Túrabeszámolók


Út az ismeretlenbe - A Kőszegi-hegység rejtettebb értékei

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2009 2010 2011 2012 2013
 Túra éve: 2012
Conan40Túra éve: 20122012.05.08 14:23:28
megnéz Conan40 összes beszámolója

 KHT1 20


 


Már másfél hónapja nem voltam sehol, ráadásul az elõzõ hétvégi összes túratervem dugába dõlt, így nagy várakozásokkal tekintettem elõre, hogy összejön-e ez a túra. Nem volt egyszerû, mivel a szokásos túratársak sorra lemondták a részvételt. Persze ballagás napjára szervezett túra nem éppen szerencsés választás, de ez legyen a ballagók gondja, én túrázni szerettem volna. Miután "végigjártam" a szokásos telefonos köreimet, szomorúan konstatáltam, hogy nem fogok eljutni, így családos kirándulást szerveztem Jelibe, hiszen oda is most "illik" elmenni. Ekkor azonban jött a mentõ telefon, Gábor mégis eljön, sõt, munkatársakat is hoz. Nosza, akkor mégis megyek, de mi legyen a családi kirándulással? Kis tanakodás után mindkettõ mellett döntöttünk, vagyis KHT + Jeli, max a KHT-t rövidebbre fogjuk, vagyis a középsõ távon fogunk rész venni, így mindenki jól jár. Így azonban nagyon korán kellett kelnem, mivel idõben szerettem volna elrajtolni, hogy idõben haza is érjek. Gábor ugyan tiltakozott a korai indulás ellen, de nem volt apelláta, én vezetek, én megyek érte, én szabom meg az idõt is. Kicsit egoista hozzáállás, de könnyebb Gáborral dûlõre jutni, mint az asszonnyal, ha nem érek haza idõben. Szóval szombat reggel 6-ra kellett Körmendre érnem, de már háromnegyed 6-kor ott szobroztam, aztán megérkezett Gábor is és már nyargaltunk is Kõszeg felé. Gábor szerint túl korán érünk oda, szerintem viszont legalább lesz idõ egy normális szerelvény igazításra.

7 óra elõtt pár perccel léptünk be a megszokott ajtón, és meglepetésünkre már páran el is mentek, persze mindenki a hosszabb távon. A 20-ason mi voltunk az elsõk. A nevezés pillanatokon belül megvolt, pár szó az útvonalról és egy dícséret Brigi megváltozott külsejére és már úton is voltunk. 


Utunkat az év elején már megismert útvonalon kezdtük meg, csak kicsit elõbb kanyarodtunk fel balra a hegyek felé, hogy megnézzük a Kincs Villa oldalán található legrégebbi magyar turistajelzést, majd bevegyük magunkat az Ördögárokba. Nevéhez hûen ez tényleg nem egy piskóta terep volt, azon kívül, hogy magas szikla és földfalak vettek minket körül, valamint eszméletlen mennyiségû avar volt az alján, az elõzõ napi esõzésnek hála elég rendesen fel is ázott, így az elõre haladás komoly erõfeszítést igényelt. Fõleg azért is, mert itt vettem észre, hogy végleg megadta magát az egyik túrabotom és nem volt hajlandó velem kooperálni, így állandóan összecsuklott. A megmaradt 1 szem botommal kellett beérnem és felfelé baktatnom. Azonban az Ördögárok további meglepetésekkel is szolgált, mivel egy hatalmas fa borult be az éjjeli esõzések során (még szerencse, hogy nem a túra közben) és gyakorlatilag teljesen lezárta a tovább vezetõ utat. Mivel nagyon az elsõk között voltunk, ezért nem nagyon taposták még ki az utat elõttünk. Nekünk kellett gyakorlatilag utat vágni. Ez tekintve, hogy egyikünk sem kákabelû, nem volt egyszerû feladat, de legalább az utánunk jövõknek talán segített. A kidõlt fa után nem volt különösebb akadály, könnyedén elértük a tetõt, ahol meg kellett állapítanom, hogy bizony idén már jártam erre, csak éppen fordított irányba, ott mentünk most le, ahol ezelõtt felfelé caflattunk. Egészen a Királyvölgyig haladtunk, ahol aztán éles jobb kanyart követõen értünk el az óriás gesztenyefa mellé, melyet már csak a megmaradt csonkjáról lehetett megcsodálni. Egy gyors fotót követõen tovább haladtunk felfelé, majd elhagyva a házakat és beérve az erdõbe és persze pár izmosabb emelkedõt legyûrve meg is érkeztünk az elsõ ellenõrzõ pontunkhoz a Szálasi bunkernél. Itt megemlítettük a kidõlt fa esetét, megkaptuk elsõ, vukkos pecsétünket, valamint egy finom sport szeletet, melyet azonnal betömtünk és már haladtunk is tovább felfelé.


Felkapasztkodtunk a Kincs-pihenõig, majd keveset az aszfalton bandukolva újra bevetettük magunkat az erdõbe és újabb emelkedõbe kezdtünk. Meg kell, hogy jegyezzem, hogy az elmúlt másfél hónap + az esti nassolások megtették a hatásukat, kezdtem kidõlni, pedig ez azért nem egy nehéz túra. Még csak az kéne, hogy szégyenszermre feladom. Gábor azzal kezdett el noszogatni, hogy másszak már le a Hétforráshoz az OKT pecsétért, de nem vitt rá a lélek. Lesz még itt KHT túra, ahol arra visz az út, most a felkészületlenségem miatt, halálos vétek lett volna ezt a kitérõt megtennem. Legalábbis én így éreztem, ezért inkább tovább bandukoltunk és nemsokára már a Tábor-hegy "alatt" álltunk és kezdtük meg a támadást ellene. Felfelé komoly mennyiségû csiga "rohant" keresztül az ösvényen. Gábort figyelmeztettem is, hogy vigyázzon rájuk. Elhaladtunk egy hatalmas kidõlt fa gyökere mellett, majd alig kezdtünk el emelkedni, máris szembe jöttek velünk azok, akik nemrég húztal el mellettünk, mint a gyorsvonat. Kissé ledöbbentünk, hogy ennyire gyengén adjuk elõ a dolgot, vagy mi történt, de nem, szimplán a hegytetõ jött közelebb, ugyanis nem a csúcson volt az ellenõrzõ pont, hanem kicsit lejjebb. Erre a pontõrök kutyája is figyelmeztetett. Õszintén mondom, hogy jelenlegi eltunyult állapotomban ez számomra felért egy kisebb karácsonyi ajándékkal. Vahúros pecsét az itinerre, pontõr lánytól kedves mosoly begyûjtve, majd egy fotó a csodás kilátásról és már loholtunk is lefelé a hegyrõl.


Sajnos a csigát ha mi ki is hagytuk, más már nem volt ilyen figyelmes. Kár volt, hogy nem raktam félre, legközelebb erre jobban odafigyelek. A Vörös kereszt irányába vettük az útirányt. Jobbra szép kilátás nyílt a hegytetõrõl. Gábor sorra mondta is a hegyek nevét, de nekem nincs számítógép az agyam helyén, mint neki, hogy ezeket meg is jegyezzem, így megmaradtam abban, hogy a kilátás szép és érdemes volt eljönni. Így bandukoltunk, amikor majdnem megint katasztrófát okoztunk, ugyanis egy gyönyörûen kifejlett Foltos Szalamandra volt az út kellõs közepén. Ilyent sem látni mindig, ezért ismét elõkerültek a fényképezõgépek, majd amikor kellõ mennyiségû képet készítettünk óvatosan kitettük az út szélére, nem szerettem volna, ha a csiga sorsára jut. Ráadásul õ még fokozottan védett is. A kis közjáték után hamar elértük a Vörös keresztet, ahol elvált utunk a 33-masoktól. Mi az Írottkõ 35 útvonalán folytattuk utunkat Velem felé. Gábor szerint nem is erre jön az a túra, persze õ mindig a 70-est nyomja, honnan is tudhatná, de meggyõztem, hogy nekem elhiheti, aki megrögzött I35túrázó. Egészen a Borha forrásig nem akart hinni nekem, de aztán belátta, hogy tényleg igazam van. Na ugye... Meglátszott, hogy mi mentünk ma erre elõször, ugyanis az összes létezõ pókhálót összeszedtük menet közben. A forrás után nem sokkal elértük az erdei utat, ahol már vártak minket a 3. ellenõrzõ pontnál. Na itt aztán terülj asztalkám volt. Ha jól emlékszem, három féle lekváros kenyeret, vajas és nutellás kenyeret lehetett enni, de ha minden igaz, zsíros kenyér is volt. És persze mellette finom üdítõ. Már azon gondolkodtam, hogy tovább sem megyek, de hát mégis túrázni jöttem, nem henyélni. Megkaptuk a kisVukk és tesóinak, valamint anyukájának pecsétjét, megköszöntük a remek ellátást, majd tovább indultunk immár a Cédrus felé.


