Túrabeszámolók


Szarvas túrák - Döbröntei családi séta

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2016
PlecsTúra éve: 20162016.11.03 18:45:01
megnéz Plecs összes beszámolója

Megnéznétek már pár új fotót erről a túráról?

Jó ötlet! Mondjuk például ezeket itt?


 


 

 
 
 Túra éve: 2013
tetova hegyi teveTúra éve: 20132013.11.02 17:38:56
megnéz tetova hegyi teve összes beszámolója

ismét 1 távoli túra, de a jó idô kényszerítô erejének nem lehet ellenállni. a Himfy vár már a rajt-cél alatt kacéran hívogat. gyors nevezés és a tövében találom magam. aztán a sídrót mellett mellôzök. az út béna drótok között kanyarog, helyenként a vidám Bitva vigyorog. az emberi hülyeségen. jön a falu, ahol sámlis pontôr nyomja a nap-agancsos pecsétet. rendezett porták, hosszan betonon. feljebb eszelôs eb fontolgatja támadjon-e. gesztenyefák, pullmonológia, érdeklôdô tekintetû buszra váró. be a zöldre, ahol bokatördelô köveken. aztán lélegzetelállító-vadregényes. némi csavarodó-kacskaringózás. a kút és környéke nekem kedvencem lett. teccik a tekergés a patokon-át és al. a vágott részen átvágtatok, követem a zöld keresztet. megjön a sárga is és erôs balos után megint szép az erdô. a falut rühellem, pedig minden a helyén. jó a tea s már csak 1 ötös van vissza. megtéveszt az elsô kereszt, de a térkép mutatja mi a helyes. a stációk mellett az anyókákkkal vagyok, mászósra sikeredett. a szent kút varázslatos, egy sámán sem mondana nemet. a végére is maradt erdô, bár ritkás és ôszes. szép a kivezetô szakasz is, gyerekek élvezik a napot. hatalmas kitûzô és szép oklevél a végén. most nem nyertem a tombolán, de nem is baj, kiváltani nem volna esélyem. kis hiányérzet, mert Maciék sehol és Józsiékkal sem találkozunk. Cica viszont itt volt és együtt vesszük sorra a jó élményeket, mit a túra adott. köszönet érte.

 
 
nafeTúra éve: 20132013.10.30 21:51:33
megnéz nafe összes beszámolója


Szarvas 27


GPS-el mért távolság: 29,5 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 540 m.


Szokásom szerint a rajtidõ elején érkeztem és neveztem be. Szépen, lassanként szállingóztak az indulók. Néhány útvonal eltérésre hívták föl a figyelmet. Több helyen is lezárták a turistajelzéseket az új földtulajdonosok. Ebbõl és a délutáni Pénzesgyõr – Kerteskõi-szurdok útvonalkeresésbõl azt a tapasztalatot kellett leszûrnöm, hogy milyen okosak az angolok. A trianoni határok kijelölésére ugyanis Ázsia szakértõt küldtek Magyarországra. Tõlünk nyugatra nem elfogadott a turistautak lezárása. Úgy néz ki, hogy a tehetõs és gazdag „magyarok” inkább közép-ázsiaiak (Kirgizisztán, Üzbegisztán…), mint európaiak.


Rögvest jó meredek emelkedõvel kellett bemelegíteni. Csak az útvonalról letérés nélkül készítettem pár képet, a kora reggeli fényben a várról, mivel pápaiként jártam már ott „párszor”. Ennek megfelelõen, tájékozódás céljából, csak az új sárga sávjelzés, Magyarpolány elõtti elérésekor néztem meg az itinert. Gyönyörû az õszi erdõ. Egy hét alatt a levelek zöme lehullott a fákról, illetve helyenként most hullott intenzíven. Rövid újabb kaptató és egy kis szintmenet után erdei ösvényen ereszkedtem le a Bitva völgyébe. Észrevehetõen hidegebb volt, mint elõtte, pedig nem ért a szél sem. Ballagtam a vizes fûben. A jelzés elsõ eltérése a régitõl, az erdõszegélyen még elfogadható, bár rosszabb az út, mint az eredeti. Csak azt tudnám, a tulajdonos, ha már kerít, akkor miért nem tartja karban a villanypásztort. Pár helyen szakadt. A foci pálya elõtt viszont, nem csak rossz minõségû az ösvény, de várhatóan a tavaszi olvadás, illetve nagy esõk után lesznek tocsogós, de akár a víz miatt hosszan járhatatlan szakaszai is. Végre kereszteztem a 83-as utat. A faluban frissítést terveztem a Zöldfában, de a közelbe érve feltûnt a szemben álló autón egy papírlap. Hoppá! Ez a kocsma is bezárt tavaly óta.


Megkaptam a pecsétet, s ballagtam tovább. Megszabadultam a pulóvertõl, az emelkedõ elõtt. Bakonyjákó fölül szép kilátás nyílt a Somló felé, csak kissé párás a levegõ. Az erdei szakasz, megint kellemes. Elértem Farkasgyepû szélét, s be is tértem a Boróka Betérõbe, megemelni a vércukorszintemet. A zöld sáv kezdetét, ami tavaly nagyon szétmosott, sáros volt, lemurvázták, jó nagy darabos murvával, tömörítés nélkül. Inkább mellette mentem, a kerítésoszlopoknál. Az ösvény része most is kellemes, a vízmosás szélén vezetõ pedig látványos is (esõben pedig izgalmas is). Ismerõsök elõztek meg. Beszélgettünk 1-2 percig. Az idõ melegedett. A murvás út mellett érdekes, fülledt szaga volt a fûrõl felszálló párának. Gyorsan elértem a Csurgó-kutat. A pont elérése elõtt megálltam fotózni. A pecséthez három féle csokiból lehetett választani. Egy Snickers-t vittem magammal. A zöld jelzés, a Köves-patak völgyében kanyarog. Egy helyen kivezetett belõle, ugyanis az rendszeresen víz alatt áll. Csodálatos a rozsdabarna avarszõnyeg az õszi napfényben. A vadászháznál visszatértünk a murvás útra. Ez évben a túra szervezõi is jobbnak látták végig a murván vinni a túrát, a zöld jelzés bozótoson (tarvágás helyén) átvezetõ szakasza helyett. A térképen jól jelölt, viszont mint kiderült, az itiner rossz. A kanyarba érve látjuk, egy futó, aki korábban megelõzött bennünket, érkezik, jobbról, Döbrönte felõl a Z+ jelzésen. Az itiner szerint jobbra kellett rátérni a Z+-ra. A térképen és a valóságban balra. Elfutott egészen Döbrönte elõtti utolsó kaptatóig, mire rájött valami nem stimmel, s visszafordult. Bosszantó. Itiner írásnál én is követtem el már ilyen hibát, de nekem szerencsém volt, nem sikerült senkit félrevezetni, csak szóvá tették. Akkor volt szalagozás is. Itt csak a Z-rõl történõ letéréskor volt.


A továbbiakban jó darabon a Z+on gyalogoltam, jobb-rosszabb utakon. Mivel kezdtem igencsak éhes lenni, megettem egy szendvicset és a Csurgó-kútnál kapott csokit. Hamarosan rátértem az új sárga jelzésre. Kellemesebb, mint a régi volt. Elértem a falu szélét, s maradva a jelzésen értem el a templomot, nem úgy, mint tavaly. Lesétáltam az ellenõrzõ ponthoz. Ittam egy kis teát, beszélgettünk egy kicsit. Megemlítettem, mennyivel jobb most pontõrködni, mint a tavalyi cudar idõben. A pontõrnek is ez jutott eszébe. Irány vissza az úton. Jó kis kaptató következett a Polányi-hegy oldalában. Érdekes itt mintha melegebb lett volna. Végre vége az emelkedõnek, s lekanyarodhattam a Szent-kút felé, amit hamarosan elértem, s azzal a lendülettel mentem is tovább. A lehetõ legkevesebbet fotóztam, mert nem tudtam, meddig tartanak ki az elemek. A S+Z+ elágazásban három szarvas futott át az úton. Esélyem sem volt a fényképezõgép elõvételére. A Kerék-hegy és a Nyúl-hegy közti szakasz a kedvencem, az utat szegélyezõ csodálatos öreg fenyõknek köszönhetõen. A továbbiakban már nem volt más hátra, mint a gyönyörû idõben besétálni a célba.


