Túrabeszámolók
 | Teslácka Stovka |
új túrabeszámoló rögzítése |
|
DJ_RushBoy | Túra éve: 2024 | 2024.12.21 20:59:59 |
|
megnéz DJ_RushBoy összes beszámolója |
Teslácka Stovka 100 km - 3356 m szinttel, sikeresen teljesítve 21 óra 08 perc alatt.
100 km sosem könnyű.. Viszont lehet azt mondani hogy könnyebb, mint mondjuk a többi. Hamis illúzióba ringattam magam mint később kiderült.
Harmadjára is részt veszek ezen a túrán 2021, és 2022 után. Reggel utazunk le végül kocsival, Elblinger Bálinntal, Vikivel, és Vincze Zolival. Javaslatomra a logisztika ugyanaz mint tavaly. A célnál hagyjuk a kocsit, és egy jó 4 km gyaloglással érünk fel a Kamzík csúcsára, ahol a regisztráció és egyben az indulás is lesz.
Éjszaka, és még hajnalban is csöpörgött valami esőféleség, de mire elindultunk elállt. Később kiderült ez bizony nem akármilyen eső volt..
6:00-tól 8:00-ig volt rajt, mi pöccre pontosan 8 órakor indultunk. Szeretem a Kis-Kárpátokat, jól el vannak osztva a szintek, és rengeteg szép látnivalót talál benne az idelátogató. Alig 1 km után a szinte kimondhatatlan nevű Pod Chlmcom nevű elágazásnál fordulunk a P-ról S-ra, és egy picit belekocogunk hogy bemelegítsük a hajtóművet. Nem terveztem most egyáltalán sietni, a nagykabát, és a melegítő naci is erről tanúskodik, de hébe-hóba jólesett belekocogni óvatosan. Első szintünket megmászva ikonikusan a S-jelzésen jön rám a S-sáv "felfestése" (cizellálva: wc-zhetnék) :) Zoli is így tesz, Bálint és Viki addig tova sétál az időközben jókora nagy ködben, ami utunk során gyakorlatilag végig kísért minket. A P-jelzést elérve lefotózzuk a kódot, majd ezen szépen lekocogva érkezünk Marianka településre, kerek 10 km-hez, ahol Bálinték keresik a lefotózni való turistatáblát. Az útvonal, és az igazolópontok szinte teljesen a fejemben vannak, így hamar megleljük a táblát, majd ismét négyesben túrázunk tovább. Kisebb mászás után, következő településünk Borinka. Itt eddig mindig élő pont volt, most vagy a boltot fotózzuk le, vagy bent kérünk céges pecsétet. Utóbbi mellett döntünk, és ha már itt vagyunk megreggelizünk. Bálint és Viki hamar tovaszáll, Zolival kiülünk az egykori élő pont helyére, és a két kifli után még a boltban vett dobozos sört is elfogyasztjuk itt. Most intenzívebb mászás fog következni, Pajstún, azaz Borostyánkő várához. Zoli örömmel nyugtázza hogy hamarabb felért mint 2 éve, ennek én is örülök, így csak minimálisat kell fagyoskodnom :) Bár az új jelzés nem érinti, de természetesen kinézünk a várhoz. Sajnos az óriási köd miatt nem sok értelme volt bemenni, de a tavalyi beszámolómban tettem föl képeket, akkor ugyanis szuper panoráma tárulkozott például a Kamzík tornyára is. Ez után a szokásos kép is elkészül az ominózus fánál, ami közepébe pont befér egy ember feje :) A későbbi rajtnak köszönhetően most nem kell aggódni hogy a Západnuty-kút indián-barlangászkocsma zárva lesz, így az előző két évet kompenzálva igen kellemesen lehet kocogni Kosarisko üdülőövezetig.
Ahogy rátérünk az aszfaltra hamar megálljt parancsolnak a lábaink, ugyanis brutálisan erős tükörjéggel szembesülünk. Ajjaj, akkor az az ominózus éjszakai meg hajnali ónos eső volt, ez nagyon nem jó hír. Gyanúnk beigazolódik, szó szerint csoszogunk a Západnuty-kútig, ami 20 km-nél volt. Az viszont örömmel tölt el hogy az eddigiektől eltérően frissítőpont vár minket. Ráadásul jó ismerősöm Brano a pontőr, akivel sokat mentem már különböző százasokon, meg például az idei MKMK 225 km-esén is a második éjszaka. Közben nyílik a csomagtartó, rengeteg finomságból választhatunk, és 1 euróért lehet venni sört. Élünk vele, így nem kell a benti helyen háromszor ennyiért fogyasztani legalább. Viszont nem teszek le arról hogy egy jó intenzív káposztalevest együnk odabent. Sajnos az most sem volt szintúgy mint tavaly, de egy sárgaborsókrém levest kenyérkockával rendelünk, ami sokáig szolgáltatja az energiát a későbbiekben is.
