellett futó kocsiutat választottam. A minõsége rosszabb, mint az ösvényé. Vesekõ kirázatására kiváló!
Ezen az úton értem el Békéscsabát. Itt is megkaptam a pecsétet, müzli szeletet, majd továbbmentem. A gát koronán vezetõ „bicikliút” keskeny, de igen hangulatos. Ahol ment vele párhuzamosan járható földút, vagy ösvény, inkább azt használtam, elvégre montival voltam, ráadásul nem kellett gyalogtúrázókat sem kerülgetni. Nem voltak túl sokan, viszont szerencsére sok volt közülük a gyerek. A Veszely-csárdánál kereszteztük a 44-es utat egy aluljárón, majd a zöld jelzésen folytattam Póstelek irányába. Egy helyen elnéztem az egyébként is ritkás zöld jelzést, de csak vagy 300 m-t hosszabbítottam, amíg visszatértem rá. Pósteleknél újabb pecsét, fényképezés, beszélgetés. A pontõr fiai igen csak kíváncsiak. Leginkább persze a biciklicsengõ éles hangja érdekelte õket. Az apukájuknak mondtam, hogy van ennél hangosabb zajkeltõ eszköz is, a sûrített levegõ palackos duda, bár errõl õk, jobb ha nem tudnak. Persze, hogy meghallották! Rögtön jött is a kérdés, annak milyen hangja van? Lehet, hogy apukának felkerül a beszerzési listára? Az EP után, immár tervezetten eltértem az útvonaltól, s szétnéztem kicsit a rom kastélyban és környékén. Kellemes hangulatos kirándulóhely. Tavaly, vagy tavalyelõtt CrossCountry (XC) versenyt is rendeztek itt, ahol a pálya részeként használták a kastély pincéjét.
Az EP-hez visszatérve folytattam az utat. Rövid aszfaltos szakasz után, egy elfogadható földútra tértem, aminek egy tanyánál vége szakadt. Itt egy pár száz méteres legyomirtózott, feltárcsázott, beton keményre száradt agyagos útszakasz következett, amit nem lehetett kikerülni. Horror volt. Gyalog sem örültem volna neki. Pattogtam rajta rendesen. Ha a Csaba elõtti útra azt írtam, hogy kiváló vesekõ rázató, ez a szakasz, a vesekõvel együtt a vesét is kirázza az emberbõl.
Miután vége szakadt a borzalomnak, térden felülérõ füves ösvényen mehettem. Szerencsére a gyalogosok már egész jó kis ösvényt tapostak ki. Erdõk és hangulatos tisztások váltogatták egymást Gyula határáig. Az út minõség itt is elég rossz, de nem unatkoztam egy percig sem. Egy keresztezõdésben megint elnéztem a jelzést. Láttam, 50-60 m-re, a villanykarón mintha lenne valami, de továbbmentem. Egy tinédzser páros szólt rám, hogy nem arra kéne mennem. Igen! Biciklin kicsit nehezebb a jelzések követése, hamarabb elmegy mellettük az ember.
Már csak egy rövid gyulai aszfaltos szakasz következett a célig, ahol megkaptam a kitûzõt, és egy jó kis zsíros kenyérrel verhettem el az éhemet. Ezután, már csak 22 km aszfaltos tekerés következett hazáig. Gyönyörû az új gyulai belvárosi sétáló utca, ahogy azt Gyulától el is várja az ember. Igazi korzó.
Jól szervezett, nagyon kellemes túrának bizonyult. Annak ellenére, hogy alföldi túra volt, egyáltalán nem találtam unalmasnak. Szerintem gyalog sem unalmas. Szélesen kitáruló panoráma, erdõk, ligetek, ösvények váltogatták egymást. A túra ár/érték aránya kiváló. 500/400 Ft-ért minden ellenõrzõ ponton és a célban, ásványvíz, 1 ponton müzli szelet, 1 ponton müzli szelet, vagy kókuszcsemege, illetve a célban zsíros kenyér. A kerékpáros távon, nincs kötelezõen elõírt útvonal, csak az ellenõrzõ pontokat kell az adott sorrendben érinteni. Ez lehetõvé teszi a montival való teljesítést a gyalogos útvonalon, nagyrészt földúton, vagy ösvényen, ahogy én is tettem, illetve az aszfalton történõ teljesítést, amikor is a Bandika-fánál kell talán 100-200 m-t földúton menni. Azért az aszfaltra is inkább a trekkinget ajánlom, nem az országútit, mivel néhol igen rossz az út Pósteleknél. Biciklis szempontból ez kiváló választás, ami esõ és sár esetén, a montisoknak is menekülési útvonalat kínál. Hétvégén, a 470-es úton sincs túl nagy forgalom.
Képek lesznek a balatonfürediek honlapján (www.bfuredite.fw.hu), a kerékpárosok oldalán, amikor a webmesterünk ráér feltenni. Nem merek várható idõpontot írni, mivel most éppen az õ gépe ment gallyra.

 
 
 Túra éve: 2007
csengeTúra éve: 20072007.05.07 15:06:02
megnéz csenge összes beszámolója
Három város túra 13 és 33 km-es táv.
Busszal reggel 5-en indultunk Békéscsabáról és egy társunk csatlakozott Békésen hozzánk.
Ez lányos buli volt, mert a fiúk elmaradtak.
A gyerekek ( 11 évesek) a 13 km-es távot választották, bár reggel még az indulásunk is kérdéses volt az elõzõ éjszakai vihar miatt. Szerencsére nem volt nagy esõ és az esõkabát bepakolása után úgy gondoltuk, hogy a vasárnapi esõt ezzel el is riasztjuk, ez így is történt egészen a Gyulai vár megérkezéséig, ahol már csak ketten felnõttek voltunk, de addig kibírta az esõ.
A túra azért is volt érdekes számomra, mert ugyan törzsgyökeres békési vagyok még sosem gyalogoltam Csabára a kertek alatt. Mostmár tudom hol van Bandika fa és a Cimbora fát is kitaláltuk melyik, bár arra nem ártana egy tábla.
Szóval a gyerekek jót beszélgettek, mi meg próbáltuk õket gyorsabb tempóra sarrkallni nem túl nagy sikerrel. Az Ifiháznál õk megkapták a jelvényeket ( ez volt a lényeg) majd elmentek bulizni az egyik kislányhoz.
Mi folytattuk az utat Gyula felé. A sok betonon való gyaloglás szerncsésen megviselte lábainkat. Gyulára, már elég fáradtan értünk, be de a fagyizás gondolata még erõt adott. sajnos abból nem lett semmi, mert a zsíroskenyér elfogyasztása után leszakadt az ég, mi meg örültünk, hogy az odarendelt autó nem késett, és nem áztunk meg. Tetszett, hogy három fajta jelvénybõl lehetett választani, és hogy minden ellenõrzõ ponton volt frissítõ. Jövõre már rutinosabban, és remélhetõleg még nagyobb létszámmal megyünk, köszi jó anyáknapja volt.