Átvettem az emléklapot, a hûtõ mágnest és átballagtam a Szarvas csárdába zsíros kenyerezni, ahol a bõ egy éve nem látott Zsuzsáékkal futottam össze. Immár hárman jöttek túrázni, hiszen tíz hónapos a gyerekük. Jót beszélgettünk. Ettem egy szelet zsíros kenyeret, s mivel korán van még, elindultam Pénzesgyõrbe. A Kerteskõi-szurdokba szerettem volna valami rövidebb utat találni, a lezárt zöld jelzés helyett. Nem sikerült. A Bakonybél – Pénzesgyõr úttól a szurdok felé, egészen a zöld háromszögjelzésig minden föld le van kerítve. A szurdok, csak jó nagy kerülõvel, a Zoltay-forrás – Som-hegy - zöld háromszögjelzésen érhetõ el, vagy az elég veszélyes aszfalton kell gyalogolni a zöld háromszögjelzésig.


Gyönyörû idõben, kellemes, könnyû túra.


A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 700 Ft-ért, szürkeárnyalatos Cartograpia-s térképes itineres igazolólap, emléklap és kitûzõ/hûtõ mágnes járt. A Csurgó-kútnál csoki Magyarpolányban alma és tea, a célban pedig zsíros-, margarinos-, vagy lekváros kenyér, hagyma, savanyúság volt az ellátmány. ezen kívül a célban tombolát kellett húzni, ahol pápai, vagy gyõri sportbolt kuponját lehetett nyerni (nekem sajnos nem sikerült).

 
 
 Túra éve: 2012
nafeTúra éve: 20122012.10.30 16:00:58
megnéz nafe összes beszámolója

Szarvas 27


Két elõre betervezett és egy nem szándékos eltéréssel a GPS-el mért távolság: 31,1 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 630 m (otthon a MapSource számítógépes térképen történt mérések alapján, valamivel kevesebb mint 500 méter volt az összesített eltérés).


Reggel ébredésnél hallom, nagyon fúj a szél, s az ágy is húz vissza, a túra a szomszédban lesz, így aludtam még egy órát. Öltözésnél gondban voltam, mennyire öltözzem téliesen. Leballagtam a kocsihoz, s azzal a lendülettel visszamentem a télen használt túrakabátért, a biciklis windstopper dzseki helyett, ezzel teljessé vált a téli szerelés. Döbröntén szálingózott a hó. Öltözés, nevezés, s már úton is vagyok.


Elsõ feladat fölkaptatni a várhoz. Komótosan ballagok, legyen idõ bemelegedni. Néhány „gyors” (vízállókesztyûben nehezen megy a gép kihámozása a nylon tasakból, ugyanis ez a gépem nem idõjárás álló) fotó, és megyek tovább. A völgy keresztezését követõen van 2-300 m, ahol az emlékeim alapján megyek (túravezetõi tanfolyamon ezt tanítják kognitív térkép alapján történõ tájékozódásnak), mivel néhány jelzés nélküli elágazás következik. Hazai terepen vagyok, így semmi gond, még ha ennek ellenére régen is jártam erre.  Kellemes erdei út, majd ösvény visz le a Bitva-völgyébe. Ez egy kicsit sárosabb, mint a lefelé vezetõ rész. Némileg tartok az elsõ patakátkeléstõl, mivel kora tavasszal elég nehézkesre sikerült a föltorlódott fákon. Most semmi gond. Egyrészt, azóta készítetek bürüt a patakra, másrészt a patak kiszáradt. Utoljára 2003-ban volt száraz a meder. Elõreszaladva, a Bitvában viszont van víz, pedig 2003-ban az is kiszáradt. Most kényelmes sétát jelentett a következõ szakasz. Egy réteg ruha lemelegedett rólam, így bepakoltam a hátizsákba. Néhány szarvas keresztezi utamat, amint leereszkednek a Mánc-hegyrõl. Ez is jelzi, hogy nincs túl sok túrázó a 27-es távon. A Bitva keresztezése elõtt kis technikai probléma: a kamásli pántján jókora jéggolyó jött létre a hóból, enyhén szólva is kényelmetlenné téve a járást. Csak az aszfaltra kiérve tudtam megszabadulni tõle. Szorosabbra húztam a pántot, s mentem tovább. Bakonyjákón megkaptam az elsõ ellenõrzõ pecsétet.


A faluból egy mélyúton kaptatok kifelé, majd jó darabon villanypásztorok között gyalogoltam. Végre beértem az erdõbe. Sokkal kellemesebb a terep. Az idõ viszont hûlt. A leesett hófoltok kissé kérgesednek. Elérem Farkasgyepû szélét. Irány a Betérõ, egy kis maszek frissítésre. Bent beszélgetek egy kicsit, s megyek tovább. A zöld jelzés következõ kilométere eléggé nem szeretem szakasz a számomra. Útra döntött fák, és a sár nehezítik a haladást. Csúszkálok elég rendesen. Gondolkodtam is rajta, inkább kikerülöm a zöld négyszögjelzésen, de végül maradtam a kiírásban szereplõnél. Végre jobb szakaszra érek. A hó még mindig szállingózik. Sajnos a szél is fúj rendesen, de itt hátszelet jelent. Majd Polánytól lesz ez kellemetlenebb. Elértem a murvás utat, de hamarosan le is tértem róla. Szép az erdõ. A hirtelen jött hó, még érdekesebbé teszi a látványt. Az utolsó lejtõn csúszkálok egy kicsit s megérkezem a Csurgó-kúthoz. A füstszagot érzem meg elõször és csak utána látom meg a pontot. A pontõrök próbálnak mindent melegíteni, meg sütni. Van, aki nyársra tûzte a szendvicsét, s azt kísérelte meg meleg szendviccsé varázsolni. Megkapom a pecsétet, két méretes nápolyi szelet kíséretében (elvileg egy járt volna, de a vártnál jóval kevesebb az induló), csinálok néhány fényképet, s megyek tovább.


A zöld jelzés következõ kilométere meglehetõsen sáros, fõként a crossmotorosok áldatlan tevékenységének köszönhetõen. A patak, viszont szép a helyenkénti zúgóival. Miután elõször visz föl az ösvény a partoldalon, megszûnik a sár. Jóval kényelmesebb a gyaloglás. Elérem a vadászházat, s vele együtt a murvás utat. Ezzel vége a kényelmes völgyi sétának is, jön a kaptató. A zöldjelzés hamarosan letér a murváról, derékig érõ gazban és bozótban vezet. Máskor sem használom ezt a szakaszát, ilyen idõben meg pláne nem. Az a 2-300 m kerülõ a murván nem tesz semmit (otthoni számítógépes mérés szerint 150 m), így maradok azon. Rátérek a Z+ jelzésre és azon ballagok. Egy helyen, az erdõirtásnak köszönhetõen jó a kilátás, s megpillantom a távolban, a „Négyszögletes kerekerdõt”. Természetesen le is fényképeztem. Rátértem a sárga jelzésre, ami elõször kellemes erdei út és ösvény, majd szûk gazos ösvény egy villanypásztor mellett és végül újra kellemes utakon és ösvényeken halad. Így jutok el Magyarpolány szélére, ahol azzal a lendülettel, ahogy leértem egy lejtõ aljába, egyenesen meg is kezdem a kaptatót, mint ahogy biciklivel is szoktam. Ja, hogy közben a jelzés meg elment balra, azt bizony észre sem vettem. Föl sem vetõdött bennem, hogy másfelé is mehet a jelzés, mint egyenesen, ahol meg nincs mire festeni. Csak a faluban lett gyanús. Nem gond. Megyek tovább. A templom elõtt balra el, s megkezdem a kálvária megmászását. Szép a kilátás föntrõl. Vissza le, s immár a sárgajelzésen leballagok az ellenõrzõ pontra. Pecsételés után iszok egy bögre teát, és kezdem is a túra következõ szakaszát. Ez is emelkedõvel kezdõdik, ami ráadásul csúszik is egy kicsit. Végre letérhetek errõl az agyagos útról. Ettõl kezdve végig jó utakon és ösvényeken megyek a célig. A Szent-kútnál megállok fotózni. Késõbb egy túrázó párossal találkoztam, akik a teljesítménytúrázást összekötötték egy kis gombaszedéssel is. A Kerek-hegy mellett vezetõ részen, szép, évszázadnál öregebb fenyõfasor szegélyezi az utat. Még egy kis talpalás és a Bitvánál elérem Döbrönte szélét. Aszfalton begyalogoltam a célba. Átvettem a hûtõmágnest, oklevelet, kuponokat ettem egy szelet zsíros kenyeret, beszélgettem egy kicsit, s elindultam hazafelé. A célban nem volt a megszokott pezsgés és vidámság, hiszen csak nyolcvanegynéhányan indultak a három távon. Sajnos a hirtelen érkezett rossz idõ sokakat távol tartott, fõként az alkalmi túrázókat és a gyerekeket.


A túra útvonalválasztása jó, változatos terepen vezet. Sár volt, de sehol sem ragadt, csak csúszott, azt viszont néha elég alattomosan.