Kimenvén Branoval még pár szót váltok, majd haladunk tovább immár a Z-ön, ami a Kozí chrbát elágazásnál P-ba vált, és balra fordulva kezdődnek a kalandok. 600 m magasságba érve a táj hirtelen téliesbe vált, de ez nem teljesen hó, hanem az ónos eső hozadéka. A fák ágai lefele meredeznek a rájuk rakódott súlytól, és a kellemes talajt tükörjeges terep váltja fel, egyre jobban megnehezítve haladásunkat. A Somár 650 m-es csúcsán nagy nehezen odatotyogunk a "csúcspadhoz" és kérünk egy fotót az itt tanyázó kirándulóktól. Lefele életveszélyes az út, megszenvedünk Zolival a lejutással, és már előre izgulunk mi lesz itt éjszaka visszafele, mert később ugyanitt kell majd visszajönni. A Konské hlavy 653 m-es csúcsánál a már sokszor látott lófejek üdvözölnek, szegényeknek tiszta jég mindenük (fotóalbumomban van kép róluk). Pezinska Babára érkezünk, ahol rutinosan a síház felé vesszük az irányt, de egy éppen onnan kijövő emberke elirányít minket, ugyanis a pont a Chata Korenny vrch étteremben van. Jókat kacagok magamban, mi lett volna ha az illető nem jön ki a síházból, mi meg csak úgy éppen rányitunk valakire :) 2 éve Zolival itt egy nagy lángost vettünk, most 5 perc múlva megyünk is tovább, mert hamarosan sötétedik. A K-jelzésen hatalmas a köd, és bizony a tükörjég sem a barátunk. Minden lépést megfontolunk, de szépen lehet időt is nyerni, így kocogunk is ahol lehet. Pont akkor nézek hátra amikor Zoli elcsúszik a jégen.. Megvan a S- is, irány balra, na meg nyomás azonnal a pszichiátriára. Ránk is férne, mert ilyen időben nem sokat kirándulnak, főleg 100 km-t.. Viszont az intézetben a portán kell pecsételni, ez a feladat. Rengetegen mászkálnak a helyiség udvarán, van baj bőven úgy látszik.. Utolérünk egy párt akik szintén a 100-ason vannak. Kicsit leülünk, megpihenünk, és csokit majszolunk, majd a többiek előtt tova is haladunk. Jön a rémesen hosszú P-, fel a Velká Homola 709 m-es kilátójához. Menet közben besötétedik, és felkapcsoljuk lámpáinkat. Jól tempót jön Zoli is, ennek örülök. Az igen combos emelkedő előtt megelőzzük Nagy Janit, majd egy fejlámpás alak jön velünk szembe, ő volt a pontőr a kilátónál. Relatíve még most is az, mert pecsétet kapunk. Nem izgulunk, az időben bőven benne vagyunk, csak gondolom a koma fázott odafent már sok órája. Felérvén a kilátót persze kihagyjuk, minek is mennénk fel a jeges lépcsőkön, meg a nagy ködben..
Kis MKMK nosztalgia nekem, viszont a P-on igen nehéz talpon maradni, így az út szélén próbálunk óvatosan lavírozni. Elérjük a S- kerékpárutat, amin már rutinból kanyarodok balra, na de ácsi. Ezen lehetetlen menni, totál le van fagyva. Bosszúsan megyünk az út mellett az avarban jó 2 km-t.. Kedvünk hamarosan viszont jobb lesz, ugyanis megérkezünk kerek 50 km-hez, még pedig a Chata pod lesom kis erdei büfébe. A nénit már egyből köszöntöm magyarul, ő is emlékszik ám rám az évek során. Magyarul beszélgetünk kicsit, és kérek egy jókora nagy kolbászt, csapolt kofolával. Zoli szintén így tesz. Fontos most a meleg kaja, mert a maradék 50 km-en csak egy helyen, 55 km-nél várható kaja, onnantól az van amit otthonról hoztunk. Nem sajnáljuk az időt, jóízűen esszük az energiát adó finomságot.
