Anna-Mária 22,5
Végre elstartolt a 2015-ös túraévad!
Kicsit késõn ugyan, februárban vetettük bele magunkat az erdõkbe, viszont emberemlékezet óta nem látott népességû csapattal. Konkrétan egy Szanticska lakosságának megfelelõ társasággal készültünk a Kápolnák nyomában különféle köreinek megtételére. Tehát enumeráció.
Elsõ bálozóként volt velünk Peti B., Peti K. (volt kollégáim Amerikából); Maurice, Kata angoltanárja (egyenesen Devonból); Ildi B. (az Eötvös Collégiumos idõkbõl); Koni (õ már volt ugyan egyen velem, de az nem teljesítménytúra volt). Visszatérõként Kata és Eszter, valamint az egyre régibb motoros Zsófi jött, így voltunk kilencen.
A Szépjuhásznétól indult a menet ezúttal is. Nem szoktam a szervezõséggel foglalkozni, de egyre erõsebb a gyanú, hogy az ezt a túrát szervezõ társaság célja egyre inkább a haszon, mert már sokadik túrájukon voltunk és a tea-szõlõcukor kombón kívül eddig nem sok mindent kaptunk (a kitûzõket általában egy-két hónap után küldik el, ezt a bejegyzést márciusban írom, eddig még semmi). A vidéki túrákon sokszor ennek a nevezési árnak a feléért terülj-terülj asztalkám van (emlékezzünk csak a fantasztikus Hajdú 50-re, vagy a nemhiába legendás Aranyszarvas 50-re). Mormogás lezárva, veselkedjünk neki!
A túra kezdetén kiderült, hogy nem sok jóra számíthatunk, ami az útviszonyokat illeti. Igazság szerint egy korcsolyapályával vetekedett az elsõ szakasz, bedõlt fákkal koronázva. A társaság viszont jó hangulatban kerülgette az akadályokat, brit vendégünk sem panaszkodott (s remélem nem csak a híres brit udvariasság miatt). A visszatérõ eltévedések sem maradhattak el természetesen. A Béla király útjánál a rendezõség eddigi összes túráján eltévedtem, de igazság szerint ez az én hibám. Mondjuk egy szalagozást jövõre elfogadnék, az lehet.
Következõleg a Mária-kápolna utáni masszív emelkedõn kavartunk el; itt Kata vezetett, s õt zavarta meg a szerintem sem egyértelmû leírás. A jó hangulat azonban nem csappant meg, annak ellenére sem, hogy közvetlenül ez után ismét a rossz irányba mentünk - félõ volt, hogy nem lesz ebbõl szintidõ.
Mondjuk nem is hajtottam a csapatot igazán, lévén hogy sokan voltunk, s ilyenkor a jó hangulatot nem szívesen áldozom fel egy nagyobb tempó érdekében. Peti K. és Eszter igen jól összehangolódtak, akárcsak Maurice és Peti B. valamint Koni és Ildi B.
Katával a régi túrákat elevenítettük fel, s azon gondolkoztam, vajon mi lenne a legmegfelelõbb taktika az idei Iszkiri leküzdésére. Talán egy ötvenes márciusban? Mondjuk a Téry?
Csakhamar egy igen meredek emelkedõ után már a Széchenyi-emléknél pihent a társaság, ahol Kata a tavalyi történetekkel szórakoztatta az angolul értõket, természetesen a zoknim halálugrása volt a legnépszerûbb.
A János-hegyig tartó következõ szakaszon szétszakadtunk, Zsófival és Katával meneteltünk elöl, mögöttünk Peti K. és Eszter, mögöttük pedig a többiek, ki tudja hol, de Peti B. vezetésével, ami nem ígért túl sok jót.
A Szépjuhásznéig nyújtózó nagy kör utolsó részén önfeledt korcsolyázás várt ránk ismét, én konkrétan surranó féken száguldottam le a legmeredekebb szakaszon, szánkózó skacokat elõzve.
A Szépjuhászné állomásának melege többeket is maradásra csábított, így a befejezõ kisebb körre Maurice, Ildi B., Koni, Eszter és Peti K. már nem tartott velünk - de örömömre mindannyian azt mondták, hogy remekül érezték magukat, s nem utoljára jöttek. Az elmaradt kitûzõk miatt persze volt némi szomorúság, de a forró tea lelket lehelt mindenkibe. Kata, Zsófi, Peti B. és jómagam indultunk a kis körre, a már ismert korcsolyapályán törtetve vidáman, s önfeledten.
A Tündér-sziklát sajnos nem sikerült meghódítanom egy körön se, de ezt azóta pótoltam.
A szintidõnk eddigre odavolt, a pontõrök megléptek, mi pedig a Normafa alatt ismét elkavarodtunk, így önfeledten száguldozó szánkós gyerekek közt törtettünk föl az Anna-rétre, illetve inkább annak közelébe. A célig ismét várt egy surranó szánkó/jégpálya mindenkire, ott pedig a tea (kitûzõ nem). Ha a szervezést tekintem, meg az ár-érték arányt, akkor van még mit javítani, viszont a társaság miatt abszolút megérte eljönni - s ha úgy jön ki a lépés, jövõre is jöhet az Ice Skating Competition. |
