Túrabeszámolók


Szarvas túrák - Döbröntei családi séta

nafeTúra éve: 20132013.10.30 21:51:33


Szarvas 27


GPS-el mért távolság: 29,5 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 540 m.


Szokásom szerint a rajtidõ elején érkeztem és neveztem be. Szépen, lassanként szállingóztak az indulók. Néhány útvonal eltérésre hívták föl a figyelmet. Több helyen is lezárták a turistajelzéseket az új földtulajdonosok. Ebbõl és a délutáni Pénzesgyõr – Kerteskõi-szurdok útvonalkeresésbõl azt a tapasztalatot kellett leszûrnöm, hogy milyen okosak az angolok. A trianoni határok kijelölésére ugyanis Ázsia szakértõt küldtek Magyarországra. Tõlünk nyugatra nem elfogadott a turistautak lezárása. Úgy néz ki, hogy a tehetõs és gazdag „magyarok” inkább közép-ázsiaiak (Kirgizisztán, Üzbegisztán…), mint európaiak.


Rögvest jó meredek emelkedõvel kellett bemelegíteni. Csak az útvonalról letérés nélkül készítettem pár képet, a kora reggeli fényben a várról, mivel pápaiként jártam már ott „párszor”. Ennek megfelelõen, tájékozódás céljából, csak az új sárga sávjelzés, Magyarpolány elõtti elérésekor néztem meg az itinert. Gyönyörû az õszi erdõ. Egy hét alatt a levelek zöme lehullott a fákról, illetve helyenként most hullott intenzíven. Rövid újabb kaptató és egy kis szintmenet után erdei ösvényen ereszkedtem le a Bitva völgyébe. Észrevehetõen hidegebb volt, mint elõtte, pedig nem ért a szél sem. Ballagtam a vizes fûben. A jelzés elsõ eltérése a régitõl, az erdõszegélyen még elfogadható, bár rosszabb az út, mint az eredeti. Csak azt tudnám, a tulajdonos, ha már kerít, akkor miért nem tartja karban a villanypásztort. Pár helyen szakadt. A foci pálya elõtt viszont, nem csak rossz minõségû az ösvény, de várhatóan a tavaszi olvadás, illetve nagy esõk után lesznek tocsogós, de akár a víz miatt hosszan járhatatlan szakaszai is. Végre kereszteztem a 83-as utat. A faluban frissítést terveztem a Zöldfában, de a közelbe érve feltûnt a szemben álló autón egy papírlap. Hoppá! Ez a kocsma is bezárt tavaly óta.


Megkaptam a pecsétet, s ballagtam tovább. Megszabadultam a pulóvertõl, az emelkedõ elõtt. Bakonyjákó fölül szép kilátás nyílt a Somló felé, csak kissé párás a levegõ. Az erdei szakasz, megint kellemes. Elértem Farkasgyepû szélét, s be is tértem a Boróka Betérõbe, megemelni a vércukorszintemet. A zöld sáv kezdetét, ami tavaly nagyon szétmosott, sáros volt, lemurvázták, jó nagy darabos murvával, tömörítés nélkül. Inkább mellette mentem, a kerítésoszlopoknál. Az ösvény része most is kellemes, a vízmosás szélén vezetõ pedig látványos is (esõben pedig izgalmas is). Ismerõsök elõztek meg. Beszélgettünk 1-2 percig. Az idõ melegedett. A murvás út mellett érdekes, fülledt szaga volt a fûrõl felszálló párának. Gyorsan elértem a Csurgó-kutat. A pont elérése elõtt megálltam fotózni. A pecséthez három féle csokiból lehetett választani. Egy Snickers-t vittem magammal. A zöld jelzés, a Köves-patak völgyében kanyarog. Egy helyen kivezetett belõle, ugyanis az rendszeresen víz alatt áll. Csodálatos a rozsdabarna avarszõnyeg az õszi napfényben. A vadászháznál visszatértünk a murvás útra. Ez évben a túra szervezõi is jobbnak látták végig a murván vinni a túrát, a zöld jelzés bozótoson (tarvágás helyén) átvezetõ szakasza helyett. A térképen jól jelölt, viszont mint kiderült, az itiner rossz. A kanyarba érve látjuk, egy futó, aki korábban megelõzött bennünket, érkezik, jobbról, Döbrönte felõl a Z+ jelzésen. Az itiner szerint jobbra kellett rátérni a Z+-ra. A térképen és a valóságban balra. Elfutott egészen Döbrönte elõtti utolsó kaptatóig, mire rájött valami nem stimmel, s visszafordult. Bosszantó. Itiner írásnál én is követtem el már ilyen hibát, de nekem szerencsém volt, nem sikerült senkit félrevezetni, csak szóvá tették. Akkor volt szalagozás is. Itt csak a Z-rõl történõ letéréskor volt.