Jóllakva baktatunk tovább, azaz baktatnánk ha tudnánk, ugyanis a K- jelzést elérve megint aszfalt következik hosszan, ami természetesen vastagon le van fagyva. 4 km küzdés megint az avarban.. Az avar most zavar :) A Hubálová nevű elágazáshoz érkezünk, ahol mint írtam az utolsó étel-ital lehetőség a túrán. Viszont van itt minden kérem. Banán, kenyerek, sós-édes, gumicukor, stb.. A legjobban mégis a meleg tea esett, amiből persze repetázunk is. A keményebbeknek rum és borovicka is volt, és ahogy láttam igen fogyóeszköz lett belőle. Innentől majdnem a célig végig a P- jelzés a követendő. Felsejlenek ismét az MKMK emlékek, ugyanis jó hosszan ezen az útvonalon haladunk most is. A Cermák rétre érve most nem megyünk ki a forráshoz, bezzeg nyáron, mint a menekült úgy siettem az életmentő nedűért..
Jön a túra talán legmeredekebb emelkedője nem hosszú, de igen combos. A Skalnatá 704 m-es csúcsát ostromoljuk. Szegény Zolira várni kell, mert a tükörsima cipőben igen nehezen tudott feljönni a jégen. Na azért nekem sem volt egyszerű. Ismét egyesülünk, majd továbbra is a 700-as csúcsokat ostromoljuk. Brutálisan néznek ki a fák, szó szerint az ónos eső az ágakat levitte a turistaútra annyi rakódott le rá. Ráadásul a szél is feltámad, ami innentől nem is tágít.. Néha még az utat is nehezen leljük, mert pillanatok alatt eltűntek a lábnyomok a viharos szélben. Ellépek most Zolitól, majd Pezinskán úgyis találkozunk. Ismét az étteremben van a pont, és utolérem Jirkát, illetve Bernadettet és Mariannt. Jól esik pár szót váltani, de ők már indulóban vannak, én megvárom Zolit.
Meg is érkezik hamarosan, és kicsit megpihenünk, hazai csokit majszolunk. Nem esik jól kimenni, de a muszáj nagy úr.. Jó 8 km-t haladunk a nappal már megjárt úton, csak visszafele. Merőben másabb minden, talán annyival lett jobb, hogy a szél a fákról lefújta a havat az útra, így a jegesedés már nem volt annyira vészes szerencsére. Megint ellépek Zolitól, utolérem később Bernadettet és Mariannt. Nem akarok elsietni, így együtt maradunk, és ez a túra végéig így is marad. Jó hogy együtt megyünk, nem sok kedvem lenne egyedül bóklászni. Később megérkezik Zoli is, így négyen haladunk tovább. Épp látjuk ahogy a Somár hegyet megkerüli a P-kerékpárúton két résztvevő. Vicces az, hogy mi akik becsülettel megmászták, hamarabb érkezünk meg az elágazásba mint ők. Viszont látjuk a lámpáikat, és belekacagok egy jót az éjszakába, remélem hallották. Eseménytelen rész következik, turistatáblák jönnek-mennek, és már várom a Biely kríz házikóját. 80 km-nél el is érkezik. Szokásosan itt bontom meg energiaitalomat, mert a Kamzíkig még vagy 12 km vár ránk, és az út összevissza kanyarog minden felé emlékeim szerint.
Ez így is van, idegrendszereinket teszteli ez a P- jelzés, főleg amikor egyszer picit mellé is megyünk, de Zoli figyelt, és korrigálunk. Ügyesen jönnek a lányok, pedig ők aztán tényleg nem sokat aludtak az éjszaka. Örülök hogy így együtt tudunk menni. Ezt a Kamzíkot viszont tolják előttünk.. Erős piros fénnyel villog a torony az éjszakában, de minduntalan nem akar fogyni a távolság. Végül persze megérkezünk a csúcsra, ezt már mindannyian nagyon vártuk. A feladat az volt hogy fel kellett jegyezni/lefotózni a büfé nevét ahol reggel a regisztráció volt. Ennek megtörténte után a K- jelzésen megyünk a célba, ahol mi reggel feljöttünk a kocsitól. A lámpám ereje már nagyon az utolsókat húzza, de felesleges már elemet cserélni, hamarosan úgyis aszfalt jön. Kiverekedjük magunkat az erdőből, és gyönyörű panoráma nyílik Pozsonyra. Szerencsére ez már frekventált övezet, így az aszfalton már nincs jég, ezáltal biztonságosabban haladhatunk végre. Jó 4 km után, utcácskákon át beérkezünk a célba, vasárnap reggel 5:08-kor. Bent jópár szlovák/cseh ismerősöm ült, üdvözlöm őket, és gratulálok mindenkinek, Bálinték is nagyon szépet mentek. A többi magyar résztvevő is bent pihen, jó lett volna kicsit lazulni, de Bálinték siettek haza, így a célvirsli megkajálása után indulunk is.
