| Mazsi20 | Túra éve: 2007 | 2007.05.15 11:38:25 |
|
|
Budai 50
A vidám hangulatú, sikeres teljesítésekrõl szóló beszámolók után egy kis változatosság...:-( Amikor nagyon nem megy a túrázás.
Az idei Budai 50 garantáltan emlékezetes marad számomra. Az elsõ bebukott teljesítménytúra. Remélem nem követi több.
A Gerecse50-en Zsóka személyében ideálisnak mondható, azonos felkészültségû kedves túratársra leltem, már akkor lezsíroztuk, hogy ez a túra lesz a következõ. Hajnali 5-kor a szemerkélõ esõ miatt már balsejtelmeim támadtak, afféle nõi megérzés, nem volna-e helyesebb lefújni a progit és a vállalatgazdaságtan zh-ra készülni, de felszálltunk a fél 6-os vonatra, ahol találkoztunk László Szilviékkel.
7:15-kor rajtoltunk, és már a Hûvösvölgyben nemtetszésemet fejeztem ki az eleredõ esõ miatt, ami az Újlaki-hegyre érve elvette a maradék jókedvemet. A Virágos-nyergen található pontra ennek ellenére még a tervnek megfelelõen érkeztünk. A Város peremén túrán még szépnek tartott következõ szakasz az elvadult dzsumbuj és a masszív esõ miatt végeláthatatlannak tûnt. A keskeny ösvényen a növényzetrõl ránk csöpögõ víz miatt egy tenyérnyi száraz felület nem maradt rajtunk, és a haladást tovább gátolta a csúszós sár. Csetlettünk-botlottunk, csúszkáltunk, cuppogtunk, méltatlankodtunk. És bár az esõ elállt, ahogy sejthetõ volt, az Alsó-Jegenye-völgy elején található frissítõ pontnál, 13,5km-nél már szégyenletesen gyenge idõt mértünk. A teljesítés már ekkor veszélyben forgott, ráadásul személy szerint elvesztettem a motivációmat a folytatásra. Lehetett választani, abbahagytam és felszállunk az olyannyira hívogató buszra, esetleg mentjük ami menthetõ, átnevezünk a 25km-es távra és próbálunk valamit kihozni a napból, vagy csakazértis végigmegyünk a távon, akár szintidõn kívül is. Ez utóbbit választottuk.
A nap közben kisütött, száradásnak indult rajtunk az ázott szerkó és felcsillant a remény. A nagyszénási turistaház romjaihoz 5:15-ös idõvel érkeztünk, ami ígéretesnek tûnt. A kék jelzést keresve tettünk néhány felesleges kört, ami újból felerõsítette bennem a nem szunnyadó rossz érzést. A következõ szakasz be is teljesítette ezeket az érzéseket. A turistaútról való letérés, a muflonszarvnak titulált jelzést követõ bolyongás során érthetetlen módon megint lelassultunk. Amikor Telkit várva még csak a Zsíros-hegy jött, elkeseredtünk.
Telkibõl még közel 17 km volt hátra, amire maradt 4 óránk. Ez más idõpontban semmiségnek, kellemes sétának tûnt volna, de az elõzõ szakaszon tapasztalt nem haladás, szöttyögés kilátástalanná tette a befejezõ szakasz sikeres teljesítését. Ekkor tényleg csak egyvalami hiányzott. Az elkavarás, amit kb. 39km-nél a sárga+ jelzésen sikerült is összehozni. Néhány sráccal együtt közel 50 percet sikerült elvacakolni a zöld háromszög jelzést keresve.
Mivel minden remény és kedv elszállt, rövid telefonálgatás után a Budakeszi út felé vettük utunkat, ahol nyakig sárosan-retkesen felszálltunk a zsámbéki buszra, hogy késõbb Zsóka édesanyja transzportáljon minket vissza Tbányára. Nagy csalódás volt. A következõ hetek teljesítménytúráin elõször is kompenzálnom kell, majd visszatérni, végigmenni az útvonalon privátban, és jövõre újra eljönni. |
| |