Egy ideig még az I35 Velem felé tartó szakaszát követtük, de aztán balra fordultunk és kisebb hullámvasutazás után becsatlakozott a 33-mas szakasz és immár együtt ment a két táv. Így értük el a védett cédrus. Még soha nem láttam ezt a fát, de ezt érdemes megnézni. Igazán impozáns és remek fotó téma. A cédrus után nem sokat bandukoltunk, amikor ismét beértünk egy pincékkel tarkított területre. Ez már a Pogányok volt, ahol az egyik pincénél már invitáltak is be minket egy pohár borra, és persze a mellé járó madaras pecsétre. Mivel vezetnem kellett ezt sajnos nem tudtam elfogadni legnagyobb bánatomra, Gábor azonban mindenkin túltesz, elõkapta kulacsát és azt töltette meg a gazdával. Mondom neki, hogy az lenne az igazi teljesítmény túra, ha végig kéne látogatni így a pincéket itt a soron és a végén még talpon állni, erre a pontõr mondja, hogy hamarosan lesz ilyen is. Helyi lakos lennék, nem lenne kérdés, hogy jövök erre. Megköszöntük a kedvességüket és elindultunk a cél felé. 


Innen már teljes egészében az I35 útvonalán haladtunk. A gimiben épp folyt a ballagás. Reméltem, hogy arra vége lesz, mire mi végzünk, de itt még javában folytak a dolgok, így kicsit megszaporáztam a lépést, hogy még a tömeg elõtt ki tudjunk menni a kocsival innen, persze ehhez elõször be is kéne érni a célba és vissza. A célt hamar elértük, megkaptuk a kitûzõt és az emléklapot, valamint invitáltak minket egy újabb zsíros kenyérre, de én már nem kívántam, így el is indultunk visszafelé, hogy még épp idõben elinduljunk a ballagók tömege elõtt.


Remek napon, remek idõjárásban remek túrán vehettünk részt. Nem bántam, hogy eljöttem, azt már kicsit jobban, hogy nem a 33masra, de tekintve az elpuhultságomat, nem biztos, hogy sikerült volna. Mára elég volt ez a táv is. 

Köszönet Gábornak a jó társaságért, a szervezõknek mindenért, fõleg, hogy ilyen szuper túrát rendeztek, az ellátás egyszerûen pazar volt. Remélem sikerül eljutnom a többi KHT túrára is. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a meglepi.


Túra trackje

 
 
 Túra éve: 2011
dnvzoliTúra éve: 20112011.05.12 15:18:27
megnéz dnvzoli összes beszámolója


KHT1-a 2011-es Kõszegi Hegység Túrázója túramozgalom elsõ megállója,nevezetesen „Út az ismeretlenbe- Kõszegi-hegység rejtett(ebb) értékei teljesítménytúra 32 kilométeren át.



2011.05.07.



Kalandos volt már az is,hogy egyáltalán ideértünk.Elõzetesen telefonok Lacival,e-mailek Brigivel,megyünk,persze,meglesz a csapat,többeket érdekel a sorozat.Aztán kiderül,hogy mégsem….Szomorkodás,megoldáskeresés.Telefonok ismét.Lehet,hogy mégis Káli 60 lesz a dologból?András és Jani talán oda készülnek.Vagy a Tési-fennsíkra….Tiszta káosz:)))



Aztán beáll a rend!András megnézi mi újság a Bakony szélfútta platóján,Jani betársul hozzánk majd csatlakozik még Laci felesége Erzsi,és barátnõje is,így elkészül a telekocsi,irány nyugat!



Reggel 6-kor befut tehát M.János kisbéri lakos,átszáll hozzánk és elindulunk Kõszegre.Hurrá.Az út eseménytelenül telik,jópárszor megtettük már,Kapuvár után aztán örömmel konstatáljuk,hogy rendünk éber õrei ma korán keltek,hogy begyûjtsék az aznapi üzemanyagpénzüket-bõszen kamerázzák Vitnyéd bevezetõ szakaszát.Hátha valaki késõn kezdi a lassítást,mindjárt csurran-cseppen 20-30 ezer forint a zsebbeJNa,abból nem esztek barátaim,a fehér Astra az út szélén gyõri szemnek már messzirõl gyanús,na meg villogtatnak is a kollégák jó elõre rendesenJ)



Negyed 8 körül parkolunk le szokott helyünkön a Hunyadi utcában,nem Írottkõ-nap van,így a suli elõtt van hely bõven.Nincs gatyarohasztó meleg így reggel,azt is mondhatnám,hogy hideg van.Sebaj,jó idõt ígértek,úgyhogy rövidnadrágban maradok,azért a pulóvert még nem lehet elhagyni.Legyalogolunk a Várkörig majd a felújítás alatt álló,meglehetõsen feltúrt Diák közön át védõsereg hiányában könnyedén bevesszük a várat.Gyors nevezés egy a várudvarról nyíló helységben,az asszonynépek nekivágnak egy 10-es távnak,mi hárman pedig megpróbálkozunk egy 970 szintemelkedésû 32-essel.



Kanyargunk kicsit(tényleg kicsit)a városban,elsõ rejtett értékünket a Kincs Villát és a rajta levõ õsi turistajelzést keresve,meg is leljük mindkettõt,bár kicsit nyugtalanít bennünket,hogy túlmentünk jópár métert a szervezõk által kihelyezett „balra-nyilakon”.Megszemléljük a villát(elég leromlott állagú),felleljük a halvány-talán kék sáv jelet,majd visszaballagunk a nyilakig,hogy bevegyük magunkat a dzsumbujba,ahova a kis hídon átkelve a kitaposott ösvény vezet.Szerencsénkre épp ekkor érkezik fentrõl egy kolléga,javasolja,hogy ne kövessük a példáját,õ most jön visszafelé,ez az ösvény nem vezet sehová.Visszasétálunk tehát a villáig,balra tartva elhaladunk elõtte,majd beérünk egy árokba,ami már inkább lehet a keresett Ördögárok.És valóban.Az itinerünkbõl megtudjuk,hogy ez a városszéli árok a hegység leghosszabb,de fõleg legmélyebb sziklás szurdoka,ahol évtizedekkel ezelõtt még szekérút vezetett.Nem véletlen a régi turistajel sem,akkoriban a hegyek irányába erre lehetett elhagyni a várost.Nos,a várost most is el lehet hagyni errefelé,bár már csak gyalogszerrel,az árok még így is meglehetõsen nehezen járható,elég technikás terep.Felérve a lokális maximumra aztán nem hagy nyugodni a dolog,felhívom a szervezõket a nyilak ügyében,köszönettel veszik a telefont,és azonnali áthelyezést ígérnek.



Balra fordulunk,majd egy betonos mélyúton elveszítjük az eddig összeszedett szintünket,csak azért,hogy újra megpróbálkozzunk elszakadni a civilizációtól-ezúttal a Király-völgyön át.Rögtön a völgy elején megtekintjük az Óriás gesztenyefát ill.ami megmaradt belõle.Kis képzelõerõvel magunk elõtt láthatjuk a gyenge 10 méter kerületû faóriást,amibõl mára csak a törzs alsó 2 méterének abronccsal körbefogott üreges csonkja maradt fenn.Gondos kezek tetõt emeltek fölé,információs táblát helyeztek mellé,így õrizve az utókornak a maradványt.



Szerény hajlékok mellett emelkedünk újra,majd végleg magunk mögött hagyjuk a várost.Tombol a természet,minden kizöldült már,Laci azért a virágokat hiányoljaJSzínes virágok helyett vannak mindenféle páfrányok,meg sok-sok számomra ismeretlen más erdõlakó növény.



Hamarosan elérünk a Szálasi bunker elõtt tanyázó elsõ ell.pontra.A bunker sajnos nem látogatható(állítólag nagyon leromlott az állapota)kárpótlásul a nyuszis pecsét mellé kapunk egy Kapucíner szeletet.Felkapaszkodunk a Kincs-pihenõhöz,majd pár méter aszfalt után rátérünk a kék karika jelzésre,ahol újra csak emelkedõ vár ránk.Megfáradt fiatal srácokat elõzünk le,majd elosonunk az Óház-tetõ alatt és ráállunk a zöld sávra.Közben Janinak-aki elõször jár erre-magyarázzuk,hogy ott lent jó mélyen van a Hétforrás,itt balra felettünk meg a túra elején a hegytetõn már látott Óház-kilátó….