A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 600 Ft-ért szürkeárnyalatos térképes igazolólap itinerrel (ha valaki nem ismeri a terepet, akkor térkép ajánlott hozzá), a célban pedig oklevél és nagyméretû kitûzõ, vagy hûtõ mágnes, egy gyõri túrabolt és egy pápai sportbolt (mindkettõnek van webes boltja is) 10% kedvezményre jogosító kuponja járt. A Csurgó-kútnál méretes nápolyi szelet, Magyarpolányban tea (és alma?), a célban zsíros- margarinos- és lekváros kenyér, hagyma, vegyes savanyúság és tea volt az ellátmány. Negatívum viszont, hogy a tea mindkét helyen, csak langyos.


 

 
 
 Túra éve: 2011
mocskosmacskaTúra éve: 20112011.10.31 09:11:33
megnéz mocskosmacska összes beszámolója

 Szarvas 7


 


Kedvezett az idõ  a túrának, gyönyörû napsütés és az évszakhoz képest meleg volt.  Reggel fél kilenc körül érkeztünk meg a Szarvasházba. Mivel a hároméves fiam is jött velünk, a 7-es távra mentünk.  A térképtõl elõször megijedtem, de rájöttem, hogy csak a fekete-fehérség és az, hogy mindhárom túra útvonala ott volt a lapon zavart meg, igazából nagyon jól használható térkép ez.


Hamar felértünk a várba, ahonnan nagyon szép kilátás nyúlta Bakonyra. Nekem külön tetszett, hogy egy kis nagyon zöld dombocskán áll egy fehér várromocska és egy pad. Így - hogy ezeken kívül egy fa sem volt fent - igazából egy mesekönyv illusztrációnak látszott. 


Ezután egy kis ritka erdõn vezetett át az utunk. Itt észrevettük, hogy ki van szalagozva a táv, tehát el sem lehet téveszteni az utat.  Lassan beértünk egy szálerdõbe, ami szerintem a túra legszebb része volt. Az út a Bitva völgyébe vezetett, ahol a 27-es túrázók útja különvált a többiektõl. 


Az út végi elágazás szerencsére ki volt szalagozva, mert én simán a rossz úton mentem volna. Egy kevés civilizáció (betonút) után egy kanyargó forrásal és kis hidacskákkal tarkított vadregényes csapáson vezetett tovább az útonk. Kiértünk egy szélesebb földútra, ami gyorsan elértünk az elsõ és egyetlen ellenõrzõ pontra, az Ödön-forráshoz. Kaptunk csokoládét, kicsit megpihentünk és visszaindultunk.


A visszatérés már nagyon gyorsan ment, egy földút hamar visszavezetett a faluba. 


A szarvasháznál teát kaptunk. Tombola volt, ahol egy tihanyi kecskekörmöt nyertünk, ami külön öröltem, hiszen rengeteget hallottam már errõl a kõrõl, de még sohasem láttam. 


A táj nagyon szép volt, a térképhez leírás és szalagozás volt, így még nekem sem sikerült eltévedni. MIndent összevéve kellemes túra volt.

 
 
 Túra éve: 2010
stalkerTúra éve: 20102010.11.03 22:35:31
megnéz stalker összes beszámolója

 



Szarvas 27


2010.10.30.


 


Különlegesnek indult a túra, mert Zsófi, Ági és Zsolt személyében olyan barátaink kísértek el minket, akiknek élete elsõ teljesítménytúrájuk volt a mai napon. Kis csapatunkat Bazsi, Robi és Barnabás Testvér is erõsítette, így összesen heten rajtoltunk a döbröntei Szarvas-házból. Már útban Döbrönte felé azt tapasztaltuk, hogy az autót idõnként meg-megbillenti a szél és ez a tény fagyos valósággá vált, mikor a Szarvas-ház elõtt kiszálltunk a gépkocsikból. A lányok már most szerették volna befejezni életük elsõ túráját és sóvárogva tekintettek a hívogató, meleg kocsi belsõk felé. Nagy nehezen sikerült lelket verni beléjük, és 7 óra 25 perckor kis csapatunk sikeres rajtot vett.


 


(Döbrönte: Döbrönte nevét 1330-ban említi elõször egy oklevél Debrenthe néven. A vidék eleinte a Csák nemzetségé volt, akik az 1320-as évekre eladták Döbrönte környéki birtokaikat. A birtokok végül több tulajdonos váltás után a Himfy családhoz kerültek. A Hym-fiak közül László, Károly Róbert bakonyi ispánja volt. László testvérének a fia, Benedek alapozta meg a család jó hírét és tekintélyét, aki kora ifjúságától fogva Károly Róbert katonai szolgálatában állt és a király õt bízta meg a legnehezebb katonai feladatok megoldásával. A király a háláját nagy birtokadományokkal fejezte ki. A XVIII. század második felében a Somogyi család lett a környék birtokosa, akik német zsellérek betelepítését kezdték meg, így a falu német ajkúvá vált. A II. világháború után 390 embert telepítettek ki német származása miatt, ezért a falu népessége erõsen megfogyatkozott. Jelenlegi lélekszám: 260 fõ)


 


A Szarvas-házból kilépve a fõutcán balra vettük az irányt, majd pár méter megtétele után, egy játszótér mellett ismét balra fordulva megcéloztuk Szarvaskõ-várát. A vár megmaradt romjai tekintélyt parancsolóan tekintettek le a XXI. századra, hirdetve történelmünk és nagyjaink egykori dicsõségét. Keletrõl, a felkelõ Nap halvány rózsaszínûvé festette az eget, a várfalak szürke színe éles kontúrt rajzolt. A hely csodálatos és egyben misztikus volt, sok idõt azonban nem tölthettünk a falak között, mert a szél süvítve tombolt és téli hideget vágott az arcunkba.


 


(Szarvaskõ vára: Nagy Lajos király 1367-ben adott engedélyt kedvelt udvari emberének, Himfy Benedek pozsonyi ispánnak, hogy kõvárat emeltethessen a döbröntei uradalmának területén. A törökkel vívott 1526-os mohácsi csata utáni belháborús idõszakban urai igyekeztek megerõdíteni, ekkoriban emelték a hatalmas, vastag falú rondellát, aminek lõréseibõl pusztító ágyútûz alá vehették a rohamozó ellenséget. 1547-ben a pozsonyi országgyûlés öt lovas katonát fogadott fel a kicsiny helyõrség létszámának növelésére, de továbbra sem számították a jelentõsebb véghelyek közé. Nádasdy Tamás nádorispán 1555-ös jelentésében még épségben említette Szarvas-kõt, pusztulását valószínûleg egy török portyázó csapat okozhatta.)


 


A vártól a sípálya mellett elhaladva távolodtunk, majd némi hullámvasutazás után elértük a Bittva völgyét. A patakon való átkelések után, immár az S jelzésen értünk a 83-as számú fõúthoz, melyen jobbra fordulva, a most már csillogó napsütésben feltûntek Bakonyjákó szélsõ házai. A fõútról az elsõ adandó alkalommal letértünk balra, a falu felé, és hamarosan a Zöldfa Vendéglõ ózondús levegõjében, a helyi erõk fröccsös-sörös-pálinkás tekintetének össztûzében megkaptuk az elsõ pecsétünket. A hirtelen letüdõzött alpesi levegõbõl mindannyian kifelé kívánkoztunk, ezért úgy döntöttünk, hogy inkább kint iszunk a magunkkal hozott italokból. Frissítés után folytattuk utunkat, majd a templomot érintve balra fordultunk és hamarosan kiértünk a faluból. A falu utolsó portája, amely mellett elhaladtunk egy lakókocsi volt, melynek hangosan ugató, fehér bundájú õrzõje lelkiismeretesen teljesítette a rá bízott feladatot és mi csak abban reménykedhettünk, hogy a lánca nem akkor fog elszakadni, amikor közvetlenül mellette osonunk el. A lánc kitartott, így az én mesém is tovább folytatódhat.


 


(Bakonyjákó: Elsõ írásos említése 1351-bõl Jakotelke, illetve 1464-bõl Jakow való. A 15. század végéig Döbrönte várához tartozott, és a Himfy család birtoka volt. A 16. század elején az Esegvári család birtokolta. A török hódoltság idején elnéptelenedett, a 18. század közepén kezdett újra benépesülni, ekkor a Vajda család telepített római katolikus németeket a faluba. A XX. században lakosainak száma jelentõsen csökkent, ez egyrészt a század elején az amerikai kivándorlás, másrész a II. világháború utáni kitelepítés következménye. Lakosság: 676 fõ).


