Túrabeszámolók


Út az ismeretlenbe - A Kőszegi-hegység rejtettebb értékei

stalkerTúra éve: 20092009.05.10 00:13:02
Út az ismeretlenbe - A Kõszegi hegység rejtett(ebb) értékei
2009.05.09.
30,3 km

Régóta vártuk ezt a túrát, mivel az elõzetes híradás szerint Kõszeg kevésbé ismert nevezetességeit lehet általa megismerni.
A túrára Anyával és Bazsival indultunk. Reggel negyed kilenc körül értünk a Jurisics-várba, a start helyszínére. A nevezés zökkenõmentesen zajlott, így 8 óra 20 perckor rajtolhattunk is. A rajtnál egy rég nem látott, gimnáziumi iskolatársam ült, így a túra már jól indult. A vár kapuján kilépve balra fordultunk és a Kincs Villa felé vettük útunkat. A Kincs Villa szebb idõket látott épület, mely egykor Kincs István apátplébános lakóháza volt. Az itiner szerint, az épület falán látható egy turistajelzés, mely a II. világháború elõttrõl származik. Valóban látni valamit, ami egykor turistajelzés lehetett, de ha az itiner erre nem figyelmeztet, biztos nem látjuk meg és elmegyünk mellette. A Kincs Villa mellett elhaladva, az Ördög-árok bejáratánál hagytuk el Kõszeg utolsó házait.

(Kõszeg: Elsõ okleveles említése castrum Kuszug néven történt 1248-ban. A várost Kõszegi Henrik és fia,Iván építette. A XII-XIII. századtól, a német betörések miatt a környék hadászati szempontból egyre jelentõsebbé válik. Több kõvár épül ebben az idõben, az egyik az Óházon lévõ Felsõvár volt. Nem tudjuk mikor építették, de a tatárjárás idején már állt, ugyanis IV. Béla foglalta vissza az osztrák hercegtõl. 1445-tõl 1647-ig a város Habsburg fennhatóság alatt volt. 1532-ben Jurisics Miklós várkapitány vezetésével a kisszámú magyar várvédõ megállította a Bécs ellen vonuló török sereget. 1648-ban a város magyar kézbe kerül, szabad királyi címet kapott. Lakosságszám: 12 000 fõ.)