Haladunk a zöldön,nemsokára jobbra kinyílik a látóhatár,készül is jópár kép,ausztriai tájakat -elõtérben Rõtfalvával(Rattersdorf)-lehet fotózni,az országhatár alattunk fut úgy fél kilométerrel.Csomóponthoz érünk,588 méteren vagyunk éppen.Zöld 3szögre váltunk és kis híján a 645 méteres Tábor-hegyi csúcskõig kapaszkodunk.Mielõtt azonban felérnénk balra letérünk egy ösvényre,itt vert tanyát ugyanis a 2. ell.pont személyzete.Begyûjtjük a kutyás mesenyomda-pecsétünket,majd kiballagunk a kilátópontra kilátni Léka(Lockenhaus),és Háromortó(Hammerteic)irányába.A háttérben ott vannak a hegyek is,sajnos csak halvány körvonalakként,nagyon párás a levegõ.



Visszaereszkedünk 588 méterre,és ha rajtam múlik meglátogatjuk a Stájerházakat,én ugyanis valamiért arra mentem volna.Szerencsénkre két leányzó épp a helyes utat keresi,így mi is több figyelmet szenteltünk a „hovatovábbra”,megindulunk tehát a jelzetlen(de az itinerben megemlített!) széles kavicsúton.Jobbára szintben,esetleg kicsit erszkedve,felettünk néha szép sziklamezõkkel tarkított hegyoldal alatt talpalunk,majd megérkezünk a Vöröskereszt pihenõjéhez.Itt megreggelizünk,majd utunk a kék 3szög jelzésen folytatódik.Felsétálunk a Kendigekre.Az ösvény szép fenyvesben visz,a fiatal kis fákon élénken virítanak a halványzöld friss hajtások,másutt a szinte átláthatatlan öreg vörösfenyõerdõ sötétje nyújt érdekes látványt.A Kendigen szemügyre vesszük a még álló fémtornyot,és bár megmászhatónak ítéljük,egyikünk sem vállalkozik a mutatványra.Ereszkedünk kicsit a szederindák határolta ösvényen,majd újabb kaptató jön,mely egy meteorológiai állomásig tart.Hûvös szél csap az arcunkba ahogy kiérünk az erdõ takarásából.Egy ideig még maradunk a jelzésen,majd az erdõsávnál jobbra letérünk róla és legyalogolunk a „kacsapecsétes” 3. ell.pontra.



Itt újra csak eszegetünk kicsit,zsíros,vajas,három féle lekváros kenyérrel várt ránk a pontõr kolléga,a kenyereket jóféle meggy és málna Márka üdítõvel öblíthetjük le.A hely egyébként a „Titkos Bunkerek”-rõl híres,melyeket a népnyelv a Szálasi-bunkerrendszer részének,más források világháború utáni föld alatti rendszernek tartanak.Valójában a múlt század elején egy üdülõ építésekor vizet kerestek,ezért kútfúrással próbálkoztak.Vizet nem találtak,így kút sem lett,maradtak a 30 méter mély fedetlen életveszélyes lyukak a földben.



Újra csak jelzetlen úton folytatódott a menet,egészen a Hármashatár-hegyi pihenõig,azt elhagyva a kék kereszt jelzésen haladunk tovább.Errõl a jelzésrõl úgy egy km után térítenek le a rendezõk nyilai,leereszkedünk az Asztal-kõ alatt futó piros sávra.Itt a 4. ell.pontba botlunk.Megkapjuk a kiscsibés lenyomatot,aki kívánja mazsolával is feltankolhatja szervezetét.Ezen a túrán nem kell rohanni(a túra célja pont az,hogy ne csak elrohanjunk a látnivalók mellett),szintidõ van bõven,így a piros 3szögön felnézünk az Asztal-kõhöz is.Nem is emlékszem hányszor elmentem már alatta,most végre közelebbrõl is megismerhettük.



Visszatérünk a piros sávra majd el is hagyjuk újra,csak most a másik irányba,és lefelé.A piros kereszt jelzésen leereszkedünk a Bozsoki-patak völgyének felsõ csücskébe,keresve az Apostolok fáját.Elõször egy háromágú villát formázó fa tûnik ki a környezetébõl,de mi 12 törzsût keresünk,úgyhogy keressük tovább.A patak völgyében a jelzés élesen visszafordít bennünket,a kapott térképen a keresett fának csak a felirata látszik,maga a fa nem,így elõveszem a turistatérképet,megelõzendõ a további bolyongást.Azon tisztán látszik,hogy hol a fa.Elindulunk tehát,és láss csodát a jelzésen haladva egyszer csak ott áll elõttünk.Pont ott,ahol a térkép mutatjaJA 12 törzs amúgy mind megvan,de már csak négy él közülük.



Tovább haladva a piros kereszten,mellõzve egy helyen a Bozsoki-patak legfelsõ forrásához tartó pár méteres piros karikával jelzett ösvényt kikapaszkodunk a völgybõl,és balra fordulva folytatjuk utunkat a piros sávon.Nemsokára befut az Írott-kõ felõl jövõ kék sáv,mi ezen haladunk tovább,távolodva a Dunántúl legmagasabb pontjától.



Hamarosan ezt a jelzést is elhagyjuk és jobbra letértünk róla a kék karika jelzésre.Ezt a jelzést a kék 3szög követi,a letérést segítõ tábla itt nagyon jól jön.Átkelünk néhány kisebb forrás táplálta,hegyrõl csordogáló erecskén,majd felkapaszkodunk a Gyilkos-szikla tetejére.Lényegében az országhatárra érünk.



Fehér határkövek mentén hullámvasutazunk a hegy gerincén,a köveken hol „M”,hol „Ö” betût lehet látni az 1922-es évszám mellett a megfelelõ oldalon.A követett jelzés eközben furmányos módon zöld sávra vált.A határvonalat egy erõs ereszkedéssel hagyjuk el,leérünk egy patakmederbe.Mosakodás közben apró,pár centis hengeres testû állatkákat pillantok meg a meder alján,amint épp küzdenek a sodrással,próbálva egy helyben maradni.Fogalmam nincs,mik lehetnek,egyet kiemelek,de láttam én már olyan filmet,ahol ilyen lények egyszer csak se szó-se beszéd befurakodnak az ember bõre alá,és ott rettenetes dolgokat mûvelnek,úgyhogy gyorsan vissza is engedem a vízbe a fura kinézetû valamitJ



Átkelve a patakon jobbra fordulunk és a közös zöld-kék sávon,murvás úton haladunk a Kalapos-kõ irányába.Bevalljuk õszintén,az erre a szakaszra megadott 70 méteres szintemelkedést kicsit kevésnek véljük,ott volt ugye az Apostolok fájától a kikapaszkodás,aztán jött a Gyilkos-szikla megmászása,és ezen a murván is gyûjtögettük a métereket rendesen.



Megfogadva egy elõzõ beszámolóban olvasott jótanácsot, mielõtt elérjük a Kalapos-követ,a kék barlang jelzést meglelve meglátogatjuk a Holler-barlangot is.Barlangnak azért csak nagy jóindulattal nevezném ezt a képzõdményt,de hogy látványos az biztos.Készül néhány fotó itt is.



A Kalapos-kõ sziklacsoportot aztán körbejárjuk alaposan.Az Írottkõ túrákon ugye csak elrohan mellette az ember,legnagyobb részét nem is látja.Mi most lemegyünk,és alulról járjuk körbe ezt a hatalmas sziklaképzõdményt.Mikor a végére érünk belebotlunk az 5. ell.pontba,amit Brigi és egy kollégája(?) üzemeltet.A barikás lenyomat mellé itt finom müzliszelet az ellátmány.



Kis beszélgetést követõen magas csalánossal határolt ösvényen hagyjuk el a pontot,majd ha figyelmetlenek vagyunk megindulunk jobbra le Bozsoknak,de mi  ezt nem tesszük,mert esetleg észlelve a tévedést,visszafordulva nagyon lélekromboló lenne megmászni ezen a napon az Írottkõ-túra talán legrondább kaptatójátJ



Maradunk tehát itt fent,sõt egy infós táblán újabb sziklacsoportra leszünk figyelmesek,nevezetesen a Széles-kõre,ami épp itt elõttünk bújik meg a fák árnyékában!Hányszor elmentem már emellett is!Na,de most megnézzük tövirõl hegyire!Szépen körbejárjuk ezt is,gyûjtögetjük a plusz szinteket.Az egyik peremnél érdekes  látni a szikla és az idõnként,fõleg szeles idõben hozzáérõ faág harcát:mindegyik hagyott nyomot a másikon,de nem kérdés,ki lesz a csata végsõ gyõztese.Leereszkedünk a sziklacsoport alá is,ahonnan ugyanúgy,mint a Kalapos-kõ esetében,igazán felmérhetõ a természeti jelenség nagysága,nagyszerûsége.