Egy paramétereiben nyugisabb százast is át tud formálni az időjárás egy küzdős, nehéz menetre. Ez most így is történt, örülök hogy teljesíthettem ezt a megmérettetést! |
| | |
berenike | Túra éve: 2024 | 2024.12.19 14:44:18 |
|
megnéz berenike összes beszámolója |
Egyedülálló lehetőség volt, hogy idei utolsó százasom az áthelyezett időpontú Teslácka stovka legyen Pozsony városában, illetve közelében: jarogatok.blogspot.com/2024/12/teslacka-stovka.html |
| | |
|
DJ_RushBoy | Túra éve: 2023 | 2023.09.19 19:46:49 |
|
megnéz DJ_RushBoy összes beszámolója |
Teslácka Stovka 100 km - 3356 m szintkülönbséggel, sikeresen teljesítve 19 óra 06 perc alatt.
Tavaly Zolival már jártunk ugyanezen a túrán, és akkor is kifejezetten tetszett. Mindössze 5 euró a nevezési díj, valamennyi ellátás is volt, és a táj szépsége is magával ragadó. A szintkülönbség is jól osztozik el, különösebb nagy meredek emelkedő nincs a túrában, így első százasnak csak ajánlani tudom. A túra végig kijárt részeken halad, mindössze a sok kemény, köves rész lehet fárasztó a talpnak.
Tavaly fent aludtunk már péntek este a Kamzík kilátónál Zolival, idén szombat kora reggeli indulás lett belőle. Ez hajnal 2 órási kelést eredményezett. Kovács András, Almádi Nóra, és Nagy Orsival vágtam idén neki a kalandnak. Az autót a cél közelségébe tettük le, majd innen jó 3,5 km-t gyalogoltunk fel a Kamzík tetejéhez, ahol a regisztráció, és a rajt is volt egyben.
Végül 7:02-kor indultunk neki a túrának. A P- jelzésen haladunk, majd másfél km után a kimondhatatlan nevű Pod Chlmcom elágazásnál balra a S-ra térünk. Kellemes lejtőn érünk el egy kis erdei játszóteret, majd egy erősebb emelkedő tesz róla, hogy végül rólam is lekerüljön a pulóver. Az első pont idén nem a Kacín erdei büféjénél volt, hanem magán a S- jelzésen egy parkolónál. Tavaly nem volt itt ellátás, idén viszont kis milka kocka járt, illetve 1 euróért lehetett sört vásárolni, amivel éltem is. Nem siettünk, mondtam a többieknek hogy ez nem erről szól most. Amúgy mindhármójuknak az első szlovák 100-asuk volt. Immár ismét a P- jelzésen vagyunk (ez egy másik P- mint az elején volt). Egy kis óvatos kocogás azért most sem árt, így érkezünk le Marianka településre, ahol mivel a kocsma zárva, így az itiner alternatívaként azt jelzi hogy, a helyi turistatábláról írjunk fel adatokat. Fel is véstünk jó pár dolgot, majd egy kisebb emelkedő megmászása után már Borinka településre érkezünk, ahol az első élő pont volt. Betérek a kisboltba, majd a túra első komolyabb emelkedője következik, ami viszonylatokban azért nem túl vészes.
Felszuszogjuk magunkat a Pajstún (Borostyánkő) várához, ahol bár a túra nem írja, természetesen felmegyünk, és körbenézünk a vár minden szegletéből. Egy kis rókát is észreveszünk, aki igen fotogén, és nem zavartatta nagyon magát.