 


Felértünk a dombtetõre, ahonnan szép kilátás tárult elénk, majd a fák sárga lombjai alkotta alagút alatt talpalva hamarosan újra a 83-as úton találtuk magunkat. Pár lépés megtétele után magunk mögött tudtuk a farkasgyepûi tüdõgondozót és a falu elsõ háza elõtt, mely a Boróka Betérõ nevet viselte, jobbra fordultunk az erdõbe, a Z jelzésen. Szerintem ez az erdei szakasz volt a túra legszebb része. A lehullott, barna falevelek puha szõnyegként simultak a talpaink alá, a fákon maradt sárgák, vörösek és zöldek rezegve kapaszkodtak az ágak végein. A völgy alján egy kis patak csordogált, itt-ott kidõlt fák feküdtek csendesen keresztben a testén. A látott szépségek miatt fennkölt hangulatban értünk a második ellenõrzõ ponthoz, mely a Csurgó-kút mellé volt telepítve. Jó érzésünk az itteni látvány miatt még csak fokozódott, a természet áriájához a kis vízesés sziklán játszó dallama adta a zenei aláfestést. A hely varázslatos volt, így egy kevés idõt nézelõdésre, pihenésre fordítottunk. Feltöltõdés után a Köves-patak völgyében indultunk tovább, idõnként akadálypályákat leküzdve, melyeket az útra borult fák gördítettek elénk. A völgybõl egy idõ után emelkedni kezdtünk és hamarosan egy vadászházhoz értünk, ahol balra fordultunk egy széles, erdei útra. A Z jelzést elõször a Z+, majd az S jelzésre cseréltük. Az erdõ széléhez érve, hirtelen egy kerítéssel szegélyezett szántóföld állta utunkat. Pár száz méterre tõlünk egy szarvas csorda, óriás bikájával a csorda végén éppen a szemközti erdõ felé futott. Mire a fényképezõgépek elõkerültek, a csorda már mélyen az erdõben csörtetett. A kerítés mellett haladva hamarosan újra visszatértünk az erdõbe, majd egy nyiladéknál jobbra fordulva szemközt feltûntek Magyarpolány házai. Lesétáltunk a völgybe és kerítések mentén baktatva egyszer csak a falu temploma mellett találtuk magunkat. A templom szomszédságában lévõ iskolában volt a harmadik ellenõrzõ pont, ahol a szokottnál egy kicsivel több idõt töltöttünk, mert Bazsi felszaladt a kápolnánál lévõ geoláda ponthoz, majd megkeresett egy másikat is.


 


(Magyarpolány: Elsõ írásos feljegyzés 1171-ben említi Polányt, mint a bakonybéli bencés apátság birtokát. Középkori bencés templomáról 1256-ban emlékeznek meg. 1545-ben Podmaniczky Rafael foglalta el, majd 1557-ben Palota (Várpalota) várához csatolják. 1948-ban 150 családot, akik német anyanyelvûnek vallották magukat, kitelepítették Németországba, a mai NDK területére. Lakosság: 1172 fõ.)


 


A geoláda pontok sikeres megtalálása után a Kálvárián át hagytuk el a falut, mely a Szent-kúthoz vezetett. Szent-kút után, egy vizenyõs területen áthaladva, halk cuppanást hallottam a jobb cipõm felõl, de a beázás mértéke nem volt veszélyes. A vizenyõs terület után hamarosan balról, a fák ágai között piros tetõcserepek tûntek fel, így már sejtettük, hogy közeledünk a cél felé. Valóban, egy-két lépés után kiértünk az erdõbõl, balra fordultunk és megláttuk a döbröntei portákat. A Bittva patakon való átkeléshez a szalagok útmutatását követtük, így egy hídon, száraz lábbal léptünk a falu felé vezetõ aszfaltra. Innen valóban már csak pár méter volt hátra és 13 óra 25 perckor beértünk a célba.


 


Összegzés: Nagyon jól szervezett és nagyon jól jelölt túra, mely különösen szép helyeken halad. A nevezési díj fejében az ellenõrzõ pontokon nápolyit, teát, almát és a célban zsíros kenyeret adtak. Egyedi az óriási méretû kitûzõ, melybõl több félébõl is lehetett választani. Az oklevél Szarvaskõ-várát ábrázolja, ezért nekem igen a szívemhez nõtt. Az itiner fekete-fehér, egyik oldalán térképpel, másik oldalán útvonalleírással, résztávokkal és rész szintekkel, szerintem jól lehetett volna használni, ha nem lettek volna korrekt jelzések, így csak a pecsételéskor került elõ. A szervezõknek köszönjük a szervezést, kis csapatunk tagjainak köszönjük a társaságot!

 
 
kekdroidTúra éve: 20102010.11.03 19:03:36
megnéz kekdroid összes beszámolója

 Szarvas 27 17




Adott a túra, amelyre a túrázó szeretne eljutni, lehetõleg aznap reggeli indulással. Adott egy relatíve rossz tömegközlekedéssel ellátott zsákfalu, fõleg, ha a túrázó balga módon Veszprém városából szeretné megközelíteni. (Most visszakerestem és meglepetésemre van Pápáról szabadnapokon és tanszünetben munkanapokon 6:50-kor induló járat, amelyet gond nélkül elérhettünk volna, tapolcafõi átszállással. Ezt talán a hosszú hétvége forgalmi változásai miatt a múlt héten nem ismerte a Volán menetrendi keresõje. Ha közvetlen - nem a busz közvetlen, hanem a keresés - szombati Veszprém-Döbrönte eljutásra keresek rá, még most sem dobja ki. Vicces.) Adott tehát a feladat, megoldására sikerül is három másodperc gondolkodás után egy tervvel elõállni, amely egyszerû, mint egy bot. Íme: elbuszozunk Bakonyjákóra, átsétálunk a létezõ legrövidebb jelzett utakon Döbröntére, teljesítjük a 27-es távot és ha elég ügyesek (ti. lassúak) vagyunk, akkor nem kell sokat várni a délutáni buszra és szép kényelmesen visszabuszozunk Veszprémbe, átszállással. A társaság: Kerek repkény, mint a túra ötletgazdája, Dóri, mint lelkes csatlakozó útitárs és jómagam, mint az eljutás ötletgazdája. Nem egy agyonbonyolított terv – a megvalósítás válik majd azzá. Csak a helyzet tisztázása végett: Bakonyjákótól Döbrönte ~5 km a S+ jelzésen indulva és ~0,5 km-rel több a S- jelzésen indulva.


Már ott gyanút kellene fognom, hogy a reggeli készülõdés addig nyúlik, hogy rohannunk kell a buszállomásra, különben pompás tervünk már kezdeti, kibontakozó fázisában kártyavárként dõlne össze. Odaérünk, megvan a busz, csak a vezetõje hiányzik. Fitnessz-menüje (kávé, cigi) elfogyasztása után emberünk meg is érkezik, int, hogy jöhet az elsõ felszálló. Ekkor viszont a jegykiadó gépezet mond csütörtököt, ami szombat hajnalban nem túl szép tõle. Sofõrünk meglepõ fürgeséggel vágtázik el, leváltani a sztrájkoló masinát. Az út ezek után eseménytelenül zajlik, egyedüliként szállunk le Bakonyjákón, még sötét van, baromi hideg és erõs déli szél fúj. Az elsõ napsugarak bátortalanul lesnek ki a felhõtakaró alól keleten, majd gyengén villannak fel a Kõris-hegyi radar kupoláján. Fázom, vágyakozva nézek a fûtött busz után. Rövid tanácskozás: akkor most a sárga sávon menjünk, vagy a sárga kereszten? Ne kelljen magyarázkodni minden szembejövõ túrázónak, meg aztán, úgyis a sárga sávon kell majd visszajönni Bakonyjákóra a túrán, menjünk hát a sárga kereszten. Ekkor kellene eszembe jutnia annak a mondásnak, hogy néha a kevesebb: több.