Visszakecmergünk az ösvényre ahol a piros 3szög jelzést kell követni.A térkép alapján az irányunk jó,én azonban úgy vagyok vele-és ezt megosztom társaimmal is-hogy majd akkor nyugszom meg igazán,ha az erõs szintvesztés alatt meglátom az elsõ jelet is a fán.Ez is bekövetkezik hamarosan,így már nem fenyegetett bennünket a visszamászás réme.



Leérünk a Sötét-völgybe,ahol egy hajtûkanyarral jobbra fordulunk.Laci és Jani ezerrel fotóznak,a virágra szálló majd az exponálás elõtt fél másodperccel odébbálló lepkepár igaz kicsit borzolja Laci idegeit,de aztán egy épp felmelegedõ és ezáltal mozdulatlan jó 20 centis lábatlan gyík,mint mozdulatlan fotótéma feledteti az izgalmakat.Egyébként a lepkék is „meglettek” azértJ



Más izgalmak vártak ránk aztán néhány perc múlva.Szent-kút környékén mindenki összefogott ellenünkJHaladunk a kijelölt piros 3szögön.Aszfaltra érünk,azon folytatjuk.Aztán útvillához érünk ahol egy szervezõk által használt irányító nyíl van egy táblára tûzve,egyenesen tovább mutatva az irányt.Az aszfalt hamarosan elhajlik jobbra,rajta kerékpáros jelzéssel.Nekünk arra semmi dolgunk(gondoljuk ekkor),így letérünk róla és elkezdünk erõsen emelkedni egy ösvényen.Egyre gyanúsabb lett azonban,hogy sehol egy jel.Mentünk vagy 300 métert,aztán megállunk.A helyzet már több volt,mint gyanúsJ.Újra elõkerül a turistatérkép.Azt biztosan megállapítjuk,hogy rossz az irány,ugyanis ezen a szakaszon nincs ilyen erõs emelkedõ.Visszaereszkedünk tehát az aszfaltig.Nem segítJ.Gondoltuk visszamegyünk az utolsó jelig.El is indulunk.Aztán jön egy a helyet jól ismerõ páros egy kutyával(Pici),akik segítenek,mondják menjünk csak velük a bicajjeles aszfalton,az lesz a jó irány.Nekem még ekkor sem tetszik a dolog,valahogy nem úgy kanyarog az út ahogy a térképen.De aztán bejön jobbról az elveszített piros 3szög,és akkor megnyuszom.



A következõ történt:Egyrészrõl valami jó arcok átrakták az irányító nyilat,ezért „veszítettük el”egy idõre a jelet.A másik fatális dolog meg a térképkészítõk hibája:A „Szentkút”felirat „kút”-része  pont kitakarja azt a kunkort az útból,ami miatt nem tudtuk beazonosítani az út kanyarulatait a helyszínen.Na,de most már megjegyeztük örökreJ



Velemet már a kék kereszten érjük el,errõl letérve érünk le a falu fõutcájára a megismert párossal(plusz Picivel),és valóban ezt a letérést nem jelezte a helyszínen semmi,bár aki jól ismeri a falut,az a kapott térképkivonaton be tudja azonosítani a letérést,azon ugyanis be volt pöttyözve.Janival vízgondjaink adódnak közben,a srác említett egy közkifolyót,amit egy párszáz méteres kitérõvel útbaejthetünk,de mi elbagatelizáljuk a dolgot és maradtunk a kijelölt úton.



Nagy hiba volt!



Jó meleg volt már ekkor.Gondoltam,csak lesz még mûködõ közkifolyó amíg elhagyjuk a falut.Hát nem volt.Még nem mûködõ sem,nemhogy mûködõ.Én a legnagyobb hibát ott követtem el,hogy a hátralevõ szakaszra már mint levezetõ etapra gondoltam,ahol már szintemelkedés szinte nulla lesz,és különben is mindjárt célba érünk.Rá sem néztem az itinerre.Eközben meg hátra volt még durván 9 kilométer és 240 szint,éhesen és kb 1 dl vízzel.És melegben.



Nagyon szenvedtem.Szerinten Jani is(neki sem volt vize)ugyanis egy birtok elõtt egy táblán ezt olvassa:”Verebekkel õrzött terület”.Halkan megjegyeztük,hogy „Vérebekkel”JA szomjúság biztos jele:látásproblémaJ



Szomorúan vesszük tudomásul,hogy az annyira várt Cseke-forrás is inaktív.Megkérdezem azért,hogy teljesen száraz?Teljeen,jön a válasz azoktól akik letértek már elõttünk megnézni.Baktatunk tehát tovább.Amúgy szép helyeken hullámvasutazunk(megkukkantjuk plusz métereket vállalva a 150 éves atlasz cédrust is),de azért a hangulatunkra a körülmények erõsen rányomják a bélyegüket.Aztán újabb piros karika tûnik fel egy fán!Megnézzük Janival,de nem találunk foglalt forrást…



Kiérve az aszfaltra aztán megpillantjuk az Enikõ-forrás jelét is,de oda már nem vándorolunk el…



Lezúdulunk inkább a Pogány-völgybe a Doroszló-patak mentén,majd hétvégi házak közé érünk.Az elsõ alkalmas csapot lerohanjuk.A víz nagyon rossz ízû,klóros,nem is iszomm belõle túl sokat.Ha Kõszegen ilyen a vezetékes víz,csak sajnálni tudom a városlakókat.Az ell.ponton aztán végetérnek a gyötrelmek.A békás lenyomat mellé a bort kedvelõk kétféle nedûbõl választhatnak,én viszont elkövetem azt a szenségtörést,hogy borospince elõtt ásványvizet kérek.Talán ez még egy fokkal mindig jobb,mint az egyik barátom esete,aki állítólag egy villányi pincelátogatáson megkérdezte a gazdát,hogy söre van-e,mert õ speciel azt szeretiJIszom tehát pár pohár ásványvizet,igazából az sem tudott zavarni,hogy miután Pici,a szertelen keverék rájött,hogy nem kap tõlem kaját,megpróbált(lehet,hogy sikerült is neki)belelafatyolni a poharamba.Maradék életmentõ szendvicscsonkomat még hamarjában megfejelem két Balaton szelettel is és elnyújtózom a fûben.Nem vagyok valami fényesen.



Azért a pihenõ, a bevitt táplálék és fõleg a folyadék megteszi hatását,kicsit jobb hangulatban telik el az utolsó erõs 3 kilométer.Ismerõs szakaszon érjük el Kõszeget,iszunk a savanyúvízbõl majd átvágva a temetõ mellett ráállunk a Hunyadi utcára.Reggel Erzsi említette,hogy az iskola udvarán van egy buszbalaset áldozatainak emlékoszlopa.Most útbaesik,megnézzük.



Nem kellett volna.Nekem nem.



Nem voltam felkészülve a látványra,bár lehet,hogy az ilyenre nem is lehet.18 név.18 gyerek neve van belevésve a márványba,akiknek az élete egy pillanat alatt véget ért egy ausztriai buszbalesetben.Az ember önkéntelenül olvasni kezdi…Én addig bírtam,míg két azonos vezetéknevet nem láttam…Ilyenkor ezerrel cikáznak az ember fejében a gondolatok,a saját gyerekeire gondol,aztán azon szülõk fájdalmára gondol,akik talán mindkét gyereküket elvesztették egyszerre,és akkor újra a sajátok….Szinte kábultan rohantam el errõl a helyrõl,és férfiasan bevallom,ha nem veszek magamon nagyon erõt zokogok….



A célba jó 9 órás menetidõvel érkezünk meg,soha nem tartott még eddig egy 30-as túra,viszont soha ennyit nem is nézelõdtem még túrán.Úgy érzem Jani is a legmegfelelõbb túrával kezdte a Kõszegi-hegység megismerését,következõ alkalommal jöhetnek a források,aztán a történelmi emlékek,év vége felé meg egy Írottkõ 50(esetleg 70)és teljes lesz a képJ



Az Emléklap és a kitûzõ átvétele után volt módunk még egyszer letesztelni a Gesztenyekékek lekvároskenyér-kínálatát amit meg is tettünk.Jutott még Márka üdítõ is.