Eztán a szokásos fotó is elkészül rólam az érdekes fánál, majd a Kozlisko 537 m-es kilátástalan csúcsára felérve szuper jó futható terep jönne. Nem élünk vele, mert nem rohanni jöttünk, ráadásul a Zapadnúty-kút indián kocsma csak papíron 11-kor nyit, és mi még elég korán vagyunk. Végül kellemesen gyalogolva pont 11 órára érünk a helyre, amiben ismét pecsétet kapunk igazolásként. Idén meg akartam ismételni a tavalyi kombót, de sajnos pont a mai nap nem volt fincsi káposztaleves, így egy sörrel "vigasztalódtam", ami a túra során a legfinomabb ízű volt.
Andrásék is így tettek, így szerencsére volt kivel koccintani. Kis lazulás után már a Z- jelzésen mászunk vissza a reggeli P-ba, ami dimbes-dombos egészen a 35 km-nél található Pezinská Babáig. Közben kitérünk picit a Somár 650 m-es csúcsára, ahonnan gyönyörű panorámában lesz részünk, pár kirándulóval egyetemben.
Pezinská Babánál tavaly Zolival lángost ettünk, most a többiekkel csak egy sört iszunk, és pihentetjük kicsit lábainkat.
Akkor is itt értük utól a cseh ikont Jirkát, idén pontosan ugyanígy történt. Jirka ismét rántott húst eszik hasábbal, tud élni, hiába :)
Innen igen kellemes út következik a K-, illetve a S- jelzéseken Zumbergig. Szépen lightosan meg is kocogjuk, majd elérkezünk a pszichiátriára :)
Szerencsére nem velünk volt gond, a feladat az volt, hogy a portánál kellett kérni pecsétes igazolást az itinerbe. (A tavalyi sztori jó volt. Mivel minden ponton írták a neveket, itt is láttam előttem sok ékes szlovák nevet. A portásnak mondtam az enyémet, nem értette. Mutattam hogy írja már be.. Aztán kicsit dühös lett, és mondta hogy a pszichiátria bent található!! Akkor jöttem rá, hogy azok a nevek a részlegen található személyeké... Zoli jókat kacagott ez után :)
Ez után jött a túra talán leghosszabb és legmeredekebb emelkedője. A Velká Homola 709 m-es csúcsára kellett felmászni jó hosszan. Az eleje jó pár km-en át még nem volt vészes, de a vége fele igen begorombult az emelkedő. Minden jó ha a vége jó, ezt is elértük egyszer, és a csúcson személyzet pecsétel nekünk.
Tavaly itt szintén nem volt semmi, idén viszont nápolyi, ropi, mogyoró, keksz. Belakmározván fel is mászunk a kilátóba, és gyönyörködünk, az időjárás ebben szintén partner volt szerencsére.
Alig egy hónapja jártam itt az MKMK 220 km-esén, most egy kis darabig a Zochová chata felé a P- jelzésen haladunk lefele ismét, de hamarosan a S- kerékpárút aszfaltútján érkezünk el a Chata pod lesom kis erdei étteremhez.
A néni emlékezett rám tavalyról, már csak azért is, mert jól beszélt magyarul. Idén ismét az volt mint tavaly, csak a társaságom más. Sült kolbászt rendelünk egy jó helyi csapolttal. A kaja most sem lett hamarabb kész mint tavaly, és az ár is elég borsos volt, de most megengedhetjük magunknak.
Majd 45 percet töltünk itt, aztán a K- jelzés visz el minket a Hubálová elágazásig, ahol ismét a túra saját ellátása volt terítéken. Kolbász, szalonna, kenyér, paradicsom, kofola, kóla. Andrással egy jó kis barackpálinkával koccintunk :)
Most már igazán jól vagyunk lakva. Jó sokáig ismét az MKMK útvonalát követjük. A P- jelzés a mérvadó, egészen 37 km-en keresztül. A Cermák réten idén nem térünk ki a szuper forráshoz, van mindenünk. Megmásszuk a rövid, ámde annál meredekebb Skalnatá csúcsot, ahol közben többedjére is utolérjük Blankát.
Itt elővesszük a fejlámpáinkat. Én még egy darabig e nélkül haladok. Kicsit merész, de ellavírozok a kőgörgetegeken. Végül a Cmelok csúcsán kapcsolom be, így biztonságosan érkezünk le ismét Pezinská Babához, ahol az MKMK-n kerek 100 km-nél levő síházban volt ismét a frissítő.
Most meleg levest kapunk, finom teával, kofolával, süteményekkel, nasikkal. Nagyon jól esik a pihenés. Jó fél óra után haladunk tovább továbbra is a P-on. Egy jó darabon át ugyanaz az útvonal mint amikor reggel jöttünk erre, csak szembe. Visszaérkezvén az akkori elágazásba meg sem állunk jó hosszan a Biely Krízig.
