(Egy nehéz móri éjszaka, és egy küzdelmesre sikeredett 50-es tt.)
Lehet abban valami, hogy a gyenge fõpróbát, sikeres elõadás követi. Terveimnek megfelelõen már elõzõ nap leutaztam Mórra, mert a túra napján, autó hiányában fizikai képtelenség lett volna idõben leérnem. A szállás megkeresése után beterveztem egy rövidebb túrát, a közelben élõ kollegám szûlõfalujába, Bakonycsernyére. A helyi, mindenttudó polgár útmutatása alapján kb. 9 km lett volna az egész, csak éppen rosszul emlékezett, így jóval többet mentem. De megvolt ennek is az elõnye, Bodajkon másnap már ismerõsként gyalogoltam, és felfedeztem egy helyi kocsmában a Kéktúra pecsét pihenõhelyét. A délutáni óvatos sörözést visszautazás követte, és a szálláson már elõkészületek a túrára, majd alvás....lett volna, ha a helyi disco nem kezdte volna rá, majd hajnalhasadtára nem fejezte volna be. Ergo, alvásról szó sem volt..
Némileg álmosan sétáltam a buszállomás felé, menet köben csodálkozó pillantások a buliból hazatámolygó fiataloktól. A rajtnál már kiszúrtam a fõszervezõ autóját, és egy gyanúsan túrázó kinézetû srácot, akivel a túra során majdnem végig együtt toltuk, nagyon jó társaság volt. Pontosan 07:00-kor rajt, 283 m, és 3 m szint leküzdése után már a 0. Ep. :-) Jó hangulatban, jó társaságban, jó idõben, öröm a gyaloglás. Persze a vállalkozó kedvû teljesítménytúrázót nem tévesztheti meg semmi sem,magam sem gondoltam, hogy a Csókakõi-várig tartó etap, könnyen adja meg magát. Különösen, hogy mint utóbb kiderült, a falépcsõ sort meg sem kellet volna mászni, de annyira szép volt a völgy, hogy ez a kis intermezzo minden izzadtságot megért. Ep. , majd egy meglepetés, mert borral kínáltak..Lehet ezt visszautasítani?? . Egy kollega nem kispályázott, egybõl házmestert kért, megcsinálták neki:-) Múló, jó hangulatú kilóméterek, Csókakõ vasútállomás. Ami poén, mert gyakorlatilag Bodajkon van, de persze ez nem lényeges:-) Innen egy ugrás Bodajkon a Kálvária. Kis ejtõzés a téli tavaszban. Gaja szurdok felé bizonytalanság, többen másfelé indultak, egy élete elsõ túráját teljesítõ sráccal, az általunk helyesnek vélt irányba folytattuk. Nem tisztem kritizálni senkit sem, aki elhatározza élete legelsõ részvételét egy teljesítménytúrán, de talán elsõre egy 50 km, valószínûleg nem a legjobb választás..Fõleg úgy, hogy alapvetõ,hosszú távú teljesítménytúrázásra minimálisan sem megfelelõ felszereléssel, ellátmánnyal áll neki. Ettõl függetlenül gratula neki a megtett távhoz, de remélem jó lecke volt, hogy az akarat néha kevés..... Én 35-re mentem elõször anno, bõven elég volt.
Több eltévedéssel fûszerezve Iszkaszentgyörgy Templom, ahol szerintem a nem várt irányból bukkantunk fel, de nem láttuk a jelzést, nem mi voltunk az egyetlenek. Innen már a Fehérvár-Palota 40-rõl ismert útvonalon tovább, csak imitt-amott meg lett szûntetve a zöld, és más irányba, de lényegében Fehérvár felé. Vasút felé nem kellett menni, túratársak jöttek visszafelé, bokáig víz.. Innen már daráltunk a város felé, majd a cél.
Legközelebb remélem találkozom Krisztiánékkal is,sajnálom, hogy nem futottunk össze. Vár-Palota 40?? :-)
Péternek köszönöm a dorogi fuvart, remélem olvasod:-))
Sattel |