Egyik leglátványosabb túrám volt ez a májusi értékkeresés,leszámítva az eltaktikázott utolsó elõtti szakaszt minden percét maradéktalanul élveztem.Gratula a szervezésért!



Köszönöm a lehetõséget!



dnvzoli


Ui.:A másnapra megerõsödõ torokfájás,és a gyenge láz aztán "megnyugtatott",hogy a végén az a legyengülés az eltaktikázás mellett más okokra is visszavezethetõ.Furcsa volt egy 30-as túrán(még ha ily szintes is)ez a kifulladás,megnyugodtam,hogy talán még sem lettem ennyire puding:)


 
 
Joker KarakterTúra éve: 20112011.05.10 14:12:54
megnéz Joker Karakter összes beszámolója

A Kõszegi Hegység rejtettebb értékei 30km


2011.05.07.


Ismét öcsémmel, ismét 30, ismét utolsónak rajtoltunk (8:45-kor, 59 és 60-as rajtszámmal), és ismét nagyon jó idõnk volt.


Harmadszorra már nem voltak a túra értékei annyira rejtettek, mondhatni, a szokásos útvonalon mentünk újra végig. Persze ez a helyek szépségébõl nem von le semmit.

Ezúttal jó tempóban kezdtünk (Szálasi-bunker 4,2km, 42 perc, 6,0-s átlag), és ettõl kedvet kapva kevés állással és fényképezéssel, 5:36 alatt értünk célba. Állítólag volt két futó is, õket biztos nem nyomtuk le, de így is 14-15-ként értünk be.

A rajtban a szívélyes fogadás mellett (már azt hittük, nem is jöttök :-)) kapuciner szelet, a Szálasi bunkernél sportszelet, Táborhegyen müzliszelet várt minket. Mi pedig nagyon vártuk a következõ ellenõrzõpontot, de a tavalyi remélt péksütemény elmaradt, helyette a kenyér, zsír, hagyma mellett nagyon finom lekvárok voltak, én az áfonyára szavaztam.

Kalaposkõ: újabb müzliszelet. (Lehet, hogy valamit összekeverek, de az biztos, hogy minden ponton kaptunk valamit. Az Asztalkõnél pl mazsolát.)

Velem környékén immár hagyományosan, megint volt gond a szervezõk nyilaival, jópárat meglovasítottak arrajárók. Utólag visszagondolva volt két jelzés, (a kalaposkõ utáni balra leirányító, és a Cseke-forrás felé, ahol elhagyjuk a sárgát), amely között egy jelzõnyíl sem volt. Pedig legalább 5-6-ra lenne szükség, a Sötét-völgybe leérve, onnan az aszfaltra kiérve, aztán a bicikliútra jobbra rátérve, aztán a volt gyereküdülõ elõtt az alsó útra terelõ, aztán a Hõsök kapuja alatt egy jobbra, majd közvetlen utána egy balra irányító tábla, és akkor még az útvonal-megerõsítõkrõl nem is beszéltem. Állítólag a szervezõk tettek is ki ezekre a helyekre táblákat, csak valakik leszedték. Ez még a jobbik eset, a ciki az, ha fordítva visszateszik. Kedves túrázók, ne tessék csak a nyilakra hagyatkozni, olvassátok el az útvonalleírást, és figyeljétek a jelzéseket.

Megjegyzem, a teljesítménytúrákon nem szokás ilyen precíz, alapos jelzéseket kitenni, de itt a szervezõk annyira készségesek, hogy a túrázó hajlamos elkényelmesedni, és nem gondolkodni, nem térképészkedni, hiszen "úgyis jól ki van táblázva" az útvonal. Szóval Velem környékén tessék vigyázni!

A Pogányokban szerencsére nem volt meglepetés, pontosan azt kaptuk, amit vártunk, a kínált bor talán a tavalyinál is finomabb volt. Itt sem idõztünk sokat, a szinte nyárias idõben végigvágtáztuk a maradék kilométereket is.

A célban kedves figyelmességként tapasztaltuk, hogy számon tartják, hányszoros teljesítõk vagyunk, és ennek megfelelõen kaptunk más oklevelet és kitûzõt, mint a többiek. Nem nekem kell megjegyeznem, hogy milyen jelvényem van otthon és milyen nincs, mint az Írottkõn, hanem õk gondoskodnak róla, hogy minden évben különbözõ jelvényt és oklevelet kapjak. Mondjuk nekem a háromszoros teljesítõk oklevele nem igazán tetszett, a felhasznált kép (a Szálasi bunker egy vasajtaja) elég nehezen kivehetõ, fakó vízjel a háttérben.


Összességében elmondható, hogy ismét egy kellemes túrán sikerült részt vennünk, és ez nagyrészben a rendezõknek, a remek szervezésnek köszönhetõ. Hibátlan teljesítményükre most is csak ötöst tudok adni :-)

 
 
 Túra éve: 2010
Joker KarakterTúra éve: 20102010.05.20 14:37:35
megnéz Joker Karakter összes beszámolója






A Kõszegi hegység rejtettebb értékei 30

2010.05.08.

Tavaly is indultam. Bár szombathelyi lévén sokat túrázom a Kõszegi-hegységben, ez a túra sok újat tudott mutatni nekem. Ez a túra ihlette a szokásos téli éjszakai túránk legutóbbi vonalvezetését is.

De essék szó inkább errõl a májusi túráról, anélkül, hogy az elõttem szóló ujbakancsot túlságosan ismételném.

Öcsémmel 8.20-kor neveztünk, mi voltunk az utolsó indulók a 30-on, szám szerint a 30-31-dikek. Mi is beleszaladtunk a filmezésbe, és nézegettünk vagy 10 percet, mielõtt továbbmentünk. A Kincs-villánál megmutattam öcsémnek Magyarország legrégebbi turistajelzését, ami egy a szokásosnál kicsivel nagyobb, fakó-kék jelzés, ha nem tudod a nevezetességét, semmi különös, sõt, szinte észre se venni. Persze, én is csak a tavalyi itinerbõl értesültem a fellelhetõségérõl.

Az itiner kissé megtévesztõ fogalmazása miatt azt gondoltuk, hogy az óriásgesztenyefa is pecsételõpont, másokkal együtt mi is felmásztunk oda (tavaly csak elrohantam mellette, megjegyzem, gyerekkoromban én ezt a fát még láttam lombosan is), és ha már ott voltunk, elolvastuk a történetét (700 évesnek tartja a legenda, de valójában 1492-ben született, ±25 év).

Viszont kellemes meglepetésként ért minket, hogy a Szálasi bunkernél egy kisebb csoport elõtt egy idõsebb úr tartott ismertetést, majd kiosztott pár lámpát, és le lehetett menni 20-25 m mélyre körülnézni.

Szabályos, bedeszkázott tárnák kötöttek össze komolyan kiépített, vakolatlan téglával burkolt termeket, többmázsás vasbetonajtókon haladtunk át, látszott, hogy komoly védmûnek szánták. Vezetõnk elbeszélése alapján oda tudtuk képzelni a hiányzó perzsa faliszõnyegeket (az egyiken Nagy-Magyarország térképével), a porcelán „cserép”-kályhát, a stílbútorokat, megnéztük a liftaknát, melybe a lift csak idõhiány miatt nem lett beszerelve, szóval nagyon érdekes volt. Elment vele egy jó félóránk, de megérte.

Utána kiléptünk egy kicsit, de a Táborhegyre még így is tökutolsónak érkeztünk. A Táborhegy egyik nevezetessége az, hogy a mai Magyarországnak ez az egyetlen felszíni pontja, ahonnan lehet látni a lékai várat. Legalábbis ez régen igaz volt a csúcsra, de azt az utóbbi években nagyon körbenõtte a fiatal fenyves, ezért a pecsét nem is ott volt, hanem a csúcs alatti déli oldalban. Ha onnan továbbmentünk pár lépést, akkor a vár innen is látható volt, bár számomra szokatlan volt a szürkesége, régen messzirõl virítottak a piros-sárga csíkos ablaktáblák.

A Vöröskeresztig sima ügy, széles, kellemes vízszintes út. A Kendiget már könnyû lenne eltéveszteni, ha nem ezen a túrán lennénk. Itt hadd jegyezzem meg, hogy nagyméretû, színkódolt (a 3 különbözõ távnak különbözõ színek dukáltak, már a nevezési lapnál is), emblémázott, fóliázott útbaigazító táblák voltak minden szükséges helyen, ezen a túrán eltévedni szinte lehetetlen. A szinte szót is csak azért szúrtam be, mert hátha akad tréfás kedvû túrázó is. Tudtommal eddig nem volt ebbõl (sem) baj ezen a túrán.