Tavaly itt csak annyi volt a feladat hogy a turistatábláról írjunk le adatokat, idén viszont emberes pecsétes pont volt, ráadásul ellátásként finom házi sajtot is ehettünk amennyit csak akartunk. Kaptam egy dobozos sört is, de ezt most elraktam, helyette az energiaitalomat bontottam meg.
Lehetett választani a régi, illetve az új P-on tovább, mi maradtunk az újnál, mert a táv arra volt mérve. Viszonylag eseménytelen menet és jó sok őzike meglátása után érkezünk vissza a Kamzík csúcsára.
Itt még az itinerre feljegyezzük a büfé nevét, mert ez volt a kérdés. Innen már a K- jelzésen haladunk célunk felé, egészen a KST (Klub Slovenskych Turistov) székházáig, ami a Szlovák turista egyesület székhelye. Leérvén a külvárosba még egy autót láttunk ami érdekesen az út közepén állt. Odaérvén egy sérült őzike állt mögötte, és pár fiatal. Kiderült hogy elütötték az őzikét, de becsületükre legyen mondva nem hagyták ott, hanem próbáltak intézkedni, telefonálni.
Eztán csak hamar megérkezünk célunk helyszínére vasárnap hajnal 2:09-kor. Okleveleinket átvéve mindenféle nasi, és sör van a célban. Ismerőseim is beérkeznek, jókat diskurálunk. András közben elmegy aludni, és pár óra után már indulhatunk is haza.
Azt gondolom mindössze 5 euróért olyan ellátásban volt részünk, amivel talán nem is találkoztunk még soha ennyiért. Remélem a többieknek is első külföldi százas gyanánt hasonló érzéseik vannak. Bátran ajánlom mindenkinek! |
| | |
|
DJ_RushBoy | Túra éve: 2022 | 2022.09.19 00:00:00 |
|
megnéz DJ_RushBoy összes beszámolója |
Teslácka Stovka 100 km - 3356 m szintkülönbséggel sikeresen teljesítve 21 óra 03 perc alatt.
Péntek délután már úton voltunk Zolival, és a Kamzík melletti zárt büfé teraszán éjszakáztunk végül. Nem volt olyan nagy hideg, de azért melegünk sem volt. Hajnal háromkor felriadtunk, mert 2 hatalmas szarvas ólálkodott a környékünkön, de megcsodálva őket, ismét próbáltunk az alvásra fókuszálni. Szombat 5:30-kor "keltünk", és hamar megérkeztek a szervezők is. Kicsit szöszöltünk, megvártuk hogy ne kelljen már lámpázni, és végül 6:15-kor elindultunk. Hamarosan a S- jelzésen haladunk, fejemben van ez a rész, mert anno a Barbora 35 km-es túrán itt jöttünk szemben nagyon sokáig. Jön egy nagyobb emelkedő, pár futó elrohan, majd figyelünk a jelzetlen letérőre, és így érkezünk meg az első pontra a Kacín büféjéhez, ami még nincs nyitva. Elfut Patrik ismerősöm, a Stovka Povazym-ra invitál, valószínű megyek is rá. Innen jó sokáig a P- jelzésen haladunk. Marianka településre érünk, ahol a helyi presszó még nincs nyitva, de az itiner alternatívként a turistatáblát ajánlotta lefotózásra, amit egy minket utolért spori fordított nekünk. Ez is pipa, irány Borinka. Zolinak nosztalgiázok a Barbora túráról, jó is volt az, egy hideg téli napon. Borinkánál ellenőrzőpont van, ellátás nincs. Mindössze 5 euró volt a nevezési díj, így sokat nem is vártunk. Viszont a helyi boltot betámadtuk, és leülve a teraszra kényelmesen megreggelizünk. Nem sietünk, hiszen a Zápádnuty kút barlangász kocsma elvileg csak 11-kor nyit majd Kosariskón, és nagyon vagány hely, szintén az említett túrán jártam itt. Borinka után jön a túra talán legmeredekebb emelkedője, föl a Pajstún várához. Zoli küzd az elemekkel, de felérünk. Egy vadi új turistatábla mutatja hogy jobbra. A régi P- P-rom lett, az új pedig kihagyja a várat. Persze mi felmegyünk a várhoz, és kívülről-belülről körbejárjuk, csodáljuk a mesés kilátásokat. Utolér pár