Túrabeszámolók


Nagy László Emléktúra a Somlón keresztül

moiwaTúra éve: 20072007.07.17 18:15:35
Nagy László emléktúra

A reggeli 6 órási gyorssal mentünk le. Kelenföldön szálltam fel a vonatra, ahova az utolsó pillanatban befutott Bubu is. Eredetileg úgy volt, hogy õ még hezitál a Nagy László és a Kaszó 20 között, de logisztikai okokból mégis elõbbit választotta. A vonaton összefutottunk Zenegyaluékkal, akik a Vértesbe mentek kéktúrázni. Mire belemelegedtünk a beszélgetésbe, a vonat befutott Fehérvárra, ahol Zenegyaluék átszálltak. Veszprémnél mi is átszálltunk, egy kupés személyvonatra.

Ezután arra lettünk figyelmesek, hogy szinte minden nagyobb állomáson bakancsos csoportok szállnak fel a vonatra. Bubu meg is jegyezte, hogy bár úgy tervezte, most egy csendesebb kislétszámú túrával lesz dolga, mégis tömegrendezvény lesz belõle.

Tüskevárnál a leszálló konvoj egyszerre közelítette meg a rajtoltatás helyszínét. Két ember foglalkozott az indítással, mégis a majd' 100 embert több mint fél órába telt elindítani. A túra bulihangulatára utalt, hogy senki sem csinált problémát a várakozás miatt.

Az igazolólap belsõ két oldalán két térképet találtunk, az egyiken a Tüskevár - Somlószõlõs közötti laposabb részrõl kisebb felbontásban egy térképfénymásolatot, míg a másikon a Somlón futó összes turistajelzésrõl egy kézzel rajzoltat. Az A4-es lap külsõ 2 oldalán a címlapon túraadatokat találtunk (afféle kiírás jelleggel), hátul meg a távadatok+ jelzések, valamint az igazolások helyei voltak elhelyezve.

A túra elsõ fele síkvidék jellegû volt. Borult idõben indultunk el, és elkelt még a dzseki. Jelzetlen, de piros ragasztószalagokkal megerõsített földutakon haladva jutottunk el Iszkázig, ahol a falun áthaladva az északi faluszélen értük el Nagy László szülõházát. A ponton Nagy László fia fogadott minden túrázót, mi is elbeszélgettünk vele, a Somló-vidék varázsáról, a kultúrtörténeti kincsekrõl. Somlói bort is lehetett kóstolni, lehetett emellett üdítõt is választani. Kaptunk ezenfelül müzliszeletet is.

Nagy László szülõházában emlékkiállítás van berendezve, amit természetesen megtekintettünk. Több mint fél órát idõztünk itt, ezáltal kicsit sietõsebbre kellett kapcsoljunk, hogy a szintidõvel ne legyen problémánk. Bubu meg is jegyezte, hogy a bulijellegû rövidtávokon sokkal nagyobb gondja szokott lenni a szintidõ betartásával, mint egy százason.

Somlószõlõsre eleinte kijárt szekérúton mentünk, majd egy vadregényesebb, kevésbé járt útra tértünk, amelyen tócsákat is kerülgettünk. Azt hiszem, ezen a szakaszon találkoztunk egy ELTÉ-s különítménnyel, valamint pozo-ékkal. Ekkor már igencsak tûzött a nap, elkerültek minket a felhõk. Elérve Somlószõlõs szélét egy italkimérõ egységben globális etetõpontnál találtuk magunkat. Bubu örömére korlátlan, szeletelt uborkával díszített zsíroskenyér dukált. Itt is elidõztünk, így aztán lassan számolgatni kellett, hogy milyen tempóra lesz szükségünk az elkövetkezendõkben.

Ezután jött a túra szintekkel tarkított szakasza. A Somlón át több vargabetût is leírva 12 km-t haladtunk, útközben szinte 2 km-enként voltak elhelyezve ellenõrzõpontok. Érintettük a Somló szinte összes kápolnáját, amik a szõlõvel, virágokkal megkapó látványt nyújtottak. Útban a Márton kápolna felé láttunk egy "behajtani tilos" táblát, ami alá a "kivéve gyalogosok" volt odabiggyesztve. Elmosolyodtunk, hogy akkor a futók itt bizony szabályt szegnének:)) A Szent Márton kápolna nyitva volt, persze meg is néztük belülrõl, és Bubu ivott a mellette fakadó forrásból.