A Nagy-Kendig arról is nevezetes, hogy általában ez a hely a megye, de talán az egész Dunántúl leghidegebb pontja. Errõl nem nehéz meggyõzõdni, az átjátszó antennák szomszédságában, a bekerített részben van egy automata meteorológiai állomás, amely folyamatosan szolgáltat adatokat az idokep.hu számára. Most újra ránéztem a honlapra, nincs fent adat, remélem, ez csak átmeneti állapot (?).

A Nagy-Kendigrõl már lehet látni a következõ pecsételõt, ahol számomra a nap legkellemesebb meglepetése volt (mivel én sofõr voltam ;-)) :csokikrémmel töltött kelt tésztás péksüteményt osztottak, a pékségekben ez csokis rács vagy csokis párna néven futhat. Ráadásul mindjárt dupla adagot. A legjobbkor jött, a rajtban kapott sportszelet után csak egy almát ettem eddig, pont most jött volna az elsõ szenyó, de így ez el lett halasztva. És hogy ne maradjunk szomjasak, itt is, mint a következõ két pontnál, lehetett választani a Sprite, Cola, ásványvíz trióból.

A Hörmann-forrás felé haladva felidéztem legutóbbi ittjártamat, amikor sötétben vadásztuk le a még hiányzó geoládát.

A következõ pecsét idén nem a völgy aljában, az Apostolok fájánál volt, hanem fenn az úton, így aki akarta, kihagyhatta a hullámvasút ezen szakaszát, a meredek lemenetelt és az azt követõ mászást. Mi nem tettük, végülis a napunkba ez is be volt tervezve. Csakúgy, mint ahogy a Gyilkos szikla is kihagyható, ha az ember a kéken simán továbbmegy. Én tavaly sokat fényképeztem a Gyilkos sziklánál, de felmentünk most is, ellenõrizendõ, hogy a téli túrámon miért kavartunk itt el, a gps ellenére. És még így is megelõztünk 3 túrázót, akik viszont az egyszerûbb útvonalat választották.

A patak utáni emelkedõt megnyomtuk, hamar fel is értünk a Kalaposkõre, ami furcsa volt innen szembõl, és ilyen buja növényzetben. Már azt gondoltuk, elmentünk alatta, amikor mégis elõbukkant. Aki most jár elõször erre, annak feltétlenül megnézésre ajánlom a pecsét elõtt 200m-rel lévõ kék barlang jelzéses leágazást, rövid kitérõ egy kis barlanghoz.

Velemben sem a Hõsök kapujánál, sem az ezt követõ balra kanyarodásban nem volt a szokásos nyíl, úgyhogy itt akár még igazi túrázónak is érezhette magát az ember, tekintve, hogy egy igazi túrán tájékozódási feladatokat is meg kell oldani. Bár figyelmes túrázó a Cseke-forrás útbaigazító tábláival is beéri

Egyébként a forrás nem is forrás, csak a patak vize van egy vascsövön keresztül be- majd kivezetve a domboldalból.

Innentõl végig a piroson, annyi változás a tavalyihoz képest, hogy a pecsételõhelyet a cédrustól eltették, és a rét aljában nem kellett átmenni a cáki sárgára, hanem egy meredek balkanyarral tovább fel a piroson. Megjegyzem, a szervezõk tudtukon kívül elplagizálták az ötletemet, én ugyanis már tavaly is errefelé kavartam, igaz, akkor ez még jócskán eltévedésnek számított   De mint tudjuk, nincsen túra eltévedés nélkül

[Kedves olvasó! Ha úgy érzed, ellentmondásba kerültem saját magammal, akkor elmondom, hogy tavaly elég késõn rajtoltam a túrán, ezt a részt már a söprû után tettem meg, és bizony azok a fránya nyilak nagyon hiányoztak nekem.]

Ez a szakasz nem nagyon tetszett, azt értem, hogy a meglepetés érdekében kellett útvonalat változtatni, a pincét nehezebb lett volna a Pogányokból levinni Cákra, de a jelzett út közepén egy akkora frissen ásott tankcsapda volt, éppen hogy csak koncertet nem adott, és sokhelyütt szinte összeért a növényzet, csak reméltem, hogy a kullancsokat már leszedték az elõttünk haladók. A túra nehézségének persze jót tett, kb 200m-rel megnyomta a szintet. Ja, és a fél vaddisznót mi nem láttuk, de biztos ott volt.

A Pogányoknál az elõre jelzett meglepetés tényleg váratlan volt, bár így utólag azt mondom, hogy rájöhettünk volna, de valahogy mégsem sikerült. (Én manökeneket tippeltem, meg kis boxokat ) A bort én is a kulacsba kértem, a kis félliteresemet csaknem tele kaptam, és nem a szódás változatból! Otthon konstatáltam, hogy tényleg jófajta nedû.

Bent a célban a gratuláció után egy kérdõívet is átvehettünk, amelyen a túrát osztályozhattuk különbözõ szempontokból. A kérdésekre már nem emlékszem (jobbára a szokásos kérdések voltak), de itt tennék egy összefoglaló értékelét.






Csillagos ötöst érdemelnek a következõk:


Útvonal választás,

útirányjelzõ táblák,

ellátás (különösen a csokis párna és a bor),

itiner (duplán is, a térkép és a leírás)


Írok pár hiányosságot is, nehogy azt higgyétek, beépített ember vagyok


A különbözõ távok irányjelzõ táblái csak színkóddal voltak megkülönböztetve, annak, aki a rajtban nem vette észre, hogy a távoknak más-más színû a nevezési lapja, nem ártana a lapra a távot is felírni. Kis betûméret is elég.

Az itiner útvonal-táblázatában ahelyett, hogy 1. ellenõrzõpont, 2. ellenõrzõpont stb, esetleg fel lehetett volna tüntetni a pont nevét (is). A szövegben egyébként sem túl szerencsés a pecsételõhelyek emlegetése, az, hogy a róla szóló rész elõtti bekezdés végén van megemlítve.

A célban sem ártott volna valami kaja-pia, no persze én észre sem vettem, de öcsém megemlítette, hogy tavaly a célban volt zsíroskenyér.


De nem akarok telhetetlen lenni, ez a túra nálam csillagos ötös, kíváncsian várom a szervezõk következõ túráját, június 26-án, a Vizek nyomában.


 

 
 
stalkerTúra éve: 20102010.05.12 22:21:15
megnéz stalker összes beszámolója

Út az ismeretlenbe - A Kõszegi-hegység rejtetebb értékei


2010.05.08.   itineren 31,6 km


 


Mivel Bazsi Erdélyben volt, ezért egyedül neveztem be a túrára. A szervezõkkel váltott egy-két szó után, 7 óra 45 perckor rajtoltam a Jurisics várból. A túra szinte végig a tavalyi útvonalon haladt, csak az utolsó, kb. 5-6 km vezetett más irányban. Az útvonalváltoztatást a szervezõk a túrázók kedvéért vállalták be, ezáltal a tavalyihoz képest az aszfaltút mennyisége még kevesebb lett. A túrán, valamennyi ellenõrzõponton rendkívûl kedves pontõrökkel lehetett találkozni, és tavalyhoz hasonlóan a szolgáltatás is nagyon extra volt. Már az induláskor csokit nyomtak a kezünkbe, több ponton Cola, Sprite, ásványvíz közül lehetett választani, ezen felül csokis péksütemény, csokoládé és házilag sütött pogácsa képezte az ellátásunkat és erre jött még a meglepetés szolgáltatás: a borkostoló. A szervezõk színes itinert adtak táv- és szintadatokkal, a másik oldalon útvonalleírással és egy-két mondatos ismertetõvel. Megszervezték a Szálasi-bunker nyitva tartását, melyért külön köszönet jár nekik. Az emléklap színes, szép és a kitûzõ is más, mint tavaly volt. A már említett utolsó szakasz, mely az idén megváltozott, kifejezetten szép, erdõs területeken halad keresztül, bár néhány embernek lehet, hogy hiányzott a cáki pincesor látképe. A túra teljes hosszán, a fontosabb elágazókban nyílakkal jelölték a helyes haladási irányt, így a kapott térképet használni alig kellett, eltévedni nem lehetett. Az idõjárás is kegyes volt hozzánk, igazi túrázó idõ volt, inkább felhõs, mint napos, az esõ nem esett. Nagyon jól szervezett túra, extra ellátással, a szervezõk részérõl sok kedvességgel és odafigyeléssel. Nagyon jól éreztem magam, a szervezõknek kívánok a jövõre nézve is hasonló hozzáállást és lelkesedést, és még sok hasonló túra megszervezését.