Az Ördög-árok szurdokán felkapaszkodva elértük a Ponchicterek szõlõit. Itt délnek fordultunk és egy mélyúton ereszkedtünk lefelé a K+-ig. A K+-t elérve nyugat felé vettük az irányt, az utunk hegyi pincék, hétvégi házak között vezetett folyamatosan emelkedve. Az utolsó házakat elhagyva beértünk az erdõbe, az emelkedõ pedig egyre meredekebb lett. Folyamatosan felfelé haladva értük el a Szálasi bunkert. Erre a nevezetességre nagyon kiváncsi voltam és egy kicsit csalódnom kellett, mikor megláttam, mivel egy sima házat láttam a fák között. Az itiner szerint 1944-ben 458 magyar katona védte a környéket, majd az orosz ostrom után közel 300 tudott Nyugatra, Ausztria felé menekülni. Az 50-es években a bunkert berobbantották, pár éve kõszegi vállalkozók segítségével tárták fel. Az épület ajtaján mobiltelefonszám volt olvasható, ha valaki megszeretné nézni a bunkert, ezen a számon érheti el azt az embert, aki megmutatja. Az ajtó be volt zárva, idõ hiányában nem telefonáltunk, ha legközelebb erre járunk, jó lenne megnézni. A bunkert elhagyva az útat a KO, a Z, majd a Z háromszög jelzésen folytattuk egészen az elsõ ellenörzõ pontig, a Tábor-hegy 645 méteres csúcsáig. Pecsételés után elnéztünk még Ausztria felé, bár nem volt tiszta az idõ, a kilátás gyönyörû volt. A Z háromszögön mentünk visszafelé a Zeiger-nyeregig, innét egy turistajelzés nélküli, de nagyon jól jelzett úton mentünk a Vörös-keresztig. A Vörös-kereszt a Kék Túráról már ismerõs volt, de azért újra lefényképeztük. A Vörös-keresztõl a K háromszöget követtük a Kopasz-Kendigen keresztül a 2. ellenörzõ pontig. Mielõtt a ponthoz értünk volna, egy tarvágás tetejérõl csodálatos kilátás nyílt Ausztria felé, itt-ott látszottak az Alpok havas csúcsai. Az ellenörzõ ponton kaptunk folyadék utánpótlást, házi szörpbõl, ásványvízbõl és Fantából lehetett választani. Pecsételés után indultunk tovább újra nyugat felé. A K+-t elérve, ezt a jelet követtük egészen az Asztal-kõig. Az Asztal-kõ egy kicsit feljebb volt a kijelölt úttól, de ha már erre jártunk nem lehetett kihagyni, felmásztunk rá és fényképeket készítettünk. Visszatérve az útra, a K+-rõl balra fordultunk a P háromszögre. Nagyon szép bükkösben vezetett lefelé az út, a Nap szépen sütött át a fák lombjain keresztül. A völgyben volt a harmadik ellenörzõ pont, itt zsíros ill. lekváros kenyér közül lehetett választani. Szénhidrátpótlás után, még mindig a P háromszöget követve az út emelkedni kezdett. Az ellenörzõ pont után pár száz méterrel a lábam beakadt egy faágba és én úgy ahogy voltam, hátizsákostól csak annyit vettem észre, hogy a födhöz simulva tanulmányozom a hangyák életét. Egy-két szó elillant a fogaim között, feltápászkodtam és mentünk a Z jelzésig, amely közvetlenül az országhatár mellett halad. Egy idõ után becsatlakozott a K jelzés és hosszasan, nagyon szép erdei úton követtük ezeket a jelzéseket. A kettõs jelzésrõl a K háromszögre tértünk le és a Kalapos-kövek mentén értünk a 4. ellenörzõ ponthoz. Itt frissen sült, házi pogácsát adtak, beszélgettünk egy kicsit a volt iskolatársammal és a párjával (õk voltak induláskor a rajtnál, itt pontõri szolgálatot teljesítettek) és indultunk is tovább. Elértük a P háromszöget és ez a jel bevezetett minket Velembe. Velemben a falu fõutcáját kereszteztük, egy darabig az S jelen haladtunk a Cseke-forrás felé.

(Velem:A környék már az újkõkorban is lakott volt. A Szent-Vid hegyen egy Kr. e. XIII-XI. sz.-i õskori erõdített telep maradványait tárták fel. A község elsõ írásos említése 1279-bõl való, Welyen néven. 1944. december 29. és 1945. március 19. között itt õrízték a Szent Koronát. Lakosságszám: 342 fõ.)

A Cseke-forrás mellett értük el a P jelzést, mely az ötödik ellenörzõ ponthoz vezetett. Az ellenörzõ ponttól kb. 20 méterre volt egy védett cédrus fa, megérte elmenni lefényképezni. A ponton ûdítõt és csokoládét kaptunk. Az ellenörzõ pont után elértük az S jelzést, mely a cáki mûemlék pincesor érintésével haladt egészen Kõszegig.

(Cák: 1279-ben villa Chak néven említik elõször. Eleinte a velemi Szent Vid várának tartozéka volt. 1532-ben a törökök elpusztították, 1573-ban és 1606-ban keresztény katonaság égette fel. Lakosságszám: 267 fõ.)

Az S jelzés Kõszeg legnyugatibb házait érintve futott be a város központja felé, ahol a várban 15 óra 30 perckor kaptuk meg a cél pecsétjét.

Összegzésül: Annak ellenére, hogy elsõ szervezésû túra volt, csak jókat lehet elmondani róla. A pontõrõk mindenhol nagyon kedvesek és készségesek voltak, köszönet nekik. Az ellátás kiváló volt, nem szenvedtünk hiányt semmiben. Az útleírás és a jelzések nagyon jók, eltévedni nem lehetett. A túra útvonala nagyon szép helyeken haladt, ezek valóban Kõszeg és környéke rejtett értékei. Csak ajánlani tudom mindenkinek, remélem jövõre újra megrendezik. Gratulálok a szervezõknek, köszönet mindenért.