Elindulunk, betérünk egy mélyútra, ami felvisz a temetõhöz. Valahol itt kell kitérnie a S+-nak, de nem látok egy darab jelzést sem, sõt, a temetõ nincs is rajta a térképemen. Sebaj, menjünk tovább, majd meglesz az... nincs meg, de nem megyünk vissza (jaj), elindulunk a térképen is jól látható széles földúton az állítólagos Jégvermi-földek felé. Értem már, hogy miért fázom. Megvan a térképen is egyértelmû T-elágazás, elkanyarodunk észak felé, minek aggódni, majd irányban belefutunk a jelzésbe, csak egyenesen elõre kell haladni. Egész sokáig egész jó az út, aztán ránézek az órára, negyed nyolc. Húha, sietni kell, mert a rajtidõ nyolckor lejár. Sietnénk, ám az út tragikus hirtelenséggel véget ér. Innentõl nem is untatnám a Nyájas Olvasót azzal, hogy részletezem a történteket, mert nagyjából arról szólnak, hogy lemegyünk egy vadcsapáson, felmegyünk egy másikon, szeder van és bozót és fiatal akácos és úgy általában minden szúrós növény, amit el lehet képzelni hazánkban. Amúgy sem rózsás (hmm, az nincs is, pedig szúr) helyzetünkben tovább lelkesít néhány, nem is olyan távolról eldördülõ puskalövés. Egy valószínûtlenül jól járható keresztezõdésben (ahol elõször rossz irányba kanyarodunk és így még húsz percig verekszünk a szedressel) végül felbukkan egy ismerõs jelzés: sárga pöttyök körben, az egyik valamivel nagyobb, mint a többi. Ez a Gyöngyök Útja zarándokút és ha jó az emlékezetem ezügyben, akkor jelzésnek is kell lennie valahol – odébb egy régi, de határozott sárga + virít a fán, a Bakonyjákó felé tartó úton. A mi irányunk pedig ugyanolyan susnyán vezet keresztül, mint amilyenen eddig trappoltunk, csak ez most jelzett. Felvergõdünk a Mánc-hegy oldalába, favágás, erdõgazdálkodás nyomai hevernek szanaszét, úgy, mint üres benzineskanna, sörösdobozok stb. Legalább itt van járható út, amely a lejtõn elvész a dzsungelben, a jelzések rapszodikusan kanyarogva követik egymást.


Az újabb bozótharc után végül leereszkedünk a domboldalon, majd a jelzést ismét elveszítve, vadcsapásokon át, iránymenetben lecsörtetünk egy völgybe, ahol ott kanyarog a sárga sáv, kiszalagozva, felfestve. Megtépázott lelkesedéssel és még jobban megtépázott ruházattal, plusz a Kerek repkény térdein lévõ félszáz vérzõ sebbel kanyarodunk el Döbrönte felé. Találkozunk PrInCe-szel, pesza91-gyel és SzLA-ékkal, nagyjából mindõjüknek elsírom bánatunkat, együttérzõn bólogatnak. Néhány lelkes túrázó igyekszik útbaigazítani, hogy rosszfelé megyünk, a hatodiknak is elmagyarázom, hogy igazából mi is jófelé megyünk, meg õk is. Ha kívülrõl látnám, azt mondanám, vicces. Megérkezünk Döbrönte mellé, az elsõ adandó alkalommal letérünk a falu felé, hogy ne kelljen tovább magyarázkodni. Megvan a rajt, a tisztesség kedvéért még megkérdezem, elindulhatunk-e a hosszútávon – el is engednének, sõt, megpróbálnak rábeszélni, hogy menjünk, de igazából nem motivál, hogy minden pontzárásra úgy kéne rohanni és még úgy sem érnénk oda. Maradunk egy 17-es távnál és 8:55-kor, nagy ámulatomra, hogy ezt is megérjük, végre elindulunk a túrán. Belenézek az itinerbe: térkép, útleírás, távadatok, minden szerepel, aminek szerepelnie kell. Az elsõ rész ismerõs lesz, a vár után szembe kell menni önmagunkkal.


Felsétálunk Szarvaskõ várához, amely bükki névrokonával csak annyi közös vonást mutat, hogy mindkettõ erõdítményi funkciót töltött be annak idején. Ez kicsit kevésbé van magasan a faluhoz képest, cserébe sokkal inkább várszerû és nagyon messze ellátni innen – a láthatárt egy magányos szélkerék zárja le. Kopár dombokon sétálunk tovább, távvezeték szegõdik mellénk, majd eltér valamerre, mi pedig, messzirõl megszemlélve a járiföldi gazdasági épületeket, betrappolunk az erdõbe, le a völgybe, ahonnét nem sokkal ezelõtt kimásztunk. Most a kitett szalagok és irányjelzõ papírok nyugat felé navigálnak tovább: zsombékos réten vágunk át, mellettünk óriási erdõ mindenfelé. Hirtelen elkanyarodunk, széles, járt útra térünk, egy tábla vadászterületet hirdet, minden nap 17:00-tól reggel 8:00-ig lehet szórni a golyókat. Ez megmagyarázza a hajnali lövéseket. Két fáradt siló mellett trappolunk el, lefeküdtek pihenni, talpaikra pedig élelmes természetjárók rövgest szép, bár kevésbé szabványos jelzéseket pingáltak. Elhagyjuk a jól járt utat, egyemberes ösvényen kanyargunk, patakot keresztezünk egy egész frissnek tûnõ hídon keresztül. Kisgyerekes család enged el hármónkat, ezúton is köszönöm nekik. Szép lassan megérkezünk az Ödön-forráshoz, ez az elsõ ellenõrzõpont, megkóstolom a vizet: finom. Hatalmas szelet csokis ostyát kapunk a pontõrtõl, a csomagoláson az szerepel, hogy ez nagy emberekre lett méretezve. Elindulunk Magyarpolány felé, van egy kis emelkedõ, meg némi lejtõ, de inkább emelkedõ és persze a sûrû, dús aljnövényzetû erdõ.


Magyarpolányig nem is történik semmi különleges: a táj szép, a levegõ friss, ez mondjuk már önmagában is elég különleges a hétköznapok poros, zajos világához képest. Az erdõ õszi színeit már majdnem levetette, csak néhány helyütt maradtak még sárgában játszó levelek a fákon. Az út egyébként néhány derékszögû kanyartól eltekintve csaknem nyílegyenes. Nem is igaz, hogy nem történik semmi: egy rövidke szakaszon megszûnik balról az erdõ, alacsony kerítés véd egy mezõt tõlünk kelet felé. A mezõn túl a Középsõ-Hajag tömbjét látni, a tetején kivehetõk az egykori bázis építményei. Sõt, valahol a zöld kereszt jelzéssel is találkozunk, amely igenis létezik, sárga színû kartársától eltérõen. Errõl eszembe is jut, hogy megnézzem az itiner térképén a sárga keresztet, ami nincs rajta, mert megszûnt. Így jár az, aki régi térképpel tervez utat és elõtte nem informálódik. (2003-as kiadás, emlékeimben még szinte új. Ennyire rohan az idõ?!) Megérkezünk Magyarpolányba, ahol néhány póni a falu szélén annyira jópofa, hogy itt figyelmetlenségbõl rosszfelé kanyarodunk, vagyis egyáltalán nem kanyarodunk, így elõszörre a szembeúton haladunk az ellenõrzõpont felé. Ejnye. Vissza az egész, a jó oldalról kerül megkerülésre a kápolnadomb, amely méltóságteljesen magasodik a falut rejtõ medence fölé. Az iskolában kapjuk meg a mai nap második ellenõrzõpontján a bélyegzést, kicsit ülünk, teázunk. Jópofa gyaloghíd ível át az utca felett, összekötve az iskola épületeit, elballagunk alatta. A tábla szerint az összefogás szép példájának eredményét láttuk. Irány észak, irány újra Döbrönte.


Kálvária stációi mellett ballagunk el, több tábla is mutatja az irányt a Szent-kút felé, amely mellett kegyhelyet találni, továbbá egy kisebb miséhez elegendõ padot alakítottak ki mellette a domboldalban. Csendesen menetelünk tovább, fenyvesre vált mellettünk az erdõ. Sietünk, a csoda tudja, miért, de jó lenne már megérkezni a célba. Az erdõt mocsár váltja, csak egy rövid szakaszon, és nem is mély, meg lehet találni a szárazabb lépéseket, csak figyelni kell. Nekem azért sikerül bokáig merülnöm a hideg vízben, ez jól felébreszt. Innen már közel van Döbrönte, a falu határán elõszörre megijedek, hogy ma még patakon is kell gázolni, méghozzá az itt kiszélesedõ Bitván. Szerencsére a szalagok kikerülik a gázlót, átkelünk egy pózolós hídon – azért pózolós, mert az elõttünk levõ társaság tagjai körbefényképezik egymást a híddal. Ezen felbuzdulva mi is. Betrappolunk a faluba, takaros, rendben tartott porták sorakoznak egymás mellett, most már fogékonyabb vagyok erre is, nem úgy, mint reggel. A rajt-cél éppen a vár alatt hever, besétálunk, átvesszük a díjazást: direkt kisméretû kitûzõt választok a négyfajtából. Van tombola, Dóri nyer egy USB-elosztót, mi ketten Kerek repkénnyel a nem nyert kategóriába húzunk bele, kárpótlásul kapunk egy-egy szem cukrot, iszunk egy-egy pohár mentás teát, majd átsétálunk a vendéglõbe, ahol megesszük a fejadag zsíroskenyeret.