Egy rövid oda-vissza szakasz után megint szõlõhegyek között haladtunk ezúttal dél felé. Látszott a Bakony több csúcsa, mint pl. a Kab-hegy, a Kõris-hegy és a Tapolcai-medence tanúhegyei közül is többet felismerni véltünk. Bubu lelkesen mutogatta az Ajka környéki dombokat és a Négyszögletû kerekerdõt. A Szent-Margit kápolnánál mindenkinek egy egész üveg ásványvíz járt, valamint bemehettünk ebbe a kápolnába is. Innét a S sávon felkapaszkodtunk a Somló csúcsára. Nagyon szép volt az erdõben a bazaltlépcsõsor.

A szintidõ rémét magunk elõtt látva a kilátót most ezúttal kihagytuk, egybõl mentünk tovább a Somlóvár felé. A csúcson egyébként nem találtuk meg azonnal a S sáv folytatását Ny felé, hát szó ami szó, nem is volt táblákkal kijelezve... A Somlóvár nagy élmény volt számomra, több fala is áll még, és a látvány észak felé igencsak megkapó!

Innét megint egy rövid oda-vissza szakasz után jött a jelzéskavalkád a következõ pontig. 2,5 km alatt 5 jelzésváltásra kellett odafigyelni... Az erdõbõl kiérve szõlõk közt haladtunk, hol lefelé, hol felfele. A szõlõk és a hegy látványa folyton fotózásra késztetett. Egy rövid szakaszon (ma már nem elõször) a "sárga borospohár" jelzést követtük, majd egy rövid szalagozás után jutottunk el a Szent Ilona kápolnához. A pont a kápolnában volt, ahol újabb borkóstolásra nyílt lehetõség.

A kápolna után újabb rövid emelkedõ következett, ahonnan megfigyelhettük a hegy déli oldalát a bazaltképzõdményekkel. A Taposó-kút után azonban végérvényesen délnek vettük az irányt és elhagytuk a Somlót. Röviddel a cél elõtt egy hosszasan kígyózó gyermekcsoportra lettünk figyelmesek. Azt gondoltuk, õk is a túrán vannak, így megijedtünk, hogy a szintidõ, illetve az eltervezett vonat veszélybe kerül. A vége happy-end lett: a szintidõ meglett, a gyerekek pedig a vasútállomáson letáboroztak, a cél érintése nélkül. A díjazás nagyon egyedi: Nagy László fia, aki különben grafikus, tervezte az emléklapon látható rajzokat. Kaptunk még egy helyben készült noszlopi - devecseri paprikakrémet is. A vasútállomáson összefutottunk a Láss ki! fõrendezõjével, és egy jót dumáltunk. Bubunak egy kicsivel több ideje maradt, hiszen õ Szombathely felé utazott tovább a másnapi Csömödér 20 kapcsán.

Az Elvira különben jól megtréfálta a Pest felé utazókat, tudniillik a 15:50-es vonatot nem adta ki, helyette egy bobai átszállást javasolt. Úgy terveztem, hogy még gyalog átsietek Devecserre és ott szállok fel a gyorsvonatra. Szerencsére a személy jött, igaz 5 perc késéssel. Pozitív csalódás, hogy a vonat a késést behozta (!!), sõt Fehérvár elõtt azért kellett 3 percet várakozni a nyílt pályán, nehogy hamarabb érkezzünk meg, mint kell. Fehérváron aztán visszazökkentem a valóságba, tudniillik a gyors 15 percet késett...

Összességében jól éreztem magam, ennyi képet túrán még nem lõttem el, mint itt! Akik még nem jártak erre, csak ajánlani tudom, hogy nézzék meg a Somló vidékét.

Képek: http://fotoalbum.hungarotel.hu/moiwa/1212#2