Túrabeszámolók


Falasok(k)

Mazsi20Túra éve: 20072007.06.19 16:21:15
Falasokk 25

25,8km, 950m

Emlékezetes túranap: az elsõ teljesítménytúrám egyedül!

Minden hiába, akárkit nyúzok a héten, senki nem ér rá/nem bírná/nem akarja, stb. Egyedül kell menni!

Kómázok a fél 6-os vonaton Pest fele. A Moszkva téren felszállok a 22-es buszra, amivel jónéhány túrázó külsejû emberke utazik :-)

A rajtnál még óriási dilemmában vagyok, bevállaljam az 50est egyedül? Nyuszi vagyok, nem merem. 7:30-as rajtidõvel nekivágok a 25-ösnek. Korrektnek tûnõ (az is volt), alapos, mondhatni szájbarágós itinert kapok, örülök is neki, olvasom bõszen.
"A büfétõl kilépve jobbra indulunk el, az elsõ zöld körút jelzés egy fenyõfán lesz." Lesek.... áá, fenyõfa, jelzés megvan.... jujj, de jó, induláááás!!! Hmm, hol van már az a kisvasút? ....felettébb gyanús.... sárga és piros jelzések? Azok aztán nincsenek... Hehe, hehehe. A tantusz koppanása messzire hallatszódott, amikor rájöttem, hogy rögtön, a túra elsõ méterén a rossz irányba indultam el. Mintha fordítva csinálnám a túrát. Éljen, hurrá, most azonnal hazamegyek, kicsi Mazsi, nem kell neked egyedül túrázgatni a sötét erdõben...... :-/

Nyomás vissza. Néhány túrázó bevárása. 10 perc mínusz. Elindulás a jó irányba. Mindjárt meg is van az elsõ pecsét a Hárs-hegyi Körúton! Nah, nyomás le a piroson. A túra elsõ komoly emelkedõje, a Fekete-fej nem sokat váratott magára. Még soha nem jártam erre. Tovább a piroson. Szalagozás mentén levágunk egy kanyart.

A Kecske-hátnál a pont jóval hamarabb jön, mint a térképen. A tejkaramellát elraktározom, és nemsokára letérek a piros kereszt jelzésre, az út kellemesen ereszkedik Remeteszõlõsig. Túrázókkal nem igen találkozok, néha elengedek egy-két futó kollégát. A szalagozás állandó, biztonságot nyújt. A falu után a kék kereszt a Remete-szurdok felé vezet, majd nemsokára áttérek a kék sáv jelzésre. "A roppant barátságos kis emelkedõ", mely a Remete-hegyre visz fel, rendesen megszenvedtet. Most örülök, hogy nincs velem senki, tök egyedül vagyok, senki nem látja a szenvedésemet. A vége különösen nehéz, sziklás, de egyszer csak felérek. És a panoráma tényleg szép. Szusszanok egyet, nemsokára elérem a nyeregben található EP-t. Egy kisgyerekes család vár a pontban, aranyos pici lánytól kapok pecsétet :-) Ereszkedés Budaliget felé, itt egy kicsit összegyûlik a mezõny, végre nem érzem úgy, hogy én vagyok az egyedüli résztvevõ.

Egy kis aszfaltos szakasz után hamar elérek Solymárra, majd egyik kedvenc útvonalamra, az Alsó-Jegenye-völgybe. A zöld és sárga jelzések elágazásánál a frissítõ pontban kivételesen nem kell semmi, se a zsíros kenyér, se a lekváros kenyér nem esne jól, gyümi kéne, almán, banánon jár az eszem, de az most sajna nincs. Ezért továbbindulok, a zöld jelzésen fél órán belül elérem a Tök-hegy alját, begyûjtök még egy pecsétet, felnézek a hegyre, és vigyorgok kínomban, ugye nem gondolják komolyan, hogy ODA FEL? Dehogynem. Az itiner magasssági vázlata valóságos függõleges egyenesként ábrázolja a szakaszt. Rettenet. Elindulok felfelé, gyök 2 km/h-val. Beér egy középkorú férfi, biztat, de én aztán ráérek. Az órámra pillantok, minden tökéletes, reális a 6 órán belüli teljesítés (szintidõ 8óra). Még nem látom a tetejét, (de a fényt az alagút végén már igen :-/ ) mikor feltûnik a sárga jelzés, valósággal bevetõdöm balra, és megiszok lendületbõl 7,5dl vizet.

A hegyoldalban hullámzó út ismerõs, innentõl már csak nem lehet probléma a hátralévõ kb 9 kilin! Az Újlaki-hegy az elõzõ 3 mászás után már csak dombocskának tûnik. Egy müzliszeletet kapunk a pontban. Nem sokkal késõbb a határkõnél lefolyok az eszméletlen meredek úton. Áttérek a piros körút jelzésre, és nemsokára a libanoni cédrusnál lévõ utolsó ellenõrzõ pontra érkezem. Alma, jujj, de jó, egész túrán ez hiányzott. Magamhoz ragadok egy kapitális méretû példányt. Megállok, rágcsálok. A fa tényleg különleges, impozáns, méltóságteljes látványt nyújt, még nem láttam ilyet, tetszik nagyon. Sajnos a kitûzött 6 óra érdekében tovább kell indulni. Követem a szalagozást, közben egyre több túrázó tûnik fel, összeér a mezõny. Önelégült arccal majszolom a túlméretezett almát, örül a fejem. A Schüller úti emelkedõ már meg se kottyan, mindjárt célba érek. Vissza a zöld körút jelzésre, most a megfelelõ irányban haladok rajta, már itt is a cél. 5:53. Juhé, de örülök. Az oklevél és kitûzõ begyûjtése után már itt is a 22-es busz, irány haza.

Nagyon örülök, hogy az elején elkövetett szerencsétlenkedés után tévelygés és bénázás nélkül sikerült végigmennem ezen a szép, de a rövidsége ellenére nehezebb túrán. Jövõre feltétlenül az 50-esen indulok. Köszönet a rendezõknek a színvonalas szervezésért!