spori, csiszolom az angol tudásomat, és jól elbeszélgetek velük. Végül Kosariskóra kereken 11-re érünk, szép kényelmesen. Bemegyek a Zápádnuty kút-ra hitt helyre, közlik hogy zártkörű rendezvény van, és a pont tovább. Ó basszus... Kicsit dühösen haladunk, de csakhamar elillan a düh, amikor rájövök hogy az egy magánház volt, és a kecó pár méterre odébb van, és természetesen már nyitva :) Megörülünk, elintézzük a pecsételést, és egy finom kolbászos-babos levest rendelünk egy pofa sörrel. A helyi ikon Jirka is itt pihen éppen. Nyugodtan megkajálunk, majd a Z- jelzésen emelkedünk bele a híres P-ba, amin balra fordulunk. Ez a rész Pezinska Babáig oda-vissza lesz majd. A Somár hegy 649 m-es csúcsát megmászva kicsit kitérünk szép kilátást csodálva. Ezután a Konské hlavy csúcsa jön, ahol érdekes szamár és lófejek lettek kitéve, persze nem élőben :) A Somár hegyen jobban el tudtam volna képzelni a szamarakat :) Hosszasan haladva érünk el a Pezinská Babához. Erre a részre 10 km-t írt az itiner, egyértelmű hogy kb 3 km-rel több volt ez. Utána viszont mutattam Zolinak hogy a következő 10-re írt szakasz viszont biztos nem lesz annyi, igazam is lett. Pezinská Babánál ismét beülünk az étterembe, és sajtos-fokhagymás-ketchupos lángost rendelünk. Jirka is itt van, ő az ebédjét fogyasztja el, finom sült hússal és hasábbal. Készül egy közös szelfi, majd mi hamarabb indulunk tovább. Slavot kikérdezem hogy kell a következő pontnál igazolni. K- majd Zilovától S- jelzés a követendő. Kellemesen kocogható a rész, szépen haladunk. Végül Zumberg-re leérve egy túrázó keresi a pontot, mi egyből tudjuk mi a teendő, kisegítjük. A feladat a helyi pszichiátriai osztály információjánál kellett pecsétet kérnünk. Úgy tűnt mint ha neveket is írnának föl, így mondtam a nevemet, de az őr nem értette mit akarok, és mutatott befele hogy ott regisztrálhatok a pszichiátrián :) Végül jókat röhögünk, mert tök más volt azon a papíron :) Igazam volt, tényleg jól el volt mérve a táv, 1 óra 10 perc alatt tettük meg a papíron írt 10 km-t, így kompenzálva lett az előzőleg meg hosszabb etap. Jön a mászás, a Velká Homola 709 m-es csúcsa következik. Lent még úgy voltam vele hogy biztos felmegyek a kilátóba, de minél följebb mentünk annál rosszabb lett az idő, így erről le is tettem végül. Hosszú etap volt ez, olyan véget nem érős.. 5 km-t írt az itiner, szerintem ez is több volt.. Fent volt egy hőmérő, mindössze 8 fokot mutatott. Szegény pontőr hölgyet nem irigyeltük. Zoli is elég hamar felért utánam, így gyorsan mentünk is tovább. Kis MKMK nosztalgia, de egy sárga kerékpárúton kellett végül balra fordulni a Chata pod Lesom nevű következő pontig. Kellemes aszfaltút vitt ide. Pecsételünk, majd be is támadjuk a helyet. Én sült kolbászt rendelek helyi "pivo"-val. Kicsi várni kell a kajára, de a néni beszél magyarul. 53 km-nél járunk, itt jó fél órát elvagyunk legalább, de nem rohanunk sehova. Mire elindulunk megérkezik Jirka, Jaro, és Stanko. Megörülünk egymásnak, de mi haladunk is tovább. A K- jelzés a követendő Hubalováig, végig aszfalton. 