Már az év elején kinéztem magamnak ezt a túrát, elvégre a túra névadó városában eddig még sosem jártam.
A rajthelyet a vasútállomásról viszonylag egyszerûen megtaláltuk és a nevezés közben több különlegességre lettünk figyelmesek: "rajt-pálinka", a várgesztesi ponton beváltható sör-bón... Na, hát ez nem indul rosszul:)
Az Oroszlány környéki utakon gyakorlatilag alig van szint, bár mondjuk rögtön az elsõ pont (Víztorony) elõtt egy kis puklit azért meg kell mászni.
A majkpusztai épületegyüttes gyönyörû, úgy maradnék még, de az idõjósok által beígért délutáni esõ miatt most sietõsre veszem...
Vértessomlóra is többnyire vízszintes az út, a ritkás és kopott jelzések mellett a tömör útvonalleírás segít. Ez igaz a Mátyás-kútig vezetõ piros sávra is. Szépen egyenletesen emelkedünk, a Vértes itt nagyon kellemes, alig izzaszt meg.
A Mátyás-kút elõtt ellenõrzõszámot kell felírni, amit a rendezõk nem a forráshoz, hanem az oda levezetõ K sávhoz teszik. Volt is aki a jelzés helyett a kínálkozó kispistás dózerúton ment, hát kereste is rendesen az ellenõrzõhelyet...
Innét továbbra is OKT (ami végig klasszul és egyértelmûen jelzett, na persze OKT), Várgesztes elõtt egy szép kilátóhelyre navigálva már ott is a következõ ep. Röviddel ezután már lenn is vagyunk a faluban, majd új erõre kaptam volna, olyan könnyedén megy a következõ emelkedõ. A platón levõ bükkös tényleg nagyon szép, nem élvezhetjük sokáig, mert már jön is a Kõhányásra levezetõ völgy. Itt szódavíz vár, majd ezután a Vértes 50 szembe, a jól ismert tekergészés Mindszentpusztára.
Kezd kísérteni a Mátrai csillagok: felhõk gyülekeznek, és dörögni kezd az ég. Na mondom, semmi kedvem ázni, ráteszek még egy lapáttal a tempóra. Õrült módon nyomatva érkezek Mindszentpusztára. Újabb szódahegyek, majd zúzás tovább a K négyzeten, további Vértes 50 feeling...
Szentgyörgyvár után Z sávra váltás, egyúttal köves útról betonra. Egy trükkös kanyar után pedig a célig vezetõ P sáv "kifutópályája" indul. Eleinte kellemes, alig érzékelhetõen lejtõ homokos széles út. Balról egy hatalmas bányató, majd erdészházak, és továbbra is gyakorlatilag nyílegyenesen északnak. Valamikor be fog jönni egy betonút. De még mindig nem... Mennyi még? Itt agyban nagyon otthon kell lenni.
Szerencsére semmi sem tart örökké, elérkezik a betonút, továbbra is P sáv, persze északnak tartva. Az oroszlányi bevezetõ úton elhaladunk szántók, kiskertek, mûködõ és halódó üzemek mellett, majd jobbról az ipari park látképe fogad. Csak elõre és elõre.... de meddig? A toronyházak már jót sejtetnek, innét már nincsen sok vissza.
A célban gratulációk a díjazás mellé, zsíroskenyér-hegyek (korlátlan), kétfajta üdítõ, valamint a reggelrõl megmaradt néhány pohárnyi pálinka. 5:47 alatt sikerült. Egy sporttársnõ felajánlotta hogy elvisz Pestre, ezúton is köszönöm neki.
Ami tetszett: "kispista-szûrõ" hozzáállás, sok szalag, sokféle "érdekes" szolgáltatás.
Minimál igazolófüzet (térkép, útvonalleírás, igazolások, minimális távadatok), esetleg jó volna néhány köztes terepi pontot is tartalmazó táv/szint táblázat.
A 40-es útvonal vége fizikailag bár könnyû, kicsit monoton, persze errõl nem a rendezõség tehet, Mindszentpuszta felõl Oroszlány felé a P sáv a kínálkozó és gyakorlatilag egyetlen lehetõség.
Klassz túra volt, az esõt is elkerültük, mi kell még?
Képek: http://fotoalbum.hungarotel.hu/moiwa/1220#2 |