A továbbiakban jó darabon a Z+on gyalogoltam, jobb-rosszabb utakon. Mivel kezdtem igencsak éhes lenni, megettem egy szendvicset és a Csurgó-kútnál kapott csokit. Hamarosan rátértem az új sárga jelzésre. Kellemesebb, mint a régi volt. Elértem a falu szélét, s maradva a jelzésen értem el a templomot, nem úgy, mint tavaly. Lesétáltam az ellenõrzõ ponthoz. Ittam egy kis teát, beszélgettünk egy kicsit. Megemlítettem, mennyivel jobb most pontõrködni, mint a tavalyi cudar idõben. A pontõrnek is ez jutott eszébe. Irány vissza az úton. Jó kis kaptató következett a Polányi-hegy oldalában. Érdekes itt mintha melegebb lett volna. Végre vége az emelkedõnek, s lekanyarodhattam a Szent-kút felé, amit hamarosan elértem, s azzal a lendülettel mentem is tovább. A lehetõ legkevesebbet fotóztam, mert nem tudtam, meddig tartanak ki az elemek. A S+Z+ elágazásban három szarvas futott át az úton. Esélyem sem volt a fényképezõgép elõvételére. A Kerék-hegy és a Nyúl-hegy közti szakasz a kedvencem, az utat szegélyezõ csodálatos öreg fenyõknek köszönhetõen. A továbbiakban már nem volt más hátra, mint a gyönyörû idõben besétálni a célba.


Átvettem az emléklapot, a hûtõ mágnest és átballagtam a Szarvas csárdába zsíros kenyerezni, ahol a bõ egy éve nem látott Zsuzsáékkal futottam össze. Immár hárman jöttek túrázni, hiszen tíz hónapos a gyerekük. Jót beszélgettünk. Ettem egy szelet zsíros kenyeret, s mivel korán van még, elindultam Pénzesgyõrbe. A Kerteskõi-szurdokba szerettem volna valami rövidebb utat találni, a lezárt zöld jelzés helyett. Nem sikerült. A Bakonybél – Pénzesgyõr úttól a szurdok felé, egészen a zöld háromszögjelzésig minden föld le van kerítve. A szurdok, csak jó nagy kerülõvel, a Zoltay-forrás – Som-hegy - zöld háromszögjelzésen érhetõ el, vagy az elég veszélyes aszfalton kell gyalogolni a zöld háromszögjelzésig.


Gyönyörû idõben, kellemes, könnyû túra.


A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 700 Ft-ért, szürkeárnyalatos Cartograpia-s térképes itineres igazolólap, emléklap és kitûzõ/hûtõ mágnes járt. A Csurgó-kútnál csoki Magyarpolányban alma és tea, a célban pedig zsíros-, margarinos-, vagy lekváros kenyér, hagyma, savanyúság volt az ellátmány. ezen kívül a célban tombolát kellett húzni, ahol pápai, vagy gyõri sportbolt kuponját lehetett nyerni (nekem sajnos nem sikerült).