Meditálunk egy kicsit, megint a közlekedésen: nemsokára jön a busz, kérdés, hogy elmenjünk azzal, vagy sétáljunk vissza Bakonyjákóra. A menetrend szerint ha most elbuszozunk, akkor vagy Tapolcafõn csücsülhetünk sokat, vagy Pápán, kevesebbet. A másik változat szerint Bakonyjákóra kell átsétálni, erre bõven van idõ és legalább látjuk a hosszútáv elsõ néhány kilométerét: ez a gyõztes. Sétálunk, a célbaérkezõ túrázók õszinte és leplezetlen döbbenetére nem csupán szembe megyünk a mezõnnyel, de még el is hagyjuk az útvonalat. Ismét elérjük a sárga sávot a sárga rom jelzésen haladva, de most balra, kelet felé térünk el. Megnézzük, hol bukkantunk ki a bozótból, megnézzük, hol tér be a sárga háromszög a bozótba (pesza91-tõl késõbb tudjuk meg, hogy õ megnézte, mit rejt a jelzés, nem fáj a fejem amiatt, hogy kimaradt a kitérõ), megnézzük, hol mosta ki a patak a partot annyira, hogy láthatóvá vált egy kissé illúzióromboló KPE csõ. Végül felbukkanunk Bakonyjákó északi végénél, alig párszáz métert kell megtenni a 83-as fõúton, a jelzés bevisz a faluba és pár perccel késõbb megérkezünk ugyanoda, ahonnét reggel elindultunk. Megszemlélem a sárga sáv szabályos törlõkereszttel áthúzott kezdõ jelzését, holott ez az útvonal létezik. Bõ háromnegyed órát várunk a menetrend szerint késõ Pápa-Dunaújváros buszjáratra, amelynek egyik ablakában komplett akvárium hullámzik, fékezéskor, kátyúknál jól megfigyelhetõek a gerjesztõdõ hullámok. A teljesítménytúráról csak jót tudok mondani, kedves szervezõk szép tájakon kellemes túrát rendeztek nekünk, köszönet érte. Köszönöm Kerek repkénynek és Dórinak a társaságot és azt, hogy elviselték navigációs baklövéseimet és azok eredményét.


[Zárójelben: a sárga kereszt jelzés Bakonyjákó és a Bitva völgye között a Magyar Természetbarát Szövetség honlapja szerint "Létezõ, de hosszabb szakaszon nehezen követhetõ", hivatalosan nem törölték. A Via Margaritanum (a zarándokút) honlapja szerint is létezik - ha egy zarándok tényleg elszántan követi a Gyöngyök Útját, akkor ezen a szakaszon alaposan megszilárdíthatja hitét. A turistautak.hu-n hiányosan szerepel - mi is ott vesztettük el (megint), ahol a tuhu-n vége szakad. Az itinerben lévõ fénymásolt Bakony-térképrészleten ez a jelzés már nem szerepel. Az útvonal kb. 1-1,5 km hosszan gyakorlatilag járhatatlan, a maradék szakaszon járható és követhetõ.]


-Kékdroid-


Képek

 
 
 Túra éve: 2009
Hunormagyar1Túra éve: 20092009.11.19 12:53:14
megnéz Hunormagyar1 összes beszámolója
Szarvas túrák-27

2 térdmûtét után és több mint 2 év elteltével mentem újra teljesítménytúrára. Sajnos egy ideje szívárványhártya gyulladás van a szememben ezért kénytelen voltam napszemüvegben és félig csukott szemmel teljesíteni a távot ( egyedül ). Ezért nem jár különdíj? :-)

Összeségében jó kis túra volt remek idõvel és jó szervezéssel. A Csurgó-kút után egy kicsit tévedõs volt az az 1 km-es szakasz a patak mellett. De ez benne van és jellemzõ a Bakonyra. Bakonyjákón a kocsmában kifejezetten tetszett a helyiek vendészeretete , meg ahogy reggel 8-kor itták a szõlõszörpüket....:-)

Szóval gratulálok a szervezõknek.

Üdv,
Balázs

ú.i Magyarpolány elõtt muszály annak a villanykerítésnek 20 cm-re lenni a túraúttól?

 
 
G(Dzsí)Túra éve: 20092009.11.09 20:23:16
megnéz G(Dzsí) összes beszámolója
Mivel megszólítva érzem magam - mint seprû - így pár gondolatot én is leírnék, egyrészt a túráról, másrészt pedig a "mûsoros" hölgy kirohanásáról. Elõször is, én jeleztem Czibula Gyurinak, hogy mivel a 27-es távot tervezem, szívesen leszek seprû, amit köszönettel elfogadott, ilyen formán teljesítettem ezt a jól jelzett-szalagozott túrát, melyen több mint dupla annyian indultak, mint tavaly. Remek túraidõ kerekedett aznapra, nekem tetszett az útvonal - most voltam erre elõször - s a szolgáltatással sem volt probléma, igaz, a nagy létszámra való tekintettel a célban már elfogyott a kitûzõ, de sebaj, majd meg jön postán. Ezúton is gratulálok a szervezésért Gyuriéknak.

Az elsõ hozzászólóval volt szerencsém találkozni a 2. ep.nél - ahol seprûként pontzárás után több mint 20 percet vártam az esetlegesen késõn érkezõkre - aki finoman fogalmazva is feldúltan érkezett és már kezdetekkor igen érdekes hangnemet ütött meg. Való igaz, hogy volt egy zavaró formáció a zöld jelzésen - én is rossz felé indultam elõször - de mivel pár méter után nem volt zöld jelzés, gyorsan nyilvánvaló lett, hogy nem jobbra, hanem balra kell menni, ergo, gyorsan lehetett korrigálni, ha valaki figyel. A kedves túratársnõ nekem támadt, s effektív levegõvétel nélkül osztotta az észt, hogy mit-hogyan-meg hogy lehet így, stb, s az sem tûnt fel neki, hogy a ponton jelen lévõk kezében is megállt a csoki, arra a hangnemre, amit bátorkodott alkalmazni.

Az sem zökkentette ki a szerepbõl, hogy én hozzá képest meglehetõsen visszafogott és "vihar elõtti" nyugodt hangvételt alkalmaztam, mikor jeleztem felé, hogy talán keresse a jelzéseket, illetve használja az itinert, azért van, de ez õt különösebben nem érdekelte, csak hajtotta a magáét, így nem sikerült közös nevezõre jutnunk a több mint 5 perces magánszám után.

Nagy szerencséje, hogy nem más volt a seprû, ugyanis biztos vagyok benne, hogy más tizedennyi idõ alatt elhallgatatta volna minimum verbálisan, mert ettõl a hisztitõl még a jelen lévõ - egyébként szintén egy órát bolyongó 4 fõs, ebbõl 3 hölgy - csoport szava is elakadt. (Na, ennek se lennék a pasija mondat el is hangzott, illetve sokminden más is, de ezt nem idézném)

Úgyhogy javasolnám eme kedves túratársnak, hogy ezt a stílust legközelebb hagyja otthon, mert véletlenül, máshol, mások esetén, benézhet neki egy-két válaszreakció, s akkor tényleg lesz oka hisztire.

Az általa írt gúnyos beszámoló végre - hogy a jövõben mit kell - pedig nem is reagálok.
 
 
caty85Túra éve: 20092009.11.04 11:03:05
megnéz caty85 összes beszámolója
Szarvas túrák 17!

Ezen a túrán most vettünk részt elõször.Kis csapatunk ami 4 fõbõl áll Komáromból indult útnak kissé félve mert hideg volt,köd volt és minden szempontból barátságtalan idõ volt.Viszont Döbrönére érve már szépen sütött a nap ami kárpótólt minket a hidegért.Mivel épphogy beestünk Szarvasházba gyorsan papírt váltottunk és már mentünk is.

Felérve a várhoz gyönyörû látvány tárult a szemünk elé.A környezõ hegyek a színskála minden színében pomáztak, nagyon szép volt. Leballagtunk a dombról és mikor felmentünk a másikra felfedeztünk egy csomó kökénybokrot.Nem álltunk neki ott szedni hiszen még hosszú út állt elõttünk.Leérve a Bittva-völgybe kicsit rákapcsoltunk a tempóra,persze figyelve a gyönyörû környezetet.ÉS ha már Szarvas túrán vagyunk nem hiányozhattak a szarvasok sem.Egy egész csapatot láttunk ami 4 kifejlett szarvasból állt,igaz ránk hozták a frászt mert a nagy semmibõl bukkantak elõ de mégis nagy élmény volt.Az elsõ csalódás az elsõ ellenõrzõpontnál ért minket.Elfogyott a csoki :(, nekünk már nem jutott,így mentünk tovább.Mivel a terepviszonyok megengedték így egész jó tempóban haladtunk.Éppen a vadetetõnél jártunk mikor a nagy csendbe belehasított a zaj,ismét egy szarvas vágtatott át az úton közvetlenül elõttünk.Mikor aztán a szántóföldhöz értünk ott derült ki,hogy nem is felfelé kell mennünk hanem a dzsindzsába ,de sajnos az elõttünk járóknak már nem tudtunk szólni már nem is láttuk õket.Mikor kiértünk az erdõböl innen már látszott Magyarpolány.Elballagtunk egy istálló mellett.Onnan már közel volt az iskola,ott kicsit megpihentünk.Ettünk,ittunk bealmáztunk és felkerekedtünk immár a cél felé.A kálvária úton felmentünk a Szent-Kúthoz,bár mi nem vagyunk vallásosak mégis nagyon szép volt ott az õszi erdõben.A túra vége felé ismerõsökkel is találkoztunk a Bakonyi Barangolásban említett társasággal.Elértük a patakot is ahol már a társaim egy farönkön átmentek rajta engem is erre bíztattak hátha bele esek.De nem tettem így száraz lábbal ballagtunk be a célba.Itt ért minket a második csalódás nem csak a csoki de az oklevél is elfogyott.Bár ígéretet kaptunk,hogy postán utánnuk küldik.
Viszont volt tombola amit eddig egyetlen túrán sem tapasztaltunk.Megkaptuk a zsíroskenyérre jogosító papírt is ,amit sokszorosan meg is ettük.