3 km-t ír az itiner a pontig, de miután vagy 1,5-öt mentünk meglátom a táblán hogy akkor is 3 km. Kicsit mérges leszek, mennyi lesz ez az annyi... Sebaj, csak a 24 órás szintidő legyen meg. Elérünk Hubalováig, és bizony van frissítő. Kóla, sütemények, banán, és slivovica :) A pontőr azt mondja angolul miután kérte a nevem igazolásként, hogy áá te vagy az a híres magyar srác :) Jókedvre derít, bár nem tudom hogy kicsoda, de örülök hogy van nevem odakint úgy látszik. Elővesszük a lámpákat, mert közben besötétedik. Innentől gyakorlatilag vissza a Kamzíkig végig P- jelzés a követendő. A Cermákig nem kapcsolom föl, nagyon ismerős ez a rész, sokat jártam erre már, főleg a 200-as MKMK-n. Utána viszont sötét erdő jön, így innen már én is pilácsolok. Megmásszuk a jó meredek Skalnatá 704 m-es csúcsát. Jókora szél keletkezik, mondjuk napközben sem volt ez másképpen.. Viszont egy pillanat alatt felhőbe kerülünk, és az eső is elkezd esni a hatalmas szél mellett. Nem örülök ennek, megállunk pakolászni. Még jó messze van a Pezinská Baba, ami elvileg 65 km-nél található papír szerint, de mi biztos többet jöttünk már.. Kicsit tempósabbra váltok, és örömmel látom hogy Zoli is jól bírja, így éjszaka jó tempóban tudtunk haladni. Hosszas hullámvasút után végre újra Pezinská Babánál vagyunk, ahol az MKMK-ról megismert síházban vár minket Slavo a pontőr. Jól megürülünk egymásnak. Annak pedig főleg, hogy szuper frissítőpont vár minket. Mindenféle sütemény, csoki, és a fénypont pedig a sajtos tészta. Sok túrázót utolérünk itt, de aztán jól otthagyjuk őket, pedig nagyon csábító lett volna még a hely.. Irány sokáig vissza azon az úton amit már egyszer megtettünk a Z- jelzésig, majd utána tovább a P-on a Biely Krízig. Nagyon szép volt ez a rész, de olyan tényleg soha véget nem érős.. Szerencsére az eső elállt, a felhőzet felszakadozott, és mire odaértünk már csillagfényes égbolt fogadott minket. Mindössze a hőmérséklet hűlt le rendesen.. A feladat szintén az volt mint Mariankán, az itteni turistatáblán kellett lefotózni a tengerszint feletti magasságot. Ez után leültünk kicsit, elfogyasztom az energiaitalomat, ami aztán végig ébren is tartott. Egy darabig aszfaltozunk, a P- jelzés elég gyenge, térképészkedni kell. Közben a semmiből utolér minket Jaro erős gyalogtempóban. Nem nagyon látok P- jelzéseket, Jaro mondja hogy fent megy az erdőben. Hoppá. Mi persze szépen felmegyünk útvonalat követni, Jaro nyomatja tovább az aszfalton :) Bele-belekocogunk, a hideg miatt is, meg az út is szépen adja magát. Keresztezzük később a Jaro féle aszfaltot. Fejlámpa mögöttünk, utolér, és Jaro :) Ha tudna magyarul vagy angolul biztos mondanám neki hogy a rövidebb néha hosszabb :) Végül kellemes, jól haladható úton érünk vissza a Kamzík csúcsára, ahol az utolsó feladat az volt hogy a két büféből legalább az egyik nevét kellett felírni az itinerre. Innen végig K- jelzés a célig. Kicsit csalafinta volt az út, nem volt könnyű megtalálni az utat néhol. Nagy öröm volt amikor aszfaltot ért a lábunk. Jaro piszok erős tempóval gyalogol lefele, mi pedig kocogásra váltunk jó sokáig, mert az út tökéletesen adta magát. Jaro nem hagyja annyiba, jön utánunk :) A Kamzíktól örömmel látom hogy ez az etap biztos nem lesz 7 km, így valószínű a 100 km tényleg meg lesz. Végül megérkezünk a célt adó Szlovák turistaklub székházába vasárnap reggel 03:19-kor. Nagyon jó érzés volt teljesítőnek lenni, annak pedig még jobb hogy meg lett az 50-edik CSUT-os túrám, és egy gyönyörű érmet vehettem át Olaftól, vastaps kíséretében, akik már bent voltak. Végül szép lassan jöttek a többiek, Stanko, Jirka, és szuper jó társasági élet keletkezett. Büszkeséggel töltött el ennyi ikon között ülni. Egy jó kis beszélgetés, és pár slivovica után búcsút vettünk, a főszervező Jozef nagyon örült nekünk, és megkezdődött a hosszú hazaút rengeteg kedves emlékkel. |
| | |
|
|