 


 

 
 
ujbakancsTúra éve: 20102010.05.10 14:17:19
megnéz ujbakancs összes beszámolója
Már többször túráztam a Kõszegi-hegységben, de az mindig õsszel az Írottkõ 70-en volt, errõl a túráról is ott hallottam tavaly. Összeszedtem pár ismerõst és hajrá.

Elsõ meglepetés a várban ért minket, pár középkori ruhába öltözött hölgyemény személyében. Sajna nem minket tisztelt meg a szerevezõ velük, Fanta reklámot forgattak. Regisztráltunk, újabb meglepi, egy Sport szelet járt mellé. A nevezési díj nem vészes, a kapott ellátás bõven fedezte. Színes, részletes itiner, a hátoldalán ismertetõvel a látottakról. Ahogy az elõbb olvastam, tavaly is ilyen lehetett. Nekigyürkõztünk, ki a városból, az Ördögárok nagyon tetszett, bár tudnék mit kezdeni a körülötte levõ telkek tulajdonosaival, az általuk ide ledobott hulladék miatt. Végeztünk egy kis önkéntes munkát, amit a Király völgyben raktunk le egy konténernél, majd egy már általam is ismert úton felcaplattunk az elsõ ellenõrzési pontig. Pecsételés, a bunkert nem néztük meg, indultunk tovább a Tábor hegyre, ami nekem idáig kimaradt. Nagyon szép bükkös, majd egy Ausztria felé szép kilátást biztosító irtás után rugaszkodtunk neki a Tábor hegynek. Itt csalódtam, valamiért többet vártam. Lehet, ha ki lenne normálisan pucolva a csúcs, más lenne a véleményem. Az ezt követõ út a Vöröskeresztig nagyon tetszett, balra az erdõ, jobbra a hegység alattunk húzódó  „kupolái”. A Kendigeknél még nem jártam, ugye az itt látható betonoszlopok a vasfüggöny maradványai? Majd  ismerõs, de mindig megunhatatlan táj Velemig, egyetlen érdekesebb esemény kedves barátunk, aki egy gyökérben megbotolva kettõnket is magával rántott. Laposüveg hozott megnyugvást, majd folytattuk az utunkat Velembe a cédrusig, amirõl megint csak nem tudtuk, hogy itt is található egy.  Tovább a piros jelzésen, elkerülve pár fáradó sorstársunkat elhaladtunk egy fél döglött vaddisznó mellett, majd vissza, mert nem láttuk sehol sem a jelzést. Megtaláltuk, közvetlenül a disznó elõtt kellett volna jobbra fordulni. A jelzés majd kiszúrta a szemünket, csak hát mindenki azon tanakodott, mi történt szerencsétlen állat hátsó felével. Végül az orvvadászat elmélet gyõzött. Kijutottunk a Kõszeget Velemmel összekötõ mûútra csak azért, hogy pár száz méter után beforduljunk az erdõbe és egy szép kis patak meder felett ereszkedtünk le egy jó kis szikla mellett egy jellegzetes kõszegi völgybe. Átkelve a patakon bejutottunk a Pogány völgybe, bár a helyiek csak Pogánynak hívják, mint a meglepetésnél megtudtuk. Hogy mi volt a meglepetés? Egy túratársunk - a fehér kutyás - pincéjénél volt az utolsó ellenõrzési pont. Itt nem csak pogácsát kaptunk, hanem a pecsételés alatt eldönthettük, vörösbort, fehérbort, szódát (nem ásványvíz!), esetleg üdítõt kérünk-e. Természetesen a bort választottuk, persze mindkét fajtát, így aztán betartva a szabályokat, elõször fehér, majd vörösbor került a pohárba. Kivéve a sofõrt, de õ pofátlan módon a fél literes mûanyagflakonjába kérte a bort, hosszúfröccs formájában, amit szó nélkül töltött a tulaj.  Nem ültünk le, mert akkor biztos hogy nem megyünk tovább, így viszont feltöltõdve folytattuk az utunkat, ahol a Pogányok elejénél becsatlakozott a sárga jelzés. Most már újra ismerõs úton jutottunk el a várig.(Más túra is végig mehetne a völgyön, ha ilyen meglepik lesznek, felejtsük el a sárga jelézést) Itt még zajlott a forgatás, így nem tudtunk a két vár között felmenni az elõvárba, meg kellett kerülnünk. Köszönet az oklevélért és a kitûzõért, amin a cédrus látható. Nem is maradtunk sokat, hanem egyik kedves kõszegi helyünkre, a Poncihterbe ültünk be zsíroskenyerezni. Itt is ittunk bort, bár az az igazság, a Pogányokban jobbat kaptunk.

Összefoglalva, jó a szervezés, nagyon jó a túra, változatos a táj, júniusban folytatjuk a források felderítésével. Remélhetõleg az egyikbõl megint bor fog folyni.

Jah, és köszönet az ellenõrzõ pontokon az ellátásért és a lelkesítésért és az idõjárásért. 
 
 
 Túra éve: 2009
JakabTúra éve: 20092009.05.11 08:38:32
megnéz Jakab összes beszámolója
Kõszeg, kedvenc városom, nagyon készültem erre a túrára. Sokat járok ide, a fõbb túrahelyeket már keresztül-kasul bejártam, vártam az "ismeretlen"-re.
Mivel egy kedves túratárs majdnem teljes részletességgel írt a túráról, én már csak a saját élményeimet és egy két kiegészítést fûznék hozzá.
Elõzetesen kiemelném, a szervezés szinte hibátlan volt! A pontõrök ügyesek, kedvesek voltak, és mindegyikük azon volt, hogy a túrázók jól érezzék magukat.
Az útvonal végig ki volt "táblázava" de az itinert feltétlenül kiemelném. Színes térkép, szint és távolság adatokkal, a hátoldalon pedig a fõbb látványosságok leírása. Látszik, hogy tapasztalt túrázó a fõszervezõ, tudja mi kell egy jó itinerhez. :-)
Az ellátás tökéletes volt, külön öröm ha egy túrán fantát és kólát is kapunk.
Talán annyit tennék hozzá, hogy a kenyeres etetõ pontnál azért jólesett volna egy kis víz is. Bár ezt az egyik futótársam hiányolta csak.
A Tábor-hegy után volt egy titkos pont, aminek eredetét az itiner szerint sem lehet tudni, mindenesetre izgalmas volt az aknák, (betonból) és kerítésnyomvonalak mellett haladni.
Az útvonal részletezésébõl ami kimaradt, hogy az etetõpont után felkapaszkodtunk a Gyilkos sziklához, ami egy innen lelõtt határsértõrõl kapta a nevét. A hatás kedvéért éppen itt hallottunk mi is lövéseket az erdõben.
Ide felérve egy gerincen haladtunk, végig a még meglévõ határkövek mellett. Eszembe is jutott, hogy mennyit változott a világ, hiszen amikor általános iskolás koromban egy kiránduláson jártam elõször Kõszegen, akkor katonák szálltak fel a buszunkra a városban, és kísérettel nézhettük meg a Hét Forrást.
Innen a határgerincrõl egy nagyon meredek lefele vezetõ út után egy helyes kis patakon is át kellett kelni. A patakkal azután Velemben találkoztunk.
A Kalaposkõ érdekes képzõdményei szemet gyönyörködtetõek voltak. Viszont onnan a lefele vezetõ út Velembe bizony térd és ízületpróbáló volt.
A Hegységet amúgy is jellemzik a meredek emelkedõk-lejtõk, és a sok tiszta bükkös erdõ.
Velemben klassz nyomóskútból ihattunk, majd a Cáki pincesortól Kõszegig vezetõ úton frissen festett sárga jelzésen haladtunk.
Nem is tudtam, hogy itt nádas, és mocsaras rész is van.
A becsatlakozás a már ismerõs pincékhez vezetett be.
A túra során háromszor sikerült sikoltanom egy ronda szürke síklószerû állattól. A negyedik amit láttam már döglött volt, és nem ijesztett meg.
Ezidáig csak szalamandereket láttam errefele, de ahhoz most nem volt szerencsénk.
Az idõjárás is remek volt, szép napsütéses meleg napot fogtunk ki.
A túrát csak ajánlani tudom mindenkinek.
A szervezõktõl megtudtuk azt is, miért nem volt nyitva a Szálasi bunker, mert mi is nehezményeztük.
Veszélyes aknán kell lemászni, és az üres termeken más látnivaló nincs. Talán ez tényleg nem több embernek való egyszerre.
Egész végig kerestük a szervezési hibákat, de mivel nem nagyon találtunk, gondoltuk egy csúnya kitûzõ lesz majd a végén.
Sajnos csalódnunk kellett, mert a név és táv adatokat is tartalmazó kitûzõ az egyik legszebb helyet a Kalaposkõ képzõdményeit ábrázolta.
Remélem jövõre is megrendezik a túrát, és sok túrázónak sikerült kedvet csinálnom ehhez a gyönyörû környékhez, és szép túrához.
A társaim egyetértettek a dícsérettel, név szerint Maci, Tamás, és Vajdaúr, aki futva teljesítette a távot.