Mindent összevetve egy nagyon kellemes, jó túra volt, az idõ is kegyes volt hozzánk úgyhogy köszönjük ezt a túrát.Ha máshol nem is de a Mikulás túrán találkozunk újra.
 
 
pesza91Túra éve: 20092009.11.02 20:04:27
megnéz pesza91 összes beszámolója

Szarvas 27

Tavalyhoz hasonlóan szerencsére idén is sikerült eljutnom Döbröntére. A kontraszt viszont hatalmas volt, már ami az idõjárást illeti. Elõzõ évben a hirtelen jött havazás tette meséssé a tájat, idén pedig az õszi erdõre jellemzõ szín kavalkád. A zöld hátteret a foltokban elõforduló fenyõerdõk adták, a tölgyes, bükkös részeken pedig a sárga, piros, rozsdabarna színek ezernyi árnyalata dominált.
A terepviszonyok ideálisak voltak, néhány patakátkelés fûszerezte a csodálatos bakonyi tájat.

Szerintem végig egyértelmû volt az itiner és a jelzések is, ott volt szalag ahol kellett, sõt talán még több is. A többi paraméter is nagyon rendben volt. Továbbá minden tiszteletem a fõrendezõé, aki nagyon higgadtan kezelte az egyik résztvevõ hölgy, hát finoman fogalmazva is gyalázatos viselkedését a célban…

Köszönöm a túrát, jövõre remélem újból találkozunk!


A túra képei megtekinthetõek: pesza91.fotoalbum.hu/index/func/details/albumid/135734





 
 
LasziszTúra éve: 20092009.11.02 06:17:20
megnéz Laszisz összes beszámolója
Szarvas 27 túra Doriccal

Közvetlenül az indulási pontra érkezés elõtt szomorúan láttuk, hogy egy Szarvasház feliratú Opel kombi kis híján megtizedelte az úton békésen haladó embereket, akkor arra gondoltunk, biztosan túl sok már az induló, a többieket el kell riasztani.

Ködös utazás után (az ígéreteknek megfelelõen) napos, hideg idõben indultunk neki a túrának. Csodálatos látványt nyújtott a várdomb, valósággal szikrázott a dérszõnyeg a napsütésben. Az õszi színek is erõsen domináltak már, összességében a körülmények tökéletesek voltak.
2,5 éve már egy nagyon hasonló, 22,5 kilométeres kört mentünk a közeli geoládák felderítése során, akkor nagyon tetszett ez a környék. Szívesen jöttünk vissza.
Az itinert végignézve jól látható volt hogy eltévedni lehetetlen, mert végig jelölt turistaúton kellet menni, ennek ellenére mi is segítettünk néhány társunknak a helyes irány eldöntésében abban az ominózus keresztezõdésben.

A szervezés rendben volt, a körülmények ideálisak voltak, jól éreztük magunkat.

Néhány kép a túráról: http://picasaweb.google.hu/Laszisz/Szarvas27#
 
 
DpetiTúra éve: 20092009.11.01 20:34:45
megnéz Dpeti összes beszámolója
Egy tökéletes tt; Kíváló idõ (ragyogó napsütés, kellemes hõmérséklet), megfelelõ terepviszonyok (csak helyenként volt minimális mennyiségû sár), gyönyörû színek, és végül, de nem utolsó sorban tökéletes rendezés!

Ez várt a hétvégi Szarvas 27 teljesítménytúrán. A táv sem volt valami megerõltetõ ezért egy nagyon kellemes program volt. Döbröntérõl indultunk. 4-en vágtunk neki az útnak. Kicsit túllépve az indulási idõt, mert a csapat nagy része Pécsrõl - jómagam Sásdról – érkeztünk és kicsit elszámoltuk az érkezést, de semmi probléma nem adódott ez miatt. A fõrendezõnek csak annyi kérése volt, hogy az elsõ ep.-hez azért próbáljunk meg odaérni zárás elõtt. Ez Bakonyjákón volt, ami 5 km-re volt a rajttól. A késést beleszámítva volt egy óránk odaérni. Ez azért teljesíthetõ!:)
Szóval nekivágtunk. Utunk elõször a Szarvaskõ várhoz vezettet. Mesés látvány a kis kopasz dombon álló várrom! Gyönyörû látvány fogadott minket az erdõbe érve. A fák csodálatos ruhát öltöttek. Sosem láttam még ennyi árnyalatát a pirosnak és a sárgának! Az elsõ ellenõrzõ ponthoz épp idõben értünk, de még utánunk sem zárt be, mert egy pár túratárs mögénk került! Pecsét, egy pár szó a pontõrökkel aztán gyerünk tovább. A következõ ep. Csurgó-kút-nál volt. Itt egy hatalmas nápolyi szelet járt a pecsét mellé. A csapat nagy része szó szerint küzdött vele, akkora volt. Mikor sikerült legyûrni továbbindultunk.
A következõ szakasz eleje egy patak mellet (egyszer-kétszer a patakon át) ment. Ez némi kihívást okozott, de megoldottuk. Innen viszonylag hamar Magyarpolányba értünk, ahol a 3. pont volt. Itt kaptunk teát, almát, meg cukrot. Fogyasztás korlátlan! Már csak egy 8 kilométernyi út van vissza. Ami kicsit több mint egy órába telt. És már vissza is értünk Döbröntére. Itt átvettük a megérdemelt oklevelet és kitûzõt, ami szintén hatalmas volt! És járt mindenkinek egy tombola. Zárásként sajnos szem és fültanúi lehettünk egy hölgy kitörésének, aki egy eltévedés miatt picit kiborulva a rendezõknek esett és sajnos nem tudták megbeszélni a dolgot, mert a hölgy elrohant. Ezt leszámítva pozitívan zárult a túra. Ezek után elfogyasztottuk a nekünk járó zsíros, és vajas kenyeret. Alkalmam nyílt megkóstolni a rebarbarából készült lekvárt. Még nem ettem ilyet, de nagyon finom volt!

Összegezve a túrát, szerintem beleköthetetlen volt. Az útvonalon volt némi hiányosság a jelekben, de ezeket ellensúlyozta a rendezõk által kihelyezett, majd 80 cm-es szalagok. Az ellátás szerintem hiánytalan volt, a rendezõk, pontõrök jófejek. Az útvonal meg egyszerûen káprázatos. Imádom az õszi színeket. Egyszóval én nagyon élveztem ezt a túrát, remélem jövõre is el tudok jönni.
Köszönet a rendezõknek!
 
 
sixpiedsTúra éve: 20092009.11.01 08:16:55
megnéz sixpieds összes beszámolója
Alapvetõen egy jó kis túra lett volna a legtöbb szempontból, ha egy szervezõi hiba, majd a probléma eszkalálódása nem rontja el majdnem teljesen többünk szombat délelõttjét. Én is tudnék a pizítuvomokról beszélni (mert természeteen azok is voltak, itt meg is említeném a tombolát a végén), de amikor a szervezõk, talán mondjuk inkább, hogy csak a fõszervezõ, konkrétan ordibál az egyszeri túrázóval, mert az a félrevezetõ jelzésnek és itinernek hitt, akkor sajnos nehéz a túra elõnyeirõl beszélni, hiszen bármikor, amikor a Szarvas túra ezután eszembe jut, egy vöröslõ rendezõi fej tolakszik a gondolataim közé.

