Tavaszi Ébredés 40
Sajnos a Vérteserdő sarcdíjának köszönhetően az eddigi 50 km-es táv 40 km-esre csökkent, de ez sem akadályozott meg abban hogy részt vegyek a túrán.
Kelenföldön találkozás Tarnai Mátéval és Kreiter Balázzsal. Együtt vonatozunk Mórig. Nekem ez a település mindig egy régi megmérettetést juttat eszembe, a Hadak Útja 88 km-esét, amiről még anno be is számoltam:
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=80978363&t=9001551
Majd 2 km bemelegítő gyaloglás a vasúttól a rajtig, majd átvesszük itinereinket. A srácok hamar elindulnak, én még cipőt cserélek, és 7:08-kor nekiveselkedek én is.
Az útvonal kapásból változott, így az eleje nem túl izgalmas 6 km-es kerékpárúttal indult Bodajkig. Utolérem Balázst, és Fullmann Janit. Jókat dumcsizunk, előttünk nem sokkal Máté és Botos István hasít. Bodajkra érve a sörözőben hamar megleljük a kéktúra pecsétet, majd nyomás tovább. Az első valamirevaló szintkülönbség a Bodajk fölötti sípályán ért minket. Utolérjük Mátéékat. A Gaja-szurdokban Imre feltételes ellenőrzőpontot ígért élő személyzettel, de nekünk még sehol-senki nem volt, valószínű korán érkeztünk. Azért a kódot persze megtaláltuk. A túra legszebb része következik a szurdokban. Nem hosszú, de mesebeli a kis patakkal, és az Ádám-Éva fával. Egy kisebb emelkedő után picit kocogásra váltok. Botos István tart velem, és innentől ketten megyünk végig a további szakaszon. A hatalmas Fehérvárcsurgói víztározót megkerüljük a K- jelzésen. Kacsák hada kíséri utunkat. A Vontató-hegyet körbekerülvén immár a P- jelzés a követendő Iszkaszentgyörgyig. Bele-bele kocogunk, de inkább a tempósabb gyaloglást preferáljuk. Megérkezvén a településre a bezárt kocsma falán fellelhető KDP pecséttel igazolunk, és elővesszük elemózsiánkat, mert innentől igazán sivár szakasz várható a célig. Az időjárás szomorkás, folyamatosan eseget az eső, hideg is van, és a táj is egykedvű. Nem ezt ígérték még előző nap bakker :( A jelzésünk innentől Z-re változik, és hosszú szántóföldes részen át érkezünk meg Mohára. Megnézzük a Fehér-Vár-Palota túra ellenőrzőpontját, majd tovább a végtelenbe. Érdekes mert itthon böngészve a mapy térképet a Z- jelzés nem megy át a vasúti síneken, valójában pedig már évek óta ott visz keresztül. A sínek előtt jókora mocsár állja utunkat, na hogyan tovább? Szerencsére kicsit arrébb menvén sikerül átkelni rajta beázás nélkül. Megérkezünk Székesfehérvárra. A főút előtt megleljük a kódot, majd belevetjük magunkat a kőkemény városi szakaszba. Ismerős utcákon kanyargunk, tavaly Helgával futottuk az 50-est, berémlik az út. A végén azért egy kérdést még meg kell megválaszoljunk, sikeresen meg is leltük a szobrot. Ez után végül kereken 12:40-kor már célba is érkezünk, átvéve Imrétől a díjazást. |