 
 
stalkerTúra éve: 20092009.05.10 00:13:02
megnéz stalker összes beszámolója
Út az ismeretlenbe - A Kõszegi hegység rejtett(ebb) értékei
2009.05.09.
30,3 km

Régóta vártuk ezt a túrát, mivel az elõzetes híradás szerint Kõszeg kevésbé ismert nevezetességeit lehet általa megismerni.
A túrára Anyával és Bazsival indultunk. Reggel negyed kilenc körül értünk a Jurisics-várba, a start helyszínére. A nevezés zökkenõmentesen zajlott, így 8 óra 20 perckor rajtolhattunk is. A rajtnál egy rég nem látott, gimnáziumi iskolatársam ült, így a túra már jól indult. A vár kapuján kilépve balra fordultunk és a Kincs Villa felé vettük útunkat. A Kincs Villa szebb idõket látott épület, mely egykor Kincs István apátplébános lakóháza volt. Az itiner szerint, az épület falán látható egy turistajelzés, mely a II. világháború elõttrõl származik. Valóban látni valamit, ami egykor turistajelzés lehetett, de ha az itiner erre nem figyelmeztet, biztos nem látjuk meg és elmegyünk mellette. A Kincs Villa mellett elhaladva, az Ördög-árok bejáratánál hagytuk el Kõszeg utolsó házait.

(Kõszeg: Elsõ okleveles említése castrum Kuszug néven történt 1248-ban. A várost Kõszegi Henrik és fia,Iván építette. A XII-XIII. századtól, a német betörések miatt a környék hadászati szempontból egyre jelentõsebbé válik. Több kõvár épül ebben az idõben, az egyik az Óházon lévõ Felsõvár volt. Nem tudjuk mikor építették, de a tatárjárás idején már állt, ugyanis IV. Béla foglalta vissza az osztrák hercegtõl. 1445-tõl 1647-ig a város Habsburg fennhatóság alatt volt. 1532-ben Jurisics Miklós várkapitány vezetésével a kisszámú magyar várvédõ megállította a Bécs ellen vonuló török sereget. 1648-ban a város magyar kézbe kerül, szabad királyi címet kapott. Lakosságszám: 12 000 fõ.)

Az Ördög-árok szurdokán felkapaszkodva elértük a Ponchicterek szõlõit. Itt délnek fordultunk és egy mélyúton ereszkedtünk lefelé a K+-ig. A K+-t elérve nyugat felé vettük az irányt, az utunk hegyi pincék, hétvégi házak között vezetett folyamatosan emelkedve. Az utolsó házakat elhagyva beértünk az erdõbe, az emelkedõ pedig egyre meredekebb lett. Folyamatosan felfelé haladva értük el a Szálasi bunkert. Erre a nevezetességre nagyon kiváncsi voltam és egy kicsit csalódnom kellett, mikor megláttam, mivel egy sima házat láttam a fák között. Az itiner szerint 1944-ben 458 magyar katona védte a környéket, majd az orosz ostrom után közel 300 tudott Nyugatra, Ausztria felé menekülni. Az 50-es években a bunkert berobbantották, pár éve kõszegi vállalkozók segítségével tárták fel. Az épület ajtaján mobiltelefonszám volt olvasható, ha valaki megszeretné nézni a bunkert, ezen a számon érheti el azt az embert, aki megmutatja. Az ajtó be volt zárva, idõ hiányában nem telefonáltunk, ha legközelebb erre járunk, jó lenne megnézni. A bunkert elhagyva az útat a KO, a Z, majd a Z háromszög jelzésen folytattuk egészen az elsõ ellenörzõ pontig, a Tábor-hegy 645 méteres csúcsáig. Pecsételés után elnéztünk még Ausztria felé, bár nem volt tiszta az idõ, a kilátás gyönyörû volt. A Z háromszögön mentünk visszafelé a Zeiger-nyeregig, innét egy turistajelzés nélküli, de nagyon jól jelzett úton mentünk a Vörös-keresztig. A Vörös-kereszt a Kék Túráról már ismerõs volt, de azért újra lefényképeztük. A Vörös-keresztõl a K háromszöget követtük a Kopasz-Kendigen keresztül a 2. ellenörzõ pontig. Mielõtt a ponthoz értünk volna, egy tarvágás tetejérõl csodálatos kilátás nyílt Ausztria felé, itt-ott látszottak az Alpok havas csúcsai. Az ellenörzõ ponton kaptunk folyadék utánpótlást, házi szörpbõl, ásványvízbõl és Fantából lehetett választani. Pecsételés után indultunk tovább újra nyugat felé. A K+-t elérve, ezt a jelet követtük egészen az Asztal-kõig. Az Asztal-kõ egy kicsit feljebb volt a kijelölt úttól, de ha már erre jártunk nem lehetett kihagyni, felmásztunk rá és fényképeket készítettünk. Visszatérve az útra, a K+-rõl balra fordultunk a P háromszögre. Nagyon szép bükkösben vezetett lefelé az út, a Nap szépen sütött át a fák lombjain keresztül. A völgyben volt a harmadik ellenörzõ pont, itt zsíros ill. lekváros kenyér közül lehetett választani. Szénhidrátpótlás után, még mindig a P háromszöget követve az út emelkedni kezdett. Az ellenörzõ pont után pár száz méterrel a lábam beakadt egy faágba és én úgy ahogy voltam, hátizsákostól csak annyit vettem észre, hogy a födhöz simulva tanulmányozom a hangyák életét. Egy-két szó elillant a fogaim között, feltápászkodtam és mentünk a Z jelzésig, amely közvetlenül az országhatár mellett halad. Egy idõ után becsatlakozott a K jelzés és hosszasan, nagyon szép erdei úton követtük ezeket a jelzéseket. A kettõs jelzésrõl a K háromszögre tértünk le és a Kalapos-kövek mentén értünk a 4. ellenörzõ ponthoz. Itt frissen sült, házi pogácsát adtak, beszélgettünk egy kicsit a volt iskolatársammal és a párjával (õk voltak induláskor a rajtnál, itt pontõri szolgálatot teljesítettek) és indultunk is tovább. Elértük a P háromszöget és ez a jel bevezetett minket Velembe. Velemben a falu fõutcáját kereszteztük, egy darabig az S jelen haladtunk a Cseke-forrás felé.

(Velem:A környék már az újkõkorban is lakott volt. A Szent-Vid hegyen egy Kr. e. XIII-XI. sz.-i õskori erõdített telep maradványait tárták fel. A község elsõ írásos említése 1279-bõl való, Welyen néven. 1944. december 29. és 1945. március 19. között itt õrízték a Szent Koronát. Lakosságszám: 342 fõ.)

A Cseke-forrás mellett értük el a P jelzést, mely az ötödik ellenörzõ ponthoz vezetett. Az ellenörzõ ponttól kb. 20 méterre volt egy védett cédrus fa, megérte elmenni lefényképezni. A ponton ûdítõt és csokoládét kaptunk. Az ellenörzõ pont után elértük az S jelzést, mely a cáki mûemlék pincesor érintésével haladt egészen Kõszegig.

(Cák: 1279-ben villa Chak néven említik elõször. Eleinte a velemi Szent Vid várának tartozéka volt. 1532-ben a törökök elpusztították, 1573-ban és 1606-ban keresztény katonaság égette fel. Lakosságszám: 267 fõ.)

Az S jelzés Kõszeg legnyugatibb házait érintve futott be a város központja felé, ahol a várban 15 óra 30 perckor kaptuk meg a cél pecsétjét.

Összegzésül: Annak ellenére, hogy elsõ szervezésû túra volt, csak jókat lehet elmondani róla. A pontõrõk mindenhol nagyon kedvesek és készségesek voltak, köszönet nekik. Az ellátás kiváló volt, nem szenvedtünk hiányt semmiben. Az útleírás és a jelzések nagyon jók, eltévedni nem lehetett. A túra útvonala nagyon szép helyeken haladt, ezek valóban Kõszeg és környéke rejtett értékei. Csak ajánlani tudom mindenkinek, remélem jövõre újra megrendezik. Gratulálok a szervezõknek, köszönet mindenért.