Nos, a túra a 10. kilométerig rendben haladt. Ugyan nem vitték túlzásba a szalagokat, de nem volt gond. Utána azonban, valószínûleg a túraútvonal áthelyezése miatt, egy hármas keresztezõdésben, amikor mi a 'T' szára felõl jöttünk, jobbra is, és balra is vezetett a jelzés. Erre a pontra az itinerben a következõ állt: "Balkanyar, jobbkanyar, majd jobbról düledezõ kerítések, végül elérünk egy sorompót." Így hát jobbra fordultunk. Meg is volt a düledezõ kerítés, majd ismét egy elágazás, ahol semmi.

Mikorra mi odaértünk, már vagy 15-20 ember verõdött össze, akik mind a zöld turistajelzést keresték. Az útkeresztezõdésbõl 3 ösvény vezetett, mi mindhármat becsülettel kipróbáltuk, voltak, akik vssza is mentek az elõzõ jelig, de semmi. Ekkor endultunk az egyik úton, ami termszetesen késõbb rossznak bizonyult. A részletek nem érdekesek, a lényeg, hogy sikerült valahogy térkép és GPS segítségével visszavergõdnünk a zöldre, ahol fölhívtuk a fõszervezõt, hogy mégis merre kell menni. Valószínûleg nem mi lehettünk az elsõk, mert az úriember azonnal tudta, hogy hol tévedhettünk el, és a következõ udvarias választ adta: "Há' balra kell menni, mindenkinek elmondtam!" Én jóhiszemûen úgy gondoltam, hogy nekem is biztosan elmondta, noha senkivel ne beszéltem a rajtban, de hát a szervezõnek mindig igaza van, ugye. A következõ ellenõrzõponton szóvá is tettük a dolgot, ugyan a söprû is mondta, hogy neki is (!) keresni kellett az útvonalat, de végül megtalálta. Mi is megtaláltuk végül (1 óra múlva), de ugye ha tájékozódási túrára akartunk volna menni, nem ide jöttünk volna. Mindegy, normálisan megbeszéltük a dolgot a pontõrökkel, és indultunk tovább. A célig nem is volt több gond, tulajdonképpen elegendõek voltak a jelzések, az ellátás jó és a táj is nagyon szép volt.

Itt vége is lehetne a történetnek, egy kis bosszúsággal, de összességében kellemes érzésekkel távoztam volna a túráról, és nem is írnám meg most ezt a beszámolót. De sajnos nem így történt. A célban ugyanis én balga, újból szóvá tettem a dolgot, mondván egy szalagot azért máskor rakjanak ki, ha már a jelzés rossz, a túraleírás pedig félrevezetõ. Szerencsétlenségemre ezt addig csak kellemes hangja alapján ismert fõszervezõ is meghallotta. Az egy dolog, hogy elkezdett kioktatni, hogy elvileg õ a "susnyásba" rakott egy szalagot, és hogy miért nem voltunk képesek bekukkantani a bokrok közé, hátha az újabb festésû rossz irányú zöld jelzés ellenére mégis a másik irányba kell menni, no de azt ugye igen nehéz tolerálni, ha valakinek a beszéde alapvetõ udvariasságot, vagy mindennemû kulturáltságot nélkülöz. Sajnos én sem vagyok egy nyugodt alkat, ezért normális, ám de éles hangon tájékoztattam, hogy a félrevezetõ, nehezen látható jelek egy tájékozódási túra sajátjai. Csak hogy bizonyítsam, nem csak én tévedtem el, az említett közbülsõ pontnál azt az információt kaptam, hogy a 250-300 indulóból 60(!) ment jobbra a ominózus elágazásban. Miközben éppen mondtam volna én is a mondókámat, egy hangos, ordenáré kiáltással szakított félbe hogy, "hallgassámámeg!!!". Miután minden célban tartózkodó túrázó már a mi meddõ vitánkat figyelte, és mivel szerencsére én nem szoktam hozzá az idegenekkel való ordibáláshoz, eljöttem.

Konklúziók:
-Minden elágazásban, a látható jelzés ellenére, menjünk el a másik irányba is 200 métert.
-Minden elágazásban nézzünk be minden bokorba, hátha egy eldugott szalag leng ott.
- Ne hívjuk föl a fõszervezõt, ha eltévedtünk, mert neki jobb dolga is van annál, mintsemhogy túrázók kérdéseire válaszoljon a túra ideje alatt.
-Ne tegyük szóvá a szervezés esetleges hiányosságait (a túra színvonalának emelésére), mert azzal frusztrációt okozunk szegény fõszervezõnek, és még jól meg is kapjuk a magunkét.
-És végül: Ne menjünk Szarvas-túrára, hacsak nincs nálunk GPS, illetve katonai pontosságú térkép, valamint egy helyi erdõkerülõ sem árt.

 
 
 Túra éve: 2008
VagdalthúsTúra éve: 20082008.11.23 17:39:05
megnéz Vagdalthús összes beszámolója
Szarvas 27

A túrán pontõr, seprû és ezáltal teljesítõ is voltam egyszerre. Péntek este érkeztünk a Szarvasházba, a tornácos házból felújítással kialakított turistaházba, ahol Sós Mari és Czibula Gyuri almapálinkával, velõs pirítóssal és paprikás krumplival várt minket.
Kelés 5-kor, majd a hosszú táv útvonala szerint indultam sötétben, havazásban Bakonyjákóra, a kocsmába, ahol 9:27-ig szólt a megbízatásom bélyegzésre. Misztikus volt a vár és a Bitva-völgye ebben az idõben, egyre sûrûbben esett, egyre fehérebbé borítva a tájat. A 83-as fõutat elérve már tejfehér aszfaltra érkeztem. A Zöldfa vendéglõben már kályhán, lábosban melegedett a forralt bor, ami nagy kedvenc, de most kissé évszakidegenül egy korsó sörrel kezdtem a napot. Az elsõ ember csak 7:30-kor érkezett, a szokásos pontnyitásra vagy azelõtt érkezõ futók ezúttal elmaradtak. Összesen két futó volt eleve, legalábbis a 27-es távon, mert csak õk érintették a falut. Gyûltek az ismerõsök is. Sejthetõ volt, hogy a hó miatti nehézkes utazás és lassabb gyaloglás miatt rá kell majd húzni a pontra, nem mintha olyan rossz lett volna a csehóban ülni, remek autentikus arcok között, akik persze kérdezték, merre megy a nép tovább, és miért arra, ezt mind egy nap és gyalog, hû, de minek mennek arra, az kerülõ, ott át tudnának vágni Polány felé, stb., szóval ahogy az elhangzik ilyenkor a helyi kocsmahivatalokban :-) Nagyon szimpatikus falu Bakonyjákó, kedves népekkel. 9:35 körül érkezik Old Eye, xuhana és Joeyline, adják a hírt: szucsatiék (Gethével, G(Dzsí)vel, Zsoli kutyával) elakadtak Városlõdnél a hóban, nem tudnak lejönni. Hûha, velük mentem volna haza, de Old Eye kocsijában még van hely. Adta magát, hogy Joeyline-nal, aki velük érkezett, tegyük meg a hátra lévõ 22 km-t. 10 óra körül indulunk el, de így is beérnek még páran útközben, a Csurgó-kútnál lévõ következõ ellenõrzõpontig mindenki elér a 27-es mezõnybõl. Kellemesen havas minden, a Bakonyalja csodaszép arcát mutatta. A Farkasgyepû utáni Z- útvonala és a Köves-patak völgye roppant hangulatos fehérben. A Csurgónál macikupac-cal küzdünk a geoládáért, pontosabban õ vállalja a vizes élményt, én óvatosabb vagyok, mivel két hete, a Cserhát-túrán alattam omlott össze a Zsunyi-patak hídja, és derékig merültem. Innentõl lemaradunk, és Magyarpolányig ketten megyünk Joeyline-nal. Közben a Csapási-földeknél kibukkan a távolban a Kab-hegy. A magyarpolányi iskolába a teáért már pontnyitási idõn belül érünk, ott érünk még jópár embert, majd velünk zár a pont. Innentõl gyönyörû szakasz jött, benne a Szentkút, ami igen kedves környezetben van, majd fõleg fenyvesek kísérnek, ami a hóval együtt pompás esztétikai élmény. Az elsõ havas túra a szezonban! Utolérjük xuhanát, Old Eyet és egy túrázó párt, a célig néhány méter különbséggel együtt megyünk. Ott méretes és míves kitûzõ járt, majd felmentem még egyszer a várba, hogy végre világosban is lássam. A szilárd élelmiszereket ezúttal kihagytam, úgyis kaptunk belõle péntek este, egy teát még lecsurgatok, átöltözés és búcsú. Hazafelé aztán a 8-es fõúton megkaptuk a bakonyi hózáport, látótávolság nulla, tejfehér massza, nagy küzdelem után kijövünk belõle, végül szerencsés a hazaút, bár útközben több autó nem így járt.
Nagyon jól éreztem magam nagyon szép tájon, szerintem lesz jövõje a Szarvas-túráknak.